Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Julias?! Hova mész?
- Mennem kell anya, egy barátommal találkozom! - Kiabálok vissza négy szobával arrébb, ahogy éppen a vállamra kanyarítom táskám.
- Mégis melyik barátoddal?
- Majd jövök!
S azzal a lendülettel ki is perdülök a szobám ajtaján, gyakorlatilag lefutva azon a három lépcsősoron, mely elválaszt a földszinttől. Nem vagyok késésben, inkább csak a kérdések elől menekülök, ám a nevem ellentmondást nem tűrően visszhangzik anyám mágikusan felerősített hangján.
- Hollósi Zalánnal! Sziasztok! Ne várjatok a teával!

Hamarosan már Magyarország egyik városkájában tűnök fel, tökéletes tudatában annak, hogy anyám forrong, hogy a baráti köröm nem csak és kizárólag az elit elitjéből áll. Bár Zalánt nem igazán nevezném barátomnak, így mégiscsak egyszerűbb, mintha azt mondanám: egy kölcsönösen előnyös együttműködés miatt találkozgatok a levitással.
Viszonylag hosszú baktatást követően is pillantom a másik alakját az épület előtt, s kisvártatva már én is nagyot lélegezhetek, mikor beérek az árnyékba. Utálom a magyar nyarakat.
- Helló - fújok, majd ismét magamra szórok egy hűtőbűbájt, de ezen a ponton már az sem igazán használ. - Nem igaz, hogy a Pokolban laktok... - Indítom el rövid panaszkodásom, majd a másikra függesztem a tekintetem. - Na, halljuk, miért is vagyunk... a Mágiaügyi Minisztérium előtt negyven fokban? Miért hívtál?
Zalán levele igencsak szűkszavú volt, de annál inkább adott okot aggodalomra s némi reménykedésre. Talán áttöréseket ért el - talán tönkrement az élete; ez kétesélyes volt nála. Bár az igaz, hogy nem úgy nézett ki, mint aki ripityára törte a csontjait mondjuk három héttel ezelőtt, s ez esetében már biztatónak mondható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kissé felvonom a szemöldököm, majd a fejem is megcsóválom. Mindig meglep, hogy a sok együtt töltött délután ellenére Zalán mennyire nem tud rólam semmit.
- Negatív. Angliában élek, Harlowban, de szép próbálkozás volt - nézem a másikat átható tekintettel.
- Aha - támogatom meg a Kakasinál való vizitet, egy kissé fel is szisszenve, nem lennék ugyanis a helyében. Szinte bármelyik tanárnál szívesebben lennék viziten, mint Kakasinál.
Egy papír kerül a kezembe, melyet érdeklődve olvasok, de egyelőre csak szenvtelen információkat tartalmaz, már azon kívül, hogy Zalánt kivizsgálásnak vetették alá. Viszont azt is látom, hogy van még, ahonnan ez jött, s a levitás szavai sem ígérnek sok jót.
- Egy kávé? Aha, persze... - bólintok, leeresztve a papírt magam előtt. - Nem sok jót sejtet ez a felvezetés, nyugtass meg, hogy legalább le nem buktál... Hova menjünk? - Teszem fel a kérdést, elvégre ő járatos itt, nem én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán kissé ziláltnak érződik, ahogy magyaráz nekem, s nem is teljesen tudom követni gondolatmenetét.
- Nem, úgy értem, lebukni a kis titkoddal. Titkunkkal - döntöm oldalra a fejem, ahogy végül a javítás mellett döntök.
Követem Zalánt, meg is pillantom a kis kávézót, ami tömve van minisztériumi arcokkal, egyikük mintha még rémlene is valahonnan. Nem lesz ez így jó, főleg nem úgy, hogy Zalán rébuszai ebben a pillanatban magasok nekem.
- A dolgot? Milyen dolgot?... - Torpanok meg. - Nem értem, miről beszélsz. És Zalán, szerintem máshová üljünk be, ha lehet. - Már körül is nézek egy másik opció után kutatva, abban reménykedve, hogy hamar egy másik kávézóra vagy bárra bukkanok, ahol kevesebb rá az esély, hogy visszajut anyámékhoz, hogy szabadidőmben a Minisztériumba járogatok. Az egész beszélgetés már most kissé feszültté tesz, talán a tartásomon is érződik, hogy nem szeretem a tudatlanságot, és szívesen érteném már meg, hogy mi ez az egész, ami miatt orvosi leleteket nyom a kezembe, és mindezt a Mágiaügyi Minisztérium előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A srác feszültsége nem meglepő, ilyen, amióta csak ismerem, de az a bizonyos titok azért eddig viszonylag biztonságban volt. Legalábbis részemről - és legalábbis én így érzékeltem. Ő azonban felvilágosít, hogy nagyon is egyértelmű a környezete számára, hogy valami van.
- Jól van, jól van na - tartom fel kezeim védekezően. - Oké, értem, szar minden. - Egyezek bele, most épp az iróniától mentesen egyébként. Kakasi egyértelműen beletenyerelhetett valamibe, ha Hollósi már szükségét érezte, hogy engem is idehívjon a nyári szünetben, mikor egyébként megmenekülhetne a képemtől.
Az új papírt kissé nehezen olvasom, ám a fiú a segítségemre siet, hogy értelmezze számomra az ott szereplő adatokat.
