36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. november 3. 11:00 | Link

HALLOWEEN, 3. csapat;

Valami őrületes nagy homály veszi körbe a jelentkezésemet meg az ittlétemet, de itt vagyok, mi vagyunk a harmadik csapat. Érdekes, név szerint nem is tudtam behatárolni senkit, aztán arccal hirtelen minden összeállt. Szocializálom magamat. A gyülekező pontnál már mindenki a helyén, csak én késtem el, szokásosan volt egy kis gyors elintézni valóm, de már be is mutatkozom, egyszerre mindenkinek; az ikrekkel kézfogás, a szintén mestertanonc pedig kap egy kis hátraveregetéses üdvözlést, az egyetlen nő köztünk meg egy kézcsókot. Udvarias lettem és szociális, mit tartogat még a nap, kezdek félni.

Séta, séta, Gyorsétterem. Kezdek éhes lenni egy jó nagy, hatalmas hamburgerre és sült krumplira. Na de Bálint! Nem rendelünk, én sem, hanem az asztalunkhoz leülünk, feladat, körbemenő papír és penna, és írni kéne. Három sor és zene. Gitározik.
- Én meg szavalok - jelentem ki a gitárjára, a szokásos Bálint-módon, aztán belevigyorodom mint valami tökfaragó aki éppen az eredményhirdetést várja, és írni kezdem a három sort. Zene a témakör.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. november 3. 17:10 | Link

Halloween, 3. csapat

Belépve az étterembe azonnal megpillantjuk a nekünk készített asztalt. Odasétálunk és Caius felolvassa az első feladatunkat. Tekintetemmel végignézek a srácokon és az agyamat máris elkezdem megerőltetni, hogy mire hozzám ér a pergamen már csak le kelljen írnom a három mondatot. Alapból nem lenne nehéz összehozni valamit ebben a témában, de sajnos nem dughatjuk össze a fejünket és így kissé nehézkesen tudom összerakni a fejemben a mondatokat. Nem igazán tudom melyik korszakból is ragadjak ki valamit, vagy írjak valami általánosat? Hát, igyekszem valami jót összehozni, nem kéne lebőgni mint csapatkapitány. Nem értem miért engem választottak, de azért örülök a posztnak. A fiúk viszonylag gyorsan alkotnak, aminek hatására kicsit kétségbe is esek, de mire hozzám ér a papír már összeállnak a fejemben a gondolatok. Gyorsan le is írom mielőtt még elfelejteném, majd széthajtom a tekercset és felolvasom a művünket.
- A sámándobot csapkodjuk.
A fejünket kapkodjuk.
Így zenél az ősember, s remél...
 
Diatonichos, Cromatichos, Enharmonichos.
Ellobbant lángelmék puszta tudása
holmi lustaság nélkül mindent elénekelve
maguk csinálta Aoidosok.
Majd a lustább Rapsodos,
kik már csak bottal ütögették a földet.
Rapszódia, Tragédia, Komédia.
Lüktet a fülekbe, nem messze távol
az Odeionba létrejött dalverseny,
Hol meghúzódva Középkor és Gregorián között.

A romantika korában pezsdült fel igazán a zenei élet.
Sok zenekar alakult ekkor és kibontakozott a hangversenyélet.
Népies műdalok, diákdalok, de a cigányzenét fogadták be leginkább a falusi népek.

A legnagyobbak Bach, Handel, Vivaldi, Rameau, Haydn, Mozart és Chopin.
Görögöktől kaptuk a zenét, s lassan már a különféle bolygókon is ismerik.
Érzelmeket gyűjt és ad, amiket talán még nem is ismerünk.    

A mai legelterjedtebb zenei műfaj a könnyűzene, ami az 1830-as években alakult ki.
Könnyűzenei stílusok a dzsessz, rock, hiphop, punk, R&B.
Sok a stílus, nagy a választék, bírd a tempót és soha ne dőlj ki!




//Bocsi, hogy nem vártunk meg mindenkit az alkotással, de elméletileg már tegnap le kellett volna zárni ezt a feladatot, lenyakazni nem ér!  Cheesy//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. november 4. 19:49 | Link

3. csapat

A csapatotok sikeresen kiállta a próbát, ügyesen pennát ragadtatok, és megírtátok a frappáns, még össze is illő mesét. Az étterem asztalára mire visszanéztek, új meglepetést tartogat. Egy halvány mályvaszínű boríték, benne a képpel. Nézzétek meg, hova kell mennetek, és ne késlekedjetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 12:23 | Link

Karsa úr
szombat este.


A mai nap minden percét utálta eddig. Bármibe is kezdett bele, bármit is csinált, valami mindig leesett, kiesett, kiömlött, elrepedt, eltört, elszakadt… Mintha az univerzum is azt akarta volna, hogy ez egy pihenős nap legyen, egy amolyan „kiseszállokazágybólmenjetekinnen”-féle. Így teljes lelki nyugalommal dobott el mindent, és tett eleget ennek az invitálásnak – mivel nagy idegességében már minden szál haját kitépte, így nem lett volna hová nyúlni egy következő kudarc után.
Megérdemel tehát egy kiadós, kényeztető vacsorát, mert minden napba kell minimum egy jó perc is.
Gyomra már az utcán követelőző korgásba kezd, még azelőtt, hogy egyáltalán megpillantaná a Falatozó épületét. Az ajtó előtt összedörzsöli kezeit, és széles mosolyt villant, miközben lelki szemei előtt már ott lebeg a jóllakottság hátborzongatóan jó képe. Belépve habozás nélkül sétál a pulthoz, és gondolkodás nélkül kéri ki csirkemelles-paradicsomos pizzáját, egy üveg gyömbérrel. Miután megkapja a kívánt darabot, fizet, és az egyik, kandallóhoz közeli asztalhoz lépdel tálcájával. Sikeresen lerakja mindenféle törés, elejtés, stb. szerencsétlen baleset nélkül, így elégedetten veti le kabátját és kesztyűjét, igényesen szétszórva őket az asztalon, és a kaja fölé, az illatfelhőbe hajolva élvezi az életet. Annyira mégsem rossz ez a mai nap, legalábbis miközben mélyeket szippant a finom illatból mély elégedettséget érez és ez máris jobb színben tünteti fel az elmúlt… húsz órát. Mindezt megkoronázza, hogy számos ismeretlen és érdekes arcot lát maga körül, akiknek az elemzése épp eléggé el fogja szórakoztatni pizzája mellett.
Így hát, kezdjünk is neki.
Utoljára módosította:Blaskovits Flóra, 2013. december 14. 20:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. november 21. 15:00 | Link

Blaskovits.

Ha szombat, akkor együnk hamburgert. Mert a szombat hamburger nélkül olyan, mint a péntek két pizza nélkül, a napok vicodin nélkül, az ünnepek alkohol nélkül, a születésnap hamburger és két pizza és vicodin és alkohol nélkül. Tehát szombat van, méghozzá este, egy rakat kreatív feladat után a kandalló melletti szobában, ideje lenne újból a faluba költözni, de a lényeg, hogy szombat este van, nem ettem még hamburgert, rám is fér, muszáj is, öltözzünk és menjünk! Az egész talán Pesten kezdődött, mint ahogy minden, ott a lakástól két percre lévő pizzéria volt a főhely, ahová a csóró művészdiákok összegyűltek. Most pedig minden szombaton a falatozó gyorsétterem, igazán nyerő páros: én meg a kaja, vagy az étel meg jómagam, hogy ilyen előkelően fogalmazzak. Meglehetősen más a helyszín, és mégis ugyanaz; a hangulat, a vicceskedő kiszolgálók, az emberek akik csupán enni szeretnének s magukban a kérdőjeleket felkiáltójelé tenni, igen, az étel minden problémára megoldás. Egy ruhakollekció megtervezése úgy jött létre, hogy éppen az egyik pesti étteremben ettem, néztem az arra betévedő és az ablak előtt elmenő embereket, a színeket, a hangulatokat fogadtam be a fejembe, s hirtelen a semmiből, mint derült égből polly, megszületett a terv. Siker lett. Dr. Nádori Pál azt mondaná, hogy ne szerénykedjen Karsa, úgyse áll magának jól. Én meg erre vállat vonnék, hiszen ki szerénykedik? A képmutató, a hazug, a mindent mástól elváró emberi lény, én nem. Amit tudok, tudok, amit pedig nem, nos igen, azt is meg fogom tudni.

Ing, sál, farmer, zakó, cipő. Egyszerűség mintapéldánya vagyok szombat este, a szokásos és még tipikusabb hamburgerhez sietve. A falu egyik része kihalt, másik részén megtelt zsúfolásig embertömeggel. Ki érti ezt, s kinek számít az értelme. A falatozó gyorsétteremben nincs tömegnyomor, alig-alig vannak, többnyire egyedül ülnek egy asztalnak kávét iszogatva és valamit eszegetve hozzá, miközben az életen, az itt látható személyeken morfondíroznak, vagy a munkájukon, esetleg az óráikon. Nekem kéne az előadás kapcsán is agyalnom, ja tényleg, nem elég napközben, még most is, mert hajjaj. A pulthoz megyek, már mint régi ismerős köszönnek nekem, nem is kell mondanom mit kérek, már kapom is pár perc múlva. Addig kérdezgetnek, egy kis hülyéskedés is belefér, egy kis komolyság, újfent felmerül a ház, A Ház, meg minden egyéb. Jó ez a környék, jó ez a hely. Kész a hamburger, mindennel együtt, még szívjuk egymás vérét a kiszolgálókkal, aztán megfordulok, hogy helyet keressek magamnak, és rögvest kiszúrom hátul a kandalló melletti kis üres helyet. Falnak dőlve, édes asztal, kandalló oldalt, minden tökéletes. Odasétálok, érzelemmentességnek köszönhetően pont nem érdekel ki és mi van a helyiségben, lecsücsülök, előtte tálcát le, zakót le, kényelembe helyezem magam, előhúzom a könyvemet, Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című könyvet, ami éppen három nappal ezelőtt érkezett egy borítékban egy levél mellett, a pesti Lilitől. Szokásunk könyveket ajánlani a másiknak, meglehetősen én jelenleg csak mágikus könyveket tudnék küldeni, de azért szerencsésen feltalálom magam. Ez a könyv pedig...ez a Grecsó...hát mit ne mondjak... bár inkább még nem mondok semmit, majd az elolvasása után, úgyis megírom a kis Lilikének az összegző véleményt, ez a szabályunk, olvasunk és kritizálunk.

