Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
 január első heteÚjra itt, nem az első, és egyelőre nem is az utolsó napon. Az elmúlt párban a kötések cserélése volt a legnagyobb élményem, szóval ennek a napnak se álltam egyelőre nagyobb reményekkel. Egy kicsit keserű sóhajjal hangot is adtam ennek, mikor megláttam, hogy a mai gyakorlatvezetőm is hasonlóan kedélyes az újakkal. Reméltem, hogy talán kicsit más lesz és részben igazam is volt. Egy valamivel idősebb lány mellé osztott be, akivel most találkoztam elsőre, így a vörös hajú mellé lépve a mappát áthúzva a másik kezembe nyújtottam kezet.
- Jasmine Jhaveri vagyok, ma melletted fogok dolgozni, ha minden igaz - kezdtem is bele egyből a nevem után, nem mindig voltam türelmes és ez nem csak az életemre, de a kezdődő munkatapasztalatomra is kihatott, mondhatni egészen kiütközött. Ellenőriztem még minden nálam van-e, amire szükségem lesz, majd az órára pillantottam, korán voltunk még, de szerintem ez egy sürgősségi ellátásban senkinek nem számító érv. Relatív, lehet így vagyunk időben valakinek ugyebár. Nem féltem a munkától, szeretem azt, és nem véletlen választottam ezt a pályát, viszont még furcsa volt. Na meg új! A leginkább friss, egész más volt pár dolgot megtapasztalni, mint órán hallani, vagy éppen könyvekből látni.
- Zavarna, ha lennének kérdéseim? - érdeklődtem meg, de már nyilván ez is fogja, ha igen a válasz. Volt olyan, pont a második napomon, aki rendesen rám is morgott, pedig a kommunikáció egy fontos alapja ennek a gyakorlatnak, nem születek a képességgel, hogy minden menjen csettintésre. Szerintem senki. - Régóta vagy ebben az ispotályban amúgy?
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Lelkes voltam, az első perctől, de nem mondhatnám, hogy a legfelemelőbb része a gyakorlatnak, mikor orvosírnoknak néznek, és az egyetlen, amit tehetsz, hogy a kisrendelőben ülsz és a betegek napi adatait szeded kartonba, mert más nincs rá. Nem hinném, hogy valaha ilyen akarok lenni. Biztos megvan a varázsa annak, mikor már annyi mögötted az év, a tudás, a munka és a tisztelet, hogy megteheted, más dolgozzon a nevedben, mégis ha én is most valamit véletlen rosszul könyvelnék el, nem az én karrierem bánná. Bátor, inkább botor. Nem értem sokszor, hogy miért képesek ilyen könnyedén, főleg azok, akik erre felesküdtek játszani egy engedéllyel. Azzal a bizonyos papírral, amiért megdolgoztak - jó esetben - és keményen küzdöttek a létéért. Nekem ugye még egy hónapig hivatalosan nem él. Akkor azonban túlesek azon a bizonyos utolsó vizsgán. sosem gondoltam volna, hogy majd a doktor megnevezés nem azt fogja nekem jelenteni, mint másnak. Én nem örülök hogy vége, kicsit ijesztő, mintsem dicső. Egyedül, felelősséggel.
- Tes... - nem, még csak nem is tessék! Időm sincs rá, hogy feleljek, mert mire megemelném a fejecském, az ajtó nyikorogva nyílt el, és megláttam egy fejet én meg már a nevem próbálgatásánál hangos sóhajjal csuktam össze a füzetet és támaszkodva az asztallapon felkeltem. - Dzshá-vör - szótagoltam kellően elnyújtva, de ez nem az első volt ma és már nem is különösen lepett meg. Az első nevem elég angolos, ha úgy tetszik, így a legtöbben viszonylag elboldogulnak vele.
- Sikerült rátörni. Miben segíthetek, kedves...? - Annak ellenére, hogy nem különösebben ragadtatott el a szabadelvű önbeengedése őszinte mosollyal érdeklődtem meg, mi is a sürgősség oka. Elsétáltam az asztal elé, hogy aztán kezet nyújtsak neki, bár egyelőre még nem tudtam, kivel van dolgom. - A kopogási illemtanhoz rossz épület, de hárommal arrébb van egy költőkör ülésezési központ, talán náluk.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Micsoda ódivatú szokás, de még bennem van, hogy a tiszteletet megadni a másiknak nem ciki vagy káros, ezért is teszem meg, minden alkalommal a nyelvem éle ide vagy oda. A felé nyújtott kezem is ez, ahogy a tény, hogy inkább egyszerű megjegyzés volt a kopogás, mint bántás. Páran már ismerik ezt tőlem, ha még találkozunk ő is fogja, ha nem... nos, akkor sem veszett semmi, igaz?
- Mr. Payne, igen, veszélyes munkakör - mert ennyi rémlik a kis jegyzetből, amin az időpontra érkezőket jegyezzük. Megmosolyogtatott. Nem volt cinikus, sőt, még csak lenéző reakció se tőlem, valahol megértettem. Én sem használom a magamét, nincs helyzet, ami kiköveteli az aláíráson és a hivatalos okmányokon túl. Elfordulva toltam szét az irattornyot az asztalon és kihúztam alulról a harmadikat. Elő volt már készítve benne a kitöltendő lap és az eseti átiratkozás, valamint a nyilatkozat. Szeretek biztosra menni. A fejemmel az egyik szék felé intettem, mert ez bizony nem két perc lesz.