- Na jó... elmondásod szerint, ha jól értem, minden normális. Szóval... ez jó hír...? Gondolom? - Pillantok rá várakozásteljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik viselkedése egyre több okot ad az aggodalomra. Ahogy elsápad, ahogy behúzza fülét-farkát, úgy fújom ki a levegőt halkan és apránként.
- Zalán, nem kell aggódnod, továbbra sem mondok el semmit senkinek, mint ahogy eddig sem tettem, és nyaggatásnak sem fogom fel a dolgot. - Függesztem rá tekintetem a másikra. - Viszont szeretném tudni, mi az, ami miatt szükségét érezted, hogy idehívj. Nem mintha bajom lenne vele, hogy idehívtál, még annak ellenére sem, hogy milyen vagy részegen.
Kissé talán grimaszolok, de inkább csak feloldani igyekszem ezt a szerencsecsomagot. Kissé rideg a mi kapcsolatunk, megint iderángatott és már a saját orvosi leleteit nyomogatja a kezembe, ahelyett, hogy bármit megemlítene, de ki vagyok én, hogy kérdezősködjek, ugye. Leginkább... senki. Én támadtam le Zalánt a folyosón, én erőltettem ki belőle a titkát, melyet kényszeredetten megoszt velem, mert nincs senki más, aki értené, hogy milyen ez. Én tudok neki egyedül segíteni, ha nem akar a jóslástantanárhoz fordulni. De mégiscsak egymás mellett élünk a kastélyban, és ez össze tudja kuszálni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lüktet.
Kezemmel végigsimítok elegáns dísztaláromon. Nagyot lélegzek. Magam körül nevetést hallok, így én is halkan nevetni kezdek. Fogalmam sincs, min.
Ahogy kinyitom a szemem, ismét szembetalálom magam szüleim kollégájával és jó barátjával. Ő még mindig nevet. Fogai hófehérek, pont, mint a szakálla, mely rendezetten keretezi arcát. Szemei mint a patkányé, feketék és kicsik, csak az alkalmat keresik, hogy valami kivetnivalót találjanak a mai állófogadásban. Körülöttünk hangzavar, ki sem tudom venni, miről beszélnek, de érzem a férfi mentolos leheletét, még ilyen távolról is.
Mindjárt elmúlik a lüktetés. El kell múlnia...
- Igen... igen, külföldön. Magyarországon - válaszolom, mert azt veszem ki, hogy jelenlegi tanulmányaimról kérdeznek. Kezem kissé ökölbe szorul. Mosolygok.
Tekintetem végigfuttatom a tömegen, ismerős arcot keresve. Nem tudok rájuk figyelni. Tudom, hogy kellene, de képtelen vagyok rá. Körülöttem csörrennek a poharak, valakik épp koccintanak mellettem. Egy éles, női nevetés hasít a fülembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hatalmas szemek néznek vissza rám, amelyek csillanása ismerős, még a lüktető fájdalom függönyén is átüt. A felismerés azonban csak akkor ér el, mikor meglátom a lány alakját, mely kibontakozik a tömegből - elegáns ruhát visel, haja a vállára omlik.
Meg is szólít, lelkes integetése révén pontosan a fejem lüktetésének ütemére mozdul a keze. A férfi szavai elapadnak, ahogy Altea megszakítja a végeérhetetlen gondolatfolyamot; apró szemei még inkább összeszűkülnek, én pedig megérzem a lány érintését a karomon. Hozzám beszél, de fogalmam sincs, miről - rápillantok, ahogy igyekszem felfogni az értelmet a szavai mögött. Még az is lehet, hogy teljesen normálisnak tűnnék, ha a motorikus mosoly nem lenne pontosan olyan, mint azelőtt, hogy megpillantottam.
- Az ígéret...? - Motyogom, majd egy fájdalomhullámnak köszönhetően grimaszba fordul az arcom. - Ó, aha, hát persze... bocsáss meg, elfeledkeztem róla, túlságosan belemerültünk a beszélgetésbe... - Arcizmaim kissé elengednek, s egy apró sóhajt is megengedek magamnak, miközben kezem Alteáéra talál a karomon, hogy megkapaszkodjak benne. Ismét felöltöm a mosolyom.
- Azonnal megyünk is, tudom, hogy a barátod, akinek be akarsz mutatni, nem marad sokáig - hazudok szemrebbenés nélkül. Szorításom egyre csak erősödik a lány kezén. - Előbb persze engedd meg, hogy én bemutassalak drága szüleimnek. Everly Jeanine Ebony és Peter Edgar Ebony, Várffy Altea Katalin. - Teszek eleget a formalitásnak, ám a lány kezét még mindig nem engedem. - Magyarországon ismertem meg a tanulmányaim alatt, mindketten a Rellon prefektusai vagyunk... ő pedig Wilfred Hamilton, a szüleim jó barátja, varázslény felügyeleti főosztály.
Mire a monológ végére érek, lábaim már sokkal gyengébbek. Elmosódottan látom a szüleim mosolygó arcát, ahogy anyám kezet nyújt a lánynak. Nagyon örvendek, hangzik el több irányból. Ismét hallom a poharak éles csilingelését valahonnan a teremből, miközben lehunyom a szemem egy másodpercre.
