37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykőtől távol - Egerszegi Nina Viktória összes RPG hozzászólása (69 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 14. 08:42 Ugrás a poszthoz

Táli kirándulás - Bécs


    Nem tudom milyen ménkű csapott belém, hogy jelentkeztem a téli kirándulásra. Félreértés ne essék, nem vagyok antiszociális, szeretem az iskolát, de hogy pár napra elmenjek velük valamerre és még szabályokat is betartsak? Ez sosem volt a kenyerem, csakhogy akadtak befolyásoló tényezők. Az első, akit mindenképpen meg kell említenem, az Miska. Mivel a nővére rávette, hogy jelentkezzen, belehalt volna, ha nem rángat engem is magával, így addig győzködött, míg kissé megkésve, de leadtam a jelentkezésem. A másik indok, hogy itt volt az ideje egy kis szocializálódásnak. Bírom az alkalmazkodást, de a suli tanulóinak a felét sem ismerem, pedig biztos akadna olyan, aki akár még barát közeli státuszba is kerülhetne. A további nem elhanyagolható dolog – ám egyben utolsóként hozzáfűzött – pedig az ismerős arcok, lásd Sam, Đomi, Mira és Bálint. Na rajta jót szórakoztam. El sem tudom őt képzelni nagy közösségben élni, szerintem nagyon nem erre született. Ha egy zsiráffal kéne megosztania a lakhelyét, azt még reálisnak is tartanám, de hogy ő emberek között… Találkoztunk már egyik este, később is összefutottunk párszor, amit ebből leszűrtem, azok után nehéz volt elképzelnem, hogy pont itt futunk majd össze megint.
    Még tegnap este bepakoltam egy sporttáskába. Magamhoz képest kevés holmit rejtett a csomagom, de nem is divatbemutatóra készültem, ahogy új életet kezdeni sem, így bőven megtette a kis vállra való. Hét óra előtt tíz perccel értem oda, még bőven a megbeszélt találka időpontja előtt. Miskát persze egyből kiszúrtam, no meg a hátán cipelt nőszemélyt. Ha találkozott a tekintetünk, biztos látta rajtam, hogy már most jól szórakozom rajta, talán jobban, mint a korcsolyapályán. Miután elérkezett a hét óra betoppant Bálint is, a többiek különösebben nem foglalkoztattak, elég volt annyit látnom, amennyit láttam. Összekapdostuk az ikreket és a Minisztériumból nemes egyszerűséggel átkandallóztunk a Tündérszállásra. Leporoltuk magunkat mindnyájan, majd jöhetett a fejtágítás, hogy mit nem lehet. Diszkréten megforgattam a szemem, mert mindenki tudja, hogy azok a legcsábítóbb dolgok, amik tilosak, ráadásul kapásból tudtam valakit, aki esélytelen, hogy a vicodinja nélkül meglegyen. Hát ennyi. A szobabeosztásnál elhangzó nevek közül pár ismerősen csengett, de a legjobban Miskának és Samnek örültem. Két ismerős is lesz, nem fogunk unatkozni éjszaka sem, pipa. Megvolt a programterv és oszolhattunk. Már indultam volna bagzani, de dolgozott bennem a jó ágy foglalásának vágya, így először a szoba felé vettem az irányt. Rögtön kiszúrtam a zugdoki elfoglalt helyét, így gyorsan stip-stop ledobtam a saját cuccom az alatta lévő ágyra.
- Érdekes napjaink lesznek. Jössz bagzani Miskám? – tisztában voltam vele, hogy nem tizennyolc, de elkísérni elkísérhetett. Ennyi belefért a szabályokba, legfeljebb kiverem a kezéből a bűzrudat, ő meg elvágja a torkom. Kvittek leszünk.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 14. 22:32 Ugrás a poszthoz

Oroszország
(ÉK-re Szentpétervártól)
David és Mihael + Mesélő

    Néma csendben ültünk egész úton odafelé. Mindannyiunknak megvoltak a maga gondolatai, de valahogy nem mertük elereszteni őket. Megtehettük volna, hogy megállás nélkül beszélünk, de csak újabb vita kerekedett volna mindenből, amit már olyan sokszor átnyálaztunk. Tántoríthatatlanul küzdöttem azért, hogy idáig eljussunk és nem ez lesz a pillanat, amikor majd közlöm, bocs, mégsem. A tájat bámulva rengeteg dolog cikázott a fejemben. Először is megpróbáltam magam megnyugtatni, hogy hiába a többszörös túlerő, nekünk sikerülni fog az, ami lehetetlen, mégpedig azért, mert sikerülnie kell. Nem engedhettünk meg magunknak egyetlen botlást sem, mert ha túl nagyot esünk, akkor többet nem kelünk fel. A másik gondolatom a volánnál ülő David volt. Borzalmasan restelltem még mindig azt a csókot Mihaellel és tudtam, hogy nem felejtette el. Pedig az ő szájára akarom tapasztani ajkaimat, pedig tényleg őt akarom ölelni. Miska a barátom, az egyik legjobb, de nem több. Történt, ami történt, de egyszerűen képtelen vagyok többet adni magamból Davidnek, ha megszakadok se megy. Hogyan értethetném meg vele, hogy nem számít más? Persze sehogy. De az is lehet, hogy a szíve Ráhelhez húzza és ahhoz az édes lányhoz, aki a szerelmük gyümölcse lett. Miért is akarna egy kőszívű, felvágott nyelvű, szarkasztikus és kiállhatatlan nőszemélyt egy boldog, idilli család helyett? A választást én döntöttem el a partin. Amikor látott Mihaellel, akkor dőlt el, hogy nem engem fog választani, de talán sose tette volna.
    Az autó megállt, ezzel egy időben pedig a gondolataim is. Ahogy David hátrafordult és beszélni kezdett én makacsul bámultam a sivár semmit és némán hallgattam a mondandóját. Csak azért sem pillantottam rá, bármennyire is jól esett volna. Miután kiszállt még vártam pár másodpercet a járműben, de éreztem, hogy ez sem tart örökké, így végül kiszálltam, az ajtó pedig halkan csukódott mögöttem. A hátsó fegyvertárhoz sétáltam és kapásból elvettem pár kést, egy shotgunt, meg ami még elfért nálam. Mindenből egy kicsi. A halk megoldások emberének tartom magam, így ha lehet egyszerűbb késsel nekiindulni valaminek. David hangja rántott vissza a valóságba és ekkor ráemeltem a tekintetem. Fájdalmat láttam benne és mérhetetlen kétséget. Odaléptem hozzá és tenyereimbe fogtam arcát, nem érdekelt az, hogy mit mondott.
- Félek… - suttogtam, de nem mondtam többet. Helyette olyan puhán érintettem ajkaimat övéihez, mintha egy lágy párna simogatná. Életem egyik legérzékibb csókja volt ez, remélhetőleg pedig nem az utolsó. – Minden rendben lesz – mondtam, azzal elengedtem Davidet. Visszahajoltam a csomagtartó fölé és folytattam az eddig megkezdett tevékenységet. Ha Mihael is mellém ért, végigsimítottam a vállán. Nem búcsúzni készültem, de még csak feszültséget kelteni sem akartam. Egyszerűen csak jobb volt így tovább menni. Mondjuk abban azért reménykedtem, hogy a két srác nem borul egymás nyakába, mert sírógörcsöt kapok és kimenekülök az országból. Futva.
    Elléptem a járgány mellől és a tájat figyeltem. Egyetlen árva lelket sem láttam, még egy hangyát sem, ami jelezhette volna, hogy itt élet is van. Kissé ijesztő volt, hogy tényleg nincs segítség. Nem hívhattunk senkit, csak és kizárólag mi maradtunk, egymagunkban. Ha itt megtámadnak minket, védtelenek vagyunk. Szippantottam egy mélyet a levegőből és szinte dögszagot éreztem. A miénket.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. április 15. 14:47
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 19. 21:26 Ugrás a poszthoz