- Igyekszem, bár nem ezért alkalmaznak - az, hogy fizetnek túlzó lett volna, jelenleg örülhetek, hogy van, ahol tényleg dolgozhatom. Vannak dolgok, amiket továbbra sem egyszerűsítenek le az európai emberek. Ha már a neves verseny szóba került. - Egyből lenne két kitétel, aminek nem felek meg, így ez azt hiszem igen hamar alkalmát szalasztotta - biggyesztettem le a számat, nem mintha zavarna. 11 cm-re és egy kontinensre vagyok ettől, meg az akaratra is, ami hiányzik. Nem vágyom ilyen szerepekre, nem tartom sokra, hiába a jótékony és kedves köntös, amit a győztes kap bizonyos utazásokon, attól ez még a világ marketingpiacának egyik teteje. Ez meg sosem érdekelt, ha annyira megmozgatna, nem segíteni akarnék azokon, akiknek nem ez a világ jut.
- De ha már így hozta a sors, pár kérdés belefér? ígérem, nem leszek indiszkrét - közöltem széles mosollyal, majd a golyóstollat bepattintva gyorsan beírtam az általam kitöltendő részeket. - Dohányzik? Szed valamilyen gyógyszert rendszeresen? Aktuális súly és magassági adatot tud, vagy nézzük meg?
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Már majdnem nevettem, de tényleg, de végül egy elfojtott hang és szélesebb vigyor volt a reakcióm, sőt, még a fejem is megingattam hitetlenül. Nem hiszem, hogy bárki kellő veszélyt jelentene akár rá, akár másra. anatómiai képtelenségnek látom, másrészről rá kell néznem. Ha már nem ülne, nem feltétlen a korábban hangsúlyozott tiszteletként csak, de durván fel kéne rá nézzek. Nem mintha ez panaszra való lenne, sőt. El is felejtkezem egy pillanatra, így lemaradok a mormogásról, de úgy vélem fontosat nem szalasztottam.
- Szívesen előszedek párat később, ha ezen múlik - mert első a beteg. Bár ő nyilván inkább elővigyázatos, márhogy ezt gondolom. Nem úgy néz ki, mint aki rendszeresen rám, vagy az itteni, esetleg a bogolyfalvi ellátásra szorulna, akkor sem, ha a munkája megkövetel fix dolgokat, mondjuk mint egy állandó kezelőorvos, aki ért hozzá, ha némileg megcsócsálja egy... sárkány? Igen, ekkor sikerült elérnem a munkaadataiig is, így kissé belehadartan de feltettem pár kezdő kérdést és a válaszai alapján pipálgattam a megfelelő kockát. Nyilván nem terhes - máig nem értem aki ezt csinálta miért nem bontotta nemekre a lapot - és nem is szoptatós kismama. Gyanús lenne ez mind, meg is mosolyogtam, hogy végül csak a mellkasomhoz szorítva a papírt összefűzzem a kezem magamon és nézzek rá kicsit oldalra billentve a fejem.
- Mérleggel, centivel, pálcával, szemmértékkel... - soroltam, a legvégsőre még pislogtam is pár szépet, mert ez szokott az a tipikus "nők" sztereotípiába csúszni. Nem, nem tudok látásra megmondani semmit, bármennyire gondolják ezt a férfiak. Viszont számos mugli és varázsmódszer van, ha arról van szó.
- Köszönöm szépen, Mr. Payne - mondtam végül még bevésve ezt is, hogy aztán átlessem mire van szükség.
- Ez egy nyilatkozat, nyugodtan olvassa el, de kap egy saját példányt is. Két helyen kell aláírni, és keltezni. Tartalmát tekintve csak bizonyítja, hogy valós adatokat adott meg nekem, beleegyezik a kartonjának tárolásába és abba, ha sürgős eset merül fel, az adott kezelője előtt feltárhatóak ezek - tájékoztattam végül, de a karácsony dolog felett nem tudtam elmenni.
- Akkor talán várjuk meg a farsangi időszak végét, a fánkok sem fognak segíteni. Van hozzátartozója, akit szeretne feltüntetni, mint értesítendőt?
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
- Ettől tartottam én is - forgattam meg a szemem, igyekezve nem hangosan tenni mindezt, de néha ugyebár nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi azt elképzeljük. Rajtunk ragad egy fintor, majd kiesnek a szemeink úgy bámulunk, vagy csak megfogunk valakit, pedig csak képzeletben terveztük. Legjobb helyeken is megesik, szokták mondani. De ez a rendelő más, itt lehetőleg kerülném a bonyodalmakat. - Gond van az adatokkal? - kérdeztem mosolygósan, hogy én is közelebb hajoljak megnézve, éppen mit is láthatott, de nekem aztán semmi nem tűnt fel. Az imént töltöttem ki, és ahogy én látom, leginkább azzal, amit megbeszéltünk gyorsan. Amit meg nem, az eleve szerepelt, vagy kellően evidens. Nyilván nincs utolsó ciklusának időpontja. Bár nem ítélkezem, múltkor besétált ide egy véla, és nem tudtam eldönteni a nemét látásra. Pedig jó a szemem, de ez... bonyolult.
- Adott kezelő... tudja az a dolgom, hogy mindenről gondoskodjak, a betegem az első. Ha engem az esti futás alatt felzabál egy vérfarkas, mert benéztem a holdtöltét, magát akkor is el kell lássák hajnalban.
Persze nem vagyok hülye, és nem abban a tekintetben, hogy megetessem magam bárkivel, hanem abban sem, hogy ne legyen minden fix, ha bármi is lesz. Mondjuk így elnézve őt, és a kartont, amit kaptunk róla, ahogy eddig kezelte az egészet nem problémás és nem is olyan, aki ne várna még fél karral is. Ettől még azt én nem viselném jól, ami sürgős, az nekem is az.
- Kettőt is. De az egyik nem az én világom, a másikra meg időm nincs - részigazság. Valóban tudok kettőről, ellenben az egyik csak nem érdekel, a másik viszont nem idő kérdése, de ez már nem tartozott senkire, nemigaz? De. a kérdés milyensége ellenére meg sem rezzentem, nem szoktam különösebben rosszul kezelni ezt, elég sok személyes kérdést kaptam már az évek alatt, hogy egy ilyet valóban csevegésként éljek meg.
