Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán gúnyos hangsúlyára szimpla vállvonással válaszolok, majd egy fintor fut át az arcomon.
- Látod? Abszolút tökéletes munkahely a magamfajtának. - Helyeslek inkább hanyagul, s a pár perccel ezelőtti kávézós jelenet akaratlanul is felrémlik előttem, kissé hidegebbé varázsolva ezt a mondatot.
Hamarosan azonban már sorra is kerülünk; udvariasan köszönök én is a pult mögött elhelyezkedő varázslónak, ám hagyom Hollósit érvényesülni. Csak mikor azt emlegeti: ha nem muszáj, akkor ő itt sincs, lépek majdnem a lábára, ám a férfi velünk szemben megelőz, és a levitás szavába vágva navigál el minket a következő úticélig. Végigfut a gerincemen a hideg, s szemeim kissé nagyobbra is nyílnak, a Misztériumügyi főosztály emlegetésére, mint következő állomás - ide csak úgy senki sem léphet be, és annak ötlete, hogy én ezt most megtehetném, sokkol kissé.
A látogatóknak, kísérőknek járó kis kitűzőért nyúlok, melyet a varázsló át is ad, ám nem tartom biztosnak, hogy ez fel fog hatalmazni arra, hogy a liftnél tovább kísérjem Hollósit.
Erről persze Zalánnak nem kell tudnia. Még a végén visszafordulna, és akkor még csak el sem tudná mondani, mit látott odabent.
- Mi a bajod az alagsorral... - csóválom meg a fejem, s mikor látom, hogy emberünk csak bután megállt a lift előtt, gyorsan hívom azt magunkhoz, és remélem, hogy valahogy én is lejutok majd a kívánt emeletre. - A Misztériumügyi főosztály nagyjából a legérdekesebb hely a világon. Mindent jól jegyezz meg, amit bent látsz. - Tájékoztatom a fiút, remélve, hogy tényleg annyira az eszébe vési, hogy nekem is be tud számolni róla, ha nem kap a nyakába valami titoktartó bűbájt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Hallgass már Hollósi - motyogom neki hirtelen indulattal, ahogy a fejemben lévő dolgokról sutyorog nekem egy boszorkányokkal és varázslókkal teli liftben. - Engem itt ismernek.
Érthető persze, hogy Zalán leginkább saját magára koncentrál ebben a pillanatban, de attól még, hogy az ő titka lelepleződött, az enyém nagyon is hétpecsétes. Bár a liftben nem látok ismerős arcot, ki tudja, ki kinek a kije, ugye.
Lélegzetemet is visszafojtom, mikor kitárul előttünk a lift ajtaja, s meglátom a hatalmas csarnokot, melynek mértani közepén egy íróasztal foglal helyet, mögötte egy pultos boszorkánnyal. A hely sötétsége és hideg, majdhogynem félhomályos atmoszférája nem kelt épp jó érzést bennem, ahogy lábam mozgásnak indul, Zalántól épp csak fél lépéssel lemaradva. A boszorkány mögött jópár ajtó sorakozik a falon, mindegyik feketére festve. Azt hiszem, majdnem semmit sem akarok igazán jobban, mint mindegyiken besétálni, hogy megnézzem, mi van mögöttük.
Lépteink egészen addig visszhangot vernek a csarnokban, míg a nő meg nem szólal. Azonnal elutasítóan reagál, közölve: rossz helyet keresünk. Zalán hiába is ellenkezik, majd a hölgy valami Marócsikot emleget. A levitás kis megjegyzése azonban felviszi annyira bennem a pumpát, hogy - várva, hogy a másik követ - közelebb menjek az íróasztalhoz, s az előtt megállva mosolyogjak rá a nőre.
