Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

A számításaim bejöttek, ketten hajba kaptak, szakadt a ruha, csattant a pofon. Egy srác és egy lány veszett össze, a lányban rögtön felismertem  Edinát. A végén a srác húzta a rövidebbet, bekapott egy szép kis átkot. Ha tudatosan varázsolt volna a lány,  talán még meg is dicsérem, de ez bizony kontrollálatlan mágia eredménye volt, ami rendkívül veszélyes tud lenni.
- Ejnye-bejnye, mindkettőtöknek kijár a büntetés. - szóltam gonosz mosollyal az arcomon.
- Főleg neked, Edina. Te már visszaeső rendetlenkedő vagy. - az óráimon is gyakran előfordult, hogy nem bírt az eridonos természetével, emlékezetes eset volt például, amikor a színváltoztató bűbájt gyakoroltuk. Akkor nagyvonalúan még azt is megengedtem neki, hogy rajtam próbálja ki a varázslatot.
- De ha képes vagy levenni az átkot a szerencsétlenről, akkor kaphatsz enyhítést. - általában adtam esélyt a javításra, hogy a diákok ne érezzék úgy, hogy csak szívatom őket. Pedig néha így volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

Az átok hatástalanítása sajátos módon, de sikerült. A srác viszont nem nagyon zavartatta magát, csúnyán beszólt Edinának. A megtéplek sárvérűkém frázist fiatalkoromban én is előszeretettel használtam, de ez a fajta stílus tűrhetetlen volt egy tanár.
- Na tűnj el, mielőtt én téplek meg. Később még számolunk! - adtam ki a fiú útját, de azért figyelmeztettem, hogy nem úszta meg ennyivel. Jobban jártunk vele, ha távozik, talán Edina könnyebben megnyugszik akkor.
- Vegyél mély levegőt, most már vége. Csak nyugi. - egyelőre mágia nélkül próbáltam elérni, hogy lehiggadjon, de szükség esetén készen álltam arra, hogy varázslatot is használjak.
- Nem ez volt az első ilyen dühkitörésed, igaz? Remélem jársz szakemberhez, hogy ezt megtanuljad kezelni. - a helyzet azért volt súlyos, mert Edina nemcsak másokat, hanem saját magát is veszélyeztette. Ha nem kap időben szakszerű kezelést, tovább fajulhat az állapota.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

A szerelmi történetbe nem kívántam belefolyni, úgy tettem, mintha a részleteket elengedném a fülem mellett.
- Nem tudod uralni rendesen még a mágiát, helyesen teszed, ha gyakorolsz a bűbájtan tanárral. - biztatásképp mondtam, de közben meg mégsem tartottam teljesen normálisnak, hogy egy másodikos diáknál ilyen fokú kontrollálatlan mágia lépjen fel. A mugli születésűekkel mindig csak a baj van. Lehet meg kellett volna buktatni, sokat segített volna, ha újra járja az elsőt. De ha már így alakult, valahogy be kell pótolnia a lemaradást.
- Mondd csak, mit tudsz a pálcádról? Méret, anyag, mag? - kérdeztem rá, hiszen ezt tudnia kellett, az én óráimon is volt erről szó.
- Hadd nézzem csak azt a pálcát! - kértem el tőle, ugyanis volt egy sejtésem, hogy a fiúval történt szakítása, és egyáltalán a párkapcsolati tapasztalatai talán olyan szinten befolyásolták a személyiségfejlődését, hogy új pálcára lenne szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

A galagonya hallatán úgy véltem, jó úton járok a sejtésemmel, hogy megtaláljam a probléma gyökerét. Még túlságosan képzetlen volt ahhoz Edina, hogy egy galagonya pálca hatékony legyen a kezében, később ez persze még változhatott. Azért én is kipróbáltam a pálcát, virágesőt idéztem elő, egész szépen működött. De miért pont virágesőt? Csak utána esett le, hogy mennyire szokatlan volt részemről ez a választás.