- Hm - néztem egyből meglepetten a számra, aztán csak elhagyta egy megvilágosodó hang a számat. Willt elég jól ismerem már, ez így teljesen rendben is lesz. Évfolyamtársak voltunk, előtte a Bagolykőben is találkoztunk már, most pedig kinéz, hogy a főnököm lesz.
- Azért van itt, hogy ne engedjem oda, ezen nem kell aggódni - közöltem vidáman és magabiztosan, ezt szerettem a munkámban, hogy tényleg mágia feletti csodának tudom tekinteni, amit néha véghezviszünk. - Merre dolgozott eddig? - Érdekelt, nem kellett tudnom, de akartam, ilyen ez.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Majdnem biztos voltam benne - és az a hajszál körülbelül annyira állt távol, mint én a pillanat töredékében, mikor a papír fölé lestem -, hogy az értelmetlennek ható, ám kötelező kis részek zavarhatták meg. De hiszek neki, ha rendben érzi, hát így van. Ha eltitkolt egy terhességet, nem én leszek az, aki számon kéri... bizonyára. Nyilván attól a cirka felelősségvállalástól, amit az aláírásom majd jelent másképpen kéne gondolnom. Én is tudom, de mindig volt bennem egy él annak irányába, hogy nem tartják eléggé jónak amit adhatok én vagy más orvos és leginkább dísznek veszik a javaslatainkat. Ő még nem tudtam hova tartozik, oda, aki hajlandó a saját épségéért együttműködően tartani ezt, vagy aki nem. Egyszer kiderül. Gondolom.
- Szaladgálni...milyen édes - megfogalmazás persze. Ennek ellenére a mosoly mellé csak vontam egyet a vállamon, még csak gyanúsnak sem véve ezt az egészet. Mert miért érdekelne ez bárkit egy csevegésen túl, pláne, hogy én hoztam elé. - Régebben itt a környéken, de úgy néz ki, hogy Bogolyfalvára kerülök állandó gyakorlatra. Így inkább ott lesz valószínű - osztottam meg könnyedén a dolgot, majd a magam részéről le is tudtam az iratok hitelesítését és végül felegyenesedve hátráltam el tőle a saját példányaimból párral, még az utolsó éppen várt az aláírására. Érdekes volt, hogy mennyire könnyen és vidáman kezeli ezt. Rengeteg ember bejön ide és stresszelnek, vagy meg sem szólalnak. Izzadnak, messziről látni, hogy a pulzusuk valahol 110-150 között jár és falfehérek. Vagy rengeteg orvost evett már meg - nem szó szerint persze, bár valahonnan csak megnőtt ilyen magasra!
- Elhivatott és bátor - mondtam a tények mellé, mert bár ez szinonimája lehetne az abnormális és eszetlen viselkedésnek, mégis inkább bók volt. Még magam is meglepem néha ezekkel. Tisztelem a munkát amit végez, ahogy minden emberét, mert a maguk nemében a nagy egész részei. - Nincs ez másként egy szakmában sem. Sokan félnek az elméletből kilépni, mások meg túl határozottak... nos, a semmire.
Sosem akartam ilyen lenni, de nekem is megvan a magam keresztje. Már csinálhattam volna a gyakorlataim rendesen korábban is, én azonban amíg nem voltam elég jó - a saját mércémnek -, nem vállaltam és vágtam bele, de most úgy is érzem jól tettem, nincs rám panasz és meg lehet bennem bízni.
- Örülök, hogy találkoztunk. Minden jót, Mr. Payne. Aztán csak óvatosan a nőstényekkel - szélesedett ki a mosolyom, ahogy megvártam, még elhátrál az ajtóig, majd a tekintetem rá függesztve figyeltem, ahogy távozik, azaz majdnem teljesen, mert még kellő figyelmet tudtam szentelni utána is, mikor visszalesett és még el is nevettem magam egész halkan a kezem a szám elé kapva. Összerendeztem a papírokat, aztán a tollat a kis zsebre függesztve pár pillanattal később én is kinyitottam az ajtót, hogy a recepció felé pillantva jelezzem, küldhetik be a következő pácienst.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
január első hete Egy ispotály élete sosem mondható lassúnak, így a várakozásom munkakezdés előtt eléggé kellemetlennek tűnt, azt éreztem, hogy sosem jön el a kezdés és hogy ilyen nincs. Aztán jött a gyógyítók vezetője és megmutatta ki és hova mehet, én persze egyből a sűrűbe kerültem, de nem mondhatnám, hogy bántam. Bár tény, a nagy lendületben, amivel megtaláltam a lányt levegőt nem sokat vettem a mondataim között.
- Bella - ismételtem meg még bólintva is két aprót magam elé, reméltem, hogy nem leszek feledékeny, így nem írtam fel sehova, csak figyeltem. Nem hangzott rosszul, hogy látott már más világot is, sőt. Szerintem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen, ha minél sokszínűbbek a tapasztalatai. Bár a betegek mindenhol betegek, biztos van eszközben, szabályokban, valamiben, ami jobb vagy rosszabb eltérés. Erről azt hiszem egy egész délutánt el tudnék vele csevegni, vagy csak úgy magamban és őt a hallgatásomra kényszeríteni, de nem teszem. Csak elmosolyodom a kapott válaszokon, majd követem is őt.
Kisfiú, rémült és még sírdogált is. A mappát szorongatva néztem egészen bátorítóan a vörös lány mögül, mert bizony ha rajtam is mást látna, akkor bizonyosan tovább törne az a mécses. A szakosodási lapomon a három megjelölésből az egyik a gyermekosztály volt, nem állnak tőlem messze az ekkora kis emberek, pont ezért kicsit próbáltam is úgy tenni, ahogy azt jónak láttam, azért is álltam félre az útból, de megkerülve az eszközöket és a lányt a fiú oldalához sétálva guggoltam le, így a fejem a térdei magasságában volt. Megvártam még elindul a kollégám majd a kisfiúra mosolyogtam.
