Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán valóban nem látok át vonásain, ha nem akarja és nem értem bűvésztrükkjeit, de nem vagyok már gyerek, hogy erőnek erejével feszegessem lényének fedelét vagy megpróbáljam ízeire szedni, csak hogy tudjam, hogy működik. Meglehet, ösztönös érzékenységem nem adhat többet sejtésnél, azonban nem szokásom megkérdőjelezni a megérzéseimet. El-elkapok villanásokat, amik úgy rajzolják elém az embereket, mint éjszakai égen végigfutó villámlás mutatja meg a tájat.
Nincs szükségem feleletre, nem várok szóbeli megerősítésre. Tudom, mit érzek és azért mondom ki hangosan is, mert így diktálják indulataim, meg akarom osztani veled, mint annyi mást; mint mindent, ami csak színessé, teljessé teszi napjaim. Magamat, mindent, ami csak voltam, vagyok és leszek. Képtelen lennék megmagyarázni, miért, de hiszem, hogy nem az tesz különlegessé, hogy előtted senkinek sem mondtam ezt - hogy nem azért taglóz le az érzés, mert fiatal és tapasztalatlan vagyok, s még sosem éltem meg hasonlót. Félelem vagy rezzenés nélkül állom pillantásod, s hagyom, hogy kedvedre olvass bennem, ha nem rettent el furcsa nyíltságom vagy nyílt furcsaságom. Figyelmeztettelek, hogy nem tudok csak kicsit szeretni, nekem egész lényemmel kell.
Aztán előkerül a bűvész és előránt egy nyulat - vagy jelen esetben cápamosolyt és bögre kávét - a kalapjából.*
- Nah, csak a kiszolgálás miatt járok ide,-*húzom fel az orrom, gondolkodás nélkül kontrázva rá - a tekintetem cinkosan ránevet, még a szemöldököm is megpercen, mielőtt derűm elcsendesedne. A hangulat hangtalan alakul át, hullámot vetve és szétterülve körülöttünk.
Mert hiába rejtőzöl akarva-akaratlan, mégis érezlek, átszüremlesz mozdulataidon. De ha vallatód vagyok is, megőrzöm titkaid, amik most már kicsit az enyémek is; senkinek sem árulom el, milyen puhán, mennyi gyöngédséggel érintesz vagy hogyan lágyul el tekinteted néha egy pillanatra.
Kapva kapok a csók után, nem türelmetlen sietséggel, hanem szomjasan, teljesen átadva magam érzékeimnek. Nyújtózom, közelebb és közelebb simulva, teste vonalait másolva viszonzom, teljesen megfeledkezve minden másról. Nyakába kapaszkodom, arcát simítva és hajába fúrva ujjaim, míg szabad kezem végigcirógat karján, derekamra vonva azt. Szeretem érezni, hogy tart és most kell, hogy magához szorítson, mert túl könnyű vagyok. Megrészegít, fülembe zakatol a még-még-még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Magával ragad, nem is egyszerűen feledtetve velem, hanem megszüntetve a külső világot. Csak rá tudok figyelni, minden apróság feltűnik, érzem, ahogy felgyorsul a szívverése és bőrének lüktető melege átszivárog a ruhákon, az illata pedig kezd az őrületbe kergetni. Kínzás elszakadni az ajkaitól, pedig valahol a ködön túl a józanabbik énem tudja, hogy így a jó, hogy ő szabja a tempót és a határokat. Mégis marasztalom egy pillanatra, homlokom az övének döntve, s homályos tekintete láttán majdnem meg is gondolom magam. Nem akarom elengedni, mégis megteszem, búcsúzóul végigsimítva arcán. Hogy gondolataimat eltereljem, pálcám után nyúlok, hogy a nadrágomat pár számmal lekicsinyítsem (mielőtt még tennék egy lépést és elhagynám), míg ő a pultnál babrál. Aztán elveszem a felkínált csuprot és mélyen beszívom a kávé illatát, hátha az kitisztítja a fejem, bambán köszönömöt hümmögve.
Szeretem az érzést, ahogy kézen ragad - új, de pillanatok műve megszokni, ahogy az érdes tenyér melege körülzár. Engedelmesen trappolok a nyomában, s csak akkor engedem el, amikor leveti magát, mert nekem még nincs meg a szükséges gyakorlatom, hogy kövessem példáját. Ha nem lenne tele a kezem, minden bizonnyal megtapsolnám a mutatványát; így csak pillantásommal és lebiggyesztett szájjal méltatom elismerésre helyezkedését. A kérdésre majdnem felhorkanok, mert ezzel az erővel nem sűrűn fogom mesélni, hogy miről beszélgetünk anyámmal - capuccino mellett...*
- Azt,-*lehajolok, szemrebbenés nélkül puszit nyomva az orra hegyére, mielőtt letelepednék az italommal. Kényelmesen oldalához fészkelek, lelkifurdalás legcsekélyebb jelét sem mutatva.*- Azt viszont nem, hogy kaptam is. A régi barátokk hátránya, hogy ismernek, mint a rossz pénzt és nem hagyják, hogy túlkoffeinezd magad.-*A bögrém felem szemtelenül Antonra vigyorgok, mielőtt belekortyolnék, hogy kiélvezzem - a közelségét és mai második kávémat is. Csak őt nézném legszívesebben, de épelmém megőrzése érdekében elszakítom a pillantásom, visszatérve a képekhez és tárgyakhoz.*
- Lenyűgöző gyűjtemény. Napokig tudnám veled meséltetni a történeteket,-*merengek hangosan, azonban ez nem puszta terelés, teljesen komolyan gondolom. Szívesen meghallgatnám valamennyi sztorit, akár egy hatalmas kirakós darabjait; vagy ismerném meg a rajtuk szereplő embereket is, ha még részei az életének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezen alakom fő előnye, hogy kényelmesen elférek és kedvemre bújhatok közelebb (az erre legkevésbé alkalmas formám persze a jávor, de az más tészta). Maradéktalanul ki is élvezem hát, magam mellé hajtogatva lábam és csak annyit fészkelődök, hogy ellazulva fejem Anton vállának dönthessem. Meghitt így, s ahogy beleszuszog a hajamba, lehunyom a szemem és csak úgy...vagyok. A bögrét amúgy is az ölembe eresztettem egy ponton, s továbbra is szórakozottan szorongatom, kacskaringókat rajzolva ujjammal oldalára. Puha a csönd, szinte süppedős.
Persze, nem is ő lenne, ha sokáig bírná ficergés nélkül; hajtóvadászatot indít kósza tincseim után és pedig kuncogva belenevetek az ölelésbe, a kisujjamat sem mozdítva, hogy segítsek. Helyette nem átallok alkudozni. *
- De akkor 24/7 háziőrizet is dukál nekem. Tudod, nehogy le találjam morzézni vagy füstjelekkel szét ne kürtöljem a titkaid,-*javaslom roppant komolysággal, bólogatva is mondandóm mellé. Megszervezem én a saját fogságomat, meg én. Amennyiben sokáig birizgálják a hajam, akkor még a költségvetést is megcsinálom hozzá.
Ha jobban belegondolok, én mindenhova magammal viszem a képeim és történteim - most is itt vannak velem és ki is veszem a zsebemből a telefont, mert roppant kényelmetlen rajta ülni. Sőt, pillanatnyi filózás után "Ne zavarj" üzemmódra is állítom, hogy az asztalra dobhassam, mielőtt visszatúrnám magam eredeti helyemre.*
- Tulajdonképpen piszok jól járnál, mert remekül főzök, masszírozok és énekelek a zuhany alatt,-ecsetelgetem nézelődés közben előnyeimet. Viccet félretéve, valamivel el kell terelnem a gondolataimat, visszatérek hát a képekhez. Motoszkál az elmém egyik hátsó szegletében valami, amit már egy ideje fel akartam vetni, mégis halogattam, talán mert sosem beszéltünk róla igazán. A fotók emlékeztettek rá, mert van egy fal a világ másik felén, ahonnan az én arcaim nevetnek vissza. Szavak után kotorászok, sután.*
- Hálaadásra hazautazom pár napra. Lenne... lenne kedved velem jönni? Megismerni a családomat?-*Kezdek bele, életemben először ejtve ki ezt, önkéntelenül is a csuklómon lévő anyajegyet dörzsölgetve. Persze, számos barát és ismerős kapott tőlem meghívót, de ez merőben más és...kicsit ijesztő is.*
- Nincs beugratós rész, udvariaskodás vagy kínvallatás. Csak szeretnélek bemutatni, ha nincs ellenedre.-*Egészítem ki magyarázatom, hogy tiszta legyen, nem várok el semmit, főleg azt nem, hogy jópofizzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már-már csalódottan fintorra húznám szám, amiért ilyen olcsó trükkel leráz, de a hangsúly és a szavak egészen más irányba terelgetik gondolataimat. Azt hiszem, ma szokatlanul merésznek érzem magam, mert pillanatnyi tétovázás nélkül válaszolok a felvetésre, meg sem fontolva.*
- Láncok és spéci bűbájok, hm?-*visszhangzom, Antonét megszégyenítő selymességgel és egy árnyalattal mélyebben, látszólag közömbösen kortyolgatva kávémat. A szám sarkában mégis árulkodó kis mosoly fodrozódik, meglapulva bögrém árnyékában. Az a fránya fantázia...
