Évi
Előzmény: Kísértetházban
Folyton-folyvást visszatér a gondolatom a napló bejegyzésére. Valami rémlik, hogy volt régen...- vagy nem is olyan régen? - Ah, mindegy! Nem tudom. Miközben gondolkodom, felnézek a napra, ami még mindig tűz, bár keletről felhők jönnek.
- Nekem nem ismerős. Gondolkozz csak! - én is töprengek tovább, miközben a naplót, és a a képet a kezemben tartogatom.
- Tanároknak? Még csak az kéne! Elvennék, és ezt mondanák: Ti még gyerekek vagytok! Ne foglalkozzatok ezzel! Aztán elvennék! Szerintem különleges inkább - lassan elérjük a falu forgalmasabb részét. Megállunk. Szerencsére itt a kis hátizsákom, amit magammal hoztam, hátha veszek valamit. Azért nem arra számítottam, hogy egy talált naplót és egy képet fogok ma belerakni.
- Berakom a táskámba, aztán egy szót se erről itt! Még a falnak is füle van - mondom a megszokott szólást, és berakom a táskámba a holmikat.
- Szerintem elmehetnénk mondjuk... - de nem tudom befejezni, mert Évi közbe vág, és mond egy jó ötletet.
- Jó menjünk sütizni! Köszi! - mosolygok. A Fő utczán található Czukorvarázs Cukrászdába indulunk el.
- Itt nagyon finom sütik vannak! - belépünk a boltba, ahol, - mint máskor is - sok vevő volt. Alig volt szabad asztal. Az egyik félreeső sarokba ültünk le. Rögtön megérkezett a pincérboszorkány aki felvette a rendelésünket:
- Szia! Annyi minden van itt! Régen ettem már egy francia krémest, úgyhogy azt kérem!
Miután leadom a rendelésemet körbenézek. Ez egy jó hely a titkos beszélgetésekre, mert rájöttem valami fontosra. Tudom, hogy megegyeztünk, de ez tényleg kulcsfontosságú információ lehet.
- Rájöttem valamire! A napló írója, egy "sötét mágus" családban élhetett szerintem. - mondom suttogva.