Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd franciául fog tanulni. Az általános iskolában egyenesen megvetette a több nyelv tanulását, úgy volt vele, egy is bőven elég. És valóban így volt, egyenesen a múlt hétig, amikor is egy váratlan levelet hozott neki anyukája baglya, Hógolyó. Az iromány szerint az év végén Franciaországba utaznak két hétre, hogy meglátogassák a rokonokat. Nagy sokként érte ez Elenát, egyrészt mert egy kukkot sem tud franciául, másrészt pedig egyáltalán nem ismeri a nevelőszülei rokonait. Mit fog ő csinálni egy számára vadidegenekkel teli helyen? Oké, rendben, hogy egy hatalmas kúriájuk van külföldön gyönyörű telkekkel meg hasonlók, de na. Nem lenne helyes csak úgy odaállítani.
Azonban most koncentráljuk az első számú problémára. Hogy fog ő megtanulni franciául? Szerencsére akad egy barátnője, akire mindig minden körülmények között számíthat. Ő ajánlotta föl Rajzórán, hogy mivel tud franciául megtaníthatja Lenát is. Persze, csak ha szeretné. A piroskának több se kellett, azonnal igent mondott az ajánlatra. Később még megtárgyalták, hogy hol legyen a találka, majd mentek mindketten tovább.
 - Úr Isten! Már hét óra van! Sietnem kell, ha nem akarok elkésni! - tűnődik, miközben órájára kukkantgatva pakol hiper - szuper sebességgel a táskájába. Hiába nincs sok kedve most tanulni, mégis elkel mennie a megbeszélt találkára, de nem a nagy nyelvtanulás miatt hanem a barátnője végett. Gwen sosem hagyta még cserben Elenát, akkor ő miért tenné? Hangosa puffanással csapja be a szobájuk ajtaját és táskáját felkapva rohan a Tanulószoba ajtaja felé. A szobába érve azonban megtorpan. Gwen egy fotelben szunyókál, az arcáról pedig patakokban folyik az izzadság. Halk léptekkel közelebb oson hozzá és fölé magasodva köszönti a lányt.
- Sziaaa! Te jó ég, Gwen! Szörnyen nézel ki! Mi történt veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lassan elhajol a lány felől és hatalmas szemeket meresztve várja az esetleges reakciót. Beletelik pár percbe ugyan, de megjön a várva várt válasz, amikor barátnője kinyitja a szemét.
Rémálmok. Igen, ezt a szót már nagyon is jól ismeri. Sajnos. Sokszor mesélte neki Gwen, hogy miféle álmok gyötrik folyton, amiket Elena általában megpróbált valami módon elfelejtetni a lánnyal, viszonylag nem sok sikerrel. Ám nem csak innen ismerte a szó jelentését. Gwennek igaz még nem vallotta be, de őt is szüntelenül gyötrik a rémesebbnél rémesebb látomásszerű álmok. Kiskorában kezdődött ez az egész mizéria, ám hat éves korában eltűnt egy időre. Ám ahogy bekerült a Bagolykőbe, újra indult és egyszerűen nem tudja, hogyan lehetne megszabadulni tőle.
Elena hirtelen visszazökken a valóvilágba és egy hatalmas fejcsóválással megpróbálja kirázni az imént újragondoltakat.  A másik Eridonos úgy látszik nem rest a mai nap, hisz rögtön a polcok felé veszi az irányt és egy Francia kezdőknek nevezetű könyvecskével lehuppan a lány mellé. Elmagyaráz neki néhány autómárkát, meg, hogy hogy kell őket kiejteni. Közben Lena elővesz egy pergamenlapot és szorgos jegyzetelésbe kezd. Tisztára mint egy Levitás...
A mellette ülő lány megtorpan, majd egy kérdést intéz Elena felé. A lány kissé elgondolkodva felel neki.
 - Hosszú történet. A lányege az, hogy a szüleim kitalálták, hogy mennyek el velük meglátogatni a Franciaországban élő rokonainkat, annak érdekében, hogy bemutassanak engem nekik. De az igazat megvallva egy kicsit... félek. - válaszol, miközben szemit az éppen tördelő kezein tartja.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Francia autómárkák, legtöbbször említett mugli szavak. Rendben, ezeket eddig Elena tudja, ami azt jelenti, mégsem olyan analfabéta ebből a nyelvből mint azt gondolta. Haladás! Gwen igazán jó tanár, azon se lepődne meg, ha ez lenne a hivatása majd az iskola elvégezte után. Bár... lehet erről tévedek. Gwen igaz jól tanít, de nincs ínyére több gyerek pesztrálása egyszerre. De kitudja, mit hoz addig a sors.