Igazából magam se értem, miért nyugtalanít ennyire ez az egész, de az, ahogy Anton reagál és elvicceli, akaratlan is nevetésre késztet. Micsoda szörnyűség, ha nincs dráma, nem is érdekli, mh? Remélem, nem kell majd ott állnom ugrásra készen, hogy kimentsem azokat, akik körül vérszagot szimatolva körözni kezd...
- Ne aggódj, unatkozni így se fogsz,-*öltök nyelvet rá, mert arra mérget vehet, hogy mindenki kíváncsi lesz arra az elvetemült gazemberre, aki legjobb igyekezetem ellenére is elcsavarta a fejem. A családom szeret, de nem táplál különösebb illúziókat jellemem kapcsán - aki mellettem köt ki, az mind tanulmányozásra érdemes egyed. Szóval...ezt a látogatást nem lehet felhajtás nélkül megúszni.
Nem mintha lenne okom a Meyers-klán reakciójától tartani - attól eltekintve, hogy mint tudósok, mindenki kicsit furcsa, kevés kivétellel vagy kedvelni fogják Antont, vagy vállat vonnak, elvégre magamnak választottam, úgyhogy nekem kell elviselnem/örömöm lelni benne. Azt előre meg tudom mondani, kik fogják elbűvölőnek tartani.
Válaszára végül nagy levegőt veszek és sóhajtva kifújom, megszabadulva idegességem nagyjától. Jólesik a csók, s ami mögötte van kimondatlanul - szótlan köszönöm csak meg, belemosolyogva csókunkba. Hosszan időzni mégsem merek ajkainál, úgyhogy önuralmam romjait összekaparva, visszatérek a beszélgetéshez. Kérem a történetem! Meg ha már itt tartunk, jöhetnek azok a láncok is... *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Együttérzően dörgölöm körkörös mozdulattal a srác hátát, ahogy elkapja a szédelgés - ugyan túl fiatal voltam hozzá, hogy emlékezhessek az első hoppanálásomra, a hopp-hálózatos utazástól tudok ám émelyegni. Kisvártatva helyrejön és elindulhatunk, sietség nélkül sétálva. Nem próbálok beszélgetést kezdeményezni, mert most realizálom, amit Liam elfelejtett közölni velem - Thomas arcára mérföldes betűkkel van odaírva, hogy ez az egyik, ha nem az első mugli környékes és nagyvárosi élménye egyben. Szóval csak óvatosan.
- Rendben,-*biccentek. Kezdetnek megteszi ez is.*- Azért ha látsz bármit, amit kipróbálnál, ne tartsd vissza,-*mosolygok le rá kacsintva egyet mellé, mindenféle udvariasságtól mentesen. Tényleg érdekel és csupa fül vagyok, még ha csupa nyaknak is tűnök.
Ahogy beérünk és szembesülök az embertömeggel, ösztönösen magamhoz húzom Thomast, kezem a vállán nyugtatva, ami egyrészt megkönnyíti a terelgetését, másrészt biztosítja, hogy nem próbálják lökdösni. A hozzám hasonló zsiráfokat elkerülik az emberek, úgyhogy relatíve akadálytalanul eljutunk a mozgólépcsőig - még jó, hogy a kastélyban is vannak hasonlók, nem akkora sokk - és el is indulunk felfelé. A pillantások nem érdekelnek, a fiú biztonsága és biztonságérzete összemérhetetlenül fontosabb. Aki pedig van olyan botor, hogy belénk kössön, nos, az remélem egy jávorszarvassal szemben is ugyanolyan bátor, mint amilyen hévvel tizenévesekkel kötözködik...
- Ha lesz kedved, benézhetünk majd valamelyik boltba is,-*ezt már fent mondom, amikor a moziszintre érünk és végre nem lép senki a tyúkszemünkre. Innen látni az összes alattunk lévő emeletet egy szeletét, a sok színt és csillogást, szinte szédítő. Most érek rá lecsavarni a sálamat és szétkapcsolni a kabátomat, aztán finoman megborzolom a bámészkodó Thomas haját.*
- Gyere, segíts választani!-*bökök fejemmel a mozi és a pénztár felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nevetnem kell, s ennek semmi köze a gúnyhoz - egyszerűen Thomas lenyűgözött arca és lelkesedése hat rám, hihetetlenül édes. Amíg a kérdéseire felelgetek bólintással vagy épp fejrázással (lévén közbevágni esélyem sincs), végig mosolygok, csak olyan csendesen-magamnak. Aztán kifogy a gyerekből a szusz, vagy legalábbis megáll egy pillanatra levegőt venni és megint vált, én kerülök kérdéseinek kereszttüzébe.
- Egyiket sem láttam még, ízelítőt sem mindről,-*ingatom szelíden fejem, mert mostanában alig maradtak tétlen szabad óráim - nem mintha bánnám - és a filmnézés nagyon lecsúszott a fontossági listán. Sorra veszem a filmeket, amik iránt Thomas érdeklődött, egy-egy rövidebb kommentárt fűzve mindhez, ahogy a plakátokat és vetített trailereket nézegetjük.
- A Mary Poppins már egy folytatás, szerintem ahhoz jó lenne látnod előbb az eredetit, arról garantálni tudom neked, hogy megéri megnézni.-*nekem legalábbis gyerekkorom egyik kedvelt filmje volt a régi. Az ilyenektől mindig kicsit öregnek érzem magam, de oda se neki. A rebootok korában élünk.*
- Az Űrdongóról nem sokat tudok mondani, valahogy nem láttam egyik előzményét sem. Alapvetően szeretem az űrt, a sci-fit és az ilyeneket, szóval akár még jó is lehet,-*töprengek hangosan, mert a hatalmas robotok kicsit elbizonytalanítanak ezzel az autóvá alakulással. *
- A Queen az egyik legkedvesebb bandám. Imádom a zenéjüket, a szövegeiket és nagyon sajnálom, hogy élőben már nem láthattam őket. A film a frontemberükre összpontosít, aki az első hírességek között volt, aki nyíltan felvállalta a melegségét és a betegségét.-*Ez egy több magyarázatot igénylő történet, azt hiszem, de nem erőltetem - hagyom, hogy Thomas nézelődjön, mérlegeljen kedvére, bár nem bírom megállni, hogy egyszer-egyszer ne húzzam magamhoz egy ölelésre. Ha végül sikerül dűlőre jutni és jegyet venni, jöhet a következő kihívás - a kaja.*
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A legtöbb felnőtt nehezen tart lépést a gyermekekkel, számomra mégsem fárasztó ez a gyors pörgés és kicsit zagyva, gyorsan fókuszt váltogató lelkesedés. Persze, néha engem is zavarba tudnak ejteni, de alapjáraton inkább átragad rám a hangulatuk, mint most is.
- Azok, ni!-*rogyasztom a térdem, hogy egy szintre kerüljön az arcunk és kinyújtott karommal az egyik épp kezdődő trailerre mutathassak. Azt nem tudom, ennyi inger közt kibír-e Thomas figyelme két és fél percet, de szerintem nem is kell annyi, hogy összeálljon neki a kép.
- Science-fiction,-*egészítem ki magam, észbe kapva, mert ha nem is egy bő lére eresztett magyarázat, így már sokkal érthetőbb és meghagyom a rácsodálkozás gyönyörét is. Nem vagyok én Okoska törp.
A kurjantásra meglepődöm, aztán két pislogással később már nevetek, bólogatva helyeselve, amiért Liam hozzájárul a gyermek alapvető zenei ízlésének jó irányba formálásához.*
- Nekem a teljes diszkográfiájuk megvan. Sőt, a videoklipjeik is,-*büszkélkedem, sőt, alkalomadtán végig is  hallgattatom/nézetem ezeket, ha valaki nem menekül elég gyorsan. A másik ilyen témám az űrkutatás - aki nem fél tőlem, az még nem hallott a Hubble teleszkópról beszélni...*
- HIV. Elég szomorú történet,-*szusszanok, mert azt hiszem, nem most kellene rögtönzött törielőadást tartanom a témáról. Jólesik hagyni, hogy elterelődjön a figyelmem, ahogy Thomasé is.
- Azok is!-*helyeselek, cseppet sem könnyítve meg a választást, de ha egyszer tényleg sok a jó film a felhozatalban. Na meg addig is kiélhetem a szottyongathanékom, nem különösebben törődve a környezet reakcióival (előbb-utóbb elunják és elkönyvelik Thomast a kisöcsémnek).