A világ kiszakadt, a hamburger ízes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 20:40 | Link

Arvid
[november 10]


Az utóbbi hetekben kialakult egy rutin, amit ha nem is tartott be szigorúan, apróbb módosításokkal ehhez szabta az estéjét. Alkonyattájt kiment az erdőbe vadászni a tesztrállal, összekötve az erdőjárást azzal a muszáj testmozgással, ami nélkül képtelen lett volna létezni. Nem volt egyszerű lépést tartani a nála jóval nagyobb és gyorsabb lénnyel, de Moonyban dolgozott az ösztön és mindaz, amit belénevelt, így sosem távolodott el tőle nagyon, vagy ha valamit elejtett, akkor bevárta. Mostanra elérte a végső méreteit, száznyolcvan centin fölül állapodva meg, így több mozgást és több élelmet is igényelt, ezért igyekezte nem korlátozni, csupán arra ügyelt, hogy mindig kapcsolatban maradjanak. Közben figyelt és tanult- az erdőről, ahogy Moon látta, magáról a lényről, a gondolkodásáról. Lassan két éve ismerték egymást, mostanra nem okozott gondot a társalgás, bár vadászat közben csönd volt, többnyire már csak akkor beszélgettek, ha jóllakott. Közben figyelte az időt, hogy visszaérjen, mire bezár a falatozó, bár néha egyszerűen bestiástul állított be, ha késésben volt. De ma minden összejött, így miután levedlette a vizes és sáros szerelését, valami szárazabbra és tisztábbra cserélve, egyedül toppant a bolt elé, hopponálással megspórolva a kertből idáig vezető utat.
Benyitott, egy csipetnyi melodimágiával leplezve jöttét, hogy sem az ajtó, sem a felette lógó csengő ne árulja el. A helyiségben már nem voltak vendégek, a székek az asztalokra rakva, a padló még helyenként nedvesen csillogva jelezte, hogy nemrég tették ki az utolsó emberek szűrét, hogy felmoshassanak. Hallgatózott, azt próbálva megállapítani, a személyzet hazament-e már, miközben egy szárazabb sávot választva a konyha felé sétált. Nem kerülte meg a pultot, csak átdobta magát fölötte, puhán landolva mögötte- itt is minden tisztára mosva állt, várva a holnapi nyitást. Az egyetlen fényforrás felé tartott, hogy az ajtón belesve találja meg végül a szőkét, akinek mormolását a bejárattól hallotta- ételneveket sorolt, előtte egy pergamen hevert, ami fölött egy penna lebegett, sorban leírva azt, ami valószínűleg a holnapi menü lehet. Egy másik listán az utóbbi időben főzött dolgok és az szerepelt, mennyi kelt el belőlük, ezzel vetette össze az ötleteit. Mögé sétált, lehajolva átölelte, válla fölött lesve rá a papírra.*
- Segítsek?-*Kérdezte halkan, mert tudta, hogy Arvid ilyentájt már fáradt szokott lenni, és ő is szívesen lelépett volna már, hogy hazamehessenek és ejtőzhessenek egy kicsit. Az egész napos egyedüllét és munka után mindenképp ki akarta sajátítani a szöszit, még akkor is, ha néha csak elnyúltak egymás mellett, miután kitúrta a macská(ka)t az elcsigázott Arvid öléből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 20:54 | Link

Kon
(november 10.)

Arvid csendben tette a dolgát, mint minden este. Miután a többieket már hazaengedte, ő mindig leült, és átnézte a napi számlákat, megcsinálta a kasszazárást, és összeállította a másnapi menüt az aznap következő nemzetiség alapján. Megtehette volna, hogy mindig csak váltogatja a kész menüket a hét napjain, de szerette, ha mindig volt valami újdonság is a repertoárban, mert annak örülni szoktak a vendégek, és ő sem unt bele olyan könnyen a menük készítésébe. Pedig mióta megnyitottak, már jó sokszor készítette el újra és újra ugyanazokat az ételeket, noha nála az a mondás kevéssé állná meg a helyét, hogy bekötött szemmel is tudja már mindet.
Tűnődve támasztotta hát most is a fejét az egyik tenyerében, miközben másik kezével az asztalon dobolt, és igyekezett fejben összerakni mindent, néha egy-egy szót odavetve a pennának, amit az aztán készségesen le is jegyzett a pergamenre. Úgy gondolta, hogy van még pár perce Kon érkezéséig, hát nem siette el a dolgot. Jó volt ilyenkor az étteremben lenni, még ha nagyon fáradt is minden nap végére, de maga az a gondolat, hogy valami hasznossal töltötte az idejét, elégedetté tette őt, főleg, hogy ilyenkor már csak pár perc választotta el attól, hogy újra Konnal lehessen.
Aztán persze alaposan meg is lepődött, mikor hirtelen átölelte valaki hátulról. Nem mondta volna, hogy megijedt, mert más nem közeledne hozzá ilyen hangtalanul, és nem is zárná a karjaiba, de azért kétségtelenül összerezzent egy pillanatra. A hang viszont bizonyosságot adott neki, és elmosolyodott.
- Nem kell, már végeztem - válaszolt, kezeit Kon karjára simítva, hogy aztán felé forduljon, csókot kérve. - Gyere, raktam el neked ennivalót - kelt föl a szőke az asztaltól, kézen fogva társát, és a külső helyiségbe vezetve. Út közben összeszedte a két tányérnyi ételt a tálcán, amit félretett, levest és paradicsomos tésztát, aztán az előtérbe érve megállt, hogy megmelegítse őket.
- Válassz addig édességet meg üdítőt a pultból - javasolta Konnak, majd a kellő idő elteltével az egyik eldugott asztalnál szervírozta a vacsit. Szerencsére itt az étteremben is ügyesen jött-ment, főleg ha nem voltak itt vendégek, akiknek a kitartott lábukban felbukhatna.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2015. november 1. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:15 | Link

Arvid
[november 10]


Sikerült hangyányit a másikra ijesztenie, de csak pár pillanat kérdése volt, hogy Arvid ráismerjen és újra ellazuljon. Úgy tűnt, pont jókor érkezett, ha most végzett a listázással, bár érezte a hangján, hogy ma is kimerítő napja lehetett. Nem bánta, neki is elég volt a bájitalfőzésből és szakdogázásból, még ha messze nem is annyira feszült tempóban teltek a napjai, mint két éve ilyenkor -a bestiagondozó központban töltött időszakokban gyakran egészen hasznavehetetlen állapotban esett át a küszöbön. Most egyébként is még valamit forgatott a fejében, aminek az előkészítése plusz időt követelt, úgyhogy tökéletesen beérte egy semmittevős, elhevert estével, amíg a Szöszit maga mellett tudja és lesheti szeme sarkából, színszomját csillapítva, hallhatja, érintheti, ízét és illatát lophatja. Lusta, játékos csókot váltottak és az ismerős, megunhatatlan érzésre jólesően morrant, ebbe sűrítve minden mondandóját. Aztán elváltak és a vacsora gondolatára kordult egyet a gyomra- ritkán esett meg, hogy ne lett volna éhes, főleg azután, hogy végigrohanta az erdőt. Hümmögött egyet válaszképp- mivel bólogatni nem lehetett- és elsétált a pultig. Igazából elsőre kiszúrta, mit akar, így válogatás helyett pár pillanatig Arvidon időzött a tekintete, ahogy az az étteremben mozgott és tett-vett. A fáradtság mellett elégedettnek is tűnt, sőt, a listából azt is tudta, hogy várja a holnapot, élvezte az egészet. Persze, nem a megélhetésük múlt rajta, de elfogultság nélkül állíthatta, hogy ha így lenne, akkor sem kellene aggódnia. Nem tette szóvá, mert feleslegesnek tartotta az ilyen kotyogást- Arvid anélkül is tudta, hogy jól végzi a dolgát, ő pedig alapból nem kételkedett, hogy ha a másik belevág a saját kis vállalkozásába, akkor szívvel-lélekkel csinálja majd, a többit pedig biztosították a képességei. Talán tovább tartott rájönnie, mivel szeretne foglalkozni, mint másoknak, de végre sikerült és élvezte. Igazából sosem rágták át, ki mihez akar kezdeni, nem szóltak bele egymás dolgába, de amikor arról volt szó, hogy segítsen berendezni és felkajtatni a szükséges felszerelést, nem kérette magát. Bízott a másik ítélőképességében és ez megadta Arvidnak is azt a függetlenséget, amire vágyott. Jó volt így látni, mert nem kevés küzdelem vezetett idáig, és bár sokszor manipulatív és nem teljesen tiszta húzásokkal, de elérte, hogy a vaksága miatt a másik ne zárkózzon el, sem a világtól, sem a lehetőségeitől.
Visszatért a választott süteménnyel meg egy üveg hűtött gyümölcslével (itt nem lehetett alkoholt kapni, fájdalom) és letelepedett a kis asztal túlsó oldalára. Annyiból jó volt itt, hogy sokkal közelebb ülhettek, mint odahaza.*
- Mmm...-*Az illatok csábítóan keveredtek, úgyhogy neki is látott, várva, hátha Arvidnak kedve támad beszélgetni, mert neki jelenleg nem sok mesélnivalója akadt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:24 | Link

Kon
November 10.

- Milyen napod volt ma? - kérdezte, mikor ő is letelepedett, hogy békés nyugalomban megvárja, míg Kon megvacsorázik. Ő már evett hamarabb, meg amúgy is nagyon eltelt már ilyenkorra az ételek illatával, szóval inkább csak egy pohár szénsavas narancslevet szürcsölgetett diszkréten. Csendesen beszélt ilyenkor, nem volt szükség a hangos szavakra, hiszen már nem zajongtak körülöttük emberek, és közel is voltak egymáshoz. A szőke amúgy is szerette kihasználni az asztal adta előnyöket, hát most is csak úgy mellékesen kinyújtotta a lábát az asztal alatt, hogy vádlijával a másikét érezze. Olyan apró kis érintés, de mégis jól esett az egész napos távollét után, megnyugtató volt Arvid számára.
Elnyomott egy ásítást, miközben az evőeszközök csörgését hallgatta, aztán a karjaira támaszkodva az asztalra hajtotta a fejét. Ilyenkorra már tényleg fáradt volt, főleg hétvégén, és nem volt egyéb vágya, mint hogy egy kiadós fürdés után elterülhessen az ágyon, Kont lehetőleg kispárnának használva. Most azonban talán a cukros üdítő miatt, de még nem akart ültő helyében elaludni, úgyhogy állával támaszkodott inkább a karjára, és úgy fordult Kon felé.
- Moony-t is hoztad? - kérdezte kíváncsian, mert ha igenlő lett volna a válasz, akkor hozott volna az állatnak egy kis maradék húst a hűtőből. A szőke nagyon jól elvolt a thesztrállal, elég gyakran lehetett őt a kerti hintán ülve látni, miközben épp csak lengedezett, és a bestiát simogatta, az meg néha a vállához nyomta az orrát. Jól elvolt egymással a két nyugodt lélek.
- Egyébként arra gondoltam, hogy nem lenne kedved koncertre menni? - vetette fel aztán a szőke. - Nana mondta, hogy lesz valami rendezvény a városban, amire menni akar, és hívott minket is.
A tanulással töltött hétvégéken Nana rendszerint még mindig Arvid nyomába szegődött, hiába tudta le a lány már hét közben az óráit, így aztán a szőke folyamatosan értesült Prága eseményeiről. Egy koncert pedig neki is megfelelt, hiszen azt hallani kellett, ráadásul Kon is szerette a zenét, hát hogy is ne szerette volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:54 | Link

Arvid
[november 10]