- Csakhogy az úr nem a Hollósi seprűmodellek miatt érkezett. Jó napot, Theodore vagyok, Hollósi Zalán kísérője, aki nem seprűügyben érkezett, hanem Hollósi a családneve, és a Minisztérium felszólítására kereste fel az önök ügyosztályát, odafent pedig a recepción a kolléga sorsszámot is adott neki. - Intek finoman a levitás kezében lévő papirosra. - A Minisztérium felszólítására érkezett potenciális látnoki képességeit bejegyeztetni, s ide irányítottak minket. Rossz helyen járunk? - Érdeklődöm, mert lassan elegem lesz a tökölésből, és abból, hogy itt mindenki ezer esélyt akar adni Hollósinak, hogy megpróbálja megúszni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egyenes háttal magyarázom a boszorkánynak, hogy ittlétünk bizony nem céltalan, s úgy tűnik, még értő fülekre is találok a kis monológommal. Már épp megköszönném, hogy hajlandó az üggyel foglalkozni, mikor kutatni kezd a papírjai közt, s szinte már mániásan keresgél, majd hirtelen sikkant fel, mire arcizmaim ösztönösen rándulnak össze kissé.
Ígéretes, ezt a szót süti rá Zalánra, miután a srác aktáját is megkaparintotta. Tekintetem oldalra rezzen, hogy a másik arcát figyeljem, miközben a nő folytatja a diagnózisok ritkaságával. A hirtelen jött felindulásom nyom nélkül tűnik el, hogy aztán úgy érezzem, mintha kissé még bele is süppedtem volna a talajba. Gyomrom kellemetlenül süllyed ahogy a levitást vizslatom. Én is lehetnék most a helyében, jut eszembe akaratlanul is. Elképesztő butaság lenne erre vágyni, persze, főleg ha figyelembe vesszük, mit fogunk igazolni azzal a papírral. De mégis... eszembe jut.
Inkább a papírokra siklik pillantásom, melyek most az ő kezébe kerülnek. Csak a szokásos: töltse ki az adatait, az őt kezelő gyógyító nevét... nyilatkozzon arról, hogy a titoktartási egyezményt nem sérti a látomása...
Kezem a zsebembe mélyesztem, hogy aztán pecsétgyűrűmet forgatni kezdjem az ujjamon, közben pedig finoman leereszkedek a Zalán melletti párnázott székre, mely mögöttem is megjelenik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Persze, mikor az opciókat olvasom, mint abúzus és testisértés, s Hollósi még hangosan meg is ismétli őket, megborzongok. Azonban Zalán szörnyülködése mellett szinte már komikus a reakcióm a következőkre - én csak közelebb hajolok a papírhoz, s olvasom tovább a felsorolást. Hivatallal való visszaélés, korrupció. Én ezt nem látom... túlságosan borzalmasnak. Ami azt illeti... inkább lehetőségként tekintenék rájuk, ha az Ebony örökségként engem kísérő nagyravágyás beszélne belőlem.
- Hihetetlen... - motyogom azért, hogy legalább látszani ne látszon rajtam semmi az előzőkből. Közöm sincs semmi látnoksághoz, ugye. Már Zalánon kívül.
Szorgalmasan olvasom az összes papírt, mely a levitás elé kerül; egyrészt, hogy tudjam, velem mi történne, ha az ő helyébe kerülnék egy nap, másrészt pedig némi elborzadásból is. A tiltott tevékenységek tételes listája, a beteljesedett látomás mind... ijesztő dokumentumok, melyek alján ott fog szerepelni a neve.
A kattogásra persze azonnal felkapom a fejem, s a kisétáló férfi szögletes arca egy pillanatig megrökönyödésre késztet. Bár nem ismerem, mégis mindkettőnket szólít fel, hogy kövessük - s az utána tartó, kényelmetlenül hosszú szemkontaktus megrémít. Tudhat valamit?
- Kísérőként jöttem - mutatok gyorsan a kitűzőmre, ám Zalán már fel is pattan. A boszorkány kommentárja azonban megzavar kissé. Miről... beszél? Ugye nem rólam?
Hamarosan ismét furcsa, kattogásszerű hangot hallok: tekintetem az ajtóra szegeződik, s a szűk folyosóra megnyúlik kissé arcom, szemeim el sem tudom szakítani róla, egészen addig, míg fel nem fogom, hogy Hollósi engem néz.
