Hogy az első nap ilyen szerencse érjen, hogy találkoztam Vajda Esztivel?! Eddig nagyon jól indul a visszatérésem. Már csak az AMS-re kellene még elmennem bejelentkezni, mert az sem lesz egy egyszerű ügy. Oké, minden papír nálam, csak hát a drágák eldugdossák. Most viszont mára végeztem megint, és Nadot még mindig nem látogattam meg. Nem érdekes. Biztos nem fog megsértődni majd rám! Hát hogy tehetné!
- Oké, mindenki megvan? - teszem fel a kérdésem a szobűba olyan lényeknek, akik nem fognak válaszolni. De azért Kriszti előtolhatná a kis képét. Amióta a prof nekem ajándékozta, nagyon vigyázok a tüskésfejű-marionra. Megkedveltük egymást és már fél éve nem ébreszt azzal, hogy a fenekemet szurkálja a tüskéivel. Hát nem egy csoda? Megjelenik, majd mintha elmosolyodna, elindul az ajtó felé. Mármint futásban. Nem tudja, hogy be van csukva, csakhogy nem lassít!
- Neee, kérlek! - ugyanis remek tulajdonsága, hogy szereti felfedezni az új helyeket, legyenek ezek bármilyen veszélyesek is. Csak az a baj, hogy nem könnyű megtalálni, és utálom keresgélni. viszont hiányzik, ha két napnál tovább van távol, így kénytelen vagyok korlátozni az ő kis szabadságát. Egyébként csak olyan 15 cm hosszú, a marmagassága meg 10 cm, szóval nem egy hatalmas állat. Szóval rohanok utána, a kis galád leszalad a lépcsőn és elveszítem szem elől. Lassan nindzsázok körbe körbe, míg meglátom - egy vélhetően lány - hátán. Nem vette még észre, mert nagyon ügyes a kis tündérke, viszont engem sem lát. Profi állatbefogó vagyok kérem szépen!
- Most megvagy - ugrok oda, Kriszti viszont éppen észbe kap és leugrik a lány asztalára, szembe vele. Én pedig... nos... ráesek valamennyire. Kriszti persze vigyorog - SZERINTEM, NA! - és letelepedik az asztal közepére, ha nem történik ellene támadás. Próbálom összeszedni magam és a villámnál is gyorsabban lemászok a lányról, akit félig beterítettem magammal.
- Oké, mindenki megvan? - teszem fel a kérdésem a szobűba olyan lényeknek, akik nem fognak válaszolni. De azért Kriszti előtolhatná a kis képét. Amióta a prof nekem ajándékozta, nagyon vigyázok a tüskésfejű-marionra. Megkedveltük egymást és már fél éve nem ébreszt azzal, hogy a fenekemet szurkálja a tüskéivel. Hát nem egy csoda? Megjelenik, majd mintha elmosolyodna, elindul az ajtó felé. Mármint futásban. Nem tudja, hogy be van csukva, csakhogy nem lassít!
- Neee, kérlek! - ugyanis remek tulajdonsága, hogy szereti felfedezni az új helyeket, legyenek ezek bármilyen veszélyesek is. Csak az a baj, hogy nem könnyű megtalálni, és utálom keresgélni. viszont hiányzik, ha két napnál tovább van távol, így kénytelen vagyok korlátozni az ő kis szabadságát. Egyébként csak olyan 15 cm hosszú, a marmagassága meg 10 cm, szóval nem egy hatalmas állat. Szóval rohanok utána, a kis galád leszalad a lépcsőn és elveszítem szem elől. Lassan nindzsázok körbe körbe, míg meglátom - egy vélhetően lány - hátán. Nem vette még észre, mert nagyon ügyes a kis tündérke, viszont engem sem lát. Profi állatbefogó vagyok kérem szépen!
- Most megvagy - ugrok oda, Kriszti viszont éppen észbe kap és leugrik a lány asztalára, szembe vele. Én pedig... nos... ráesek valamennyire. Kriszti persze vigyorog - SZERINTEM, NA! - és letelepedik az asztal közepére, ha nem történik ellene támadás. Próbálom összeszedni magam és a villámnál is gyorsabban lemászok a lányról, akit félig beterítettem magammal.