Az első elhangzó kérdésre egy picit behúzta a nyakát, ahogy az emlékek a fejébe tolultak és megpróbált egy olyan szót keresni, ami elég érzékletes, de még nem minősül hazugságnak - azzal pillanatok alatt lebukott volna.*
- Tűrhető. Semmi szokatlan.-*Értékelte végül és Arvid szerencsére nem láthatta, hogy a haja hejenként megpörkölődött- úgy tűnt, mindent, amit haladásnak könyvelhetett el a bájitalon, katasztrófa előzött meg, ugyanis ma sikerült alapos kis tüzijátékkal ünnepelnie meg a következő áttörést. Az ismét bombatámadás utáni látványt nyújtó labor azonban annak bizonyítéka volt, hogy a főzet végre  elkezdett reagálni a melodimágiára, ami négy hónap megfeszített munkája után jól jött. Igazából nem tudta, hogy örüljön-e; fogalma sem volt, hova vezet az az út, amit magának tört és hogy meddig tart kitaposni egy olyan keskeny ösvényt, ami legalább számára járható lesz. Rengeteg idejét felzabálta a kísérletezés és az idő, amit a tanév végéig adott magának, egyre rövidült, valódi eredményt azonban még nem ért el. A maradék majdnem nyolc hónap viszont még akármit tartogathatott és ennyit lelkifurdalás nélkül áldoz a további kísérletekre, de nem többet. Mindig is kétszeres sebességgel élte az életét, talán mert minden nyugalom ellenére sejtette, hogy nem fog hintaszékben megöregedni.
Arvid nyújtózkodására tért magához, megállva a jóformán automatikus kanalazásban, figyelve, ahogy a másik elfeküdt az asztalon. Elmosolyodott, tétlen bal kezével a szőke tincsek közé túrva cirógatta kicsit - elunhatatlan játéka volt ez, ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Végül is, a tészta elfogyasztásához is elég a jobbja, úgyhogy csak addig hagyta abba, amíg tányért cserélt.*
- Nah. Már otthon van, degeszre ette magát.-*A lovakkal ellentétben a tesztrált jóllakatni nem volt annyira nehéz, elvégre a hús jóval táplálóbb, mint a rengeteg száraz fű. Egy-egy jól sikerült vadászat után Moon elterült a kert valamelyik általa kedvelt pontján és halkan szuszogva aludt annak tudatában, hogy biztonságban van. Elég okos volt, hogy megkülönböztethesse a kerítéssel védett bentet a vadontól, ahol nem engedett volna meg magának ilyen luxust.
Visszatérve mugli ismerősükhöz azonban pár másodpercnyi töprengés után rájött, mi is lehet a titokzatos "rendezvény", amire a lány utalt és csendesen elröhögte magát.*
- Aha, szóval megpróbál bepalizni, hogy elkísérjük az Advikre. Ügyess.-*Kommentálta, miközben tovább evett, mert Arviddal ellentétben neki már volt szerencséje átvészelni néhány otaku-rohamot Nana részéről. Többek közt ennek köszönhette annakidején az első égkék, őrült sérót, bár tény, a festéket már ő csórta hozzá. Valahogy kételkedett benne, hogy egy többnapos animekarácsonyon a lány csak egy koncert erejéig szeretne bent lenni. Ráadásul nagyon is kinézte belőle, hogy esetleg a szöszi tudatlanságát kihasználva a tudta nélkül cosplayert csinálna belőle. Viszont ez eszébe juttatta, amit már Arvid ágynak dőlése óta latolgatott.*
- Terveztél valamit szerdára?-*Remélte, hogy a válasz "nem", mert sokat egyszerűsítene az ő szépen megkomponált programján, lévén csaknem az egész napra szüksége lenne a kivitelezéshez, és az előkészületeket már megtette. Mégsem akart túl hamar rákérdezni, mert ez egyértelmű jelzése annak, hogy ő készül valamire, lebukni pedig nem szándékozott, az elrontotta volna az egész meglepetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 23:13 | Link

Kon
November 10.

Elmosolyodott a finom érintéseket érezve, és egy kicsit lehunyta a szemét. El tudott volna aludni így, de talán ezt most még nem kellett volna megcselekedni, úgyhogy nem sokkal később áthelyezkedett.
- Oh, kár - jegyezte meg halkan, de annyira azért nem lombozta le, hogy Moony már otthon van, hiszen így nem kellett sietniük, reggel meg majd meglátogatja a család legújabb tagját, hogy egy kicsit megszeretgesse. A szőke nem tudta felfogni, hogy egyesek miért félnek a thesztráloktól, miközben annyira kedves lények. Bár kétségtelen, annyira nem szívderítő, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki lássa őket, de ez a kitétel őt nem érintette.
Aztán mikor Nana jött szóba, Arvid kénytelen volt visszakérdezni.
- Advik? Az mi? - érdeklődött, mert hát még ha egyre inkább otthon is volt a cseh főváros mugli világában, az olyasmik, mint mondjuk egy animecon, neki még mindig rejtélyt jelentettek, ráadásul reflexből az ugrott be neki, hogy ez a szó mennyire hasonlít az ő nevére.
Felemelkedett végül az asztalról, és újra nyújtózott egyet, aztán új ötlete támadt, szóval áthúzta a székét Kon mellé, és átölte párja derekát, miközben fejét a vállára ejtette. Igyekezett nem nagyon akadályozni az evésben, de annyival jobb volt közel lenni, érezni az illatát.
- Szerdára? - emelte meg egy kicsit a fejét a szöszi, de aztán kapcsolt, hogy bizony, az lesz a negyedik évfordulója annak, hogy találkoztak. Ha nem lenne ennyire késő, és ő nem lenne ennyire fáradt, akkor egészen biztosan azonnal tudta volna, hogy a másik miért kérdezi, hiszen ez jeles nap volt az életükben, így viszont kellett az a töredék másodperc, amit a visszakérdezés adott gondolkodási időnek. - Nem, még nem jutottam odáig - mosolyodott el aztán szélesen a gondolattól, és még inkább bújni kezdett, mert hirtelen teljes erővel tört rá, hogy mennyire szereti Kont. Mikor ilyen sokat dolgozott, mint ma is, amúgy is hajlamos volt a szentimentális megnyilvánulásokra - na nem mintha alapból nem -, és most ez abban nyilvánult meg, hogy annyira a fiúhoz simult, amennyire csak a helyzet engedte.
- Miért, neked van valami terved? - tudakolta halkan, miközben Kon fülét kereste, hogy össze-vissza szuszoghassa mögötte a tincseit, mint valami túlbuzgó kiskutya, pedig csak az illatát akarta, és itt volt a legfinomabb a bőr, itt lehetett a legjobban érezni a bársony alatt a lüktetéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 23:46 | Link

Arvid
[november 10]

Időközben leszámolt az utolsó tésztaszemekkel is, és mivel minden bestiális attribútuma ellenére sem nyalta ki a tányérokat, a desszertet cserkészte be következőnek. Közben Arvid, némi jóleső ejtőzés után elhúzódott a keze alól, feltehetőleg, hogy ne nyomja el a buzgóság. Amint lekanyarította a mandulatorta első falatját és bekapta, önkéntelenül is halk "mmm"-t hallatott- mint jókora késéssel kiderült, imádta a marcipánnal együtt, úgyhogy a vastag, ropogós csokiréteg alatti illatos, kandírozott gyümölcs- és manduladarabokkal teli édesség az abszolút kedvencei közé tartozott.
A blondiet nézve viszont új ötlete támadt, s egy kisebb darabot vágva le és tűzve a villájára, elhúzta a másik orra előtt- ha ő nem is, Arvid elég édesszájú volt és ez az erős, karakteres és édes aroma biztosan eléri nála, hogy reagáljon. Fel akarta csalogatni az asztalról, közelebb, mindig az utolsó pillanatban húzva el a villát és a süteményt, mígnem elég közel került ahhoz, hogy meglepetésszerűen megcsókolja. Gyerekes dolog, de néha erre támadt kedve és az örökös, dacos "miért ne?!" hozzáállása egy laza mozdulattal vetette a válla mögé az ezzel kapcsolatos gondolatait. Azt csinált, amit akart és egyébként se látta őket senki.
Ahogy Arvid átült, az asztalra könyökölt, hogy nyugodtan támaszkodhasson a vállára a másik, az evőeszközt meg átvette a másik kezébe, úgyis nagyjából egyformán bénázott vele mindkettővel. A kis dolgok, amiket erősen kellett tartani és finoman mozgatni, sosem álltak jól a kezében, köszönhetően a régi, rosszul összeforrt törésnek.*
- Egy nagy, japán animáció- meg képregényfüggőknek kitalált buláj. Bár ő váltig állítja, hogy színvonalas, előadásokkal, japán ételekkel, vetítésekkel, játékokkal, vásárral, koncerttel...Szóval ilyen négy napos össznépi mulatság.-*Neki egy darabig pénze, utána pedig kedve nem volt hozzá, csak nagyon érintőlegesen ismerkedett ezzel a kultúrával, de egyes szeletjeiből talán többet is látott a kelleténél.
A visszakérdezésre hümmögött, magában drukkolva, hogy ne azért gondolkodjon ilyen sokáig Arvid, mert már kiötlött valamit, végül azonban elképzelésének megfelelő választ kapott és halk mormolással hangot is adott ennek. A szöszi következő manőverétől egyszerre borzongott meg és támadt kedve harapni - valószínűleg nem szándékosan csinálta, de elérte, hogy Kon libabőrös legyen és a tarkóján égnek meredt minden pihe. Elfordította a fejét, a másik fülét keresve, hogy egy szót súghasson oda feleletképp.*
-Cюрприз.-*Könnyed, évődő hangsúlyt használt, mielőtt kölcsönkenyér visszajár alapon finoman megcsócsálta Arvid cimpáját, utána mintha mi sem történt volna, visszatérve süteményének romjaihoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 00:02 | Link

Kon
November 10.

Arvid először rendkívül nagy galádságnak vélte az orra előtt elhúzott sütemény falatot, mert Konnak tudnia kellett, hogy egyszerűen képtelen rá, hogy ellenálljon neki, így aztán mindig egy kicsit előbbre és előbbre dőlt, hogy elérje végre. Ha egy kicsit is éberebb, akkor valószínűleg leesik neki, hogy mire megy ki a játék, így viszont igen csak meglepődött, mikor hirtelen megérezte Kon ajkait a sajátján. Belemosolygott a csókba, és így már egyáltalán nem bánta, hogy hol is van épp az édesség, mert sokkal jobb szórakozását lelte abban, hogy puhán visszacsókoljon.
- Cseles - suttogta, mikor szétváltak ajkaik, aztán ezzel át is rendezte soraikat, és odahúzódott Kon mellé.
Kívülről nézve érdekes látvány lehetett volna, ahogy egy cirka száznyolcvanöt centi magas srác bújni próbált egy nála kisebbhez, most mégis ez történt. Néha rátört Arvidra az érzés, hogy nem akarja többé elengedni párját, és ilyenkor ténylegesen meg is próbálta ezt megtenni, minden pillanatban hozzáérve. Azt a heves késztetést, hogy állandóan valakihez érjen az ember, csak azok ismerhetik, akik őszintén voltak már szerelmesek, Arvid pedig ilyen volt, ide s tova négy éve.
A magyarázatok hallva viszont egy egészen picit kizökkent.
- És oda akar velünk menni? - kérdezett vissza döbbenten. - De hát miért? Nekem ez totál ismeretlen dolog.
Igazából valamit gyanúsnak érzett Nana szándékaiban, mégpedig esélyesen teljesen jogosan, pedig a szőkének egyelőre még semmi fogalma nem volt arról, hogy mi is az a cosplay.
Aztán egy még az előzőnél is jóval érdekesebb dolog jött szóba, Arvid pedig kedveskedéssel próbálta kiszedni a másikból, hogy mit is tervez az évfordulójukra, de ahelyett, hogy Kon ezt közölte volna vele, ismét csak a mézesmadzagot húzta el az orra előtt, ez úttal verbális formában.
- Ну, это прекрасный... - motyogta a választ nevetve, mert időközben már jócskán szedett fel ő is orosz tudást Kontól, aki ugyebár valaha régen megígérte, hogy segít a kiejtésén. - Direkt csinálod, hogy még jobban várjam - vigyorgott a szőke, és a hangjában nem volt egy cseppnyi haragvás sem, hiszen ő nagyon is szerette a meglepetéseket, főleg a Konféléket.
- Fáradt vagyok - közölte aztán, visszahelyezkedve Kon vállára, bár igazából valami sokkal rózsaszínűbb megnyilvánulásra készült, de az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy attól inkább megkíméli kedvesét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 00:20 | Link

