Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Jó napot! - nyitok be a helységbe, majd a ragyogó napsütésben - szokásomhoz híven - körbenézek és azonnal felmérem a terepet. Egy férfi fehér pólóban, egy nő meg a padlón van épp. A helységben elvétve egy-két jó fedezék és menekülési útvonal. Érdekes körülmények, az hét szentség. De persze itt nem feltétlenül számít az ember komoly vagy veszélyes helyzetre. Szóval megbocsájthatók mindez. - Ne haragudjanak a zavarásért, nem tudom jó helyen járok-e? Ez a Tintafolt és Pergamen könyvkiadó? - kérdezem kíváncsian és megállok tisztes távolságban mindkét benn tartózkodó személytől. Galambszürke szövetkabátom kapucnija most nincs a fejemen, mert odakinn remek az idő és nem éreztem szükségét, hogy idefelé feltegyem. Zsebemből egy cetlit húzok elő, amire lejegyeztem pár információt, amiknek utána szeretnék járni. Egy írót keresek, illetve egy kötetet. Nagyon szeretek olvasni és érdekelnek a különleges szépirodalmi alkotások. Mondhatni vadászok az ilyesmire. Szép gyűjteményem van néhány szerző műveiből, amit szeretek bővíteni, ha módomban áll. Így bárhol is vagyok igyekszem megtalálni az összes könyves boltot, antikváriumot és könyvkiadásban illetékes helyet. Most épp, hála a rajongói klub tagságomnak megtudtam, hogy egyik kedvencem új kötete hamarosan megjelenik. Ezért vagyok itt. Na meg mert így, lassan három hét után már fogalmam sincs mit is csinálhatnék a rám szakadt szabadidővel. Az összes magammal hozott kötetet kiolvastam. Kétszer. Kell a vérfrissítés, vagy a következő nyomozásban az az érzésem, hogy mint hulla fogok részt venni. Mert belepusztultam az unalomba. Nem azt mondom nem esik jól esténként egy pohár bor és egy jó könyv kíséretében bebújni Árnyék mellé az ágyba. De ha már fejből tudom ki a tettes...vagy ki-kivel esik örök szerelembe. Na az már frusztráló tud lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Fura jelenet közepébe érkeztem ugyan az előbb, de egyáltalán nem estem pánikba. Hiszen egy gyilkossághoz azért több kell, mint egy jó pasi papírvágóval a kezében egy fekvő nő fölött. Főleg fényes nappal és főleg egy könyvekkel foglalkozó helyen. Ezt akkor is tudnám, ha történetesen nem volnék auror, mert néztem a Castle-t anno. Ha muglik vannak a kollégáid között óhatatlanul rád ragasztanak rossz szokásokat. Mondjuk olyasmiket, mint a sorozatok nézése, meg az autóval utazás seprű helyett. Na de a feltételezett áldozat már talpra is szökken és kezét nyújtja felém, miután megerősítette, hogy nem tévesztettem el a házszámot. - Szia - viszonzom a kézfogást - Ophelia Donovan, részemről a szerencse - mutatkozom be én is és leülök arra a helyre amerre mutat a hölgy - Tegeződhetünk, persze - mosolygok és leteszem elé a cetlit - Egy kávét kérnék, ha lehet sok tejjel és cukor nélkül - nézek bocsánatkérőn végig a jó kiállású férfin- Köszönöm- ezután figyelmem a nő felé fordítom és megvárom, hogy megnézze a papírt, amit odaadtam neki - Ebben tudnál segíteni? - kérdezem kíváncsi várakozással tekintetemben. Tudom nem a legismertebb író és a mű is új tőle, de hátha ő tudja hol szerezhetném meg magamnak. Az első kiadásokat szeretem, mert még akadnak bennük hibák. ezektől lesznek később értékesek és maradnak mindig egyedibbek a későbbi újranyomott verzióknál. Főleg, ha megérik azt, hogy ismételten a polcokra