Pillantását viszonzom, s felismerni vélem benne a félelmet. Bólintok neki. Ez remélhetőleg mindenről biztosítja: hogy minden rendben fog zajlani, hogy itt leszek, mikor kilép azon az ajtón, és hogy nem kell aggódnia.
Mikor a két alak egymás mellett eltűnik az ajtó mögött, csak sóhajtok egy aprót, s hátradőlök a széken. Tekintetem a boszorkányra szegezem.
- Mi fog most történni vele? - Teszem fel az egyértelmű kérdést, a gyomromban az imént megszülető görcs pedig szép hangsúlyt ad ennek a mondatnak. Természetesen Zalánért is aggódok, hiszen mégis csak sorstársam. De az is kifejezetten aggaszt, hogy kinek és miért akarja a nevét valamiféle nyilvántartásból kikeresni a fiatal boszorkány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lány szavai pofonként csattannak. Csend lesz, ahogy lassan közénk ül, amit mondott, tekintetem pedig egyből megváltozik; a látszatot eddig fenntartani igyekvő, művi arckifejezésemen repedések keletkeznek. Ajkaim elnyílnak, csak tátogni tudok, mert ez nem fair - közben pedig igenis igaza van Alteának, és nem kellett volna megesküdnöm arra, amit mondok. A borogatás hideg cseppjei lefolynak a gerincemen, ami arra késztet, hogy kissé kihúzzam magam.
Ez nem elég, mielőtt megszólalhatnék, a másik tovább üti a vasat. Szavai nyomán ismét bevillan egyetlen másodpercre az alak a sötét játszótéren és a furcsa érzés, mely vele párosul. Érzem, hogy újfent leizzadok kissé.
- Altea! - Szólok rá. A negédes hangja, mosolya mögött meghúzódó indulat szinte égeti a bőröm tekintete nyomán. Nem is tudok sokáig a szemébe nézni; elfordítom a fejem és lehunyom a szemeim. A lány egyre erősebben szorítja tarkómra a borogatást, a nyomás pedig gyakorlatilag fizikailag tapintható a télikertben. És nem javíthatom ki, nem szólhatok rá, mondhatom meg neki hogy megbízhat bennem, hiszen most mutattam meg neki, hogy ez nem így van. Tudja, hogy hazudok, és nincs értelme tagadni.
- Altea, nézd, nem vagyok őszinte, de jó okom van rá - nyögöm ki végül. - Sajnálom a hazudozást, de már lételemem, ha erről van szó. És igenis... megbízhatsz az esküjeimben, mostantól legalábbis. - Akaratlanul is meghúzódik a nyakam a borogatás alatt, hogy még erősebben simuljon a bőrömre. - Sajnálom, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A nő szavai egy feszült sóhaj és szemforgatás kombinációjának hirtelen visszafojtását küzdik ki belőlem. Nem mondod, hogy bizalmas dolgokat osztanak meg vele...
- Aha... ez azért nem hangzik túl biztatóan... - motyogom válaszul, kissé reménykedve, hogy talán tovább beszéltethetem a boszorkányt. Persze, Hollósi is el fogja mondani, mi történt odabent, de... kár lenne tagadni, hogy azon túl, hogy elképesztően kíváncsi és olykor türelmetlen természet vagyok, azért egy részem talán aggódik Hollósiért.
Annál jobban aggódok azonban a mappákkal kapcsolatban, amik között turkál a boszorkány - hamarosan azonban meghallom, hogy a levitás nevét keresi, nem az enyémet, mely azért hoz némi megnyugvást.
- Ezek... micsodák? - Utalok a szokatlanul hosszú fiók tartalmára, mert terveim szerint nem csak Hollósi közvetít majd nekem, hanem én is elmondom, amit nekem sikerül kiszednem a recepciós boszorkányból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Altea indulatos érintései még mindig váratlanul érnek - elrántja a kezem az orrom alól, s ehhez elengedi a nyakam, aminek a következtében a hűs borogatás elkezd lassan lejjebb csúszni a gallérom alá. Kár, fordul meg a fejemben egy múló pillanat erejéig, ahogy inkább ráfogok én a vizes zsebkendőre.