Arvid
[november 10]


A szöszi ismét bedőlt ennek a régi és elcsépelt trükknek, mégsem volt kevéssé élvezetes újra és újra közel csalni a gyanútlan torkoskodót. Kon másnak nem mutatta ezt a játékos oldalát, bár kívülállók is elcsíphették párszor, ha eléggé belefeledkezett, de csak Arviddal tudta igazán elengedni magát, levedleni mindazt, ami az évekkel és emlékekkel rárakódott. Későn tanulta meg élvezni az ilyet, de nem volt olyan ördöngősen nehéz engedni ezeknek a szeszélyes kis késztetéseknek.
Már nem aggódott, ha a másik így próbált elrejtőzni- bár továbbra sem volt képes igazán empatikusan viselkedni, Arvid jeleit elég egyértelműen tudta értelmezni és ez a mostani egyszerűen annyit mondott, "fáradt vagyok, hiányoztál, törődj velem". Elrejteni ugyan nem tudta, ha akarja se, de hagyta, hogy kedvére odafészkelje magát, szabad kezével megborzolva a vállára ejtett fejet. Mostanra ő is eljutott abba a jólakott, egyre lustább állapotba, amikor már csak némi meleg víz és bármi ágynak minősíthető érdekelte még.
- Természetesen a show és a fényképek kedvéért. Amennyiben emlékszel még, mennyire élvezte a legutóbbi kiruccanásunkat, valami elég hasonlóra készül, bár kissé más témát adva alapul. Nem tudom, volt-e szerencséd a képregényeihez valaha.-*Nana sosem igyekezett titkolni, hogy Arvid mennyire kedvére való és mennyire hálás alanya a legtöbb hóbortjának, bár kizárólag azért lehetett még életben, mert tíznél is több éve ismerték egymást Konnal és tudta, hogy minden megnyilvánulása ellenére sem mozdulna rá komolyan. Abban az esetben semmiféle barátság nem mentette volna meg a rá váróktól.
Ami a lány jelenlegi kis hadműveletét illette, a nyakát tette volna rá, hogy valamelyik kedvenc BL művének valóságba átültetéséhez tartotta őket ideális alapanyagnak. Voltak fenntartásai ezzel kapcsolatban, bár alapból nem zavarta- szórakoztatta a polgárpukkasztás, viszont nem volt biztos benne, hogy szeretné végignézni, ahogy a szőkét is belerángatja (vagy épp terelgeti) valamibe, amiről a leghalványabb lila dunsztja sincs. Előbb ki akarta deríteni, mi is az eredeti ötlet, ami a koncertmeghívást szülte.
Ez az évődés is régi játék volt, bár idővel csak egyre érdekesebbé vált, ahogy Arvid megtanult jobban ellenállni a kísértésnek, hogy elárulja magát és meglepetéseit. Oda-vissza türelempróba lett belőle, aminek során próbáltak úgy táncolni a másik idegein, hogy az elszólja magát, de a Szöszinek most nem volt szerencséje.*
- Remekül látod a helyzetet.-*Dícsérte meg Kon, nagyrabecsülése jeléül megsimogatva a feje búbját is. A beszélgetés ezután kicsit szakadozottá vált- fáradtan mindig jobban vonakodott a szavaktól, inkább csöndre vágyva, valahogy ennyi idő után is megmaradt a gát, hogy csak úgy világba szórja a gondolatait. Mert mindenhez lehetett volna hozzáfűznivalója, locsoghatott volna a világba, de minek? Nem érezte sajátjának a szavakat. Helyette inkább a süteménye maradékaival foglalkozott, saját fogyasztásra jóval nagyobb és esetlenebb falatokat kanyarítva le, mígnem az utolsó morzsák csipegetéséig nem fajult. Arvid is hallgatott, hozzábújva és átmenetileg elveszve a saját kis világában, de hallhatta, hogy Kon már nem a villával kaparászik.*
- Akkor menjünk.-*Mosolyodott el, várva egy kicsit, mielőtt kibontakozott az ölelésből, hogy a mosogatóba rakja az edényeket. Visszatérve már gondolkodás nélkül nyúlt Arvid kezéért, hogy egyszerűbbé tegye az innen ki és utána a haza vezető utat. Nem maradt más hátra, mint bezárni a boltot és kötelező védőbűbájok kiszórása után lesétálni a maradék métereket a fagyos éjjelben.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gloria White
INAKTÍV


Csillámpónik *______*
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. december 31. 11:30 | Link

Gloria elsőnek jár erre felé. Szeretne jobban ismerkedni,barátkozni a többiekkel. Mikor sétálgatott a Fő utczán nagyon megéhezett. Bement a Falatozó Gyorsétterembe és leült egy hátsóasztalhoz. *Leült és az étlapot nézegette.* A pincér megis jött Glória pedig egy Gyrost rendelt. 15 perc múlva ki is hozták neki és jóízűen megette. Majd felállt elköszönt és tovább sétálgatott a utczán. Mindenféle boltba bement nézelődött.
Hozzászólásai ebben a témában

Csillámpónik *______*
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. február 28. 15:40 | Link

Arvid;;


Kényelmesen, mint mindig, de jöhetne már a tavasz...
 Megint péntek van, de jó! Foroghatnának a gondolatok Lucus fejében, de kivételesen a nyugodt, balhémentes estére szavaz, legalábbis a maga részéről. Ettől függetlenül járőrözésre készül, aminek valószínűleg páran nem fognak örülni, de üsse kavics, egyszer neki is be kell keményítenie. Olyan nyolc óra fele felforgatta a navine konyháját, de se manót, se ehető kaját nem talált, amit szomorúan tudatosított magában. Valami főzelék volt ebédre, amitől nem lett tele a pocija, a vacsora meg egyenesen káosz volt számára, mivel mire leért a tanulás után, már szinte minden elfogyott. Szóval csak úgy kopogtak a szemei, sőt, egyenesen becsengettek a kastély fő konyhájába, ahol szintén kihaltság és üresség volt, ő meg egyedül maximum magára gyújtani lenne képes a konyhát. Szeretne nagyon megtanulni dolgokat, de ha nincs, aki tanítsa, elég nehéz. Pedig nem szereti a kis házi apróságokat kihasználni ilyen téren, de néha kénytelen. Mondjuk ha Zsombival van, nincs gond, ő legalább pizzát tud csinálni, az meg finom, és sok, és annyira jó vele sütni! Mikor először mutatta, rengeteg bénázás volt Lucus részéről, ő akkor is imádta a dolgot. Tiszta liszt lett minden, a szósz is ott nyugodott a ruháján, mert a kötény minek, igaz? A hajából még másnap is tésztát szedett ki, szóval elég bizarr dolog lenne egyedül őt beengedni oda, hogy ételkészítés címen ne adj isten, felégesse a kastélyszárnyat. Azt vélhetően már Gyuri bácsi se tolerálná. Ha már tolerálás, Véda néni a konyhás akciót szerencsére nem tudta meg, időben rend lett téve, de ha még ez is Lucica számlájára íródott volna, lehet nem csak a pozíciókból repült volna, de egyenesen a házból is, a rellonig meg sem állva körülbelül. Legutóbbi csevegésük alkalmával ejtette el azokat a szavakat a házvezető nénije, miszerint túlteng benne a zöld hormon. Valószínűleg addig jár jól, amíg erről nem tud többet.
De most nem ez a lényeg! Visszakanyarodva keresgéléssel vagy egy órája elment, így kilenc körül úgy döntött, mivel tudta, hogy a Falatozó nyitva van takarodóig, lemegy a faluba, visszafelé pedig majd akár azt is ellenőrizheti, ki császkál még kint, mikor nem kellene. Kellemest a hasznossal alapon indult tehát sálat és kabátot magához véve a hálókörletéből. Kinézett egy ablakon, szerencsére ma az eső, és a nyirkos idő elkerülte eddig a vidéket, nagyon remélte, hogy ezután is így lesz. Egész gyorsan megtette az utat, és már az utca végéből érezte a finom, sülthusis illatokat. Amik hatalmas mosolyt költöztettek a pofijára. Megszaporázta lépteit, majd odaérve belépett a meleg, ételillattal telített helyre. Eddig egyszer nézett csak be, akkor is csak bekísért valakit, aztán ment is, szóval az újdonság varázsa csapja arcon.
- Most egy egész rinocéroszt is meg tudnék akár enni!
Ez úgy kicsúszott a száján, vendéget nem igen, pincért/kiszolgálót még kevésbé látott a helyszínen, ami meg is lepte. Csak remélni tudta, miközben megszabadult a sáltól és a kabáttól, hogy még nem szeretnék pont a szeme láttára bezárni mára a helyet, mert akkor kénytelen lesz valakit megkeresni a kastélyban, hogy segítsen neki vagy kerítsen manót. Vagy még rosszabb, ő bizony éhen pusztul. Mikor az üvegekhez ér, illedelmesen próbál benézni mögé, hátha meglát valakit, miközben beköszön.
- Szép estét!
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. február 28. 15:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 28. 16:16 | Link

Luca

Hosszú volt ez a mai nap, mert délután már olyan tömeg szállta meg a falatozót, hogy Arvid a két manó segítségével is alig bírta tartani az iramot főzés terén, szegény Ophelia pedig már nem győzte a kiszolgálást. Most estére viszont már elcsendesedett a környék, hiszen vizsgaidőszak volt, a diákok ilyenkor inkább tanulnak, ráadásul közelgett a takarodó ideje, úgyhogy Arvid is hazaeresztett mindenkit. Egy órát már ő is kibír a pult mögött, hiszen ilyen későn már nem készít újabb ételeket.
Mivel kint sem volt senki, így leült, hogy elrendezze a papírokat. Szeretett volna időben elkészülni velük, mert nem akart a szükségesnél tovább itt maradni, hanem inkább ment volna haza, amint megjön érte Kon. Persze az még legalább egy óra, úgyhogy munkára fel!
Már a fele papírkupaccal végzett, mire észrevette, hogy kint nyílt az ajtó, és hamarosan Cherry is vinnyogott párat, ami azt jelentette, hogy vendég érkezett. A kutya egyébként az egyik asztal alatt üldögélt az étkezőrészen, és ott pihent. Mivel a Falatozóba be lehetett hozni az állatokat, így Arvid is hozta a saját kutyáját, már csak azért is mert így biztonságosabb volt, még akkor is, ha egyedül maradt. Cherry ugyan nem volt még felnőtt, hanem egy jó hat hónapos malamut kutyus, de a méretei már igencsak jelentősek voltak most is. Igaz, sokkal inkább játékos, semmint védelmező.
Arvid közben már elkapta a rinocéroszos megjegyzést is, amin jót vigyorgott, de csak a második mondat után ért ki, hogy elfoglalja a helyét a pult mögött.
- Szia - köszönt a lánynak, aki a hang alapján nem lehetett olyan idős, hogy magáznia kelljen. Szerencsére már nagyon jól megszokta, hogy hogyan határozza meg az emberek korát anélkül, hogy látná őket. - Sajnos rinocérosszal nem szolgálhatok, de mindenféle mexikói finomságot kaphatsz. Mihez lenne kedved? - kérdezte, majd megvárta, hogy a lány végignézze a pultban található ételeket. Volt itt enchilada, zöldséges bab rizzsel vagy burgonyával, ki mit kíván, és minden egyéb finomság, ami a közép-amerikai országhoz köthető, hiszen péntek a mexikói ételek napja. Aztán ha a vendég választott, akkor Arvid végighúzta az ujjait a tárolók szélén elhelyezett Braille-írással készült feliratokon, és kiszedte egy tányérra az ételt, majd berakta melegedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. február 28. 17:07 | Link