Fürgén jegyzetel a pergamenre, majd mikor végez, rajzolni kezd a pennával. Teljesen elfelejti a kinti világot, így esetünkben arra sem figyel, hogy barátnője mit mondogat neki. Először egy nagy ábrával kezdi, majd egyre kisebb motívumokkal díszíti. Mire nagyjából összeáll a mű, körülbelül két perc is eltelt az utóbbi beszélgetésük óta. Mikor ez a tudat Elenában is összpontosulni kezd, zavartan felkapja a fejét, és megpróbálja nagyjából összerakni az eddig elhangzott mondatokat. Kisebb nagyobb sikerrel.
 - Igen, egy nyalóka jól esne! - Válaszol kissé zavartan, ám a szemében egy csillanás látszódik. Nyalóka! Elena imádja a nyalókákat. Nem csoda, hogy a falu édességboltjában is sűrűn mutatkozik. Igaz, most nem kéne ilyeneket ennie, mivel afféle elvonáson van a múltkori csetepatéja után. Nem történt semmi említésre méltó, épp csak annyi, hogy cukorkómába vonult, annyi édességet megevett. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor három kartonnyi cukorkát rendelt, amire elköltötte az összes megtakarított pénzét. Sőt! Még a nagymamája ékszereit is zaciba csapta, csakhogy legyen elegendő pénze kifizetni a nyalánkságokat. De ez már három hónappal ezelőtt történt, szóval felejtsük is el.
 - Anyának a testvéréhez mennénk. Párizsban lakik, elméletileg divattervező lesz belőle. - Meséli, de az agya már megint nem a beszélgetés fonalára koncentrál. Jelenleg Párizs utcáin sétálgat, és a kirakatokat bámulja. Leginkább az édességeseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Elfogyottelfogyott! Ez az összefüggő mondat hangzik az egész folyosón, ahogy Elena végigbattyog örülten hadonászva, néha kis híján leütve a szembejövő forgalomban lézengő diákokat. Bizony, most is a cukrairól van szó, méghozzá nem is akármilyen módon, hisz a jelen alkalommal a kifogyott raktár verte ki a biztosítékot. Pedig tisztán emlékszik arra, hogy tegnap még volt három csomag nyalókája, igaz azután, hogy megtalálta elködösült minden, de ez már csak részletkérdés. Egy darabig kereste a gaz édességtolvajt, átkutatott minden szintet, de nem talált senkit rózsaszín cukros papírokkal a ruháján. Lehetséges, hogy csak álmodta azt, hogy még van tartalék, az is előfordulhat, hogy egyszerűen elnyelte egy a semmiből előtűnő fekete lyuk, - elvégre ez a Varázsvilág, itt minden megtörténhet - de most már mindegy is, mivel a folyosón hirtelen előtűnik egy ismerős szőke fejbúb, amit ahogy a lány észrevesz, sebtében rohanni kezd utána, mivel már elég rég látta a tulajdonosát. Azonban a sarokhoz érve, elveszíti a követett személyt, s akárhogy is keresi, nem akad a nyomára. A forradalmi ötlet gyorsan ugrik be, kis sárga villanykörte formájában megjelenve a lány feje fölött. Persze csak az Ő élénk fantáziájában, hisz elég furcsa lenne, ha egy körtével a kobakja fölött mászkálna mindenfelé. De ez mindegy is, hisz nem ez a történet mozgatórugója, hanem az előbbi gondolat, a meglepetés! Vagy inkább az ünnepség jobban hangzik? Áh, nem az túl kirívó lenne egy prefektusköszöntő aprócska bulira. Mert igen, arra készül a kis vörös, körülbelül már négy perce a fejében, elképzelve, hogy Miza majd milyen képet fog vágni, amikor megérkezik a helyszínre. Azonban ez még mind csak elképzelés, úgyhogy amint visszatér a valóságba, felszalad a szobájukba és keresgélni kezd az éjjeliszekrényében, hátha