Oroszország
(ÉK-re Szentpétervártól)
David és Mihael + Mesélő

    Biztosan nevetséges, amit mondani fogok, de tudtam. Előre tudtam. Úgy értem, mire számítottam? Nem vakációzni jöttünk ide és mondjak bármit, Davidnek az egy búcsúcsók volt, Mihaelnek meg egy végső simítás. Ha azt gondoljátok, enyhén világvége hangulatom volt, akkor kezditek megközelíteni a valóságot. Megindultunk néma csendben az épületkomplexum felé, de sajnos útközben igen „kedves” társaságunk akadt. Már épp örültem volna, hogy milyen könnyen beosonunk, hahaha, amikor a fejünkhöz szorítottak pár jól szituált AK47-est – amit végtelenül imádok és nem mellesleg a kedvenc fegyvertípusom. Nem hittem soha, hogy le lehet izzadni röpködő mínuszokban, de isten bizony levert a víz. Mivel kezdésnek felráncigáltak a földről, így szintén kezdésnek úgy éreztem, jobb, ha valakit megajándékozok egy talpnyommal a fején. Aha. Meg ahogy azt én elképzeltem. Végtelenül kecsesen és óriási lendülettel suhant a lábam, csak izomagy egy olyan reflexszel kapta el, hogy még én is csak pislogtam. Utána amolyan filmes jelenethez illően kifordította a csavarral rögzített bokámat – köszi bunkókám! – és végtelenül elégedetten vigyorgott rám. Én el voltam foglalva a fájó végtagommal, Davidék azonban nem mondhatták el ugyanezt magukról. Csak a kilátástalan harcot láttam kibontakozni magam előtt, ahogy minden fegyver szép lassan hullik a földre és bár pár vágással gazdagodnak támadóink, alapjáraton röhögve püfölnek vissza.
    Gondoltam, itt az ideje a menekülésnek, végtére is ki nézi, mit csinál egy szerencsétlen pára… Itt megint meg kell jegyeznem, hogy végtelenül naiv voltam, ugyanis visszakézből úgy megrántották a hajam, hogy csak úgy nyekkentem. Ekkor eldördült egy lövés és David a földre hullott. Elkerekedett szemekkel néztem oda és kivételesen én leptem meg ellenfelemet. Olyan sajtost kapott, hogy fel is nyögött. Kár, hogy a fejét is olyan izomréteg védi, hogy egy kalapács kéne a simogatásához. Nem csoda, hogy ezután én is kaptam egy pofont, majd a vállára kapott és úgy cipelt, mint ahogy egy zsákot szokás. Persze ész nélkül püföltem a hátát, rúgtam, kapálóztam, még haraptam is volna, ha láttam volna szabad bőrfelületet.
    Az épülethez érve végre talajt ért a lábam, de mielőtt reagálhattam volna, vasmarok fogott rá csuklóimra és ráncigált be egy szobába, ahol akkorát löktek rajtam, hogy szerencsétlen csípőcsontom a padlótól kapta a másikat. Felnyögtem, mert hiába voltam pehelysúlyú, azért ekkora erőnél baromira tud fájni a landolás. Megakadályozva, hogy szorosabbra fűzzem kapcsolatom a hideg kővel felrántottak, hogy egy székhez kössenek.
- Engedj már el te veszett állat! Hogy törne ketté a gerinced és a varjak kaparnák ki a szemed! – üvöltöttem neki, de mindhiába. Eleve lehetetlen volt a szabadulásom szorításából, ahogy pedig kezeimen horzsolásig húzta a kötelet végképp befellegzett a „fuss, amíg látsz” tervem. David, lábában golyóval, Mihael pedig kissé megtépázottan várhatta a folytatást. Én azért annyira nem voltam kíváncsi a következő lépésre.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 01:25 Ugrás a poszthoz

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Aznap reggel, mikor férfi lettem, úgy döntöttem soha többé nem fogok nadrágot hordani, ha egyszer visszaváltozom nővé. Az ígéretemet megtartottam, ehhez híven pedig egy hete csak szoknyát hordok. Az a trauma, mikor az ellenkező nembe tartozóként ébredsz fel, részben felbecsülhetetlen, részben pokoli. Felbecsülhetetlen, mert rájössz, milyen olyannak lenni, amilyen nem vagy, de közben pokoli is, mert a hormonális és külső változások teljesen feldúlják a normál és a kapcsolati életedet. Az a pont a végleges megsemmisülés, mikor szeretnéd megcsókolni a párodat és rájössz, hogy ezáltal meleg vagy (amivel önmagában nincs gond, csak ha hirtelen válsz azzá, mikor sosem voltál az). Szóval jah, nem vagyok rajongója a nemváltásnak, de ami történt, megtörtént.
    Mivel szerencsésen visszanyertem minden hiányosságom és adottságom egyszerre, végre eljöttem a fotózásra, amit még a múlt héten kellett volna megejteni. Hosszú napom volt, de minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, tökéletes munkát végeztünk. Talán nem bölcs dolog munkaügyben kilógni az iskolából, de senki sem tiltotta meg, vagy ha mégis, nem személyesen. Ezúttal egy kellemesen eldugott helyen szálltam meg, tudván, hogy egy kitűnő kis bár rejtőzik a közelemben. Hiába, van, aki így vezeti le a feszültsséget és üríti ki a gondolatait. Igaz, egy nő jobban teszi, ha csínyán bánik az alkohollal, ezek viszont nem azok az esték voltak. Ilyenkor ünnepeltünk és elkönyveltünk egy újabb eredményes teljesítményt, amire szép mennyiségben inni szokás.
    Nem telt sok időbe és meglátogattam a lenti bárpultot, ahol egy tequilát kértem - kezdésnek. Nem terveztem lerészegedni, az az esetemben úgyis egy vagyonba kerülne, de a hangulatot meghozni ér. Meggyőződésem volt, hogy itt nem futhatok össze egyetlen ismerőssel sem, szóval halálos nyugalommal ücsörögtem, míg a társaság megszemlélése mellett nem döntöttem. Hiba volt. Ahogy szép lassan végigfuttattam tekintetem a jelenlévőkön, egy ismerős arcot fedeztem fel, méghozzá egy tanárt. Lévén nem vagy ijedős típus, csak egy pillanatra merevedtem meg, mielőtt izmaim újra visszazuhantak volna ernyedt magányukba. A tekintetünk, ha nem is sokáig, de összekapcsolódott, én pedig elfordítottam a fejem. Nem tudhattam, hogy megismert-e, de nem fogadtam volna a szenilisségében, így kértem magamnak egy vodka narancsot, hogy oldjam a hangulatom. Talán meg kellett volna mozdulnom, odamennem, de jobb szeretem, ha nem én kergetem a sorsot, hanem fordítva. Amennyiben szívesen elkölti velem estéjét a tanár úr, nem állok az útjába, de kezdeményezni nem fogok. That's life.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 3. 01:30
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 11:24 Ugrás a poszthoz

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    A lebukásveszély mindig ott lebeg a fejem felett, ezen sosem tudtam segíteni, abban viszont reménykedtem, hogy nem járkálnak ide tömegesen a minket oktató tanárok. Bár őszintén szólva, amíg nem Dwayne Warren jelenik meg az ajtóban, addig nincs olyan nagy baj. Erről szólva hozzá kell tennem, hogy nagyon nem csípem és csúnya dolgok történnek majd vele, ha megbántja Lénát. Mégis csak a legjobb barátnőm, szóval aurori végzettség ide vagy oda, kinyiffantom a tagot. Ebben az esetben viszont a korábbról már megismert tanerő ücsörgött a bárpult másik oldalán. Reménykedve, hogy memóriája ez esetben kihagy, elfordultam tőle, hogy italt rendeljek magamnak, csak tévedtem. Túl jó az emlékezőtehetsége, nekem meg túl peches napom van. Nem úgy ismertem meg, mint aki feldobna ezért az igazgatónál, de sosem lehet tudni, így mindenképpen óvatosnak kellett lennem. Mire elém került a rendelt ital, nagyjából akkor érkezett meg mellém, így kénytelen voltam ránézni. Továbbra is ugyanolyan barna volt a szeme, mint emlékeztem és továbbra is ugyanolyan jól nézett ki, mint eddig. Innen megközelítve a felállást már annyira nem tiltakoztam a társasága ellen. Mikor szólt, hogy fizeti az italomat, azért megeresztettem egy mosolyt. Nem szoktam élni az efféle lehetőségekkel, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy van választásom.
- Gondolom, a helyzetem amúgy sem teszi lehetővé, hogy megítéljem, mi diszkrét és mi indiszkrét a tanár úrtól – biccentettem egyet. Ez amolyan köszönésféle volt. Nem terveztem a szokásos felszínes csevegésen végigzongorázni magunkat, de ő sem, így hát kerültem az időjárás témáját. Mert annál amúgy sincs kínosabb. Ettől függetlenül hangom kissé szarkasztikusnak hatott, ahogy az utóbbi időben mindig, ám ezúttal nem óhajtottam provokálni. Csak a szokásos formán meneteltem végig. – Egyébként munkaügyben érkeztem. Holnap utazom haza.
    Belekortyoltam italomba és a poharat kezdtem szuggerálni. Mintha azt vártam volna, hogy felrobban és kiszáll belőlem a feszültség. Tekintetem újra a férfira emeltem, ezúttal viszont egyenesen íriszeibe fúrtam enyéimet. Nem tartottam nagy bűnnek, hogy eljöttem, de nem is kívántam ezt megvitatni senkivel. David miatt vélaerőmet korlátozottan használhattam, legilimenciát alkalmazni egyenesen pofátlanság lett volna, így maradtam az önerejű meggyőzésnél. Hátha.
- És ha szabad tudni, Ön mit keres itt, távol a kastély falaitól? – fél szemöldököm felhúztam, majd ugyanúgy tettem, ahogy ő. Háromszor körbe a jéggel, majd belekortyolni az italba. Gyanítom, ha férfi lennék, akkor elég sokan laposra vertek volna már, többek között modorom, bár nem elhanyagolandóan viselkedésem miatt. Azért reméltem, hogy Vasváry prof nem szándékszik megharagudni rám. Nem erre utazom.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 17:36 Ugrás a poszthoz

