Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megkívántam az édességet, gondoltam benézek a cukrászdába. Jól tudtam, hogy minden híresztelés ellenére rendkívül szegényes a kínálatuk, de hát ezzel kellett beérni csóró falusi környezetben.  
- Süteményt! - a zsebemből kimarkolt galleonokat hanyag mozdulattal a pultra dobtam, de azt már a pultos belátására bíztam, hogy mivel szolgálnak ki. Kerestem egy szimpatikus asztalt, és helyet foglaltam.    
A cukrászdában több helyen is visszaköszönt a 1808-as alapítási dátum, nagyon büszkék voltak rá. Elképzelni nem tudtam, hogy miért kelhetett ide cukrászda a 19. század elején. Most a diákok eltartják a helyet, de akkor még nem volt tanoda, mégis milyen vendégek járhattak ide? Szerintem akkoriban még csak a Bérczes rezidencia meg néhány viskó állhatott itt a faluban. Tuti, hogy kamu ez az 1808-as alapítás, és csak marketingfogás az egész, hiszen a nagy múlt menő. A sok birka meg be is veszi ezt a maszlagot, mert gondolkodni manapság luxus.
Már vagy három perce helyet foglaltam, és vártam, hogy kiszolgáljanak, de még mindig semmi. Micsoda csigatempó. A minisztérium illetékes felügyeleti szerve simán bezárathatná ezért a helyet. Én csak a panaszkönyvbe írhattam bele, és ezt meg is fogom tenni, hacsak addig le nem nyűgöznek valamivel. Bár erre nem sok esélyt adtam, maga lenne a csoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

Tűkön ültem, hogy eljöjjön végre a nagy nap, és randizni menjek Tányával. Most már nem izgultam, a bál utáni első találkozástól tartottam, de azon túlesve már úgy éreztem, nyeregben vagyok, hiszen Várffy-Zoller Róbert a nevem. Végül úgy beszéltük meg, hogy az étterem előtt találkozunk. Időben, jó negyedórával a kitűzött időpont előtt mát a Pillangóvarázs bejáratánál álldogáltam, kezemben egy hatalmas csokor vörös rózsával. Nem valami kreatív meglepetés, de gondoltam, maradok a jól bevált receptnél. A vörös, illetve a piros szín amúgy is illett Tányához, mégiscsak az Eridonba járt.
Az utolsó percek irtó lassan peregtek le, mégis optimistán néztem a találkánk elé. Szimplán jó előérzetem volt, semmi se tehette tönkre az estét. Aztán rövidesen megláttam Őt. Ahogy közeledett, úgy vert nekem is egyre hevesebben a szívem.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Ezt neked hoztam. - adtam át a csokrot egy puszi után.
- Menjünk be mielőbb, szörnyű ez a szél. - hidegen és erősen fújt a szél, de az étteremben várt minket a meleg. Kinyújtottam a kezemet, hogy nyugodtan karoljon belém, és együtt lépjünk be az ajtón. Hadd lássa csak mindenki a gyönyörű partneremet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

Csak akkor kezdtem el felfogni, hogy ez most tényleg egy normális randi, amikor Tánya belém karolt. Nem volt ilyenben részem, már jó ideje. A szokatlanság ellenére egyelőre kellemes érzés töltött el, reméltem, hogy ez így is maradt végig az este folyamán.
Az asztalunk megfelelő volt, ebben a falunak mondott porfészekben úgyis ez a maximum, amit el lehetett várni. Igyekeztem azért kedves arcot vágni a pincérnek. Feltűnt, hogy partnerem meglehetősen zavartan lapozgatta az étlapot, a helyzet megoldásért kiáltott.
- Mit szólnál egy aperitifhez? Utána könnyebb lesz a választás. Egy pohár száraz pezsgő szerintem meg fogja hozni az étvágyunkat. - miután sikerült megbeszélnünk az aperitif kérdését, és a pincér elment az italokért, nyíltabban szólhattam.
