Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Opelia Carolina Brown
Velencézünk

Amikor megláttam a baglyot, nevettem. Olyan hangosan, hogy azt hittem, az egész környék velem nevet majd, mert nem bírom abbahagyni. Aztán mégis megembereltem magam, és elővettem a legbevásárlósabb szettemet, és egy is táskába összedobáltam a legfontosabbakat. Út közben a lista kibővült egy üveg borral is, és bumm meg is érkeztem az újdonsült nőmhöz. A lapos cipő talán meglepő lehet neki, de imádom, a legkényelmesebb, olyan, mintha egy mamuszban mászkálnék, és amikor shopping van, akkor fontos a legkényelmesebbnek lenni, hogy mindent meg tudja venni, ami kell, és hát leginkább azt, ami nem, de dögös.
- Mondtam már, hogy sosem jártam még itt?
Imádom a hely pulzálását, a lüktető tudást. Szívesen elnézelődnék, ha nem akarna mindenki, de tényleg mindenki eltarolni. Komolyan emberek, hát itt állok! Nem is vagyok olyan alacsony, hogy ne szúrjanak ki, ráadásul a hűvösebb idő miatt olyan vagyok, mint egy jól kibélelt rongybaba. Viszont, ha menni kell, hát menni kell, követem a szőkét.
- Dögös és el. Temetésre. Amikor majd víg özvegy leszel, akkor jó lesz, de most még életben akarod tartani a fiút. Vagyis, ugye tudod, hogy a srác nélkül nem működik?
Komolyan nézek rá, de persze egyből el is nevetem magam. Hát persze, hogy tudja, csak egy kicsit fel akarom pörgetni, különben sem kel az első ruhánál leragadni.
- Olyat akarsz, amitől leesik az álla? Legyen akkor bársonykék, tüzespiros, méregzöld, olyan, amiben kitűnsz a tömegből. Tudod, a váó-hatást kell elérni. Mondjuk ott van az a kék, olyasmi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Esküszöm, hogy nem.
Jobb kezem a szívemre teszem, míg a balt felemelem. Tényleg nem voltam még itt, ami azért is érdekes, mert a Vatikánban meg már igen. Jó kis boszorka vagyok én, mi? Szóval most nekem dupla akkora öröm, egészen addig, amíg el nem kapják a kezem, és el nem kezdenek rángatni. Nem értem, hogy mi történik, még csak nem is loptunk, hiszen az utcán állunk, de engedelmesen követem Opheliát, mert nélküle igencsak elvesznék itt.
- Hova hoztál?
Kérdezem végül felocsúdva a csodálkozásból, végignézve a sorban elhelyezett első három szoknyán: unalmas, alaktalan, csúnya színű. Az ujjaimmal épp csak megcsippentem a negyedik anyagát, és tudom, hogy ez abból a szúrós anyagból van, ami egész nap irritálja a bőröd és szeretnél tőle megszabadulni. Mondjuk, megvan benne ez a lehetőség is. Elképzelem, ahogy Jackkel beszélgetek az életről, és egyszer csak már annyira nem bírom a ruhát, ami rajtam van, hogy simán letépem. Nem tudom meghatározni, milyen lenne a tekintete. Vajon tetszene neki, hogy fehérneműben lát? Azt hiszem, nem, ő inkább a gondolataimat tartaná vonzónak, ami elég nagy szívás, mert ha tudná, mennyire mocskosan gondolkozom róla, a szemébe lógó kósza tincseiről, masszív tenyeréről, azt hiszem, világgá futna.
- Az exed? De hát miért futottunk elő előle?
A nyakamat nyújtogatva próbálom kiszúrni a srácot, de olyan nagyon rossz a szög, hogy innen nem látok semmi érdemlegeset, sőt az se biztos, hogy jó embert nézek.
- Miért nem mondjuk inkább azt, hogy rám cserélted le? Én olyat adok neked, amit ő nem tud megadni, és így nem nagyon akar próbálkozni. Majd azt mondjuk, te vagy a férfias a kapcsolatunknak, én meg a cuki diáklányod.
Még kettőt pillogok is, ahogy rá nézek, és remélem, minden érzelme kiül az arcára, mert imádom megbotránkoztatni az embereket.
- Na de komolyan, frusztrál ez a hely és nagyon kíváncsi vagyok rá! Légyszikeee!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem félsz, hogy meglátott, és utánunk jön?
Én azért pislákolok hátrafelé, mert, ha esetleg úgy van, hogy de, akkor azért látni akarom, hogy milyen. Szeretem látni az embereket, nézni őket, új történetet adni nekik. Azt hiszem, az írás egyfajta elmebaj is nálam. De nem zavar, élvezem minden pillanatát. Viszont engedelmesen követem az emeletre, és amikor megállít, és elmondja a tényt, hogy nem szólt a vőlegényéről, "ó"-t formázok az ajkaimmal.
- Ophelia Carolina Brown! Azt akarod mondani, hogy a kisgyerek szólt róla, hogy van menyasszonya, te meg nem mondtad neki, hogy volt vőlegényed? Hát nem megnyugtattad volna a szegény kis csóró lelkét? Szégyelld össze magad!
Húúú, de megszidtam mi? Mondjuk ez egészen addig tart, amíg körbe nem nézek, onnantól már nem megy a szigorú nézés, hanem inkább a "kit érdekelnek holmi hímek" arcom jön elő, ahogy körbenézek.
- Biztos, hogy még mindig ott vagyunk, ahonnan elindultunk?
Ez a fenti részleg nem olyan, mint ami lent volt. Mi az a varrás, amikor itt fent tündér kezek forrasztották egymásba az anyagokat? Ezek isteniek és gyönyörűek. Csak nézek, és nem térek magamhoz a színektől és a formáktól.
- Tutira meghaltam. Remélem az arcom szép maradt.
A két kezem közé fogom az arcom, és nézem a kiállított darabokat. Én mondjuk megtalálom azt, amit magamnak akarok egyből, de nem magammal akarom kezdeni, hanem Opheliával, ő már volt együtt Arieval, és akar is lenni, én ellenben csak az elmémben válok eggyé Jack-kel. Oda meg akármit felhúzhatok.
- Mondj egy színt!
Szólalok meg hirtelen, és Ophelia felé fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megint jön a feketével! Hát komolyan mondom, én ezt a nőt annyira meg fogom csapkodni, hogy nagyon. Nem hiszem el, hogy megint itt tartunk. Ha az életem múlik rajta, akkor sem lesz feketében. Tudom, tudom, a fekete mindig jó és sosem okoz gondot, mindenhez illik, bármilyen alkalom is legyen. Nem. Csak így nem.
- Legyen vörös. Az nagyon izgató.
Szerintem a vörös, a halvány bőrével, a szőke hajával olyan, ami igazán fel tud spannolni egy férfit. Arie szerintem a puszta lététől is lázba jönne, nem értem, mit parázik itt, de ha neki kell még egy kis tuning, akkor már dobjuk meg rendesen a dolgot. Szóval keresem az igazit, miközben Oph megszólít.
- Oké, ezt nem tudom nem felhúzni. Sőt, nem tudom, nem megvenni. Nem! Előbb felpróbálom.
Maximum egy hollónak fogok tetszelegni, nagyobb bolondságok is történtek már a világban, neki meg legalább megtehetem, anélkül, hogy totál idiótának nézne. Nem tudom, hogy Jack mit gondolna arról, hogy "ezt a ruhát miattad vettem meg", nem szoktunk ilyen egyszerű dolgokról beszélgetni. A ruhát átvéve magam elé tartom, és színpadiasan forgok is benne egyet, majd a nevetésem megakad, a mozdulataim megállnak, és mint akinek rohama lesz, nézek előre, de nem mozdulok, csak nézek.
- Oph? Ott van.
Még a hangom is lehalkítom, pislogok kettőt, de nem tűnt el, ott van. Ott vár ránk.
- Ott a tökéletes vörös ruha.
Végül a kezem kinyújtva mutatok előre. Ott van, határozottan, de félek, ha elindulunk arra, akkor eltűnik. Tudom, hogy az az igazi, én az ilyenben nem tévedhetek, egyszerűen nem. Ő az.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem is gondoltam, hogy abbahagyjuk.
Felelek kacarászva. Nem szeretek semmit félbe hagyni - hahaha -, így aztán ameddig van nálam pénz, addig költök. Amúgy ebben nagyon határozottnak gondolom magam. Elhozok egy összeget, és annyi, egy centtel sem több. Nincs olyan, hogy még egy keveset hozzárakok. Mondjuk olyan se nagyon, hogy maradt volna bármi is belőle. Ha még egy kicsit marad, akkor azt is elverem, maximum egy nyalókát veszek belőle, de nem mehetek haza maradvány pénzzel, mert akkor összedől az életem.
