Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem nem vagyok jól, mondjuk ki: rohadt szarul vagyok. Nem vettem észre a jeleket, úgy semmit, és miután jól kibőgtem magam, gondolkodni kezdtem. Na, meg rugdosni a falat. Úgyhogy eléggé fáj a lábam, de ez a fájdalom eltörpül amellett, amit Mária okozott. Eldöntöttem, hogy nem becézem, nem érdemli meg, mégsem tudok rá Máriaként gondolni. Világ életemben Masáztam, vagy bármi más, de kell nekem, hogy dühös legyek rá, mert félek, hogyha nem teszem... megenyhülök. Nem akarok megenyhülni, mert hazudott, vagy csak megcsalt és nem ezt érdemlem. Emellett ott van még az is, hogy nem tudom kiverni a fejemből, ezért, ha tehetem bujkálok előle, ha keres a szemével elfordulok, mint ma órán is. De hagyjuk most őt, nem miatta vagyok itt... ha itt lenne, be se jönnék. Viszont Rizának megígértem magamban, hogy a meccs után meglátogatom, ha már így elintéztem, megkérdezem, hogy hogy van. Úgyhogy próbálom összeszedni a maradék vidámságom az összes rejtett zugból, ahol elraktároztam. A kilincset fogom és nem tudok bemenni, nem megy. Nem tudok bemenni, mert fáj bemenni. Mi van, ha éppen ott van ő és éppen Rizát pátyolgatja? Akkor nem tudok vele beszélni és a szemébe is kell néznem. Nem, nem Rizának gondoltam, ő nem tehet semmiről, ami azt illeti én tehetek arról, hogy itt van. Lassan elengedem a kilincset és leülök a közeli széksorra, ahol várakozni lehet. A két kezembe temetem az arcom és próbálok rájönni, hogy miért vagyok ennyire töketlen, vagy épp azt, hogy miért nem vagyok olyan jó, mint az a másik. Nem érdekel, hogy ki ő, az érdekel, hogy miben jobb nálam. Hiszen mindent megtettem, és nem esett nehezemre Mária barátjának lenni, sőt, élveztem, hogy magam lehetek mellette. Ő másra vágyott és meg is kapta, gondolom. Mit áltatom magam? Megkapta és még csak sírva sem fakadt, amikor elmondta. Kezdem azt érezni, hogy tényleg pofon kellett volna vágnom akkor, amikor egy pillanatra elkapott a hév. De nem, nem vagyok olyan és nőket egyébként sem ütünk, csak szabályos keretek között, a kviddicsben. Áhh, Riza! Nagyot sóhajtok, majd azt a fél könnycseppet - nem lehet több - kitörlöm a szemeimből, és megköszörülöm a torkomat. Bemegyek a mosdóba és megmosom az arcom hideg vízzel, belebámulok a tükörbe. Hát... nem egy vigasztaló látvány, ami visszanéz rám és nem is hasonlít igazán Lóránt Bencére. Mindegy, a könnyeim nem látszanak, ez a lényeg és próbálok pár mosolyra hajazó arckifejezést imitálni. Pff, elfogadható. Még kezet mosok, mert nem szeretném, ha valaki miattam fertőződne meg - anyáék így tanítottak -, és megtörlöm az arcom, meg a két arany terelőkezet. Visszamegyek a folyosóra, majd egy nagy sóhajjal benyitok, azonnal keresni kezdem a levitást. Elsőre nem is igazán látom, bekukkantok mindenhová... de végül meglelem. Éppen ébren van, mert látom, hogy nyitva vannak a szemei, és biztos nem olyan, mint Gandalf, aki nyitott szemekkel őrzi a gömböt. Az biztos, hogy mérföldekkel csinosabb a varázslónál, szóval 1-0 Rizának. Lassan odaballagok, egy félszeg mosolyt varázsolok - nem tudom hogyan, ne is kérdezze senki! - az arcomra és odahúzok egy széket mellé.
- Szia Riza! Nem bánod, ha ideülök? - nézek rá, meg a kötéseire. Ejj, nehéz ám a hajtók élete!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csak be tudtam jönni, megkockáztatva azt, hogy Máriám itt lesz. Nem tudom, hogy pontosan mit csináltam, volna, de nagyrészt biztos vagyok benne, hogy amit rápillantok, már be is teszem az ajtót kívülről és sietős léptekkel távozok. De Merlinnek hála, ez a boszorkány nincs itt, így meglelhetem Rizát és érdeklődhetek a hogyléte felől. Ugyan nem nagyon szoktam ilyet, de tényleg szar volt nézni, ahogy elvitte a gurkó – mióta kezdtem el csúnyán beszélni? Na, mindegy – és már akkor tudatosult benne, hogy eljövök hozzá. Na, de maikor meglát, az a döbbenet az arcán, OMG! Talán már Mária el is újságolta mindenkinek a híres tettét? Gyorsan elmondta mindenkinek, hogy milyen kíméletes volt? Riza az unokatesója, szóval simán pletyizhettek ilyenről. Mindenestre nem azért jöttem továbbra sem, hogy róla gondolkodjak, szóval jó lenne ha kimásznál a fejemből végre, hogy a kilenc baglyunk csipkedjen össze egyszerre. Jajj, azokkal is mi legyen most? Mindegy, mert Riza megengedi, hogy odaüljek mellé, én pedig le is zuttyanok a székre, ami még bele is nyikkan egy picit. Elhúzom a szám, és várok, hogy mikor dől össze alattam, de nem történik meg.
- Bocs – nem tudom miért mondom ezt neki, nem a szék gazdája, ha jól sejtem. Közben látom a jegyzeteit is, hát nem lenne igazi Levitás, ha nem tanulna a gyengélkedőn is, ez mosolyra fakaszt.
Kicsit próbál elbújni előlem, ami nyilvánvalóan nem nagyon megy, mert itt ülök mellette, de valahogy nekem kell lépnem, mégiscsak én jöttem ide. Megköszörülöm a torkom picit, mielőtt valamit ki kéne nyögnöm.
- Hogy vagy? Meddig kell maradnod? Ugye nem haragszol nagyon? – egy kicsit biztos fog, hiszen ki szereti, ha legyalulják, de gondolom nem ártana még megdicsérnem, ha jót akarok magamnak. – Annyira örültem, hogy sikerült visszajönnöd és… - és? Minek örültem még? Hogy nem halt bele? Jó, annak is, de minek tettem oda, hogy és? Szerintem nem is nagyon találkoztam vele a pályán kívül, talán csak egyszer, kétszer váltottunk pár szót, amikor éppen a kárhozat boszorkánya fiújaként díszelegtem mellette. Miért vagyok ilyen? Miért kell őt szapulnom, és miért nem zavar? Annyiféle érzelmet szakasztott fel bennem ez a szakítás, hogy valaki ezt biztosan megirigyelné. Riza nem tehet semmiről Bence, beszélj hozzá, baszki! Ne csak bámuld a vállán lévő kötést aggódva, mintha sosem gyógyulna be.
- Tényleg sajnálom – fogom meg a kezét egy pillanatra, hogy a szemembe nézzen és lássa, komolyan gondolom. Azt nem mondom, hogy most már minden „áldozatomhoz” el fogok menni elnézést kérni, de ez egy különleges alkalom. Jobb, mintha az eremet vagdosnám a sarokban, na, ugye!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kérdezek egy csomó mindent, ezzel is elterelem a figyelmem egy darabig. De nem válaszol egyből rá, csak maga előtt babrálja a jegyzeteit, mintha azok olyan fontosak lennének. Láttam, hogy megrezzent a székre, talán tudja, hogy ő meg én már nem vagyunk... nem vagyunk... nem vagyunk. Mire mélyebbre kerülnék a rossz a gondolatokra válaszol. Köszi, megmentettél egy pár percre!
- Igen, tudom, csak megígértem magamnak, hogy meglátogatlak. Nem tudom miért, nem szoktam ilyet csinálni - vonok vállat, mert ez tökre igaz, de akkor ott úgy éreztem, hogy nem ártana. Amúgy is tudom, hogy Riza Mária unokatestvére, lehet, hogy ez is benne volt, vagy csak az, hogy olyan kivégzésesnek tűnt az egész, és még nekem is rosszul esett. Jó, mondjuk nem fájt, de na... örülök, hogy nincs már akkora baj.
- Nem éreztem bunkónak, semmi gond - pedig annak éreztem, de most ő a "beteg", szóval jól esik, hogy elnézést kér, amiért egy kicsit belemart a lelkembe. Aztán persze észreveszi, hogy én sem vagyok a toppon, hát persze. Úgy nézhetek ki, mint akit egy hete nyúznak, aztán visszarakják rá a bőrét, hogy megint nyúzhassák. Az meglep viszont, hogy mégsem tudja, hogy mi történt köztünk, mert nem hiszem, hogy olyan kegyetlen lány lenne, hogy ezzel szórakozik. Persze lányoknál tévedtem már ilyenben...
- Kicsit fáradt vagyok mostanában - hazudom, és kerül a tekintetét is. - Vizsgák, meg ilyesmi - elakad a hangom, mert kezd a fájdalom olyan mértéket ölteni, amit nem biztos, hogy pont Rizára szeretnék zúdítani. Sóhajtok egyet, és megnézem magamnak a jegyzeteit, de nem állnak össze képpé. Hát persze, bekönnyeztem megint, szóval elfordulok és zsepit veszek elő, kifújom az orrom, csak közben cselesen leszedem a könnyeket is úgy, hogy ne lássa. Nem tudom látta-e, de ennyit tudtam tenni.