- Nem vagy elégedett az étlappal? Tudom, hogy ez a hely nem éppen főnyeremény, úgyhogy le is léphetünk akár. - szerettem volna, hogy Tánya élvezze az estét, és ha ehhez távoznunk kellett, akkor távozni is fogunk.
- Nekem úgyis csak az számít, hogy veled lehessek. - tettem hozzá, miközben megfogtam a szőke szépség kezét az asztal fölött, és mélyen a szemébe néztem. Tényleg semmi másra nem vágytam most, csak arra, hogy kettesben legyek a nővel, aki iránt olyan érzések voltak kialakulóban bennem, amiket már nagyon rég, vagy talán soha nem is tapasztaltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tánya

- Óh, ha ezt előre tudom, akkor nem ide jövünk. - szabadkoztam egy sort, miután kiderült, hogy Tánya nem eszik húst. Úgy tűnt, feszélyezte a dolog, pedig nem volt ebben semmi szégyellnivaló. Legszívesebben kérdőre vontam volna a pincért, hogy miért nem gondolnak a húst nem fogyasztó vendégekre, de végül is beláttam, hogy nem lenne a legjobb ötlet jelenetet rendezni.  
- A sertéshúst egyébként én sem szívesen eszem meg. - közismert, hogy a sertések a legvarázstalanabb teremtmények közé tartoznak, és az aranyvérűek rendszerint ki sem állhatják őket.      
Valamit illett rendelni, ha már bejöttünk, úgyhogy vevő voltam a desszertre.
- Akkor együnk desszertet! Válassz valamit nekem is, lepj meg! - kacsintottam. Nem voltam kimondottan édesszájú, de partnerem ízlésében maximálisan megbíztam.
A pincér távozása után a pohárhoz nyúltam, hogy koccintsuk.
- Mondtam már, hogy irtó szexi vagy ebben a fekete ruhában? - szóltam, majd lehúztam az italt. Ha rajtam múlik, gyorsan oldottá fog válni a hangulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Szakítás után a férfiak ellenállhatatlan kényszert éreznek arra, hogy alkoholba fojtsák a bánatukat. Én is így szándékoztam tenni, miután dobtam Tányát az előkészítőből egyenesen a csárdába indultam. Abban az ótvar porfészekben lehet a legjobban lerészegedni, mert ott akkor nem lógsz ki a közegből, ha berúgsz.
Lendületesen nyitottam be a csárda ajtaján.
- A Nagyúr megérkezett! Hódoljatok parasztok! - így jeleztem a bent lévőknek, hogy jobb, ha nem próbálnak meg belém kötni, mert különben véget vetek a szánalmas kis életüknek. Kinéztem magamnak egy eldugott asztalt, az ott lévő, messziről bűzölgő, tajt részeg manust arrébb taszítottam egy varázslattal, és levágódtam a székbe.  
- A Nagyúr inni kíván! Egy tálca sört! És egy üveg whiskyt! Gyorsan! - kiáltottam a pult felé. Szükségtelennek tartottam pontosítani a rendelésemet, mert szerintem úgyis csak egy féléjük van mindenből. A lehető legolcsóbb, borzalmas minőségű piák. De most mindegy is volt, mit kapok, csak legyen benne alkohol. Nehogy kinézzenek innen, hogy nem iszom rendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Nem emlékezhetek minden nőre, akivel dolgom volt, de a pultos csaj beugrott, hiszen én tettem nagy lánnyá annak idején a kéjbarlangként funkcionáló vidéki kastélyomban.
- Adél? Te aztán megváltoztál. - én egy hamvas, szőke cicababára emlékeztem, de most egy széttetovált valaki állt előttem. Bár a csárdához kétségtelenül passzolt ez az extrém külső.
- A többi hol van? - kérdeztem méltatlankodva, maikor csak egy korsó sört, egy feles kapok. Ha nem ihatok egyszerre sokat, akkor sose fog beütni rendesen.