- Persze,-*adom be a derekam, mindennemű ellenállás nélkül. Kisvártatva már a jegyeket rakom a tárcámba, ahogy magunk mögött hagyjuk a pénztárt.*
- Gyere, kerítsünk valami harapnivalót. Biztos van, amit menet közben is lehet enni,-*mosolygok lefelé, hogy ne kelljen újabb szörnyű döntés elé állítanom. Ha a boltba nem is engednek be kajával, a kirakatokat simán lehet nézegetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Korán érkeztem, állapítom meg telefonomra pillantva - túl korán ahhoz, hogy csak úgy betoppanjak, hiába sandítok fel vágyakozva az épületre a sarkon állva. Azt hiszem, csúnyán benéztem otthon az órát, de már nincs kedvem hazamenni, szóval téblábolok egy kicsit, aztán sétára indulok. Nem fog ártani ennyi mozgás, amilyen izgatott vagyok, hiába nem kellene; dobol bennem a türelmetlenség, s igencsak pórázon kell tartanom a képzeletem, hogy ne hajszoljon különféle ábrándokba. Mintha nem okozott volna már pont elég galibát...
Helyette nézelődök, az utcákat, kirakatokat és embereket figyelve. Még mindig újszerű a város, bár már ismerősebb, rengeteg eddig észrevétlen maradt részletet találok, macskaköves útvesztőjében csavarogva. Esteledik és nem sokan vannak idekint, alig pár lézengőt és elvétve nyitva tartó árust látok, s bár nem terveztem vásárolni, az egyiküknél mégis megállok és szóba elegyedek. Ahogy beszélgetünk, lassan elillan a bizonytalanságom és a hölgy segítségével válogatok, majd fizetek.
Még egyszer ránézek a telefonomra - most már egy kicsit kések, de épp csak pár percet. Feltrappolok a lépcsőkön, végig a kis folyosón, s toporgok egy-két lélegzetvételnyit a lábtörlőn, mielőtt bekopognék, meg sem merve tippelni, ki nyit majd ajtót. Jobb híján a balomban tartott dobozt szorongatom, hogy nehogy kárt tegyek a másik kezemben egyensúlyozott, hátam mögé rejtett, gondosan csomagolt csokorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa Thomastól az összeszűkült szem, de betudom annak, hogy nagyon koncentrál a trailerre - néha egyáltalán nem könnyű őket értelmezni számomra sem, pedig azért nem egyet és nem kettőt láttam már.
Ahogy beszélgetünk, igyekszem nem lexikonként ontani magamból a dolgokat; egyrészt sok az inger és szeretném, ha a saját tempójában töprenghetne és kérdezhetne rá azokra, amikre kíváncsi, másrészt viszont úgy érzem, jó hagyni, hogy összerakja magában a dolgokat. Ha gyermeteg is, a maga elbűvölő, ártatlan módján, nem kell apró gyerekként kezelni - ha szüksége lesz rá, majd kér tanácsot és segítséget, ahogy eljött hozzám is.
Kimondhatatlanul jólesik Thomas nyitottsága, közvetlensége, bár egy kicsit féltem is miatta, mert könnyű lenne visszaélni vele. Most azonban nem fenyegeti semmi, derűsen kószálunk és ámuldozunk, mivel a beszélgetés tele szájjal elég nehézkes, plusz...éhesek vagyunk.
- Ne engedj be a könyvesboltba,-*sóhajtok egy ponton, miközben szomorú bernáthegyi szemekkel csüngök a folyosó másik oldalán felém kacsingató kirakaton. Imádom az új könyvek (és régi könyvek és használt könyvek és...) szagát, meg agyonmacerálni őket, viszont a fák érdekében nem igazán veszek ilyesmit.
A film maga könnyed - kicsit félreteszem a saját fenntartásaimat és átveszem a terem hangulatát, bár el-elkalandozom kissé, a vászon helyett a nézőket, főleg Thomast figyelve. Megint összehúzza a szemét; nem is, inkább hunyorog, azt hiszem, már amennyire a visszaverődő fényben meg tudom állapítani. A gyanúmat viszont egyelőre hanyagolom, inkább lehetőségeimhez mérten kényelmesen elhelyezkedem, hogy iszogathassam a limonádém és zavartalanul élvezhessük a mozit.
Mire véget és és kikeveredünk a kisgyerekes családok tömegéből, jól elmegy az idő, még ha a neonfényektől nem is látszik, hogy már besötétedett. Jólesően nyújtózkodom, alaposan elmacskásodtam, ám töretlen derűvel terelgetem a borzasztóan lelkes Thomast. Egy ponton elsurran a mosdók felé, én pedig teszek egy kitérőt a pénztár felé, hogy mosolyommal megvesztegethessem az egyik kisasszony és szerezzek egy plakátot erről a sárga csodabogárról. Nem adom oda rögtön, kabátom alatt rejtegetem egész hazáig, hogy némi forró habos kakaó és pillecukor mellett vívott társas-csatánk fő- vagy fájdalomdíja legyen. Ezt leszámítva viszont már csak macskázós-ejtőzős dolgokat terveztem, amíg menthetetlenül be nem alszik valamelyikünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezek a másodpercek megmagyarázhatatlanul hosszúra nyúlnak, szinte visszatartom a lélegzetem az izgalomtól, holott nincs rá különösebb okom, mégis a cipőm orrát vizslatva toporgok. Annyira szeretném, ha minden jól sikerülne. A kiszűrődő dübörgésből úgy ítélem, egy kisebb dinoszaurusz-csorda tart épp felém - aztán az ajtót mégsem egy velociraptor tépi fel, hanem egy kicsit másfajta... szörnypalánta. Az arc a képekről, ugyanazzal a zabolátlan csillogással szemeiben, csak most már hangot is tudok hozzá társítani.*
-Szia, H...-*köszönnék, de belém fojtják a szót. Az a bizonyos alma meg a fája, nem is tudom, miért ér váratlanul a rendhagyó üdvözlés; talán mert teljesen őszinte és hátsó szándék nélkül tett bók. Aztán valami megmozdul bennem.*
- Köszönöm,-*sütöm le a szemem, nem is annyira szégyenlős, inkább csibészes mosollyal.*- Borotválkoztam.-*Mert az első benyomás rengeteget számít, ugye. Az intésre köszönömöt biccentek és belépek, mielőtt azonban túlságosan belemelegednénk játékunkba, Anton is befut és elhessegeti újdonsült udvarlómat.*
- Micsoda fogadóbizottság!-*el vagyok kényeztetve, de el ám - tekintetem kedvesemre nevet, szinte el is feledve a pillanatokkal ezelőtt érzett szorongást. Puhán viszonozom a puszit, s közelsége egyszerre megnyugtató és bolygat fel mindent.*
- Nasit hoztam, ha már ti főztetek,-*billentem meg a dobozom, Anton kérdő pillantása láttán (bár a többesszám csak feltételezés). A pontos tartalma egyelőre hagy maradjon meglepetés, mert előbb a másik ajándékomat szeretném odaadni; le is teszem hát egy pillanatra egy közeli bútorra az édességet.
- Neked!-*bűvölöm elő egy mozdulattal a csokrot, kicsavarva az azt oltalmazó papírból. Hozzám mérten visszafogott - szó sincs óriás, bohém színekben tobzódó virágcsodákról, bár nem is a klasszikus tucat vörös. Van benne illatos rózsa, de bogáncs és apró réti virág is, néhány levélnyi eukaliptusszal megbolondítva; kusza, tarka, vad és elsőre nem is gondolná az ember, hogy összeillenek. Mégis.
Kérdés helyett csak csendben lesem, remélve, elnyeri tetszését. Egy egészen kicsi félsz ül csupán pilláim árnyékában, mert nem vagyok biztos benne, nem allergiás-e valamelyikre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felszabadult és felszabadító nevetés; beljebb tessékelnek, mintha hivatalosan is átestem volna az első próbán. Ahogy Hanna magunkra hagy, én is kihúzom magam - részben azért, hogy daliám nehogy idő előtt a hátam mögé lásson, részben mert önkéntelenül felelek a mozdulatára, enyhén felszegett állal. Kíváncsi, s bár én legalább annyira türelmetlenül várom, hogy odaadhassam ajándékom, mégis húzom egy kicsit az időt.
- Szépséggel adózom a kedvesnek,-*felelem, bár így belegondolva, igaza van - a bogáncs és fenyőgallyak közt megbúvó rózsák kicsit olyanok, mint ő. Szeret szurkálódni, megvannak a tüskéi, mégis lenyűgözőek színei.
A repülő levél láttán nem pánikolok - sejtettem én ezt, amikor egy kis varázslattal is megerősítettem a kötést, de ennyire futotta tőlem. Mégsem pálmalegyezőnek volt ez szánva, lengetés ide vagy oda. A leányzó viszont ahogy jött, el is viharzik vázáért. Semmiféle elismerést sem várok, ám szép csendben dobol bennem az öröm, hogy kedvét leli a csokorban, nézegetve-szaglászva, kicsit talán meg is feledkezve magáról. Csókot kapok s kapok rajta, kortynyi közelségén, belemosolyogva a néma köszönöm-be néma szívesen-nel. Ahogy foglyul ejti pillantásom, szavai is belém ivódnak, átitat a pillanat és tekintetének kékje.