maradt pár darab vattacukor valamelyik fiókban. Már  épp kezd kétségbeesni, amikor az utolsó doboz legalján megpillant egy zacskót, tele kész cukorfelhőkkel. Igen, a zacskós vattacukor egy kicsit furán hangzik, de éppúgy ehető, mint a friss, csak egy kicsit laposabb amikor kikerül a csomagolásból, de szerencsére pár percnyi levegőzés után pufibb lesz, persze nem annyira, mintha mist készült volna. Elena ennek a tudásnak a szellemében ragadja meg a zacskót, majd egy masnis kosárkába rejti és kutakodni kezd a szekrényében, hogy valami bolondos jelmezt találjon magának a találkára. Felhúz egy babarózsaszín habos-babos szoknyát, egy ugyanilyen színű cipőt meg egy nem mindennapi vattacukorra emlékeztető parókát, majd sebtében írni kezd. Lefirkantja barátnőjének, hogy hova induljon és, hogy készülődjön előre, mert nagyon csudi klassz lesz amit látni fog, ezután baglyocskáját útjára eresztve, Iát kezdi csinosítani. Rá is ad némi aranyos kiegészítőt, végül pedig elhagyja a helyszínt, nyomában az említett állattal. Nem is kell mondani, hogy jó sokan megbámulják a lányt, ahogy cukorfelhőnek öltözve végigugrál a folyosókon, de most még a gúnyos mutogatások sem tudják lelombozni, majd ki tudna ugrani a bőréből, annyira odáig van a terve miatt. Még meg is ölelgeti a legtöbb szembejövőt, míg végül megérkezik a beszélt helyre és az órája szerint, még van hátra pár perce, hogy előkészítse a hatalmas meglepetést. A vattacukrokat kiveszi a csomagolásból és egy hatalmas tartóba helyezi, a többi finomságot pedig kibontva a magával hozott puha plédre rakja és már indulhat is a muri. Nem nagy valami amit kiötölt, de egy köszöntésre minden bizonnyal elég lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Vajon Miza milyen képet fog majd vágni, amikor meglátja mindezt? Örülni fog? Dühöngeni amiért megzavarta? Vagy az is lehet, hogy el sem jön az Ő kis bulijára. Pedig igenis megérdemli, hogy Elena egy ilyet szervezzen Neki, mivel akármire csak gondol a vörös, ott felrejlik a Levitás arca és az, hogy segített, ha valami baj volt. Már hónapok óta tervezgetett egy ilyen mini bulit, csak sosem volt rá oka, hogy meg is csinálja. Azért azzal csak nem állíthatott volna oda elé az egyik óra előtt, hogy kiakarja fejezni az érzelmeit, mert több mint valószínű, hogy elküldték volna onnan. Most viszont, hogy a lányból a kékek egyik prefektusa vált, lett egy elég jó indok arra, hogy megszervezze azt a bulit, csak egy kicsit átalakítva, hogy lehetőleg a lány ne jöjjön rá arra, hogy a gratulálás mellett, szeretné megköszönni az érte tett dolgokat. Igazából fogalma sincs, hogy mit szólna akkor a Szfinx, ha elkezdené azt ecsetelni, hogy hálás a tavalyiért meg még jó pár cselekedetéért. Tuti totálisan bolondnak nézné...
Az emlegetett személy még nem ért ide a találkahelyre, ezért ahogy Elena úgy gondolja, hogy teljesen kibeszélte magát a fejében lévő énjével, felpattan és a folyosó végéhez sétál, mivel mintha ez előbb lépteket hallott volna. A gyanú gyorsan beigazolódik, tényleg léptek hallatszottak ráadásul nem is akárkié, hanem az újdonsült kék prefektusé. A szőkeség egyből megpillantja a kis pikniket, meg Elena nem mindennapi öltözetét és se szó, se beszéd, megöleli a kis vöröst. Elena hatalmas mosollyal az arcán viszonozza a szeretetrohamot, majd kicsit hátrább lépve megszólal.