Aztán meglátom őt. A csodaruhát, és látom Ophelián is, hogy ez lesz az igazi. Ettől Arie álla leesik. Ha nem, akkor meleg, bár nem, a melegek álla általában leesik egy csinos darabtól, és sok mindennek mondanám a múltkoriak után a fiút, de annak nem. Korábban amúgy volt gyanúm rá, annyira semlegesen viselkedett Larával is és velem is, hogy szinte felháborodtam. Aztán Lara mondta, hogy az a baj, hogy nekünk nem az van alul, amit ő szeretne. Aztán meg még meg sem írtam neki, hogy ez mennyire nem igaz.
- Elviszem még őt is.
Kapok fel egy random ruhát, mert olyan szép méregzöld színe van, meg se nézem a méretet sem, csak ellibbenek a próbafülke felé, és jól nekiállok a ruhacserének. Először azt húzom fel, amit partnernőm választott nekem, és egy pillanatra eláll a lélegzetem.
- Van benne egy fekete betét, oldalt.
Kint nem tűnt fel, de most, ahogy elrendezem magamon a ruhát, látom, hogy a kék csoda oldalán csipke betét van, méghozzá fekete. Kilépve a próbafülkéből, kettőt koppantok a másikon, és ha engedik, akkor belépek, kell a kritika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szusszanva nézek körbe a lakáson. Nem nagy, de végre tisztaság van. Az első olyan decemberem volt ez a mostani, vagyis most már tavalyi, amikor nem itt töltöttem az év utolsó napjait. Itt voltam, a főbb napokon, itt töltöttem az „ünnepeket”, aztán el kellett mennem dolgozni, majd visszajöttem. El kéne engednem a dolgot? Anyám biztos odáig lenne az örömtől. De hogyan? Jött Jack és a levelezés, de ez nem egy normális kapcsolat, talán soha nem is lesz az. Furcsa, hogy megosztok vele mindent. Elmélkedéseket, gondolatokat, élményeket és emlékeket. Mindent, kivéve életem ezen részét. A keszthelyi apró házat a megannyi emlékkel. Máshol nincs képem Balázsról, az életünkről, itt azonban mindenhol ott van. A falakon a képeink, az esküvői csokrom, a ruhái a szekrényben, és még a menyasszonyi ruhám is. Minden itt van pár négyzetméterbe sűrítve. Életem legboldogabb két éve.
Kereken két évet voltunk házasok. Karácsonyi esküvő, karácsonyi eltávozás. Nem könnyű ez nekem, nem könnyű ezt hátrahagyni, nem is lehet, szerintem. Egy képet igazítok a helyére, amikor hallom a kopogást. Pilláim egy hosszú pillanatra lecsukódnak, és már előttem is van a rémkép: Anyám. Rajta kívül nem sokan jönnének el, talán Andris még. Magamban reménykedek, hogy az öcsém legyen az, és ne anyám akarjon mindent átszervezni. Legalább ezt az időszakot tisztelje. Halkan, mint egy macska osonok közelebb, és lesek ki a kukucskálón. Sápadt arcom egyből vidámmá válik, és megtelik élettel, amint megpillantom Celt. Köszönöm, Merlin, hogy gondoltál rám! Vidáman tárom fel az ajtót, és szinte a nyakába vetem magam.
- Boldog új évet, miss Celestyna.
Mondom neki vidáman, majd elengedve félreállok, hogy szegény be tudjon legalább jönni, és ne itt kint az ajtóban tartam szóval. Ahogy pedig bejön, elhalad mellettem, meglátom az apró fényjátékát, így a kezét elkapva, felemelem, lábammal csukom be az ajtót. Csak nézem a gyűrűt, aztán az arcát, megint a gyűrűt, megint az arcát. Aztán... megrázom. Persze csak finoman, de nagyon tetszik a móka benne.
- Ez egy olyan gyűrű?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Úristen! ÚristenÚristenÚristen! És még egyszer Úristen!
Nem tudom nem nézni a gyűrűt, olyan, mintha babonázna engem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy babonáz. Mennyire tökéletesen tökéletes! Egyszerűen jobban nem tudom kifejezni azt, hogy mit gondolok most.
- Már akartam is kérdezni. Nincs egy öccse, bátyja, fiatalos nagybácsija?
Persze nem komoly, de nem tudom, megtenni, hogy ne öleljem meg megint, vigyázva, hogy a forrócsoki pornak ne essen baja. Az szent és sérthetetlen, a törött borda meg majd összeforr.
- Annyira örülök nektek, Cel! Megérdemled, hogy boldog légy.
Ha valaki igazán megérdemli, akkor az ő. Ezt mindig is tudtam, és mindig is hangoztattam. Nagyon szeretem Celestynát, sosem tudtam rá haragudni, sosem lettem volna képes bántani. Pedig sosem voltam, és soha nem is leszek angyal. Lehajtva a fejem, lopva letörlöm a boldogság könnycseppjeit.
- Forró csoki? Szerencséd van te nő. Ide a porral! Irány a szék, csüccs, és amíg elkészítem, tessék szépen mindent elmesélni. Hogy történt? Mikor? Mit csinált? Ugye, nem karácsonyi volt?
Az olyan sablonos lenne, de tudom, hogy náluk nem ez történt. Persze a karácsonyi sem rossz, csak valahogy úgy képzelem el, hogy Cel igazán meglepő pillanatban kapott felkérést a feleség szerepre. Szóval most jól beterelem a konyhába, azaz megteszünk együtt vagy hat lépést, és a porokat elkobozva állok neki alkotni, miközben hallgatom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Milyen jó kislány lettem, hogy még azt is megvárom, hogy beengedjenek. Mondjuk így is azt látom, amit amúgy is látnék, ha nem kérnék engedélyt a belépésre, vagyis Opheliát fehérneműben. Nem jövök zavarba, nem hiszem, hogy ez az a helyzet lenne, ahol zavarba kellene jönnöm, viszont halványan elmosolyodok.
- Annyira tudtam, hogy van tetoválásod.
Biztos voltam benne, mondjuk a pozíciója nem az, amit először feltételez az ember, de nem is ez a lényeg. Engedelmesen tűröm, hogy megigazítsa rajtam a ruhát. Ezerszer vásároltam anyámmal, rajtam mindig, mindenki csak ruhát igazít, mintha én magam nem tudnék rendesen felöltözni. Kicsit el is mosolyodok erre a gondolatra, meg arra, hogy vannak dolgok, amik nem változnak.
- Szóval?
Elgondolkozva néz rám, és amikor kimondja az ítéletet, elnevetem magam. Sosem izgultam még egyetlen ruha miatt sem, de ez most valahogy különösen fontos. Hát nem vicces? Egyikünk sem tudja, hogy lesz-e következő lépés, mégis, úgy keressük a tökéletes ruhát, mintha ez lenne a feltétele annak, hogy legyen következő lépés. Hiába jár Ophelia előttem, mégis úgy érzem, hogy most egy helyen toporgunk.
- Istenem, Lia! Ha férfi lennék, már az asszonyom lennél.
Mondom ki az őszinte véleményemet. Gyönyörű. Ez a nő úgy tökéletes, ahogy van. A ruhát pedig esküszöm, hogy direkt neki csinálták. Olyan volt, mintha aki készítette, maga elé képzelete volna a nőt, és tökéletesen ráöntötte volna.
- Megveheted a feketét, de, csak a temetésemen veheted fel. Vagy, ha elmegyünk inni. Keresek én is egy feketét, és azt mondjuk, hogy a szeretőd vagyok, ha valaki nagyon nyomulna.
Le sem akarom venni többé ezt a ruhát, így ebben indulok el keresni valami feketét, amit hamar meg is lelek, így nekem is van még mit próbálnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Késve hallom meg azt, amit a másik fél mond a próbafülkéjében, csak akkor nevetek fel, amikor megkérdezi, hogy állok a feketével. Azt hiszem, ez a nevetés, a keserű csengés egyszerre szól a ténymegállapításnak és a kérdésnek is. Érzem, ahogy az arcomból kifut a vér, ahogy szembenézek a tükörben sápadt önmagammal, a homlokom gyöngyözni kezd. Hirtelen nagyon melegnek érzem a próbafülkét, pedig minden, csak nem szűk.
Bele se gondoltam, hogy milyen nap van ma, vagy, hogy mit is jelképez számomra az a ruhadarab, amit felhúztam. Éppen ma. Pedig annyira megfogadtam, hogy nem teszem, annyira megfogadtam, hogy sosem húzom fel ezt a színt. Soha. Egyszer, tíz éve egy január nyolcadikán megtettem, de nem akarom soha többet. Most azonban mégis, itt állok benne, és nézem, ahogy lassan a pánik elönti az agyamat.
~ Mint egy özvegy.~
Jut eszembe, hogy válaszolnom kellene valamit, hogy kérdeztek tőlem, hogy felelnem kell. Nem akarom, hogy Ophelia átjöjjön. Szórakozni jöttünk. Szórakozni. Szórakozni. A lélegzésemmel próbálom a szívem kalapálását lejjebb apasztani.
- Nem túl fényesen.
Felelem határozottan, de tudom, hogy hazudok. A ruha tökéletes, csodálatos, és illik ahhoz, amit képviselek. Özvegy vagyok, aki már hűséget fogadott egy férfinak, egy férfinak, akit nyolc éve eltemetett. Éppen nyolc éve. Pont ma. Összeszorítom a szemeimet, próbálom meggátolni a könnyeknek, hogy feltörjenek. Szinte lerángatom magamról a ruhát. Nem ő tehet róla, de nem akarom, hogy rajtam legyen. Mímelek pár tüsszentést, a szemem pirosságát megmagyarázván, és gyorsan a kéket húzom magamra, de valahogy ez sem olyan, mint amilyennek lennie kell. Valami hiányzik belőle.
- Azt hiszem, az első ruha túl tökéletes volt. Nálad mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az egész olyan váratlanul rohamozott meg, hogy nem tudok semmit sem tenni. Csak tompán érzékelem, ahogy Ophelia megjelenik, leültet, eltűnik, visszajön. Én pedig akkor, amikor azt mondja, nyugodtan elmondhatom, elsírom magam. Sosem sírok senki előtt, de most nem számít semmi, csak az, hogy felszakadjon ez a sok minden. Eddig jól kezeltem, mert ki voltam bukva anyámra, hogy mennyire rögeszmés és tapintatlan, de jelenleg nincs min kiakadnom, hiszen minden tökéletes. Minden, kivéve a fekete ruhát.
Nem tudok beszélni, mert nem tudom abbahagyni a sírást, a táskám után nyúlok, az ölembe fektetve veszek elő belőle zsebkendőt és a határidőnaplómat. Először az utóbbival foglalkozom, a zsebkendőt épp csak az orrom elé teszem. Fellapozom a mai napot, és átnyújtom Opheliának, aki láthatja, hogy a mai nap mellett egy nagy B betű egy kereszt egy dombon és a 2922-es szám helyezkedik el, ami pontosan nyolc évnek felel meg. Miközben a napló Opheliánál van, megpróbálom legalább kicsit rendbe szedni magam. Kifújom az orrom, és megtörlöm a szemem, bár utóbbit feleslegesen teszem, hiszen még mindig folynak a könnyeim. Hálásan pillantok fel a lányra, aki zavart arccal nyújtja át nekem a vizet. Remélem, csak annyit hisz, hogy valami hülye tyúk vagyok, aki most jött rá, hogy túl szélesek a combjaim még feketében is, és már nem tudott időpontot egyeztetni erre a hétre az orvosával. Szeretném, hogy azt gondolja, ennyi csak a probléma.
- A temetés.
Nem a halála, nem. Balázs karácsonykor halt meg, az első napján. Aznap, amikor anyám elvárta volna, hogy elmenjünk hozzá vacsorára. Amikor kifizettette velünk, vagyis akkor már csak velem a vacsorarészünket.
- Sajnálom, én nem akartam. Azt hittem, meg tudom csinálni. Ez a ruha, Ophelia, tökéletes.
Tényleg az. Annyira csodálatos, és annyira gyönyörű. Más színben elképzelni se tudnám. Nincs szívem itt hagyni, szükségem van rá, úgy érzem.
- Meg fogom venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halványan elmosolyodom arra, amikor megérinti a homlokomat. Mindig és örökké. Sosem felejtem el őt, mindig emlékezni fogok Balázsra. Egy valamit nem teszek meg azonban soha, nem gondolok bele abba, hogy mi lenne akkor, ha még ma is élne. És ez nem azért van, mert találkoztam egy olyan férfival, mint Jack, aki egyre jobban elhatalmasodik az elmém felett, az igazság az, hogy sosem tettem. Sosem gondoltam arra, hogy hol tartanánk most, hogy melyikünk akarna előbb gyereket, vagy, hogy mit dolgoznánk, ha együtt élnénk, ha élne. Szeretem az életem, leszámítja a december 25-ét és a mai napot. Ha ezt a kettőt nem számoljuk, illetve, ha anyám időnként megjelenő csesztetését arra, hogy változtassam vissza a családnevem, jól vagyok. Boldog, kíváncsi, egészséges, minden téren, ahol az ember egészséges lehet. Két napon élek a múltban, és idén, azóta most először, a második napon nevettem, vásároltam, élveztem az életet. Sosem fogom elengedni Balázst, sosem lesz az életem nélküle teljes. Imádni fogom őt örökre. De talán felnőttem és megértem arra, hogy egy kicsit másabb legyek, mint amilyen eddig voltam.
- Imádom ezt a ruhát.
Vallom be csendesen, és bár még mindig folynak a könnyeim, már nevetek is. Hihetetlen nő ez az Ophelia. Hihetetlen. Fogalmam sincs, hogy mi hogy nem lettünk jóba gyerekként, hiszen Balázs mind a kettőnk életében komoly szerepet játszott. Mi ott voltunk vele, de valahogy sosem egy időben. Nézem, ahogy kilép, és gyorsan visszaöltözöm. Minden ruha tökéletes, mindegyiket meg akarom venni. Elvégre a vásárlás a legjobb terápia, és sosem lehet elég ruha a szekrényemben. Kilépve már én is olyan vagyok, mint előtte, persze a szemem árulkodik, de minden más rendben van. Kellett nekem már durva buli után szerződéskötésre menni, és úgy tárgyalni, mint aki nem döntött le két üveg pezsgőt meg némi vodkaszódát a torkán.
- Legyen két süti, és cserébe elmesélek neked egy vicces esetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mindenképpen! Tudod, hogy petrezselymet árulok. Hát hogy megyek én bálokba, ha nincs férfi az oldalamon, még kinéznek az úri nagyasszonyok!
Vannak ilyen hülyeségeim tudom. De engem alapból is kinéznek, főleg a savanyú nyanyanépek. Mondjuk nem mintha nagyon érdekelne, hiszen ez csak abban erősít meg, hogy nem vagyok hétköznapi. Megmondom, őszintén untat az átlagos. Nekem kell valami, ami felráz. Ha megnézzük életem embereit, tagadhatatlan a különlegességi mágnes dominanciája. Itt van Cel, a művészet maga, aztán Jack, Mr. Rejtély, akire úgy vágyom, mint soha senkire, és aki kézzel írt soraival olyan különleges élményt hoz a napjaimba, hogy elmondani se tudom, és ott van Ophelia, a nő maga. A kifinomult, tökéletes és mégis harcias amazon. Imádom a barátaimat, mert olyan kincsek ők, akiket nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem tenni értük, velük, miattuk. Hol lennék én nélkülük? Egy huszonhat éves özvegy, aki azt hitte ott és akkor, hogy az élete semmit sem ér a szerelme nélkül? Sehol sem lennék. Hol vagyok mégis? Egy kiadó résztulajdonosaként megtehetem azt, hogy egy lovasbirtok ügyeit intézzem. Szabad vagyok. Ha akarom, máris Bécsben teremhetek, vagy Velencében, esetleg Amszterdamban. Bárhol lehetek. Bárki lehetek. Miattuk. Mert ők láthatatlanul is megtanítottak arra az életfilozófiára, hogy a világ tehet egy szívességet, méghozzá tövig, mert mindig van holnap, és a holnap tele van mindennel, ami csodálatossá tehet. Csodálatos vagyok, mert a barátaim csodálatosak. Mert csodálatos életet kaptam, általuk.
- Csak így elmondtad neki, hogy babáznál, ő meg oké, akkor házasodjunk?
A szám csodálkozósban marad, mert annyira édes ez az egész. Nem volt nagy hercehurca, rákészülés. Csak beszélgettek az életről, tervezték a jövőt, és Cel álmai szépen valóra válnak. Mennyire tökéletes! Szeretném és megkapom. Ő meg is érdemli. Azt is, hogy Dustin az élete része, és azt is, hogy az akar maradni, hogy családot szeretne vele. Van ennél nagyobb csoda? Aligha. Sokan nem hiszik el, de imádom a boldog történeteket, azt, ha valakivel ekkora csoda történik. Én is szeretném ezt átélni, megtapasztalni, magamévá tenni. Olyan nyugodtan és bájosan, olyan tökéletesen, ahogy az övé. Mert ez így volt tökéletes. A legtökéletesebb. Nem azt kapta, hogy "értem", sem azt, hogy "rendben", sőt, el sem futott. Nem! Azt mondta, hogy akkor legyenek társak, egy életen át. Mennyire igaz, mennyire csodás.
- Egy ilyen csodálatos történet után? Fel vagyok villanyozva. A világ legszebb és legboldogabb menyasszonya leszel. Aztán jönnek majd a babáitok, és én mindegyiket végig fogom puszilgatni, és mélyen beszívom majd az illatukat. Készülj! Nagyon illatos babáitok kell, hogy legyenek, mert különben mindenki elől elszívom őket.
Nevetek, mert tudom, hogy a babák illata - amikor nem kakilnak be éppen -, mindig csodálatos. Puderes és megnyugtató, tele törékeny csodával.
- Azt hiszem, csodálatosan vagyok. Nem tudok mást mondani. Annyira boldog vagyok a boldogságodtól, hogy muszáj beszélnem, mert különben örömömben csa sírnék és sírnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt mondja nekem, nyommer!
Nézek rá ál-felháborodottan, túldrámázva a felháborodottságomat. A pofám leszakad ettől az embertől, komolyan mondom! Csak nézek rá úgy, mint valami sértett díva, egészen, míg nem kérdez. Akkor nagy kegyesen valóban felé fordítom csodás tekintetem.
- Egy éjszakás lesz. A volt nője olyan féltékeny volt rám, mint az atom, szóval kipróbálom, hogy mit féltett.
Kapcsolatban lévő emberrel soha, ez aranyszabály nálam, de kapcsolat utáni vagy kapcsolaton kívüli, az nem bűn, hanem kölcsönös segítségnyújtás. Nem fárad el úgy a kezed, mintha csak te dolgoznál meg azért a bizonyos betevő falatért. Az én életvitelem jelenleg igen egyszerű. Olyan lazának lenni, mint a rigalánc. Anyám, az az áldott, szent asszonyság, még csak véletlenül se gondolja azt, hogy elkezd megkedvelni, és magához édesgetni. Nagyon kedvelem a kapcsolatunkat így, ahogy van. Kölcsönösen bosszantjuk egymást, és utána elvonulunk. Nem is kell ennél több.  
- Höhöhöhö, ha életem nagy szerelme Andrássy lenne, elszaladnék sikítva, felmásznék egy toronyszobába, erényövet húznék, apácának állnék és némasági fogadalmat tennék. Csak ennyi Andriska, csak ennyi történne, ha belépne az életembe egy Andrássy.
Elnevetem magam a képre, ahogy valóban futok, mint egy szőke plasztik, sikítva, fel-le ugráló mellekkel, követelve, hogy mindenki hagyjon békén. Felmásznék, tökéletes nude manikűrömet se féltve a toronyszobába, a falon át másznék fel, mint valami őrült, zárnám magamra, és nyelnék le minden kulcsot. Aztán csak hallgatnék, örökre. Borzalmas a gondolat, hogy én megint Andrássy legyen. Tetszik tudni, éééén nem vagyok olyaaan lány. Nem, nem.
- Uncsiztam, te vicces vagy, gondoltam, tegyük össze, amink van.
Még a szemöldököm is megemelem kétszer, mint az igazi macsók, amolyan "begyüvöl cicus" ábrázattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ophelia Donovan
Budanekeresd
Az irodánk
Kinézetem

A pihapuha szőnyegen fekszem, lehunyt szemmel, békésen. Lábaim a bokámnál összefonva, természetesen a fejem búbja van az ajtó felé, és nem a lábfejeim, mert mégiscsak férfiak is dolgoznak a szerkesztőségben, és hát házi nyúlra nem lövünk. Ami amúgy az első szabályunk volt, és nagyon pocsék egy szabálynak tartjuk, amióta Dabrasi "fehér pólós félisten" Márk is a csapatot erősíti. Új közös hobbink Larával, hogy a nyálunkat csorgatjuk rá. Az nincs kitételnek, hogy nézni nem nézhetjük. Csúnyák lennénk kiszúrt szemekkel.
Lehet, hogy nem kellett volna tegnap este bevállalnom, hogy meglepetés koktélokat igyunk, mert bár csak hármat ittam, még mindig érzem azt az enyhe tompulást az agyamban, viszont nem, nem ezért fekszem a földön, én így gondolkozom. Próbálom összeszedni a teendőket, meg azt, hogy kivel mikor lesz megbeszélésem. Van ilyen noteszem, aminek még az eleje is változtatható, ilyen simogatós-flitteres, és benne is van minden, de én olyan ember vagyok, aki ezt szereti átgondolni.
Balra döntve a fejem, nézem hajam vörös-arany csillanásait, ahogy a nap lágyan megsüti. Olyan természetellenes jelenség voltam mindig is, nem csoda, hogy anyám frászt kapott tőlem. Aztán később még rá is segítettem. Igazán nagy boszorkány vagyok. És akkor arról még ne is beszéljünk, hogy mennyire utálja a múltam. Szerintem amúgy a jelenem is, mert hát úrilány nem húz olyan szoknyát, amiben illetlennek gondolják, nekem meg csak nagyon kevés szoknyám ér a térdem közelébe. Szóval minden megteszek, hogy frászba törjön ki tőlem.
Visszafordítom a fejem, és újra becsukom, kezeimet, melyek eddig mellettem voltak, most felhúzom a hasamra, és ott összefonom az ujjaimat. Békés a mai napunk. Márk megint fehér pólóban van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kinyitom egy pillanatra a szemem, felnézek Márkra, de egyetlen vonásából látom, hogy nem Lara jött meg. Lara ugyanis négy napja nincs meg. Más ilyenkor már aggódna, de valljuk be, vele is és velem is megesett már párszor, hogy éppen csak nem akartunk meglenni, aztán beszambáztunk ide, mintha mi sem történt volna.
~ Hétfőn láttalak utoljára. ~
~ Ma pedig kedd van. ~
A témát pedig, hogy a két nap között egy egész hét eltelt, ejtettük. Csak úgy simán. Szóval azt hiszem, ez egy ilyen dolog. Majd Lara is visszajön, ha neki vissza kell. Tudtam, hogy el fog menni, mert rákérdezett arra, hogy alakul-e valami mostanság, én pedig feleltem, hogy nem vagyok terhes. Szóval a tudatalattim nem lepődött meg.
Viszont valaki van itt, akinek a hangja sem ismerős, így nyilván meglepi, hogy itt egy férfi, meg egy nő, utóbbi a szőnyegen fekszik, és nem biztos, hogy ez normális. Nálunk igen, de azért egy átlag ember biztos elgondolkozna azon, hogy mit művel a férfi, kezében papírvágó késsel, egy nő fölött, aki a szőnyegen fekszik. Vagy nem. Hm. Úgy tűnik, mostanában túl sok időm van olvasni. Ezért nem vagyok terhes. Meg mert nincs kitől. Szóval a belépőt nem nagyon érdekli, hogy szívdöglesztő Márk ki is nyírhatna békésen. Kuncogok, miközben felülök, és mint a macska, kinyújtom a hátam, mielőtt talpra szökkennék.
- Ez bizony.
Lelkesen, kócosan lépek közelebb, és nyújtom a belépő felé vidáman a mancsocskámat, hogy lássa, még élek, és örülök, hogy itt van.
- Andretzky Korinna, örvendek. Kávét? Teát? Csüccsenjen le. Vagy csüccsenj? Tegeződhetünk?
Imádom, ha történik valami, és nem csak a listákat nézem át a fejemben, hogy mit is kellene csinálnom. Közben intek Márknak, hogy figyeljen, mit kér a belépő. Nekem tudja, hogy egy pohár ananászlevet kell ilyenkor fuvaroznia. Nem szivatnám, de elvesztett egy fogadást, és egy hónapig az alattvalóm.
- Miben tudunk segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ophelia?
Kérdezek vissza csodálkozva, mert nem gondoltam volna, hogy így hívják. Az én hibám, de azt hiszem, egyrészt az sem tesz jót, hogy az arcokhoz mindig neveket párosítok, meg az sem, hogy a sajátom jut róla eszembe. Az a bolond is  el van tűnve, és éppen megeteti magát a sárkányokkal, miközben az igaz szerelme pizzákba sírja a bánatát. Két ekkora fogyatékost se hordott még hátán a föld, de hát én se vagyok jobb, mert az én nagy igazimmal - már amelyik nem a föld alatt van -, csak levélben érintkezek, pedig ha tehetném, az ingét a körmömmel szaggatnám le róla. Vannak bajok mindannyiunknál.