- Bevallom, kicsit reménykedtem is benne,-*simítok arcára, hogy megcirógassam derengő borostás állát, majd szusszanós nevetésfoszlánnyal óvatosan ledörgölök egy sárga foltot az orra hegyéről, játékosan rákoppintva.*- És a szirmaikat sem kell tépkedned.
Hanna is megérkezik a keresett porcelánnal, olyan rutinossággal varázsolva, amit szerintem kevés korabelitől láttam; elismerő pillantással és felvont szemöldökkel adózom rutinjának, majd Antonra sandítva meg kell állapítsam, pont olyan hanyag mozdulatokkal használja a pálcáját, mint az apja.
Lesegítik a kabátomat, ami alól búzavirág-színű ruha bukkan elő - inkább elegáns, semmint kihívó, de szükség esetén seperc alatt tudom transzfigurálni, úgyhogy a pálcám a kezem ügyében tartom.*
- Pompás! És az illata is!-*kontrázok, ahogy a dobozzal hármasban elindulunk a konyha felé, s ki-ki elfoglalja a helyét. Ahogy ülök, tétlenül - mert evidens, hogy csak útjában lennék a röpködő tárgyaknak - ismét rám tör egy kicsit a szorongás. Nagy levegőt veszek és lassan kifújom, majd egy hosszú, szürkésfekete szőrszál vonja el a figyelmem, amit lecsippentek a vállamról.*
- Freud üdvözletét küldi,-*állapítom meg, felmutatva a bűnjelet. Ha macskamenta szagom van, arról is ő tehet, s ez a gondolat segít lazítani. Önmagamat akarom adni.*- Nos, örvendek a találkozásnak és itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy rákérdezz az összes pletykára, amit rólam hallottál,-*dobom fel a labdát, bepótolva a küszöbön belém fagyott üdvözlést és gyakorlatilag szabad kezet adva Hannának.
Azt sosem állítottam, hogy bölcs döntéseket hoznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem vagyok elég zakkant így is?-*vonom fel szemöldököm, cseppet sem ütődve meg a viccen; bájitalfőzőként és a meglévő családi hátteremmel alaposan fel vagyok vértezve. Azt tanították, inkább menjen pocsékba, mint kárba...
Lesegítik a kabátomat, érintéssel és pillantással egyaránt cirógatva. Nem bírom megállni, hogy játékos kacérsággal ne perdüljek egyet könnyedén tengelyem körül, fodrozódó mosolyom gyerekes örömömről árulkodik. Szeretek tetszeni.
Épp ezért nem zavar Hanna vizslató tekintete, meg sem kísérelek elbújni előle, bár nem is kelletem magam. Aranyos, ahogy a tincseivel babrál, össze-összenézünk és önkéntelenül is elárul a tekintetem.*
- Nem cica. Makka!-*javítom ki vigyorogva, még ha a professzor úrnak édesmindegy is, melyik titulusát használják. Ha az átlagreakcióból indulok ki, szerintem azt hiszi, ÚRISTENMEKKORA a neve.
Megköszönöm a tányéromra púpozott adagot, az illatától pedig szinte azonnal összefut a számban a nyál. Állatkínzás, hogy ennyire forró; figyelmem elterelendő a kajáról beszélgetést kezdeményezek, bőség zavarába hozva a leányzót.*
- Egészségünkre!-*visszhangzom Anton köszöntőjét, kortyolva egyet. Jólesik, s így legalább több esélye hűlni az ételnek - nekem pedig nem égetni össze a számat.*
- Yup. Terepjávorrá, pontosabban. Képi bizonyítékkal szolgálhatok, de itt nincs elég hely egy bemutatóhoz,-*körbeforgatom a fejem, kapásból kiszúrva vagy féltucat tárgyat, amit biztosan levernék, ha mégis megkísérelném. Aki az elefánt a porcelánboltban kifejezést alkotta, biztosan nem volt soha összezárva szarvasfélével.*
- Szoktam. Gyakran hasznos, bár néha csak vicces,-*a következő kérdés is ehhez kötődik, s a legkevésbé sem lep meg, hogy ilyen híremet keltik. Lehetne igazából ennél sokkal meredekebb, lásd az egyetemi botlásomat.*
- Nem, de vérfarkasokkal is dolgozom - ezért lettem animágus. Szóval holdtöltekor általában nem alszom,-próbálom dióhéjban összefoglalni, miért is megyek végig kicsit hasonló cikluson, mint a likantrópok, akiknek segíteni igyekszem. Ha az ember megfejeli mindezt pár transzatlanti hoppanálással, máris beszerezhet néhány olyan táskát a szeme alá, ami garantálja az elvegyülést.
A szerepcserés (köz)játék láttán kuncognom kell, lemondó szusszanással figyelve a grimaszparádét. Műsoros vacsora.*
- Fájdalom, de inkább bokros teendőim bozótjáról beszélünk, semmint valódi borostáról. Sajnos csak halovány fogalmam lehet az általad átélt szenvedésekről,-*hát igen, az arcszőrzetem javarészt kamu és koppintás, hogy enyhítsem az amúgy is elkerülhetetlen tejfelesszájú benyomást. Mondjuk nem hiányzik, a hideg tud rázni tőle, ha valaki szívogatja a szószt a bajszáról vagy rágcsálja azt. Viszont elérkezettnek látom az időt, hogy én is hozzáfogjak az evéshez, ha kisebb falatokban is; nem kell csalódnom.*
- Ez nagyon jól sikerült, hódolatom a szakácsnak,-*emelem a villámon egyensúlyozott adagot, küzdve azzal a rossz szokással, aminek hála óriáskígyóként étkezem.*
- Ezek mind szabadon köröző pletykák vagy nyomoztál is kicsit?-*kíváncsiskodom, játékosan megpercintett szemöldökkel. Elvégre apja lánya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amennyire izgultam az este miatt, annyira könnyedén találok közös hangot és illeszkedem be, pedig tartottam tőle, hogy olyasmit próbálok megbontani, ahol már nincs hely számomra. Szoros a kapcsolatuk, elég néhány pillantást vetni a falakat díszítő képekre vagy hallani, ahogy Anton beszél a lányáról; Hanna pedig nem gyerek már. Mégis, egy pillanatig sem érzem, vagy éreztetik velem, hogy ne kapcsolódhatnék be játékaikba, tréfáikba vagy távolságot kellene tartanom. Tekintetemmel néma köszönömöt intek kedvesemnek - eszem ágában sincs leállni hálálkodni, ám kivételes este ez számomra.
- Ügyes. Csodálom, hogy semmi vadabb nem kapott még szárnyra, már vártam, hogy elhíreszteljék, vérjávorként bolyongok éjjelente az erdőben,-*jegyzem meg hanyagul, mert tavasszal van, hogy rámtör a salátagörcs és legelészésre adom a fejem. Futottam már össze sötétedés után diákokkal, akiket kicsit már tekintetben kerített hatalmába az évszak. A rózsaszín köd mámorából pedig jávor-rám térni magukhoz... Fogalmazzunk úgy, emlékezetes.
A puding után tényleg tudnék egy jót szundítani, ami egyrészt jóllakottságomnak, másrészt a napi második kávém időszerűségének tudható be. A jelenet láttán szinte ösztönszerűen megvakargatnám Anton hasát, mint az elégedetten terpeszkedő macskákét szoktam. Azonban ebben a háztartásban spártai szigor az úr.
- Ahogy nevelték?-*kockáztatom meg egy sunyi vigyorral, bár ékes példája vagyok annak, hogy a leggondosabb és -körültekintőbb munka sem mindig hozza meg gyümölcsét. Vagy egy kicsit bogarasabbra sikerül a tervezettnél.
A mosogatásban keveset tudok segíteni, nem merem én röptetni a dolgokat, így csak törölgetek és pakolászok, nevetve figyelve az apja-lánya páros, ahogy két (immár) tiszta villákkal ádáz kardpárbajt vívnak a levegőben. A zenét kifejezetten jó ötletnek tartom, gondolkodás nélkül kezdem dúdolni az ismerős dallamot, amíg az utolsó darabok is a helyükre kerülnek és kezemet a konyharuhába törölve bevégzettnek nyilvánítom a munkát. Éppen időben ahhoz, hogy ne maradjak le a táncról, amit kuncogva-vigyorogva nézek végig, még tapssal biztatva is a párost. Aztán engem is felkérnek és boldogan teszek eleget a kérésnek, meg sem kísérelve visszafogni magam és felhőtlen jókedvemet. Sőt, hogy teljes kört írjunk le, én is felkérem Hannát, a ruhámat is átváltoztatva az összhatás kedvéért.
