![Kiss Kiss](https://bagolyko.varazslat.net/common/smileys/kiss.gif)
Köszöntsük a színen hölgyeim és uraim, az emberi lustaság mintapéldányát! Mostanában sokat aktívkodott és ideje nagy részét vagy a gyengélkedőn, vagy az igazgatónál töltötte. Ha nem ott volt, akkor feszüdt az ágyban és agyalt. Sok mindenen, főleg a legutóbbi meccsen. Hát az kész katasztrófa volt. A cikesz azóta se lett meg, pedig többször visszament megkeresni, de nem sikerült a nyomára akadnia. Kicsit sajnálta is az apró golyóbist, valamiért olyan érzése volt mindig a cikeszekkel kapcsolatban, hogy azok a kisgyerekek, akik eltévedtek és minden elkapás után úgymond „hazatértek”. Érdekes egy felfogás, és nem is biztos, hogy egészséges, ezzel ő is teljesen tisztában van, épp ezért nem is nagyon hirdeti.
A ház, mint mostanában többször is, teljesen üres. A srácokra vigyáznak, neki egyszerűen most nem itt járnak a gondolatai, és Margaréta is belátta, hogy, ha egyben akarja visszakapni a gyerekeket, akkor máshoz kell vinnie őket, amíg dolgozik. A túl nagy csendbe is bele lehet őrülni, így kitalálta, hogy teniszlabdát dobálva csinál meg mindent. A reggelit, a fogmosást, az újságolvasást. Mostanában szörnyen eltunyult ilyen téren és a koncentrációja is rendesen alábbhagyott, pedig erre sose volt még panasza. A teniszlabdás teljesítményét az alsó szomszéd némi felkopogással és számos átkozódással díjazta, de szerencsére átkot nem küldött felé akkor sem, amikor a lépcsőházban sietett le. El kellett mennie otthonról, nem nagyon volt maradása. Hogy hova? Fogalma sincs, talán a nejéhez volna illendő benézni, hogy kicsit kedveskedjen neki, ha már olyan türelmes, ám a lábai mégsem arra viszik. Szinte fel sem eszmél, és már be is nyitott a cukrászda ajtaján.
Hogy miért? Fogalma sincs, egy pillanatra a zavar is kiül az arcára, végül nyel egyet, beljebb lép és becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy, kicsit elmacskásodottnak ható lépésekkel beljebb szambázik, úgy igyekszik kitapogatni, hogy vajon a tárcáját elhozta-e. Szerencsére ennyi esze van, így a bőrdzsekit levéve lép egy asztalhoz, leteszi maga mellé, és ő is helyet foglal. Szereti ezeket a kis boxokat, itt jól el lehet bújni, és nincs éppen sok kedve a társasághoz. Vagyis van egy réteg, akikhez talán lenne, de ezt nehéz megfogalmazni és szörnyen zavarba ejtő is. Kezébe veszi hát a kínálatot, és próbálja normálisan felfogni, hogy mit olvas, és kitalálni, hogy ha már bejött ide, akkor mit is szeretne enni. Nagy kívánságok, ezzel ő is teljesen tisztában van, de most tényleg nem szeretné, ha itt is hülyének néznék, mert akkor tényleg kifut a világból. Valami nagyon nincs rendbe vele, olyan, mintha vihar előtti csend lenne, és ez a vihar nagyon nagyot szólna a közeljövőben.
A ház, mint mostanában többször is, teljesen üres. A srácokra vigyáznak, neki egyszerűen most nem itt járnak a gondolatai, és Margaréta is belátta, hogy, ha egyben akarja visszakapni a gyerekeket, akkor máshoz kell vinnie őket, amíg dolgozik. A túl nagy csendbe is bele lehet őrülni, így kitalálta, hogy teniszlabdát dobálva csinál meg mindent. A reggelit, a fogmosást, az újságolvasást. Mostanában szörnyen eltunyult ilyen téren és a koncentrációja is rendesen alábbhagyott, pedig erre sose volt még panasza. A teniszlabdás teljesítményét az alsó szomszéd némi felkopogással és számos átkozódással díjazta, de szerencsére átkot nem küldött felé akkor sem, amikor a lépcsőházban sietett le. El kellett mennie otthonról, nem nagyon volt maradása. Hogy hova? Fogalma sincs, talán a nejéhez volna illendő benézni, hogy kicsit kedveskedjen neki, ha már olyan türelmes, ám a lábai mégsem arra viszik. Szinte fel sem eszmél, és már be is nyitott a cukrászda ajtaján.
Hogy miért? Fogalma sincs, egy pillanatra a zavar is kiül az arcára, végül nyel egyet, beljebb lép és becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy, kicsit elmacskásodottnak ható lépésekkel beljebb szambázik, úgy igyekszik kitapogatni, hogy vajon a tárcáját elhozta-e. Szerencsére ennyi esze van, így a bőrdzsekit levéve lép egy asztalhoz, leteszi maga mellé, és ő is helyet foglal. Szereti ezeket a kis boxokat, itt jól el lehet bújni, és nincs éppen sok kedve a társasághoz. Vagyis van egy réteg, akikhez talán lenne, de ezt nehéz megfogalmazni és szörnyen zavarba ejtő is. Kezébe veszi hát a kínálatot, és próbálja normálisan felfogni, hogy mit olvas, és kitalálni, hogy ha már bejött ide, akkor mit is szeretne enni. Nagy kívánságok, ezzel ő is teljesen tisztában van, de most tényleg nem szeretné, ha itt is hülyének néznék, mert akkor tényleg kifut a világból. Valami nagyon nincs rendbe vele, olyan, mintha vihar előtti csend lenne, és ez a vihar nagyon nagyot szólna a közeljövőben.