- Ne haragudj, csak meglepett. Az egyik lélekdarabom is Ophelia. Pont a totális ellentéted, szőke és kék szemű.
Legyintek a saját hülyeségemre. Ez nem az Emlékek őre, hogy itt egy nevet csak egyszer adunk, és ha a gyermek el is veszik, soha többet nem adjuk és nem mondjuk ki a nevét. Sok Ophelia szaladgálhat a világon. Ha tippelnem kellett volna, azt hiszem Marie-t mondtam volna rá, vagy Isabelle-t, olyan a sötét hajával, mint egy Isabelle. Hátrapillantok, ahogy Márk szó nélkül elsétál, hogy elkészítse az italainkat, és pedig megigazítva a hajam, lecsüccsenek a vendégünk mellé, átvéve a papírt tőle.
- Ismerem. Nem könnyű vele.
A tipikus példája annak, amikor elgondolkozol, hogy megtérül-e a bele fektetett energia. Nem szeretek puncsolni, de olykor szükségszerű. Például nála. Nála nagyon az volt az igaz, hogy szükséges rossz volt. Viszont hozott egy újabb kört nekünk, mert ha ő minket választott, akkor megéri.
- Mi adtuk ki a könyveit Magyarországon, a jövőhónap végén kezdjük el újranyomni három könyvét is, köztük ezt is. Mi lenne a kérdés?
Mert nem tudom, hogy miben tudnék segíteni, viszont az én fehér inges istenem visszatért, így legalább egy nagy korty ananászlével gazdagabb lehetek. Már szép a nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kicsit felvonom a szemöldököm az első kiadás hallatán. Az bizony nem olcsó és nem nagyon kapható, holott nem egy annyira régi könyvről van szó, csak éppen vannak olyanok, akik limitálhatják a könyveik kiadását, ilyen vagy olyan okokból, főleg egoizmusból és nyereségvágyból. Az ilyeneket gyűlölöm.
- Van pár gyűjtő ismerősöm, akik jellemzően kettőt vesznek az első kiadásokból. Egyszerre haszonszerzés és magángyűjtemény gyarapítás.
Okos gondolat, hiszen egy példánnyal a saját vagyonuk gyarapszik, míg egy másik továbbadásával is vagyont, a tényleges pénzbenit növelik. Érdekes elmélkedés estére, talán a következő levelembe is belefogalmazom. Igazán kedvelem, hogy Jack, a levelezőtársam ennyire jól mozog ezen a téren, hasznos gondolataival én is mindig csak gyarapodom.
- Viszont, ez nem olcsó mulatság.
Ezt tudnia kell, mert ha ebbe tényleg belemegyünk, akkor nagyon, de nagyon borsos árat kell majd érte fizetnie, és mindegy, hogy Henrik, Klára vagy éppen Esmail gyűjteményéből kerül-e eladásra a könyv, egyikük sem arról híres, hogy ostoba lenne. Ha már ennyivel a kiadás után keresik, akkor nyilván tudni fogják, hogy értékes, és ismerik egymás helyzetét, tudják, hogy ki mennyire hajlandó eladásra kínálni egy példányt belőle. Ha így is benne van, akkor csináljuk. Tény, hogy nekünk is két példányunk van belőle, de az annak okán van, hogy Lara és én már az alapításkor lefektettük azt is szabályba, hogy a bekerült vagyont egyformán osztjuk el.
- Nem mindenki vevő arra, ha a másik fél nem érti meg a nemet.
Sem Lara, sem én nem voltunk oda érte, és az egészségesen túl nem akartunk menni, de az egészséges udvarlás szinte meg sem volt, egyből a szexista részre tértünk át. És bár az én gyomrom elég sok mindent bevesz, mégsem tud bevenni mindent, mind a ketten tanultunk önvédelmet, szóval nem volt olyan könnyű egyikünk helyzete sem. Nem szívesen találkoznék vele megint, elég ez a levél kapcsolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Édes Mr. B!
Olaszország
Kinézetem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A pénz a mai világban egy szükséges rossz, de nem szeretem halogatni a tényét, hogy kell. A ritka dolgok sokba kerülnek, és ezt jó, ha a vágyakozó is tudja. Az első kiadások pedig nagyon sok pénzt ölelnek fel. Nem véletlenül, hiszen egy nap még többet lehet majd kapni értük. Az ember szereti bebiztosítani a jövőjét. Belőlem sokan nem nézik ki, hogy van eszem az ilyenekhez, mégis, azért kellőképp jól koordinálom az anyagi hátterem ahhoz, hogy ne panaszkodhassak. Pontosan tudom, hogy mit meddig érdemes őrizni, hol érdemes szaglászni, és kivel érdemes könyvbe kezdeni.
- Nem rossz befektetés.
Vonom meg a vállam végül. Tudom, hogy rá kellene beszélnem, pontosabban nem kellett volna lebeszélnem róla, hogy beszerezze, hiszen az nekünk is csak haszon, azonban nem vagyok híve a hazugságnak. A pasas olyan, amilyennek leírtam, ha megkérdezik, ő maga is így vall önmagáról, sőt, az emberek is így fogják, akiknek közük volt hozzá. Van az a pénz, amiért persze szépen írják le, hogy nőfaló, de ez egy másik történet. El tudok intézni vele sok mindent, személyes találkozót is, csak nehogy utána én legyek a gonosz, aki nem figyelmeztette a másikat.
- Régi könyv? Persze. A legjobbkor jöttél!
Lelkesülök fel megint, hiszen ritka az, amikor csak ketten vagyunk az irodában, és az egyikünk tudja, hogy mi a dörgés a könyvek terén, a másikunk meg a könyvmentés nagymestere. Rávillantom a legédesebb mosolyomat a visszaérkező Márkra, aki ilyenkor szerintem elkezd ösztönösen aggódni, pedig még csak egy fogadást bukott el velem szemben.
- Márk kiválóan dolgozik, ha a könyvek mentéséről van szó, csodálatos szerelemmel szemléli őket. Ezért is vettem fel, úgy néz minden könyvre, mintha istennők lennének.
Szegény srác meg ott pirul velünk szemben, pedig komolyan mondtam, ő tényleg teljes odaadással és óvatosan kezeli a műveket. Pillanatok alatt tud csodát tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az az egyetlen mondat, Keszthelyen ért. Látni akarlak. Ebben benne van a minden. Látni akar. Miért? Hogy azt mondja, rendben? Vagy, hogy ezt, nem? Látni akar. Mindegy miért, de ha látjuk egymást, ha nem csak papír és tinta lesz minden, mely mögött egy halványuló emlékkép lapul, akkor én már boldog vagyok.
Jöjjön hát ide, kértem, semleges vidékre. Semleges? Csakugyan az volna? Hiszen körülöttem mindenhol Balázs emléke néz vissza rám. Balázs. Levettem egy képet, majd visszatettem a falra. Balázs azt akarná, hogy boldog legyek. Ésha Jacket választom, és ha Jack engem választ, tudnia kell életem ezen részéről. Tudnia kell Balázsról. Tudnia kell a múltamról. Nem mindenről, de róla igen. Ő különleges nekem.
Nem is biztos, hogy ide eljutunk, hiszen azt írtam, hogy a hajókikötőben találkozzunk, háromkor. Ideges vagyok, a szemem kihúzását négyszer rontom el, mire végre elhiszem, hogy tökéletes. Nem akarom túlspilázni, mert nem tudom, hogy mi lesz velünk például fél négykor. Lehet, hogy csak elbúcsúzik tőlem. Hogy a makulátlan stílusa nem engedi, hogy írásban köszönjön el. Élő szóban találkoztunk először, és talán úgyis beszélünk utoljára. Meg fogom érteni. Meg  kell értenem. Nem öltözök úgy, mint legutóbb, nem leszek más. Azt adom, amit a hétköznapokban jelentek. Farmer, pulcsi. Elegáns, de nem kirívó.
Bár már tavaszodik, csalóka a napfény, várakozás közben a vizet kémlelem, a kabátot fázósan húzom össze magam előtt. Minden perc egy kínszenvedés, minden perc úgy telik, mintha öt perc lenne. Aggódom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hangja távolról, mégis közvetlen közelről szól hozzám, összerezzenek és bizsergek egyszerre, mint akit áram csapott meg. Reszketek és vágyok rá, vele akarok lenni, és most mégis, félek megfordulni. Ideges, őrülten ideges vagyok. El is köszönhet tőlem, ha megfordulok, az búcsú lesz? Nem tehettem, hogy nem írom le, ennyi idő után ki kellett adnom magamból. Azt akartam, hogy tudja, önző módon mindent feltettem egyetlen lapra. Tessék Jack, feltártam magam, fogadj el, vagy búcsúzz örökre. Mondjuk leginkább fogadj, de ez ugye nem olyan dolog, amibe bele kellene merülni.