- Nagyon régóta fáj már? - kérdeztem rá végül arra, ami érdekelt, mert bár jelen esetben nem lennének itt, ha nem lenne nagy szükség ránk, de mégsem mindegy hogy mennyire friss az eset. Amint válaszolt én is felálltam és Bella után sétáltam. - Szerencsés, egyszer volt egy kisfiú az orrában egy fémdarabbal, fogalmam sem volt akkora hogy fért oda bele - néztem a vörös lányra egészen halkan beszélve, hogy végül az üvegekre nézzek.
- Meggyorsítanám az anyagcseréjét... azaz, hashajtó, de valamelyik kíméletesebb, mert az is generálhat hasgörcsöt és így sem érzi jól magát.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
 #JAJ × Pécsi ispotály × május 17.Érzem a fertőtlenítő szagát, nem azt az enyhét, amit mindig, mindenki a kórházakban. Ez tömény, belőlem árad. A hajamból, a kezemből, az egész testem dobja magából. Szenvedek és nem csak lelkileg, testileg is. Néha percenként vakarózom, elég csúnyán ekcémaszerű bőrkopást is idéztem elő a könyököm alatt az alkaromon, de már orvosoltam. Éppen ennek elkerülésére kellett egy pótcselekvés, mert most minden voltam, csak kiegyensúlyozott nem. Még mindig remegett a lelkem és nehéz volt feldolgozni az elmúlt heteket, közben holnap délben államvizsgázom. Úgy érzem magam, mintha az erkölcseimmel együtt a tudásomtól is megfosztottak volna. Megszégyenülve alig nézek emberek szemébe, pedig muszáj.
Újra és újra meg kell tennem, mosolyogni, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kivéve a hülye automatával, ami elnyelte az apróm és a csokim is. Indulatból emelem a lábam és rúgok bele, de nem történik senki, csak tekintetek szegeződnek rám. Még nézek az üvegen át egy ideig, mielőtt az órára pillantok. Perceken belül jön Frankie, ideje lenne azt csinálnom, amit kell az automata szétszedése helyett. Annyira fura még minden. Mióta minden helyreállt folyamatosan dolgozom, kerülöm az embereket. Még Ward szemébe se tudtam belenézni. Rettenetesen érzem magam.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. Fáj, rendesen érzem, ahogy még a csontom is megérzi a rúgásom, de meg sem rezzenek, hogy időm legyen rajta problémázni. Mérgesen meredek az üvegre, ahol hol magam tükröződik vissza, hol a csokit látom. Még rávágok a tenyeremmel, mire kicsit meglepődve és ijedten fordulok a lány irányába.
- Én nem is - mutatok a gépre, meg így magamra, de végül csak kiengedem a tartogatott levegőt és a kabátom zsebébe csúsztatom a kezem. Elnyelte, de jelenleg én is el tudnám ezt az egészet, szükségem van arra a csokira, mielőtt tényleg elér egy pánikroham. Sosem voltam beteg, hajlamom sem volt legjobb tudomásom szerint, de a hetekben három komolyabbat is átéltem, kettőt azóta, hogy megint én vagyok. - Mi történt?
A kérdésem szinte azonnal elhangzik, elég aggodalmas grimasszal nézek is rá, de csak egy fél lépést teszek közelebb. Azért sosem normális, ha örömödben fáj. Bár bizonyosan van, aki ezen vitatkozna, de ez most nem olyan, ebben elég biztos voltam.
- Bah, bármilyet, ami legalább egy löketet ad - mondtam kicsit lehangoltan majd belenéztem a felmutatott táskába és kicsit értetlenül meredtem. - Látom te nyelted el az automatát. És leszámítva, hogy menten meghalsz a nevetésben is, javult valamennyit?
Nem tudtam hogyan állunk most, bár mióta elsőre beszéltünk sok dolognak utánajártam, és igazából a volt gyakorlatvezetőm adott pár tippet, nem éreztem ezután hogy menthetetlen lenne a helyzet. Közben a lány alkarja alá nyúltam, hogy a magam irányába fordítsam, befelé az egyik hátsó vizsgálóba. Ott le tudunk ülni is megbeszélni, meg megnézem mi is a jelen gondja.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Tigris sem - sóhajtok egy nagyobbat kicsit kellemetlenül húzva el a szám, ahogy a cipőmre pillantok, legalább azon nem látszik meg annyira ez a kitörés. Kár lenne érte, egészen szeretem ezt a párt. - Jól állna? - kicsit furcsán néztem, na nem a felajánlásért, már feltűnt, hogy ő elég közvetlen és kedves is a maga módján, csak én azt hiszem nem feltétlen akartam elképzelni, amik neki sikerült azzal. Vannak a családom szerint meredeknek nevezhető darabok így is a ruhatáramban, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez még kéne pluszban a jelenlegi rengeteg kérdőjel és esemény mellé, amit átélek.
- Biztos? Megnézem és adok valamit rá, ha tudok - ajánlottam fel, mert hát mi másra jó egy orvos egy kórházban? Jó, nyilván másért volt itt, nem a friss sérülés vagy bármi legyen ez okán. Ettől még nekem ez nem csak egy szakma, azért csinálom, mert aggódom az emberekért a legtöbbször. Most is.
- Szép gyűjtemény - jegyzem meg a táskába pillantva, persze aztán felnézek rá, mikor az apró, de tudom neki most mennyire lényeges lépésről és előrehaladásról beszámol. Nem lennék a helyében, igazából az elmúlt hetekben egyikünkében sem. A hideg kirázott most is, az apró pihék és libabőr is a kezemen ékeskedett, nem volt kellemes a gondolat sem.
- Wow... - nagyjából ennyire tellett, ahogy meredtem rá, majd kivettem a két csokimat, meg még egyet. Mert miért ne. Nem kellene, már az se, amiért indultam. De a kezem remegése még vissza-vissza tért, így kibontva mutattam az utat, aztán bele is haraptam a karamellás darabba.
