Renée
Amikor tanárnak jelentkeztem az iskolába, koránt sem hittem azt, hogy sikerrel veszem az akadályokat. Ma már megszerettem az okítást, és szívesen is csinálom, bár néha még mindig hihetetlen ez az egész. Tegnap még én ültem a padban, ma meg már én vagyok az, aki a sorok között járkál, ha éppen tesztet ír a diákság. Apropó diákság. Kettőnek közülük animágia órája is van, és a leányzónak ma van az első. Már egy ideje a teremben tartózkodtam, de csupán azért, hogy előkészülhessek. Fel kellett elevenítenem, hogy Alexa miként is kezdte meg a tanításomat, mert elég régen volt ahhoz, hogy ne legyen meg minden részlet. Bár az ilyet nehéz elfelejteni, azért mégis jó, ha az embernek van némi felkészülési ideje az egészre. Meg aztán, ez nekem is ugyanolyan kihívás, mint a diákomnak. A félhomály varázsolásában a kivágódó ajtó zavart meg, majd Renée boldog hangja csapta meg a fülemet. Mosollyal az arcomon néztem a leányzóra, közben befejezve a homályosítást.
– Azt veszem észre. Csüccs le. –böktem az egyetlen ülőalkalmatosságra, ami a terem közepén volt, s ez egy egyszerű plédben mutatkozott meg. Az asztalokat, és a székeket a terem túlsó végébe lebegtettem, még mielőtt bevágódott volna a tanonc, hiszen azokra nem lesz szükség, és így nagyobb területünk lesz. Amint ülőhelyzetbe tornázta magát Renée, leültem vele szemben. Egyelőre nem vágunk a közepébe, még van némi elméleti rész, amit át kell venni.
– A mai órán a koncentrációdat fogjuk fejleszteni, de előtte még lesz egy-két kérdésem, amire szeretném, ha válaszolnál. Egyszerűek lesznek, ha felkészült vagy. Nos, az első: Hogyan kezdjük el az állati alak felvételét? –felvont szemöldökkel figyeltem a lányt, és vártam a válaszát. Talán nem a legbecsapósabb kérdést kellett volna feltenni, de ahogyan én tanítom, és ahogyan én tanultam, szerintem az a járhatóbb út. Hogy miért? Azt majd kifejtem Renéenek, ha rákérdez.
– Azt veszem észre. Csüccs le. –böktem az egyetlen ülőalkalmatosságra, ami a terem közepén volt, s ez egy egyszerű plédben mutatkozott meg. Az asztalokat, és a székeket a terem túlsó végébe lebegtettem, még mielőtt bevágódott volna a tanonc, hiszen azokra nem lesz szükség, és így nagyobb területünk lesz. Amint ülőhelyzetbe tornázta magát Renée, leültem vele szemben. Egyelőre nem vágunk a közepébe, még van némi elméleti rész, amit át kell venni.
– A mai órán a koncentrációdat fogjuk fejleszteni, de előtte még lesz egy-két kérdésem, amire szeretném, ha válaszolnál. Egyszerűek lesznek, ha felkészült vagy. Nos, az első: Hogyan kezdjük el az állati alak felvételét? –felvont szemöldökkel figyeltem a lányt, és vártam a válaszát. Talán nem a legbecsapósabb kérdést kellett volna feltenni, de ahogyan én tanítom, és ahogyan én tanultam, szerintem az a járhatóbb út. Hogy miért? Azt majd kifejtem Renéenek, ha rákérdez.