Arvid;;


Meglepődnének az emberek, ha tudnák, hogy egy éppen hogy csak 16 éves lányka mennyit képes és akar enni! Elég vicces dolog, de a sportolásnak hála megteheti, ami miatt imád is enni. Az más kérdés mennyire furán néznek rá sokszor idegenek, hogy azt a hatalmas szendvicset, amit éppen elkészített magának, mert arra még ő is képes, pillanatok alatt képes elpusztítani, egymaga. Nem szereti a bámészkodókat, de jót tud rajtuk mosolyogni. Most a hatványozottan éhes Lucára igaz az is, hogy figyelmetlenné vált egy kicsit, bár nem olyan mértékben, ami elítélendő lenne, mondjuk. A lényeg, hogy belépéskor tényleg egy árva lelket se vett észre, de a kutya nyöszörgésre már felfigyelt és csak ekkor vette észre. Alap természetében van, meg abban, hogy ő is egy cukiságnak a gazdája, hogy méretüktől függetlenül nem fél a kutyusoktól, sőt, ha nem lenne annyira éhes, már rég a babusgatásával törődne, így csak leguggol egy pillanatra, hogy jobban lássa őt. Nagyon szép kutyus, biztos a tulajdonosé lehet, azaz meri feltételezni. Közben lassan válasz érkezik a köszönésre, amire felmagasodik, és kicsit belepirulva veszi tudomásul, hogy hangosra sikerült az éhségének kifejezése.
- Lehet meg is lepődtem volna, ha elém kerül.
Nevet fel, miközben tekintetével már az ételeket fürkészi. Mexikói. Nagyon jól hangzik, mondjuk, de egyet sem ismer olyan nagyon. – Igazááából, mindegyik annyira jól néz ki. A jelszó a sok legyen és fűszeres. Melyik a legeslegfinomabb ezek közül? Abból szeretnék!
Megvárja, még kiderül melyik, aztán már szinte farkas éhesen várja a melegítési fázist. Még türelmesen forog körbe, hogy jó alaposan megnézze a helyet, kérdéseket is záporoztat, ez szokása. Bár kontrollálja ezt is azért, meg nem szeret tolakodó lenni, de valahogy egy navinéshez képest sokkal szociálisabb beállítottságú, bár érzelmileg meg visszahúzódó, fene se érti ezeket a dolgokat.
- Hogy-hogy mexikói? Ez a napi specialitás?
Érdeklődik kíváncsiskodva, mert odáig nem terjedtek ki szakértő szemei, már ha az lenne, inkább az evéshez van érzéke, mint az olvasáshoz, hogy feltérképezze, ha ki is van írva erre a válasz valahol. Olyan ember ő, aki ha egyszer valahonnan boldogan, teli pocival távozik, biztos beleszeret a helybe, így van valahogy a nővére és Emma cukorkaboltjával, de a teaházzal is.
- Hogy hívják a kutyust? Nagyon aranyos házőrző.
Az előzőek után totál nem vág témába a kérdés, de egy kutyusmániással van dolgunk Lucica személyében. Vár egy kicsit a válaszra, miközben a bundást kémleli, félszemmel pedig az ételt. Eszébe jutott az is, hogy mikor egyszer itt járt, susmorogták, hogy a tulajdonos, aki úgy gondolja vele szemben áll, az iskolába járt, hezitált, hogy is kérdezzen rá, de végül másfelé vitte egyelőre a témát. Közben megkapja a már meleg ételt és elindul, hogy letegye azt egy asztalhoz.
- Nagyon barátságos ez az étterem, mióta van meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 28. 18:34 | Link

Luca

- Ha időben szólsz, lehet, hogy készítettem volna - vigyorgott a szőke, és ráadásul még komolyan is gondolta. Szeretett újdonságokat kipróbálni, miért lett volna kivétel a rinocérosz? - Ha fűszereset szeretnél, akkor a legjobb napon jöttél. Ééés, szerintem akkor sült krumplit adok zöldséges babbal. Az nagyon jól laktat - mondta Arvid, és ügyesen szedett a tányérra. Már nagyon megszokta ezeket a mozdulatokat, nem csöpögtetett végig semmit, és egy lépés, két lépés, a vacsora már melegszik, így ni.
- Igen, minden nap más étel van. A hétvége például az olasz kajáé teljes egészében, de szerdán orosz napot tartunk. Ott van a falon az étlap, nézd csak meg - biccentett Arvid a fejével jobbra, ahol a falra volt erősítve a napok felosztása és a nyitva tartás.
Közben kész lett a lányka vacsorája, Arvid pedig a pult tetejére tette, hogy a másik elvehesse. Étkészletet, tálcát, szalvétát a pult mellett talál, elvégre ez egy önkiszolgáló.
- Cherry-nek hívják, a páromtól kaptam karácsonyra - büszkélkedett a szőke a kutyussal, aki meghallva a nevét előmászott az asztal alól, és elindult, hogy megszagolja a lány vádliját. - Nem is annyira házőrző, inkább gazdiőrző - mosolygott a fiú. - Általában bent lakik a házban, főleg mert kicsi még, de amúgy is van aki vigyázza a portát - jegyezte meg csak úgy mellékesen, mert nagyon szeretett az állataikról beszélni bárkinek. Neki öröm volt az otthonuk és minden hozzátartozó lény, úgyhogy boldog mosoly költözött az arcára már az említésétől is.
- Valamivel több, mint egy éve - válaszolta Arvid, mikor az étteremre terelődött a szó. - Nem kérsz valamit inni? Ma jó napunk volt, a ház ajándéka - mondta szőke, mert kicsit már unta, hogy csöndben kuksol hátul, úgyhogy nem bánta, ha beszélgetnek kicsit. Cserébe meg miért ne adhatna valami üdítőt? Ha nagyon szegény diákok jönnek a boltba, akkor úgyis van, hogy ingyen adja nekik a vacsorát, szóval nem fogja földhöz vágni a dolog.
- Narancslé? Vagy alma? - ajánlotta a szerinte legjobbakat, aztán ha a lány választott, akkor kivitte neki, hiszen úgysem volt más vásárló, aztán visszabattyogott és nekiállt rendbe tenni az étkészletes pultot, amíg a másik eszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. február 28. 20:17 | Link

Arvid;;


- Jajj, te… szóval maga a szakács is itt? De irigylem! Szeretnék megtanulni majd én is, ilyen finom dolgokat csinálni, de valahogy nem vagyok benne nagy bajnok…
Mondja egy sóhaj keretein belül, mert tisztában van a korlátaival, azzal, hogy ez is azon hatalmas kupacot erősíti, amiben nem jó, szemben a csekély kis halommal, amibe azt sorolja, amit valamennyire tud. De nem is mereng sokat, olyan jó kedve lett itt hirtelen, ami az étel mellett a hely hangulatából is ered, hogy nincs kedve szomorúnak lenni! Nagyon rendesnek látja a férfitől, hogy ennyire segítőkész, barátságos, meg úgy amúgy. Vannak, akik még ilyen feladatkörben sem azok a beszédes fajták.
- Az tökéletes lesz, köszönöm. A rinocéroszért egyszer még visszajövök, de addig lehet, végigeszem majd a kínálatot, persze nem egyszerre.
Illedelmes leányzóként köszöni meg előre, miközben a kutyust figyeli meg jobban, a hely mellett, miközben beszél. Fel is nevet a saját magyarázkodásán, valószínűleg már az első nap menüjétől kipukkadna, mint egy lufi. Közben a már megmutatott étlapot böngészi át, de csak pár pillanatig időzik rajta. Mire visszafordul, már a megmelegített étel is ott van. Mintha csak otthon volna, olyan könnyedséggel nyúl az evőeszköz után, igazából csak már kinézte és megy neki érzékből az előszedése onnan. Meg a tálca és a szalvéta is.
- Karácsonyi ajándék volt? De kedves gesztus! Imádom az állatokat, nekem is van egy kutyusom. - Újságolja büszkén, hogy igen ám, ő is nagy állatbarát, és szereti őket. Ahogy pedig a szőke a pult mögül folytatja, egyre szélesebben mosolyodik el. Közben a lábához érkező Cherryhez hajol le, hogy megvakargathassa a füle mögött. Nagyon játékos kutyusnak tűnik, szívesen játszana vele, de ugyebár ez most nem az a hely, nem is illene idebent. Azért az illemről is van tudomása, még akkor is, ha néha nem úgy tűnik.
- Más vigyázza? Van más állat is? Milyenek? Ez itt van a faluban?
Kíváncsiskodik, a már teljesen rá valló módon, bár ez az új ismerősöknek mindig furcsa, próbálja magában csillapítani a lelkesedését, miközben az egyik asztalhoz lepakolja a tálcát, rajta mindennel, ami kellhet. Ilyenkor, mikor felmerülnek az állatok, meg az, hogy másnak is van, hiányzik neki Bella, egyre jobban érzi, hogy a következő évet már itt tölti vele a kis fehér szőrös kutyuska. Már készül a szünetre, de előbb jó lenne túl lenni a vizsgákon, ehh. Igen, ez egy pillanatra lelohasztaná a mosolyát, de az ételre kacsintgató szemei, és a csillogásuk az étel miatt felülkerekednek ezen.
- Ajándéküdítő? Hogy a viharba ne! – Csillantak fel a szemei, kicsit el is nevette magát. Aztán a felajánláshoz választási lehetőség is társul, aminek nagyon örült, magában lemeccsezve végül döntött is. Közben pedig majdnem a homlokára is csapott, bár nem lényeges momentum, de a neve elmaradt eddig.
- Almalét szeretnék, az finom, egyébként Czettner Rea Luca vagyok.
Közben már le is ült, abban a pillanatban érezte is, ahogy ismét korog a gyomra, de az első falat után, már mindjárt rendbe hozta a dolgokat. Különleges volt az íz a szájában, még nem evett ehhez foghatót, de nagyon ízlett neki, aminek a falat lenyelését követően hümmögve adott hangot. A második, vagy harmadik falat után, mikor lenyelte, tekintetével körbenézett, majd mikor kiszúrta a szőkét, beszélni kezdett.
- Ez isteni finom! Azt hiszem megvan az új kedvencem, pedig azt gondoltam, a húsos spagettit semmi nem körözi le!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 28. 21:12 | Link