- Ta'átam neked me'o'dást - mondtam gyorsan, de nem volt túl szép, hiába tartottam a kezem a szám elé, ettől még tele volt. Becsuktam z ajtót magunk mögött és a maradék csokit letéve kinyitottam a kulcsommal a fiolás szekrényt. - Kikevertem neked egy italt, ami segíthet.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Nem így értettem - szabadkoztam volna, de aztán csak a nézegetésére inkább leszegtem a fejem, majd én is jobban végignéztem magamon. Szerintem a jelenlegi ruhám teljesen megfelelt annak, amilyen célra szántam. Nyilván nekem is voltak mindenre ruháim, de bizonyos kereteket próbáltam őrizni. - Nem gondolnám, hogy nem, szeretem a nagyon csinos ruhákat, a szűkebbeket is. Egyszerűen nem illendő ezt túl sokszor - vontam kicsit a vállamon. Sosem próbáltam megmagyarázni vagy meggyőzni róla másokat, ez így lenne rendben. Én sem voltam benne biztos, hogy ez okés, mégis éltem a gyanúperrel, hogy ha azt is állítom elhagytam vallást, szokást, hagyományt, akkor sem tettem meg. Mikor ebben nősz fel, ez tölti ki az életed, ez a kapaszkodód, nem tudod elhagyni. Talán ezért is szégyenkezem annyira és van rajtam az a kellemetlen és rossz érzés folyamatosan az elmúlt időszaktól.
- Akkor azt hiszem jobban járunk - mosolyogtam kicsit kelletlenül, mert biztos nem lehetett jó. Láttam, hogy mire is képes. Mesélt, és nem volt szívderítő állapotban. Nem tudom, hogy mi vár a fájdalmai kapcsán, de nincsenek nagy reményeim egyelőre. - Neki remélem jobban fájt, mint neked.
Komolyan nem tudtam azért sajnálni a dolgot, ma amúgy is felhúzott az automata, pedig nem szokott. Se ez, se más. De napok óta ez éltet, gyakorlatilag óránként eszem meg valamit, amit a szervezetem instant eldobna. És ez meg meg akart tőle fosztani.
- Úgy hiszem igen - bólintottam is, ahogy becsuktam mögöttünk a vizsgáló ajtaját, majd hagytam hogy leüljön, de én is egy betegek hozzátartozóinak kitett székbe ültem le, miután kiszedtem a fiolákat a szekrényből. Letettem közénk az asztalra őket, majd a lányra néztem. - Vesd le azokat a ruhákat, maik takarják, megnézem - keltem fel végül, hogy közelebb sétáljak, és felvettem egy kesztyűt ne taperoljam csak úgy össze.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Illedelmes? - nevettem el magam a visszakérdés közben. Nem mindig érzem magam annak, főleg ha éppen úgy alakul, hogy eléggé kilépek egy olyan határon, amit más komfortzónának mondana. Márpedig megtettem, és volt hogy boldogan, de olyan is, hogy nem állt szándékomban, de megtörtént. Mindenesetre részben jogosnak éreztem, hogy nem áll messze, miért tiltakoznék, ezért is bámultam a földre, végül pedig a csokival a kezemben inkább mutattam is neki merre, mielőtt újabb géppel kerül bármelyikünk összetűzésbe. - A fájdalomra tudok adni gyógyszert, megnézzük más is kell-e.
Szívesen segítek neki és örülök, ha tudok is, mert nem volt egyszerű a helyzete. Közben a fél csokimon túl az ajtót becsukva kezdtem bele, miért is találkoztunk tulajdonképpen. Persze ha tudom, hogy baja lett előbb behívom, hiszen nem játék, lehetnek kellemetlen következményei zúzódásoknak vagy rosszul összeforrt csontoknak.
- Mivel hasonlót még nem láttam, ez tényleg nem egy standard gyógyszer, de az összetevők és a kúra vele működhet. Hasonló a mechanizmusa, mint a méregtelenítő szereknek. Megpróbálja a szervezeted helyreállítani az alapvető állapotára - mondtam végig neki, mi is lenne a bájital lényege, a részletekre egyelőre nem térve ki. Rámosolyogtam, aztán mikor levette a ruháit a lila területeket kezdtem óvatosan, de azért érzékelésre alkalmasan kitapogatni. Biztos lesznek pontok,a hol jobban fáj majd neki, de elsődleges az, hogy megnézzem alatta ép-e minden. A bevérzések alapján nem láttam túl mélynek, ami jó jel volt. Hogy repedt-e a csont, azt csak majd egy röntgen tudja megmondani pontosan.
- Jól állnak a színek pedig. Szólj, ha valahol jobban fáj, vagy érzel olyan szúrás ki és belégzés közben, ami kicsit is kellemetlen - magyaráztam, aztán lassan elkezdtem végighaladni a sérült területen még egyszer.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - De ez is egy szó arra, amit szerintem gondoltál - bólintottam, hogy azért megerősítsem, jól beszélt, csak inkább a mögöttes tartalommal nem értettem maradéktalanul egyet, ez mondjuk az ő hibázhatóságán teljesen kívül esik, nem tehet róla, hogy furcsa szerzet vagyok. - Azt mondanám, hogy van aki prűdnek hívna, más meg álszentnek. Én úgy gondolom, hogy sok nem illő dolgot is tettem már, de nehezen veszem rá arra magam. Kell valami... nyomós ok.
Vagy valaki, úgy is mondhatnám, de eddig ha akadtak nagyon meggyőző barátosnőim, akkor sem volt több egy-egy fellángolásnál a kihívóbb ruhám vagy beszédem. Az, hogy mennyit mutattam vagy sem magamból. Ennek ellenére az, hogy mennyire új voltam az életben, ha egy kapcsolatot veszünk, na annak a kínos részeiről mondjuk csak Ward nyilatkozhatna. Bár sosem bántott érte, én mindig várom, hogy egyszer azért felvilágosítson, hogy valamit elszúrtam. Előfordulhat, javítanám, hiszek benne, hogy lehet.