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Úgy tűnik, hogy megtaláltam az első olyan tanárt, aki értékeli a humoromat. Ez a zseniális felfedezés abban nyilvánult meg, hogy a mellettem ülő igen széles mosolyra húzta száját, ezzel következtetni engedte, hogy nem különösebben zavarja, mint inkább szórakoztatja enyhén felvágott nyelvem. Azért nem terveztem magam túlságosan elengedni, biztos, ami biztos alapon. Bár nyilván mókás lehet az idegein táncolni, kiforgatni minden szavát és belekötni, mégis tartogattam ezt még egy kicsit. Egyikünk sem ivott még annyit, hogy ez kivitelezhető legyen. Az utazás azonban szóba került, így én mondtam először mi szél fújt errefelé.
- Talán épp azért kell túlzásba vinni, mert még fiatal vagyok – töprengve vizslattam a plafont, mint aki elgondolkodott a dolgon, de valójában csak az örök ellenzék szerepét öltöttem magamra, így ha azt mondja, kék az ég, valószínűleg azt is megcáfolom. Ettől függetlenül igaznak éreztem, hogy amíg erőm teljében vagyok, tegyem a dolgom, később is ráérek pihenni. A modellkedés pedig nem az a műfaj, ahol agyban fáradok le, sokkal inkább fizikailag megterhelő egész nap talpon lenni és tűrni a körülöttem nyüzsgőket.
- Egy régi… - folyamatosan döntöttem lefelé a fejem, mintha éppen húznám ki belőle az információt. – Hölgy ismerőssel? – szemtelenül pislantottam rá és mosolyom elfedése érdekében belekortyoltam italomba. Az a legyintés részéről volt terelés, én pedig ki akartam próbálni, meddig mehetek el. Tökéletes alkalom egy tökéletes trükkre. Egyébként pedig akár félreérthető is lehet a kérdésem, hiszen mi is régebbről ismerősök vagyunk, ám utalhatok egy számomra ismeretlenre is. Többfunkciós rejtvény RULZ.
    A fürkésző tekintetnek engedve belenéztem íriszeibe és finom mosoly ült ki arcomra. Úgy tettem, mint aki erősen töpreng, program után kutatva, kissé még szemöldököm is összehúztam, csak hogy hihetőbb legyen. Aztán kisimult arcom és szélesebbre engedtem a korábban rajta ülő görbét.
- Nos, bár igen erősen kutattam emlékeimben, egyetlen olyan teendőt sem találtam, ami megakadályozná, hogy az este további részét Önnel töltsem – biccentettem egyet és hallva ajánlatát az asztalok felé pillantottam. Nem tűntek azért annyira nagyon magányosnak, még az az egy sem, ami épp üresen állt, de úgy voltam vele, hogy mehet a menet. Feltételem mondjuk akadt hozzá, de nem olyan fontos, hogy annak teljesítése nélkül ne jöhetne szóba a játék.
- Hát akkor ne várakoztassuk tovább azt a szegény asztalt. Viszont ha nem kellemetlen Önnek, lehetne, hogy tegeződjünk? – ezt általában az idősebbek szokták felajánlani, jelen esetben pedig főleg, hiszen tanárról is van szó, de nem az iskolában vagyunk, hogy halálba udvariaskodjam magam. – A kastély falai között természetesen nem lenne érvényes ez az engedély – azért ott már gyanús lenne csak úgy egy kósza „csá”-t odavetni a tanerőnek, de ha már szórakozunk, akkor abba nem tartozik bele a magázódás. Ráadásul azért annyira nem tartom öregnek – bár fogalmam sincs hány éves -, hogy adott esetben lebácsizzam… Méltó ellenfelei lehetünk egymásnak billiárdban, no meg verbálisan is. Meg amúgy is kíváncsi vagyok a laza Vasváry profra.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 20. 17:24 Ugrás a poszthoz

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján

A találós kérdéseket mindig is szerettem, főleg akkor, ha nyertem is. Itt nem volt különösebb tétje a dolognak, csak szórakoztam, épp ezért üdítőnek találtam, mikor Vasváry ugyanazokkal a mozdulatokkal válaszolt kérdésemre, természetesen nemmel. Akkor sem vallotta volna be, ha tényleg hölgy lett volna a dologban, csakhogy az alkohol mennyiségének fogyásával az esély hazugságra folyamatosan csökkent. Szóval úgy voltam vele, hogy elhiszem, de azért egy kaján mosolyt megengedtem magamnak. Higgye csak azt, hogy kételkedem a szavában és tagadásnak veszem. Lényegében teljesen mindegy, hiszen az igazat csak ő tudhatja, nem tartottam gyertyát, vagy ilyesmi…
Az estémet magányosan terveztem elkölteni, ahogy finom koktélokat iszogatok, fittyet hányva a munkára, az emberekre, az összes ügyes-bajos dolgokra, de nem sikerült. Már megtörtént a találkozás, az elkerülhetetlen beszélgetés és nem is sült el rosszul a dolog. Így hát mikor nekem szegezték azt a rendkívül egyszerű, de annál egyértelműbb kérdést, már rég tudtam a választ, mikor még mindig csak színleltem a heves agymunkát. Az este további közös folytatásának útjába nem álltam, ez pedig a profot se különösebben hervasztotta le, így végül végleg egymás mellé sodródtunk. Persze még egy merész felajánlást tennem kellett a teljes boldogság megkaparintása érdekében, itt pedig úgyszintén kedvező eredménnyel zártam.
- Köszönöm – biccentettem egyet, majd felkeltem és az asztalhoz sétáltam, tekintve, hogy az elsőbbség még ekkora pimaszság után is maradéktalanul az enyém volt. Eddig is szimpatikus volt a tanerő, ezzel pedig csak emelt a megítélésén. Az italomat szorongatva és bele-belekortyolva figyeltem, ahogy a férfi mindent előkészít, kérdésére pedig olyan természetességgel füllentettem, mintha legalábbis egy nyitott könyvből olvastam volna fel. Nem szép dolog, de nagyon érdekelt a reakció.
- Sajnos nem. Úgyhogy simán elversz – tártam szét a karomat. Túl egyszerű lenne, ha én nem tudnék biliárdozni, az meg nagyon vicces, ha meg akarna tanítani. Erről szólva, mindig is bírtam az érdekes szituációkat, úgyhogy teljesen ártatlan szemekkel pislogtam rá, miközben újabb szavak hagyták el számat. – Esetleg meg tudnál tanítani? Mindig is érdekelt… - kissé le is biggyesztettem ajkamat, hogy eddig még nem sikerült elsajátítani. Mintha ez igaz lenne és még el is szomorítana. Nagyon kevesen ismerik fel, ha hazudok, ezzel pedig remélhetőleg Vasváry így van, különben megint túl mókás lesz a helyzet, csak ezúttal az ő javára.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Temetés
Írta: 2014. augusztus 5. 15:26
Ugrás a poszthoz