Luca

- Szakács és tulaj. A kiszolgálást általában más végzi, de most hazaküldtem őket, hagy tanuljanak ők is a vizsgákra - magyarázta Arvid. - Egyébként sok étel elkészítése igazán nem nagy dolog. Biztos szívesen segít neked valamelyik manó. Már ha a kastélyban laksz - mosolygott Arvid, mert bár le merte volna fogadni, hogy a lányka onnan való, azért nem illik előre skatulyázni az embereket. Pláne ha nem is látja az arcukat.
- Igen, szerintem is az. Vannak otthon macskák is, de ők nem tudnak velem jönni munkába, márpedig így nyugodtabb vagyok én is - magyarázta. Arról ugye már nem is beszélve, hogy jobb volt, ha ez a kajla kutya nem marad otthon egyedül a macskákkal, mert bár mostanra már megjegyezte, hogy nem tudnak vele igazából játszani, mert sokkal kisebbek, azért mégsem ártott vigyázni egyelőre, hogy egyik se tegyen a másikban kárt.
- És neked milyen kutyád van? - kérdezte aztán Arvid, ha már a lány ennyire közlékenynek bizonyult. Így biztos hamar el fog telni az idő a zárásig, mert tényleg jó beszélgetőpartnere akadt.
- Van még kígyó, thesztrál, pók, sólyom... A párom állatokkal foglalkozik. Egyébként igen, itt lakunk a faluban - válaszolta a szőke.
Az ajándék persze rögtön elnyerte a kisasszony tetszését, úgyhogy Arvid töltött és vitte, a név hallatán pedig újfent elmosolyodott.
- Nocsak, egy Czettner lány - jegyezte meg. - Nagyon örvendek, én Csák Arvid Geminián vagyok - mutatkozott be ő is. Egyébként hallomásból ismerte a lány két idősebb testvérét, bár most nem tudta volna megmondani, hogy egy évfolyamra jártak-e, vagy később végeztek, mint ő, de annyi baj legyen. Lényeg, hogy valamennyire be tudta lőni a vendég kilétét, ha már elárulta a nevét. Egyébként az ember azt hinné, hogy ilyen munkával sokakat ismer, de mivel nagyrészt a konyhában maradt, így nem nagyon volt tisztában a diákok kilétével, sőt, még azokkal sem nagyon, akik akkoriban jártak a Bagolykőbe, mint ő, mert sosem volt egy igazán közösségi ember, és prefi korában is csak a csínytevőket ismerte.
A dicséretet hallva Arvid egyre szélesebben vigyorgott.
- És még nem is kóstoltad az én húsos spagettimet - mondta, mert az olasz és orosz ételeire volt a legbüszkébb, de hát a népnek kell a változatosság. - Ha holnap is lejössz, akkor találhatsz a pultban azt is - javasolta a lánynak, és neeeem, nem volt benne semmi rellonos hátsógondolat a vevőfogás tekintetében. Egyáltalán. Na jó, talán egy kicsi.
Utoljára módosította:Csák Arvid Geminián, 2014. február 28. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. február 28. 23:21 | Link

Arviiiiiid;;


- Ez de menő! Mármint eleve az, hogy van egy saját étterme valakinek, mindig az ételek között lehet. Biztos azok is, akik itt dolgoznak, élvezik ezt. – Egy kis szünetet tart, míg összerakja, hogy is akarja folytatni, aztán belevág. – Igen, ott lakom, ha találkoztam volna eggyel ma, lehet, nem keveredem ide, mintha a föld nyelte volna el őket. De lehet csak én voltam türelmetlen. Viszont nem bánom a lefelé utat így már…
Kezd bele nagy hévvel ismét, de a vizsgák hallatán picit elhúzza a száját azért, ej, azok a fránya feladatok. Érzi, hogy nem egy Kiválót kiválóra halmozó tanulónak született, de lehet, ha kicsit jobban figyelne, jobb eredményei is lennének. De ez nem a most zenéje. Bár már a Mugliismeret vizsga megvolt, és arra egy nagyon szép és nagy K betűt kapott, András bácsi még meg is dicsérte érte, hogy szépen dolgozott, tollal. Legendás Lények gondozásából meg a novellán, - hát igen, ő sosem volt otthon az irodalomban, meg történetírásban, mindegy is, - vesztett pontokat. Ezért a Várakozáson felül került rá a végén. Szánja is, bánja is, de ez a helyzet.
- Egy fehér maltipoom van, nem is olyan kicsi, de nem is olyan nagy, én nagyon szeretem őt.
A nagy mesélésben természetesen érdeklődésre nincs hiány Luca részéről, de nagy örömére a tulajdonos se rúgná ki páros lábbal. Egyszer, még a mugli iskolában előfordult vele, hogy az iskola melletti kisboltban kedvesen társalogni próbált, tényleg nem tett semmit, és az idős bácsi lepcsesnek nevezte, aztán kitette a boltból. Azóta is trauma neki az az eset, nem érezte jól magát, nagyon nem.
- Pók? Kígyó? Egyszer voltam terráriumban és megsimogattam, én azt hittem ilyen csúnya nyálkás, meg ragacsos lesz, de nem is olyan! Thesztrált még sosem láttam élőben, de már olvastam róla. Ő ilyen, őőő, jaj, hogy is hívják, olyasmi, mint a tudós, ó már… Kutató! Igaz? - Mire sikerült eszébe juttatnia és kinyögnie eltelt pár perc, de közben a beígért alma lé is megérkezett, amit illedelmesen meg is köszön, mielőtt nekilát az ételnek.
- Köszönöm szépen az innivalót! Ismered a testvéreimet?
Kérdezett vissza, a hirtelenségtől észre sem véve, hogy letegezte. A nevet hallva elgondolkodik, hol olvasta már, mert nagyon-nagyon ismerős neki, de nem, mint valaki neve, inkább talán Asztrológia órán, Holden bácsinál, talán. Idén ott olvasott sokat, de nem biztos benne.
- De szép nevek, meg olyan egyediek is. Szerintem senkiről nem hallottam még, akinek Geminián lenne.
Dicséri meg, a hangjában némi csodálattal, ilyen apróságokban szeret elveszni, rajz közben is ilyenekre koncentrál, de már beszélgetés közben is egyre többször veszi ezt észre magán.
- Utoljára szülinapomkor ettem, anyu akkor, már ha otthon vagyok, mindig palacsintát süt és húsos spagettit is csinál nekem.
Meséli, miközben lenyeli a finom falatokat, amiből már alig van vissza. Közben a holnapi invitáláson elmosolyodik. Nem jut eszébe a szó, amit erre Emmától hallott, de tudja, hogy ez olyan csábítás. Mikor a cukorkaboltban lebzsel, hallotta már, hogy néha elejtik a vevőnek, hogy fél áron lesz ekkor és ekkor cukorka, mindig visszajönnek, bár megjegyzem, minden szombaton így van zárás előtt, csak erre még ők nem jöttek rá. Rafináltak ezek az eladók.
- Ez olyan marketingfogás lenne? - Kérdez vissza vidáman, picit belenevetve. – De ha tényleg így van, és csak fele ennyire finom legalább, mint ez a mai, ki nem hagynám.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. október 27. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 12. 19:00 | Link

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.
öltözék.



Mi legyen a mai program?
Azon gondolkodik az ágyán fekve délelőtt 11 órakor, hogy mit csináljon? Ma pihenőnap, nincs edzés. Valahogy meg kellene koronáznia ezt a szombati napot. Úgy kezdi a napot, ahogy bárki más: reggelizik, tisztálkodik. Utána viszont az alagsor felé veszi az irányt, dobverőt fog a kezébe és a szokásos, megunhatatlan módszer következik: hangszigetelt szoba, füles, zene, improvizálás. nagyjából ennek köszönhető, hogy kreatív és stílusosan játszik. Alapból olyan zenéket szokott dobolni, amiket szeret és sosincs két olyan gyakorlás, amikor mindent ugyanúgy csinálna. És ebben ez a szép. Eljött az is, amikor nincs szüksége ahhoz, hogy tanárhoz járjon. Sőt, bőven tud annyit, hogy kiváló tanár legyen. Egy ideje gondolkodik azon, hogy adjon fel hirdetést a diákok számára, hátha van, aki ezt a nemes műfajt szeretné művelni. Kár lenne, hogyha Chuck úgy halna meg, hogy a tudásának legalább egy részét nem adta át másoknak, vagy csak egy embernek. Miután jól kiizzasztja magát, gyorsan letusol és elhatározza, hogy valahol itt a faluban fog ebédelni, most nem fog annyira görcsösen ragaszkodni a diétás kajáihoz. Reméljük, hogy annyira nagyon mégsem húzza keresztbe a diétáját. Fontosnak tartja a betartását, nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Kemény edzés és étrend, ennek gyümölcse a kigyúrt test gyerekek, tanuljátok meg...
Ezen gondolkodva meggyőzi magát és úgy határoz, hogy semennyire sem fogja felborítani az étrendet, szóval majd odafigyel arra, hogy mit rendel. De ettől még nem otthon fog kajálni, kell a változatosság néha. Felkap egy pólót, rövidnadrágot, meg egy tornacipőt és már készen is áll az útra. Pénztárcáját és pálcáját megragadva hagyja el házát a boltok felé irányítva lépteit. Még nem tudja, hogy pontosan merre akar betérni, de hát az majd elválik út közben.
Arra azért emlékszik még, hogyha kaja, akkor Fő Utcza, nem kispályás. Le is kanyarodik, miután elhagyja a lakósort. Nézelődik is jobbra-balra, hogy megtalálja azt a kajáldát, ahol meg fog ebédelni, mert már halkan korog is a gyomra. Igazán megéhezett, rég volt az a reggeli. A kaja reményében tovább keresgél, aztán meglát egy bejáratot, ami fölött ott lóg a tábla: Falatozó Gyorsétterem. Jól hangzik, nézzük meg belülről is. Kinyitja az ajtót, majd leül egy asztalhoz. Tetszik neki a stílus, meg persze a finom illatok. le is győzik az akaratát, nem tud ellenállni, valószínűleg pizzát fog enni.
Ki is jön egy felszolgáló és megkérdezi Chuck-ot hogy mit kér.
- Egy sört kérek és valamilyen pizzát... Mondjuk az itteni specialitást - adja le a rendelést és várakozik, közben nézegeti a dekorációt, képeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 13. 21:05 | Link