- Szerintem nincs meg a kellő összhang közted és a pálcád között. Így csak egyszerűbb varázslatok mennek, a bonyolultak nem, ehelyett kontrollálatlan mágia tör ki belőled. - adtam elő az elméletemet.
- Mielőbb keresd fel a bogolyfalvi pálcakészítőt, és kiderül, hogy a teóriám bizonyítást nyer-e. Ha tippelnék, azt mondanám, hogy érdemes lenne magyallal próbálkoznod. - bár nem voltam pálcakészítő, a tudásom megvolt ahhoz, hogy bátran vállalkozzak egy erős tippre.
- A megoldás előmozdítása érdekében pedig legyen a büntetőmunkád egy esszé írása arról, amit a pálcakészítőnél tapasztaltál. Bagolyban várom az elkészült művet, 5 napon belül. - a végére azért csak sikerült kiosztanom egy jó kis büntetést.
- További szép napot! - köszöntem el, hiszen itt elvégeztem a munkámat, no meg lassan a lyukasórám is végéhez közeledett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Arra ébredtem, hogy az ágyon fekszem és a levegőt próbálom bokszolni irgalmatlan nagy elánnal. Biztos telenyomtak valami szar bájitallal, ahelyett, hogy adtak volna pár felest a legjobb lángnyelv-whiskyjükből.
A saját lábamon jutottam el a gyengélkedőre, de hogy mi történt pontosan azután, hogy puszta kézzel beleütöttem a gurkóba, már nem tudtam felidézni. Annyira azért tisztán emlékeztem, hogy ugyan kikaptunk, de a közönség folyamatosan engem éltetett. Az is rémlett, hogy nem csak az én kezem ment tropára, hanem a gurkó (Jég) is két részre (Özvegykönny és Hűség) szakadt az ütésem orbitális erejétől. Igen, ennek így kellett lennie. A nézők mindenesetre láthatták, hogy egymagam többet érek az egész Unikornis gárdánál. Sajnos a csapattársaim, a nyomoronc Álkayval az élen, teljesen inkompetensek voltak, így borítékolható volt a vereség.
Ránéztem a jobb kezemre, és nagyon nem tetszett a látvány. Mintha nem is kéz lett volna, olyan szinten eldeformálódott. De legalább már nem fájt annyira. Arra viszont számítottam, hogy nem úszom meg csontforrasztással, hanem csontnövesztésre is szükség lesz, ami egyáltalán nem kellemes dolog. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy itt tartottak a gyengélkedőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Be volt kötve a fülem is, még a meccs elején horzsolta meg a vas. Lesz mit rendbe hozni rajtam, ez tény.
Látogatóm érkezett. Örültem is Tányának, meg nem is. Szégyelltem, hogy így kell látnia. Mindig erőt sugároztam, de most szánalmasan festhettem. Érintése, kedves mosolya viszont megnyugtatott. Furcsa egy kapcsolat volt a miénk, olyan se veled, se nélküled dolog. Nem tudtuk feladni az addigi életünket, szokásainkat, de bármi is történt, valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz. Nem lehetett könnyű szemet hunyni a nőügyeimnek, vagy türelemmel viselni az olykor kiállhatatlan  természetemet. De Tánya volt az egyetlen, akit most szívesen láttam a betegágyam mellett.
- Most már jobban, hogy látlak. - tényleg sokat jelentett, hogy itt van.
- A kezemről viszont ez nem mondható el. - azzal felemeltem a jobb kezemet, és vártam, hogy elszörnyedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Tánya nem szerette a kviddicset, mesélhettem neki bármekkora lelkesedéssel is róla, ő nem rajongott a játék iránt.
- Úgy döntöttem, hogy kettéhasítok az öklömmel egy gureszt. Csak ennyi történt. - vontam meg a vállamat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Saját elhatározásomból sérültem meg, nem a szabályokon vagy a játékvezetőn múlt. A kviddics betiltása teljesen abszurd ötlet, de ráhagytam Tányára, mert tudtam, hogy csak az irántam érzett aggodalom beszélt belőle. Féltett, és melengető érzéssel töltött el, hogy fontos vagyok a számára. Nem azért mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az élő legenda, hanem azért, mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az ember.