Az orrom pedig fedetlenné válik: legalább nem dől belőle a vér, csupán egy-két csepp árulkodik arról, hogy itt valaha volt bármi látnivaló, meg persze a kezem és a benne lévő vérvörös zsebkendő. De hiába kérek elnézést, s hiába őszinte is, amit mondok, a másik azonnal visszavág, miközben táskájában matat és egy kétes eredetű üvegcsét varázsol elő.
- Reméltem, hogy az első opció fel sem merül, Altea - pillantok fel rá most már én is némiképp indulatosan. - Nem így terveztem, elhiheted, és az egészségügyi állapotom még mindig nem közeledik az életveszély felé, akármennyire is képtelenül hangzik.
Egyelőre legalábbis biztosan nem.
"Fogd be", már megint utasít, én pedig lehunyom a szemem.
- Tudod, eddig valahogy sokkal kedvesebb voltál velem. - Motyogom az orrom alá, majd nagyokat lélegzek a fiolából. Ha Alteáról van szó, tudom, hogy megmérgezni nagy eséllyel nem szeretne... bár most, hogy ismét belegondolok, igazán megválogathatnám, miket mondok prefektustársamnak amíg az ő kegyeire vagyok utalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lány hangneme őszintén megdöbbent. Fejem felé fordul, szemeim pedig nagyra nyílnak, ahogy csak hallgatom, s már aközben is széttárom a kezeim értetlenül és némiképp idegesen.
- Hálás vagyok a segítségedért! Hányszor is köszöntem meg és kértem elnézésedet az elmúlt húsz percben?! - Kérdem kissé indulatosan. - De akkor megint: sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam a rohamommal számodra és azt is, hogy nem voltam őszinte, és köszönöm, hogy segítesz, de nem tehetek róla, hogy ez megtörtént! Nem akartam, nem kértem!
Kissé még előrébb is dőlök, ahogy magyarázok a lánynak, de ő hamarosan úgy dönt, hogy véget is fog vetni ennek a kis intermezzonak itt a télikertben, és megint valami olyat vág a fejemhez, amire abszolút, de semmilyen formában nem számítok.
- Ne már, Altea! - Kapok utána, sőt, még fel is pattanok, de megszédülök: bele kell kapaszkodnom a székbe, ezzel pedig elszalasztom lehetőségem, hogy itt tartsam Várffyt. Utána pedig nem szaladhatok - nem, amíg úgy nézek ki, mint aki megpróbált betörni a Gringottsba.
Egy tíz-tizenöt perc múlva, Altea gyógyszerének köszönhetően már fejfájásmentesen lépek ki a télikert ajtaján. Hajam ismét rendezett, ingem és nadrágom makulátlan, mint ahogy arcomon sem látszik semmi, még a sápadtság sem nagyon; hihetetlen, mire nem képes egy kis mágia. A kezem enyhe remegését nem tudom elrejteni, de amint ismét csatlakozok a szüleimhez, már érzem, hogy lassan múlik.
Aznap este többször is próbálom kiszúrni Alteát a tömegben, remélve, hogy viszonozza szemkontaktusom, de minden próbálkozásom kudarcba fullad.

Oliver egészen hosszú utat tesz meg a nyári éjszakában, hogy aztán végül kikössön a Várffy-rezidenciánál. Csőrével türelmesen kopogtat az ablakon, hogy az ezüst oroszlánpecsétes levél a megfelelő kézbe kerülhessen. Ha Altea átveszi, úgy a bagoly fejével finoman a kezének törleszkedik, s kitartóan várakozik az ablakpárkányon, választ remélve.

Kedves Altea...

Elképesztően sajnálom a partin történteket. Tudom és érzem, hogy magyarázattal tartozom a viselkedésemért, így kérlek, adj esélyt rá, hogy ezt élő szóban, ne pedig levélben tegyem meg.