Aztán valahogy úgy elrepül az idő, hogy már csak arra eszmélek, a sötétben állunk a küszöbön, búcsúzófélben. Nem akarok még elindulni, s egyik kezemmel kezét cirógatva nyújtom a pillanatot, mielőtt ruhájába kapaszkodva magamhoz húznám egy csókra. Sóhajízű mosollyal engedem el, lecsattogva a lépcsőn és az udvarban még megtorpanok, hogy felnézve csókot dobjak, pár lépéssel később halk pukkanással köddé válva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Részmunkaidőben szülő-, vagyis inkább nagytesópótlékká lettem előléptetve, főleg Liam munkamániákus beállítottságának köszönhetően. Nem mintha a legkevésbé is bánnám, bár valahol azért munkál bennem, hogy érik az az emlegetett fejmosás, mert Thomas magától nem fog panaszt emelni.
Mindenesetre, így rám hárul mai kirándulásunk levezénylése - a mozizás óta gyanítottam, ami később beigazolódott, hogy a srác rövidlátó. Nem vészes, de nem árt megnézetni, hogy ne erőltesse fölöslegesen a szemét és rontsa tovább a helyzetet. Könnyű, nyári ruhám meglibben, ahogy halk pukkanással felbukkanunk az egyik erre kijelölt közeli ponton.*
- Minden oké?-*csekkolom útitársamat, egyelőre nem engedve el, ha véletlenül megszédülne - ebben a melegben még a gyakorlottabb hoppanálóknak sem árt vigyázni, mert a hirtelen hőmérséklet-különbségek azért sokkolóak lehetnek. Mindenesetre amint megkapom az áhított visszajelzést, előhalászom a telefonom, hogy vessek egy pillantást a térképre, betájolva magam. A vár környékén bóklásztam már, de akkor nem figyeltem annyira, merre megyek.*
- Remélem, nem lesznek sokan. Meghalok egy fagyiért és tudok egy isteni helyet, ahova mindenképp el kell mennünk!-*sóhajtok, ami nagyrészt az elmúlt hetek hőségének szól.*- Gyere, mielőtt napszúrást kapunk!-*Húzgálom meg játékosan Thomas trikójának csücskét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Sok tekintetben hasonlítunk, az az igazság; bár nem csak ezért könnyű értenem a Thomasban lejátszódó dolgokat s látni azt is, milyen veszélyeket jelent ez a naiv, feltétlen ragaszkodás. Liam az, akinek az a nehéz és fontos szerep jutott, hogy megtanítsa őt a saját határai ismeretére és betartására, hogy mások ne élhessenek vissza vele, hogy ne ragadhasson esetleg egy mérgező kapcsolatban. Igenis rengeteget számítanak az érzései, a magánya, a késések és megszegett ígéretek, hogy mi kerül fölé és alá a fontossági listán.
Persze tudom, hogy Charlie elvesztése és a munkám során látottak miatt rendkívül érzékeny téma ez számomra, hát még úgy, hogy Thomast pillanatok műve megszeretni, annyira nyitott és gyermekien őszinte, talán picit gyámoltalan is.
Egy ponton rákacsintok Thomasra és belekarolok, hogy ne érezze magát elveszettnek - kényelmesebb így, nem esik nehezemre egymáshoz igazítani lépteinket és feltűnés nélkül navigálni a folyosókon, amíg el nem érünk célunkig. Köszönök, mielőtt letelepednénk, mosolyt villantva a többi várakozóra. Még mindig van bennem egy leheletnyi rossz érzés, valahányszor kórházba vagy ispotályba lépek - egyes gyógyfőzetek és fertőtlenítők jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető szaga előhozza a szunnyadó emlékeket, amit le kell küzdenem. De így, hogy Thomas is itt van, könnyű elterelni a figyelmem, főleg, hogy a izgatottsága ennyire evidens. Halkan, puhán kuncogok rajta, mert még csak nem is a fogorvosnál ülünk, itt csak annyit fognak kérni, hogy nézzen ide meg oda, vagy olvasson le betűket és számokat.*
- Gyorsan túl leszel rajta,-*ígérem, összekulcsolva ujjainkat, hogy megszoríthassam a kezét.*- A legrosszabb esetben is legfeljebb egy szemüveggel leszel gazdagabb,-*dobom be az optimistát, pedig ehhez tényleg nem értek, csupán laikus tapasztalatom van, ám abból egész sok.
A doki egész gyorsan dolgozik - kisvártatva kijön egy páciens, beveszi a következő kettőt és a nővérke elviszi Thomas kártyáját is, hogy kartotékot nyisson neki. Magunkra maradunk és szeretetteljesen megborzolom a haját, hátha segít valamelyest ez az apró figyelmesség.*
- Eztán megint moziba kell mennünk, hallod-e?-*jut aztán eszembe, figyelemterlésnek, s már keresem is az aktuális kínálatot, hogy kiválaszthassuk a jutalomfilmet a második első alkalomhoz - ezúttal maradéktalan élménnyel kecsegtetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bólintok; nem egy és nem két szemvizsgálattal a hátam mögött van némi tapasztalatom, bár kopogjam le, komoly probléma sosem volt a látásommal. Egyszerűen túl hirtelen nyúltam meg és azóta is ugrálok 170 és 190 centi között, amit annyira nem díjaz a szemem.*
- Különféle fényekkel fognak a szemedbe világítani, aztán tábláról olvastatnak majd ezt-azt; azon is múlik, miért nem látsz jól. Megnézik, szabályosan kerek-e a szaruhártya, jó-e a nyomás, ilyesmik. Teljesen fájdalommentes, csak sokat kell egy-egy pontra nézni, pl a doki füle hegyére,-*magyarázgatom, már amennyire én értem, mi is zajlik vizsgálat közben. Jólesik a simi és viszonzom is, szórakozott kacskaringókat róva, mielőtt meggondolnám magam és szótlan elkérném Thomas kezét, hogy elkezdjem a tenyerét masszírozni.*
- Japp. Mondjuk simán megúszhatod, én csak a folytonos alakváltogatás miatt kaptam, nem tudtak az ilyen mértékű metasággal mit kezdeni. Aztán ott a kontaktlencse. Na meg ki is nőheted,-*fonom tovább a mondókámat, mert átérzem, milyen ijesztő és nemszeretem ez az egész helyzet, de tényleg nem tragikus. Varázs- és magnix megoldás is van egy rakat, ráadásul ha jobban megnézem, simán jól állna neki egy jól választott okuláré.
Ami Thomasnak örökkévalóságnak tűnik, alig néhány másodperc pánikszerű kaparászás, és bár a gyógyító pislog egyet fáradtan, ahogy összenézünk, szemernyi neheztelés sincs a tekintetében. Az ilyesmi hozzátartozik az emberekkel való munkához. Aztán elbattyog és magunkra maradunk.
- Biza. Akkor nézhetünk galaktikus robotoknál kisebb lényeket is,-*vigyorgok rá, mert szerencse, hogy ilyen böszme, sárga és kontrasztos csodára esett a választása.*- Tényleg, mit szólt Liam a plakátodhoz?-*jut eszembe, mert azért jócskán kívül esik barátom - akit továbbra sem vagyok képes bácsizni instant nevetőgörcs nélkül - érdeklődési körén az ilyesmi. Panaszt mondjuk egyelőre nem emelt nálam, de lehet, hogy még elvitte hitelesíttetni előbb.
Ahogy válogatunk és diskurálunk a kínálatról, kiélvezhetem Thomas közvetlenségét - egy kicsit mindig belesajog a szívem, mennyire ki van éhezve az érintésekre, a kedvességre. Épp ezért gondolkodás nélkül reagálok, kobakjához simítva arcom pár pillanatra. Beleszusszanok a hajába, s mivel nincs szabad kezem, orrom hegyével cirókázom meg a halántékát, mielőtt újra a filmekre koncentrálnánk. Nem ártana választani, mielőtt Thomasért jönnek, vagy mielőtt véget érne a doki munkaideje.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nehem, tizennégy voltam, amikor nagyon hirtelen nőttem meg és akkor ment valami félre. Az átváltozások inkább csak ellehetetlenítik a tartós korrekciót,-*pontosítok, mielőtt további félreértéseknek adnék helyet. Közben gyúrkászom tovább a felkínált mancsot. A poszteres reakcióra felhorkantok, perszehogyeztmondtad, nevetek magamban, mert nem kell Liam hangsúlyát hallanom, így is érzem a gondolatban felém lövellt nyilacskákat.
- Rendben, úgyis van még millió programötletem,-*egy pillanatra sem keseredem el, mindössze bezárom a böngészőt, ha már így feleslegessé vált.