- Összeírtam neked, hogy mikor kell majd meginni, az elsőt itt, ha végeztünk lehet is, fel is írom a többi sorszámát a fiolákra neked - mondtam, hogy közben ki is szedjem azokat, amiket kikevertettem. Nyilván nem volt kin vagy min tesztelni az ő ereje tekintetében, így mondjuk kísérleti szérumnak erre, de máson segített más gondokkal. Én bizakodó vagyok, ez benne is meglehet.
- Ne haragudj - húztam el a kezem sajnálkozva is valódian, nem csak szavakkal, és egy papírra felírtam közben magamnak mi és merre volt érzékenyebb, hogy a végén összegezhessek. Óvatosan haladtam végig az oldalán, hol erősebb, hol inkább csak érintőleges nyomást gyakorolva az érintett területre. - Semmi gond, nyilván ha olyan jó lenne, nem vagyunk itt. Érthető reakció. Még magát az elszíneződött részt megtapogatom, de csak felületien, és után már nem nyúzlak - mondtam neki, sőt még a pálcám is elővettem, hogy a megfelelő varázslatok ráolvasásával, majd az elővett papírral a csontok megfelelő állapotát is ellenőrizzem. A pálcát a lapra érintve megjelent az oldala ultrahangjának megfelelő rajza, és szerencsére bebizonyosodott az elképzelésem, hogy ez bizony csak zúzódás. Fájdalmilag rosszabb, de gyógyulásilag a szerencsésebb.
- Felírók egy gyógykenőcsöt, kikeverik bármelyik varázspatikában, akár itt is az aulában. Illetve gyógyszert, ha eléggé elviselhetetlen lenne. Ezek beleférnek a bájital mellett is. Van kérdésed?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül, egyrészt kis fáziskéséssel meredtem is rá, mert leesett, hogy a szavakat hogy értelmezte külön, aztán meg tanácstalanul álltam a dolog előtt. Igazából nem vagyok képben itt Európában ez hogy megy rendesen. Lehet van is ilyen? - Igazából... fogalmam sincs, lehet olyanok, de én inkább arra gondoltam most, hogy volt, aki szerint, csak előadom, hogy ennyire... nem vagyok nyílt és könnyű - próbáltam megfogni a dolgot, de végül arra kellett jussak, hogy jobb, ha ezt az egészet elengedjük, mint az automatás kis incidensemet. Túlestem a cukorbevitelen is, nem voltam stresszes, inkább aggódó a lány állapotáért. Segíteni akartam neki ezért is kerestem meg kutattam egy ideig, mire találtam valamit, ami talán segíthet.
- Egy nap 3 fiola kell kiürüljön, és minimum négy maximum öt óra telhet el kettő között - mondtam neki, miközben lassan felraktam a kis címkéken a számokat, hogy meglegyen a jó sorrend. Pár nap, pár ital és gyakorlatilag lehet megoldódnak a legnagyobb gondjai. Még így tűnik a legkevesebb áldozattal járónak egy kúra.
- Kitartó vagy - szántam bóknak egy mosoly kíséretében, ahogy megnéztem még a közvetlen nyomot, ami maradt a zúzódásból. Elég szerencsés esetnek tűnt, mert lehetne rosszabb is, szerintem ezt mind a ketten tudjuk, óvatos voltam, de nem kizárt hogy nem eléggé. Viszont túlestünk ezen is.
- Elég gyorsan szokott hatni, maximum húsz perc, ha nem történik fél óra után sem semmi, kenni kell még egy réteget, és úgy már nem lehet hiba - ez persze nagyon erős lesz, akár rá is kihathat az illata miatt, de egy kis álmosságon túl nem okoz problémát majd, ezeket úgyis felírom neki mindjárt a használati útmutató mellé.
- Kávét? Persze, mármint nem vagyok oda érte, de elmehetnénk valahova, szívesen megyek - mosolyogtam rá a lányra összeszedve a papírokat és a fiolákat egy dobozba pakolva, hogy kitegyem az ágy végébe és elvehesse. - Minden benne van, ha meg gond van tényleg keress nyugodtan, a számom már úgyis tudod.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Hidegebb a tél itt, mint emlékeztem. Nem arról van szó, hogy ne ismerném az időjárást, hiszen elég sok időt töltöttem már az országban, de az előző telekhez képest határozottan jobban megvisel. Ez mondjuk nem feltétlenül az időjárás hozadéka, de ettől még nem sikerült magamra rángatni a vastag farmerom, így egy cicanaci maradt megbűvölve. Ez kényelmes, nem tehetek róla. Már lassan abba sem férek bele, amiben kétszer el tudtam fordulni korábban, de semmi gond, ilyenek azok a bizonyos utolsó napok. Olyan egy hetem, talán másfél lehet vissza, így már érthető okokból a munka háttérbe szorult és jórészt otthon vagyok. Ma is ez volt. Általában úgy teszek, mint aki csak unatkozik, de a felét a napoknak alvással töltöm és ezt nem ismerem el. Ma is ez történt, és mivel tudtam, hogy délután nem lesz lehetőség, talán kicsit elszundítottam a reggeli és az ebéd között. Jobb, mint a tízórai. De ebéd után összekészültem és indulásra készen álltam, mire kellett. Nem tudtam mi lesz a program, de bíztam benne hogy jó.
Tetszettek ezek az itteni szokások, minden szép volt és hangulatos, színek és illatok keveredtek. Bár azt nem értettem mit jelent a karácsonyillat, de ha van olyan jó, mint a kürtöskalácsé, megér pár bűnt.