- Jack, szia!
Mosolyogva köszöntöm, és elpillantok arra, amerre mutat. Mosolyog, és ez jó, ám még éppen az előtt, hogy elhinném, ez valóban egy jó jel, a mosolya lehervad. Istenem Jack, ne tedd ezt velem. Mit akarsz? Neked adom magam, vedd el a testem, vedd a lelkem, vedd a gondolataimat. Minden a tiéd. Ledobom a pajzsom, ledobom a kardom. Ellened nem harcolok, ellened nem harcolhatok.
Imádlak és gyűlöllek egyszerre, hiszen a tekinteted a páncélomat megrepesztette, hangod a kardom elgörbítette. Beengedtelek ide, a városba, ami az utolsó mentsváram volt. Beengedtelek ide, az életem titkos szegletébe. Miért múlt el a mosolyod? Olyan jól állt. Gyönyörű voltál vele.
- Tetszik? Ez a szakasz egész szép. A Helikon park a kedvencem, de a kastélykert is csodaszép, mondjuk inkább nyáron, de nagyon szeretem a kaktuszokat.
Mi van? Nagyon szeretem a kaktuszokat? Kit érdekel? Jesszus lány, szedd már össze magad egy kicsit kérlek! Közelebb lépek egyet, egészen közel vagyok már így is, de muszáj még közelebb lennem hozzád.
- Mit szeretnél csinálni? Sétálhatunk, beülhetünk valahova, vagy akár hozzám is elmehetünk. Pár utcára lakok innen.
Persze, rögtön felviszem magamhoz, hogyne, mi sem természetesebb. Istenem, szét vagyok esve! Te meg nem mosolyogsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nyáron még szebb, rengeteg program van itt, csodás a gasztronómia, a borok, a hangulat. Egyszerűen, pezseg a véred.
Nem úgy, mint máskor, amikor valami jó történik veled. Nem, ez másféle pezsgés, ez különleges. A gyerekkorom egy részét itt töltöttem, a nagyi háza nem lehetett másé, csak az enyém. Nekem itt kellett maradnom. Nekem ide kellett hoznom Jacket, és Jack itt van. Mondanám, hogy majd nyáron megérti, hogy miről beszélek, de ne szaladjunk annyira előre. Nem mintha a levelemben nem azt fejtegettem volna, hogy szívesen hallgatnám, ahogy beszél, miután szeretkeztünk. Pedig ez a nagy helyzet. Kiéget aggyal az ember őrültségeket beszél, össze s vissza, sokszor összefüggéstelenül. Tudom, hogy ha mi együtt lennénk, az első alkalommal ez lenne velünk is. Csak szavakat mondanánk ki, csak beszélnénk a semmiről.
- Kaktuszokat.
Mondom félszeg mosollyal, mert nem tudom, hogy ezt mennyire értékeli. Rengeteg kaktuszom van otthon, a legnagyobb meg én magam vagyok talán. A gondolatra elmosolyodom, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetben is humoromnál lehetek. Azt hittem, mostanra már belegyalogolok a vízbe.
- Jó tervnek tűnik. Egy kicsit sokat kell sétálnunk hozzá, de megéri, mert nagyon finom ott minden. Vannak tortáik, sőt, egy csomó marcipánjuk, ilyen kiállítás.
Hoppanálhatnánk is, nem venné észre senki, de sétálni szeretnék vele. Vele szeretnék lenni. Lépek még egyet felé, és egy nagy levegőt véve, megteszem. Karomat Jack karjára fonom, ujjaimat megpihentetve a szöveten.
- Oda fel kell mennünk.
Mutatok a templomtoronyra. Kicsit persze arrébb, de onnan már csak néhány lépés, és tényleg megéri. Én mindig elmegyek oda. Miközben elindulunk, sűrűn pillantok oldalra, hogy mit szól, amikor ilyen merész lépést tettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tekintetemmel követem a kezét, ami fölém emelem, a testem nem, de a fejem megemelkedik, érzem, ahogy a nyakamon megfeszül a bőr. Vannak pillanataink, amikor belelendülünk, amikor olyanok vagyunk, mint mindenki más, ám máskor, nem igazán. Ezért is olyan nehéz ez. Nem tudom, hogy mit rejt a jövő, vagy mi van a jelenben. Nem tudom, hogy ő mit gondol, hogy én mit gondoljak. Olyan, mint gyerekkoromban a kincskeresések. A titkok vezetnek el a célig. Néha könnyű felfedni a titkot, néha nem is alszol miatta. Sokszor nem aludtam már Jack miatt.
- Még sosem, de egyszer nagyon szeretnék.
Inkább csak a kisebbeket ismerem, illetve azt a párat, ami a kertben van. Ott vannak nagyobbak is, de nem olyan nagyok, mint amit az előbb mutatott a férfi. Imádom a kaktuszokat, mindent, ami kaktuszos. Ha lesz lehetőségem, mindenképpen látni akarom az óriás kaktuszokat.
- Oda.
Bólintok egyet határozottan, mert hát majdnem teljesen stimmel tényleg a dolog. Az a kicsi már nem oszt, nem szoroz. Így is és úgy is messze van, de amikor majd odaérünk, nagyon fog neki tetszeni. Legalábbis nagyon remélem. Ha meg mégsem tetszik neki a táv, én olyan félúton lakom, közel a Nádasközhöz, így haza is tudunk sétálni, otthon is van kávé, és süthetek neki süteményt. A hiedelmekkel ellentétben, tudok sütni, és nem csak random ötletektől vezérelve elutazni.
- Istenbe?
Fáziskésés. Ahogy elindultunk, felpillantottam rá, és elvesztem abban, amit láttam. Mosoly. Nem olyan, mint eddig, egy teljesen másféle mosoly. Egy széles, határozott mosoly, olyan, aminek a jelenléte mellett az ember a legcsodálatosabbnak hiszi magát. Én a legcsodálatosabbnak hiszem magam ebben a pillanatban, itt lépve mellette. Egyszerre lépünk, pont ugyanakkora távot tesznek meg a lábaink, pont ugyanazzal a lábunkkal lépünk. Nem beszéltünk össze, az elején nem így volt, most viszont, ahogy lepillantok magunk elé, megmosolyogtat lábunk összhangja. Én vezetem őt, hiszen én vagyok ismerős a környéken, de mintha nem is kellene vezetnem, magától is tudja az utat. Együtt tudjuk a utat.
- Nem. De nem azért nem, mert nem hiszek semmiben. Hiszek rengeteg mindenben. Hiszek a sorsban, hogy minden okkal történik, hogy az életutak a megfelelő pillanatban fonódnak össze, hogy vannak emberek, akik évekig élnek egymás mellett, majd egyszer csak meglátnak valamit a másikban. Hiszek abban, hogy az emberek születésének és halálának megvan a miértje.
Én ne hinnék? Hiszen személyesen tapasztaltam meg, milyen az, amikor a nagykorúsága mellé az ember özvegységet is kap. Mégis, itt és ebben a pillanatban megkaptam azt, akire vártam. Ha Balázs életben marad, én nem válok azzá, aki most vagyok, és nem találkozom soha Jack-kel. Tudom, ez borzalmasan hangzik, de így van, és én ezt elfogadom, ahogy azt is, hogy Balázs küldte őt hozzám.
- Hiszek abban, hogy vannak megérzések, iránymutatások. De nem vagyok képes egyetlen névvel illetni a főnököt. Különben is, ha megnézzük az indiai vagy görög valláskultúrát, nem egyetlen személynek köszönhetünk mindent. De éppen így izgalmasnak tartom Platón másolt világ elméletét is. Inkább megfigyelő, érdeklődő vagyok, mint hívő, de tisztelem mások hitét, szívesen beszélgetek róla.
Meg amúgy is szívesen beszélek, ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja, így ajkaimat összecsukva, zavartan pillantok rá.
- Te hívő vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megyek, visz a lábam, ismerem az utat, tudom, hogy nem tévedhetünk el. Itt sosem tévedek el. Ez a hely olyan, mint az én saját szigetem, minden rezzenését tudom a fáknak, ismerem az utcákat, a titkos átjárókat, melyekkel a kertek alatt eljuthatok a célig olyan gyorsan, hogy más csak néz. Tudom, hogy hol lehet a legfinomabb péksüteményt kapni, és hogy hol éri meg a jégkása. Mindent tudok, ami Keszthely.