Jómagam mindig is nagyon "tapadós" gyerek voltam, aminek semmi köze sem volt félelemhez vagy szégyenlősséghez, egyik sem jellemzett igazán. Egyszerűen így töltődöm és fejezem ki a szeretetem, és hatalmas szerencsémre a szüleim megértették és hagyták. Lehet, hogy ennek van némi köze ahhoz, hogy ikerként jöttem a világra, egy másik lénnyel szoros kapcsolatban, de nehéz megmondani. Charlie megváltozott a bemarás után, a teliholdak magánya valahogy megmásíthatatlanul beleette magát a lényébe, néha a legszorosabb ölelésben is didergett tőle.
Engem mások véleménye ritkán érdekel, viszont a naivitás távol áll tőlem - mindig felmérem, biztonságos-e a környezet és a helyzet. Jelenleg semmi sem fenyeget minket, ha látja is bárki, inkább hihet testvéreknek, mint bármi másnak, bár ez utóbbi esetben a hibát az ő elméjükben keresném. Halk kacagást csal elő belőlem a meglepetésszerű puszi, s ahogy Thomas elfordítja a fejét, ál-morcogva magamhoz húzom, hogy viszonozzam, aztán nevetős fújtatást hallatva ledörzsölöm a hátramaradt halvány rúzsfoltot. Ezt azért mégse.
Az ajtó nyílik, a várakozók cserélődnek és a mellettem kucorgó srác kicsit pánikba esik, már amennyire hirtelen macskamód táguló pupilláiból ítélem. Nyugtatóan simítom meg a karját, aztán háta mögé nyúlva, félig átölelve megdörgölöm az átellenes vállát. Minden rendben van és lesz.*
- Nagy levegő. Itt leszek végig. Szóval nyugtasson a tudat, hogy szükség esetén egy jávorszarvas töri rá az ajtót a rendelőre, aminek csak felpattansz a hátára és elgaloppozunk a homályos napnyugtába,-*hunyorgok rá mosolyogva, ám abszolúte komolyan gondolva, hogy majd szarvhegyre hányok bárkit, aki bántani próbálja.
Egyelőre azonban csak nyílik az ajtó, visszaadják a kártyáját és a vizsgálóba szólítják - úgy tűnik, az előző beteg csupán egy receptért jött.*
- Lesz egy meglepim, mire kijössz!-*Szólok még utána, hogy eltereljem picit a figyelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egyemmeg, villan át a fejemen, ahogy a srác lesápad és nagyot nyelve mégis leküzdi a hirtelen jött rémületet, derekasan állva a sarat. Biztatóan kacsintok rá, mielőtt becsukódna mögötte az ajtó, nevetős szusszanással csóválva meg a fejem. Ahogy magamra maradok, visszatérek kicsit a böngészéshez, addig is olvasgatva, amíg várakozom. Szerencsére már jó előre hallani a benti motozást és búcsúzkodást, így van időm elrakni a telefont és előkotorni a beígért meglepetést, bár előbb megvárom az eredményeket. Amik alighanem felülmúlták a várakozásokat, a reakcióból ítélve.*
- Ugyehogy?-*vigyorgok Mr. Pápaszemre, ahogy jóformán szájtátva csodálja a váróterem elé tárulkozó szépségét, ami sajnos elég sivár, hacsak nem veszünk számításba engem. Lelkesen mesél és jó látni a megkönnyebbülését, igazándiból még a szemüveg sem akkora, mint amekkorának érezheti. Szokatlan kicsit, de még azt sem mondanám, hogy ront a megjelenésén.*
- Nagyszerű! Akkor tényleg gyorsan helyreraknak,-*csettintek elismerően, mert pár hét igazán nem sok még akkor sem, ha időről időre meg kell ismételni a kúrát.*
- Remek, majd odaadjuk pótatyádnak,-*bólintok, mert mégiscsak ő őrzi meg az efféle dokumentációt a legmegbízhatóbban. Aztán megpaskolom magam mellett a padot,  most, hogy épp nincs senki a váróban rajtunk kívül.*- Csüccs és add ide egy kicsit azt,-*nyúlok a kezében tartott holmi után, amiért cserébe egy borítékot kínálok oda. A tetején van egy szigorúan bizalmas pecsét, az a hivatalos, minisztériumi fajta, a tartalma viszont nem államtitok, hanem egy sor tarka fénykép, az utolsó két-három közös estéről összegyűjtve. Többnyire suttyomban készített Thomas-Liam fotók, bár akad néhány portré is (például egy gondterhelten homlokráncoló Thomas, egy Scrabble-tábla fölött, vagy alvó Thomas és Freud összebújva a kanapémon, de akad egy Liam is, aki beleejtette az egyik betűjét a kávéjába és épp a bögrét nézi) és van egy közös képünk Liammel és pár tájkép a kirándulásról, amit nagy nehezen összehoztunk úgy egy hónapja. Igyekeztem a legjobbakat kiválogatni, s bár nem mozognak, a többségük jól sikerült pillanatkép.*
- Liam sose fotóz,-*köszörülöm meg a torkom, kicsit bizonytalanul, mert néha nehéz megjósolni, mennyire érzik mások tolakodónak, hogy olyan gyakran örökítek meg mindent, és vannak, akik kifejezetten kényelmetlennek találják, ha feléjük fordul a lencse. Mindazonáltal úgy gondolom, ezek az emlékek fontosak és Thomas szívesen venné, ha maradna kézzelfogható nyomuk. Tudom, mennyire ragaszkodik a nyaklánchoz, amit kapott; vagy egyáltalán bármihez, ami Liamhez köti.*- Remélem, tetszenek. Ha nem, akkor most lehet szólni, hogy ne fényképezzek annyit.-*Természetesen az ellenkezőjét is simán lehet kérni, szívesen készítek felvételeket mindenféléről és mindenkiről, amíg be nem telik a telefonom memóriája vagy le nem merülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Átveszem a cókmókot, gyors mozdulattal el is süllyesztve a táskámba, mert a fagyizáshoz elengedhetetlen lesz a szabad kéz. Thomas előbb döbbent, majd megkönnyebbülten nevető arcát elnézve megérte kihízelegni Antontól ezt a borítékot (bár szerintem neki egészen más elképzelései vannak arról, mit akarok és kinek küldeni benne...), megengedek magamnak egy elégedett kis mosolyt. Suta kis magyarázatom után elhallgatok és nem karattyolok többet, igyekszem nem is fészkelődni.
Gondosan megnézi mindegyik képet, egyenként, sietség nélkül merülve el a részletekben - a keret mögött fénylő tekintetből úgy érzem, újraéli épp a pillanatokat, sőt, mintha memorizálni is próbálná őket minden apró darabkával együtt. Szótlan fürkészem vonásait, remélve, csak most, csak még egy kicsit senki sem zavarja meg, miközben átrágja magát a kis kupacon, minden fotónak megadva az őt illető időt. Érzem minden kép súlyát, nemcsak a mozdulatban, ahogy egymás mögé csúsztatja őket, hanem az elnehezülő lélegzetekben is.
Önkéntelenül hangolódom rá, de ha tudatosítanám sem próbálnék eltávolodni; érzem a fojtogató, egyre növekvő gombócot a torkomban, hogy elhagynak szavaim és nehezebb levegőt venni, mintha besűrűsödne. Néha önteltnek tartom magam, amiért azt hiszem, tudom, min mennek keresztül mások, holott sosem jártam a cipőjükben, nem éltem át, amit ők, ám ilyenkor nem gondolkodom ezen, csupán átveszem az érzéseiket. Nekem is elfutják a könnyek a szemem, ahogy vigyázva lesimogatom ujjammal a fiú arcán végiggördülőt. Óvatosan veszem ki remegő kezei közül a szemüveget, összecsukva és biztonságba helyezve; képekhez azonban nem érek, az az övé. Aztán nyakát átkarolva gyöngéden ölelésembe vonom Thomast, magamhoz szorítva és lassan lecsukódó szemmel ringatom, az ő ritmusát követve. Sírjon csak, ha szükséges vagy ha jólesik. Puhán simogatom a haját, ami egyaránt lehet biztató és csitító, szavak híján és nem engedem el, amíg ő nem akar kibontakozni az ölelésből.
Mindenki más meg elmehet a víz alá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Átérzem az örömét és a csendes fájdalmat is, ami mögötte húzódik meg; sosem érthetem meg, milyen szülők, család nélkül nőni fel, de ismerem a magányt és azt is, milyen úgy élni, hogy folyamatosan hiányzik egy darabod. Talán megszokásból, talán csak mert ez most nem rólam szól, némán pityergek egy sort, ahogy a nyakamba bújik és remeg. Tovább simogatom, hol a fejét, hol a hátát, nagy körökben.
Na igen, ha a balesetin játszódik le ugyanez, inkább együttérző, semmint zavarodott pillantásokat zsebelhetnénk be; azonban jobbnak látom nemes egyszerűséggel ignorálni a ránk irányuló figyelmet. Akinek kényelmetlen, ne nézze, ezt a pár percet nem művészet kibírni.