Nem akarom elhinni, még mindig nem. Ginny temetésén állva a szívem legalább a tizedére facsarodott, de akkor keveset mondtam. Aznap, mikor kiderült, magára hagytam Davidet. A csuklómon még mindig van nyoma az összezördülésünknek, de rég nem izgat. Mikor hazaértem, ő össze volt törve, én pedig azt hittem, megszakad a szívem. Együtt kockáztattuk az életünket azért a lányért, együtt áldoztuk fel a jövőnket és mikor sikerült, megmenekültünk mind, pár hétre rá meghal az áldozat. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan történhetett meg mindez, nem tudtam elfogadni. A legjobb orvosok kezébe adattam az ügyet, de úgy tűnik későn érkeztünk, túl későn került szakemberhez, nem maradt elég idő, a sérülések pedig túlságosan súlyosak voltak. Az utolsó egy hétben már csak kómában feküdt, az orvosok mégsem adták fel a reményt mindaddig, míg egyszer csak megállt a szíve és feladta a harcot. Erről nem számoltam be Davidnek, a tény maga is teljesen leamortizálta, hogy elvesztette utolsó élő rokonát, nem akartam még a körülményeket is a nyakába sózni.
A temetésen elég kevesen voltunk, csak olyan, aki számít. Mihael eljött a nővérével, de mi nem kommunikáltunk sokat. Még mindig nem léptünk túl a korábbi veszekedésünkön, amit valahol sajnáltam, valahol viszont nem. Runa és Greg is tiszteletét tette, valamint Ráhelék és Kristóf is. Tényleg csak a szűk kör. A családomnak nem szóltam semmit, úgy gondoltam, erre az alkalomra Davidnek kell döntenie a meghívottak listájáról, ezért ráhagytam, hogy úgy emlékezhessen meg húgáról, ahogy ő szeretne. Tudtam, hogy magát marcangolja emiatt, nem hagyja őt élni a tudat, hogy elvesztette Ginny-t, csak arra gondol, hogy miatta történt. Egyre nehezebben tudom nézni, ahogy teszi tönkre magát és már hiába állok mellette, hiába támogatom és szeretem, mintha ezek a dolgok elmosódtak volna előtte, csak és kizárólag Ginny-re gondolna. Megértem, hogy megviseli mindez, de ha egyszer mellette állok, miért nem engedi, hogy segítsek? Elkeseredett is voltam, nem csak gyászos, vagy szomorú. A temetés közepén David nem bírta és elment egy távolabb eső fához. Nem tudom, hogy a többiek figyeltek-e, de én láttam. Láttam, hogy az egészet ki akarja adni magából, de nem jön semmi, láttam a könnyeit újra és tudtam, nem segíthetek rajta. Összeszorult a torkom, majd halkan elnézést kértem mindkettőnk nevében és odaballagtam a fához.
Leguggoltam mellé és megszorítottam a kezét. Mit tehettem volna? Nem küldtem bíztató mosolyt, egyetlen szót sem szóltam, csak mellette görnyedtem és próbáltam a maradékait összeseperni a földről. Másik kezemmel végül hosszú percek után kinyúltam, hogy felemeljem fejét és letöröljem egyik legördülő könnycseppjét. A gyomrom apró kis gombóc volt már csak, David lelki állapota rám is kihatott. Bár ő nem tudott róla, de az utóbbi időben alig ettem, mert nem kívántam, a feszültségtől sokkal figyelmetlenebb és fáradtabb vagyok, ételbevitel híján pedig lassan gyenge is. Ettől függetlenül egy szót sem szóltam, csak újra és újra megsimítottam arcát, míg kezét szorítottam. Nem jöttek ki szavak a számon. Ha Davidnek át kell lépdelnie a gyász hét fázisán, segítek neki, de nem tudom, mennyi idő lesz és erre mennyire fogunk rámenni. Mindketten.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:21 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Vacoging at Bem rakpart

Hiába érkeztem meg pontosan a hazai reptérre, ezúttal nem indultam egyenesen haza. Úgy döntöttem, járok egyet, mert rengeteg dolog kavargott a fejemben. Az, hogy ismét iskolaidőben lógtam meg Bogolyfalváról, az igazából nem újdonság, állandóan ezt csinálom, bár csak hétvégén. Most viszont a nyakamba szakadt a családlátogatás is, hála a halottak napjának, így nem elég, hogy az idegesítő húgomat, még a másik két hiperaktív tesómat is el kellett viselnem, ami apám mellett teljesítmény. Az sem volt kedélyfokozó, hogy Daviddel összefutottam a napokban. Nem, ez most így nem igazán pozitív.
A novemberi hidegben, összefagyva sétálok a Duna partján, az autók pedig villámgyorsan húznak el mellettem. Nem szoktam errefelé sétálgatni. Kezeimet mélyen zsebeimbe süllyesztem. Sálam arcom előtt, hogy a csípős fuvallatok elkerüljék a csontjaimat, de ez sem jó így, érzem, ahogy minden lélegzetvételnél lekúszik a tüdőmbe a jeges levegő. Még jobban magamhoz szorítom karjaimat, igyekezvén minél kevesebb felületet hagyni a szélnek. Már épp elgondolkodnék, hogy ennél hidegebb egy őszi hónapban nem is lehetne, amikor – istenemre mondom, ilyen nincs – megpillantom Dwayne-t. Ha lehetséges, márpedig higgyétek el, hogy az, még jobban kiráz a hideg. Pont ő hiányzott a napomból, egyáltalán mi a frászt csinál itt? Minden mindegy alapon odavacogom magam a férfihoz és kellemesen reszketve szegezem rá a tekintetem.
- Nem hiszem el, hogy te inget viselsz. Mondd, hogy csak azért, mert az összes pólód mosásban van – természetesen most sem hagyom ki a magam adagját, cinikusan vágok bele a beszélgetésünkbe, mellőzve a köszönésnek bármilyen formáját. Mi így szoktuk.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:26 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Nem mondhatnánk, hogy a kellemetlen őszi délutánt felmelegítené a párbeszédünk. Őszintén szólva az amúgy is csípős hangulatot csak még jegesebbé varázsolja, de igazából mi ezt a nyári negyven fokban is gond nélkül elintézzük, úgyhogy nem jelent újdonságot a fennálló helyzet. Kedves köszöntésemre hasonlóan szívélyes választ kapok. Reakcióként, bár legszívesebben felháborodnék, inkább csak gúnyos mosolyra húzom a számat. Ez kell a népnek, egy kis verbális gyilkolászás. Ingerszegény környezet, én mondom.
- Jól van már te Vadparaszt, nem kell játszanod a durcás kislányt. Te is tudod, hogy ha nincs mit elmondanom, akkor most minden rendben lenne - szemeimet megforgatva, abszolút pofátlanul válaszolok neki és, bár a sálam takarásából beszélek, minden szó tisztán érthető, amit kiejtek a számon. Az viszont továbbra is meglep, hogy így kicsípte magát. Már túl is lépett volna Lénán? Mert ha így van, akkor még a végén meg találom taszajtani, hogy egy autóról visszapattanva lubickoljon egyet. Azért a látványért sok mindent megadnék. Talán többet is, mint az etikus lenne, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
- Randid volt, hogy így kinyaltad magad, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, vagy mi van? - véletlenül sem az a kérdés, hogy "miért vagy ilyen elegánsan felöltözve?", az olyan... Hát nem is tudom. Nem vallana ránk ez a kommunikációs forma, valószínűleg Dwayne is előbb röhögne szembe, mint válaszol valami frappánsan bunkót. Nekünk van egyfajta szótárunk, amit az első találkozásunk alkalmával összedobtunk, aztán azóta is azt használjuk. Beválik.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Savanyú a szőlő Warren úrnak, ami nem lep meg. Végtére is magam savanyítottam meg részben. Reménykedtem benne, hogy Léna öli meg előbb és nem a bűntudat, de pechemre életben maradt. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy az én levegőmet szívja és szennyezi, ami csak abban az esetben nem lenne problémás, ha éppenséggel nem akarnám kettéfejelni. De akarom. Annyira égető a vágy, hogy TÁKK, agyhelyen üssem... Csak aztán mindig arra jutok, hogy annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, így inkább hagyom, hadd intézze el magát. Megy az neki nélkülem is.
- Egy társkeresős felhívással megoldhatnám a problémád. "Vadparaszt keresi cowgirl társát. Feltétel az alacsony értelmiségi szint és flegmaság, valamint az agresszióra való hajlam. Ha tetszem, szívj el egy cigit és kiszagollak." - mintha tényleg csak TV reklám hangzana el, igazi főnyereményként hirdetem Dwayne-t, csak a szöveg épp degradáló egy pöppet. De, ha én Egérke vagyok, akkor ez neki jár. Aztán megpillantom a minisztériumi pecsétet kilógni a zsebéből. Összehúzott szemöldökkel vizslatom, majd minden mindegy alapon újra ráemelem tekintetem a férfira.
- Ma volt a fegyelmid. Hogy ment? - még emlékszem, a könyvtárban kérte, hogy fordítsak neki. Innen ugrott be a dátum. A ruhája is illik a képbe. Kérdésem ettől függetlenül halál közönyös. Nehogy azt higgye már, hogy érdekel.. Nevetséges. Ettől függetlenül elböföghetné.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:29 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Válaszára elfintorodom. A hiúságom porba tiprása jó trükk lett volna, ha nem lennék az átlagnál kicsit nárcisztikusabb. A tapasztalat és a vélavér mondatja belőlem, hogy pontosan tudom, hogy nézek ki, az pedig sok minden, csak nem gusztustalan. Épp ezért fel sem veszem a sértésnek szánt valamit, inkább rögtön kattog az agyam, hogyan passzoljam vissza a labdát. Nem könnyű.
- Köztudott, hogy a vélákra buksz, úgyhogy több gusztusod van, mint azt valaha is beismernéd, de addig jó, míg nem utánam csaholsz, kutyuskám - ez a kedvesség minden alkalommal megmelengeti a szívemet. A legzordabb időkben is megolvasztja a rajta ülő jeget. Arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül én rúgok nagyobbat. Hogy honnan veszem? Zója a Lénával való kapcsolatának gyenge pontja, ezzel együtt pedig saját személyének is Achilles sarka. Ha valamivel, ezzel meg lehet fogni, én pedig nem tétlenkedem. Ha a jó öreg Warren egy habkönnyű oldalborda rúgásra vágyik, még csak kérnie sem kell. Számára mindig tartogatok némi instant szeretetet, de csak azért, hogy sose felejtse el, rám számíthat.
- Hülyén is venné ki magát, ha csitri módjára a nyakadba ugranék. Előbb száradnának el a szerveim - még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy nyíltan örüljek Dwayne szabadlábra helyezésének. Magamban azért jót derülök rajta. Lesz kit az őrületbe kergetnem. Persze ez nem publikus indok. Akkor azt mondanám, hogy továbbra is kiváló kezekben marad az iskola, hiszen Dwayne a mi drága és egyetlen defenzorunk. Ezek után pedig hánynék egyet. - Egyébként kétség sem fér hozzá, hogy én lettem volna a leglelkesebb látogatód a beszélőn. Ha jó kisfiú vagy, babletykót is kaptál volna.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:34 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