Ahogy te fogalmaztál, nem "érzem feljogosultnak magam" a kedvességedre. Nem szerettem volna bunkó lenni, de az voltam - feszült és feldúlt voltam, és finoman fogalmazva nem voltam épp a helyzet magaslatán. Ismét szeretném megköszönni a hozzáállásod és segítséged; nem akarom, hogy ezek üres szavaknak tűnjenek számodra, ugyanis a lehető legkomolyabban gondolom. Fogalmad sincs, mennyire sokat segítettél azokban a percekben.

Oliver várni fog egy válaszlevélre; kérlek, írd meg, hogy tudnánk-e találkozni, hogy mindezt meg tudjuk beszélni, és hogy elmondhassam az én nézőpontomat is a dolgokról.

Szép estét kívánok,
Theodore J. Ebony

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kissé előredőlök, ahogy látom a nő izgatott gesztusát, s azt, hogy mindjárt végre elkezd beszélni - ám reményem ezúttal nem igazolódik be, végül úgy dönt, mégsem szólal meg. Rájött, hogy hol van, és miért nem mondhat semmit.
- Nyilvántartás... de hát a barátomat csak most fogják felvenni a nyilvántartásba, nem? Hiszen most fogják bejegyezni, mint... látó - suttogom végül az utolsó szót, s igyekszem legalább annyira értetlennek tűni, hogy ez felpiszkálja a kijavítási vágyat vagy legalább a sajnálatot a boszorkányban. Kék szemeim nagyra is nyílnak, sápatag arcom valamelyest megnyúlik, várva a nő válaszát.
Tavaly iktatott dokumentum. De milyen dokumentumot őrizget tavaly óta a Misztériumügyi főosztály Hollósiról, ha most fogják csak bejegyezni? Rögtön az emlékfoszlányra gondolok, melyet üvegcsében rejtegetett a Nagyteremben egy alkalommal. Valamit titkol előlem, ez biztos, de ennek is ahhoz lenne köze?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elnyílnak az ajkaim. Ahogy a nő kotorászni kezd, ketyeréket csavar, ajtót nyit, csak bámulok utána, gyomrom görcsbe szorul a hír hallatán. Egy másik látomás... amiben Hollósi szerepel. Ez új.
- Aha, értem. - Préselem ki magamból.
A mappa, melyet a nő meglóbál előttem, ismét feszítő érzést okoz a mellkasomban, fogalmam sincs, miért. A nő végül maga elé veszi a köteget és beszélni kezd. Annak a látnoknak az aktacsomagja ez, aki látta Zalán jövőjét, értem meg a szavaiból. Tekintetem a papírcsomón, ahogy próbálok memorizálni minden apró részletet róla.
Lavovec András, kapom el a nevet egy másodpercre egy kilógó cetlin.
- Az ügyintézője...? - Kérdem kissé szoruló hangszálakkal, hiszen bár nem veszem észre, még a levegőt is visszatartom kissé. Fejezze már be a mondatot...!
Vajon Zalán tud erről? Ez a kérdés zakatol a fejemben. Áldom Merlint, hogy nem bírom a legilimenciát, mert ha képes lennék rá, hamar rácsok mögött találhatnám magam, hiszen most nem bírnám ki, hogy ne nézzek a boszorkány fejébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Úgy iszom a szavait, mintha csak életem vizsgájára mondaná el az anyagot a velem szemben ülő minisztériumi dolgozó. Szépen lassan bólintok végül, miután befejezte. Azoknak, akiket a minisztérium alkalmaz.
Tehát Lavovec a minisztériumnak dolgozik, és a látomást át is adta ő, vagy az ügyintézője a minisztérium részére. De miért? Hiszen az imént olvastam el: magánjellegű látomást vagy próféciát nem köteles egy látó sem beküldeni. Mit is írt a papír? Köteles beszolgáltatni, ha... abúzus, testi sértés, korrupció, illegális bűbáj-, eszköz- és/vagy szerhasználat... titoktartási egyezmény megsértése... a minisztérium fennállását fenyegető esemény...