- Akkor hát... csak utánad, hölgyem - mondom, az indokoltnál jóval kevésbé artikulálva. Tulajdonképpen nem igazán látom, merre indulunk el, de mikor már jópár lépést tettünk, némiképp közelebb hajolok hozzá. - Vigyél ki innen... el fogok ájulni... - súgom neki, mert érzem, hogy tudatom egyre tompább, s lábaim is remegnek. Az erő lassan el fogja hagyni a tagjaim, és ez nem következhet be idebent. Ujjaim egyre hidegebbek a lány kezén, ahogy lassan remegni kezdenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mellettem felcsendülő hang szinte már idegen. Sosem hallottam még így beszélni Alteát... ez tényleg ő? Pánikreakciómnak és túlkombináló elmémnek azonban nincs ideje működésbe lépni, ahogy ismét elkap egy löketnyi fájdalom, kisöpörve minden kétséget az agyamból. Mikor végre kinyitom a szemem, már csak a lány hatalmas őzikeszemeivel találkozik a tekintetem. Pár pillanat késéssel fogom fel, hogy nekem is beszélnem kellene.
- Igen, elnézést a kellemetlenségért... biztos vagyok benne, hogy... lesz még alkalmunk szót váltani. - Bólintok egy aprót.
Hamarosan már úton vagyunk - nem is vagyok biztos benne, melyikünk tette meg az első lépést, és abban sem, hogy melyik pillanatot találtam alkalmasnak, hogy ingatag egyensúlyommal lehajoljak a lányhoz. Altea utasítását azonban automatikusan követem, s amennyire tudom, ökölbe szorítom a kezeim, mindkét karomat megfeszítve. Már csak egy kicsit kell kibírnom. Altea ki fog engem innen vezetni valahova, ahol már minden rendben lesz. És különben is, az is lehet, hogy nem is fogok... elájulni...
Nagy levegőket kezdek venni, s a számon fújom ki, hogy oxigénhez jusson a szervezetem. A látást, mint érzékszervet, rég feladtam; szemeim lehunytam, s hagyom, hogy a rellonos vakon vezessen.
Halványan érzékelem, hogy körülöttünk csendesedik a hangzavar. A kristálypoharak csörömpölése még mindig élesen cseng a fülemben, de már csak emlékként.
Ekkor azonban megérzem a hideget a bőrömön. Kinyitom a szemem; mintha már máshol lennénk, egy folyosót látok, melyről pár ajtó nyílik, nem tudom, hova. Még mindig hallom a zsivajt, de egyre tompábban és tompábban. Pedig csak botorkálunk.
- Altea - szólok a lánynak. Érzem a hűvöset az arcomon, ahogy megszédülök. - Nem láthatják meg - figyelmeztetem, ahogy kezem remegése már egyértelművé válik.
Tekintetem hamarosan kiüresedik, pupilláim kitágulnak, s lábaim elengednek, amint a másik lenyomná egy ajtó kilincsét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy pillanatra minden elhallgat. Az őszi levegő hirtelen áramlik a tüdőmbe, azt azonban mintha rögtön ki is préselné belőlem egy erős csattanás. Érzem, ahogy tudatomba azonnal be is férkőzik a másik valóság, az igazi; nagyon közelről hallom meg a lány hangját, miközben a fák levelei is egymáshoz érnek a szélben. Látom a vért, s ahogy szemeim kinyílnak, Altea elmosódott alakját is. Hallom, ahogy a nevemet sziszegi, mely ijesztően elegyedik a képpel, mintha csak a játszótér végében megjelenő alak hívna a rellonos hangján egy másodperc erejéig... Theodore!
Egy löketnyi fájdalom a fejemben, s Altea hangja elég ahhoz, hogy kiszakítsanak; a fekete-fehér kép és a hideg levegő emléke marad előttem csupán a holtidőben, amikor még nem teljesen látom a valóságot, de tagjaimba már valamelyest visszatér az erő.
Látásom hirtelen élesedik ki, melyet követ az érintés érzése, Altea karjai körülöttem, és a fal a hátam mögött - megkapaszkodom a lányban.
- Basszameg - kapok levegőért, ahogy zavarodott agyam egy pillanatra még a dohos szoba szagát is megérzi, melyet a lány illata vált fel. - Altea... bocsánat...
Légzésem jóval szaporább, mint mikor elindultunk, érzem, hogy szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Még mindig szédülök, kezeim pedig remegnek - súlypontom azonnal a falnak igyekszem támasztani, hogy legalább a lányt ne nyomjam össze, s szaporán igyekszem pislogni.
- Altea, ne haragudj - kérek ismét bocsánatot, de annyira még nem vagyok magamnál, hogy azonnal ki tudjak ötölni valamiféle magyarázatot; kezem viszont rögtön az orrom elé teszem, ahogy megérzem az első csepp vért alatta, bár reflexeim most nem az igaziak. Még mindig nagyon fázom.
Nem, ez így nem lesz jó... bár a világ még meg-megfordul körülöttem, a helyzetünk, hogy hol vagyunk, úgy nyilall a tudatomba, mint a fájdalom az imént a fejembe, így rögtön megpróbálom kihúzni magam, s rendezni tartásom annyira, hogy legalább minimalizáljam a károkat - valószínűleg nem sok sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán hamar letesz az ötletről, miszerint menjek csak vissza Angliába nyugodtan, majd szeptemberben megkeres - helyette inkább egy másik helyet találunk, és le is ülünk egy teraszos részen, nagy bánatomra nem egy hűtött helyiségben, de legyen. Vele szemben foglalok helyet, s ahogy végre elhelyezkedtünk, előáll ittlétünk okával.
- Micsoda? - Kérdem halkan Zalán arcát fürkészve.