- Kapok gyógypuszit? - nem akartam most a kviddicsről beszélni, vitatkozni meg pláne nem. Egyszerűen élvezni akartam, hogy velem van a nő, akivel az eddig valaha volt legbensőségesebb párkapcsolatomat kialakítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

Szó nélkül, rezzenéstelen arccal hallgattam végig, ahogyan voltaképpen kiabálva vont kérdőre. Ezt egyedül csak tőle voltam hajlandó elviselni. Az érzelmei szóltak belőle, a idegeskedés, aggódás váltották ki belőle a feszültebb hangnemet. A férfi jobban teszi, ha ilyenkor csöndben marad. Tánya meg is enyhült hamarosan, megkaptam tőle a kért puszit. Nagyon jól esett, de még többet szerettem volna. Ép kezemmel megfogtam a karcsú derekát, és gyengéden magamhoz húztam.
- Kapok még? - a választ meg se várva most én kezdeményeztem, és egy hosszabb, érzéki csókot váltottunk. Ha nem a gyengélkedőn lettünk volna, biztos nem érem be ennyivel, de nem szerettem volna átlépni az illem diktálta határokat. Mégiscsak egy nyilvános helyen voltunk. Talán ha az ágy körüli függönyt behúznánk... De egyelőre elengedtem ezt a gondolatot. Meg kellett gyógyulnom, most ez volt a legfontosabb.
- Amúgy hallottam a jó hírt, hogy te leszel az átváltoztatástan tanár. Gratulálok! - nagyon örültem, hogy végre egy kompetens személy kerül egy nagyon fontos alaptárgy élére. A Bagolykő Mágustanodában folyó oktatás világszínvonalra történő emelése felé tettünk egy újabb lépést Tánya kinevezésével. Lelkiismeretesen, teljes odaadással fogja tanítani a diákokat, pontosan úgy, ahogyan én, ebben biztos voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

- Biztosan kiváló ötleteid vannak, már alig várom, hogy hallhassam őket. - Tánya lelkesedése rám is átragadt. Már az előkészítősökkel is példamutató munkát végzett, bizonyította, hogy remek pedagógus. Elég mostoha sorsa volt mostanában az Átváltoztatástannak, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy nem hallani semmilyen kiemelkedő eredményről. A tanárokra sem igazán emlékeztem, hiába voltak kollégáim. Diákkoromból még az a pancser Holden rémlett, de ő legalább próbálkozott, csak hát a korlátolt képességeiből sokra nem futhatta.
- Nekem is vannak amúgy terveim, különösen a harmadik évfolyamra vonatkozóan. - lesz mit megbeszélnünk a tanévkezdés kapcsán.
- Sajnos csontnöveszés lesz, igen. - húztam el a számat.
- De legalább teljesen rendbe fog jönni. Azt mondták, rendkívül szerencsés vagyok, hogy ilyen kiemelkedő fizikai adottságokkal rendelkezem, mert különben nem úsztam volna meg maradandó sérülés nélkül. - hittem abban, hogy ezt az adottságot aranyvérűségemnek is köszönhettem. Egy sárvérűnek tőből leszakadt volna a keze, az tuti.  
- Kontrollra azért majd még vissza kell jönnöm. - ennyi kellemetlenség volt csupán a dologban.
- Jólesik, hogy ezt mondod, de nem várom el, hogy itt legyél. Úgysem leszek magamnál, meg szerintem nem is engednék, hogy maradj. - Tánya előtt nem szégyelltem volna a fájdalmamat kimutatni, de nem akartam, hogy lássa a szenvedésemet, ha nem muszáj.
Közelebb húztam magamhoz a nőt, homlokunk összeért. Volt valami, amit meg kellett kérdeznem.