- Mit tanulsz? - fordulok vissza, miután zsebre vágom a zsepit. Nem érdekel különösebben, csak még egy kicsit beszélgetek, aztán megyek. - És mikor akarnak kiengedni? Bár még van kötésed - nézegetem, de semmit sem segít az egész kitalálásában. Mindegy, még pár kérdés, aztán megyek, szerintem. Mondjuk hozhattam volna egy kis csokit is, vagy valamit... de most nem jutott eszembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem is tudom, hogy miért jöttem el igazán, azon kívül, hogy megígértem magamnak. Hiszen jöhettem volna két nap múlva, vagy akár később megkereshettem volna a suliban. Valahogy a kötelességtudat még így is bennem van, pedig ennek nem kellene annak lennie, csak simán… jó, biztos vagyok benne, hogy nem csak a kötelességtudat hozott ide, hanem, mert tényleg fájt nekem is, amikor ezt a törékeny lányt elvitte egy 50 kg-s vas. Abban is igaza van, hogy ez egy ilyen sport, de én nem szoktam lányokat bántani, és ez mégis valami olyasmi. És akkor még ott van az is, hogy ő kinek a kije… hátha megértek valamit a két nappal ezelőtti dologból rajta keresztül. Alig tudom visszafogni magam, hogy ne bőgjek, ez is milyen már?! Nyilván hazudok, amikor rákérdez, hogy mi a bajom. Á semmi, csak az unokatesód kidobott és megmutatta, hogy megcsalt. Amúgy semmi, minden szuper! De vagy elhiszi, vagy nem firtatja tovább ezt a témát, és ezért nagyon hálás vagyok. neki. Biztos Masán is látszott, ha volt ott nála, akár el is dicsekedhetett vele. Lehet, hogy ki is fogja plakátozni majd, hogy ő tette tönkre az egészet egy csók miatt. Nem érdekel, hogy valójában nem szeretett úgy, ahogy a csillanó szempár csókját, ezt akkor sem így kellett volna intézni. Persze, ha megbeszéljük, lehet, hogy nem ilyen sokkoló és meg akarom érteni, és sokkal hosszabb az egész. Még a végén kiderül, hogy milyen rendes volt velem, baszki!
- Ejj – vágok egy fájdalmas fintort és végre nem Mária miatt. – Én még nem mertem belenézni, egy hős vagy Riza – egy félmosoly jelenik meg és halványul el nem sokkal ezután, ahogy a jegyzeteibe nézek. Merlin szakállára, ez mennyire ki van dolgozva. Az én jegyzeteim lábjegyzetnek valók ehhez képest. A Levitások nem éppen normálisak tanulás terén. El sem tudom képzelni, milyen lehet Márknál a tanulás, szerintem agyérgörcsöt kapnék a látványtól. És akkor a Zipphzar család hivatalosan is kinyírna.
- Már ma?! Hát ennek örülök – vidulok fel megint, és most megmarad, ahogy nagy kő esik le a szívemről, végre valami jó hír. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy Riza örökre bent fog maradni, ez nem a mugli féle orvoslás, habár az sokkal elismerendőbb egyébként. Itt megiszod a gyógyitalt és annyi nagyjából. Amúgy gőzöm sincs, meg biztos nem így van, ha Riza már két napja itt dekkol. Megrezzenek a semmiből jött sajnálatra. Lassan ráemelem a tekintetem, a homlokomra hirtelen vág barázdákat a zavarodottság ekéje. Már kinyílnak az ajkaim, hogy szóljak valamit, amikor rádöbbenek, hogy miről beszél. Mária elmondta neki, persze, hogy elmondta, unokatesók. Biztos látszott rajta, hogy furcsán nevetgél az egészen, az a krupcsökevény.
- Nem tehetsz róla – bal szememből a könnycsepp hirtelen szalad végig az arcomon, de erős leszek, és nem fogok sírni. Jó terv! Nézem őt, és szerencsére semmit sem látok belőle, ami rá emlékeztetne. Ráadásul legszívesebben megölelném, a kezeim el is indulnak, hogy rávessem magam, hogy kizokogjam mégis – ennyit a jó tervről – a bánatomat, de nagyon hamar megállnak a kezeim. Mégiscsak az unokatestvére, pont ő vigasztalna meg, mondjuk ahelyett, hogy a saját testvéremhez rohannék?! Nem, Emma biztos nem értene meg, bárki más igen. Nézek rá és se mozdulni, sem beszélni nem tudok, csak beharapni az ajkaim. Megfeszülve várakozok, remélem, elküld valahogy, vagy csinál valamit, mert akkor itt fogok kitörni a gyengélkedő közepén és az elég béna lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Új tanév, új lehetőségek és VAV! Meg továbbtanulás! Köszönöm szépen, mintha nem lenne elég bajom, komolyan. Példának okáért ott van Masa is, habár ez a szünet egy kicsit jót tett, talán szinten tudom tartani azt, hogy ne gondoljak rá annyit és olyankor semmi bajom. Csak üres a lelkem, de az nem akkora gond, nem? Vagy eszembe jut a stég, egy lány, egy hal és egy csók. Ezzel mindig jobbá tudom tenni a napjaim, vagy azzal, amikor nem hagyott ott Karcsi magamra – tényleg, mi lehet a kis kópéval, megkérte már Márkot, hogy legyen a barátja? Erről csak pletykákat hallottam, nem nagyon akartam konkrétan a Zipphzar család levitás tagjainak a közelében lenni, meg hagyni akarom az unokatesómnak is, hogy maga fedezze fel a szabad világot magának. Igaz, szoktuk beszélni, de szándékosan nem hozok fel ilyen témát, ha majd szeretne erről beszélgetni, majd szól. Sajnos, nem sajnos bekerültem a Levitások közé, így már kék talárban kellett megjelennem a tanévnyitón is… nem volt egyszerű. Mindenki csak nézett, mindkét táborból, meg, ha azt vesszük, úgy az ismerőseim mind csodálkoztak és nem értették. Hát akkor én mit mondjak erre? Amikor még kitaláltam jó ötletnek tűnt… de fene bánja, akkor lesz valakiből ember, ha venni tudja az akadályokat, nemde? Üröm az örömben, vagy nem is tudom, de valamiért a Levita összeomlott, ami a varázsát illeti, így aztán nem kellett kiköltöznöm még Falcomtól, csak hát… na. Persze ők nem olyanok, hogy szívassanak, mert kék talárba járkálok… de olyanok. Viszont kapott minden ház Levitásokat a renoválás idejére, így a kékek megmutathatják magukat és biztosan lesz sok izgalmas kaland vagy… veszekedés. Háhá, el nem tudom képzelni, hogy a Rellonosok örülnek ennek, de kíváncsisából egy messzelátóval megnézném, hogy miket művelnek. Theon kap egy aranybányát, loooool. Emmát majd kikérdezem, ha már ilyen jó testvér lett mostanában. Nagyon aggódott miattam… szerintem még most is aggódik, csak nem meri mondani. Manapság én vagyok a mufurcabb, de ez mind betudható annak, hogy nem olyan, mint a szakítás előtt volt. Neki is meg kell értenie, hogy megváltoztak a dolgok, de azért mi még ketten testvérek maradtunk, szóval jó lenne, ha most már visszaállna a régi rend. Vidáman ballagok Mugliismeret órára, remélem az új tanci hoz sok érdekességet! Csinos egy nő az már biztos, és állítólag az egyik MT-ssel már összebalhézott itt valahol, az előcsarnokban. Szóval nagyon kíváncsi vagyok rá is! Nézegetem a diákokat, tök sokan cseverésznek a haverjaikkal, meg csajok összesúgnak és nevetgélnek, szóval a szokásos. Biztos nem rólam megy a téma, csak páran mennek egyedül valahova. Az órákig van még egy negyed óra, szóval ráérős még az összes diák – kivéve, akik éppen kergetik egymást valami hülye ürüggyel -, és akkor látom meg Babettet, aki éppen felém jön. Hú, a fenébe, mit kéne mondanom? Vagy csak intsek neki? Nem mondom, hogy nem mozgatta meg a fantáziámat a stégnél töltött dolgok, és itt nem csak a csattanóról van szó. Biztos meglepődik majd, hogy kék talárba lát. Azért elmosolyodok, már, ahogy sikerül, és amikor közel érek, hozzá megállok.
- Helló felnőttkém, rég találkoztunk. Jössz nekem egy randival – vigyorodom el, belül meg kábé a wtf lámpa villog magamnak, hogy hogy lehetek ilyen állat, hogy ezzel indítok? – Hogy telt a szünet? Ja, és ugye minden oké volt aznap este? Mondjuk itt vagy, nagy bajod nem történhetett… remélem – vakarom mag a fejem és oldalra pillantok. Van az egyik közeli ablaknál hely, beszélgethetnénk ott, egyébként. – Ráérsz picit, vagy sietsz? Meg kell, mondjam kicsit azért… hiányoztál – hűűűű, olyan zavarban vagyok, hogy az fájdalmas, de azért próbálom a laza srác image-et tartani. Néhány szavam is furán jön ki, de üsse kő, Babettel szívesen barátkozom, ha vevő rá. És remélem, nem veszi észre, hogy többször is az ajkára pillantok, baszki! Jó, hogy nem kezdem el nézegetni nyak alatt! Azért húsz évesen ilyen zavarban lenni elég ultragáz, nem? De legalább kívülről ez nem látszik. Nagyon remélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tényleg viszonylagos jó kedvem volt, és ami még jobbá tette, az Babett. Kiszúrtam már egyébként messziről, ahogy felém jött, és a kigombolt talárja alatt felsejlett a ruházata is, amiben igen szexi volt. Te jó Merlin, mit csinál velem ez a lány? Amúgy meg látszik, hogy jön a tavasz, rügyeznek a pólók, szóval, kezdem igen kellemes-kellemetlenül érezni magam a kastélyban, ha lányt látok, főleg órák után. Nem tett jót nekem ez a szünet, csak beindította az eddig Masa által elnyomott férfiúi kíváncsiságomat más lányok iránt. Igazából, ha jól belegondolok, ez nem is volt akkora baj, mert most meg csak kapkodom a fejemet, és nem győzök nem rájuk gondolni. Már az is baj, ha csajokat látok? Nem lesz ez így jó... Ráadásul Babett még csinos is, kedves is, szép is... szóval simán zavarba hoz, és már tudom, hogy milyen az ajkainak az íze is. Ne jöjjek zavarba, mi? Azt hiszem kívülről elég lazának tűnt az odaköszönés, ő pedig belepirul, még sminken keresztül is átüt ez az érzése.
