Kinézet
Megint egy Tusa időszaka van, már nem ugyan az az érzés kavarog benne, mint a sajátján. Sokkal nyugodtabb és higgadtabb lett. Pedig még a tavalyin is teljesen átérezte a versenyzők lelki és fizikai megerőltetését. De meglátjuk, most szabad hétvége van, vagy valami olyasmi, a leendő bajnokok kimozdultak lazítani, neki pedig azt ajánlották fedezze fel kicsit a falut. Állítólag van egy aranyos kis Ajándékbolt lent a faluban, meg a világ legjobb csokismuffinja is az itteni Cukrászdából származik. Valamit ki kell majd próbálni, egyelőre csak minden hely kirakatát szemlélgeti, nincs nagyon célja, csak sétálgat fel-alá és magában franciául motyog. Szokott ilyet, ez egy régi rossz szokása, de a napokban felerősödött. Hiányzik neki az otthoni, mindennapos légkör. Persze itt sem rossz, sőt, tényleg mindent megtesznek a vendégekért, de azért van amit nem tudnak visszaadni. Sokat hibázik a magyar nyelvben, de abból is sokat tanult itt, lettek új kedvenc szavai, mint a „gömbölyű” vagy a „nyuszi”. Mind a két szó nagyon tetszik neki hangzásra, arról nem is beszélve, hogy még a jelentésük is kedves.
Erőteljes felszólításra lesz figyelmes, ami kísérő tanárától érkezik, elmondja, hogy elmegy a lakósorra, megmutatja neki egy itteni tanár a környéket, Bri pedig nézelődjön kedvére, majd a Lakrészben találkoznak. Na, nem kell ám a szőkeséget félteni, de a rosszaság, aki benne lakozik egy angyali mosoly mögé és egy „vigyázni fogok magamra” mondat tartalmába bújik. Miután látóhatáron kívülre került a felügyelője elindul az utcán lejjebb, hogy ott is körbenézhessen.
Nem is gyalogol túl sokat, még a csárdához téved. Mikor az ajtón bepillant, meglátja az egyik kisfiút, aki a versenyzők csoportját erősíti. Ha ilyen helyen van, csak tisztában van valamennyire a környékkel, akár jól is jöhet. Megpróbálkozik hát a társaságába férkőzni. Megigazítja magát, bájos mosolyát felfesti, majd belépve egy kis fintorral tudomásul veszi a tekinteteket, amit magán érez. A fiúhoz lépdel, majd kezet nyújtva egy mosollyal már mutatkozik is be, végig a szemébe néz, tartja a szemkontaktust, igyekszik kicsit elbizonytalanítani. Imádja az első benyomást befolyásolni. Hallotta már itt az iskolában, hogy azt fejtegetik, hogy fél véla avagy sem? Ki tudja? Jobb óvatosnak leni, nemde?
- Bri. Nagyon örülök. Benned kit tisztelhetek? – Természetesen a kérdésig a gyönyörű francia nyelvvel él, aztán a minimális magyar tudását csillogtatja meg, azért csodát nem kell várni.
Erőteljes felszólításra lesz figyelmes, ami kísérő tanárától érkezik, elmondja, hogy elmegy a lakósorra, megmutatja neki egy itteni tanár a környéket, Bri pedig nézelődjön kedvére, majd a Lakrészben találkoznak. Na, nem kell ám a szőkeséget félteni, de a rosszaság, aki benne lakozik egy angyali mosoly mögé és egy „vigyázni fogok magamra” mondat tartalmába bújik. Miután látóhatáron kívülre került a felügyelője elindul az utcán lejjebb, hogy ott is körbenézhessen.
Nem is gyalogol túl sokat, még a csárdához téved. Mikor az ajtón bepillant, meglátja az egyik kisfiút, aki a versenyzők csoportját erősíti. Ha ilyen helyen van, csak tisztában van valamennyire a környékkel, akár jól is jöhet. Megpróbálkozik hát a társaságába férkőzni. Megigazítja magát, bájos mosolyát felfesti, majd belépve egy kis fintorral tudomásul veszi a tekinteteket, amit magán érez. A fiúhoz lépdel, majd kezet nyújtva egy mosollyal már mutatkozik is be, végig a szemébe néz, tartja a szemkontaktust, igyekszik kicsit elbizonytalanítani. Imádja az első benyomást befolyásolni. Hallotta már itt az iskolában, hogy azt fejtegetik, hogy fél véla avagy sem? Ki tudja? Jobb óvatosnak leni, nemde?
- Bri. Nagyon örülök. Benned kit tisztelhetek? – Természetesen a kérdésig a gyönyörű francia nyelvvel él, aztán a minimális magyar tudását csillogtatja meg, azért csodát nem kell várni.