kerüljenek. Ez az író szerintem érdemes rá, hogy ezt a művét később megint kiadják, de nekem az első a vágyam. Persze én elfogult vagyok. Nem is kicsit. Olyan történeteket olvastam már tőle, amik miatt látatlanban szerelmes vagyok ebbe. Talán kicsit az íróba is, de leginkább a karaktereibe. Annyira esendők és emberiek, hogy néha ezt éreztem, hogy mindjárt lelépnek a lapokról. Szerintem ez az igazi írói tehetség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kicsit összevonom szemöldökömet a hölgy nevemre tett megjegyzésére. Érdekes, hogy druszám az ellentétem. Szőke haj és kék szemek. Kíváncsi lennék milyen arcot vágna, ha találkoznánk. Minden esetre tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli Ophelia a világon, és ez jól is van így. Abban pedig szintén teljesen biztos vagyok, hogy az egyetlen Ophelia Chole Donovan én vagyok és ez is jól van így. - Egy első kiadású példányt szeretnék belőle megvenni. Már sehol sem lehet hozzájutni, legalábbis nekem sajnos nem sikerült - szomorodom el, mert hát tényleg sok helyen kerestem - Ti vagytok az utolsó reményem - biccentem félre fejem és zöld szemeimmel kérlelőn pillantok a mellettem ülőre. Közben megérkezik a kávé és vele együtt a fehér felsős pasas. Nem tudom eldönteni, hogy ő egy peches munkatárs, alkalmi pincér vagy kifutófiú esetleg a kis hölgy szeretője. Nincs is közöm hozzá. Engem igazából a könyv érdekel, hiszen a magam pasi ügye már megvan. Francesco Nico Bianchi. Vak randevú. Azonnali vonzalom részemről. De, hogy mi lesz belőle, na az még a jövő zenéje. Mindegy, maradjunk csak a könyvnél. - Mire értetted, hogy nem könnyű vele? - kérdezem, majd belekortyolok a kávéba, ami egészen jó ízűnek mondható. New Yorkban más egy kicsit, de hamar megszoktam az itteni verziót. A tej sokat segített a bajon. - Azt olvastam róla, hogy odavan a jó seprűkért és a szép boszorkányokért. De ez azért nem akkora baj? Vagy igen? - kérdezem somolyogva, mert valahonnan piszkosul ismerős ez a viselkedés. Orpheus, az ikeröcsém is épp ilyen. Csak ő a kórházi kalandjaival veszi le sorban a lábáról a nőket. Nem is beszélve a szövegéről és a csibészes mosolyáról.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Van pénzem, az nem gond - biztosítom a hölgyet, mert láthatóan kapitalista szemléleteket vall. Nincs ezzel baj, mindenki pénzből él a világon. Figyelmesen hallgatom és közben kortyolgatom a kávét. Azonnal megértem mi is a baj azzal az íróval, akiért én annyira odavagyok, pontosabban voltam. Úgy látszik nem mindenki tudja jól kezelni, ha elbűvölő és bomlanak utána a csajok. Visszaél vele, rosszra használja, ami illúzió romboló. Mint amikor rajtakapod a szüleidet, ahogy beviszik a fenyőt meg az ajándékokat karácsonykor. A hangulatomat azonnal legyilkolta és egy álomkép tört össze bennem akkor is, ahogy most. - De ha jobban belegondolok van jobb dolog is amire költeni tudom... - mosolygok a nőre és látszik rajtam értettem mire célzott az imént. Mentségemre szóljon, hogy én minden ilyen esetben élek az ártatlanság vélelmével, és az öcsém viselkedésére apellálok. A munkám során sok szemétládával találkoztam már, szóval biztosra veszem, hogy a kiadója nem mondana róla ilyesmit, ha nem volna igaz. Minden esetre szigorúan bizalmasan kezelem az információ töredéket és nem is forszírozom tovább az ügyet. Ez az egész dolog