Mi fog történni Zalánnal, ami beleillene ezen kategóriák egyikébe? Mert nem a balesete lesz az. Hiszen azt tudná... tudná, nem igaz?
- Értem... és... és miért fontos ez? Ez az ügyintéző? - Vonom össze a szemöldököm, igyekezve játszani az értetlent, de valójában csak arra akarom sarkallni a nőt, hogy végre befejezze az előzőleg elejtett mondatát. Szívem a torkomban dobog, ahogy gondolataim elképesztő iramban pörögnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Természetesen. - Bólintok egy nagyot, beleegyezve abba, hogy ez az ügyosztály igenis fontos részét képezi a Minisztériumnak. Hiszen tényleg fontos, ha ennek az intézménynek kevésbé is, Zalánnak és nekem biztosan. Főleg az imént megtudottak fényében...
- Igen, biztos vagyok benne... - nyelek egy aprót, s ismét megtoldom egy bólogatással szavaim. - Ezt akkor megkaphatja? Amikor... amikor kijött? Megkaphatja a jóslatot, amiben szerepelt? - Tekintetem ismét a papírra vándorol, s egyszeriben elképesztően tehetetlennek érzem magam, ahogy faggatom a boszorkányt.
Hiszen semmin nem fog változtatni az, ha én most bármit megtudok - ezt valószínűleg amúgy is neki tervezték adni, ez protokoll lehet itt, bár fogalmam sincs. Minek is töröm magam tulajdonképpen?
Ezt a helyzetet úgysem tudom befolyásolni, mint ahogy a látomást sem, amit Zalán megél. A sajátjaimat sem tudom. Csak... csak sodródni tudok, s hirtelenjében felismerem, hogy most is ezt teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A boszorkány mosolyára én is valami hasonlót igyekszem arcomra varázsolni, ám szemeim mosolytalanok maradnak. Egy újabb helyiség tárul fel előtte, ám nem marad sok időm, hogy megcsodáljam azt; az ezüst derengést hamar elzárja előlem az ajtó, mely mögött eltűnik a nő alakja.
Egyedül maradok tehát, így pár pillanat múlva már ki is szökhet belőlem az a lent tartott, mély sóhaj. Egymásba gabalyodó hosszú ujjaimra terelődik a tekintetem, ahogy agyam még mindig pörög, s igyekszik egymásba illeszteni az apró puzzledarabokat egy végeláthatatlan kirakósból.
A helyiség csendjébe hamarosan halk surrogás vegyül amikor felállok a székből, hogy némiképp kinyújtóztassam tagjaim, és jó szokásomhoz híven kicsit járkálni kezdjek. Hiszen most nem csak arról van szó, hogy Zalánnal mi lesz; itt, a Misztériumügyi Fősztályon kifejezetten tilosban érzem magam, hiszen a nevem nem szerepel az ő adatbázisukban.
Gondolataimnak megálljt parancsol azonban, mikor valami fizikailag is megtorpanásra késztet. Tekintetem arra a fiókra terelődött, mellyel a boszorkány harcot vívott, s most veszem észre, hogy nem tudta bezárni rendesen, az résnyire nyitva maradt.
Óvatosan körbepillantok. Nem, nem nézhetek bele. Ez a Minisztérium, Theodore, a Misztériumügyi Fősztály titkosított névsora... nem pedig holmi levélszemét...
Mégis teszek egy tétova lépést az asztal felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Idegesen pillantok fel ismét, torkomban dobog a szívem. Nem létezik, hogy nincs valami biztonsági rendszer, ami védené ezeket az iratokat; nem létezik, hogy pusztán azért, mert nyitva maradt a fiók, hozzá is férhetnék.
Nem tétovázhatok tovább azonban, és a bennem tomboló adrenalin egy nem kellőképp átgondolt döntéshez vezet. Most, vagy soha. Hülye lennék nem kihasználni egy ilyen alkalmat.
A fiókhoz azonban hozzá sem kell érnem kifejezetten: a lista eleje látható, épp csak oda kell futtatnom a tekintetem a nekem kellő betűhöz. Dvorzsák... Ebenhardt... E...Ecker.