Egy kis csend áll be közénk, nem tudok azonnal reagálni; látom a srácon, hogy széteszi az ideg, de tény, hogy az én gyomromba is költözik egy kis görcs a szavaitól. Ez nem csak azt jelenti, hogy bizony tényleg lebukott, hanem hogy amit lát, az félreérthetetlenül a jövő. És amit én látok... nos, az is az. Ezt eddig is tudtam, de így... azért más.
- Aha... potenciális látóként. - De miért is van ott ez a szó? Hogy potenciális? - Nem tudják teljes bizonyossággal megmondani ezek szerint, hogy amit látsz, az tényleg a jövő? Miért nem? - Teszem fel a logikusnak tűnő kérdést. Mielőtt nyugtatni kezdeném, muszáj lesz teljesen megértenem, miről van szó...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán épp csak elkezdi magyarázni, ám a pincérnő hamar megszakítja.
- Egy jegeskávét kérnék én is, köszönöm. - Mondom a lánynak, magamban azt kívánva, hogy mielőbb felszívódjon; szerencsére ez meg is történik, Hollósi folytathatja.
Aha. Óriási. Tehát egyszerű téblábolásról van szó. Egy kissé felmegy bennem a pumpa, nem csak a hatóságok és gyógyítók töketlenkedésétől, hanem a helyzettől is.
- Semmirekellő banda - motyogom orrom alá. - Lerángatom őket a seprűről, aztán majd megtudják, mennyire vagy jövendőmondó. - Felháborodásom egy frusztrált hajbatúrás is jelzi, ahogy igyekszem átgondolni a dolgot.
- Igen, ez igaz, nálam más jelek is voltak, de... vigyenek el akkor téged egy bizonyított jóshoz, vessenek kártyát... használjanak krisrálygömböt... vagy valami. - Egy aprót sóhajtok, majd hátradőlök a széken. Lehet, hogy Zalán nem akarja tudni, hogy valóban a végzetét látja-e - ami szerintem olyan biztos, mint semmi -, de ez... ez nem elég. Mintha félbehagyták volna a vizsgálatát, mintha nem is érdekelné őket. - Biztos vagyok benne, hogy valahogy a manakisülést is lehet mérni egy látomás alatt... nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Aha, persze. Ez is valami.
Füstölgök. A Minisztérium igazán megtehetné azt a szívességet, hogy némi kompetenciát mutat, és rendesen kivizsgálja Hollósi esetét. Hihetetlen, hogy ennyire nem képesek.
Zalán pánikja végre értelmet nyer: a papír, amit alá kell írni... be kell sétálnia a Minisztériumba, és formalitásból alá kell írnia egy dokumentumot. De nincs túl sok választása.
Mielőtt kinyithatnám a szám, megjelenik a pincérnő a rendelésünkkel.
- Egyelőre nem kérünk mást, köszönjük - meg sem várom Zalán válaszát a lány kérdésére, mielőbb hallótávon kívül akarom tudni.
- Zalán... nincs más választásod, mint aláírni azt a papírt. Konkrétan nincs választásod. - Igyekszem eloszlatni a kételyeket a srác fejében. - Ha nem teszed, meg fognak találni.
Egy kortyot innom kell a kávéból, hogy összeszedjem a gondolataim, és valami használhatót süssek ki ebből az egészből. Nem egyszerű.
- Ha aláírod, lehet, hogy tudnak segíteni, hogy tisztábbá váljon, mi fog történni utána és előtte. Hogy tudd, mik lesznek a pontos körülmények, és milyen... hatásokra számíthatsz. Megtudhatod, hogy mi lesz... a vége. A helyzetnek. - Magyarázom neki, kezeimmel gesztikulálva. - Nem halálos ítélet az a papír. Eddig is... tudtuk, hogy igaz, amit látsz. - Fejezem be végül, ráemelve a tekintetem, felkészülve, hogy valahogy el kell kapnom, ha netán el kívánna rohanni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hiába húzom ki magam, kezem még mindig remeg, s a szédülés sem múlik könnyen. A légzésemre igyekszem koncentrálni, legalább az valamennyire lenyugodjon, ahogy próbálok ura lenni a helyzetnek.
A lány hangja mégis átüt a fogadásból hallatszódó zsivajon.
- Ja, tudom - szűröm a fogaim közt, és még bólintanék is, ha nem akarnék beleszédülni a gondolatba. - Rosszabbul néz ki... mint amilyen. - Igyekszem hazudni, de szemeim le vannak hunyva, hogy legalább ennyivel is több esélyem legyen valami hitelesre.
Hamarosan azonban meg is kapom az utasítást, aminek egy pillanatig sem jut eszembe ellentmondani; valamilyen módon most Alteára bíztam magam, talán azért is, mert én még nem tudok felülkerekedni a szituáción. És valljuk be, választásom sem sok van. Még mindig hidegek az ujjaim.
Követem a lányt, s ahogy számomra elképesztően hangos csattanással bezáródik mögöttünk az ajtó, végre elhal a zaj egy része, amit fájó fejem nagy megkönnyebbüléssel fogad. Mindezek mellett azonban érzem, hogy ahogy Kati súlypontja arrébb billen, az orrom még inkább vérezni kezd. A kezem még mindig odatartva nyitom ki végre a szemem. A helyiség mibenlétét fel sem fogva egy széket pillantok meg, amibe habozás nélkül huppanok bele.
- Ahh... utálom - motyogom, s ismét le kell hunynom a szemem. Hamar megtalálom az egyik selyemzsebkendőt a zsebemben, hogy azt az orrom alá nyomjam, ahogy kissé hátradöntöm a fejem.
- Nagyon köszönöm, Altea - sietek a tudtára adni, hogy éppen életet ment, ahogy még mindig igyekszem túllendülni a képen, mely sötét alakja egyetlen másodpercre ismét megelevenedik előttem, mint egy lidérc, hogy aztán szertefoszlódjon, ahogy ismét kinyitom a szemeim.
Egy télikertben vagyunk, mely félhomálya előnyömre válik migrén-szempontból. Az ablakból beszűrődő halvány fény csak annyiban segít, hogy lássam, hamar el fogom áztatni a zsebkendőt az orrom alatt.
- Ez mindjárt... el fog múlni. Remélem. - Igyekszem felülkerekedni a képpel járó félelmen, hogy lassan előkészítsem a magyarázkodást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik szavait pár pillanat csend követi, majd a jégkockák koccanása a kávéban, melyet lassú mozdulattal keverek fel.
- Csak annyi fog változni, hogy elismered, hogy igaz, amit látsz. Láttad az egész végét is? - Pillantok fel rá, s elhalkítom szavaim. - Láttad a sötétséget, a halált? Mert eddig erről nem számoltál be. Ha nem láttad, akkor meg ne vedd olyan rohadt biztosra, szerintem.
Ő is tudja, hogy úgy tartom: jobb mindenre felkészülni. Ám az is túlzás, hogy ennyire biztosra veszi az egész kimenetelét, még akkor is, ha... nos, értem, hogy miért csinálja.
Mikor nálam landolnak a papírok, olvasni kezdek, miközben hallgatom a magyarázatát.
- Akkor elég jók a találati arányaink. - Közlöm, mintha csak valami groteszk torpedó lett volna a tavalyi évünk; ám a bénulás említésére óvatosan felpillantok rá.
- Ez... rohadt nagy szívás. - Mondom, mert hirtelen nem tudok mást felelni. A jégkockák ismét megcsörrennek a poharamban, amíg egyszer, kétszer, majd harmadszor is köröztetem kanalam az italban.
- Ha ők nem tudnak vele semmit kezdeni, nekünk kell. - Hangom határozottan, céltudatosan és magabiztosan cseng, s még egy bólintással is súlyt adok szavaimnak. - Biztos vagyok benne, hogy ki fogunk rá találni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Csak sötét...
Zalán csendes hangja, tartása arra késztet, hogy lesüssem a szemem. Csak sötétség, semmi más. Amellett, hogy megijeszt, amiről beszél, túl sok kérdés merül fel bennem. El akarom hinni egyáltalán, hogy a sötétség valóban az, amire gondol?
- Az is lehet, hogy csak nem volt mit látnod utána, mert eszméleted veszted. Nem kell... halálnak lennie. - Vetem fel. Kávémba végre bele is iszok, a jeges ital valamelyest hűt ezen a forró napon.
- Milyen volt? - Bukik ki belőlem mégis. - Úgy értem... csendes? Nyugodt? Vagy csak... a semmi?
Nehezemre esik a papírra figyelni, melyet a kezembe adtak. Ezek a kérdések túl fontosak, és túlságosan lekötnek, hogy másra koncentráljak. A jégkockák megunhatatlan csörgése tökéletes monoton aláfestés, melybe a körülöttünk szertelenül, tudatlanul nevetgélő muglik beszélgetése is beleolvad. Nem tudnak semmit, és talán most először életemben egy pillanatra irigylem őket érte. De csak egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem tudom, miért vagyok annyira agyament, hogy felteszem ezt a kérdést valakinek, akinek gyakorlatilag most igazolta a minisztérium, hogy látó. Ugyanis a válasza... megijeszt. És nem tetszik. Nem akarok hinni neki: de muszáj.
Jó pár pillanatig hallgatok ismét, nehezen jön meg a hangom.
- Ez elég kegyetlen lenne - fűzöm hozzá. Érzem, ahogy egy csepp izzadtság legördül a halántékomon ebben a fullasztó melegben. - Nem láttam, amit te, szóval nem tudom... de... kívülről nézve... én tényleg el tudom képzelni, hogy csak elájulsz. Hogy nem a véget tapasztaltad meg. - Függesztem én is tekintetem a velem szemben ülőre.
Hamarosan már a papírokat bújom, de nehezebben fókuszálok, így lassabban is tart, mire végre átrágom magam rajtuk. Eszembe jut ugyanis, hogy valószínűleg ugyanezt látnám, ha lenne saját aktám.
Miután minden kérdést megválaszolt, Zalánra pillantok. Kortyolok az olvadozó jegeskávéból.
- Örülök, hogy idehívtál és megmutattad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán is szóbahozza a tábortüzet, mire nevetnem kell.
- Elképesztő, hogy fogalmad sincs. - Csóválom a fejem. - Zalán... legalább arról szólhatnál, ha valaki előtt kiderülnek a titkaid, csak azért is, hogy tudjam, kivel kell óvatosnak lennem. - Nem mintha akkor nem táncoltam volna Alteával, ha tudom, hogy tisztábban van az igazsággal. Az lehet, hogy nem kértem volna fel magamtól, ha nincs Zalán idegesítő pillantása. Viszont nem szeretem, mikor nem vagyok tisztábban az erőviszonyokkal.
Ez persze nem minden. Még beleiszok a jegeskávém maradékába, majd intek is a pincérnőnek, hogy kérjem a számlát, hiszen a poharaink tartalma lassan kiürül.
- És... annak is örülnék, ha azt is tudtomra adnád, ha neadjisten rólam tudsz meg valamit. - Pillantok rá ismét a levitásra. Enyhén megcsóválom a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem túl lenyűgözött pillantást vetek a másikra. Nem arról van szó - még mindig foglalkoztat, mi lehetett az az emlék, amit üvegcsében tárol, és a nagyteremben majdnem elvesztette, de most még csak nem is arra célozgattam. Megcsóválom a fejem, ám Hollósi lassan elkezd magától is rájönni valamire. Csak tudnám, hogy a rengeteg titok közül most épp melyiket realizálta.
- Igen, basszus - erősítem meg azért. - Szóval légyszíves, legközelebb avass be ezekbe a dolgokba, mert nem szívlelem a meglepetéseket.
Ez tulajdonképpen mindenre elmondható, amire gondolok - azért tapogatózok a sötétben, mert bízom benne, hogy ki tudom szedni belőle, mire gondol, én magamtól ugyanis nem fogom kimondani azt a dolgot, amit megtudhatna vagy megsejthetne rólam. Figyelem vonásait, még akkor is, mikor a pincérnő megjelenik a számlával. A pénztárcámat elővéve közlöm: egyben fizetünk, majd hamarosan mugli fizetőeszköz kerül elő, hogy aztán a kávénk borravalóval együtt rendezve legyen. Ám mikor ismét tiszta a terep, Zalánra pillantok, várva, hogy beszélni kezdjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán magyarázatát mintha csak elvágták volna, s jó pár pillanat csend is követi, ahogy nagyjából próbálom összeilleszteni, hogy mégis miről hadoválhat. Az eleje tiszta, de a végét nehezen rakom össze magamban, míg megszületik a konklúzió.
- Jó, figyelj, nézd, én nem hibáztatlak semmiért sem. - Emelem a kezem védekező mozdulatra. - Mármint, ha jól értem, akkor... az nem rajtad múlt, hogy ő nem jól viselte a dolgot. Csak azt nem értem... hogy miért célozgattál nekem akkor a tábortűznél tulajdonképpen? Mikor jöttél rá egyáltalán, hogy én...? - Emelem rá kérdő tekintetem, ugyanis ez még mindig nem tiszta.
Hiszen az, hogy smárolt Kornéllal, alapból nem is tartozna rám; de szemlátomást Zalán valamiért magát okolja, hogy a háztársa majdnem ránkszabadított egy esőerdőt tavaly év elején. És ez az egész csak azért jött szóba amúgy is, mert olyan idegesítően viselkedett részegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Miért tenném? - Csóválom a fejem. - Ha egyszer amúgy sem a legstabilabb személyiség...
Hiszen Kornél azon az egy évnyitón már bizonyította ezt az egész iskola előtt, nem szükséges számomra a további magyarázat.
Ingatom a fejem kissé, ahogy Zalán arról beszél: megviselte az eset. Ezzel együtt tudok érezni valamelyest, még úgy is, hogy nekem sosem, vagyis nem pontosan így volt részem a... ráébredésben.
A másik szavai először zavarodott szemöldökösszehúzásra késztetnek ("sajátjai"?), de ezen hamar továbblépek, ahogy valamiféle szakítás képe körvonalazódik bennem Zalán szavai nyomán, azaz ez nem csak szórakozás volt számára. Figyelmesen hallgatom Hollósit, míg a szüleit nem említi.
- Az... kemény dió, igen. Nekem is nehéz lenne anyával. - Mondom őszintén, mert látom, hogy a levitásnak sem lehet egyszerű a helyzet otthon ilyen szempontból. - Akkor nem tudják?
Azonban ahogy a másik folytatja, ismét összeszalad a szemöldököm, ahogy rájövök, hogy valamit nagyon félreértett. Azonnal csóválni kezdem a fejem, de megvárom, míg a végére ér. Bár ne tettem volna - Zalán tehát poénból flörtölt velem, derül ki a szavaiból, úgy tűnik, részegen jó ötletnek tűnt számára ez a szórakozás, miközben azzal az eridonossal táncolt. Megcsóválom a fejem, egyrészt rosszalva ezt - hiszen mégiscsak belevonta azt a szerencsétlen csajt -, másrészt már maga a poén miatt is.
- Ja, persze, megbeszéltük, nem vettem komolyan... csak felcseszett egy kicsit. De hagyjuk - legyintek valamiféle mosollyal. - De Zalán, szerintem valamit félreértettél. Nem azért nem lehet velem poénkodni más lányokról, mert... szóval ennek inkább... a szüleimhez van köze. Amúgy... vonzódom a lányokhoz is. - Halkítom le a hangom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán szavai tovább fokozzák az értetlenségem. A számla már rég rendezve, üres poharaink az asztalon, de addig úgysem tudunk felállni innen, míg ezt az egészet meg nem értjük.
- Mi? - Kérdezek vissza, hiszen pont abból, amit mondott az imént, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ez az információ egyértelmű számára. De aztán csak még rosszabb és zavarosabb lesz minden. - A barátnőm? Te mégis miről besz-... Várj, te most kiről beszéltél? Zalán, nem értem - közlöm vele, ahogy még mindig figyelem a hozzám hasonlóan zavart arckifejezését.
Kell egy pár pislogás, amíg leesik valami.
- Zalán, te most Alteáról beszélsz? - Kérdem, és még az állam is leesik. És valami olyan történik ekkor, amit talán egy kezemen meg tudok számolni, hányszor esett meg eddig velem: arcomon érzem, hogy pirulni kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szóval a nevét se tudta? És azt hitte, hogy a barátnőm?
A pír egyre csak erősödik az arcomon, hát még amikor rákérdez, hogy én kiről beszéltem. Még a szemem is lesütöm, ahogy végül kínomban elnevetem magam.
- Merlinre - sóhajtom, és még a fejem is megcsóválom. - Nem, semmi, mindegy... ah... Kornélról beszéltem, Zalán. - Adom meg magam inkább. - Amit Agárdi mondott a tábortűznél, hogy... tudod.
Bár ez után a beszélgetés után annyi eszem lehetne, hogy nem bocsájtkozom feltételezésekbe, én mégis megteszem, pusztán azért, mert nem akarom kimondani, igazából beszélni sem akarok róla. Az egészről.
- Amit most véletlen elmondtam... maradjon köztünk, jó? - Kérem inkább, a számlát gyűrögetve a mutató- és középső ujjaim közt. - Senki sem tudja rólam, hogy mi a helyzet, és azt akarom, hogy így maradjon. Én azt hittem... rájöttél valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Semmit, csak... ne szólj senkinek - mondom halkan, tulajdonképpen lemondóan.
Mozdulok Zalán után, hogy én is a vállamra vehessem a táskám, mire kérdez. Némiképp azért elnehezedik a mellkasom rá, magam sem tudom, miért.
- Persze. Csak azzal - bólintok, ahogy kezeimet a zsebembe mélyesztem. Ez mégsem bizonyul túl kényelmesnek, így a jobbot kivéve a hajamba túrok, majd ismét zsebre vágom, hogy végül a táskám szíján állapodjon meg.
- Nem probléma, nem - csóválom meg a fejem finoman, ám Zalán a következő mondatával már abszolút lenulláz.
Jó pár pillanatig csak csendben haladok vele a minisztérium felé, ha kell, irányba állítva magunkat, mikor megszólalok.
- És téged hol érdekel, hogy Alti a barátnőm-e? - Teszem fel a kérdést halkan. - Csak hogy tudd, szerintem tud rólad.
A kényelmetlen érzés a mellkasomból a gyomromba vándorol, mint ahogy a bal kezem is a hátizsákom másik oldalára. A teljes elutasítással ebben a formában még nem találkoztam, akkor sem, ha véletlenül nyíltam meg a levitásnak. És nagyon, nagyon megbántam.
Eddig sem csináltam túl gyakran ilyesmit. Ez után sem fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Semmi új sincs a nap alatt: Zalán csipkelődése nem lep meg, de most épp nem is esik jól, így csak egy sóhajjal válaszolok. Hallgatom a történetet, hogy Altea hogy fedezte fel a másik tüneteit, hogy hogyan pöccent be. Tekintetem elkalandozik, a velünk szembejövő és az utca másik oldalán haladó embereket figyelem, miközben beszél.
Mielőtt válaszolhatnék neki, hamar vált tónust, sőt, meg is áll. Én rápillantok, úgy hallgatom, majd bólintok is.
- Igen, ez... elég frusztráló - mondom, azzal a halvány felismeréssel az agyam hátuljában, hogy nálam is ugyanez volt a helyzet. - Ezért fontos a meditáció, hogy jobban tudd uralni a helyet és az időt. - Ajándékozom meg jótanácsommal, visszatérve a régi fámához. - Remélem, gyakorlod a nyáron, ahogy megbeszéltük.
Ismét elindulok, hogy közelebb jussunk a Minisztérium épületéhez - bármennyire is nem előnyös, hogy egy látóval mutatkozok, mégis túlságosan érdekel, mire fel ez a nagy hajcihő, ami az egyik titkomba került. És ha már eljöttem, meg fogom tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már az is meglep, hogy Zalán mutat némi hajlandóságot a meditáció gyakorlására. Igaz, az, hogy mostanra hivatalos megerősítést is nyert ennek legitimitása a gyógyítóktól, biztos segített abban, hogy némi motivációt adjon Hollósinak, ha már én nem tudtam.
- Úgyis lesz. Nem baj, ha lassan... de haladj vele, amikor tudsz.
Valahogy alapvetésnek vettem, hogy Zalán jövőre is ott fog ténferegni a kastély körül, hiába értesültem róla, hogy Kakasi a nyomában van.
- Ez jó hír. - Bólintok is. - Milyen szakra is mész tovább? Általános? - Kérdem még mindig enyhe feszültséggel a gyomromban.
Akaratlanul is eszembe jut, hogy mi lenne, ha Zalán nem lenne közel, én pedig egyik éjszaka a játszótéren találnám magam egy alak társaságában, ez pedig tovább fokozza a kellemetlen érzést. Igaz, hogy nem sokat tudna tenni, hogy megakadályozza, ha valami borzalmas történne, de... legalább utána ott lenne... talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán válaszára lefut a keresztvíz a hátamon. Tekintetem lassan emelem rá, és ahogy rápillantok, valahogy már nem is őt látom: mintha egy, a végzete felé száguldó, megállíthatatlan gép lenne; mintha a szabad akaratától valamilyen hatalmas kéz teljesen megfosztotta volna, hogy beválthassa ígéretét.
- Gondolom, nem lettél hirtelen elemista - jegyzem meg halkan, hiszen a kviddicseseken, seprűlovasokon kívül az egyetlen tehetséggondozó az elemi mágusoknak van fenntartva ebben az iskolában. Tudom, mert én is szakválasztás előtt leszek jövőre. - Szuper. Remek hír.