Chuck Welch
Szombaton

 Fáradt volt és nyűgös. Éppen hogy kipakolt a bőröndjéből és kényelembe helyezte magát a kviddicsbolt fölé, máris kopogtatott egy bagoly az ablakon egy vöröslő levélkével. Még hálóing volt rajta,  fogkefe pedig félig kilógott a szájából, mikor beengedte a madarat.
 Tudta hogy ez lesz, érezte, hogy nem jöhet csak úgy el otthonról, de hát a szükség nagy úr. És bizony Vikonak most szüksége volt rá. Szóval mielőtt még a szomszédok megtanulhatták volna az angol úriemberek ékes káromkodásának kincsestárát, bezárta az ablakot és az ajtót, majd leült szépen a legközelebbi székre és végighallgatta a szidalmazásáramlatot.
 Igen, tudta, hogy legalább három nappal előtte be kell jelentenie, és hogy ki kell előtte töltenie egy nagy kötegnyi papírt, és hogy amúgy is péntekig ő volt a beosztva a razziákhoz és a többi...
 Igazából szerette a főnökét. Igazságosnak és keménynek tartotta, ami egy parancsnoktól elvárt tulajdonság. Aztán meg persze ott volt benne az emberség, aminek hála karácsonykor kétszer olyan hosszú időre jöhetett haza. Ő pedig most hálátlanul csak úgy lelépett. Még szerencse, hogy nem személyesen jött ide. A rivalló is elég megalázó volt a számára. Nem szokott hozzá az ilyesmihez, igyekezett is mindig kerülni a hasonló szituációkat. Ha lehetett, akkor inkább pontosan elvégezte a feladatát, betartotta a szabályokat és igazodott a többiekhez. Ha kellett, kétszer annyit vállalt.
 A levél végén még egy dühös mondat erejéig közölte, hogy elküldte a kitöltendő papírokat, és ha nem küldi vissza még a délután folyamán, akkor nem tudja elintézni a kényszerpihenőjét. Mindig is volt szíve a parancsnoknak.
 Úgyhogy felöltözött, és nekilátott a körmölésnek. Kölcsönvett Vikotól egy kevés tintát meg egy pennát, ugyanis a nagy sietségben pár ruhadarabon kívül nem sok mindent hozott magával.
 Először azt hitte, sosem fog végezni a papírmunkával. Nem volt sok oldal, maximum tíz lap lehetett, ám tetőtől talpig mindent pontosan le kellett írnia, kitölteni és kifejtenie. Sosem kedvelte a jelentésírást sem, ha lehetett, elintézte két-három mondatban, mindig a lényegre szorítkozva.
 Dél felé járt az idő, mikor megkordult a gyomra. Általában a saját főztét ette, de ilyen körülmények között ez lehetetlen volt, úgyhogy fogta magát és elindult a Fő utcza felé. Tegnap este errefelé látott egy jó kis étkezdét.
 Nem sokat töprengett a pultnál, kért egy adag bolognai spagettit és már indult is egy asztal felé. Egy pillanatra viszont meg kellett torpannia. Fene gondolta volna, hogy ilyen sokan laknak ebben a faluban! Tele volt az étterem. Aztán meglátott egy srácot egy messzebbi asztalnál, így mit volt mit tenni, elindult oda.
 - Szia! Bocsi, leülhetnék ide? Elég sokan vannak ebédidőben... - áldotta az eszét, hogy ebbe nem gondolt bele. De mentségére legyen, hogy nem számított ennyi emberre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 14. 15:09 | Link

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




A gyúrás kifajzása, szégyene. Étkezdében kajálni? Hogy képzeli? Ezen ráér majd utána gondolkodni, most azonban az illatok erősebb impulzust váltottak ki felé, mint a saját, józan esze. Mondjuk, arról is lehetne vitatkozni, hogy az a bizonyos esze is mennyit takar, inkább szerencséje van az élethez. Ez a tökéletes megfogalmazás.
Azt azért meg lehet jegyezni, hogy  amikor kihozzák az italát és a pizzáját, akkor örül már, hogy végre ehet. Ételét nagyon finomnak találja, elhatározza, hogy le fog még ide látogatni. Ez alapján biztosan van még más finom kajájuk is. Ez legyen most a legkevesebb problémája, amúgy is van most min gondolkodnia a szabadidejében. Ott van ez a dolog Ráhellel, amit nem tud kiverni a fejéből, úgy érzi, hogy itt még nincs vége. Meg Loise-t sem heverte ki 100%-osan, ilyenek ezek a nők. valamiért sokszor gondolkodik ezen, de érdekes, hogy mégsem jut soha sem semmire. És ez sajnálatos módon így megy nála, ha van valami problémája, akkor hajlamos nem látni a választ. Még akkor sem, ha az éppen az orra előtt van.
Végignézve a díszeken, a bútorokon, arra jut, hogy ezt  a helyet is biztosan nemrég húzta fel valaki. Olyan pörgősnek tűnik az itteni élet, lehet, hogy Chuck is befektethetne valamibe, hátha összejönne neki. Majd ezen is el kell gondolkodnia, de valószínűleg semmi sem lesz belőle, mert a dobtanáros ötletét sem valósította meg. Egyelőre még nem, hátha összejön neki, lenne valami, ami egy kicsit elvesz a szabadidejéből.
Az egyik pillanatban valami váratlan dolog történik. Egy nő áll meg az asztalnál, ahol Chuck ül és meg is szólítja. Természetesen ő is megszólal.
- Persze, nyugodtan - tényleg sokan vannak, de legalább a srácnak jutott hely. És most már az ismeretlen hölgynek is. Hősünk rögtön végignéz rajta, majd össze is rakja, amit első ránézésre meg tud állapítani. Felnőtt nő, biztosan nem diák, fáradtnak és éhesnek tűnik. Gratulálunk! Ez már teljesítmény. Nem lehet mindenki profi pszichológus, valahol el kell kezdeni. Elég béna egy kajáldában beszélő viszonyba keveredni valakivel, de kell ilyen is. Mondjuk legutóbb ugyanígy kezdődött minden a csárdában, aztán mi lett belőle...
- Jó étvágyat - mosolyog az ismeretlenre, miközben iszik egy újabb kortyot söréből, aztán folytatja tovább a pizzáját.
Úgy tűnik, hogy ma ilyen olaszos nap van, mert a nő is spagettit kért, meg ahogy körülnéz a környező asztalok felé, mindenki valami olasz találmányt fogyaszt.  Lényegtelen, de érdekes, hogy a választékot így csoportosítják. És még jó is, mert ahogy az ábra mutatja, körül-belül teltház közelében járhat a létszám. Milyen vicces lenne, ha a "nyitva" tábla helyére a "megtelt" lenne kitéve a bejárathoz.
Na jó, valamit kéne kezdeni a helyzettel, mert milyen béna már, ha ennyi az egész és meg sem szólal egyik fél sem. Nehezére esik, de végül csak megszólal.
- Chuck vagyok -mutatkozik be rezzenéstelenül, színes karjával az asztalra könyökölve. Fogalma sincs, hogy mi lesz ezután, ezért inkább kortyol mégegyet italából és megesz egy újabb részt pizzájából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 19. 18:02 | Link

Chuck Welch
Szombaton

 Engedély megadva, leülhet. Nem szereti túlzottan, ha csak úgy idegenek mellé leül kell ülnie. Ez olyan, mintha mások intim szférájába hatolna be. Ő inkább az a típus, aki messziről megfigyeli az embereket, és csak akkor áll velük szóba, ha konkrétan akar is valamit mondani. Ezúttal ilyenről szó sem volt, úgyhogy miután leült, néma csendben kezdett el enni. Csak akkor szólalt meg, mikor az ebédpartnere jó étvágyat kívánt.
 - Köszönöm, neked is.
 Nem is nézett rá, csak egy gyors pillantást vetett a szemben ülőre, aztán újból a tésztahalomnak szentelte minden figyelmét. Egyszerűen csak örült az ételnek, még ha valószínűleg a hozzávalókat egy évig egy légmentesen lezárt dobozban tartották. Bezzeg ha lett volna ideje főzni... Vikonak egész szép konyhája van, össze dobhatott volna valamit. De nem úgy zajlott minden, mint ahogy ő tervezte. Az a sok papírmunka, és még Vikot is meg kéne látogatnia, meg vinni neki valami finomat.
 Már befalta a tányérján lévő étel egyharmadát, mikor a férfi újból megszólalt. Szóval Chucknak hívják és ezek szerint zavarja a csend. Be kellett ismernie, hogy tényleg elég hosszúra nyúlt a csend, és a dugig lévő étteremben mindenki beszélt, csak ők nem. Lehet, hogy egy kicsit kellemetlen.
 Lenyelte a szájában lévő falatot, és felnézett a férfire.
 - Kinoshi - közölte egyszerűen, miközben jól végigmérte.
 Körülbelül annyi idős lehetett, mint ő. Elég magas is, talán száznyolcvan, vagy százkilencven, de így ülve nem tudta elég jól besaccolni. Elég jellegzetes figura a fültágítóival és a temérdek tetoválással. Nem egy könnyen elfelejthető alak, de nem is tűnik tolvajnak vagy gyilkosnak. Igazából még egész szimpatikus is volt. De valami beszélgetést mindenképp kezdeményezni kéne, vagy legalábbis megpróbálni folytatni.
 - Milyen a pizza? - mosolygott rá a szemben ülőre. Gyenge kezdés, de legalább kezdés. Talán valami olyan témát is felhozhatna, amivel tényleg elindul a beszélgetés, de fáradt volt, és alig bírt gondolkodni.
 - Miért éppen India? - akadt meg a szeme Chuck alkarján lévő elefánton. Ritkán látott ilyesmit. Általában valami kínai jeleket varratnak magukra az emberek, vagy szekták a saját megkülönböztető jeleiket. Na de India és hindu elefánttal még ne találkozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 19. 19:37 | Link

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




Visszagondolva, elég hirtelen ötlet volt ez a kajálás dolog, de nem szenved miatta halálos sérüléseket. Ül, eszik, nagy baja nem lehet. Természetesen ismét egy nő társaságában, és a kísérteties véletlenekben az is szerepel, hogy megint nem direkt rendezte így az egészet. Ahogy üldögél, azon gondolkodik csak, hogy most legszívesebben felállna, itt hagyna mindent és felkeresné Ráhelt, letisztázni a dolgokat. De ahogy azt szokta, a végén csak meghunyászkodik és nem végzi el a feladatot, amit úgysem halogathat. Szóval csak üldögél, falatozik és iszogat. Még egy kis társasága is van, vagyis valami olyasmi. Mondjuk inkább úgy, hogy kialakulóban lévő beszélgetés. Ennek érdekében viszont tennie kell, valamit, nem várhat csodára ölbe tett kézben. Ha nincs áldozat, nincs győzelem. Szerencséjére a nő is bemutatkozik, úgy tűnik, hogy barátságos hangulatban van. Kinoshi... Meg kell hagyni, hogy a büdös életbe nem hallott még ilyen nevet, de -minden rosszindulat nélkül- ránézésre is valami ilyesmire gondolt. Nincs otthon a keleti nevek világában. na mindegy, nem az ő baja, amíg nem kell megtanulnia, nem is fogja erőltetni. Elvégre, nem a tanulásról híres. Igazából másról sem annyira.
Ezután következik a szokásos érzés, amikor tudja, hogy jól végignézik, de annyira nem izgatja. Lassan kezdi megszokni a dolgot.
- Egészen jó - mondja ő is egy mosollyal. Örül, hogy azért szóba állnak vele. Mostanság már ez is kiváltság. Udvariasságból azért csak visszakérdez.
- És a spagetti? - néz kérdően a lányra. Ha itt tényleg ilyen jó minden, akkor valószínűleg lesz második alkalom is, hogy lejön ide. Úgyis a faluban lakik, néha jó nem a házi kosztot enni. Főleg, hogy nem egy konyhatündér, de szerencséjére az étrendéhez nem is kell annak lenni. A másik oldal, hogy igazából csak pénzre van szüksége, amiből a legtöbb van neki. Szóval nem akadály.
Ha már Kinosni is végigmérte, akkor Chuck is végignézi őt. Kicsit mintha sietős lenne. valószínűleg neki nincs annyi ideje, mint hősünknek. Bár, ha jól emlékszik, akkor a következő hét egészen húzós lesz neki is, mert majdnem egész héten Pesten lesz a próbák miatt, majd egy koncerttel zárnak a hétvégén. Már igazán ráfér, majdnem két hónapja volt utoljára buli, amin dobolt. Kell egy kis élmény, meg az ismereti körök bővítése. Az ember sosem tudhatja, hogy mikor mondják az, hogy viszlát. Bár, ettől úgy tűnik, hogy nem kell tartania, azért jobb építeni a jövőt, még mielőtt összeomlana idő előtt.
- Volt egy unokatestvérem, ő csinálta - mondja kicsit visszaemlékezve a régi időkre. Próbál nem gondolni a szomorú tényre, hogy már nem hülyéskedhetnek együtt, de nem megy. Ő volt az egyik a kevés ember közül, akivel eddig a földi pályafutás alatt jó viszonyban volt. Úgy érzi, hogy kiheverte a dolgot, de attól függetlenül még mindig nem szimpatizál az autókkal.
Közben maga is megnézi egy pillanatra a motívumot. Ő sem tudja minek, hiszen nem vándorolt el. Úgy érzi, csak meg kellene szólalnia, ezért nem is tartja vissza magát.
- Jól sejtem, hogy neked nincs? - utal a tetoválásokra kis mosollyal. Valószínűleg eltalálta, sajnos a lányok általában nem szoktak varratni, tisztelet a kivételnek. Legalábbis a Bagolykő környékén még nem igazán találkozott olyannal, akinek a bőrét bármi színes díszítené. Lehet, hogy tilos, vagy ilyesmi. Bár, neki már akkor is volt már, amikor diák volt.
- A faluban laksz? - teszi fel kérdését, mivel sejti, hogy nem diák. Legalábbis kizárta ezt a lehetőséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 21. 12:20 | Link