A felemelkedő és alászálló Dwayne egy pillanatra megingat, de természetesen nem kezd rogyadozni a lábam, nem kapok szívgörcsöt. Túl nyugodt ahhoz, hogy félnem kelljen tőle, a teli találatom után pedig valószínűleg mást sem akar majd, mint eltűnni. A feltett kérdésre felvonom fél szemöldökömet, de elfojtom a feltörekvő kérdést, miszerint pontosan mire céloz. Netán a szerelmi életére, esetleg az állandó civódásunkra, vagy szimplán csak rám? Mindegy is, a beszélgetésünk szempontjából egyik sem túl üdvös, így tényleg csendben maradok.
A következő mondatok határozottan megdöbbentenek, hiába nem mutatom. Legyőztem, megtört, eltaláltam, enyém a siker, de mégsem olyan kóser az egész. Annyit húztuk egymást, hogy végül egyikünk feladta. Ebbe akkor sem nyugodtam volna bele, ha minden vágyam ez lett volna, maga a szent béke. Mi azért vagyunk, hogy idegesítsük egymást, végre egy férfi a talpán, aki képes az ellenfelem lenni, erre felveszi a nyúlcipőt. Eszem megáll.
- Mivel sikeresen átfagytam, így innék egyet. Jöhetsz, ha akarsz - nem fogom nyíltan meghívni, ezt ő sem várhatja el tőlem. Ez egy ajánlat, amolyan ideiglenes békejobb, amíg össze nem vakarja magát. Több ilyen lehetősége úgysem lesz, én meg nem fogok könyörögni, végtére is elmúltam 3 éves, hogy beüljek valahova inni. Bármily meglepő, nemcsak cumisüvegből megy, így kamatoztatnám tudásomat. Együtt vagy egyedül, ez Dwayne-en áll.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 13:32 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Sosem járok romkocsmába, vagy ha mégis, mindig van velem férfi kíséret. Nem azért, mert félnék ágyékon találni a tolakodó barmokat, sokkal inkább mihez tartás végett. A „sok lúd disznót győz” alapon nem szívesen kavarogtam soha efféle helyeken. Most viszont Dwayne tört utat és bármilyen elegáns is legyen, robusztus alkatával és a ténnyel, hogy együtt jöttünk, teljesen biztonságossá tette a légkört. A fizetést illetően nem reagálok, akkor sem fogadnám el az italmeghívását, ha térden csúszva könyörögne. Igazából elegendő lenne a látvány is, ahogy vonaglik a kegyeimért, hogy fogadjam el… Vágyálmok.
Az egyik asztalhoz leül Dwayne, én meg odamegyek a pulthoz, hogy leadjam a rendelést. Természetesen nem kérdezem meg, hogy a férfi mit akar, ilyen luxust mellettem nem engedhet meg magának, úgyhogy azt issza, amit én kérek. Én pedig egy jobb minőségű orosz rövidet választok, biztos, ami biztos. Kezdésnek négy-négy arányban. Haha, felesezés. Ez a kedvenc játékom a feleselés mellett, de azt semmi sem überelheti. Elégedetten térek vissza a helyemre és konstatálom, eléggé környezetidegen a megjelenésünk. Mindegy.
- Játsszunk. Kérdezel, válaszolok, iszol, aztán én kérdezek, válaszolsz, iszom. Persze, ha félsz, hogy tovább bírom, nem kell belemenni – felvont szemöldökkel nézek rá halál magabiztosan. Neki is biztos lenne olyan kérdése, amire tudni akarja a választ, meg azért nekem is akad. Azt sem mondhatja, hogy nem kölcsönös, hiszen fordul a kocka. Az ital csak arra kell, hogy a maradék gátlást is feloldja. Ha már itt tartunk, örömmel nyugtázom, hogy a kis pohárkák előttünk díszelegnek. Kísérő nincs. Azok mi vagyunk.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 13:51 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Elég lepukkant kis lebuj, de jó ez nekünk a célra. Csak inni jöttünk, nem magasröptű beszélgetéseket folytatni, mintha legalábbis valami konferencián ülnénk. Étterembe se mennék vele, hacsak nem muszáj. A pulttól visszatérve könnyedén vetem le magam a Dwayne-nel szemben lévő székre és máris vázolom, amit kitaláltam. Szerencsére közben a húznivaló is megérkezik, így már teljes a kép. Az értetlenségét, miszerint ebben fogalma sincs, mi a játék elengedem a fülem mellett. Majd a harmadik-negyedik pohárka után már érteni fogja. Az esetek többségében ötnél tovább senki sem jut józanul, onnantól pedig csicseregnek, mint a madarak. Na nem mintha államtitkokat akarnék kiszedni belőle, de nem árt, ha biztos vagyok abban, igazat mond.
- Kezdd te. Nehogy aztán azt mondd, még ennyi se jár neked – egy gúnyos mosolyra húzom mellé a számat, majd szépen sorba rendezem magamnak a pici itókákat. Egyrészt így szoktam, ha szoktam, másrészt nem akartam Dwayne-hez hasonlóan csinálni. Ha ő feketét mond, én fehéret, ez teljesen evidens mindkettőnknek. Ebben a leggázabb, hogy ez fordítva is így van, márpedig ő elvileg az „érettebb” felnőtt. Hogyne.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 14:21 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Tekintetemet a férfira szegezem és úgy hallgatom a zsörtölődését. Ahelyett, hogy örülne, végre nem csak a vakvilágba szurkálódunk, hanem értelmes programunk van, itt akadékoskodik. Hiába, sosem fog megváltozni, de nekem ez így tökéletes. Ha nem kéne ennyire utálnom, valószínűleg világi barátok lehetnénk, megkockáztatom, nála jobbat nehezen is találnék. Csak aztán találkozunk és sosem jut eszembe egyetlen kedves szó sem, állandóan csak a fránya sértések. Ráadásul ezzel ő sincs másképp.
- Ne hisztizz már annyit, kérlek - sóhajtok fel fáradtan, majd várom az első kérdést. Íriszeimet le sem veszem Dwayne-ről, ugyanis baromira érdekel, mire kíváncsi. Aztán különösebben meg sem lep az első, amit kérdez. Legszívesebben elvicsorodnék, hogy jelezzem, egyszerűen csak jól esik, de ez nem így van. Tulajdonképpen miért is utálom...?
- Részben Léna miatt. Valamiért éreztem, hogy el fogod cseszni a segítségem nélkül is, annak viszont nem örülök, hogy igazam lett. Egyébként szimplán a modorod, meg úgy az egész személyed tesz sokszor ellenszenvessé. Amíg csukva tartod a szádat, könnyen el tudlak viselni - bár sejtem, hogy hasonlóan vélekedhet rólam is, azért egy óvatos mosolyt megeresztek a mondandóm végén. Kész vicc, hogy véresen komoly indok nélkül piszkáljuk egymást. Tekintetem a poharára téved, majd vissza szemeibe, jelezve, hogy igyon. - Egyébként nem utállak. Nem tettél ellenem semmit, így nincs miért - végül megvonom vállamat és kész. Mert nem utálom. Csak ez van köztünk, mert így alakult.
- A labdát visszapasszolom. Te miért nem kedvelsz?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 17:07 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Finoman csücsörítek számmal, míg ízlelgetem a férfi válaszát. Sosem vallanám be neki, de még magamnak sem, hogy a lelkem legmélyén, amiben feltételezem van némi racionális értékítélet, meg úgy összességében ítélőképesség, elképzelhető, vagy inkább feltételezhető, hogy igazat adok neki. Jóval kevesebbet éltem meg, mint ő és valójában elvárható lenne az alapvető tisztelet, amit nekem is, mint mindenki másnak, meg kéne adnom. Az viszont, hogy mitől számít valaki azonos súlycsoportnak, abban nem értünk egyet. Egy kompetens nő igenis lehet ellenfele egy nőnek, sőt, akár egy férfinak is. Ami pedig ennél is fontosabb, nem biztos az, hogy kettejük párharcából a férfi fog kikerülni győztesen. Így tehát vegyes érzésekkel fogadtam csak el válasza első felét. A vélaságnál felszaladt a szemöldököm. Óriási, nem csak cowboynak képzeli magát, még rasszista is. Hát az agyam eldobom. Megfogom az első poharat és nemes egyszerűséggel legurítom az italt, majd fejjel lefelé leteszem az asztalra.
- Lénát nem utálom. Sosem tettem. Nincs mire féltékenynek lennem, sosem lesz ugyanolyan az életünk. Mindkettőnknek van olyan, ami a másiknak talán sosem adatik meg. Mi támogatjuk egymást, ezért is léptem a töködre és, hogy a szavaiddal éljek, „beárultalak”. Nem árt, ha tudja az ember, mi folyik a háta mögött – mondandóm vége felé csak és kizárólag Dwayne-t pásztáztam tekintetemmel. Neki címeztem leginkább a dolgot, ami nem meglepő. Léna a barátnőm és nagyon szeretem, ha pedig valaki megpróbálja átverni, azt kettéfejelem.
- Miért nem kedveled a vélákat?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 20:47 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Kapásból szerettem volna visszakérdezni, hogy ha minden véla csak rosszat tett vele, akkor hogy lehet, hogy Zójával nem kis időt lehúzott, no meg azért ott van Mina, az ő vérében is ott csörgedezik az, ami az enyémben. Véla ő is, igaz nem tiszta, de véla. Nem gondolnám, hogy a saját lánya taszítaná, mert az volna a dolog legalja. Engem nem kell szeretnie, de még Zóját sem, sőt, jobb is, ha utálja. De a lánya...? Az túlzás. Egyébként sem sértő véletlenül sem, hogy lényeknek nevez minket. Mivel a választ megkaptam, iszom egyet, de ezúttal már annyira nem kellemes, mint először. A helyiségben normál hőmérséklet uralkodik, a második pohárka viszont kezdi fülledté tenni a kocsmát.
- Valószínűleg megmaradok a fotózás mellett és folytatom az újságírást. Az aurorkodás nem nekem való, pedig egy időben az is felmerült. Hát, végül nem - vonok vállat, majd elkezdem forgatni az egyik poharat az asztalon. Fura, hogy normálisan kommunikálunk egymással. Annyira fura, hogy nem is tudom hová tenni, épp ezért már most leszögezem, hogy ez a nap mostantól piros betűs ünnep. De tényleg. Mint a karácsony, vagy a húsvét. Abszolút belefér.
- Miért engem nevezel féltékenynek, mikor Zója mászott rád? - felvonom fél szemöldököm és mielőtt válaszolna, lehúzom az italt, amivel eddig játszadoztam, hogy a pohár ismét fejjel lefelé landoljon. Összekulcsolom ujjaimat és ráteszem az állam, így figyelem érdeklődve a férfit. Bármit is hisz, tényleg nem vagyok féltékeny. De ha egyszer kiderült volna ez az egész és Léna megtudja, hogy eltitkoltam előle, azt sosem bocsájtotta volna meg nekem. Lehet, hogy Dwayne-nek mindegy, hogy elvesztette, de én ebbe nem tudnék belenyugodni.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 22:08 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Dwayne megjegyzése egy méretes vigyort csal az arcomra. Ez a játék lényege. Kínosabbnál kínosabb kérdésekre válaszolni. És inni. Elégedetten dőlök hátra, karjaimat keresztbe fonom magam előtt és kérdőn pislogok a férfira. Ezek szerint nem akar válaszolni. Remek. Én viszont már ittam, úgyhogy itt lecövekelünk.
- Azért érdekel, mert baromságokat hordasz össze. És jó lenne tudni, mire építkezel a hülyeségen kívül, Mr. Dwayne "Felnőttvagyok" Warren - idézőjelek rajzolódnak a levegőbe, ahogy gúnyosan kimondom a nevét. Jegesen meredek rá és egyértelmű, hogy nem fogok továbblépni, amíg nem ad épkézláb magyarázatot a kérdésemre. Nehogy már. Beleegyezett a játékba, nincs kiszállás. Vagy van, de akkor mocskosul leitatom. Ez is egy opció, csak ennek nem tudom, mennyire fog örülni.
- Ha nem akarsz válaszolni, hát ne tedd, de akkor idd meg a maradék két itókádat, ami ott díszeleg az asztalon - a két pohárka felé biccentek. Kerülje ki, de ennek ára van. Elégedetten nézek Dwayne-re. Nem értem, minek húzzuk egymást, egyszerűen felfoghatatlan. Pedig már úgy tűnt, hogy most este kibékülünk. Vagy legalább valami kísértetiesen hasonlatos dolog történik. Hát, nem jött be.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 22:47 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Kérdőn hallgatom Dwayne-t, mégis mire akar kilyukadni. Meg amúgy elég degradáló, hogy ennyi agyat lát bennem, mikor bizonyítottam elégszer, hogy felül tudok kerekedni rajta. Azt már fel sem veszem, hogy rózsaszín ködnek titulálta az életemet, ami aztán sok minden, csak az nem. Érett már, hogy valaki helyre pakolja a buksijában a dolgokat, mert ez így nem igazán kóser.
- Ha hiszed, ha nem, másnak is vannak problémái, nem csak te gyarapítod egy ideje a szinglik sorát - hangsúlyom, csakúgy, mint az öve, végtelenül lekezelő. Viszont kezd megeredni a nyelve. Rég beszéltünk már ennyit, amit mondjuk nem terveztem most bepótolni, mert nem a legjobb barátnőmmel csücsültem otthon a mensimixünket hallgatva, hanem Dwayne F*cking Warrennel szópárbajoztam egy romkocsmában. Bah.
- Nem? - kérdőn figyelek rá. Tehát, amit eddig enyhítő körülményként nyugtáztam, az nem egészen úgy volt, ahogy reméltem. Hiába, még ettől az egyedtől is a legjobbat vártam, hogy aztán rácáfolhasson. - Akkor, csak a történeti hűség miatt, hogy is volt ez? - ismét biccentek a meglévő, érintetlen pohara felé. Húzóra öcsém, nem málnaszörp ez, hogy elkortyolgasd.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. november 2. 22:48
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 3. 15:44 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