kellemetlen is lehetne, de én nem csinálok belőle nagy gondot. Azzal csak magamnak ártanék. A pasi egy barom, de írni azt nagyon tud. Egyenlő: a második kiadás is megteszi a szóban forgó könyvéből. A maradék pénzből meg veszek valami mást. Van is egy csodás kabát és egy hozzá illő csizma, amit az egyik kirakatban láttam nem messze innen. - Esetleg egy régi könyv megmentésében járatos ismerősöd is akad? - érdeklődöm, miután az utolsó kortyot is bevedeltem a kávéból. A véremmé vált az hét szentség. Mostanában hozzászoktam, hogy reggelente ezzel az ütős, európai fajtával indítom a napot. De ma kihagytam az utazás miatt, ami Bogolyfalváról ide, Budanekersdre vezetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem próbál kapitalista kufár módjára rábeszélni, hogy mégis vegyem meg azt a bizonyos első kiadást, ami miatt végül is eljöttem ma ide. Ez nagyon tisztességes gesztus részéről és ezt egy mosollyal méltányolom. Manapság azt tapasztalom, hogy ez a fajta hozzáállás kiveszőben van a világból. A kereskedőknek minden eladó és szemrebbenés nélkül rásózzák a gyámoltalanabbakra, akik hagyják magukat megdumálni. Ez a fiatal lány büszke lehet magára, amiért ő a kivétel. Ezután az én egyetlen kedvencem rongyosra olvasott, itt-ott már lapját hullató kötetére térünk rá, már ami a megbeszélést illeti. Előhalászom táskámból és átnyújtom neki. A szegény könyv borítása kopott. Az idő vas foga rágta meg minden apró részét. Illatán már az én nyomom is érzik. Este, lefekvés előtt mindig bekenem a kezem borsmentás balzsammal. Aztán a puha takaró ölelésében egy-egy verset elolvasok még altató gyanánt. Így érződhet enyhe mentás aroma a megsárgult lapokon. - Tudom, hogy nem lehet olyan, mint új korában. Sőt, ami azt illeti így szeretem, de ha nem esne darabokra az már bőven több volna, mint tökéletes - mosolygok a hölgyre, aki magához hívja az innivalónkat felszolgáló fehér pólós helyi Adoniszt. A magyarázata furcsának hat az ifjú képesítésével kapcsolatban, de mindenképpen bizalom ébresztő. - Ez esetben az én kis istennőmet a fiatalember oltalmába ajánlom - nyújtom át szívem egy darabját a nevezett piruló férfiembernek mosolyogva. Ezután még kedélyesen csevegve egyeztetjük, hogy mennyiért és mikorra készül el a restaurálás. Értékmentés, ahogy magamban megfogalmazom. Mert lehet nekik csak egy régi könyv, de nekem kincs, emlék és egy rész az életemből. Reményekkel és bizalommal telve lépek ki végül az ajtón. A haza vezető utazás alatt azon morfondírozva, hogy mit is olvassak mostantól egy ideig esténként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mire minden tisztázódott és véget ért a felmentésem, a karom is rendbe jött. Nem csak a csontom forrt össze, de én is a faluval. Beleszerettem a környezetbe, a békébe a csendbe. Ezért kértem az áthelyezésemet. A kezemben a határozattal beballagtam a minisztériumba, ahol bár nem épp tárt karokkal, de fogadtak. Nem épp fényes a renomém, de nem érzem magam már bűnösnek. Az animágiámnak örültek és az okklumenciámnak. Kihallgatásokat kellett mostanság leginkább vezetnem. Terepre egyelőre nem igazán vezényelgetnek. Tudja a csuda, talán ez csak ideiglenes. Egyelőre élvezem a 8-16-ig pozíciómat.
 Ma egy férfit kell faggatnom. A neve, a kezemben lévő akta szerint Ambrózy Henrik. Nem tudok semmi többet róla, mint ami az anyagában áll. Nekem csak a következetességét kell ellenőriznem, ahogy az osztályvezetőm fogalmazott. Egyeztessem azt amit most mond azzal amit eddig hangoztatott. Ha a kettő fedi egymást, akkor mindkettőnknek nyert ügye van. De ha nem...Nos az egy másik történet lesz.  
 Szolid kiskosztüm, lágy kontyba tekert haj, enyhe smink és a hónom alatt az akta. Így sétálok be a helységbe. Nincs bennem aggodalom. Gondolataimat elővigyázatosságból vastag ajtó mögé zártam el, hogy ha esetleg ért az elme olvasásához ne juthasson velem sokra. Nincs sok titkolnivalóm, de ez a hivatalos eljárás, amit még az akadémián belénk sulykoltak. Senkinek sem hiányzik, hogy mondjuk egy pszichopata kezére adja azt, ami esetleg mondjuk a családjáról eszébe jut és ezzel veszélybe sodorja őket. Szó sincs róla, hogy most ettől tartanék, bár az iratokban pár dolog szerepel... Mindegy, okklumencia bekapcsol! Mert fő a békesség, És mindenek fölött: Lankadatlan éberség!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kopnak az ajtón, majd jelzésem után, hogy "Tessék!" már be is lép egy férfi. Nem túl idős, de nem is fiatal. Azt hiszem ő az akire vártam, akit ma ki kell faggatnom. Felismerem fizimiskáját az akta képéről. - Üdvözlöm, Ophelia Donovan - fogom meg röviden de határozottan a felém nyújtott kezet - Köszönöm, hogy ismét befáradt hozzánk - nem vagyok az a hűbelebalázs, először is igyekszem bizalmat ébreszteni, de legalábbis - mert az ugye nem mindig sikerül - korrekt és következetes maradni. Természetesen hellyel kínálom a férfit, aki el is foglalja azt és egykedvűen néz rám. - Azt hiszem sejti miért kérettük be magunkhoz megint? - kérdezem miközben én magam is leülök vele szemben és becsukom az aktáját, mely mindeddig kinyitva hevert előttem. Képben vagyok az üggyel kapcsolatban így nincs rá szükségem, hogy puskázzak. Kényelmes testhelyzetet veszek fel, melyben kicsit előredőlök, hogy adott esetben könnyen fel tudjak állni, ha a szükség úgy hozza. - Kér egy pohár vizet, esetleg kávét? - érdeklődöm kicsit oldandó a feszültséget. Lehet, hogy elleszünk egy darabig itt és jobb ha nem szikrázunk a feszengéstől. Igen ez egy kihallgatás, de nem egy kínzás. Nincs értelme keménykednem, a velem szemben ülő esetében legalábbis kétlem, hogy ilyen viselkedéssel célt tudnék érni. Meglátjuk igazam lesz-e vagy sem. Idővel úgyis ki fog derülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az asztal elválaszt bennünket, de a testtartása nem, hiszen csak lábait veti keresztbe, lazán. Megértem őt, az ember utálja minduntalan elmondani azt ami vele történt, főleg ha őt hibáztatják érte. A felfüggesztésemkor pont ugyanígy voltam én is, legalábbis nagyon hasonlóan. Ezért is vagyok talán együtt érző vele kapcsolatban. Cinikus megjegyzésére nem reagálok, mert ezt is megértem. Már az akadémián sem ment ez a vallatósdi nekem olyan könnyen, de ez most nem releváns. - Nos majd meglátjuk...- gondolkozom el egy pillanatra, miután ráébreszt, hogy ahhoz, hogy megtudjak esetleg új dolgokat, nem szabad ugyanazt tennem mint eddig - Mit érzett, amikor rájött elvesztette a szüleit? - teszem fel a kérdést óvatosan és megértő hangnemben. - Nem lehetett könnyű önnek - egészítem ki mondandómat és míg várom a választ azon merengek el, hogy vajon ha valóban balesetről volt szó a cég mégis miért kiáltotta ki bűnbaknak a velem szemben ülőt. Ha viszont ő tette, akkor, hogy a fenébe nem találtak elég bizonyítékot arra, hogy elítélhessék. Az hogy megbélyegezték és folyvást becitálják, hátha elárulja magát...Szánalmas, még belsős szemmel nézve is számomra. Annyi mód, annyi új felderítő, nyomelemző bűbáj van és oly sok kiváló nyomozó. Mégis itt tartunk? Ki érti ezt? Sóhajtok egyet és még egy kérdést teszek fel. - Vérmágia okozta a halálukat igaz? - Nézek a férfira és az előbbi gondolataimat is egy ajtó mögé zárom. Nekem most, mint apró alkatrésznek a nagy gépezetben nem az a dolgom, hogy ezt megfejtsem. Arra kell koncentrálnom, hogy a számomra kijelölt feladatomat érdemben elvégezzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már épp kezdene bennem összeállni egy kép arról mi is játszódhatott le benne. Már pont ott táncolok a határán, hogy elmondjam a velem szemben ülőnek, hogy sajnálom, hogy ez történt vele és, hogy ha módomban állna segítenék kinyomozni ki is a valódi felelős a szülei haláláért, mert hiszek neki. Elhiszem, hogy ártatlan áldozat, aki megszenved valami olyasmit, amit nem ő követett el annak idején. Aki már évek óta próbál megszabadulni a skarlát betűtől, amit lemoshatatlan tintával mi pecsételtünk rá egykor. Ám még mielőtt ezt megtehetném - már nyílik a szám, hogy kimondjam, amit gondolok - beront a helységbe egy illető, akiről mint azt vehemens, bár a magam részéről tahó paraszt bevonulása közben megtudom, nem más mint Ambrózy Henrik ügyvédje. Értem én, hogy vérszagra gyűl az éji vad komám, csak most az a helyzet állt elő, hogy konkrétan egy oldalon állunk! Ez a gondolat fut át agyamon, ahogy a szinte már filmbe illően klisés, táskalecsapós, székre levágódós magánszámát figyelem, szótlanul - Üdvözlöm Ügyvéd úr! Ophelia Donovan! - köszöntöm visszafojtott indulattal és felé nyújtott kézzel - Épp a legjobb pillanatban csatlakozott hozzánk - folytatom, miután ha elfogadta kezem röviden megrázom az övét és gondolataim háborgását igyekszem lecsillapítani. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy szabadjára engedjem őket, ahogy a számat sem, így maradok a formális társalgás szabályainál, amíg birok - Bizonyíték? Ugyanannyi, mint eddig. Szemtanú? Pont mint legutóbb - nézek a jogi képviselő szemébe egyenesen és őszintén és még mielőtt a szvamba vághatna folytatom - Itt és most csak két dolog változott: A kihallgató személye és a feltenni szándékozott kérdések - közlöm és tekintetemmel most Ambrózy pillantását keresem, aki ugyebár csendre lett intve ügyvédje által az imént. Úgy éreztem az előbb elindult valami. Haladni láttam afelé, hogy olyat is megtudjak tőle, ami neki segíthet, de itt és most nekem van szükségem az ő segítségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Három személyes drámánk új színekkel telik meg. Henrik ügyvédjének érkezése átrajzolta az általam magamban felvázolt terveket. Mégis mintha elért volna a férfihoz a szándékom, mert megszegve a jogvédő intését pár mondatot mégis kiejt és felém intézi szavait. Erre rátromfolva az ügyvéd is kérdez. Persze, ez várható volt tőle. Nem hagyja a koncot és köröz körülötte, hogy megvédje. Kettő egy ellen aránynál az ember helyzete minden csak nem rózsás. Ez van velem most. Csak a szőnyegbombázás, amit kaphatok. Ideje ellentámadásba lendülni! De a magam módján. - Eddig az volt a cég nézete, hogy ön a tettes. Ez