- Figyu, gondolkodtál te már azon, hogy összeköltözhetnénk? - biztos villámcsapásként érte a kérdésem. Magam se tudtam, hogy pontosan miért, de valószínűleg az érzelmes helyzet miatt bukott ki belőlem éppen most ez a felvetés. Így sérülten éreztem meg igazán, mennyire fontos, hogy legyen melletted egy igazi társ. Hogy mennyire működne? Megjósolhatatlan volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

- Egy harmadikosnak már adtam olyan erős alapokat, hogy mások példájából is képesek legyenek tanulni. Úgy terveztem, hogy több vendégelőadót is meghívok az órákra. - röviden felvázoltam az elképzelésemet, hogy tudja, nagyjából miről van szó.
- Hagyni fogom, hogy kihasználj. - fogadtam, majd viszonoztam a pusziját. Arra helyeslően bólogattam, hogy ő legyen az első, akit majd beengednek hozzám, ez csak természetes volt.
A kérdésem viszont megzavarta az idillt. Nekem is be kellett látnom, hogy ennek a gondolatnak még érlelődnie kell. Hiszen pont én vagyok az, aki nem bír magával, és alkalomadtán még mindig csapja a szelet a nőknek. A szokásos kalandocskáimról nem tudtam volna még lemondani. Lehet, hogy soha nem is fogok tudni. Valóban jobb, ha nem erőltetjük az összeköltözést. A nyitott kapcsolat illett mindkettőnk természetéhez, így könnyebben szemet hunytunk a másik úgymond félrelépései felett.
- Igazad van. Elragadtattam magam. - megint az erős, független Várffy-Zoller Róbert szólt belőlem, aki úgy érzi magát, mint a világ ura.
- A lakosztályom ettől függetlenül korlátlanul rendelkezésedre áll. Most, hogy itt fogsz tanítani, szükséged lesz rá. Kapsz saját kulcsot hozzá. Persze csak, ha elfogadod. - vetettem fel. Már ez is változást jelentett volna a kapcsolatunkban. Mert az teljesen feleslegesnek tartottam, hogy saját szobát igényeljen a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

Kijelentette, hogy fantasztikus vagyok. - Tudom. - nem mondtam ki, de reflexből egyből erre gondoltam. Sokkal többet ért számomra Tánya dicsérete, mint bárki másé, ezt bizonyította, hogy szóban nem kontráztam rá önfényezéssel.
- Akárcsak te. - szólaltam meg végül, és ezt most tényleg őszintén mondtam.
Örültem, hogy elfogadja a kulcsot. Lehet, hogy csak jelképes volt ez az egész, mert a gyakorlatban már amúgy is sok időt töltöttünk együtt a lakosztályomban, pardon, lakosztályunkban, de számomra a szimbolikus lépések is hatalmas jelentőséggel bírtak.
- Nagyon szeretném, ha itt maradnál. - ismét közelebb húztam magamhoz, jelezve, hogy nem fogom elereszteni, ha már így felajánlkozott.
- Elhúzzuk a függönyt? - kérdeztem meg sokat mondó, ha érted, mire gondolok típusú mosollyal. El is húztuk a függönyt. Az én Tányucim csak elérte, hogy megfeledkezzek a fájós kezemről, teljesen feldobott, hogy velem tölti az éjszakát. VÉGE.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Rosszkedvűnek éreztem magamat. Nade mi az, ami mindig felvidít? Megszívatni egy diákot. Lehetőleg egy levitást. Benyitottam a Nagyterembe, megfagyott a levegő, mindenki bekussolt. Csak egy valaki csámcsogását hallottam messziről, a tanári asztaltól. Intettem, mire az alapzaj visszatért, megnyugodtak, hogy nem őket választottam célpontnak.