Chuck Welch
Szombaton

 Kicsit szerencsétlenül indult a beszélgetés, de a kisebb-nagyobb szünetekre igazán jó ürügy az ebédelés. Most is éppen a tészta hosszú szálait próbálta meg minél jobban feltekerni a villájára, több-kevesebb sikerrel. Még szerencse, hogy nincs sok ideje az ismerkedésre. Még hátra van az adminisztráció egy része, és bár a nagyját megcsinálta délelőtt, inkább elvégzi a munkát időben. Ha halogatná a dolgokat, akkor folyton azon járna az esze, hogy még mindig nincs kész, és el kellene már küldenie. Sosem értette meg azokat az embereket, akik ilyen sokáig húzták-halasztották a papírmunkát. Nem egy olyan embert ismert, aki bizony ez miatt került át egy másik, tényleg isten háta mögötti állomásra, ahol nem történik semmi. Nem, az a biztos, ha mindent időben megcsinál, és elküld.
 Jellegtelen, pusztán udvarias kérdésére megkapta a hasonlóképp udvarias választ és az elvárt viszont-kérdést.
 - Nem olyan jó, de egy gyorsétteremhez mérten elfogadható. - Igen, valóban nem egy Michelin-csillagos étterem, de rosszabbra számított, mikor úgy döntött, hogy egy gyorsan összedobott ebéd helyett inkább lejön ide. Határozottan pozitív csalódás volt, de azért az otthoni kosztot semmi nem helyettesítheti.
 Ha már ő végigmérte partnerét, akkor ez viszont is igaz. Bár van belőle még egy a faluban, a férfi valószínűleg nem ismeri. Pedig egy ekkora faluban a Seprűbolt tulajdonosa biztos nagy ember, vagy legalább is ismert. Eddig ezt gondolta volna. Lelkiekben már felkészült, hogy megint összefogják őket keverni, de ezek szerint már megváltozott annyira, hogy ne köszönjenek rá idegenek az utcán.
 Azt hitte, a tetoválásra tett célzása majd elindítja a beszélgetést. Általában szeretik az emberek, hogyha elmesélhetik a rajzok és jelek történetét egészen az emberek születéséig visszamenve. Ám azonnal feltűnt neki, hogy múlt időben beszél a rokonáról, így inkább nem is firtatta tovább a témát. Nem akar annál jobban belemenni a dolgokba, mint amennyire feltétlenül muszáj.
 - Nem, nincs - mosolyodott el a feltételezésre. - Sosem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Bár volt egy barátnőm, aki a bátorságomat akarta próbára venni, és hónapokig zaklatott azzal, hogy varrassak fel magamra valami japán jelet. Aztán felhagyott a nyaggatással.
 Igen, azok a régi szép emlékek. Ez még Dániában volt. Akárhányszor vagy akármiről beszéltek, mindig ide tértek vissza. Vett még egy óriási falatot a spagettiből, miközben óvatosan körbenézett az étteremben. Már felszabadult pár szék, és lassanként egy-két asztal is.
 - Nem, látogatóba jöttem a testvéremhez. Még nem tudom, meddig maradok, úgyhogy ha lesz egy kis időm, feltérképezem a terepet. - Ennél többet egyelőre nem kell tudnia, ahogy senkinek. Ez a válasz pedig valószínűleg kielégítő volt a férfi számára is.
 - Ezek szerint te itt laksz, ugye?
 Kellemes hely lehet ez a falucska, otthonos utcái és egészen barátságos helyei vannak, ahogyan az árak is azok. Most már érti, Viko miért költözött vissza, és nem maradt kint Japánban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 21. 15:49 | Link

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.




Sosem volt a legnagyobb, a társaság középpontjában álló ember; ehhez a státuszhoz valószínűleg mindig hű fog maradni. Bár, mondják, hogy az ember változik, nem lehet tudni, hogy vele mi lesz 10 év múlva. Tényleg, most szívesen megnézné, hogy mire fogja vinni. Milyen életcélokat tud majd megvalósítani? Milyen lesz a személyisége? Fog változni, vagy sem? Lesz-e már családja, vagy sem? Jobban belegondolva, lehet, hogy mégse nézné meg, nehogy csalódjon. Majd eljön az is, amikor jelen időben fog arra az időszakra gondolni. Előbb, vagy utóbb biztosan. Nem szokott túl gyakran kajáldába járni, mert macerás teljesíteni az étrendnek megfelelő kívánságait. Ez így is van rendjén, nem halt bele a saját kosztjába, bár bevallhatjuk, hogy nem kell túl nagy konyhatündérnek lennie. Nem sok mindenhez ért, látszik, hogy nincs mellette nő. Még. Ezt sem rég tanulta; úgy van vele, hogy a nő való a konyhába, ő meg keresi a pénzt. Kicsit régimódi felfogás, de ő ezt látja működőképesnek. Bár, valószínűleg meg lehet győzni másik verzióról is, annyira nem ragaszkodik hozzá, meg még nem is sűrűn gondolkodik rajta. Úgy gondolja, hogy a házas élet még messze van számára, még 20 sincs. Jogos.
De hát kanyarodjunk is vissza a Falatozóba, ahol Chuck most jár életében először. Csak bólint a nő kritikájára, nem tudhatja, hogy éppenséggel itt milyen a spagetti. Igazából túlságosan nem is izgatja, nem egy olyan gyerek, akinek a kaja körül forog minden gondolata. Most jobban is járunk, ha nem gondolkodik inkább annyit, hanem végre meg is szólal, mert újabban megpróbált valami beszélgetés félébe is belekezdeni. Szurkolni tudunk csak, hogy sikerüljön neki.
Ez után a tetoválás közeledik. A téma eszébe juttatja Matthew-t, rég nem is gondolkodott rajta, hogy milyen jó is volt együtt hülyülni. De hát ez ilyen, egy ideig még biztosan gyakran eszébe fog jutni. Ezért nem lehet a másikat hibáztatni. Együtt kell élnie a dologgal. Ő már nincs, az élet megy tovább, az emberek születnek és halnak...
- Értem - nyugtázza röviden a nő sztoriját, semmi érdemlegeset nem tud hozzáfűzni a dologhoz, szóval túlságosan nem is töri magát a reagáláson. Ez után viszont ismét a nő szólal meg és dióhéjban elmeséli, hogy mit keres itt. Szóval nem itt lakik. Bólint a válaszra, majd a kérdés után megszólal, hogy választ tudjon adni.
- Igen, de csak kb. két hónapja - válaszol röviden, aztán csak megszólal ismét.
- Azelőtt külföldön laktam. Korábban meg ide jártam - mutat kifelé, nagyjából a kastély irányába, csak nyugodtan. Ahogy kinéz az ablakon, úgy tűnik, hogy lassan mennie kéne. Egy kicsit azért még tud maradni...
- Akkor hol laksz? - tesz fel egy kicsit fogyatékos kérdést így a végére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. május 28. 20:16 | Link

Chuck Welch
Szombaton

 Egészen jó volt a szósz is a spagettin, bár a tésztát kicsit túlfőzték. Szerette, ha van tartása, de egy gyorsétteremhez képest egész jó volt. És bár furcsállotta egy kicsit partnerét, azért a társaság sem volt rossz.
 A története nem volt túl érdekes, mégis úgy érezte, hogy ha csak egy mondatos válaszai vannak, meghal ez a beszélgetés. Bár lehet, hogy nem volt igaza, de úgy tűnt, Chuck sem tud túl sok mindent hozzáfűzni, így egy röpke időre megint csönd állt be közéjük.
 Kino ismét a több értelemben is életmentő étel felé fordult, majd örült, hogy második kérdésére ezúttal kicsit bővebb választ kapott. Egyrészt elégedettséggel töltötte el, hogy következtetése helyes volt (bár való igaz, hogy nem volt túl nehéz dolga), másrészt pedig legalább haladt a társalgás. Igaz, nem sokáig maradhatott még. Vissza kell majd mennie befejezni a papírmunkát.
 -Angliában, Sheffiledben - válaszolta nyugodtan, miközben letette villáját a tányér szélére. Ez egy hosszú történet lett volna elmesélni, így inkább rákérdezett arra, amire kíváncsi volt. A határon túli téma kicsit élénkebbé tette. - Szóval akkor ezek szerint te is külföldön laktál. Gondolom valami angol nyelvterületen... - nevéből ítélve angol vagy amerikai lehetett, de nem hallott akcentust a beszédében. Remélte, hogy nála sem lehet ilyesmit felfedezni. Már nagyon rég beszélt magyarul. A mindennapokban angolok vették körül, és csak a levelezésében használta anyanyelvét, meg amikor karácsonykor hazalátogatott. Pár év után az ember szája automatikusan rááll arra a nyelvre, amit állandóan használ.
 Az utolsó morzsákat is megette a tányérjáról, majd a tálca szélén álló pohár vízért nyúlt. Belekortyolt, és hallgatta partnere válaszát. Jó volt ez a kis frissítő, még akkor is, ha egy kávét szívesebben ivott volna, de azt már tényleg megcsinálja magának Vikonál. A kávé is csak úgy jó, ahogy ő készíti, frissen őrölt szemekből. Biztos volt benne, hogy itt a három az egyben instant verziót szolgálják fel, abból pedig köszöni szépen, nem kér.
 Óvatosan rápillantott az órájára. Nem akarta, hogy Chuck udvariatlannak tartsa, vagy azt gondolja, hogy unja a társaságát. Kicsit tovább maradt, mint tervezte, és most legalább fél órával el van csúszva a tervezettől. Csak remélte, hogy majd időben ki tud mindent tölteni. Mivel még nem fejezte be a dolgát, nehezen tudok elvonatkoztatni tőle a fejében. Kicsit fészkelődni kezdett a széken, majd mikor Chuck befejezte válaszát, kapva kapott az ismétlődő csöndön.
 - Ha nem haragszol, nekem most mennem kell, még nagyon sok dolgom van. Tudod, a határidők... - fogalma sem volt, hogy a férfi tudja-e, milyen ha határidőre kell dolgoznia, de most nem is ez volt a fontos. - De nagyon szívesen folytatnám ezt a beszélgetést máskor is, ha gondolod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed