Benedek

Miután megkérdezte a festménytől, Nicole hamar eltalált a Lélek szobába. Nagyjából arra kellett mennie, mint múltkor az alagútba, csak most nem a lefelé vezető lépcsőn, hanem azon, ami a toronyba vitt. Ott még nézelődött egy kicsit, majd megpillantotta az ajtót, amiről a kislány beszélt. Vidáman odasétált, majd benyitott. A szobában kellemes rock zene szólt, a falak pedig kékes színűek voltak. A lány rögtön észrevette Benedeket, aki az egyik sarokban ülve mélyedt valami újságba. Nicole csöndesen becsukta maga mögött az ajtót, majd lábújjhegyen a fiú mögé lépdelt, és egy hirtelen mozdulattal befogta mind a két szemét.
- Búú.... Meglepetéééés! - Nevetgélve bukfencezett át a kanapé háttámláján, majd a haját igazgatva lehuppant a srác mellé.
- Mit olvasol? - kérdezte érdeklődve, miközben megleste az újság címét. A levitások lapja volt, és ezek szerint igen érdekes, már csak azért is, mert Benedek olyan beleéléssel olvasta, hogy észre se vette amikor belépett. Közben a falak szép lassan átváltottak egy pirosas-narancssárgát árnyalatba, és a zene is átváltott egy könnyedebb reggea számra.
- Hűha.. Ez tetszik! Mindig ezt csinálja ez a szoba? -
A lányt teljesen lekötötte a látvány. Úgy érezte, hogy ez a zene és a szín pontosan hozzá illik, mintha őt jelenítenék meg. De hamar elvetette az ötletet, mert hát az nem lenne lehetséges, hogy a szoba hozzá hangolódjon... Vagy mégis? Miféle csoda ez? Minden esetre nagyon jól érezte magát ebben a szín és dalvilágban.
- Na mi újság? Kitaláltál valamit a szupertitkos tervünkkel kapcsolatban? - Maga sem tudja miért, de a második mondat végét már csak suttogva mondta, mintha tényleg valami hatalmas nagy küldetésre készülnének. Legalább úgy érezte magát, mint egy titkosügynök a nagy bevetés előtt.

Benedek

Nicole izgatottan lépett be az ajtón, majd egy kis tréfa után gyorsan helyet is foglalt a már ott ücsörgő fiú mellett. Miközben meglesi, hogy a másik mit olvas, feltűnik neki a szoba különlegessége, amit Benedek hamarosan meg is magyaráz. Eleinte nem is akarta elhinni, hogy ez lehetséges, de néhány perc után sikerült meggyőznie magát, hogy tényleg pontosan olyan volt a hangulata, mint ahogy azt a falak mutatták. Hihetetlen, hogy valaki ki tud találni ilyesmit! Neki tuti, hogy soha nem jutott volna eszébe...
- Igen, nagyon! Még sosem láttam ilyet, és nem is tudtam, hogy egyáltalán lehetséges valakinek úgy felismerni az érzéseit, hogy nem is beszél róluk... A kék mit jelentett? Olyan volt amikor bejöttem, szóval nyilván az a te hangulatod...-
Nagyon érdekelte őt, hogy a srácnál mit jelentett a rock zene és kék szín kombináció, és remélte, hogy hamarosan magyarázatot is kap rá.
- Háát a semmiség is valami! Ha pedig ennyire belemerültél, akkor biztos valami érdekes volt...-
Nem igazán értette, hogy Benedek miért nem akart beszélni az újságról... Talán szégyellte, hogy ezt olvassa, vagy egyszerűen érdektelennek találja a dolgot? Minden esetre furcsa volt.
- Jó, a péntek este tökéletes! És akkor hol találkozzunk? Ott az alagútnál? Gondolom az lenne az ideális, mert odáig egyszerűbb, meg kevésbé feltűnő egyedül elmenni.-
A lány már alig várta, hogy ott legyenek, és nagyon is tetszett neki az ötlet, hogy este menjenek, mert így még izgalmasabb a dolog.
- Na jó, és mit hozzak? Gondolom pálca mindenképp kell, de azon kívül? -

Benedek

Nicole örült, hogy végre eljutott a szabába, és nem kell tovább azon izgulnia, hogy mikor tudja levadásznia  srácot az ebédlőben. Most már sínen vannak a dolgok, és ha mindent sikerül megbeszélniük, akkor hamarosan indul is a kis küldetésük.
- Hát.. mondjuk ebben is van valami. Lehet, hogy lenne olyan ember, aki előtt én se nagyon szeretném felfedni az érzéseimet, de általában nem zavar a dolog. Meg amúgy se teljesen egyértelmű, inkább csak hangulatot mutat meg. -
Nicole nagyjából elmondja a véleményét, de azért nem részletezi annyira a dolgot. Azért mégsem szeretne mindent rögtön felfedni a fiú előtt.
- Ahogy érzed... Bár... Na mindegy, nem nyaggatlak ezzel.-
A lánynak elég nehezésre esett elfogadni Benedek válaszát, mert igenis nagyon érdekelte a dolog, de nyilván nem fogja erőltetni, hogy mondja el, ha nem akarja. Az viszont biztos, hogy ezentúl azon lesz, hogy minnél jobban megfigyelje és kiismerje a fiút.
- Engem nem fárasztasz. Ha nem érdekelne, akkor nem kérdeztem volna meg. Szóval nyugodtan elmesélheted, kivéve ha dolgod van, és sietsz...- Nicole nagy szemekkel nézett Benedekre, és várta, hogy elmesélje miről is olvasott. Látta, hogy a srác próbál nagyon udvarias lenni, de ő azért nem volt ennyire feszengő típus. Vele bárkinek, bármiről lehetett beszélni, és soha nem mutatta azt, hogy ne érdekelné a másik fél mondandója. Sőt, kifejezetten örült annak, ha meséltek neki, mert ezt egyfajta bizalomnak érezte.
- Okés! Mindenképp! -
Benedek utolsó mondata után aprócska mosoly jelenik meg a lány szájának sarkában, de ezt sikerült a haja mögé rejtenie, és ugyanolyan nyugalommal válaszol neki.
- Igen, én is örülök, hogy veled mehetek. Tuti, hogy nagyon izgalmas lesz! Legalábbis ha rajtam múlik.-