Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

X biztosjóötlet? || X zenebona || X szentségtelenszerelésem

Hogy mégis hogyan került ide? Az nagyon jó kérdés.
Ha jobban megnézzük a leányzót, láthatjuk, hogy épp lábujjhegyre magasodva próbált bekukucskálni a művelődési ház ablakán. Vajon mit nézhetett? Mit vagy kit akart meglesni? Ezekre s hasonlókra gondolhattak azok, akik kiszúrták a kémkedő lányt szombat délután.
Kornélia is csak a faluban járt, hogy egyik ottani évfolyam társával átvehessék újra a másnapi szellemtanra feladott anyagot. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem szerette a tárgyat, a legutóbbi vizsga után a professzor úr dicsérete. Ez a pár ösztönző szó célba ért, egyre lelkesebben készült az órákra. Rájött, nem is olyan ijesztőek vagy gonoszak, amilyennek beállítják őket a muglik.
Hazafelé tartva a művelődési háznál akarta levágni az utat, hogy mihamarabb visszatérhessen a kastélyba, hiszen aznap este még járőrözésre volt beosztva. Az épületből zene és éneklés zajai ütötték meg a füleit. Olyan…. egyházi. Fúj. Gondolta is magában, így hagyta is a fenébe. Nem érdekelte őt, bár nem volt annyira elkötelezett hívő, mint szülei. Azok a normák, melyek alapján felnevelkedett, messziről ellenzi mindazt, amit maga az egyház hirdet.
Egy kedves férfi hang is megütötte füleit az ének mellett. Áradt belőle a kedvesség, lelkesség és Kori nem akarta elhinni, hogy valaki ekkora szeretettel a hamis istent éltesse. Meg kellett néznie magának, kíváncsi volt. Így hát visszafordult és újból az ablakhoz pipiskedte fel magát, hogy láthassa, kihez tartozik a hang, persze csak óvatosan, nehogy észre vegye őt bárki is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

X biztosjóötlet? || X zenebona || X szentségtelenszerelésem

Ujjacskáit az ablakpárkányra fonta, azok segítségével tartotta fenn magát, nehogy eldőljön és lepottyanjon a földre. Nem szerette vonla felhívni magára a figyelmet, mégha igazából annyira nem is járt tilosban.
Bent egy kórust pillantott meg és egy lány ült a zongoránál, aki nagyon szépen játszott. Szemei tovább siklottak a beltéren és meglátta az arcot, ami ahhoz a kedves férfihanghoz járt. Kornélia itt döbbent rá, hogy a helyi pap igazából egy baromi jóképű hapsi és ő a tipikus tiltott gyümölcs lehet a npk számára. Huncut a bácsi.
Újra kezdték a dalt, Kori pedig továbbra is az ablakból leskelődött befelé. Sajnos volt olyan ügyetlen, hogy nem rejtőzködött el eléggé és kiszúrták a tudtán kívül. Csak arra eszmélt fel, hogy az a kedves hang közvetlen közelről szólt, mintha neki szólt volna. Pont neki, Agárdi Kornéliának. Fejét felkapva szemtől szembe találta magát a pappal, aki mosolyogva hívogatta be magukhoz. Annyira megrezzent az eridonos, hogy majd elesett, legalábbis megbillenni megbillent.
- Áá! - kapott szívéhez és majd összezuhant ott helyben. Kékjei hatalmasra guvadtak és úgy nézett vissza az ablakon kikukucskáló Balázsra.
- Ő… én csak.. csak erre jártam. Nem hiszem, hogy én idevaló lennék. Még csak… még csak énekelni se tudok! - legyintett erőltetett kuncogással s azon törte a kis fejét, hogy léphetne le, mert nagyon cikinek tartotta lebukását.
- Én ő… én őő.. megyek.. is. Azt hiszem. Ja… arra. Oda a… oda - nem jutott eszébe, hogy a kastélyba kell mennie vissza, de valahogy a lábai nem akartak megindulni. Mutogatott, beszélt, de nem cselekedett egyelőre. Miért nem mozdult?