nem vezetett sehová, mint azt mind tudjuk - nézek végig Henrikre szavaim alatt - Most szeretnénk megvizsgálni egy másik szemszögből a dolgokat. Onnan, hogy ön az ártatlan áldozat - itt már az ügyvédre pillantok - Új kérdéseket vet fel az új álláspont - eltértem az eredeti tervtől és nem azt ellenőrzöm le, hogy konstansak-e a férfi válaszai - Emiatt kértük, hogy fáradjon be Ambrózy úr hozzám - tolom el jelentőségteljes mozdulattal az eddig megszerzett minden információt tartalmazó dossziét jó messzire. Erről a pálfordulásról nekik nem kell tudniuk. Ezért majd én tartom a hátamat. De valahol, mélyen a zsigereimben érzem, hogy azért nem jutottak sehová eddig ezzel a jó emberrel itt, mert nem tértek el a gyakorlattól. Ha változást akarsz ne várd, hogy eléred ha mindig mindent ugyanúgy csinálsz. Le kell lépni a járt útról. El kell hagyni a biztos kikötőt. Tehát most vegyük fel innen a történet fonalát. Lássuk mit reagálnak erre a velem szemben ülő urak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalmam sincs, hogy kerültem ide...Vagy, hogy mit keresek én itt, és egyáltalán hol van ez az itt? Mintha fekete füst fedné el az agyamat és én nem látok se ki se be rajta. Nem tudok semmit. De tényleg semmit. Egy testnek, egy húsdarabnak érzem magam. Egy ágyon fekszem. De hol?...És miért? Olyan világos van. A fény ereje arra kényszerít, hogy lehunyjam a szemem, de akkor meg a zajok és szagok zavarnak. Hangok, amik idegenek, illatok, amiktől felkavarodik a gyomrom. Istenem, mi történik velem?! És Ki Vagyok Én???? Mi a nevem? Hiába erőltetem egyszerűen mindent sötétség fed el és ez ijesztő. Könnyek szöknek a szemembe és ordítani tudnék a kétségbeeséstől. Már épp elkezdenék segítségért kiáltani, amikor valaki kopog és be is lép egy ajtón, ami úgy hiszem a szobámé lehet. Odafordítom a fejem, hogy lássam. A szívem dobban egyet, de semmi mást nem érzek. Olyan ismeretlen az arca, mint eddig itt mindenki másé. A hangja is kivált belőlem egy apró reakciót, éppolyat, mint a látványa. - Ön kicsoda? - kérdezem lassan forgó nyelvvel. Nehéznek érzem a szavak formálását. A szám nem akar engedelmeskedni az agyamnak. Csak nézem a férfit és a név, amit kimond ott visszhangzik a koponyámban, de olyan üres és élettelen, mintha csak egy kő lenne, amit a vízbe dobnak. Nem tudom, hogy ismerem-e őt, aki hozzám beszél. Azt sem tudom, hogy az a név amin szólított az enyém-e egyáltalán. Foszlányok sincsenek meg még arról sem, hogy miképpen jutottam én ide erre az ágyra, ahol a kórház aromájú hófehér lepedők közt fekszem egy szál megkötős hálóingben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megszokhattam volna már, hogy nem vesznek semmit komolyan, amit mondok. A szándékaim mindig bizonygatnom kell. Talán mert nem vagyok férfi, vagy mert fiatalnak látszom. Az ügyvéd mosolya egyenesen lesajnáló, de nem veszem magamra. Itt nem az én vagy az ő érdekeiről van szó, csakis Ambrózy úréról. Érte küzd a férfi és ezt gondolataim homlokterében kell tartanom. - Az ártatlanság vélelme sajnos jelen esetben, a körülmények miatt a bűnösség vélelmévé vált - mondom valóan szomorúan, mert nem értek egyet ezzel a gyakorlattal, főleg ilyen különös ügy kapcsán. Minden bizonyítékkal rá mutattak és nem néztek a dolgok mögé, ami hiba volt. Nem áll szándékomban felülbírálni az elődeim munkáját. Nem tisztem. Tiszta lapot fogok nyitni, mondhatni egy új Ambrózy aktát. Miközben ezek a gondolatok lassan csak átjutnak elmém lezárt csapóajtóján némi csend áll be köztünk, amit az Ügyvéd úr tör meg, feldobván a kihívás labdáját. Most bizonyíthatok és bizalmat építhetek. Ezen áll vagy bukik minden. - Engem nem az érdekel, hogy mit látott a támadáskor, hanem az, hogy mit nem - kezdek bele határozottan mondandómban de mielőtt beleszólhatnának, már meg is magyarázom a felütést - Eddig csak arra figyelt minden nyomozó, hogy mi történt ott és akkor, de az nem érdekelte őket, hogy milyen anomáliák jelezhették a bajt. Például, volt-e olyan ismerős, akit ön azelőtt sokat látott a környezetében, de a szülei elhunyta után az illető eltűnt? - emelem tekintetemet Henrikre - Vagy épp fordítva, olyan aki addig alig volt a közelükben de azután sűrűbben megjelent? Esetleg olyan idegen felbukkant-e hetekkel a támadás előtt, de rendszeresen, akit addig még sohasem látott? - remélem értik mire igyekszem rámutatni, mit szeretnék megtudni. Ezek a kis eltérések máris támpontot adhatnak és egyről egyből többre szélesíthetik a gyanús személyek szerény körét. - Ha fel tudna akár egy az előbb említett kritériumoknak kicsit is megfelelő személyt idézni, az már nagy előrelépés lehet - ha már belekezdtem akkor fel kell fednem a lapjaimat, különben az életben nem fognak rám másként tekinteni csak egy újabb idegesítő aurorra, aki csak ártani akar - Ezt nem kellene talán elmondanom, de én hiszek az ön ártatlanságában - továbbra sem nézek a jogi képviselőre - Szeretném újra megnyitni az ügyét - a felettesem ezért szétrúgja a hátsómat, az hét szentség - Kérem, segítsen, hogy segíthessek - nézek egyikőjükről a másikójukra. Úgy függ felettem a szoba csendje, mint Damoklész felett az a bizonyos kard. Talán szavaim megfontolás tárgyává teszik. Talán belém plántálnak egy cseppnyi bizalmat és együttműködve célt érünk. Ha anyámtól örököltem némi "látást", hát most azt érzem működik. Valami oknál fogva elköteleződtem abban a hitben, hogy nem ez a férfi végzett a szüleivel. Nem tudom megmagyarázni az okát, de annyira egyértelműen bűnösnek tűnik, hogy az már feltűnő. Ennyire tiszta ügy ez nem lehet. Itt valami lappang a mélyben, ami felderítésre vár. Remélem nem vár hiába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az idegen leül mellém, vagyis nem egészen mellém, mert némi távolságot tartva húzza oda az ágyam közelébe a székét. Fél tőlem, vagyis inkább aggódik talán? Nem tudom eldönteni. Fáj a fejem, sajog ahogy egyre próbálok találni valami fogódzót, bármiről. - Az ikertestvérem? Orpheus? - ismétlem el lassan, tűnődőn amiket mond nekem. Tekintetemben tudattalanomból a felismerés fénye csillan meg, majd amilyen gyorsan megjelent úgy tova is illan. Hitetlenkedve nézek rá ezután és kicsit feljebb tornázom magam az ágyban. Azt minden esetre jó jelnek veszem, hogy a körülmények ellenére nem vagyok sem lekötözve sem leszedálva. - Engem Cholenak hívnak... - mondom ki és szemeim gyanakvón szűkülnek össze saját szavaimtól. Honnan vettem ezt a nevet? Egyáltalán mi az igazság? Az amit tőle vagy amit az előbb magamtól hallottam? Csak nézek rá, a szobára, saját magam elé és közben kínzom az elmémet egyetlen emlékfoszlányért, ami igazolja vagy cáfolja bármelyikünket, de egyelőre semmi nem jut eszembe. Eluralkodik rajtam a pánik - Semmire sem emlékszem! Ki vagyok én? Ki vagy te? Miért kerültem ide és miért nem tudom ezeket a dolgokat? - hangom előbb megemelkedik, majd elcsuklik, hogy keserves zokogásnak adja át helyét, ami már a torkomat fojtogatta egy ideje. Amikor behoztak ide kaptam szereket, bájitalokat, de mintha ezek csak még nagyobb sötétségbe taszítottak volna. Most sem tisztább a kép, pedig valahol a zsigereim mélyén érzem, hogy a mellettem ülő férfi igazat mond. Hasonlít rám. Férfias vonásai módosítanak karakterén, de a tekintete, a mozdulatai valahogy arra késztetnek, hogy próbáljak megnyugodni. - Úgy sajnálom, ne haragudj...Nagyon félek... - ösztönösen beszélek és váltok át tegeződésbe, sőt belsőséges hangnemre. Nem vagyok tudatában, hogy azt amit az elmém és a memóriám nem, azt a lelkem és a testem felismer. A vér, a gének kötelékét, az ikerség titkos rezgését, amit csak annak tagjai élhetik meg igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa dolog az emlékezet. Már ha van, persze. Ahogy az állítólagos ikertestvérem beszél hozzám, mintha megelevenednének a szavai. Orpheus segíteni próbál és úgy érzem nem hiába fárad. Villanások suhannak át teljesen ködös és káoszban kavargó agyamon, hogy élesen fájdalmas utat hasítanak maguknak. Még szemeimet is be-be kell hunynom a kín miatt. Egy-egy képre viszont rá tudok fókuszálni. Teljes nevem kimondásakor egy papírt látok, amin az elhangzott név szerepel géppel írt fekete betűkkel. - Ophelia Chloe Donovan - ismétlem meg a hallottakat ízlelgetve a szavakat és saját hangomat. Tetszik, szép a csengése úgy a névnek mint a hangomnak. Az előbbi pedig még a férfiéhez is illik, amit szívesen el is mondanék neki, de ismét elsötétül minden odabenn és ettől elfog a rémület. Kérdések szakadnak fel belőlem, ám megválaszolni azokat nem tudom. Eláraszt a kétségbeesés. Keserves sírásomra testvérem megfogja a kezem, mi több ujjainkat kulcsolja egymásba. Olyan furcsa érzés fut végig rajtam, hogy egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtek. Közben ő beszél tovább. Mire felfogom a szavak értelmét tán soknak is tűnik az idő, ami eltelik, de megértem, amit elárul és újabb érzelemhullám zubog át rajtam, ami egy csukott ajtónak zúdul elmémben. Nem tudom miért jelent meg ez az ajtó a képzeletemben, de tudom, ha kinyitom a mögötte lévő dolgoktól könnyebb lesz minden. Az érzet hirtelen tova illan, de kimondat velem néhány szót. - Okklumencia...Árnyék, meg kell etetni szegényt...Próbáltam valamit bezárni... - nincs értelme a szavaknak. Az aurorságom tényét sem tudom igazán még hová kötni, hiszen abban sem vagyok biztos, hogy az vagyok, akinek mond a mellettem ülő ikrem. Mintha egy libikókán állnék és keresném az egyensúlyomat csak itt a két oldalon a minden és a semmi van. Belenézek Orpheus szemébe és mintha a sajátomat látnám. - Fáradt vagyok, aludni szeretnék - mondom fátyolos hangon. Talán kezd hatni az a valami amit itt megitattak velem. Gondolom nyugtató vagy altató lehet. Egyre laposabbakat pislogok, míg végül elnyom az álom. Ott állok az ajtó előtt és felé nyújtom kezem, de nem érem el, mert ahogy én közeledem, úgy távolodik. Mintha egy láthatatlan erő húzná, hogy minden akaratom ellenére ne érhessem el ujjaimmal. Talán válaszokat rejt, talán csak képzelgés, de arra ösztökél, hogy csak azért is tovább próbálkozzak.