Állia
Hova is menjek? Lejöttem a faluba sétálgatni , de nem tudom, hova menjek tovább. Hirtelen veszem észre a teaházat és elindulok a bejárat felé. Nem éppen azért megyek oda, mert olthatatlan vágyat érzek egy teáért, csak egy kis időre le szeretnék ülni az egész napos járkálás után és inni valamit. Benyitok tehát, majd köszönök és elindulok arra, amerre a teaház van.
Keresek egy kényelmes helyet, majd rendelek egy jegesteát és várom, hogy megérkezzen. Nem is kell sokáig várnom, hamarosan előttem van az italom. Beleiszok és miközben elmerülök a gondolataimban, továbbiszogatom a teámat. Közben tervezgetem a napomat, hogy hova mehetnék, még mit kéne megnézni, meg még sok hasonló.
Bár szeretek egyedül lenni, ilyenkor jól jönne a társaság. Unatkozok egyedül és különben is azt sem tudom mik vannak itt. Nem ismerkedtem még igazán senkivel az iskolában, így nem is tudok kit elhívni. Persze a rellonosok közt nem is igazán tudtam. A többi ház pedig nem igazán tetszene a családomnak.
Miközben ezen gondolkozok, megnézem a vidáman beszélgető vendégeket és nem tehetek róla, kicsit rosszul érzem magam. Mindenkinek van társasága, csak én ülök itt egyedül. Gyorsan rájövök, miken gondolkozok, úgyhogy inkább újra felöltöm a hideg maszkom és az italomra koncentrálok, hogy minél hamarabb folytassam felfedezőkörutam. Nem mintha az annyira lekötne, de jobb mint itt üldögélni.