 - Meglepetés! - Kiáltja, kezeit feltartva. Ezután Mizát a plédekhez vezeti és még mielőtt reagálhatna a történtekre, a kezébe nyom egy színjátszó vattacukrot. Az édesség ahogy a lány kezébe ér, szivárványszínben kezd el pompázni, ám a színek forrását semmi sem mutatja. Olyan az egész, mintha a cukor önálló életet élne, amit a színekkel fejez ki. Ezt a tulajdonságát Elena sem érti, pedig már több száz ilyet evett meg az évek során. Abban viszont biztos, hogy ez is a Varászvilág egyik csodája. Miután a vattacukrozás megvolt, a többi finomságot is középre helyezi, majd várja a másik reakcióját a történtekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Elena csak ül és elgondolkodva nézi Mizát, ahogy a színjátszó cukrát nézegeti, majd enni kezdi. Kimondhatatlanul örül annak, hogy barátnője ennyire meglepődött ezen az egészen, meg persze annak is, hogy örömmel fogadta. Mintha a kis vöröskének is szerveztek volna egy ilyen meglepetést, olyan módon repkednek a pocijában az örömpillangók, ahogyan az előtte ülő Áfonyalányra pillant. Tudja, hogy a vattacukor a kedvenc édessége, ezért is töltött annyi időt azzal, hogy megtalálja az utolsó csomag finomságát is. A lány felhőtlen mosolya minden fáradtságot megér. Ezért Ő nem eszik a szivárványos édességekből, meghagyja barátnéjának Őket, inkább maga elé veszi a pillecukros tálkát és abból kezd falatozni. Épp bekapná a második ragacsot, mikor a Szfinxlány rákérdez arra, hogy ezt most miért kapta. Elena rögtön lejjebb emeli a szájától az édességét és azon kezd el gondolkodni, hogy a prefektusságát említse e meg a lánynak, vagy a háláját fejezze ki neki. Ha az előbbit válassza lehetséges, hogy ki fogja nevetni vagy itt hagyja, azonban ha az első mellett döntene akkor kevesebb lenne a vesztenivaló. Alaposan átgondolja a fejében a dolgokat, de végül arra jut, hogy mind a kettőt elmondja.
 - Gondoltam örülnél egy ilyen kis bulinak, amiért prefektus lettél. Meg... szerettem volna megköszönni a tavalyit is - válaszol, hatalmas mosollyal az arcán. Most, hogy ezt elmondta, sokkal jobban érzi magát, nem lett volna jobb tovább magában tartani. Nem tudja már, hogy min idegeskedett ennyire, hisz ez csak egy ártatlan köszönet volt, semmi más. Nagy örömmel igazítja meg a fején a parókáját, mikor a másik lány újra megöleli Őt, de ezúttal meg is köszöni a kis pikniket.
 - Igazán semmiség! - Újabb mosolyra húzza a száját, miközben az előbb letett pillecukrát felveszi a pokrócról. De mielőtt még bekaphatná, egy kalapos alak jelenik meg a színen, bolondul köszöntve a két lányt. Elena rögtön nevetésben tör ki, pláne amikor a kezébe nyomnak egy névjegykártyát amin szintén  bohócos stílusú iromány van. A hangulat rögtön átcsap viccbe, erre még az iszogató festmények is rátesznek egy lapáttal. Gyorsan felpattan, hogy egy puszit nyomjon a kalapos arcára amiért íly' módon meglepte Őket, de mire odaér, az alaknak se híre, se hamva. Olyan, mintha elnyelte volna a Föld. Azonban Elenában mégis olyan érzések ötlenek fel, hogy már valahol látta ezt az alakot, a szeme nagyon hasonlít valakiére, ám ha tüzes piszkavassal szurkálnák, akkor sem tudná megmondani, hogy kicsoda. Ezért, miután kellően kinézelődte magát, visszasétál Mizához és végre bekapja azt a pillecukrot, amire percek óta vágyott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A rózsaszín balerinacipők hangos kopogása visszhangzik a kihalt utcákon, ahogy Eridonos prefektuslánykánk eszeveszetten tapossa a hideg betont. Már fogalma sincs, hogy mi elől menekül, de a benne tobzódó túlélési ösztön egyszerűen nem hagyja, hogy egy percre is megálljon. Az túl kockázatos lenne és amúgy is, inkább kiköpi a tüdejét, minthogy elkapja az... az az izé! Lihegve hagy el egy régi kertes házat, hogy a következő útszakaszra térjen át, mikor mély, morajló hangot hall a háta mögül. Hirtelen torpan meg, szinte alig tudja megtartani