- És... ezekből, van még? - kérdeztem nagyokat nyelve, ahogy felmutattam a markomba gyűrt fényes papírokat. Szaloncukor volt bennük valamikor. Olyan öt perccel korábban, mikor kaptam ajándékba valahol. - Nyugi, téged nem eszlek meg.
De finom a cukor, ez biztos, és különböző. Nem nagyon találkoztam még így vele. Tudom hogy van, létezik, de nem igen volt szerencsém ezen túl. Leginkább semmihez. A teleket apáékkal töltöm és a magunk szokásait üljük át. Mire újra a körforgásba esek már új év kezdődik legtöbbször.
- Ilyen mindig van, vagy ez kivételes? - néztem fel Wardra, ahogy lépkedtem mellette és az egyik kezem a pocakomon pihenve simított végig párszor a puha pulóveranyagon. Nem tudom ezek a vásárok mennyire rendszeresek, de rengeteg embert láttam hirtelen.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Az ünnepek nekem mást jelentettek eddig, azt hiszem nem csak hogy az első ilyenem, de igazából a télbe tenni ezt is élmény nekem. Nálunk jó idő van ehhez képest, a havat is csak nyomokban, tél végén szoktam látni, mikor visszautazok. Sosem foglalkoztatott behatóan mi történik, még én máshol vagyok, de idén meg sem fordult a fejemben, hogy elutazzak. Mondjuk talán hozzájárul az is, hogy már nem is utazhatok egyáltalán annyira messze, hiszen minden naposak leszünk a jövő héten, az itteni karácsonyra pedig ha minden igaz már hárman.
- Esetleg egy vagy kettő - néztem rá kicsit csücsörítve is mielőtt boldogan nevettem volna felé és csak kapaszkodtam volna a kezébe. Nem zavart a néhol csúszós járda a parkolótól, itt biztonságos, meg amúgy is itt van és tudom, hogy figyel, még ha úgy is tesz, mintha nem. Meg is forgattam a szemem. - Ha lenne jogosítványom, akkor mi lenne a kifogás? - kérdeztem vissza ahogy belegyűrtem a zsebembe az üres, csillanó papírokat, majd a szabad kezem a hasamra is csúszott kicsit megsimogatva. A napokban nem volt a kislány annyira éber vagy aktív. Biztos sokat pihen, hogy majd itt legyen élénk, vagy csak ennyire nyugodt. Bárhogy is legyen, nem sok okom van a babavárásra panaszkodni. Az éhséget és az alvási nehézségeket leszámítva, ami vagy négy hónapja állandó.
- Előbb szeretném megnézni, rengeteg a fény, olyan szépek - mutattam is fel a bódék felett lévő égősorokra is. Nem teljesen tudtam - volt szerencsém eddig hozzá - milyen okkal, de sejtettem azért a tanulmányaim miatt. Képen már láttam is! - Karácsonyfadíszesek? Mármint? Ez van ahhoz, hogy fát kell állítani, ugye?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
DaddyWeaver - Miből? - néztem rá úgy, mintha meglepetésként érne, pedig azt hiszem mióta véletlenül ráborult a felső szekrényből ez-az, ahogy kinyitva bögrét keresett, nem kéne meglepjen. Mármint, én szóltam neki, hogy az nem az a szekrény, de azért csak kinyitotta. Nem volt jó ötlet. A gumicukrom se így gondolta, amit utána ki is kellett dobni, mert fele belepotyogott valamibe a földön. Meg volt amit összelépdelt Reyna. Ő nem nagy cukorpártoló. Én mondjuk kicsit lehet szeretem, el is vettem a szaloncukrot és gondosan elkezdtem kibontani, addig elengedve Ward kezét, mert mindkettőre szükségem volt, aztán miután a számba került a szemét ment a többi mellé a zsebembe, a kezem meg az övét kereste. Talán kicsit görcsösebben is. Néha azt hiszem előfordul velem, hogy olyan erőszakosabban igénylek valamit. Biiiztos a hormonok. - Iiigen, ezt talán Bencétől hallottam már, hogy nektek eltűnni se lenne nagy munka. Azért kicsit remélem nincs igaza - nem mintha tartanék tőle, hogy megtenné, egyszerűen ez olyan nagy dolognak hangzik. Ez azt is magában foglalja, hogy bárkitől el tudnák magukat vágni, ha akarnák. Nagyobbat sóhajtva figyeltem az illatokat, a díszeket, az embereket magunk körül. Nem akartam nagyon a sűrűben menni, nekem nem hiányzik, hogy megkönyököljenek, véletlenül is akár megeshet. - Biztos nagyon szépek, nálunk is vannak, akik szeretik ezt a dekorálás dolgot, de az én családom hagyományos hindu, nincs...nem volt korábban köztünk senki, aki a keresztény ünnepeket behozta volna - meséltem el, itt-ott jobban elgondolkodva a szavaimon. Szerintem a nevelőanyám azelőtt választotta ezt a vallást, hogy a nevelőapám megismerte volna. De ebbe sosem mélyedtem el. - Áh, értem. És te ezt szoktad is mindig? Mármint egyedül is csinálják az emberek, vagy ez is családos hagyomány? Szeretnél karácsonyfát? - tettem fel végül a kérdést. Pedig nem olyan dolog, ami sose kerülhetett volna még szóba, de eddig azt hiszem úgy éltünk, hogy ami nagy szokásbeli ütközés, valahogy elsiklottunk felette. És talán nem csak én nem tudom, merre kéne menni a dologgal. De reméltem nem így van. - Azok nagyon aranyosak - mutattam az üvegdíszek felé, amik kint ültek hóember, csillag vagy éppen karácsonyfa alakban az egyik árus polcain. - Van jelentősége annak, hogy pirosak vagy kékek, vagy bármilyenek ezek?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