Gyomrom érezhetően süllyed egyet, ahogy eltántorodom a fióktól, sietek a székhez, hogy aztán egy gyors, határozott mozdulattal le is ülhessek, mintha mi sem történt volna. Hiszen... tulajdonképpen semmi sem történt, valóban. Semmit sem tudtam meg... mindössze annyit, hogy rólam nem szól senki próféciája. Természetesen... miért is szólna? Hiszen ez jó dolog. Jó, hogy a hatóságoknak nincs a kezükben a jövőm egy szelete. Jó, hogy nem történik velem olyan, ami fenyegető lehetne.
Akkor mégis miért szorul össze a torkom egy kissé és miért érzek fanyar ízt a számban? Hiszen ettől még tehetek majd dolgokat, amik számítanak; nagy dolgokat. Ettől még lehetek sikeres. Nem... nem igaz?
Ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kék szemeim üvegesen merednek a fiók irányába, ám nem igazán látok már a bambulás közepette. Mi lehet Zalán próféciája? És vajon miért van neki? Miért hozza úgy a sors, hogy én tudjak róla? Felmerül bennem a kérdés: fogom látni vagy hallani valaha azt a próféciát, mielőtt megtörténik? Ott leszek annak beteljesülésénél?
Mellkasom szorító érzéséből kiránt az ajtó zaja, amire rögtön felkapom a fejem. Hollósi láthatólag egydarabban, talán egy kicsit sápadtan, mellette meg a férfi, aki rögtön hozzám intéz kérdést. Gyomrom még inkább összerándul, mikor egy másodpercre Zalánra terelődik a tekintetem, mert nem tudom, mennyit tud, és nem így akarnám közölni vele a tényt, hogy született róla egy prófécia, ha nem muszáj.
- A recepciós hölgy bement az egyik ajtón, hogy... ellenőrizzen egy... jóslatot.
Normál esetben ennyi lenne, és már tűkön ülve noszogatnám Hollósit a távozásra, ám eszembe jut, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű; hiszen a boszorkány azt mondta, kiadhatja a látomást Zalánnak, ha ártalmatlan, és nem hiszem, hogy a srác ezért visszajönne a Minisztériumba egy második körre. Most kell kimondanom, és most kell megtudnia, ha eddig nem tudta.
- ...Hogy ellenőrizze a próféciát... ami Zalánról szól - pillantok rá félszegen az említettre. - És azt is említette, hogy a rendelkezésére bocsájtja, ha... ártalmatlan és személyes a dolog. Az... ezüst derengéses szobába ment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már az az egy pillantás is elárulja, mi a helyzet. Zalán értetlen tekintete némiképp megemeli a pulzusom, hiszen egy másodpercre megint az az illúzióm támad, hogy az eseményekhez aktívan hozzájárulok, mi több, én is előremozdítom őket. Ám nem sokáig töprenghetek ezen, a nő ismét felbukkan a teremben, olyan lényegi információkat árul el, hogy nem is hiszem el - akármennyire is nem szívlelem a kitudódás ötletét, lehet, hogy mégis a Minisztériummal kellett volna kezdeni.
Nem kérvényezték a megfejtését, tehát ha látjuk is majd a jóslatot, s mi valahogy értjük, a Minisztérium valószínűleg akkor sem biztos benne, hogy mit jelent, ami a kezükben van. Jellemző. Ám ami még furcsább: nincs a helyén, és a boszorkánynak fogalma sincs, hol lehet.
- Nem... nem lényeg? Nem veszélyes az különben is, ha egy jóslatnak csak úgy lába kél a Misztériumügyi Főosztályról? Nem történhetett lopás? Minden tisztelettel - Teszem fel az igenis aggasztó és kellemetlen kérdéseim, mert ezt érzem annyira fontosnak, hogy megtörjem az "itt sem vagyok" kamuflázs hozzáállásom.
Ám akkor a boszorkány ismét elejt egy lényegi információt. Lavovec András, ismétlem el magamban a nevet párszor, hogy biztosan megjegyezzem, és az első másodpercben elmondhassam Hollósinak, amint kilépünk innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi reakciója az arcomra fagyasztja a rajta ülő kifejezést, majd egy pillanat múlva az már le is olvad az arcomról. Észre sem vettem, de előredőltem a székben; most kihúzom magam, hátam szögegyenes, mégsem merev, ahogy felállok. Érzem ugyanis a nektek taknyosoknak fennhangot, amihez kifejezetten nem vagyok hozzászokva, s nem is szívlelem.
- Gondolom, hogy egy adminisztratív hiba esetén az urat... vagy hölgyet is fel lehet keresni. Vagy esetleg az ügyintézőjét, akit a Minisztérium utalt ki a számára. Hiszen lehet, csak gondatlanság történt a részéről, nem igaz? - Mondom határozott, nyugodt hangon, egyenesen a férfi szemébe nézve. Nem tűnök talán erőszakosnak, de a neveltetésem biztos, hogy érződik kisugárzásomon, hiszen nem erőltetem a dolgot, inkább csak természetes elvárásom az, hogy mindent megtegyenek az ügy érdekében. Zalán sem biztos, hogy valaha látta, mikor bevetem ezt az oldalam, mert a mi ismeretségünk egyáltalán nem ilyen kontextusban zajlik. - Ha kell, természetesen Zalán kitölti a hivatalos kérvényt is a róla szóló jóslat megtekintéséhez.
Mi ugyanis addig innen el nem megyünk, amíg a tisztelt Minisztérium nem intézkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi szavaira kiül arcomra az a fajta "na ne szórakozz már velem"-kifejezés, melyet a legvadabb ügyfélszolgálatos történetek hallgatása alatt szokás elképzelni, igaz, csak a magam finom módján. De mégis, ez nevetséges, hiszen tudjuk, hogy van egy másik jóslat, s most azonnal letagadják?
Már éppen szólnék, mikor a papírköteg hangos zörejjel ér az asztalra, s utána Zalán kezében landol. A férfi nem szakítja el tekintetét rólam, ám én állom azt: idegességem felvértezett az ehhez szükséges tartással, így emelt fővel viselem a szempárbajt.
A másik dolog? Zalánra pillantok. Annyira elegem van a titkokból, hogy elmondani nem tudom.
Bár most ismét itt van az alkalom, hogy megszólaljak, ellenkezzek, és szólásra is nyitom a szám, Hollósi nemes egyszerűséggel elindul, meg sem várva, hogy azt tegyem, amiért idehozott: határozott legyek és képviseljem az érdekeit. Két hosszan tartó pillanatig még a férfi szemébe nézek, nem engedem el a pillantását, ám utána én is megfordulok, hogy Zalán után siethessek.
Ha ők nem akarják ugyanis elmondani, hogy mi szerepel abban a jóslatban, van más út. Lavovec András. Türelmetlenül nyomom meg a lift megfelelő gombját, hogy aztán gyorslépésben induljak meg egy hopp-pont felé, mikor kinyílik az ajtó.
- Angliába megyünk. Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hiába rángatnám magammal, megérzem érintését a vállamon, ami megállásra késztet. Visszafordulok, és meglátom nagyra nyílt szemeket, a kétségbeesett tekintetet. Ahogy ott szorongatja azt a mappát, izmos alkata ellenére hirtelen kicsinek tűnik, vagy kisebbnek, mint szokott.
- Oké, semmi baj. - Mondom, nyugalmat erőltetve a hangomba. - Túl vagyunk rajta. Túl vagy rajra, oké?
A Minisztérium aulájának zsivalya áll be közénk, és hagyom, hogy vegyen pár levegőt, mielőtt minden elméletemet és pluszinformációmat ráborítom, meg kikérdezem arról, hogy mégis mit látott az ajtó mögött.
- Gyere... menjünk innen. Hova akarsz menni? - Fogalmazom újra a dolgot, meghúzva kissé táskám szíját.