- Megvagyok, mondjuk rá - vonok vállat, és nézem, ahogy az imént kiejtett könyveiért nyúl. Nekem is ezt kéne tennem, de földbe gyökerezett a lábam és véletlenül a hátsójára téved a tekintetem. Annyira örülök, hogy van rajta talár, mert ez velem szemben szexuális zaklatás már majdnem. Jó, az egész lányközösség részéről, de mindegy! Éljenek a talárok!
- Fejmosást? Nem tudom mekkora lehetett, de még mindig szépen csillognak a hajszálaid - mosolygok rá, pedig ha merném, bele is nyúlnák azokba a hajszálakba. De nem tudom mi van velem, mitől vagyok ilyen bátor és izgatott. A szívem majd kiugrik a helyéről, és szerintem meg-megakad a hangom is. Belülről legalábbis így érzem. Kicsit arrébb mozdulok, ahogy látom, hogy a beszűrődő fénytől hunyorogni kezd, így talán kitakarom előle a napfényt, ha nem mozdul tovább. Az, hogy nem egyből jött ezzel, meglep egyébként, de mondjuk én is inkább a szétgombolt talárja alatti ruhát néztem meg először, így nem tudom hibáztatni emiatt.
- Hát, nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, de Masa annak idején sok levitás tanulási módszert mutatott be,és ez által most is minden kiváló lett. Meg a, mikor még beadtam a kérelmem együtt voltam vele, szóval jó ötletnek tűnt -  vonok vállat túlságosan könnyedén, egyáltalán nem értem mi van velem. Talán kellett nekem ez a szakítás, hogy kicsit kitörjek a túl szerény és túl kedves Bence sztereotípiámból? Pedig Babu egyáltalán nem semleges nekem, remélem minimum összebarátkozunk még jobban, mert... jó csaj és aranyos. Fogalmam sincs, hogy miket beszélek, de nagyon örülök, hogy nem hallja senki más ezt.
- Persze remélem nem emiatt ment tönkre a Levita, hogy én jövök... de jó hír, hogy többet találkozhatunk, ha lesz kedved, meg tanulhatunk, bosszanthatjuk Iza mamát, ilyenek - kacagok fel hirtelen. Azt nem mondom, hogy nem válaszolt egy kérdésemre és egy meg nem kérdezett kérdésemre. A randira és arra, hogy hiányzott, ezek szerint én nem annyira. Hát rendben, ez van. Nekitámaszkodok a hideg kőfalnak és fürkészem a tekintetét. Kezd kicsit kínossá válni ez az egész, mert nem nagyon tudok mit mondani neki. Ez a találkozás nem úgy indult, mint eddig, ugye nem váltunk barátokká, vagy kerülgettük egymást és összejöttünk vagy ilyesmi, hanem szinte egyből megcsókoltam. Ott úgy éreztem, hogy így kellett tennem és nem is bántam meg, talán ő sem. Szóval a végével kezdtünk, vagy most mi van? A lányok nagyon össze tudnak zavarni. A bal kezemmel elkezdem masszírozni egy kicsit a tarkómat, nem megy ez nekem zavarba jövés nélkül, sajnos.
- Mesélj valami jót, mit csináltál a szünetben? - elveszem a kezem és a könyököm letámasztom az ablakpárkányra, a tenyeremmel pedig megtartom a fejem. Ajj Babu, de csinos vagy ma!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Elhúzom a számat. és még el is fordítom a fejem, ahogy a fejmosásról beszél, amit a nővérétől kapott. Hú, hát nem lehetett semmi, ha még meg is említi.
- Most azon kívül, hogy vizes voltál, pityókás, meg nagyon éjjel volt, mi baja lehetett még veled? - mondom vigyorogva, majd kuncogni kezdek. Hát mi más, nem igaz? Biztos én is kiakadnék, ha így jönne haza a húgom, pedig ő csak a húgom, nem egy felelősségteljes személy, mint a nővére lehet. Persze azt sem tudom, hogy hány éves a nővére, de az biztos, hogy felnőtt, mert ugye Babu is felnőtt lett, szóval...és akkor miért nem a szülőktől kapott fejmosást... Hmm, lehet, hogy máshol laknak, vagy ilyesmi? Majd egyszer megkérdezem, ha úgy lesz. Nekem is muszáj volt felhoznom Masát, igaz? Ó, hogy nem tudom kiverni őt a fejemből, de most tényleg így volt, ezek miatt jelentkeztem át hozzájuk. Az meg, hogy Babett is Levitás, tökre nagy szerencse, mert imádom őt is! Meg ugye Karcsi is erre kószálhat valahol, meg... mintha ezen már elgondolkodtam volna az előbb... Csak bólogatok a fura válaszára, mert mi az, hogy "tiszta sor"? Ennyi, kész? Átjöttem, mert indokolt volt és nem hű de kár, vagy hű de jó?
- Kiket? - kapom a fejem oldalra, ahol pár srác sugdolózik. Az egyik felénk néz, de hogy oda pillantok, elkapja a fejét és mondd valamit a többinek, aztán röhögés. Rajtunk röhögnek, vagy már kombinálnak? Vagy rajtam és a kék taláron? Kit érdekelnek, amikor itt van Babu?!
- Gőzöm sincs kik voltak - vonok vállat, miközben a barna hajú csajszikám szoknyát igazgat. Persze jobban kinyílik a talár, én meg olyan zavarba vagyok, mint a sün, aki elbújik az avarba. De az a mákom, hogy talán ő is, legalábbis a kapkodó mozdulataiból erre következtetek. Bekövetkezik némi szünet, de gyorsan megtöröm, mert nem akarom, hogy Babett ne lássa, hogy mennyire jól és lazán kezelem a helyzetet. Ja, ahogy azt a Béla elképzeli... mármint a macsek, a Levitában. Jól van na, igyekszem eleget tenni magamnak, de ha nagyon megnézne valaki, nem hiszem, hogy nem venné észre. Babett meg engem fixíroz, és én meg furán zavarba jövök. Miért van ez, ha egy szép lány rám néz, azonnal bepánikolok? Pedig annyira nem is, mert nem szaladtam el, csak úgy érzem, hogy lever a víz, vagy éppen görcsbe rándul a gyomrom. Azon is gondolkodtam már, hogy mit kezdjek a csókunkkal. Szerintem az már veszett fejsze nyele, mert ha azzal kezdek, akkor oké. De nem éreztem úgy, hogy lenne jogom rá, hiszen nem jöttünk össze vagy ilyesmi. Bárcsak úgy lett volna... te héj! Miket beszélsz jóember?! Be voltál baszcsizva, hogy trendi legyek, az nem egészen te voltál. Vagy egészen én voltam? Ki érti ezt egyáltalán? Annyi biztos, hogy jó fej és jó vele dumálni, szóval... szóval mi? Hagyjuk!
- De legalább a tesód idegeire mentetek? Mondd, hogy nem tanultatok csak! És mondd azt is, hogy Levitás lettem, nekem sem kell minden percben tanulnom, mert kinéznek a közösségből - mosolyodok el, mert a sztereotípia ezt mondatja velem, de tudom, hogy a levitások nem ilyenek. Nézz csak Masára, na ő nem bezárkózós tanulásos fajta, vagy nézz csak... ööö, Márk nem ér és öhm... Karola. Ő biztos nem tanul, nem igaz? Gyorsan elmondom, hoyg mit csinálhatnánk együtt, és mindenre megkapom a zöld lámpát, jééj! Hirtelen hogy lettünk ilyen közel egymáshoz megint? Beharapja az ajkát is, vörös riadóóó! Ezek al ámpák, ma megviccelnek. Ú, de szexi most, Merlin kegyelmezz! Egy pillanatig - vagy kettőig-, csak pislogok a kérdésén, majd észbe kapok, hogy nem árt rá válaszolni.
- Nincs, ráérek. Tudsz valamit ajánlani? - csak ne azt, hogy ma van a pizzériában akció és ha gondolom ott kajáljak. Kivéve, ha vele, mert az ugye más. A pillantásom kíváncsian fúrja az égkék szemeibe magát, a fejem alól elemelem a kezemet és leteszem az ablakpárkányra. Az ujjaink majdnem összeérnek, talán csak pár centi a híja. Amint ezt észreveszem egy zavart pillantással, összébb húzom őket, így marad egy ideálisnak és nem tolakodónak tűnő 3-5 cm. De nem oda figyelek, szóval ezt csak gondolom. A szívem viszont majd kiugrik a helyéről, a válaszra várva, a torkomban pedig ég a beszorul levegő, amiért visszatartom a lélegzetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vállat vonok a kérdésre nevetve, úgy érzékelem, hogy az övé is költői volt. Hiszen azért úgy hazamenni, miközben jól érezte magát nem lehetett semmi. De talán a nővére sem ette meg élve, ja az biztos, hihi, mert itt van. KÖzben páran megbámulnak minket, de szinte rájuk sem hederítek, nem tudom kik azok. Vagy ha igen, nagyon kommandósan csinálják, hogy ne ismerjem fel őket. Amúgy is jobban érdekel ez a barna hajú tünemény itt előttem, aki előtt hulla nagy zavarban vagyok, de legalább nagyjából el tudom rejteni ezt előle. De most tényleg kínos a szitu, korábban akkor találkoztunk, amikor megcsókoltam a szülinapján. Most meg itt.. Nem volt folytatása eddig a dolognak és azért eltelt jópár nap. Remélem nem veszi úgy, hogy csak úgy megcsókolok bárkit, mert sörözök. Tuti nem úgy van, mert akkor már a haverokat már rég lecsókolgattam volna, és kiderülne, hogy rejtett melegség van bennem. Na, ez még viccnek is rossz, szóval maradok az égkék szemű szépségnél és próbálok kihozni valami értelmeset magamból.
- Á, akkor azért vagy életben, mert Gerda jó fej - viccelődök, akkor mégsem kellett igazán tartani a nővérétől, akiről most már tudom azt is, hogy Gerdának hívják. Ami ciki az, hogy Babett vezetéknevét nem tudom, pedig akkor, ha esetleg ide jár a tesója is, be tudnám azonosítani. Mondjuk Gerdából sem lehet túl sok, nem egy Szilvi, vagy egy Katalin, akivel már bajba lehetnék, ha keresgélnem kellene. De miért is akarnám megismerni a tesóját, ha még Babut sem ismerem? Ajj Bence, kis lépések, kis lépések.
- Ó, kibeszéltétek a pasikat, tudom én - erről-arról, mi? Jaj, olyan cuki ez a lány, de végül is miért mondaná el nekem? Én sem mondom el senkinek, amit például Márkkal beszéltem annak idején. Persze ő nem a barátom, de... lehet már nem is lesz, mert most biztos gyűlöl, hiszen én lehetek a hibás, hogy szétmentünk. De legalább örülhet most már annak, hogy "nem ólálkodok a húga körül".Olyannyira nem, hogy százméteres ívben kerülöm el, ahogy csak tudom.
- Dehogy. Én tudom, hogy ti... izé mi, csak a könyvtárban gubbasztunk és játékos vetélkedőkkel oldjuk meg a házit és akinek nem lesz meg a K, az ki lesz közösítve év végére - vigyorgok, mert tudom ám, hogy játszik velem. Miközben észbe kapok, hogy a kezeink túlzásba estek tudtunk nélkül és Babu megnyugtat közben, hogy tévedek amúgy, mert ő sem egy kiválóság. Hát, nézőpont kérdése, szerintem mellben elég erős... Bence, moderáljad magad most már! Tavaszodik, bocsánat, már mondtam!
- Oké, abban benne vagyok, mert veled nem unatkoznék, Babu - ugye-ugye, meg tudok én jegyezni beceneveket, ha kell, ha nem. Az most mellékes, hogy arra nem emlékszem, hogy ő mondta, hogy így becézhetem, vagy én találtam ki a söröktől serkentett sérómban. Viszont teljesen meglep azzal, hogy rákérdez, hogy ráérek-e órák után, vagy nem. Bolond lennék nemet mondani, és fogalmam sincs, hogy mire gondol. A felsoroltakon elgondolkodik, én meg csak kínlódva nézem odabent, hogy vajon mit talált ki. Persze odakint neki az látszik, hogy nagyon kíváncsi vagyok. Oké, ezt nem nehéz megjátszani, mert tényleg nagyon érdekel, hogy hova hívna. Megyek bárhova, még szép!
- Ühhüm - kicsit lassan mondta meg a semmit, de most mit mondhatnék még. Szerintem ciki lenne még egyszer megkérdezni, hogy mit csinálnánk konkrétan, mert nem akarom, hogy rosszallóan gondoljon rám.
- Oké, rám számíthatsz. Üzensz, vagy talizzunk valahol mittomén háromkor? Jót fog tenni egy kis levegőzés, vagy ilyesmi. Tuti kitaláltál valami csibészséget - ördögi vigyor terül el a képemen, úgy nézek rá, mintha tudnék valamiről, pedig gőzöm sincs. De talár nélkül jön, ebben a cuccban, "ó máj gád" Pista! Benceeee!!! Oké, oké, dumálunk úgyis csak, vagy ilyesmi. Lassan mennünk kell, ha oda kell érni a következő órára, úgyhogy egy sóhajjal egyenesbe hozom magam, eldőlve a faltól.
- Akkor délután és - hirtelen lépek hozzá közel és melegen megölelem, jó szorosan. Vigyorogva engedem el és odaszólok, miközben körbenézek, hogy merre is kéne indulnom, mert elveszett a tér és az idő. - Örülök, hogy újra találkoztunk, Babu - vigyorom százkarátos, és rájöttem, hogy elcsesztem. puszit kellett volna adni neki, de erről lekéstem, és most már égő lenne. Very égő! Szóval mosolyogva indulok abba az irányba, amerről ő jött, néha visszapillantok és magamban pedig megpróbálom lenyugtatni a szívverésem, amit az előbbi ölelés nagyjából kétszázra vitt fel. TE.JÓ.MERLIN! El kell gondolkodnom ezen, hogy mit okozott az, hogy Masa szakított velem. Nem vagyok normális!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Eléggé el vagyok kenődve, mint a pirítóson a vaj, nagyjából annyira is van elolvadva a lelkem, és hamarosan el is tűnik, elfolyik. Viszont nem lesz finom tőle a pirítós, ebben biztos vagyok. A bánatomat fokozza, hogy most meg nézem őt, aki félvállról veszi az egészet látszólag, pedig láttam ám, hogy eléggé fájt neki, szerintem sírt is miatta, bár az erős szélben nem láttam a könnyeit és nem is bámultam őt sokáig, mert folytatódott a meccs.
- Kiráz tőle a hideg – felelem a kérdésére, és fel is libabőrözök. Nem tudom, hogy miért kell ilyeneket tanítani fiataloknak, még ha elvileg én már nem is vagyok annyira fiatal. lélekben tuti nem ütöm meg a 17-et sem, most meg csak egy kifacsart fejű szomorú szamóca vagyok legjobb esetben.
- Persze, majd megoldom valahogy. Az órákon figyeltem – sóhajtok egy jó hangosat és gyorsat. De nem érdekelnek a vizsgái, sem az enyémek, őszintén. Össze kell szednem magam, mert ez nem mehet így tovább, én jöttem látogatóba, közben meg én szorulok vigasztalásra. Szóóóval…
- Még szerencse. Na, de örülök, hogy nincs komolyabb baj – még egy mosoly is kiszalad árnyékként táncot járva az ajkaimon, majd amilyen gyorsan jön, el is tűnik, amikor felhozza a szakítást. Nem voltak illúzióim ezzel kapcsolatban, nyilván kitudódik majd, de nem hittem, hogy Mária ilyen gyorsan elmondja valakinek, aki nem Márk. Nem bírom ki, hogy ne fakadjanak ki a könnyeim, pedig ez egy húsz évestől az ért elég ciki, nem? Szerintem nagyon, de egyszerűen a fájdalom annyira felemészt, hogy nem tudom kordában tartani az érzéseimet. Riza közelebb jön, és vigaszt nyújt. Nem gondolkodom, a karjaiba vetem magam úgy, hogy tudom, hogy ő neki az unokatesója. Egy kicsit jobban kezdek sírni, a könnyeim eláztatják a hátán a ruhát az államon lefolyva. Próbálok megnyugodni, de nem akarok most kiszabadulni az ölelésből, annyira jól esik, hogy foglalkozik azzal, hogy nem vagyok jól. Nem tudom mennyi idő telik el, amikor elapadnak időlegesen a könnyeim, és lassan próbálok eltávolodni tőle, majd kitörlöm a szemeimből a könnyeim a szokásos mozdulattal: a bal felkarommal.
- Ne haragudj Riza, nem akartam, hogy ezt… lásd – aprókat, de mélyeket lélegzek, és sajnálkozva nézek rá, nem tudom, hogy mit okozhattam neki, de tuti, hogy nem erre vágyott.
- Most jobb, ha megyek – pattanok fel, és még kitörölök pár maradék könnycseppet. – Örülök, hogy hazamehetsz és sajnálom az előbbit – harapom be az alsó ajkamat, majd valami groteszk mosolyfélét villantok felé. – Szia és jó vizsgázást – mondom, majd megfordulok és próbálom lassan elhagyni a gyengélkedőt. Amikor már úgy hiszem nem lát, megszaporázom a lépteim és rohanni kezdek, a könnyeim pedig újra megindulnak maguktól. Merlin, csak a hálómig érjek el úgy, hogy senki sem lát meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem tudom mennyire jó ötlet megvesztegetni valakit egy sütivel a könyvtárban, de azért most jól megpróbálom. Mert miért ne, nincs ember, aki nem szeretné a sütiket, a lányok pedig még jobban. Ezért meg is lepődök, amikor Danka visszakérdez.
- Hát, ha te vagy Danka, akkor igen – hamiskás mosolyom mögül kirobbanni készül a nevetés, de nem lehet, mert Kazibá kivág, azt hótzipphzar! Na, annyira sikerül odaadni neki, hogy a felét ráborítom, elég nagy túlzással. Hoppszika! Azt mondja semmi baj, de ismerem ám a csajokat, figyelni kell a szemüket, miközben beszélnek, mert nem mindegy, hogy mire gondolnak. Oké, feladom, gőzöm sincs, hogy mit gondol. Remélem azt, amit mondott, hogy nem bánja! Helyes, helyes. Na, most jön a neheze, az biztos!
- Nos, izé, meg minden – ülök le mellé, felkínálva magamnak a lehetőséget, meg ez egy könyvtár, és már odaengedett magához. – Hogy haladsz a csapattal? – mosolyom olyan természetes, mintha egy szobrász húzta volna… most. – Arra gondoltam, hogy lehetnék csapatkapitány-helyettesed, mert... mert... hát Masa is az! – hű ez az ultimate jó válasz, és most jutott eszembe! Azta, de menő vagyok, nem igaz, hogy ennyire tűzhányó az agyam! 200IQ!
- Mit szólsz? Kipróbálnám magam ebben a szerepben, mert érdekel, meg biztos te sem győzöd ezt a sok melót – találok ki újabbnál újabb dolgokat, amivel szerintem járhat egy csapatkapitányi feladat. Talán néhány dolgot átvennék, ami nem olyan nehéz, és ha kellenék, szólhatna nekem. De menő! Imádnék Lóránt Bence csapatkapitány-helyettes lenni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hol van az a zokni? Már felforgattam a ládámat, a többiek ládáját is - bocsi Márk - és mégsem találom, pedig tudom, hogy az még tiszta. Nem baj, hétvégén mosás, ma meg péntek van. Muszáj leszek jobban lehajolni, mint gondolnám,é s benézni az ágy alá. Yeee, megvan. Ahelyett, hogy kihalásznám, egy invito hagyja el a mostanában sokat használt ajkaimat. Mondjuk ezt hamarabb is kitalálhattam volna... Mindegy, ebéd lesz a délelőtti zokni pedig már a tűrésküszöbömet túlbűzte, holott amúgy valószínűleg csak annyit akarok, hogy Babettnek tökéletes legyek. Ha már járunk, akkor nézzünk is ki valahogy, nem? Még nem jelentettük be "hivatalosan", hogy együtt vagyunk, bár a szemfüles érdeklődők már kiszúrhatták akár már a bálon is. Azóta meg eltelt a szünet is, szóval... de úgy valamiért titkoltuk, szerintem meg csak kettesbe akartunk lenni. Ki ki válogassa ki magának a neki tetszőt, a lényeg, hogy jól érzem magam vele, és semmit sem bántam meg. Mivel ha meglátom, elpirulok és hevesen dobogni kezd a szívem, biztosra mondható, hogy a választásom megfelelő volt... de ez így olyan béna. Nem választottam én, csak a szívem megmutatta a helyes irányt. Szóval igen, Babett és én együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást és alig várom, hogy ma is találkozzak vele. Felhúzom hát a zoknimat, nadrágot, kényelmes inget és pulóvert veszek, majd beugrok még a tükör elé. Jól van Bence, elfogadható vagy, szóval felkapom még a cipőmet és mosolyogva leszánkázok az nagyterembe ebédelni. Tök jó, hogy egy házba járunk, így nem kell majd sóvárogva nézegeni a másik asztalt. Néhány embernek köszönök, mielőtt beérnék a helyiségbe, majd keresni kezdem az én levitásomat az asztalnál. Kicsit késtem ugyan, de a pár perc nem lehet olyan sok, sajnos nincs szerencsém, ő előttem érkezett. Nagyon laza. De hát tök mindegy nekem miben van, így is, úgy is tetszik... és máris érzem, hogy gombóc szorul a torkomban és égni kezd az arcom kissé. Valamit birizgál a telóján, szóval finoman mögé lopakodok és a fülébe súgom az első dolgot, ami az eszembe jut.
- Mi a helyzet a mágusneten, édes? - a nyakától a derkáig cirógatva hagyom ott a kezem, amíg leülök, majd a szemeibe nézek. - Szia! - nem várva sokat, óvatosan megcsókolom és figyelve arra, hogy itt mások esznek, nem nyújtom sokáig. Azért, ha eddig csak kicsit égett az orcám, most már nagyon, és vigyorogva szakadok el az imádott ajkaitól. Hú... fogunk mi enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Személyesen? Az csajszi egy kaméleon, sosem találtam még meg, amikor kerestem és szükségem lett volna rá - tuti, hogy megint nem találnám sehol. De mondjuk most már nem is érdekel annyira, pedig igaz, ami igaz, ő is a spektrumon volt, ahogy szokták mondani. Csinos, vagány csaj. De szerencsére ő már nem volt benne a választási kampányomban, amikor nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Pont elég volt Karola és Babu is és úgy hiszem, hogy a legjobbat választottam. Különben nem lennék itt, különben nem töltene el forrósággal a közelsége, különben nem akarnék hozzáérni és elveszni a türkiz varázserdőjében.
- Biztos jó ötlet? Mármint szivesen, de nem fog izélni, hogy nem akar gyertyatartónak jönni? - húzódik mosolyra a szám, és újra kedvem lenne megcsókolni, mi több összeragadni vele órákig. De hát ennyire nagy a fegyelmem, hogy ezt is kibírom. Még egy darabig biztos. Talán.
- Én már találtam egy csillagot - mosolyogok rá, és eddig bírtam ki csók nélkül, de nem sokáig tart, mert egy "hagyjátok már abba" érkezik szemből, én pedig gyorsan rájövök, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen. - Jól van már na, nem olyan könnyű megállni - magyarázkodom, majd sóhajtva figyelek a mai napjhára, ha már az enyém unalmas lett. Én is elhúzom a számat, mert megértem őt.
- Amilyen csinos az a nő, annyira keményen követel - sóhajtok a barátnőmmel szinkronba. Én nem mertem ilyeneket felvenni tavaly, elég volt Ambrózy tanai is szenvedni. "Bájdövéj", Ambrózy...
- Tanulni? Megszállt téged Márk szelleme? - kuncogok, mert az a jóember azóta is ki sem merészkedik a könyvei közül. A mosolyom zavartságma fullad, amikor meghív hozzájuk. Hohó, holnapután már össze is házasodjunk?
- Oké, valamikor majd elmegyek - ennyit tudok ígérni. - Amúgy rájöttem valamire - kezdek bele, de a hangom suttogásig halkul. Terelnem kell a közös ebdéről, főleg, hogy én még nem vinném el haza. Emmához? Meg vagy őrülve? Soha! Jó, nem soha, de még nem.
- Masa Ambrózy miatt dobott anno - suttogom a fülébe, ahogy félrehajtom a hajkoronáját és belecsicsergem a fülébe az informáiót. Eszembe jutott a professzor átható tekintete, meg a bemutató és az akkor látott képek a legilimencia által. Szóval meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem újkeletű a dolog, amit megírt az Edictum. Mondjuk ez egy kicsit megnyugtató is, mert ha választani kéne és csaj lennék, én is inkább a prof felé húznék. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éreztem én, hogy nem feltételenül kéne Ivettet szóba hozni. Az a csaj mindenkit megindít, vagy beindít. Olyan laza, hogy majd szét esik, és mindenkinek tetszik, még ha nem is az ízlése. Olyan igazi kis szépség, akinek bármit meg tudsz bocsájtani, vagy ilyesmi. Ja és mindenképpen ágyba akarod vinni. Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, mert hazudnék, viszont ő nmem igazán az én stílusom. Túlságosan is félnék, hogy bármikor elvesztíhetem, bármit is csinálok, mert hajtja a vére. Nem, nem egy ribanc, de nem hiszem, hogy vele meg lehet nzni egy filmet együltő helyében. Babuval viszont igen, meg sok minden mást is, és szerintem a választásom tökéletes lett, igazán ő illik hozzám.
- Ó, olyan vagy - pirulok el egyből, ahogy rájövök, hogy mire utalgat. De, ha ő így ... - amikor egyedül voltam, néha igazán megvigasztalhatpott volna a maga módján - emelgetem fel a szemöldökömet. - Jól van csak vicc ám! - mielőtt valamiért túlgondolná a viccet Babett. Gondolom megkapom majd a minden viccnek van alapja kártyát, de ez nem érdekel. Persze, hogy van alapja, de nem elég erős, hogy ez bekövetkezhetett volna. Amúgy sem hiszem, hogy annyira bejönnék neki, szerintem vannak nálam sokkal jóképűbb és belevaló srácok itt. És akkor itt jön a közös csillagnézés témája is. Gőzöm sincs, hogy Ivettnek ez mennyire lenne kényelmetlen, de az még jobban érdekel, hogy nekem mennyire lenne az. Nem voltam még így sehol, Márk sem lógott rajtunk, sőt.
- Igen? És miért örülne kifejezetten nekem? - érdeklődve hajolok elé, hogy jobban lássam a türkiz lélektükröket. Még a csók is megtörénik, amit én kezdeményezek, csak kár, hogy nem mindenkinek tetszik. Pedig tényleg nem igazán szeretnék elszakadni tőle, mintha a testem és lelkem csakis szimbiózusban lehetne vele. És akkor még nem beszéltem arról, milyen jó lenne ágyba vinni. De nem sietek - talán jobban fogok azért, mint Masánál vártam -, fogalmam sincs, hogy mit akar, és még nem kutakodtam a fejében. Az elrontaná a meglepetéseket velem kapcsolatban. De hát ez is elsimul, pedig még beszólnék neki, hogy Miskával vigyáznék a helyében, mert tudom, hogy szeretne vele dugványozni. És ennyit szeretne csak, a csaj meg ahogy nézem, többet. De ennyi, kimásztam a fejéből.
- Hát, ha fiú lennél, meleg lennék érted, az tuti - kuncogok fel, ezzel remélem megválaszoltam a kérdését. - vagy biszex... azért a lányokat nem kéne kizárni az egyenletből - vakarom meg az államat. Csak hülyülök, remélem ezt ő is tudja. Szerencsére nem fiú és nem is szeretném, ha az lenne, bármennyire is vannak bizonyos dolgok mostanában. De, hogy ne rajtam csámcsongjuk elterelem a témát megint Ambrózy és Masa cikkére az Edictumban. Nem mondom, hogy első olvasásra nem esett szarul, főleg, amikor rájöttem a dolgokra, de azért nem vetettem le magam a toronyból.
- Már felnőtt Masa, nem ütközik szabályzatba. De hát ez van. Onnan tudom, hogy... - hopp itt megállnék egy kicsit, mert nem biztos, hogy el kellene mondanom minden részletet. Még a végén... hajj. - ...amikor Masa szakított velem megmutatta, hogy kire gondol, miközben megcsókolt. De csak egyszempár volt és most már tudom, hogy kié - ennél egy kicsit több volt, és csak elferdítettem a teljes igazságot, viszont nem hazudtam. De vannak olyan dolgok, amire nem szívesen emlékszik vissza az ember, és ez gondolom ki is ül az arcomra egy rövid időre. - Na, de mindegy is, szerencsére én sokkal jobban választok, mint Ambrózy. Amúgy az Edi is megírta  - és ezzel "úgymond" le is leplezem magam, hogy az előzőt csak kitaláltam. Legalábbis jó lenne, ha ezt hinné Babu. Nem akarom átverni, de ez egy rossz elképzelés, hogy én mindenkinek belenézek az elméjébe. Nem így van, de én is gyanakodnék valószínűleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit izgat egyébként, hogy tekintenek ránk. De tényleg, olyan finoman izgalmas az egész, ahogy mustrálnak, vagy elkapok egy-egy pillantást. Persze, akik velünk szemben ülnek próbálnak úgy tenni, mintha ők mindenről tudtak volna, vagy éppen rohadtul nem érdekelné őket. Egyeseknél biztos így is van, de nem hiszem, hogy mindenkinél. Én örülök, hogy ha van némi kitűntetett figyelmünk, a csókkal pedig eloszlatok minden kételyt és pletykát is remélem: Babett hozzám tartozik, én pedig hozzá. A játékos érintések pedig csak növelik a körm gyűlő rózsaszín felhőt, amit én nagyon nehezen tudok kordában tartani. Egyszer már engedtem, hogy szétterüljön és magával ragadjon az édes érzés, azóta már óvatosabb vagyok. Tudom, hogy milyen a varázslók és a boszorkányok, az ösztönök a varázslónépi kíváncsiság. De azért talántúl komolyan hangzik, valójában ez egy vékony fonál, a vastag kötél, pedig többszörös csomóval köt össze Babuval.
- Mégiscsak pasi vagyok - vonok vállat túl könnyedén, de mosolytalan arcom hazugságot sugall. Még neki is észre kell vennie, akármennyire is szikrázik a fény a türkiz szemein. Azért tagadni nem tudom, hogy nem fordult meg a fejemben Ivett, de már mint mondtam, nem volt komoly, csak olyan fiús vele is lefeküdnék cucc. nyilvánvaló, hogy néhány sráccal beszélgetünk ilyenekről, és hogyhogynem egyik sem felejti el megemlíteni őt. Mondjuk Babett sem szokott kimaradni, így végül is én vagyok a szerencsés körülök. Szerintem nagyon sok közül, hiszen Ő az enyém.
- Ó, oké. De ha mégsem élvezné annyira a társaságom, én szóltam - kap egy apró csókot Babum a beharapott ajkaira. - Ezt meg ne csináld nagy nyilvánosság előtt, mert még a végén nem tudom ellenállni - susogom felé, már csak azért is, mert most is érzem, hogy a vérem kezd kimászni az agyamból a földszint felé. Egyébként nem akarom kivonni magam, csak... hát én ilyen vagyok, nem szeretek a zavaró körülmény lenni. Persze lehet, hogy Ivett tényleg örül majd nekem, és csak én látom ennyire szkeptikusan az esetet. Úgy legyen. Na, de hogy pikánsabb legyen az egész egy kicsit elviszem a gondolatot a szexualitás irányába. Menetrendszerűen kapunk néhány pillantást és morgolódást, ami ugyan nem bántó, de érzékelhető belőle, hogy talán ilyen baromságokat nem itt kéne megbeszélnünk. Az angyali arc egy pillanatra fúriaként változik a brokkolis srác irányába, majd alakul vissza, mikor már felém néz. Nem kell féltenem Babut, meg tudja védeni magát, ezt nagyon szeretem benne. Ezt is.
- Akkor nem lesz hármas, értettem - kuncogok fel hangosabban a végén, mint illene. De csak húzom az agyát, nem is akarnék még egy másikat, pontosan elég lesz ő is majd. Talán ezért szeretne magához elhívni? Fiús gondolat, úgyhogy elvetem.
- Szóval akkor csak Babett, hát... nem bánom - vigyorgok még egyet, megadván magam "nagy nehezen" a lehetőségeimnek. Bár még szórakozni akartam vele egy kicsit, hogy ha x=b, az lehet Bíborka, Boglárka, ha a, akkor Andrea, Alíz stb. De mindent a határon kell tartani, hogy senki sem akarjon kételkedni a másikban. Babuban megbízok, ahogy Masában is tettem, talán ő érettebb nála, ha mégis lesz valaki más, akit... egyáltalán miért gondolok ilyen faszságokat most? Szörnyű vagy Bence, baszki! Nem bírom jobban pofánverni magam ilyenkor, pedig szeretném. Még alig járunk, de már a rosszat keresem, holott még semmiről sem éehetek meggyőződve. Csak arról, hogy ő legalább annyira szeret engem, mint én őt. Terelésként jöhet az Ambrózy-Masa páros, és ahogy kell meg is lepem vele Babut. Előveszem az edictumból kitépett oldalt, és elé teszem, ahol leírják, hogy felvállalták egymást.
- Hát ez van - a hangom inkább tárgyilagos most, mint érzelmekkel telt. - Igen, megcsókolt úgy, mint, ahogy a másikat... szokta? - itt elég sok értetlenség feszül ki arcom vitorlájára, mert gőzöm sincs, hogy ez egy csók volt, vagy már rendszeres. Ekkor esik le Babunak, hogy vannak képességeim is az elárultakon kívül. Nem szoktam reklámozni, és nem is nagyon használom, csak ha muszáj.
- Igen. De a kezed nem állítana meg. Viszont tudd meg, hogy anélkül is beléd estem, hogy használtam volna rajtad - igen, és mindenkit Merlin ments, hogy Theon bele tudjon nézni bárki fejébe. Szegény áldozatok! - Tudod, tartozik hozzá egy etikett, és ezt illik betartani - az más kérdé, hogy az illik, az nem a nemnek a szinonímája. Azért nagyon ritkán használom, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Akkor??? - fordítom kicsit félre a fejem, mert tökre nem tudom, hogy most éppen meg akar fojtani, vagy huncutul mosolyog. A lányoknál ezt sosem lehet tudni. A szívem hevesen ver, mert egyébként ha azt mondaná, hogy "akkor hetente egyszer" nem biztos, hogy örülnék neki, vagy nem hinném. Inkább amásodik, de valószínűleg szétvágna az ideg, hogy milyeneket kérek tőle, és ő miért megy bele ilyenekbe miattam. Tökre fingom sincs, hogy mi lenne a jó válasz, bár persze nyilván inkább fojtson meg, hogy ha más lányokat képzelődöm oda még mellé intim helyzetekbe, minthogy bizonytalanságba tartson és mondjuk kiderüljön rólkam, hogy milyen álnok vagyok, vagy lehetek. Á, nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy mit akarok kinyögni gondolatban. Persze, sok pasi álmodozik édeshármasról, de a valóság más. Főleg Babuval, akit tisztelek annyival minimum, hogy csak vele, ha ott van. Hahaha, mekkora egy paréj vagy Lóránt Bence - ezt most Babus hangsúllyal hallom a fejemben -, mikor itt ez a tökéletes lány neked, te meg többet akarsz, mint kéne. Hiába na, nem olyan egyszerű dolog a buta gondolatoktól megszabadulni. Végül megkegyelmez nekem, mert elnapolja a témát, amiért hálásan sóhajtok felé és megcirógatom a bal arcát, mert valamit tennem kellett, amivel levezethetem a kínok közötti szenvedésem a válaszig. És ha már ilyesmivel le tudom vezetni, az mindig jól jön.
- Nem - zárom le mosolyogva, így a legegyszerűbb és leghatásosabb, na meg a legigazabb is. Pontosan jó nekem az x=Babett, szóval nincs mit ezen túlragozni innentől. Persze az ajakba harapással tudom, hogy ingerelni akar - ami azt illetti remekül sikerül is neki -, de az ebédlőben vagyunk drága, nem pedig kettesben egy szobában! Korábban nem néztem meg ennyire őt, mint mostanában, és nem tudom miért, de egyre jobban tetszik, sőt minden percben jobban tetszik, mint az előzőben, tök sok mindent felfedeztem már rajta. Kis mosolygödrök, vagy éppen mikor és hogyan emelei meg a szemöldökét, vagy nyalja meg önkéntelenül az ajkait. Merlinre, az ajkai! Tudom, hiú remény, vagy nem is tudom mi, de minden bölcs ember azt mondja, hogy úgyse maradtok együtt örökre! Azért én reménykedem ebben! Nem csak az ajkai miatt.
- Szerintem emiatt szakítottunk, igen. De, mint, ahogy a példa is jól mutatja: én jártam jobban - mosolyom elszélesedik, mint ahogy az Alföld elterül a tájon, és remélem belepirul a bókomba. Mostanában igen, szórakozom ezzel, mert annyira édes, ahogy belevörösödik ezekbe. Szerencsére ő nem legilimentor, mint én, mert akkor pirulósabb emlékeket magáévá tehetne.
- Egyelőre meg - simítok végig az orrnyergén. - Nem látok gondolatokat, csak emlékeket. Persze mivel ilyen kis titokzatos vagy, lássuk csak - behunyom a szemeim, mintha ez kellene hozzá. Kíváncsi vagyok a reakciójára, amikor is tovább kérdez erről.
- Van legilimencia szakkör, egy ideje eléggé elhanyagoltam, pedig tök jó. Harmadikban kezdtem Sárközi bá-nál, de amióta elment nem voltam. Lehet, hogy visszatolom a képem, hogy még jobban megismerhesselek - vigyorgom felemelgetve a szemöldököm, amikor eszembe jut még valami, ami a számára is fontos lehet. - De ha félsz ettől, lehet tanulni okklumenciát, és akkor a legtöbb ilyen támadás ellen tudsz védekezni. Denis Brightmore félék ellen nem is annyira elvetendő az ötlet - az a fiú nem volt egyszerű, azt sem tudom, hogy hol van most, de nagyon keményen tolta a legilimenciát. Közben bekapok még pár falatot, és végig őt nézem. Szándékosan tolom túl ezt is, sosem voltam igazán hivalkodó alkat, de most jól esik a féltékenységek és irigységek keresztüzében létezni valakivel, akit szeretek és ő is szeret engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Talán rendben van, hogy akkor Masa szakított velem. Igaz, nem volt egyszerű túltennem rajtam, de formált engem végül is. Megköszönni mondjuk sohasem fogom ezt neki, mert eléggé összetörte az én akkor még azt hittem valódi világom. Az ő részéről mindenképpen indokolt volt, és most így visszagondolva, talán már én sem éreztem úgy magam a kapcsolatban, ahogy kellett volna. De az is lehet, hogy csak elhittem, hogy ez a legjobb kapcsolat, ami lehetséges, pedig Babettel szerintem sokkal jobb. Ez köszönhető annak is, hogy idősebbek vagyunk, meg valahogy ő jobban szeret engem, mint Masa szeretett. De lehet, hogy ez a kép csalóka, hiszen ami most van közöttünk, az nagyon intenzív és az emlékek pedig megfakulnak. Az viszont gáz, hogy hasonlítgatom őket egymáshoz, úgyhogy, ha hallotok, akkor bocs mindkettőtöktől. Csak valahogy el kell terelnem a gondolatimat az éppen megcsókolt ajkakról, és jó lenne, ha nem bámulgatnék lejjebb sem. Pedig akárki akármit mond, van mit nézni az én drágámon. És akkor ez még csak a teste, pedig ami odabenn van, az még inkább szeretnivaló. Az, hogy ő mit szeret bennem, még nem tudom, de nekem minden okom meg van rá.