Nem érzem azt, hogy vezetnem kellene, egy ütemre lépünk, megbízik bennem, és megbízok benne. A karjába kapaszkodva csak még magabiztosabbnak érzem magam, csak még inkább elhiszem, hogy a "látni akarlak" nála nem azt jelenti, "búcsúzom". Még mindig látom magam előtt azt, amit az első alkalommal, még mindig látom magam, ahogy hálás szemmel pillantok rád, meztelen bőröm bőrödnek feszül, kipirult arcomon ajkaim hálás sóhajt lehelnek ajkaidba. Még mindig látom magunkat így eggyé válni, de most már mást is látok, egy vékony, ezüst fonalat, mely összeköt minket, egy láthatatlan, csodálatos dolgot, mely lassan teljesen körénk fonódik, eggyé olvaszt minket. Mondd kedves, te is látod? Te is érzed, hogy hozzád tartozok?
Miért nem lepődök meg, amikor azt mondja, a "törzsben, ahol felnőttem"? Nem lepődök meg, nem csodálkozom rá, mert annyira illik hozzá, annyira ő. Figyelmesen hallgatom, amit mesél, bizalmát kiélvezve szorítok rá kissé a karjára, hogy érezze, tényleg figyelek.
- Vagyis, vannak az istenek, akik a család fejét adták a világnak? Hány isten létezik a törzsed hitvilágában?
Nem hallottam még ezt, de nagyon érdekesnek tartom, és egyáltalán nem lehetetlennek. A parkon át szeretném megközelíteni a helyet, mert a park, maga a csoda. Az ottani nyugalom egy ekkora városban, szinte elképzelhetetlen. Vannak benne előre meghatározott utak, padok. Hűvösebb van itt, közelebb bújok Jackhez, bár be kell vallanom, ebben van egy kis szándékosság is. Közelebb bújok, mert azt akarom, hogy érezzen engem, hogy tudja, érezze, hogy számolhat még mindig velem, hogy én nem riadok meg attól, amit mesél. Érdeklődöm, és élvezem a történetet.
- Doria, ha jól tippelem.
Könyvek és folyóiratok, a lány természetes szépség, aki a Vajda kozmetikumok hirdetésein pózol. Nem került sok időbe kideríteni, hogy ki ő. Nem szándékosság vezetett, pusztán csak üzletet akartam ajánlani az idősebb Vajdának, de egyelőre kemény diónak bizonyul. Doria azonban, csodálatos lenne könyvborítón is. Persze akkor még nem kapcsoltam össze őket, sőt, egy perccel ezelőttig sem, hiszen nem hasonlítanak, ám az a pár apró félmondat, ami most elhangzott, sok mindent a helyére tett. Jó vagyok a nyomozós játékokban.
- Mozi? Ha működik még, akkor a főtéren van.
Mozi? Nem, ki van zárva, hogy valóban a mozi lenne a lényeg, hogy moziba akarna menni. Mit lehet csinálni egy moziban? Filmet nézni, csókolózni, a lány kezét véletlenül megfogni. Vagyis, az utolsó kettőt fordítva csinálni. Másért nem nagyon van értelme moziba járni, és nem hinném, hogy Jack annyira mozis típus lenne, hacsak! A szám gyermeki mosolyra húzódik, a szemem felcsillan, ahogy rá pillantok.
- A popcorn miatt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nézem a telefonom, de a fránya öcsikém nem reagál nekem, biztos mert éppen nem talál ki a pasija szájából, pedig, ha megtenné, akkor nagyon nevethetnénk együtt, így viszont olyan kis szerencsecsomagnak nézek ki, aki egyedül rötyög. Mondjuk általában szerencsecsomagnak nézek ki. Amikor valakinek elmesélem, hogy mivel foglalkozom, sokszor el sem hiszi, hogy igaz, mert láthatóan nem úgy nézek ki, ahogy ki kellene.
Egyszer megkérdeztem, hogy az milyen is, amilyennek lennem kellene. Azt mondták, hajszálvékony ráncok homlokban és a szemem szélén. A szemem nem kéne, hogy csillogjon, hanem tompa fénye kellene, hogy legyen. Megjegyzem az aznapi elfogyasztott bormennyiségem után volt ez, és nem tudom, hogy alapesetben is csillognak-e, vagy csak akkor, ha iszom. Ezen túl a hajamnak rendezetlennek kellene lennie és blézert kellene hordanom, szögletes vállal. Nekem? Na biztos, hogy nem. Egyrészt, amint jó idő van, helló váll, helló lábak, másrészt meg biztos, hogy nem lesznek szögletes válltöméseim, és nem, akkor sem, amikor kettő kötőjel hat gyerek rohangál körülöttem, mert én nem akarok olyan anya lenni. Meg olyan feleség sem. Én az a típus vagyok - szerintem -, akinek a férje azért nem vesz észre más nőket, mert nem tudja nem nézni a jó bige feleségét. Persze, ez most nagy elképzelés, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg ebből. Mondjuk a szögletes vállakon kívül. Azt tiltja a vallásom.
- Ha velem hál, drága uram, olyan, mintha egy holttal hálna.
Pillogok is, miközben beszélek, mert ezt nem Dosztojevszkij írta, hanem a drága anyám egyik híres mondása, de a drága anyám azt is mondta, ha nem tudsz semmit, pislogj, mint egy butuska csitri, és átengednek. Nem mindig vetem be a csitrit, bár de, eléggé gyakran. Végigpillantok rajta, tekintetem szigorúan megállítva az öve vonalába, majd vissza hozzá.
- Ha szeretne velem nevetni, csatlakozhat.
Miközben a szemébe nézek, szinte mozdulatlan testtel, lábammal kihúzom a szemben lévő széket, és finom mosolyra húzódnak ajkaim. Édes Istenem, hát miért teszed ezt velem? Azt akartam gondolni magamról, hogy kezdek jó kislány lenni, de ezek szerint tévedtem, mocsok mód tévedtem. Andriskáról meg is feledkezve, kicsit áthelyezem az ülőhelyzetem úgy, hogy lássa, egészen érdeklődöm iránta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudok nem mosolyogni, és már nem csak anyám miatt, hanem azért is, ahogy ez a különös idegen megjelenik a színen, mint valami filmben. Nézem őt, a drámát, ahogy helyet foglal, és első mondata miatt muszáj, jobbommal illedelmesen eltakarnom az ajkaimat. Kuncogásom legyőzve, hölgyikésen köhintek egyet, és szemöldökeimet kissé megemelve keresem meg a tekintetét a sajátommal.
- Kár, pedig azt néztem volna ki önből, hogy bevállalja a kockázatot, amit én rejtek.
Ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok egy aprót, majd ajkaimról lopva lenyalva a habot nézem őt. Igen hosszan és bosszantóan tudok embereket csak nézni. Ők azt hiszik, csak bosszantom őket, én azonban azon dolgozom, hogy megtudjam, kik is ők valójában. Figyelem a mozdulatukat, mimikájukat, tekintetük rezdülését. Ahogy a tekintetem miatt zavartan megérintik a hajukat, orrukat. Élvezem kihozni az akaratlan zavart az emberekből.
- Anyám élénk fantáziájából. Hosszú távon szórakoztató, rövid távon hangulatromboló, mint Dosztojevszkij. Ha csak a Bűn és bűnhődést olvassa az ember, mert "kötelező olvasmány", sosem fogja megérteni az írásai csodáját. Sosem fogja szórakoztatni, márpedig egy nehéz téma is lehet szórakoztató, ha lelki kielégülést okoz.
Tudom mit mondtam, és igen, teljesen szándékosan, észrevétlen tűzdelem tele ilyen szavakkal a mondataimat. Mindig utalgatok, nekem ilyen mocsok formám van, hogy a szórakozásaimnak állandóan csak utalgatást teszek. Mint ennek a férfinak.  
- Korinna.
Biccentek egy aprót arra, hogy tekintsünk el a magázódástól, mert valóban úgy sokkal könnyebb minden. Bár szívesen szólítom uramnak, ha neki éppen ez jön be, de ha nem, hát nem erőltetem.
- Szóval halott vagyok, de izgalmas.
Nem, nem kérdezem, tényt állapítok meg. Izgalmas vagyok, tudom ezt, hiszen, ha nem így lenne, nem ült volna le velem szembe, sőt, még csak rám se fordította volna a tekintetét.
- Mi a helyzet veled? Élő vagy, de unalmas, vagy élő, de izgalmas?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- KIKÖPTEM!
Ezzel a kiemelkedő eredményt felvonultató kijelentéssel léptem be a keszthelyi házamba, ahova előzőleg már jól elküldtem Opheliát. Nekem még volt egy kis dolgom előtte, így csak később találkoztunk ott, de azt mégsem akartam, hogy a csajos hétvége előtt a cuccaival egy kávézó teraszán üldögéljen. Nem mondhattam neki semmit, főleg azt nem, hogy lejárt az életem megkeserítése, hogy végre szabad a szám. Igen, tudom, ez nagyon perverzen hangzik, és az is. Az egész egy hónap iszonytatóan perverz volt. De vége van. Tényleg vége van. A szájpadlásom szerintem gyűlöl emiatt.