A csitításra már kezdenék tiltakozni, de látom, hogy Dwayne kellőképp kezd felmosóronggyá avanzsálni, így hagyom, hadd gondolkozzon el egy értelmes kérdésen. Igen, a mai nap után még feltételezem, hogy születhetnek az ő fejében is értelmes kérdések. Viszont mikor kiejti, kellőképp meglepődöm. Miért érdekli ez egyáltalán? Mármint, eddig nem volt kíváncsi rá és biztos most is valami ízetlen beszóláson töpreng, mondjuk, hogy nem csodálkozik azon, hogy egyedül vagyok, esetleg azt is mondhatná, nem meglepő, hogy valaki nem bírja sokáig mellettem. Valószínűleg ez lenne az a pont, ahol úgy megrúgnám, hogy életébe többet fel nem kelne. És ez halálosan komoly.
Mielőtt válaszra nyitnám számat, megpörgetem kezeim között az utolsó, még teli poharat. Kedvem lenne David gondolatától tripla ennyit is meginni, de inkább csak némán gondolkodom.
- Mindig is tök egyedül voltam. Ha a kapcsolati státuszomra vagy kíváncsi, akkor már jó három hónapja - nem nézek Dwayne-re, nehezemre esne. Nekem is akad kínos témám, amire most ő tapintott rá. Mély levegőt veszek és végül ráemelem tekintetem. Szinte kiráz a hideg, hogy a magánéletemről kérdezett. Valószínűleg ő is ugyanezt érezte, mikor én faggattam.
- Utolsó kérdés. Ha azt mondanám neked, hogy Léna még mindig szeret téged és visszavár, lépnél? - felvonom fél szemöldököm. Mert ugyanis ez a helyzet. Bármennyire is utálom Dwayne "Nagypofájú" Warrent, Lénát sikerült boldogá tennie, így akármi is a véleményem róla, ha a legjobb barátnőmnek ez kell, hát legyen. Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 4. 20:36 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Szinte csalódottan pislogok Dwayne-re, mert már tudom, hogy ki fog térni a válaszadás elől. Ekkora férget még nem hordott hátán a föld és mikor segítenék neki, nemhogy nem veszi a jelet, teljesen elzárkózik. Gúnyos mosolyra húzom a számat a válaszára, majd felkapom az utolsó poharamat is és felhörpintem a tartalmát. Végigmarja a torkomat, de nem érdekel, egy kis lélekerősítő kellett így a végére. "Lecsapom" a poharam fejjel lefelé az asztalra, majd komótosan feltápászkodom én is. A kabátzsebemből előhalászom a pénztárcámat, amiből annyi pénzt rakok ki, hogy borravalónak is elég legyen, majd lesajnálóan nézek a férfi szemébe.
- Gyáva vagy, de hogy mennyire, azt most bizonyítottad be igazán. A vendégem voltál s*ggfej - azzal lazán megfordulok és meg sem várva a reakciót kilépek a fülledt kocsmából a hűvös őszi utcára. A szél rögtön bekúszik a kabátom alá, a csontjaimig hatol, szinte jéggé fagyaszt. Arcom elé húzom a sálat, hogy legalább valamennyit takarjon belőlem és kevésbé fázzak. Elindulok valamerre, igazából számomra is mindegy merre, csak ne Dwayne-nel kelljen hazamennem. Lassú léptekkel haladok és hála a ködnek, elegendő pár perc is, hogy végleg eltűnjek a sötét utcák rengetegében.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 14. 20:45 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Budanekeresd