- Hát, már régen volt – vonok vállat könnyedén, mert tényleg igaz, hogy akkor megszenvedtem az egészet, de azóta már a fájdalom emléke is elhalványult, nem beszélve arról, hogy inkább nem akarok visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket fájdalmamban csináltam. Viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit egyelőre nem tudok hova tenni, mert ugyanúgy fejest ugrottam a következő szerelembe, ahogy biztosan sokan óva intettek volna. De ha valamit csinálsz, akkor tedd szívvel-lélekkel és most a szívem, lelkem kiteszem ennek az édes lánynak, ha már ő is ezt adja cserébe.
- Persze, hogy tudom, drága – vigyorgok, és nem veszem zokon, nem is értem félre, ahogy ő azt hitte, hogy igen. Azért tudom én, hogy pontosan mit gondol, és esze ágában sincs beszólogatni, vagy ilyesmi. Ha pedig van, akkor azt csak kedvességből, szúrkálódásból tenné, de a jóféle módon. A legilimenciára pedig nagyon aranyosan reagál, imádom, ahogy eltakarja a kezével a homlokát. Nincs nálam kés, hogy felvágjam és turkálni kelljen benne, de ezért már megérte elmondani neki.
- Van ám. Flóribá tartja és igen tehetséges. Azt mondják a többiek – hát igen, mivel még mindig nem toltam be a képem oda, így csak a hallomás maradt. – Nem is baj, jobb azt a srácot minél jobban elkerülni, nem éppen egy jófej. Bár egyszer megszállhatta valami, mert tanított és rendes volt – mosolygok, miközben Babunak újabb ötlete támad.
- Induljunk is. Köszi a figyelmet – hajolok meg sután, hiszem az egyik karomban, már édes égetőn ott van a barátnőm karja, így a mozdulat picit béna lett, de biztosan nagy örömet okoz majd a többiek. Mármint az, hogy végre nyugodtan ehetnek. Aztán hirtelen odafordulok és hosszan, szenvedélyesen megcsókolom Babut.
- Hagyni kell itt nekik valamit desszertre. De… miféle érdekességről beszéltél? – kérdezem, ahogy elindulunk kifelé. Remélem csók lesz benne, az sem baj, ha kicsit több is. Fene, már megint ezen jár az agyam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hát nem is tudom mit mondjak, amikor megcsapta a fülem egy pletyka. Karola smárolt valami rellonossal, miközben moziztak. Azt most ne is emeljük ki, hogy én mennyire vágyom arra, hogy valaha eljuthassak egy mugli moziba - milyen rohadt menő lehet, Merlinre! -, de a másik dolog sokkal jobban aggasztott. Ezek szerint az én hajóm már elment nála, ha ilyen gyorsan talált valakit magának, aki ráadásul nem is Ádám! Szóval most akkor mi van? Karola meghjibbant, bűbáj vagy átok hatása alá került, vagy csak pasifaló lett? A pasimágnességében nem kételkedek, tényleg nagyon jó csaj külsőleg, meg tök rendes is, talán néha még túl rendes is. Na, de hogy egy rellonossal, akiket állítólag nem is annyira kedvel? Legalábbis sokszor hangoztatta, hogy neki csak rossz élményei vannak velük, akkor most már nem? Hmm, mindegy, nekem van itt a legkisebb jogom ítélkezdni felette, hiszen egy szép háromszöget állítottam fel röpke két hét alatt. Jó, ez azért erős túlzás, de ha csak a tényeket nézzük meg... nem is annyira van távol az igazságtól. Plusz ott volt még Anna is, meg láthattak Rizával egyesek, szóval egy külső személő eléggé csajozógépnek festhet le. Bárcsak az lennék, és akkor nem kellene sem az én lelkiismeretemmel, sem a mások lelki világával törődnöm. De nagyon zavart a pletyka, akkor is, ha csak pletyka, mindegyiknek van alapja, és nem is nekem mondták, csak meghallottam. Olyan rosszul esett hirtelen, hogy nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretem őt, de ezek szerint nagyon. Hát de most így, hogy? A csarnokon vágok át, amikor meglátom Őt Ádámmal, azonnal agyvérzést is kapok, meg a lila köd is leszáll. Nézem őket messziről, ahogy szórakoznak, nevetgélnek és ahogy közeledek hallom, hogy együtt tanulnak. Hát nagyszerű, ennyire nagyon szerelmes vagy belém, igaz, Karola? Vágül egészen véletlenül mellettük megyek el, de csak nem bírom ki, hogy odaszóljak.
- Helló Ádám, te vagy a hétfős? Tegnap valami rellonossal smárolt Karcsi, a múlt héten meg még belém volt szerelmes. Csak tudni akarom a beosztást, drága - mondom egészen feldúltan, nem is érződik irónia a hangomban, inkább csak düh, de az nagyon. Rendesen befeszülök, miközben a vér elönti az agyamat, és ignorálom a srácot, szóval most nem igazán van Ádám veszélyben. Inkább Karola húzott fel a kis kacarászásával, miközben nekem meg ultimátumot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tényleg elpattant valami, amikor megláttam az andalgó - nyilván túlzás ez is, de most így látom - párost. Tök vidámnak láttam őt, nyilvánvaló, hogy miután otthagytam őket, mert jó fej vagyok és nem akartam tönkrevágni valamit, ezt tökéletesen teljesítették. Mármint kibékültek és már majdnem járnak is biztos. Akkor kuncogott így Karola nekem utoljára, amikor csiklandoztam, de az azért teljesen más, mintha mondanék valamit és azon nevetgélne azzal a csinos kis ajkaival. Felhúzott az egész teljesen, és nem bírtam ki, hogy odamenjek és beszóljak valamit. Meg is lett az eredeménye. Megint bukó vagyok, meg minden, miközben...
- Oké, bocs Ádám, visszavonom - nézek továbbra is közelre hajolva néztem a szikrázó szemekbe. - A többi sem igaz, Karola? - vádló tekintetem fúrom az övébe, lassan megvakulunk a másik pillantásától, de az biztos, hogy ha ölni lehetne a nézésünkkel, már két halott lenne. Nem tudom, hogy mi bosszant fel jobban, hogy őket együtt látom, vagy az, hogy nem mondta, hogy nem így lenne, egyszerűen csak lebunkózott. Pedig nem is voltam igazán az, csak felelősségre akartam vonni, hogy miért nem velem van, ha annyira szeret, miért ilyen Ádámkákkal, meg rellonoskákkal, meg ki tudja kikkel vihorászik még?! A düh elködösíti az elmém és nem sokra vagyok rőle, hogy felrobbanjak mérgemben. JObb lett volna ma erre sem jönni, de várom a magyarázatot, amivel lenyugtat majd, hogy tényleg csak bunkó vagyok megint, és semmi alapja ezeknek.
- Nos, tévedek? Már nem szeretsz és nem is volt semmi azzal a rellonossal a moziban? - pontosítok, hátha így jobban eszébe jut. Kezdek félni a választól egyébként, mert rohadtul izgató az is, hogy mérges. Karola mindenhogy tetszik és ettől megőrülök, Merlin segíts!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Láttam, hogy teljesen kiakad Karola, talán még sosem láttam a szemébe ilyen tüzet, vagy gyűlöleletet, ami talán a szavaimnak szólt, talán nekem, talán mindkettőnek, de a célpontja egyenesen a szívem volt, amibe ő mélyesztgette a frissen élezett tőrét. Nem tudtam elvonatkoztatni, sem megbocsájtani, hogy megcsalt azzal a rellonossal, és újra felsejlik a szakítás Masával, meg az is, hogy mit okozhattam Babettnek. Karola viszont most nem hátrál meg csak vészsesen visszakérdez. Amiért viszont megáll bennem az ütő, az Ádám, aki békíteni akar minket. Hogy mi? Pont ő? A röhögcsélős Ádika? - Nyugodtan? - kérdezek vissza, de továbbra sem tépem ki a kék szemek közül a tekintetem, csak várom a választ a kérdéseimre, és hamarosan meg is kapom. Na, ezt jól bekajáltad Bence, tessék, ezt akartad hallani? Kicsit hátra is hőkölök a vehemenciától, amit kapok, na meg a lökéstől és csak tátott szájjal bámulok utána. - Ez megőrült - mondom ki hangosan az első gondolatom, de gyorsan visszanyerem a dühöm, csakhogy Ádám megint beleszól. Hát ezt nem hiszem el baszod!
- Igen? Engem szeret? Nem úgy veszem észre - nézek most már a srácra, de mehetnékem van és fél szemmel Karola távozó alakját figyelem. - Jó, leszarom mi történt - mondom Ádámnak, majd elidulok a lány után előbb csak sietve, majd futva. Valahol utól kell érnem és bocsánatot kell kérnem tőle. Máér emgint én vagyok a hülye, persze. De nem tehetek róla, hogy szeretem. Soha nem fog megbocsájtani, de az biztos, hogy ha most hagyom elfutni, akkor száz százalék, hogy gyűlölni fog. Akkor inkább csak ne szeressen, de ne gyűlöljön, azt nem bírnám ki ép ésszel. A szívem majd kiesik a helyéről, amikor befordulok a sarkon ahol eltűnt és nem látom meg. Hirtelen állok meg kétségbeesett arccal és keresni kezdem őt, majd meglátom nem messze tőlem és odafutok.
- Karola - kezdem, de szinte gombóc gyűlik a torkomba, és nem tudok mit mondani. Semmi olyan nem jut eszembe, ami nem váltana ki most veszekedést. - Sajnálom - hiába őszinte, a szívemnek legkedvesebb lányt az előbb járattam le az egész suli előtt. Melléállok, majd a falnak dőlök és egészen lassan elkezdek lecsúszni a föld felé, szégyenemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ádám is csak felhúzott az egész egy szürreális piruett volt, ahol a "gaz hódító" akarja kibékíteni a szerlmetes galambocskákat, akik utálják egymást. Na ezt rakd össze Scorsese, sok sikert! Nem is érdekel, hogy őt is felhúzom, sokkal jobban érdekel az, hogy Karola miért menekült el, pedig nyugodtan itt is a fejemhez vághatott volna valamit. De nem hagyhatom, hogy eltűnjön, utánaloholok, megtalálom és ha már annyira kívántam megkapom a magamét. Hagyom, hogy a falhoz lökjön, simán megállíthatnám, de nem akarok semmit sem csinálni már, csak valahogy megbékélni a helyzettel. Most ki fogja mondani, hogy végeztünk, én meg... nem tudom mit csinálok, de lassan tényleg el kell gondolkodnom azon, hogy valami nincs velem rendben.
- Állj, állj, állj, állj, állj! - mondom neki és próbálom elkapni a kezeit, mert már eléggé kezdi szétverni a mellkasomat. Nem mintha nem bírnám ki, viszont más miatta akarom leállítani. - Nem akartam megint elrontani valamit köztetek, azért mentem el, tök ciki lett volna ott maradni hallgatózni, vagy nem? Gondolom bocsánatkérni ment oda - dohogok, de még mindig parázslik a szemem és nézem a könnyező és dacos lányt. - Már rég döntöttem, de én nem akarok dönteni, mert milyen nagyképű dolog már az, hogy én lányok szerelméről döntsek, hm? - lehet, hogy kicsit közben már erősebben szorítom a kezeit, ha sikerült elkapnom őket, mint kéne. - Utálj, de én szeretlek! - mondom neki és megcsókolom olyan szenvedéllyel, mint még soha. Úgy érzem utolsó lehetőségem, hogy elnyerjem a szerelmét, ha ellök megint, akkor ennyi volt. Szóval mindent beleadok, a kezét elengedem és a hajába túrok a füle mellett. Ha engedi, tovább csókolom, de visszaveszek a tempóból és gyengéd leszek. Nem akarok parasztnak tűnni, mert szeretem őt és igen, féltékeny is vagyok rá. Közben jövök rá, hogy nincs kérdés, nincs választás, csak Ő az, akit szeretek. Még akkor is, ha ezzel elkéstem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tudtam mit csinálni, mert teljesen kikelt magából Karola. Ezzel így nem sokra megyünk, a félelem, hogy elveszíthetem örökre pedig egyre jobban fokozódott bennem. Hiába kérlelt, nem engedhettem el, mert tuti, hogy előbb utóbb itt hagyott volna és csak elmérgesedik az amúgy sem éppen idális helyzetünk. Próbáltam rá hatni, de már késő, az első mondatommal a földre vittem a megbecsülését, azt meg, hogy mennyien látták csak fokozta az egészet.
- Az éttermben igen, elcsesztem! - háborodok fel az igazságon. - De a klubhelyiségben az egész hülyeség lett volna, amikor... hagyjuk - nem is értem miért magyarázkodok tovább, amikor már rég a tettek idejének kellene eljönni. Úgyhogy mindent egy lapra teszek fel, all in, és megcsókolom. Érzem, hogy megdöbben a szavaimtól és a csóktól is, de nem érdekel, amíg el nem taszít folytatom és Lóránt Bence a legszerencsésebb hülyegyerek a világon, mert érzem, hogy sikerült meggyőznöm. Végül befejezzük, én pedig szomorkásan a könnyeit törölgetem az ujjaimmal. Halvány mosoly sejlik fel az arcomon pár pillanatra, ahogy azt mondja, hogy utál. Megértem és vállalom, ha most azt mondja, hogy ennyi volt, hát megtettem mindent érte, egy szavam sem lehet. De aztán... - Ez a pillanat? - kérdezek vissza alig hallhatóan és nem bírom ki de újabb rövid csókot adok az ajkaira, hogy legyen még egy pillanat. A kezei az arcomon égetnek, jó bele tenni a fejemet, biztonságban érzem magam bennük. - Nem, nem hallottam - sütöm le a szemeimet, így azért elég más a leányzó fekvése. Már megint idióta voltam, de hát szeretem, nehogy már mást csókoljon! - Annyira egy balfasz vagyok - ölelem át szoroosan és a vállán átteszem a fejemet. - Hogy szerethetsz, amikor ilyen vagyok? És én miért kételkedtem benned, vagy magamban? Sajnálom, hogy pont egy ilyen pasit fogsz ki, de - húzódom vissza, majd összeérintem a homlokunkat és elmosolyodom. - Most már nem menekülsz - apró csókkal próbálkozom, ha pedig fogadja, akkor szépen lassan mélyítem el az egészet. Nem érdekel, hogy mit szólnak majd, az sem ha semmit, én ezt a lányt halálosan szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az elmérgesült helyzet átcsapott valami egészen másba, mondhatjuk, hogy pont az elletétébe, mert végre meghallgattuk egymást. Ehhez viszont muszáj volt lecsillapítanom őt, ha már felidegesíteni is én idegesítettem föl, ez volt a minimum. De sajnos abban a pillanatban eldurrant az agyam, ahogy megláttam másra mosolyogni és elkapott valami mérhetetlen fájdalom. Emelett megvolt az infóm a rellonosról és csak újabb problémát szült, nem tudtam magam modrálnio és megint beszültam. Valahogy jóvá kellett tennem az egészet, megragadni az utolsó lehetőséget és a már elindult hajóra még nekifutásból felugrani mint utolsó remény. - Na, ezt elhiszem neked, remélem nagyon fájt neki. Megpofozzam én is? - villanak fel a szemeim dühösen, már csak azt kell megtudnom, hogy ki volt az a barom, hogy rohadnának le a tökei. Szorosan ölelem őt, és érzem, hogy kezdek megynugodni, hogy talán még nem veszett el minden reményem, talán még ezek után is van visszaút. nagyon szeretném, mert hiába nem akarom bevallanni magamnak és nyálas azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé, pedig ez van. És még féltékeny is rá, nagyon. Ádám elé sem merek állni, az is biztos, lassan már az egész iskola idiótának tart és még igazuk is van. Már csak abban reménykedek, hogy jön valami más balhé és elfelejtik, hogy miket műveltem.
- Hé, nem ér! - ahogy elhúzódik tőlem, én pedig még akartam az ajkait. Hát persze, hogy nem lehet ilyen könnyen az enyém, ezek után. Persze, hagyjál még lehetőséget hibázni, Karola! Á, hogy lehet ilyen? Én meg ilyen önző?
- Randizni? Jó, van kedvem - szemtelenkedek egy kicsit, miközben a kezem az övére csúsztatom. Mármint az ő kezére, nem a derékövére, hehe.
- Ha jól sejtem, most moziba ne menjünk - somolygok, de két ujjam az az ajkaira teszem, hogy ha lehet ne dühödjön fel. - Csak viccelek, viccelek - mondom, majd gyorsan hozzáteszem. - Mondjuk legyen a... mivel nincs sok időnk, elhívlak a büfébe. Mit szólsz? - mondom, majd felcsillanó szemekkel még hozzá teszem. - Tudtam, hogy nem tetszik, de - alábújok a bal keze alá, félig legugolva, amjd a válallamra kapom őt, és elindulok a büfé felé mosolyogva. Most már enyém a lány! Persze, ha nagyon le szeretne jönni - ki gondolná? - akkor leteszem őt, a levakarhatatlan vigyorom, viszont marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mosolygok, ahogy harci üzemmódra vált, mindig is tetszett benne a külsején kívül a harciassága. Karola tényleg elég sokszínű, tud gyengéd lenni, szenvedélyes, meggondolatlan, anyáskodó, gondoskodó, hisztis, meg mindenféle. Azon kívül, hogy hirtelen felindulásból tud dönteni igazán más konkrétat nem tudnék rá mondani, ami állandó és pont ez a szokszínűsége okozza az ő rejtélyességét és vonzalmát. Mindig felveszi a kesztyűt és próbál segíteni, de ha igazságtalanságot lát, abba beleáll, még akkor is, ha tudja, hogy nem nyerhet, Ezért is voilt könnyű beleesni, tisztelni, szeretni őt, mert az én gondolkodásomhoz közel áll az övé. Persze én sokat változtam az első találkozásunk óta, de szerintem ő is pont eleget. Mondanám, hogy hirtelen felháborodni kívántam, amikor megállította a következő csókomat, de ahogy szokták mondani a muglik: most nekem kellett teperni. Amúgy ezt nem annyira értem, vagyis értem, de leteperném én, ha hagyná, de most nem hagyja. Gondolom ez olyasmi lehet, hogy bizonyítsak, vagy ezek. Persze, még figyelmeztet is, hogy olcsón megúsztam, hátmég! Kicsit fancsalivá válik a képem, és a kék szempárt figyelem, majd a mosolyogó ajkakat. Be vagyok itt indulva, és folymatosan locsolja rám a hűtővizet. Ajj, de legalább már érzem az összehangot és tudom, hogy csak nem akar tévedni, meg elkapkodni hozzá szokatlan módon. Gyorsan rájövök, hogy ma nem nagyon lesz más semmi, már lehet, hogy csak egy búcsúcsók akkor, amikor ilyen felhúzott vagyok.
- Tudtam én, jó kaja és én, mi kellene több neked? - szemtelenkedek egy kicsit, szélesre húzódó mosollyal. Még, hogy randizzunk a szünetben... mert még este nem rossz ötlet, de most... se! Sose! Majd ellógjuk az órát? Órákat... Mindegy is, ősember módjára elrabolom a szerelmemet és felkapom a vállamra. Biztosan nem érdekel, hogy ki hogyan néz ránk, én csak nevetve élvezem az egészet. Amúgy is csináltuk már ilyen hülyeségeket vele, ha nem is ennyire komoly formában, de azért nem kellett őt sok mindenre nagyon rábeszélni. Általában inkább én vonakodtam, mint a sátornál például. Na, de nem gond, viszont az ütögetésre leteszem, amúgy is már majdnem odaértünk a büféhez, hiszen nem volt messze, ezért is választottam.
- Helló, Lóránt Bence - fogadom el a kezét, és normál erővel rázom meg. - Dehogynem, már rengetegszer... - szórakozok, de akkor inkább "komolyan veszem", hiszen tepertőznöm kell, vagy mi. - ...láttalak. Például ott voltál a griffes kiránduláson, ahol három rellonos piszkált. Szerencsére valaki megmentett, ennek örültem. Kérsz valamit? - nézek folyamatosan rá, pedig legszvesebben csak átmásznék az asztalon és megcsókolnám, miközben eldőlnénk. De ha ilyen játék van, ilyen játék van.