- Esküszöm neked, ha csak egy nyomorult bárányfelhő is lett volna teliholdkor, és felmegyek az égre, és széjjel verem!
Hihetetlen méreg önt el még mindig a gondolatra, hogy komolyan végigsz*ptam egy hónapot, és mivel párkapcsolatban vagyok, ráadásul mi ugyebár most lendültünk bele Jack-kel a dolgokba, és ilyenkor eléggé furcsa, ha van a szádban egy levél. Viszont vége van, megcsináltam, a megfelelő helyen, időben és üvegcsében kiköptem, és végre szabadon ehetek, ihatok, csókolózhatok. Utána amúgy vagy fél órán át alaposan fogat mostam. Addig is persze napi háromszor, becsülettel, de vigyázva, most viszont úgy, mint akinek éppen most szabadították meg a száját a fogszabályzótól. Szabadság! Imádok szabad lenni.
- Hoztam egy könyvet, csak el kellett még mennem érte egy ismerőshöz. Az átváltozásról ír benne, ez a legjobb könyv állítólag a témában.
Lepakolva a cuccomat Feli cuccai mellé, kipakolok, és felnyitva a táskámat, kiveszem a közepesen vastag könyvet, hogy aztán a dohányzóasztalra tegyem.
- Hoztam bort is, meg gyrost a sarokról. Elég jó ez a cucc.
Miközben magyarázok, az apró lakásban fel s alá járkálok, tányérokat és villákat veszek elő, meg borospoharat. A bor nagyon hiányzott, mert megpróbálkoztam vele mandragórásan, de nem volt olyan jó élmény. kipakolva, lepakolva magam egy nagy, kerek párnára a földre, nézek rá izgatottan.
- Keressük meg, hogy milyen állatok leszünk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én kekszeltem.
Felelek szusszanva, de boldog mosollyal. Kinek mi a fontos ugye, hát nekem az volt, hogy miután kiköptem a cuccot, elkaptam Jacket egy pár körre. Tök rendes volt, meg figyelmes, meg ott volt ez a felbukkanó ex sztori is, kellett az, hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt.
- Esküszöm neked, erre tényleg jó volt várni, csak nem akartam ilyen rövid időn belül megint várni rá.
Átadok neki mindent, aztán ledobom magam én is, és a saját kajám felé fordítom a figyelmemet. Ez a legjobb gyros a környéken, én mondom, ha nem a nagyszüleim háza lenne, akkor konkrétan ezért ide költöztem volna.
- Óóó. Tényleg. Kezdjük az elején.
Mert hát ez a dolog, valahogy kimaradt. Eddig csak szenvedni jártunk össze, most meg hirtelen van itt minden. Gyűrű, esküvő. Az arcomba tömött hatalmas adagot igyekszem minél gyorsabban megrágni, aztán lenyelve azt, köhintve, és a borom után nyúlva öblítem le, miután a poharat a magasba emelem, és kijelentem:
- Jack-kel kekszelek.
Igen, hölgyeim és uraim, a hír igaz, Mr. Everleigh véééégre azt mondta, hogy akar engem, és én jól meg is adtam magam neki. Így kell ezt. Nem, egy pillanatig sem játszottam onnantól a szende szűzlányt, meg azóta sem, hiszen megszerezni akartam és nem elveszíteni.
- Férjhez megyek. Ősszel.
Kihúzom magam, mert bár kijelentettem, hogy énb már csak akkor mondok igent, ha igazán szerelmes vagyok, és hiszek a másikban is, most igent mondtam, és nagyon hittem és hiszek is a másikban. Szerelmes vagyok, azt hiszem, jobban, mint korábban, jobban, mint Balázsba. A lényem egy része örökké szeretni fogja őt. Ő volt az első férjem, de tudtam, hogy mit vállalok azzal, hogy hozzámegyek, és tudom azt is, hogy mit vállalok azzal, ha Jack felesége leszek.
- Átlagos nap, málnabokrot ültettünk, keveset beszéltünk, főleg a természetről. Láttam, hogy néz, mostanában egy csomószor csinálta, mintha gondolkodna valamin. Eléggé aggódtam, hogy min, mert ha gondolkodik, az lehet az is, hogy miként mondja meg nekem, hogy a barátom akar lenni, hogy köszöni, ennyi, és nem több.
Hosszan sóhajtok, mert pont így éreztem akkor magam, minden lélegzetemet visszafolytottam, az belülről emésztett fel, én pedig vártam, hogy történjen valami. Akármi.
- Aztán lehúzta a fordítógyűrűjét, és úgy beszélt hozzám. Fogalmam sincs, hogy mit mondott, de gyönyörű volt a hangját hallani. Én is lehúztam az enyémet, és úgy válaszoltam neki, magyarul. Ő azért sunyi, pár szót megértett.
Elmosolyodom, ahogy a zöldséget válogatom szét, zavarban vagyok, még mindig képes zavarba hozni engem. Imádom, hogy ezt érzem, annyira különleges.
- Aztán megcsókolt, annyira finoman, hogy engem még soha senki úgy. Feli, ez leírhatatlan volt, és aztán, ahogy ott tartott, az én nyelvemen kérdezte meg, hogy leszek-e a felesége.
Az emlékre nem csak mosolygok, könnyek szöknek a szemembe, hiszen minden reggel és minden este ezzel az emlékkel kelek és fekszem.
- Hetek óta gyakorolhatta. Ő hetek óta biztos volt benne, hogy engem akar, én pedig emlékszem a pillanatra, amikor már máshogy nézett rám. A gyűrűt ő készítette, ahogy azt a szép karkötőmet is, emlékszel? Ő csinálta, egyedi és különleges. Senki másnak a világon nincs ilyenje. Ez olyan, mint egy álom, amiből sosem akarsz felébredni.
És igen, a könnyek ki is buggyannak, de boldog vagyok, a boldogság könnyei ezek. Igazán boldog pillanatok visszaemlékezése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak hallgatom őt, és nem tudok mit mondani, annyit mindent mond, én meg csak kapkodom a fejem és sűrűn pislogok. Elnyílnak az ajkaim, majd újra becsukódnak, esélyem sincs reagálni semmire, mert csak mondja és mondja.
- Nem vagyok terhes. Vagyis, lehet, hogy most már de, de nem voltam a kiköpéskor, mert nem igazán volt gusztusunk hozzá menet közben.
Megpróbáltuk, de végül arra jutottunk, hogy nem, ez nekünk nagyon nem jön be, és kicsit olyan volt, mint az elején. Rengetegnél is többet beszélgettünk, tervezgettünk, visszatértünk a különleges témáinkhoz, meg aztán Jack sokat volt távol az esküvő megszervezése miatt. Eddig abba nem is gondoltam bele, hogy terhes lehetek, de nem hiszem. A pohár bort pedig éppen ezért is fogyasztom jó szívvel. Végre ihatok normálisan is. El sem hiszem.
- Ennél bonyolultabb lesz.
Emelem fel a szabad kezem, hogy kicsit csendben maradjon, mert imádom, hogy ennyire lelkes, olyan, mint amilyen én leszek akkor, amikor az ő kezét kéri meg valaki. Nem tudom, hogy Jason lesz-e olyan bátor, hogy tényleg megtegye, vagy csak leélnek együtt egy életet. De végül ő is döntött, szépen lassan minden a helyére kerül, és ez egyre csak jobb és jobb lesz. Imádom, hogy tényleg kezd minden letisztulni, ami vicces lehet, hiszen a lényem egy része a káosz maga.
- Törzsi esküvő lesz. Sol tudja, hogy milyen ruha ajánlott, ezt a részt rá szeretném bízni, mert azt akarom, hogy Jack családja elfogadjon, hogy be tudjak illeszkedni. Még nagyon sokat kell tanulnom, de nem félek, valahogy most minden olyan, tökéletes.
Eddig kihúztam magam, most kicsit összeesek, görnyedő háttal ülök, és iszom a boromat. Olyan kis nyugodt vagyok, hogy még a végén megint elkezdek parázni a terhesség miatt.
- Addig meg kell csinálnom az animágiát, eldöntöttem. Szóval azért is hoztam ezeket.
Térek vissza a könyvekhez, és az ajánlott irodalmat felcsapva kezdek el a mélyére ásni, és kezdem el megnézni, hogy mi határozza meg az alakot. Mondjuk bumm, eddig tetszett a dolog, de csak elhúzom a számat, és felpillantok Felire.
- Mi a patrónusod?