Lehet, hogy Zalán épp a halálos ítéletéről beszélt. Jó hír, hogy felvettek mestertanoncira. Hát mondhatom, tényleg fantasztikus. Készítenem kellene a fekete dísztalárt?
Mérgem és be nem vallott aggodalmam, kétségbeesésem akkor sem párolog el, mikor Zalán már fordulna el - gyorsan kapok a csuklója után, hogy visszarántsam, ha már el is indulna.
- Hollósi, te most bemész abba az épületbe és aláírod a papírjukat. - Nézek a szemébe, ahogy megszorítom egy picit. - Akarsz seprűn repkedni a hülye Tehetséggondozón? Máshogy nem fogsz tudni, csak ha aláírod azt a pergament.
Az irónia. A sors konkrétan a bolondját járatja vele. De ezen a ponton már velem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik arca valami ritka egészséges érzelmet tükröz: a félelmet. Ha még most sem félne, komolyan megijednék tőle - de az nem segít, hogy bennem is valami hasonló kavarog, még ha csak az árnyéka is annak, amit ő érez.
- Tudom, hogy baromi ijesztő - mondom halkan, egészen más tónust megütve, mint az előbb. Nem viszem túlzásba, sőt: az én hangomon is hallatszik a félelem. - Tényleg az. De most csak egy dologra kell koncentrálni, hogy bemenj, és odaírd a neved a pergamen aljára. A többivel később fogunk foglalkozni.
Igaz, hogy megoldani így sem fogjuk tudni. De... az az igazság, hogy nem tudok semmilyen motiváló, megnyugtató dolgot mondani neki. Nem jut eszembe semmi. Erre ugyanis... nem lehet mit mondani. Pontoan tudjuk, hogy meg fog történni. És több, mint valószínű, hogy előbb, mint utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem kell túl sokat beleképzelni a dologba: kezem Zalán csuklóján maradt, ahogy magyaráztam neki, s erre pár lélegzetet követően fel is hívja a figyelmem.
- Nem futhatsz el, mert túl fullasztó ez a hőség ahhoz, hogy utánad rohanjak - mondom, s ezzel már el is engedem a levitást.
- Induljunk - bökök állammal az épület felé, s rögtön teszek is pár lépést, hogy végre talán Zalánt is mozgásra bírjam.
De mindeközben is csak azon jár az agyam: hogy lehet, hogy pont úgy jött ki, hogy a másiknak épp azt kell aláírnia, hogy látomása valósággá válhat - s csak ezzel a papírral emelkedhet majd fel ismét a levegőbe? Enyhén megcsóválom a fejem, ahogy ezen gondolkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A minisztérium a maga kellemes ismerősségében köszönt, még úgy is, hogy angliai testvérintézményéről van csupán rengeteg emlékem - hiszen kis túlzással a fél gyerekkorom bent töltöttem. Hivatalnokok egy csoportja gyors tempóban szeli át az előcsarnokot, mely fellengzőssége ellenére sem szebb, mint a londoni. A sort is hamar kiszúrom - párszor már jártam itt Magyarországra költözésem okán, ám teljesen más volt a hangulatom akkor, mint most.
Ahogy Hollósival beállunk a boszorkány mögé, tekintetem még mindig a termen járatom, s hamarosan egy bólintásra leszek figyelmes, ahogy anya egyik barátja üdvözöl. A legutóbbi vacsoráról mintha még az arca is rémlene, s a neve is itt van a nyelvem hegyén. Gyorsan viszonzom a gesztust, majd inkább Zalánra fordítom a tekintetem.
- Én biztos nem - csóválom meg a fejem. - Bármire is esik majd a választásom, remélhetőleg nem fogom elunni az életem közben. Szeretem a közeget, amiben dolgozni fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem - ellenkezek Altea szavaira. - Halál komoly. - Bár én tényleg szó szerint értem, ki tudja, hogy az állapotom nem megtévesztő-e annyira, hogy valóban szarkazmusnak tűnjön, amit mondok. Tényleg jól vagyok. Ezt igyekszem pedig a lány felé közvetíteni.
A szavaira meglepően engedelmesen csak előre döntöm a fejem s szorítom az orrom, ahogy kérte. Lélegzek, hogy felülkerekedjek ezen az állapoton, ám a hideg borogatásra még meg is ugrok, hiszen hirtelen ér a behatás.
- Köszi - mondom azért, s egy kis ideig csak lehunyt szemmel koncentrálok, hogy végre magamhoz térjek.
A gond csak az, hogy már egyértelműen jelét adtam a rellonosnak, hogy valamiféle titkolnivalóm van, legalábbis a szüleim elől. Ezt figyelembe véve kellene nekem valamiféle magyarázatot farigcsálnom, ami még épp elég hihető ahhoz, hogy ne érezze úgy, hogy tartozok neki az igazsággal, ha már segített. A fejem már csak a borogatás hatására is javul valamelyest, ám az igénybevétel valószínűleg nem fog neki segíteni.
- Néha egy kicsit rosszabbul vagyok, mint azt a szüleim gondolják. De semmi komoly, a gyógyítók tudnak róla. - Hozakodok elő végül a kész verzióval. - Esküszöm, hogy rosszabbul néz ki, mint amilyen. - Teszem még hozzá, s egy kissé meg is emelem a fejem, hogy felnézhessek Várffyra, aki hatalmas szemeivel vizslat éppen.