az egyensúlyát a hatalmas lendülettől ami eddig őt hajtotta. Megpróbálna tovább szaladni, azonban a végtagjai a földbe gyökereztek a mindent elöntő félelemtől, így ez jelen pillanatban nem opció. Az előbbi furcsa hang tulajdonosa viszont hallhatólag nem rezelt be a kislánytól, mivel a dübörgés percről percre hangosabbá válik, tehát a forrás továbbra is a lány nyomában van. Lena kétségbeesetten keres a szemével a félhomályos utcákon, ám mindhiába. A szépen formára nyírt sövényeken túl semmit sem lát. Hirtelen a zajok elhallgatnak, egyedül Elena szapora szívverése tölti be a körülötte lévő teret. Percek telnek el így, az eddig óhajtott csend pedig egyre őrjítőbbé válik. Vajon hol lehet az a szörnyi? Megfutamodott volna? Vagy mi történt vele? Ezek a kérdések kavarognak a barnaság fejében, ám az előbbi hang tulajdonosa újra csörtetni kezd, kizökkentve ezzel lánykánkat a gondolatok zuhatagából. Viszont akad egy kis gond. A mormogásokhoz szuszogás is társult, amit meg már festett tincseinél érez. A hideg járja át Lenát, ám mikor megfordul végre, szembetalálja magát rémálmai kulcsfigurájával. A hatalmas, morzsás és rémisztő... HAMBURGERREl! Megszállott vegetáriánusként ez igencsak félelmetesen tud hatni, így ennek jeléül Elena az ő nem egyszerű hangján torkaszakadtából sikítani kezd, azonban amikor a burger megszólal, az nem az eddig észlelt mormogást műveli tovább, hanem egy sulibéli Professzor érdes hangján hablatyol valamilyen... feladatról? Miféle feladatot adna egy hamburger? Piroska súlyosabb dologra számított, ezért újra sikítani kezd, ám ekkor hangos puffanás és további ordítások közepette a földre zuhan. Jajgatva kap sajgó fenekéhez, de mikor tekintetét elemeli fájó testrészéről, megdöbbenve látja, hogy egy tanteremben van, ahol mondanom sem kell, elég furán tekintenek rá a még benn lézengő pár emberke, köztük a tanár úr is. A lány nem szól semmit, csak bugyután vigyorog az őt bámuló néhány másodévesre, majd ahogy végre elkapják a tekintetüket, megpróbálja összeszedni, hogy most vajon mi a jó ég folyik itt. Az addig oké, hogy a húsos haramia egyszerre köddé vált, de akkor miért van - láthatólag - elemi mágia órán? És mit keres a teremben egy óriási tükör? Lemaradt volna valamiről? A múltkor igaz beszéltek valamilyen gyakorlati óráról, de akkor ez lenne az? Az még rémlik, hogy bemászik a terembe kezdéskor, de gyakorlatilag olyan fáradt volt, hogy koncentrálni sem tudott volna. A tegnap esti intenzív járőrözés, plusz az az utáni pörgés megtette a hatását és mire észbe kapott, már menni is kellett órára. Úgyhogy alig maradt ideje pihenni és a jelek szerint bealudt az EM óráján. Szuper... Tapsot Elenának! Miért nem Repüléstan közben bóbiskol el, hogy még a seprűről is leszédüljön?!
Lassan az összes ember átsétál a tükrön, Elena pedig csak nézi, tágra nyílt szemekkel csodálja ezt a micsodát, amely számára teljesen zavaros, mivel nem érti, hogy mehetnek át a tükrön az emberek. Magában ücsörög a széken, miközben a Professzor kérdőn tekint rá, ám ő csak pár perc elteltével fogja fel, hogy neki is át kéne lépnie azt a bizonyos keretet. Csapot-papot otthagyva szökdécsel az üveglap felé, és bár karikás szemei és folytonos ásítozásai másról árulkodnak, ő mégis boldogan kopogtatja meg a tárgyat.
 - Hahó! Van ott valaki? - Sajnos azt eddig nem látta, hogy kinek a segítségével keltek át a többiek, de az udvariasság kedvéért Elena inkább bekopog az "ajtón" mielőtt tohonya taplónak néznék, aki csak úgy betör egy mágikus eszközön. Elvégre is, ez az izé olyan mint egy ajtó, azokon meg kopogni szokás, nem? Valóban jól gondolta, a tükörnek van lakója is, méghozzá az a Levitában élő fiú, akiről már hallott egy párszor, azonban a nevére nem emlékszik. Az illető a kezét nyújtja a tükröződő lap túloldaláról, Ell pedig jó kislányhoz híven elfogadja a mancsot és egy szökkenés kíséretében áthuppan a kereten.