DaddyWeaver Szeretem őt, mert őszinte, de olyan egyszerű módon. Nem próbálja túlformázni vagy megmásítani. Én meg igyekszem semmit sem magamra venni, persze akadtak nehezebb részek mióta a hormonjaim nem önmaguk, de nem tartozott ez közéjük. Tény, vannak szokások, amiket hamar átlátnak bennem, ő pedig annál is többet ismer. Vannak szívet melengető pillanatok, ez is olyasmi, vagy talán még kicsit annál is több. A mosolyom olyan volt, mint amit biztos senki nem tud már letörni, szinte semmivel. - A meséiről? Miért? - néztem rá kicsit értetlenül. Nem éreztem úgy, hogy rosszat akarna ezzel bárkinek a barátja, igazából nem is értem pontosan, hogy ez miért lenne az. Persze kicsit én is érzékenyebb vagyok a kelleténél, talán ezért volt ott kelletlenül az a vég a mondandómnál, de... mit tehetnék? Vettem is egy nagyobb levegőt kicsit gondterhesen, aztán csak szorítottam a kezét a másikkal meg a pockom fogva sétáltam tovább. Nem siettem, és igazából lassú is voltam, foghattam most a nézelődésre teljesen. - Értem... azt hiszem. Akkor ez nálatok is amolyan fesztivál, csak családdal. Mi is ünneplünk ilyenkor, csak másként néz ki kicsit. Több napon át tart, hét, ha pontosak akarunk lenni, mert 31-én ér véget. Más napokon mások a szokások, de nem ajándékozás, várás vagy fás - meséltem, de közben csak egyszer-egyszer tudtam rá nézni, mert a díszeket, az égőket, a táncoló kicsi figurákat figyeltem, aztán pedig a csodaszép hógömböket. - Nem tudod, mint nem fontos a karácsony, vagy nem tudod, mint nem tudod, hogy miattam? - egyenesedtem ki kicsit mocorogva, mert azért a súly, amit cipelek néha megkívánja a tornát, majd rá is néztem. Tényleg érdekelt, hogy én vagyok-e ennek az akadálya, vagy mi is pontosan. Igazából annyi mindenben mentem már az ellen, amiben felnőttem, hogy én sem tudom mi lenne legjobb a jövőmben. Az egész jelenem sem illik szerintem sehova. - Ezek nekem is, főleg az a világítós. Azok a pelyhek színesek?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
DaddyWeaver Próbáltam magam nem elnevetni azon a nagy levegőn, ami olyan volt, mint mikor rád fúj a macska, csak a másik kandúr éppen nincs a közelünkben. Értettem, hogy nem szeretné, ha ilyen vész dolgok kerülnének elénk, ha ez nem lett volna kimondva, de én nem éreztem magam ettől rosszul. Persze eleinte én is sokszor féltem mi lesz, nem könnyítette meg senki az életünket, de már nincs senki és semmi, ami közénk akarna állni, nem? - Shh, nincs semmi baj, nem foglalkozom ezekkel, tudod jól - néztem is rá kicsit jobban megszorítva a kezét. Ha megtenném, megint az iskolában érezném magam, olyan ítéletek között, maik fájnak, de most ez nem opció. Felnőttek vagyunk, boldogok is remélem. Ahogy sétáltunk nem szólt semmit a totyorgásom miatt, amiért azért hálás voltam, szeretek nézelődni meg amúgy így kényelmesebb. Sosem gondoltam, hogy a futócipőim egyszer azért fogom szeretni, mert abban lehet a legjobban sétálni. Ironikus, de valamit tud ez a sportszergyártó. - Általában 24-én este van a szűkebb családnak közösen vacsorája, vagy akkor érkeznek haza, akik nem otthon élnek ez olyan nulladik nap, azt hiszem - nevettem bele, mert hozzá is tartozott, meg nem is. - Másnap a nőké általában, sütéssel és beszélgetéssel, este pedig gyertyát gyújtunk jövőért, kívánságokért, szerettekért. Utána minden nap más étellel és helyszínnel vagy családi összejövetellel bővül ez. Van nap, amikor csak a férfiak vonulnak át az utcán, van ami a süteményekről szól - nyilván az a kedvencem volt sokáig, bár párszor eléggé rosszul lettem. - Közben van egy fesztivál is nálunk, ami a hőlégballonozós, azt is ki szoktunk menni megnézni. Nem különösebben gondoltam, hogy most nagyon részletesen bele kellene menni mindenbe, ezek azt hiszem elég fontos momentumai az egésznek. Bár mások az Isteneink, más tanok szerint neveltek minket, ugyan azt a szeretetet és családot ünnepeljük mi is, ha nem egy azon indíttatásból is. Végül picit sóhajtva megálltam, hogy lassan elé lépjek, és a másik kezem levéve a pocimról az övé után nyúljak. - Szívem, én még azt sem tudom eldönteni éhes vagyok-e vagy rosszul reggelente, ez egy nagyon rossz út, ami felé megy - ingattam is meg a fejem, de csak elnevettem magam. Nem tudok dönteni valamiről, amiben nekem sosem volt részem, de neki volt. - Vannak dolgok, amiket szeretek az otthonról hozni, és van, amikből nagyon régen kiábrándultam vagy egyszerűen megtagadtam. Nekem ez nem annyira az életem, hogy választani kelljen közte. Szeretnéd, hogy a kislányunkkal majd karácsonyozzunk? Mire mindent végigmondtam fel is néztem rá, még mindig fogva a kezét, lassan rá is mosolyogtam, most nem az volt a kérdés, merre haladunk, csak az, mit szeretnénk a közeljövőnkben. - Nagyon tetszenek, de a homokos dolgot nem értem, az a neve hogy Hógömb... ez kicsit bonyolult. Egyébként szerintem imádnád a Diválit nálunk, de még a Holit is. Az első kicsit hasonlít erre. Rengeteg fényfüzér, és más világítás van díszítésként olyankor az országban, vannak lámpások, mint a mesékben... olyan szép.
|
|
|
|
|