Thomas elenged és mielőtt még visszatérne a képekhez, gyorsan adok zsepit, hogy rendbe szedhesse magát valamelyest, mert piszok kellemetlen a szörtyögés meg a folyó orr. Én is inkább erre voksolok, mint a szipogásra, ha már így megríkattuk egymást.*
- Jó kép,-*helyeselek, aztán rábökök a mellette lévőre, ahol Freud úgy döntött, eleget foglalkoztunk már ezzel a hülyeséggel és igazán visszatérhetnénk az ő imádatához, ergó a party közepén ráfeküdt a táblára, betűstül. Csak a négy sarok látszik ki alóla, meg az értetlen (de roppant önelégült) fej, miért nevetik körbe.*- Kár, hogy soha nem tudjuk meg, ki nyert.
Ahogy Thomas megnyugodni látszik, előhalászok egy törlőkendőt is, sanda gyanú által vezérelve, ami be is igazolódik, ahogy a szemem alatti részt megtörölve fekete pacákat hagyok. Elsírtam a szemfestékem, elvégre nem sejtettem, hogy vízállónak kellene lennie. Oh well.
- Örömmel!-*Mosolygok olyan intenzitással, amitől szélesvásznúnak tűnik az arcom. Kapok még egy puszit és egy grátisz ölelést, amit lelkesen viszonzok. Ha szeretné, hagyom, hogy nézegesse még egy kicsit a képeket, aztán átmenetileg visszaveszem a borítékot, hogy táskám biztonságában vészelje át a küszöbön álló fagyizást.*
- Gyere, Maszatka, keressünk egy mosdót!-*javaslom, mert a saját bűbájaim mindig kétesélyesek, jobb lesz manuálisan eltüntetni a sírás nyomait. Arról nem is beszélve, hogy az elfolyt sminket szerintem a legprofibb varázslat sem tudná helyrehozni, pandaként viszont talán mégsem szeretné most sétálni a városban. Kell egy tükör.
Tíz perccel később már újra szalonképesen sétálunk ki az ispotályból, karöltve, hogy ha netalán Thomas megszédülne az új szemüvegtől vagy a mélységérzetének szoknia kellene, ne történjen baj.*
- És most megmutatom neked a Duna ezen oldalának legjobb fagyizóját,-*konferálom fel a következő programpontot. Azért nem egész Budapestét mondtam, mert még nem volt lehetőségem végigkóstolni az összes fagyizót, pedig Merlin a tanúm, minden alkalmat megragadok rá, de ha egyszer olyan sok van belőlük!*
- Van valamid még később? Őrjárat, gyűlés, edzés?-*kíváncsiskodom, miközben a kacsaringós kis utcán felé vesszük az irányt és navigálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Idejét sem tudom már, mikor jutottam el utoljára úgy istenigazából vásárolni - nem is tartozik mondjuk a legkedveltebb időtöltéseim közé, de egyszer-egyszer és főleg jó társaságban, remek szórakozás lehet. Általában túl gyorsan leragadok a kisállat-kereskedések, könyvesboltok és nyalánkságosok kirakatainál (priorities, priorities), meg aztán amim van, már rutinosan alakítgatom igényeim szerint, amíg a ruha anyaga apránként meg nem adja magát, így nincs is szükségem túl gyakran szekrény-újításra.
Most viszont itt a soha vissza nem térő alkalom, ha már épp Linánál járok látogatóban és kifogytunk a környék kóstolni- és látnivalóiból. Nem tudom pontosan, merre is tartunk, csak belekarolva hagyom magam vezetni, miközben kényelmes kis lapostalpúm vidáman csattog a köveken és szoknyám meg-meglibben lendületes lépteimre.*
- Néha tök pechnek érzem, hogy nincs türelmem saját ruhákat tervezni. Átszabni meg turbózni bármit képes vagyok, de amint elém raksz egy sima szabásmintát, hogy na akkor találd ki, mit akarsz, paff! Ablak és sötétség,-*folytatom megkezdett beszélgetésünket, miután elhaladtunk egy méterárus előtt és néhány percig csorgattam a nyálam a szebbnél szebb anyagokra (természetesen kizárólag a kirakatüvegen keresztül, hogy ne kelljen magyarázkodni).
- Keresünk amúgy valami konkrétat?-*kíváncsiskodom utána, mert nemcsak magamnak szeretek öltözéket válogatni és egész jó a szemmértékem, ráadásul így könnyen az ember kezébe adhatnak olyasmit, amit magától sosem próbálna fel, de remekül áll. Izgis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát, ha van valami, amiről régóta álmodsz és nem találod, szólj. Egy-egy darabot szívesen megvarrok,-*ajánlom fel, főleg azért korlátozva a mennyiséget, mert ehhez sem tudok bűbájokat használni, ergo kézzel vagy varrógéppel hozom össze, igényességtől függően, így eléggé elhúzódhat a készítése.
- Várj, melyik megnyitóra?-*dereng, hogy említett ilyesmit, de hirtelen összemosódik egy másik emlékkel és homlokom ráncolva próbálok rendet rakni. Egyébként könnyedén vállat vonok, szabad kezemmel megigazítva a lecsúszni igyekvő pántot.*- Vannak ötleteim, de meglátjuk. Szeretnék néhány megfordulokutánadazutcán darabot,-*vigyorgok némileg elvetemülten, de hát mit tegyen az ember fialánya, ha egyszer nyár van és gátlástalanul vissza akar élni a helyzettel? Szeretem a könnyed, sokat sejtető ruhákat - nézni és viselni is.*
- Valahol el kell kezdeni,-*nevetek, ahogy jóformán válaszom meg sem várva elkezdenek vontatni is az üzlet felé. Tiltakozni persze eszemben sincs, derűsen toppanok be és köszönök kórusban Linával, gyorsan felmérve a kínálatot. Egy pár darabot biztosan találok majd, de eleve a szoknyáknál kezdem a keresgélést.
- Ezt nézd!-*tartom fel a vállfán lógó fehér, elől-hátul mély V-kivágású ruhát, majd magamhoz illesztem, hogy megsaccolható legyen, hogy is állna.*- Mit szólsz?-*Végigsimítok a csipkés részeken, az anyagát mustrálva, de könnyű pamutkeveréknek tűnik, nem tapadós műszál. Kérdés, hogy fogom megállni, hogy bebatikoljam, ettől eltekintve viszont tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem szokásom megfordulni a füttyögőknek, ám ha nagyon jó kedvemben találnak, néha kivételt teszek - főleg, ha Antonok találnak fütyörészni, fészkéhez ilyen közel. A bolt előtt vártam rá, hogy ne kerüljünk bajba a nálam lévő holmi miatt, de aztán már ha akart, se tudott volna levakarni, ó nem.
Arra sem egyszerű rávenni, hogy magára hagyjam a konyhában, de miután megfenyeget, hogy ha tovább lopdosom a gyümölcsöket, akkor az ujjaimból is aprít a tálra, egy utolsó epret elorozva elsompolygok és beérem a konyha-kanapé távval. Csodák csodája, hathatós segítségem nélkül már szinte pillanatok alatt elkészül és csatlakozik hozzám.*
- Nyilván a papírok elhelyezkedése a probléma forrása,-*horkantok halkan, mert bár egy pillanatig sem kérdőjelezem meg igazgatóként tett erőfeszítéseit, a gondos papírmunka nem tartozik közéjük. Ez persze nem kisebbíti érdemeit és én sem fogok szót emelni az új munkaerő ellen, amíg ez több közösen tölhető időt jelent.
- Szándékosan elkövetett szemérmességgel nem vádolhatnak,-*felelem, szemrebbenés nélkül, mintha a téma szakértője lennék*- szóval csakis gondatlanságból. Mit tudsz felhozni mentségedre?-*Annál is inkább, hogy még mielőtt odabújhattam vagy kényelmesen elhelyezkedhettem volna, már pattan is fel, s bár elkezd vetkőzni, egyetlen réteg után abba is hagyja. Ah, the agony... Pedig a nagy nézelődésben én is elfelejtek megválni puha pulóveremtől, amiből ugyan kibukkannak vállaim, de combközépig ér és cicanadrággal egészül ki.
- Szívtelen dög,-*sandítok rá, sóhajtós szusszanással követve a mozdulatot - én mit fogok széttúrni így? Ennek ellenére azért odadőlök, megcirógatva vállát orrom hegyével, meg-megpihenve, míg beszívom illatát. Hiányoztál.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A puszi mosolyt csal az arcomra, s picit fel is húzom vállaimat, felváltva mozgatva őket, hogy kérkedjek fedetlenségükkel és örömömmel. Sőt, ha már itt meg a figyelemelterelésnél tartunk, válaszként kacsintok egyet, aztán kikapom hajamból a hivatalos kis kontyot összetartó tűket, úgyis megviselt állapotban van mostanra, s fejemet megrázva hagyom a feltűzéstől enyhén hullámos, vörös tincseket szétterülni. Amennyire szeretem az esti szórakozást és a város pezsgését, annyira jólesik most ez a játékos civódás, aminek jóformán egyetlen célja, hogy halljuk a másik hangját. Mert szeretem és hiányzik karcossága, főleg egy-egy hosszabb nap után, amikor nincs időm megállni pár szóra sem, hát magamban tartom, amit neki mondanék.