- T-Á-L-C-A sört kértem és Ü-V-E-G whiskyt. - nem kiabáltam, csak még egyszer elmondtam lassan, tagolva a rendelésemet, mert hátha nem jutott el a tudatáig. Igen, kiállhatatlanul viselkedtem, mert ki kellett adnom magamból a feszültséget.
- Legfőképpen dühos vagyok. - böktem ki kelletlenül a kérdésére, mert erre most már enélkül is rájöhetett. Lehajtottam a whiskyt, és egy nagy korty sört is ittam, félig kiürült a korsó. Tényleg nem vicceltem, hogy nekem egyszerre kell sok pia. De ha mindenképpen fordulgatni akar, ám legyen, elnézegetem én a formás hátsóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Nem firtatta egyikünk se nagyon a közös múltunkat, de ez így is volt rendjén. Csupán annyi történt akkor, hogy mindketten engedtünk az adódó alkalom csábításának, és egyszeri kaland formájában utat engedtünk vágyainknak. Én élveztem, az viszont soha nem derült ki számomra, hogy vajon Adél mennyire élvezte. De valahogy nem is érdekelt, nekem csak az számított, hogy én megkaptam, amit akartam.
- Csak ennyi a gond? Parancsolj! - hatalmas mennyiségű galleont öntöttem ki az asztalra tértágítóval ellátott erszényemből. Ezt az egész kócerájt megvehettem volna zsebből, ha akarom.
- Ma mindenki a Nagyúr vendége! Én állom az egész esti fogyasztást! - ugrottam fel, és szóltam a csárda vendégeihez, amire taps és ujjongás volt a válasz, még a matt részeg manusz is feltámadt, akit az előbb eltessékeltem. Ezzel bőven adtam munkát Adélnak. Ha meglenne a magához való esze, pár varázslattal pillanatok alatt kiszolgálhatna mindenkit. De ő utálta a mágiát, vagy legalábbis ez rémlett nekem, és ki is bukott a tanodából.
- Köszönöm . - fogadtam a gratulációját.
- A kviddicsről pedig annyit, hogy... - megint szólásra kellett emelkednem, ismét a vendégekhez fordultam.
- Tudassátok az Orbán famíliával, hogy reszkessenek, mert a Nagyúr le fog csapni! A Klaudió gyereknek annyi! - a kviddics kapcsán egyből eszembe jutott, hogy van még törleszteni valóm, és itt most kiváló alkalom adódott arra, hogy ezt világgá kürtöljem.
- Tudod mit? Te is iszol velem! - toltam Adél felé a whiskyt, miután visszaültem a székemre. Persze ellenkezhet, de attól megint csak nem lenne jó kedvem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szendrey Adél

Befejezni a Nagyurazást? Mintha bárki is árthatott volna nekem ebben a lepukkant kócerájban. Most meg különben is különösen szerettek, hiszen én álltam a cechet.
- Használj mágiát! - pár pálcasuhintással megoldhatta volna Adél a kiszolgálást ahelyett, hogy megszakad. Mire végez én már nem leszek szomjas, mert nem fogok rá várni.  
- Akkor tárgytalan. - húztam le a korsó sörömet. Majd gyors egymásutánban legurítottam még két korsót. Sörváltóban is bajnok vagyok, mondtam már? Mégsem kellett volna idejönnöm, ez nem az a hely, ahol helyrerázhatom a gondolataimat. De legalább a bogolyfalvi parasztoknak szereztem némi örömöt az ingyen piával.
- Ez gondolom elég lesz. Tartsd meg a visszajárót! - ismét egy nagy halom galleont tettem Adél elé. Állítom, egy havi fizetése legalább kijött a jattból.
- Az üveg whiskyt elviszem. Pá! - köszöntem el, de távozás előtt azért még csak azért is rábírtam a vendégeket arra, hogy éltessenek. Nem volt nehéz, egyből felzendült a jól ismert VZR Nagyúr rigmus. Még hogy átemelnek az asztalon? Cöh.