- Áh, Felagund professzor! Látom jó étvágya van. - leültem mellé, persze a hangsúlyomból lehetett érezni, hogy ironizálok. Pontosan tudtam, hogy az öreg unokája volt az a merész, aki ideült a tanári asztalhoz. Lena Felagund. Azt mondták sokra hivatott, érdemes lesz rá odafigyelni. Szegénykém a Levitába került, de a helyzete így sem volt reménytelen. Az ambíciói feltétlenül megvoltak ahhoz, hogy kiemelkedjen az egyszerű stréberek szürke tömegéből, különben nem jelentkezett volna tanársegédemnek. Annyit mindenesetre elért, hogy higgyjek a csiripelő madárkáknak, és tényleg odafigyeljek rá. Például most egy büntetéssel.
- A nagyapád megengedte, hogy a helyén étkezz? - tettem fel a kérdést. Még ha meg is engedte, a házirendet nem sértheti meg senki. Vannak szabályok, be kell tartatni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Tudtam a szomorú körülményekről, de hiába próbáltam volna meg együttérzést tanúsítani Felagund professzor felé, egyszerűen nem ment. Mindig eszembe jutottak a modernnek semmiképpen sem nevezhető módszerei, amelyekkel annyi nehéz percet okozott minden diáknak. Nagy tudású volt, és évtizedekkel (századokkal?) ezelőtt biztosan kiváló tanár is, de eljárt felette az idő. Már akkor is szenilis volt, amikor én jártam hozzá órákra, és azóta csak rosszabbodott a helyzet. Épphogy csak azt nem mondtam ki, hogy már úgysem húzza sokáig az a vén f*sz, de volt bennem annyi önkontroll, hogy az unokája előtt nem tettem ilyen megbocsáthatatlan kijelentést. Itt helyben összetörtem volna a lelki világát, azt hiszem.
- Hm, le se tagadhatod, hogy levitás vagy. - válaszoltam a hosszú monológjára, amelyben amellett érvelt, hogy családtagként helye van a tanári asztalnál. Bár aki így képes lökni a sódert, simán lehetne eridonos is.
- De azt meg tudod-e nekem mondani, hogy az igazgató fia az említett esetek idején a tanoda diákja is volt-e egyben? - tettem fel egy keresztkérdést, ugyanis ezt a fontos információt valamiért elhallgatta.
A teát örömmel elfogadtam, és bólintással jeleztem, hogy a tortából is kérek. Szimpatikus volt a lány talpraesettsége, és az igyekezete, hogy kivágja magát a felelősségre vonás alól. Nyilvánvalóan ezért is próbált meg lekenyerezni. És ez akár még célravezető is lehetett, de az okoskodást ki nem állhattam.
- Milyen mostanság a Levitában? Házvezető-helyettes voltam ott egy darabig. De gondolom már ezt is kívülről fújod. - vetettem fel egy korty tea után. Persze nem felejtettem el, hogy büntetést kell adnom, de szerettem akkor lecsapni, amikor már nem számítottak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hogy melyek azok a dolgok, amelyek elviselhetetlenül zavarni tudtak egy levitást. Kínok kínját élték át például, ha meghagytam őket a tudatlanságban, és rájuk hagytam, hogy önálló kutatómunkával keressék meg a választ. Persze ehhez a megoldáshoz csak olyankor szoktam folyamodni, amikor már elvesznek a részletekben, és egy amúgy teljesen lényegtelen dologról érdeklődnek.
- Abban a bizonyos vaskos kötetben erre is megtalálod a választ, ha bizonytalan vagy. - jegyeztem meg, hadd furdalja csak a kíváncsiság. Lena ezután már lépne is le, de nem engedhettem el ilyen könnyen.
- Egyél-igyál tovább csak nyugodtan, semmi feltűnés, de közben figyelj arra, amit mondok. - szóltam, hogy az asztalnál tartsam.  
- Örültem, hogy jelentkeztél tanársegédnek, még ha nem is téged választottalak. - váltottam bizalmasabb hangnemre.
- Van benned tehetség, és nem akarom, hogy elpazarold. - közben én is úgy tettem, mintha ennék, a kívülállók nem igazán észlelhettek, hogy társalgunk.
- Én tudok segíteni abban, hogy kihozd magadból a maximumot. - tettem hozzá. Akárki azért nem kapna ilyen ajánlatot tőlem, de a végső szó a lányé volt, eldönthette, hogy él-e a lehetőséggel.
- Te pedig segíthetsz abban, hogy az egész iskolának megmutassuk a helyes utat. Terelgesd és segítsd a társaidat, hogy a mágusvilág megbecsült tagjaivá válhassanak. - szükségem volt bizalmi emberekre, főleg a Levitában. Lena pedig volt annyira eszes, hogy rájöjjön magától, mit jelentett ez a feladat. Az iskola érdekében diszkréten jelentenie kellett volna nekem minden rendellenességet, ami tudomására jutott.
- Számíthatok rád? - kérdeztem rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Éreztem a lányon a bizonytalanságot. Pedig semmi oka nem volt a félelemre. Sőt, nagyon is megtisztelő feladatot kínáltam fel neki.
- Ne gondolj semmi bonyolultra. Ha a faluban laksz, az sem kizáró ok. De te mégis többet mozogsz a diákok között, és olyanról is tudomást szerezhetsz, amiről én nem. - a jó érdekében volt szükségem információkra, nem azért, hogy megkeserítsem bárki életét is.
- Mit gondolnak a tantárgyamról, készülnek-e rendesen, kinek van szüksége korrepetálásra, ilyesmikről szeretnék elsősorban tudni. Nem kérdezhetem meg ezeket mindenkitől, és még ha meg is kérdezném, előttem nem mindenki nyílik meg olyan könnyen. Segíteni viszont mindenkinek szeretnék. - úgy gondoltam, hogy ezzel az érveléssel biztosan meggyőzőm Lenát. Aztán, hogy ténylegesen hogyan alakulna a feladatköre, majd kialakul a jövőben. A teát közben elfogadtam, nagyot kortyoltam belőle.
- Te lennél a titkos jobb kezem. A tanársegédemről mindenki tudja, hogy nekem dolgozik, éppen ezért óvatosabbak vele is. - a titkosság tényleg csak azért kellett, hogy őszintébbek legyenek a diákok.
- Nos, így már világos, hogy mit szeretnék? - kérdeztem rá. Ennél részletesebb magyarázatot szerintem szükségtelen volt adnom. Ha vállalja a feladatot, akkor ezután már fogja vállalni, ha meg nem vállalja, akkor hiába szövegelek többet, nem fog változni az elhatározása úgysem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Kellemes csalódást okozott, hogy Lena még azt is bevállalta, nem költözik a faluba. Ezt a fajta elhivatottságot kerestem! Újabb megerősítést kaptam, hogy a szimatom nem csalt, tehetséges diákról volt szó, akit érdemes támogatnom.    
- Remek. - nagy jelentet nem rendeztem, miután igent mondott a feladatra, a szavam is elég volt arra, hogy megpecsételjük az egyezséget.
- Hatott. De nem azért, mert megittam. Maga a ravaszság imponált, hogy ilyen trükkös megoldáshoz folyamodtál. - szívesen kacsintottam volna egyet, de kerültem a feltűnést.
- A vörös poszátavirág-szirom jellegzetes színe egyből elárulta, hogy mit küldtél. Elővigyázatosságból amúgy is be szoktam vetni a Scarpin-féle elemzőbűbájt minden ismeretlen eredetű folyadékon. - nem most jöttem le a falvédőről, de szerintem Lena sem gondolta, hogy meg fogom inni a bájitalt.
- Máris mehetsz, de előbb még megmondom, mi a büntetésed. - most jött a feketeleves, de nem tehettem mást, hiszen egyből gyanússá vált volna, ha büntetés nélkül elengedem.  
- Egy héten keresztül itt kell enned a tanári asztalnál az én helyemen. Én a rellonosok asztalánál fogok addig ülni, és te fogod nekem felszolgálni az ételt-italt. Egész ügyes vagy ebben, ahogyan most tapasztaltam. - nagyon ment neki a kínálgatás, úgyhogy gyerekjáték lesz neki ez a büntetőfeladat. A többiek ebből azt fogják látni, hogy rendesen megleckéztettem. Hadd gondolják csak, hogy kipécéztem magamnak Lenát, és ő a legújabb "kedvenc" levitásom, akit kedvemre szívathatok.
- Ja, és öt pontot is levonok, biztos, ami biztos alapon. - tettem még hozzá, aztán útjára engedtem. Megleszünk mi ketten, jó előérzeteim voltak a jövőt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kezem tökéletesen rendbe jött, semmi baja nem volt már szerencsére, de köteleztek rá, hogy menjek vissza kontrollra. Úgyhogy kelletlenül, de így tettem. Tudtam, hogy Shayleen lesz az ügyeletes gyógyító, aki még mestertanonc volt, amikor a Levita házvezető-helyettesi posztját töltöttem be. A torony összeomlása utáni táborozáskor történt köztünk egy kis affér, nem úgy viselkedett velem, mint ahogyan azt a pozíciómból adódóan jogosan elvárhattam volna. Azóta már megbocsátottam nekik ezt a hibáját, utólag valószínűleg ő is szégyellte a minősíthetetlen magatartását. Most viszont a sorsom a kezébe került, nehezen is barátkoztam meg a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés gondolatával. De hát ez van, ha az ember gyógyítóhoz megy, ezért is próbáltam mindig elkerülni, hogy szükségem legyen rájuk.  
Bekopogtam a gyengélkedőn, válasz nem jött, úgyhogy benyitottam. Csend és hullaszag. Nem túl biztató a helytől, ahol elvileg meggyógyulnak az emberek. Biztos a hátsó szobában van Shayleen, elindultam a terem vége felé. Közben elhaladtam az ágy mellett, ahol feküdtem a sérülésem után. Megálltam egy pillanatra, és rátekintettem. Igen, rá fogok rakatni egy emléktáblát, valami olyan szöveggel, hogy itt gyógyították Várffy-Zoller Róbertet, miután puszta kézzel szétütött egy gurkót. Az ilyen legendás eseményeknek mégiscsak illik mementót állítani.
- Hahó! - húztam el résnyire a gyógyítói szoba függönyét. Bealudt talán, vagy mit csinál ez a nő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Csak meglett Shayleen, csupán annyi történt, hogy nagyon belefeledkezett egy könyvbe. Kemény meló gyógyítónak lenni, az egyszer biztos.
- Remekül vagyok, köszönöm. - húztam ki magamat. De tudtam, hogy a bemondás nem elég, alapos vizsgálatnak nézek elébe.
- Megvizsgálsz itt? Mert akkor leülök, ha nem bánod. - minél előbb túl akartam esni ezen az egészen, nekem ez a szoba is tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Neki is álltam vetkőzni, gyorsan lekaptam az ingemet, szabaddá téve a felső testemet.
Közben akaratlanul is ránéztem a könyvre, meg tulajdonképpen érdekelt is, hogy mi lehetett benn olyan érdekfeszítő, hogy háttérbe szorítsa a munkaköri kötelességet.
- Vélamágia? Nem ez a legjobb könyv a témában, de bevezetőnek megteszi. - képtelen voltam magamban tartani a szót. Volt szerencsém megismerni pár vélát közelebbről is, bőven szereztem tapasztalatot a témában. Gyakorlati tapasztalatot. Nem úgy, mint általában azok, akik az ilyenféle vaskos könyveket írják.
- A meglepetés a legfőbb fegyverük. Rutin kérdése, és az ember szinte teljesen immúnissá válik. - ugyan nem kérdeztek, de elkezdtem beszélni a témáról, így kevésbé éreztem azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Egyszer, amikor odakeveredtem a pszichológushoz, akkor is minden másról beszéltem, sőt flörtöltem, pusztán azért, mert képtelen voltam elfogadni a páciens szerepét. Olyan lealacsonyítónak éreztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Kényelmesen helyet foglaltam, és átadtam magamat Shayleen gondoskodó kezeinek.
- Például én is írtam pár esetről. Ráadásul az én stílusom nem olyan száraz, mint a többi idevágó könyvé. Szórakozva lehet tanulni belőle. - a kalandjaim nemcsak érdekfeszítő, de kifejezetten hasznos olvasmányt is jelentettek mindenki számára. Ezért tettem kötelező tananyaggá.      
- Háromnegyed véla? Az hogyan is jön össze? - próbáltam lejátszani fejben, hogy ki kivel feküdt össze, ami ezt a kombinációt adta ki, de megakadtam.
- Ne találkozz velük, ez a legtutibb recept. - mondtam ki a nyilvánvalót, mert az már egyértelművé vált, hogy Shaylennek gondjai akadtak a fajtájukkal, és azért érdeklődött a téma iránt.      
- Ha meg mégsem kerülhető el a találkozás, akkor használd a pálcádat, és menekülj. - ha képes az ember gyorsan reagálni, akkor nincs véla, aki hatalmába kerítse.
- Diákkoromban a tanodában hemzsegtek a szebbnél-szebb véla származású lányok. Ott volt például Egerszegi Nina. Még ma is csettintenem kell, ha eszembe jut. Pedig nem is volt szőke. A szőkék a gyengéim. - sztorizgattam, hogy ezzel is leplezzem az idegességemet.
- Nem fáj. Sőt, kifejezetten kellemes. Arany kezed van! - kacsintottam elégedetten. Ki ne élvezné, ha egy csinos nő masszírozza?
- Kicsit a vállamat is megnyomkodhatnád. Úgy érzem, bekötött, mert annyira óvtam az egész karomat. - tettem egy meglehetősen pofátlan kérést. Az indokom azért talán elfogadhatónak tűnt. Máskülönben gyorsan véget fog érni ez a vizsgálat, azt hiszem, mert ki leszek dobva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Shayleen komoly tájékozódottságról tett tanúbizonyságot a vélákat illetően. Úgy beszélt, akár egy lexikon, le se tagadhatná, hogy levitás volt. Viszont aggasztónak tartottam, hogy a vélamágiával kapcsolatos visszaélésekre utalt. Komoly problémákat okozhatott, ha ebből tendencia lesz.
- Amúgy szívesen mutatok egy-két tuti varázslatot, hogy legközelebb ne legyen gondod. - ajánlottam fel a segítségemet. Gyógyítóként, pláne volt levitásként nem gondoltam volna róla, hogy nagy gyakorlati tudással rendelkezzen ilyen téren. És ezt könyvekből nem pótolhatta.  
Hiába kértem rá, a vállamat nem volt hajlandó megmasszírozni. Mindegy, fog ő még álmatlanul forgolódni, hogy kihagyta ezt a lehetőséget. Aztán adott egy stresszlabdát, nyilvánvalóan azért, hogy gyorsan más mederbe terelje a számára kellemetlenné váló helyzetet. Mos komolyan, miért kellett úgy odalennie egy kis masszírozástól? Könnyen elcsábulna, csakis ez lehetett az oka. Unottan kezdtem el nyomogatni a labdácskát.
- Győzni akartam mindenáron.  - rántottam meg a vállamat, a kérdésre, hogy miért ütöttem bele a gurkóba. Akkor és ott nekem egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem. Egy kívülálló ezt nehezen érthette meg.
- Ismered az érzést, amikor valamiben mindenképpen nyerni akarsz? Mert akkor tudod, hogy miről beszélek. - Shayleen nem valószínű, hogy rajongott a kviddicsért, így azzal hiába példálóztam volna. De ha belegondol például abba, hogy egy levitásnak milyen fontos a házkupa megszerzése, akkor meg fogja tudni érteni az őrültnek tűnő tettem motivációját.