Belebújok az ölelésbe, szemhéjam magától lecsukódik és álla alá fúrom a fejem egy pillanatra, halk szusszanással. Aztán persze muszáj, hogy előrukkoljon azzal, amire jóformán azóta várok, hogy bejelentette, titkárnője lesz.*
- Wh...-*pislogok rá, mint hal a szatyorból, teátrálisan tátogva mellé felháborodásomban, mintha eddig naponta kerestem volna fel az irodájában, kihasználva, hogy senki sem állta utamat.*- Kárpótlást követelek!-*találom meg végül a hangom, rácsapva Anton mancsára és ellopva az orra elől a legszebb szőlőszemet, amit kinézett magának, kihívóan bekapva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- A bűbájnak kutya baja. Szelektív süketséget sejtek,-*húzgálom meg egyik fülcimpáját, csak hogy ne hivatkozhasson fordítási hibára. Aztán hagyom, hogy a következő szőlőszem az övé legyen, annak ellenére is, hogy kanyarfülem bizony elcsípi a halkan mormolt kiegészítést és összeszorítom ajkaimat.
- Vigyázz-vigyázz!-*fenyegetem aztán meg ujjammal, mielőtt újabb gyümölcsöt happolnék el, őt beelőzve. Azon nyomban számba is hajítom, hogy esélye se legyen visszalopni, s megengedek magamnak egy diadalittas "majd-én-megmutatom" mosolyt.
A grimaszát látva aztán felhagyok a játékkal, jókedvemet mintha elvágták volna, helyette figyelek és próbálom érteni - a dörzsölés aztán megadja a magyarázatot, s aggodalmam helyét együttérzés veszi át. Talpra állok, hogy a kanapét megkerülve mögé sétáljak.
- Merre fáj?-*kérdezem, megcirógatva arcát, némán arra bátorítva, engedje csak fejét hátrabillenni és a támlán pihenni. A válasznak megfelelően indulnak el ujjaim, homloka közepéről kifelé simítva néhányszor, halántékán köröznek, füle felé ereszkedve alá és az állkapcsok illeszkedésénél időznek, lazítgatva az izmokat. Aztán visszatérek a homlok tájékára, hogy kifelé haladva végighúzom ujjbegyem szemöldökén, kitapintva az érzékeny pontokat, amiknél megállok és finom nyomást helyezek rájuk. Az orcán is vannak hasonló nyomáspontok, hasonlóan járok el velük, mielőtt áttérnék a nyaki részre.*
- Emeld kicsit...úgy...-*nógatom halkan, s ahogy egyenesbe kerül a feje, hozzáférek a vállához is. Először azt a pontot keresem meg, ahol az izmok hátul a koponyához tapadnak, hüvelykeimmel lazítva őket.
- Spoiler, de hoztam masszázshoz való olajat,-*jut aztán eszembe, mert nem muszáj itt ücsörögni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kedves szinte dorombol, a kezdeti értetlen pillantásokat követően gyorsan elengedve magát és rám bízva sajgó fejét. Tényleg nagyon fájhat, ha ennyire belekábul, ritkán látom ilyen törődöttnek. Lehajolok, hogy puhán homlokon csókolhassam, előrehulló hajam alighanem csiklandozza, hiába is próbálom elkerülni - amikor frissen mosott, legfeljebb varázslattal lehet rögzíteni. Fel is egyenesedek hát, hogy folytassam az izmok lazítgatását, figyelve, hol nyöszörög és hol érzek görcsöt, feszültséget. Nevetnem kell, ahogy gyakorlatilag rongybábuvá avanzsál kezeim között, de csak mert eleve majdnem lefolyt a kanapéról és most leguggolva fonom karjaim hátulról nyaka köré, hogy megtartsam.*
- Spoil, mint elrontani. Például, amikor meglepetést tervezel és aztán elszólod magad; vagy amikor valaki másnak direkt idő előtt mondod el a poént,-*mesézek, arcom övéhez simítva, még hozzá is dörgölve az enyhe borostához és mosolyogva a sercegő hangon.*- Például, hogy hoztam bort és teamécsest is. Mert bármennyire is lényegtelen, szívesen emlékszem rá, hogy ezen az estén találkoztunk először,-*tényleg nem érzem annak jelentőségét, hogy megteszünk egy vagy több kört a Nap körül, sosem kérek ilyesmit számon; s esetünkben inkább az furcsa, hogy még csak.
- Segít vagy hozzak főzetet?-*kérdezem aztán, mert szívesen masszírozom tovább, de nem mindegyik fejfájáshoz elég ennyi. Jobb a fájdalom nélkül, akkor is, ha esetleg utána csak alszik vállamra biccenő fejjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Muszáj megcirógatnom a karomon megpihenő kezet, élvezve ismerős érdességét, követve vonalait. Valahogy mintha semmi sem lenne épp közöttünk, csak ez az érintés és a mozdulatban megbúvó melegség. Olyan bugyután túl tud néha csordulni a szívem ilyen apróságoktól, hogy azt sem tudom, hová tegyem hirtelen ezt a sok érzést. Meg kell szorítanom vállait, jó erősen.
Meglepetése megmosolyogtat, s kiérdemel vele még egy puszit, lehunyt szemhéjára.*
- Mhm. Mert veled alszom el és veled ébredek,-*s a kettő közt néha vele is álmodom, mintha a részegség elkísérne. Teljes természetességgel vallom be mindezt, habozás nélkül súgva nyakának bőrébe. A mozdulatra arra fordítom arcom, ahol kezét lóbálja, meglepetten fedezve fel ujjai között a szütyőt. A kérdésre finoman megcsócsálom a fülcimpáját, ahogy még nem átallja pörgetni is orrom előtt.*
- Na várj csak,-*fenyegetem meg, mielőtt elhalásznám a szütyőt - csak hogy aztán könnyű léptekkel elszaladjak a táskámig. Ahelyett, hogy kibontanám a titokzatos ajándékot, némi turkálást követően macskaszerűen sompolygok vissza, markomban szorongatva valamit, amit előrehajolva tenyerébe csempészek.*
- Előbb én,-*vágok elébe, mert az én ajándékom nincs becsomagolva - ha széttárja ujjait, azonnal látni fogja, hogy egy karikát kapott, rajta két kulccsal és egy mázas fém vörösbegy kulcstartóval. A nagy kulcs a bejárati ajtótól van, a kisebbik - ki tudja? Házam valamelyik rejtett titkához. Én viszont most tenyerem tartva rázom meg a szütyőt, kíváncsian várva, mi hullik bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Két ajtóhoz minimum egy ház és egy nyaraló dukál,-*dobom vissza a labdát, csak mert aki másnak vermet ás, annak a pénztárcája legyen kövér. Ez egy ősi kínai közmondás, véletlenül sem most költöttem.
Anton egy szót sem szól, de ahogy ujjai közt forgatva nézegeti az ajándékot, ahogy elmosolyodik, boldog villanás cikáz át rajtam, még mielőtt felém nyúlhatna. Fejjel lefelé csókot kapok, akár egy lusta Pókembertől, s arcomon egyre szélesedik a mosoly, ahogy felnéz rám. Ez minden, amit reméltem, némán ragyogok és megcirógatom tótágast álló görbéjének szélét hüvelykjeimmel. Szeretlek.
- Lefizettem,-*vallom be bűnöm töredelmesen, reménykedve, hogy mivel az imént az auror urat is megvesztegettem egy ajándékkal, szemet huny felette. Freud egyébként is megbarátkozott mostanra Anton jelenlétével, miután egy-egy tárgya tartósan beköltözött otthonomba. Nem mondom, hogy elsőre nem pecázta ki a ruháját a szennyesből, hogy hemperegjen rajta (vastag szőrréteget hagyva hátra) és nem hurcolta végig a házon, hogy eldugja; aztán lassan megbékélt vele. Szóval betáraztam macskamentából és a kedvenc nasijából is, biztos ami biztos.
Amikor a tenyeremen megérzem az üveg hűvösét, meglepetten fordítom magam felé a fiolát, mivel főzet helyett valamiféle finom por van benne. Sosem láttam ilyesmit, azt hiszem; legalábbis kétlem, hogy a laborban használatos alapanyagok bármelyikéről lenne szó. A kérdésre megrázom a fejem, hogy ne szakítsam félbe, az arcom és tartásom pedig egy merő izgatott kíváncsiság, ha eddig nem lihegtem volna a nyakába jóformán, most már kétségtelenül mert a név hallatán ezer és egyféle ötletem lenne, mi is ez a ritkaság. Nem kell kétszer mondani, ügyesen lekapom a fiola dugaszát és Anton arcát figyelve annyit szórok a tenyerébe, amennyit jónak lát. Lélegzet-visszafojtva várom, mi következik.