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 16. 09:21 Ugrás a poszthoz

Rose
Pestseholse

Furcsa érzés végre vizsgamentesen kezdeni a vizsgaidőszakot. Ennyi előnye azért van annak, ha befejezed a sulit, csakhogy az a stressz, ami pár feladatlap kitöltése nyomán keletkezett elmarad, jön helyette másik. Bizony, itt az ideje, hogy az őszi kollekciót bemutassuk, így mondhatni egy nagy rakás időeltolódás most az életem. Nem is csoda, ha úgy nézek ki, mintha az összes tárgyat felvettem volna és mindből hatezer oldalt magolnék per nap. Igen, ennyit arról, hogy az ember a modellkedés miatt nem lehet nyúzott. De igen, lehet. Aztán a kisebbik probléma rész az Edictum, most, hogy végre megjelentünk egy ideig csökken a feladataink száma - egészen pontosan addig, míg el nem jön a következő cikkleadási határidő.
Épp hazafelé tartottam volna, mikor Rose - látva zombiszerű létezésemet - együttérzésből, vagy felebaráti szeretetből, de leszólított, hogy nincs-e kedvem elmenni valahová. Erre minden tisztességes, iskolát végzett - vagy nem végzett - ember azt mondja, hogy van, így kerültünk Pestseholse egyik lerobbantabb kocsmájába, mindenféle kíséret nélkül, csak mi, lányok. A részegek száma az idő múlásával egyenes arányban növekszik, ennek következtében az élmény és látvány fokozottan hatványozottá válik. Micsoda matematikai összefüggések. Én persze karózom a tököt az asztalnál ülve, míg megfáradt sorstársam italért megy, így alkalmam nyílik körbenézni. Hiba. Szerény, ám annál pontosabb becsléseim szerint rajtunk kívül még két nő tartózkodik a helyiségben, ami egyet jelent a feltűnéssel. Nem mintha fényezni óhajtanám magunkat, de Rose igen figyelemreméltó lányka, ami pedig engem illet, félvéla vagyok. Ennél tovább nem is kell magyaráznom szorult helyzetünket, amiről nem vagyok hajlandó tudomást venni úgy egyébként, ahogyan a minket vizslató tekintetekről sem.
- Szép bokarúgás volt - biccentek egyet és megkaparintom az egyik poharat. - Az a baj, hogyha elérnek egy bizonyos pontra, nem a piájukra fognak koncentrálni - erős célzás arra, hogy remélem jó erőben van az eridonos és célozni is tud, különben bajok lesznek. A pálcánkat nem húzhatjuk elő, hogy mindenkit helyretegyünk, puszta kézzel pedig csak az egyikünk nem boldogulhat. Persze abból ítélve, ahogy lazán megkínálta a lábával benga állat 1-et, nem csodálkoznék rajta, ha valakit ököllel arcon vágna.
- Hány vizsgád lesz, hogy inni kell rá? - elmosolyodom, miközben poharamat az övének koccintom és istenesen lehúzom tartalmának felét. Fogalmam sincs mi ez, de baromi jól esik. Jer hozzám szeszszármazék, ne hagyj magamra!
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 17. 16:31 Ugrás a poszthoz

Rose
Pestseholse

- Én egészen jól célzok. Nem lesz itt gond - kissé félvállról közlöm ezt a nem elhanyagolható tényt. Mert oké, lehet valaki bikaerős, de sokkal nagyobb energiába telik melléütni, mint eltalálni valakit. Különösen akkor igaz ez, mikor azt a csodálatos láblendítő mozdulatot próbálod jó helyre pozicionálni -, ha értitek, mire gondolok.
Mindent összevetve nem vagyok nagy bunyós. Előfordult ugyan, hogy le kellett szerelnem pár kellemetlenkedőt, de ezt a biztonságiak általában lerendezték helyettünk. Olyan a világon nincs, hogy hagyjanak egy modellt verekedni. Persze nekem könnyebb dolgom volt mindig is, hiszen a balett miatt jó kondiban voltam és vagyok, ha úgy adódik, igen messzire el tudok szaladni - már ha nem megy ki a csavarral rögzített bokám. Ja igen, merthogy túl wonderwoman lennék, ha nem lenne valami gikszer valamelyik porcikámmal.
- Van olyan tárgy, amit nem vettél fel? - felvonom szemöldököm és elfojtok egy apró mosolyt. Egy pillanatra a pult felé tekintek, ahol látom a kialakuló konfliktust, de nagyon fontos első szabály: ne nézd őket. Olyanok, mint a fajdkakas: látják a szemed fehérjét és erre ugranak. Így pár másodperc érdemtelenül kapott figyelem után egyszerűen visszafordítom tekintetem Rose-ra. - Divatbemutató szezon van. Azt se tudom, melyik időzónában járok - felsóhajtok és eltöprengek azon, hogy: de most tényleg, melyikben? Jó, ez persze költői túlzás, de mennyire jól hangzott! Ráadásul nagyjából fedi a valóságot, már ami a látványomat illeti. Egyébként említettem már, hogy alig ismerem a szőkét itt velem szemben? Csodálkozom is, hogy neki nincsenek fura elképzelései rólam. Mármint, nem vagyok én rossz lány, úgy tudom kínos pletykák sem terjednek rólam - aztán persze lehet, hogy mégis -, tehát nem eszem embert. Vannak, akik ettől függetlenül is tartanak tőlem. Érthetetlen.
- Gyáva népnek nincs hazája - a két távozó felé pillantok és ekkor megint csörömpölés hallatszik. Odafordítom fejemet a hang irányába és meglepetten látom, hogy megérkezett benga állat kettő, ráadásul az egyes prototípus védelmére kelve. Namármost ez azért probléma, mert a nyurgát egyeske is halál lazán laposra veri, nemhogy ketteskével karöltve. Feléled bennem a vágy, hogy jól kupán vágjam a két gorillát, de részegek. Nem megyek vele semmire.
- Szerintem egy percen belül valamelyik ütni fog - államat kézfejemre támasztom és sztoikus nyugalommal figyelem az egyre hevesebb szóváltást. A baj az, ha hárman kezdik, az egész kocsma fel fog bolydulni. Na nem baj. Épp szóra nyitnám a számat, mikor az első pofon elcsattan. - Kezdődik.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 19. 22:36 Ugrás a poszthoz

Rose
Pestseholse

Nem nehéz azt hinni, hogy minden rendben lesz. Persze megtanulhatná már végre az emberiség, így mi is, hogy ez csak ócska közhely, de mindig könnyebb elhinni a jót, mint a cudar valóságot. És ki mond már manapság olyat, hogy cudar? Áh, hagyjuk.
- Miért vettél fel ennyi tárgyat? - oldalra billentem fejem és érdeklődve pislogok a lányra. Valóban nem értem az indíttatást, én a szükségesnél többet nem szedtem össze és nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert ismerem a tanárokat. Ki nem hagynák, hogy hatszáz oldalnyi tanulnivalót adjanak, ebből pedig köszönöm, de nem kértem. Elmerengésemből Rose ránt vissza és őszinte döbbenet ül ki az arcomra. Hogy én ne menjek egy ilyen kocsmába? Miért ne? Miféle menő étterem, heee?
- Modell vagyok, de nem sznob - kínosan elmosolyodva kérem ki magamnak a hallottakat, hiszen nem hittem sosem, hogy mások ezt gondolhatják rólam. Igen, odafigyelek arra, hogy nézek ki, igen, balettoztam és modellkedek, de ez még nem jelenti azt, hogy nem alacsonyodom le a "pórnép" szintjére. Miféle badarság ez? - Nagyon szeretek lerobbant kocsmákba járni, ahogy sétálok és nem taxizom, eszem húst és hibázni is szoktam, bár nem öltözködés terén, abból kellőképp kinevelt a szakma - belekortyolok italomba és megvonom a vállam. Ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Imádom a zsíros kajákat, a hamburgert, nekem is szokott kócos lenni a hajam és tudok borzalmasan kinézni, nem undorodom attól, hogy mezítláb kelljen a homokban/koszban sétálnom, bár evidens, hogy nem feltétlenül szeretem az utóbbit, ahogy más normális ember sem.
Eközben ketten maradunk és a bunyó kialakulni látszik. Csatt, az első pofon és mire kimondja Rose, hogy jön a védelem, már meg is indul az oltári bunyó. Hirtelen nagyon sokan kelnek fel és a megszokott alapzaj emberfeletti üvöltözésbe csap át. Vannak itt feljajdulások és csatakiáltások egyaránt, azonban amikor valaki szó szerint elsodorja előlünk az asztalt, felmegy bennem is a pumpa. Nem a részegek tipikus heve ez, inkább az "italomat is leverted s*ggfej" indulat. Nem is kell ennél több, feltűröm ingem ujját, hogy nekieshessek a fiúknak.
- Bunyózzunk egy jót, aztán söprés, mert tuti, hogy hívni fogják a sünöket hamarosan - igen, a hatóságokat. Ahogy befejezem, megragadom a közénk beesett fickót, aki távozni készülne és egy jól irányzott mozdulattal betöröm az orrát. Nem épp nőies cselekedet, belátom, de akkor is, itt hagyott volna anélkül, hogy kifizeti a káromat. És Rose-ét is. Hála az égnek kiszúrták, hogy én is csatlakozom, így megindultak szőke társam felé és persze engem sem akartak kihagyni a jóból. Jaj istenem, de hosszú lesz ez.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 20. 19:04 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Nem, továbbra sem ejtettek a fejemre. Ismerem a Dwayne Warren féle "semmi sincs"-eket. Amikor legutóbb ezt mondta, akkor összejöttünk, emlékeim szerint, szóval maradjunk annyiban, hogy biztosan van valami. Lehet, hogy nem velem, az is lehet, hogy nem most, de vele soha nincsen "semmi". Dwayne "Mindigvanvalamibajom" Warren életében milliónyi esemény történik, csak kell egy szerszámos láda, hogy kihúzzam belőle. Kár, hogy ma otthon hagytam.
- Azért csak kell lennie valaminek - oldalra döntöm fejem és várom, hogy a szemembe nézzen, de nem teszi. A kis rafkós. Ha szemét akarnék lenni, egyszerűen legilimenciával kiderítenék mindent, de mi értelme lenne? Inkább igyunk, én azt mondom. Ránézek a poharamra és úgy döntök, fenékig. És így is lesz. Lerakom az asztalra és megint megpróbálok szemkontaktust teremteni a férfival, remélhetőleg nagyobb sikerrel, mint az előbb.
- Elegem van a melómból és, ha már erre járunk az életemből is. Unatkozom - ezt a szót úgy hangsúlyozom ki, mintha ez lenne az egyetlen fontos dolog az egész mondandómban. Mert ez igaz: beleuntam mindenbe, egyszerűen nem történik semmi. Minden nap ugyanazt csinálom, néha egy-egy apró változással. Alig járok el otthonról, az újságnak és a modellkedésnek élek, tulajdonképpen besavanyodtam. Ez pedig jobban megrémít, mint egy újabb Voldemort eljövetele, pedig az se lenne piskóta.
- Egyszerűen csak jó lenne visszapörgetni az időt és megint csinálni valamit.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 20. 19:38 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Hát persze, hogy némaságba burkolózik, ahogyan mindig is tette. Legszívesebben az arcába üvöltenék, hogy "szólalj már meg te Vadparaszt", de van egy olyan érzésem, hogy semmilyen extra reakciót nem váltanék ki belőle, csak azt, hogy totál hibbantnak néz. Végül is én is meglepődnék, ha egyszer csak valaki az arcomba üvöltene minden előzmény nélkül. Ehelyett csak megcsóválom a fejem és figyelem, hogy iszik. Hiába találkozik a tekintetünk érzem, hogy az egész helyzet... Kínos. Legalábbis neki. Lehet, hogy nekem is az lenne, ha fordított helyzetben lennénk.
A válasza mindenesetre felráz. Olyannyira meglep, hogy belém is fullad a szó. Mi az, hogy nem hiszi el? De hát... Nem hazudok neki, az isten szeremére, miért tenném? Csak a következő megjegyzése kezdi el forgatni azokat a bizonyos fogaskerekeket. Szóval innen fúj a szél! Amikor pár hónapja szétmentünk, minden a legnagyobb rendben volt még, eljártam egy csomó helyre, közösségben forogtam, sőt, Dwayne-nel is rendszeresen koccantam. Aztán ez szép lassan megszűnt. A férfi kerülni kezdett és mélyen belül tudom, hogy miért. Még mindig fogalmam sincs, mit kellett volna máshogy csináljak, amire az ő válasza az lenne, hogy "velem kellett volna maradnod". Gondolom. De mindegy is. Most azonban le sem veszem róla a tekintetem és, ha visszafordul, akkor csak teljesen nyílt, barna íriszeimmel találkozhat.
- Az néhány hónapja volt. A dolgok változnak.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 20. 20:27 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Nem kértem új kört eddig és nem azért, mert ez Dwayne feladata lenne. Tudom, hogy ő nem bírja úgy az alkoholt, mint jómagam, ez amolyan szolidaritási megfontolás volt. Persze tudhatnám, hogy engem semmiben sem akadályoz az, hogy iszik-e vagy sem.
Kellemetlen arról beszélni, hogy mi volt. Nem az emlékek miatt, hiszen azok nagyon is jók, mégis azt idézik fel, hogy a döntések sora lehetett volna más. Dwayne Léna mellett maradhatott volna, talán gyereke sem született volna, talán velem sem jön össze, talán én nem szakítok vele, talán nem ülünk most itt. Túl sok a "ha" és a "talán", amik már nem segítenek a kialakult helyzeten. Siránkozni persze lehet, de semmi értelme. Változtatni kéne, de ez nem olyan egyszerű, erre pedig csak akkor jön rá az ember, ha már végleg elvesztette a fonalat. Boldogság... Dwayne hosszú idő óta nem boldog. De én is csak szakaszosan voltam az, amióta az eszemet tudom. Köztünk az a különbség, hogy Dwayne szakaszai kissé nyúlfarknyiak, és ő általában a padlón van.
- Te miért nem vagy boldog? - az italok megérkeznek, én pedig rögtön bele is kortyolok a sajátomba. Ehhez a beszélgetéshez sokkal többet kell innom. - Nem is meséltél még a fiadról és Cyanne-ről sem - oké, meglepő lehet, de legilimencia nélkül is tudok a rellonosról. Egyrészt egy házba járunk, másrészt az Edictum egyik főszerkesztője vagyok, ha valakihez, hát hozzám könnyedén eljutnak az ilyen pletykák. Én persze nem akartam hinni nekik, de ha már itt vagyunk, ám legyen. Bújtassuk ki a szöget a zsákból.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 20. 21:35 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Áhá, szóval kínos részre tapintottam, igaz? Nem hiszem el, hogy Dwayne tényleg belement egy ilyen játszmába! Erre az a legkevesebb, hogy az állása rámegy, de ezek után lesheti, mikor engedik gyerekek közelébe ismét. Komolyan mondom, az agyam eldobom, ez egyszerűen nem történhet meg! Csak imádkozni merek azért, hogy megnyugtasson: nem történt semmi. Őszintén szólva, ha eddig nem akartam belenézni Dwayne fejébe, most végképp leteszek erről, mert a legutóbb Zójával kapcsolatban is csúnyán megütöttem a bokámat.
Amíg a válaszra várok, muszáj vagyok egy újabb korty szeszt leküldeni a torkomon. Ez valami elképesztő. Csak nézek rá kérlelően, hogy mondjon végre valamit és tulajdonképpen lemossa magáról a pletykát. Reményeim csak félig valósulnak meg, de ez is jobb, mint a semmi. Szinte fellélegzem, bár a bizonytalanság még mindig valahol bennem motoszkál. Nem hazudik, de nem is mondja el a teljes igazságot. Nincs okom és jogom sem kérdőre vonni őt.
- Miért, azt hitte, hogy az vagy? - visszanyelek egy mosolyt, bár szemeim kissé árulkodóak. Aranyos elképzelés, hogy az auror kibontja szárnyait, felrak egy glóriát a fejére és tovaszáll, de amíg kétesélyes a Ciános dolog, addig nem tudnék neki megfelelő, pecsétet is elbíró titulust adni. Inkább nem is akarok, mert a Dwayne "Gyermekekmegrontója" Warren vagy a Dwayne "Földreszálltangyal" Warren nem igazán illenek az imázsához. Habár az előbbi kifejezetten jól cseng kimondva... Persze nem igaz, csak na.
- Zója tud egyáltalán arról, hogy Cyanne beléd... Volt esve?
Bagolykőtől távol - Egerszegi Nina Viktória összes RPG hozzászólása (69 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel