Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

 Vásároltam néhány ruhát ma, többek közt az egyenruhámat is beszereztem, melyet munkám során viselni fogok. Fehér, csípőben szabott rövid ujjú felső, térdig érő szoknya, mindkettőn a dísz szegés zöld színű, hozzá egy hajfogó, ami inkább kalap jellegű, s végül egy kényelmes lapos talpú fűzős félcipő. Ezekből két öltözetnyi, hogy míg az egyik mosásban van, a másikat viselhessem. Várom már az első napot, de ennek nyoma nem látszik rajtam, hiszen csak lelkem mélyén hagyok efféle passzióknak teret. - Jó napot! Egy étlapot kérnék. Köszönöm - mondom, amikor elhelyezkedtem az egyik asztalnál, s odalépett hozzám a pincér. Jókora papírtáskámat, melyben a vásárolt holmi van, letettem magam mellé és egyenes háttal ülve, arcomon a nyugalom vonásaival végigvezetem tekintetem a vendégeken. Főleg fiatalok, jórészt édességet falatoznak. Velem átellenben egy vörös hajú lány ül és ahogy elnézem ő is inkább a cukrászdai termékek miatt érkezett. Nem úgy mint én, aki vacsorázni szeretnék valami egyszerűt. A szállásomon nincs rendes étel, s főzni sem lehet, így maradnak az efféle helyek. Ez kellemes, hangulatos és az eddig látottak alapján biztosan színvonalas is, már ami az ennivalókat illeti. Elsimítok néhány ráncot szürke ruhámon és hajfonatomat, is megigazítom, melyet fejemen úgy vezettem körül, akár egy hajpántot és tűztem meg néhány helyen. Kisvártatva megérkezik a pincér, kezembe adja a menüt és azt mondja mindjárt jön, gondoljam át nyugodtan, de én rávetem pillantásom a lapra és megtorpanásra késztetem szavaimmal - Már döntöttem. Egy kemencében sült tejberizst kérek, szórás nélkül és egy pohár bodzás-áfonyás limonádét- közlöm, mire a férfi enyhén megrökönyödik, talán mert túl hamar határoztam, de én nem zavartatom magam. Még hangszínemen sem érezhető semmi más csak a kérés dallamossága - Ennyi lesz, köszönöm - fejezem be rendelésem, mire kisvártatva elveszi tőlem a füzetkét és mint vert had kullog vissza, hogy továbbítsa a szakácsnak választásomat. egyáltalán nem lep meg, hogy így reagál, hiszen az emberek többsége nem ilyen céltudatos, főleg nem egy olyan egyszerű dologban mint az aznapi vacsora megválasztása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Nem igazán kell féltenem, alig mondja ki amit gondol, már cselekszik is rögtön. Ahogy belépünk engem ugyanúgy magával ragad az illatár, ám én visszafogottan csupán egy mély lélegzetvételre redukálom örömöm kimutatását. A cukrászda termékei íncsiklandóak, sorra venném őket én is szívem szerint, de nem árt némi önfegyelmet gyakorolnom így majd csak fagylaltozni fogok, ahogy elterveztem. - Egy nővér feladata nem csak a betegek ellátása. Rendben tartjuk a rendelőt, kijárunk a kismamákhoz, védőnői tevékenységet folytatva. Emellett kapcsolatot tartunk azokkal akik tartós ellátásra szorulnak - vázolom fel, hogy azért nem csak üldögélni fogok a babérjaimon, hanem nyár ide vagy oda tele leszek munkával, aminek most nagyon örülök. Közben leülünk egy asztalhoz és a pincér szinte azonnal meg is érkezik hozzánk, majd miután kölcsönösen köszöntjük egymást leadom neki rendelésem. - Szeretnék kérni egy gombóc gesztenyecsodát - nézek a fagylalt lapra - Egyelőre ennyi, köszönöm -közlöm vele kérésem, majd ezután megvárom míg a velem szemben ülő is rendel, majd kigombolom blúzom nyakát, némiképp lazítva megjelenésemen. Kezeim ezután az asztalon pihentetem, szemeimet pedig előbb körbejáratom a helységen, majd Eleonore-ra függesztem átható, hűvös tekintetem. - Nálad a tanári hivatás új keletű igaz? Melyik egyetemen oktatsz? - érdeklődöm őszintén, mert való igaz, hogy kíváncsiság ébredt bennem. Nem azért mert nem érzem őt erre alkalmasnak, sőt, sokkal jobb, ha van élet abban, aki tudását adja át a felnövekvő nemzedékeknek. Gondolkoztam régebben én is az oktatói pályán, de túl szigorú és kimért, már-már kőszívű voltam akkoriban éppúgy, mint manapság. Ennek fényében másként döntöttem és megkíméltem a nebulókat magamtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jóízűen falatozom épp a tejberizsemet. A tetején lévő karamelizálódott réteget hagyva utoljára, kanalazgatom, amikor meghallom, hogy csúnyán köhögnek tőlem nem messze. A hang forrása felé fordítom fejem. Az a vörös lány az, akin megakadt a szemem rendeléskor, s láthatóan szenved. Minden bizonnyal félrenyelhetett valamit. Jelezni próbál, hogy segítsek. Azonnal cselekszem. Innivalómmal kezemben odalépek hozzá, elé teszem a poharam, majd megütögetem a hátát, hogy ezzel hátha le sikerül küzdenie azt, ami tévútra ment és a légcsövében kötött ki a nyelőcsöve helyett. Ha ez nem használ, akkor be fogom vetni a speciális műfogást, a Heimlich manővert, de csak végszükség esetén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Arcom rezzenéstelen, nem adom jelét semmilyen érzésnek, vagy gondolatnak. Annak ellenére, hogy tudom milyen érdeklődő is barátnőm, néha nem értem, hogyan képes ilyen nyitott lenni olyasmikre, amik valójában tökéletesen érdektelen információk számára. Ettől függetlenül készséggel beszélek neki a téli időszakról. - Többen vannak, kisebb nagyobb meghülésekkel, influlenzával, kiváltképp ha enyhe az idő. Ezen kívül zúzódással, töréssel járó eséseket kezel főleg a gyógyító, ezekben nyújtok neki asszisztenciát - hangom kissé lágyabb, már-már kedvesnek mondható. Nehezen oldom le hűvös álarcom, s engedek teret természetem érzelmes oldalának. Hiába szándék, ha a tapasztalat nem ámít, s megbéklyózza lelkemet. Akinek kitártam szívemet az majd' mind csalárd. Csoda hát, hogy féltve óvom bensőmet? - Egy invito elég lett volna - mutatok rá a történet problémájának pofon egyszerű megoldására. Boszorkányként használjuk ami adatott. Bár hazudnék, ha azt mondanám én soha nem gondolkodtam, vagy épp cselekedtem mugliként. Főleg anno, a hoteles időkben.  - Még mindig kutatod a sötét dolgokat? - kérdezem, majd megízlelem a közben kiérkezett fagylaltomat. Szemem egy pillanatra lehunyom finomságának adózva, de ezt leszámítva csak magamban ismerem el, hogy isteni, hiszen ha nem így volna akkor is megenném, de így meg fogok kóstolni egy másik ízt is ez után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Fizetésemre vonatkozó kérdésére szemöldököm enyhén megemelkedik. Azt hiszem ez nem olyan fontos dolog, de ha érdekli, hét beszámolok neki róla. Furcsállom azonban, hogy felmerült benne, hogy engem érdekel a pénz. - Ahogy néha a nevelőapám mondta "Éhen halni sok, megélni kevés". Valójában sosem motivált a pénz, de ezt szerintem te is tudod. - mondom és folytatom fagylaltom fogyasztását. A varászigére tett megjegyzését egy halvány mosollyal nyugtázom, hiszen mi mást is mondhatnék. Nem kezdem el oktatni arról, hogy ha már boszorkány tartsa mindig magánál a pálcáját, főleg az ő érdeklődési területe miatt. Felnőtt nő, aki tudja mit csinál és nincs szüksége útmutatásra. - Volt egy időszak az életemben, amikor elragadott engem is a sötét oldal, de valahogy nekem a segítséggel ez nem összeegyeztethető. Paradox módon értelmezed a fogalmat, de az is lehet, hogy én gondolkozom csak feketében és fehérben a világról - fejtem ki véleményemet azon a hangszínen melyet már jól ismert. Minden ítélkezéstől mentes tónussal csengtek szavaim - Ártatlanokat megmenteni a dementor csóktól vagy épp a börtöntől sem feltétlen az az igazi segítség, de a nővérség valóban az, és ez vitathatatlan - folytatom , s közben eszembe jutnak legutolsó ügyem részletei, melytől megkeseredik az édes fagyos íz is a számban. Igazlátásom durván megcsalt, pedig sosem történt még ilyen velem. Vakká váltam és ez megbosszulta önmagát - Nem tartasz tőle, hogy ez a sok gonoszság, amit felkutattál egyszer visszahat majd rád? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, fennhang vagy hátsó szándék nélkül, s elmém tovább sorjáz az elmúlt idők képei közt. A tárgyaló teremben látom magam ismét. Justicia is vak, de tévedhetetlen, mondják, ám akkor, ott, még ő is elhagyott engem. A bíró végszava után jöttem rá, hogy mit tettem, s akkor meghasonlottam önmagammal. Elvesztettem hitem, pedig másom már akkorra nem maradt. Most kezdem csupán lassanként visszanyerni, a bűnbocsánat reményével együtt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szavain, ha természetem nem volna olyan higgadt, mint amilyen, talán még fel is háborodnék, de csupán magamban forgatom meg és gondolom át jelentéstartalmukat. Valójában azonban jobb ha kimondom, amire jutottam, mert biztosra veszem, hogy így elkerülhetjük a félreértést és a tüskéket.  - Úgy vélem az emberek gyógyítása, ápolása megfizethetetlen cselekedet. Nincs az a pénz, ami elég volna azért a sok áldozatért, amit a nővérek és orvosok tesznek a betegekért - fejtem ki kissé talán túl rideg éllel hangomban véleményemet. Nem szeretem, ha úgy nyilatkoznak egy ügyről, hogy nem látnak bele megfelelő mélységben vagy szemszögből. Amikor hajnaltól napestig, vagy épp egész éjszakán át ápolnak valakit, megtesznek érte mindent, ami tudásukból erejükből és képességeikből telik, azzal rengeteg dolgot áldoznak fel a saját életükből. Ezért is hivatás ez és nem szakma. Legalábbis én így gondolom, s emellett a nézetem mellett lelkem mélyén rejlő összes szenvedélyemmel kiállok, ha szükséges. - Engem a hitem hajt, tudván, hogy jót tehetek minden új napon, vagy így vagy úgy - reflektálok szavaira. Értem mit szeretne mondani, csak ahogyan kifejezi, az furcsa és félreérthető. Határozottan úgy érzem a sok év, ami csupán levelek váltásával telt el felettünk, eltávolított bennünket, a nézeteinket egymástól. Ellenpólusokként ülünk itt ennél az asztalnál és ez lehangoló, mi több reménytelennek tűnő helyzet, mely szakadékká is válhat, ami áthidalhatatlan. Nem ő az egyetlen, de ő a legrégebbi barátnőm. Ám az idő sodrása sajnos úgy tűnik megártott nekünk. -  Inkább ételtesztelőnek - közlöm egyszerűen egy halvány mosollyal, ahogyan én is a tányérjára pillantok - A sötétség bekúszik az emberbe, megmérgezi a lelkét, beleég a szívébe s végül megfojtja az elméjét. Erre én már sajnos rájöttem, de úgy hiszem, még van remény, hogy megtisztuljak. Azonban te semmit sem veszítettél elszántságodból, remélem lényed és a benned lévő fény elég erős lesz és végig ellenállsz majd mindennek, ami bajt hozhat rád - nézek megenyhülve a nőre. Bízom benne, hogy ő tényleg nem jár úgy soha, ahogyan én és nem kényszerül felégetni maga mögött mindent, hogy azután a semmiből kényszerüljön újjáépíteni mindazt, ami az életet jelenti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valamiért az az érzésem, hogy mostanában jobban ad a szavaimra, bármily pőrén és tárgyilagosan is tolmácsolom általuk nézeteimet. Jelen pillanatban, ahogyan beszél mintha átértékelte volna előbbi nézetét, s szavaiból ez csendül ki felém. A szépséges szőke nő, akit alig húsz évesen, a szállodánkban végzett munkámnak köszönhetően ismertem meg, most olyan jelzőkkel illet, melyek furcsán sajgón érintik meg vastag, érzéketlenség-falak mögé zárt lelkemet. -  Ne mond ezt, hiszen te is jó vagy, én meg inkább Lucifer lehetnék - rázom meg finoman fejem ellenkezésem jelzése gyanánt, majd folytatom - Az utóbbi időben néha úgy éreztem, hogy egyenesen a pokolra szállok alá, hogy egy-egy ártatlant megmentsek - ezalatt felénk kószál a pincér és elviszi Ellie elől a már üres tányért - Az utolsó ügyemnél nagyot hibáztam. Talán túl korán mentem vissza a nevelő szüleim halála után és túlságosan felkavartak azok a dolgok, amik kiderültek rólam, róluk, mindenről...Nem láttam tisztán az igazságot... - kicsit elmerengek, hangom lágyabbá válik komorságomtól, balommal egy kósza hajtincset fonott kontyomba simítok, csak, hogy kezem lefoglaljam, mivel én már az első adag fagylaltommal végeztem. Néhány pillanatnyi nyomasztó csend után ismét ő kezd beszélni, s ekkor már figyelmem újra tökéletesen az övé. - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy én nem ismerem a sötétséget és a gonoszságot - reagálok érvelésére - Akkor is, ha azt hiszed, nem veszek tudomást róla. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ott van szinte mindenütt és akkor is ott lesz, ha elfordítjuk a fejünket, vagy tagadjuk - iszom egy korty vizet mielőtt tovább beszélnék rám jellemzően érzelmektől mentes, de nyugodt tónusban - Rég nem vagyok már naiv. Megértelek téged. Te azon kevesek egyike vagy, akik magukra vállalják azt a nehéz terhet, hogy a jeleket keresik, amiket ha felismerhetővé tesznek mindenki számára, akkor talán elkerülhetők lesznek a tragédiák - nézek rá egyenesen, s zöld szemeim színét a szomorúság felhői árnyalják - Aggódom érted, mint a barátnőd, de ez a tény egyáltalán nem zárja ki, hogy egy részemmel ne helyeselném azt, amit és ahogyan teszel - remélem így már érti miként is vélekedem az egész sötét mágia tanulmányozásról és arról, ahogyan ezt ő végzi. Tudom, hogy képes helyesen ítélkezni és nem belevonódni az ármányokba, átállni a sötétség oldalára. Az elmém így értékeli és el is fogadta, de a szívembe néha beólálkodik az érzés, hogy elveszítem őt és ez arra késztet, hogy néha rákérdezzek olyasmikre mint az imént. Nem tudom kimutatni az érzéseimet, sem helyén kezelni az emocionális megnyilvánulásokat a magánéletemben. Önző módon attól tartok, hogy ha vele történik valami, akkor egyetlen nő nemű lény sem marad, aki olyan régóta ismer, mint ő és, aki képes így elviselni engem. Emiatt sem vagyok én angyal, csupán egy gyarló ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Az idő felettünk jócskán elszaladt, torkunkon lassan lecsúszik már az utolsó falat, s ajkaink is elhagyják a legvégső szavak. Nagyon sok dologról beszélgettünk és számos téma felmerült ma köztünk, hogy a jó sorsunk, s Isten akaratából itt összejöttünk. Barátságunk újra biztos révében kikötnöm jól esett, mondhatom, ilyen érzésem régen keletkezett. Az első percek kínjain hamar átbuktunk, mint hullámon az erősre épített hajó, mely dacol minden széllel, s a hatalmas erejű vizekkel. Fontos volt tisztáznunk kikké is váltunk és mihez miként állunk most, ennyi év után. Az ami volt még él, barátságunk alapja sértetlen, őszinteségünk záloga romolhatatlanságának. Nem vagyunk már fiatal csitrik, kikben a vér még izzik, de vének sem, kik remegnek az élet múltán. Élünk mindketten a magunk módján. Búcsúszavamban ígéretet tettem elhívom majd magamhoz, ha jól berendezkedtem, majd elváltunk szép csendeben. Ha visszafelé vezető úton még mindig szavai jártak fejemben. A Lucifer megnevezést, mint jelzőt használtam, ezt persze meg is magyaráztam. Egyszerre érzem a jót, s a rosszat magamban, mint a Bukott Fényhozó, a kettősség itt a kulcs nem maga a puszta szó. Amit pedig ő mondott, hogy nyomot hagyni vágyik, megértem. Valahol mindenki erre áhít, s ki így, ki úgy éri el a célját. Neki a kötetek, a felfedezett sötét területek jelentik az idő szövetébe tett lenyomatot, nekem pedig, hogy vétkeimért a megbocsátást, s végül a megváltást elnyerjem. Ez fontos nekem. Belépve a patika ajtaján felsietek és leülök ágyam sarkán. Magamba mélyedek, majd pennát, s pergament keresek, hogy velük levelet készítsek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A bagolyban megbeszélt helyen és időben várom. Egy visszafogottan elegáns púder rózsaszín ruhában vagyok, hajam pedig lazán megtűztem, tekintettel az igen meleg időre. Míg álldogálok elgondolkozom és arra jutok, hogy nincs abban semmi rossz, ha elcsevegek most egy kicsit vele, hiszen alig van időm effélékre és élek a gyanúperrel, hogy hamarosan még ennél is jobban be kell osztanom perceimet. Munka és oktatás, feltéve, hogy abból valóban lesz valami. Annak ellenére, hogy beadtam az iratokat és elfogadtam a feltételeket még mindig svindlit érzek a dolog mögött. Hamarosan azonban kiderül az igazság. Addig is dolgozom szorgalmasan tovább, s képzem magam. Jelen pillanatban épp gemmológiából, mert az egy olyan non invazív terápia, mely sok helyzetben igen hatásos tud lenni. Emellett persze emésztem magam a Krisszel történtek miatt. Az a fránya ital! Mert ugyebár már akkor kigondoltam, hogy a vajsör jobb bűnbak lesz, mint a saját butaságom. Valahogy nem megy ez nekem, s talán megérné tanácsot kérnem egy olyan nőtől, aki minden valószínűség szerint sokkal jártasabb az ilyesmiben, mint amilyen én vagyok. - Szia! Szép vagy és csinos, mint mindig! -köszöntöm, amint megérkezik az épület elé - Gyere menjünk be és nézzük meg mi jót adnak itt! - mondom kicsit a szokottnál kevésbé tartózkodó hangnemben, melyet csak a hozzám közelállókkal szoktam megütni, majd barátnőmmel együtt belépek a teaházba. Miután megtaláltuk helyünket és rendeltünk is előbb kérdezek. - Azt pletykálták odabenn a betegek, hogy átvetted a Pub vezetését, ez tényleg igaz, vagy csak a banyák szája lepcsesebb a kelleténél? - mosolygok halványan, ám smaragdzöld szemeimben az érdeklődés szikráival nézek rá, hiszen ahhoz a bizonyos vendéglátó egységhez, melyről szó van, most igen eleven emlékeim kötődnek. Eleanore is legalább olyan polihisztor, mint én ha valóban kocsmárosnő lett, hiszen emellett oktat és kutat is és még nőként is rátermetten megállja a helyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bókját kedves mosollyal fogadom, de nem felelek rá sem elodázón, sem tiltakozón. A betegek jönnek, ha szép vagyok, ha nem. Nincs ennek köze ahhoz, hogy vele most ilyen öltözékben találkoztam. A pincértől megkapjuk rendeléseinket. A magam részéről csak teát kértem, abból is egy "Autumn kiss" névre keresztelt gyümölcsválogatást, mely birsalma darabokat, búzavirág szirmot, hibiszkuszt, és eper darabokat tartalmaz. Az italt mézzel ízesítem épp, amikor megkapom válaszát, még egy fontos információt. Felpillantok rá és elismerően biccentek. - A megfelelő ember, a megfelelő helyen - közlöm ezt mind a pub, mind a házvezetőség tekintetében gratuláció gyanánt - Melyik ház feje lettél? Várj, had próbáljam meg kitalálni! emelem fel kezem, hogy megakadályozzam a szólásban, s közben lelki szemeim előtt egy kék sálas alak képe suhan el - Hm...hm...Levita és azt is megmondom miért erre tippelek - kortyolok egyet a teából, ami kimondottan ízletes - A tudás mindenek felett, különleges jellem mindezek mellett - rámosolygok bögrém felett - Nos? eltaláltam? - kérdezem végül, s míg válaszára várok elmélázom, vajon megoszthatom-e vele a gondomat, kérhetek-e tőle tanácsokat, majd úgy döntök igen. Ő mindig is teljesen másként látott mindent, hátha ez, az enyémmel tökéletesen oppozícióban álló gondolkodásmód majd inspirálólag fog hatni. - Nem szokásom kiönteni a szívem - kezdek bele mélyet sóhajtva - De ha nem haragszol most mégis megtenném - pár pillanat alatt összeszedem mindazt, amit elmondva nem leplezem le előtte Kriszt. Ügyvédként és nővérként is fontos számomra a diszkréció, s ez civilként sincs másként  - Van egy férfi, akivel régen ismertük egymást, s pár napja újra találkoztunk a sors szeszélye folytán. Eltöltöttünk egy kellemes estét együtt. Ittam egy korsó vajsört és tudod mennyire nem bírom az italt, szóval megcsókoltam. Úgy tűnt nincs ellenére, mert viszonozta és míg be nem kísért a patika ajtajáig, olyan érzésem volt, hogy szeretné, ha ez folytatódna, de...- megnedvesítem ajkam és torkom egy korty teával mielőtt folytatnám - Neki a munkája az élete, nekem pedig itt van a nővéri és patikai munkám és mellé most fogadtam el egy vendég oktatói posztot a Sárkányölőben, Tatán. Szóval időnk egymásra nem sok lenne. Ha csak rá gondolok jól eső izgalom tölt el, ám a körülmények aggasztanak. Szerinted van értelme jobban belebonyolódnom ebbe a románcba, vagy inkább várjak, hátha megtalálom, akit nekem szánt az Isten? - nézek á reménytelin és kérdőn, mintha nála volna mennynek és pokolnak kulcsa - Mert hiszek benne, hogy létezik ilyen, csak nem tudom ő-e az a férfi...- hallgatok el, hiszen már így is túl sokat beszéltem magamhoz képest, s ezért titkon szégyenlem is magam. Amióta a faluba érkeztem furcsa változáson megyek keresztül, aminek okát és irányát nem tudom, és pontosan emiatt félek, hogy nem maradok önmagam. A hűvös nyugalom, a rezzenéstelen arc és a pengeéles elme még mindig én vagyok, de melléjük társultak olyan jellemvonások, melyek idegenek számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elmosolyodom hallgatva egyetlen nő nemű barátomat. Annyira jellemző, hogy magát bajkeverőnek titulálja. Mindig is volt benne tűz, de ez mióta vétek? - Eleven voltál, ennyi az egész - rázom meg ellentmondón fejem - Még most is az vagy. Ez a belső tűz tesz alkalmassá ennyi fajta tevékenységre. Légy büszke rá, hogy nem a könyvek fölé görnyedve teltek el kamasz éveid, mint nekem - iszom ki bögrém tartalmát majd figyelmesen végighallgatom véleményét és tanácsát, miközben a pincér elviszi üres edényeinket és kisvártatva kihozza a süteményt, amit még pótlólag kikértem. Az meglep, hogy az igazit még ő sem találta meg, de talán valahol itt köszön vissza, hogy ő is a hivatását választotta a családalapítási tervek helyett. Másként használta ki szabadidejét. Elbűvölő lénye sok hódolót vonzott, ez is éppoly evidens, mint nálam mindennek az ellenkezője. Visszagondolva a bő pulóveres, szemüveges és visszahúzódó egykori önmagamra ez teljesen indokolt is volt. Most azonban már más vagyok, egészen más. Kérdése, mely Kriszre vonatkozik, nem lep meg. A helyében én is kíváncsi volnék. - Olyan akár egy békés kikötő, egy csendes menedék. Csupa nyugalom, derű és  udvariasság- kezdek bele a jellemzésbe. Szemeim szinte felragyognak, s hangom megtelik lágy bársonyossággal, ahogy róla beszélek. - A haja majdnem fekete, a szeme barna, a tekintete simogató és jóságos. Sokat segít másomon. Mindig is ilyen volt és velem is ennek köszönhetően barátkozott össze - elmém elfutják az emlékek - Elveszett elsős voltam, akihez ő jó szívvel közeledett - villám hegyére tűzök egy falat csokoládés Marlenkát, majd ajkamhoz emelem. Belekóstolva egy pillanatnyi mámort érzek, de arcom rezzenéstelen marad, miután visszazökkentem a valóságba, egyúttal befejeztem a Kriszről való beszámolót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

 Ellie szemében látom, hogy vitatkozni vágyik velem, ám mégsem teszi. A múlt jótékonyan fedő függönyét fellebbenteni mit ér, ha csak fájdalmat és önvádat hoz magával fénylő emlékek helyett? Ezért is örülök, hogy ennyiben marad a dolog. - Fiatalság bolondság... - ismétlem meg szavait halk visszhangként és bólintok egyetértőn. Ki így ki úgy volt bolond akkor a maga módján esze vagy épp szíve szerint, s mint ahogy az lenni szokott a másik életmódját hiszi helyesebbnek most már. Végül elvonul a vihar, mely elkomorította kedélyünket és barátnőm visszatér jó hangulatú kíváncsiskodásához. Elgondolkozom, hogy van-e igazából valódi okom titkolni ki is az aki ennyire elvette a józan eszem, amire feltétlen büszke vagyok és voltam mindenek felett. Végül arra a döntésre jutok, hogy beavatom, s utánam a vízözön. - Elmentem színházba, kicsinosítottam magam. Felvettem egy elegáns fekete estélyit, feltettem egy kis sminket. Az épület aulájában álldogáltam, amikor megpillantottam. Azonnal felismertem Kriszt - itt tartok némi szünetet és eszem egy falat sütit - Hercegh Kriszpint, a mardekáros diákot, aki szárnya alá vette Emeraldot a rút könyvmoly kiskacsát sok évvel ezelőtt. A fiúból férfi és egykori iskolánk igazgatója, a lányból nő és a falu nővére, míg a régi barátságból... - elpirulok, ami nálam igen szokatlan - Az előadás után beültünk a pubba, a te pubodba és beszélgettünk, majd ahogy mondtam az előbb, kicsit elragadtattam magam és megcsókoltam - fejezem be mondandóm és eszem ismét a Marlenkából, s gondolatban még azzal egészítem ki az elhangzottakat, hogy igazából ugyan csak ennyi történt, de teljesen a feje tetejére állította az életemet. Persze ezt akkor sem vallanám be ha vallatnának. Engem, aki türelméről és megingathatatlan nyugalmáról ismert és a tárgyalótermek jég királynője volt nem eshet újra naivan szerelembe, bár úgy érzem vészesen erre vezet az utam, mintha egy szakadék szélén táncolnék.  Istenem, kérlek, segíts nekem! Könyörögtem már azon az éjszakán elalvás előtt és most is itt az asztalnál szemben ülve a barátnőmmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Már majdnem a találkozónk - randevúnak hívni még félek - helyszínéhez érek, amikor elrohan mellettem egy lány azt kiabálva válla felett hátra, hogy ő ide többet nem jön az életben. Nos be kell vallanom összeszorul a gyomrom, s az őt követő, engem majdnem fellökő fiatalember sem nyugtat meg azzal a mentségnek szánt strófával, hogy a kagylók nem harapnak. Istenem, csak legyen sima szalámis vagy sonkás-gombás pizza is...mondok el magamban egy imát mielőtt közelebb sétálnék. Mozgásom, mint mindig, erőteljes, határozott, de mindenek felett most nőies. Valamiért könnyebben megy, a szokásosnál, hogy ilyen legyek. Ahogy meglátom Kriszt elmosolyodik a lelkem, másként nem tudom leírni azt a jóleső érzést mely végighullámzik lényemen. Nagyon nézegeti a menüt, ezért lelassítom lépteim, óvatosan mögé húzódom, majd a füléhez a lehető legközelebb hajolok - Látsz valami érdekeset? - suttogom el a kérdést, mely elsőként az eszembe jut, s hangom simogató lágysággal teli. Eldöntöttem magamban, hogy hagyom a maguk útján alakulni az eseményeket, s hallgatva Ellie-re kiélvezni minden percét a férfival töltött időnek, nem ragaszkodva görcsösen semmihez. Vörös ruhám éles kontrasztot alkot majdnem fekete hajammal, amit most nem fogtam össze, valamint smaragdzöld, örömtől csillogó szemeimmel. Lopva végignézek rajta és tetszik, akit látok, szégyenlem bevallani magamnak, de nagyon tetszik. Arcomon azonban ennek semmi jelét nem lehet felfedezni. Komoly és rezzenéstelen, mint általában, s szerencsére most nincs olyan tényező sem, mely feloldaná gátlásaimat és lelepleződhetnék általa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

 Bókjától tágra nyílnak hűvös, smaragd színű szemeim. Nem számítottam efféle reakcióra tőle, bár elképesztően jól esik. Mindig is azt hittem, hogy távol áll tőle az udvarlás, ahogy tőlem is az, amit az imént tettem. Udvariassága a régi, előre megy a pizzériába, majd tartja nekem az ajtót és kiválasztja a helyünket. Tetszik, hogy ilyen odafigyeléssel viseltetik a találkozónk részletei és azt hiszem irántam. - A magam részéről maradok a klasszikus gombás-szalámis pizzánál - lapozgatom oldalra billentett fejjel az étlapot, melyen időnként összevonom szemöldökömet, olvasva a "különlegesebb ajánlatokat" felsorakoztató részt. Ezután az én kedves partnerem kimegy, hogy leadja rendelésünket, s mikor visszatér ismét velem szemben helyezkedik el. Ez azonban most egészen más, mint a legutóbbi és egyben első közös esténk. Nincs alkohol, nincs szép ruha, sem jó zene, csupán ő és én oppozícióban egymással. Kettesben vagyunk és enni fogunk. Pizzát, amit én leginkább melegítőben egy pohár borral szoktam magamba tömni otthon. - Nem bántam meg a csókot! - jelentem ki őszintén az igazságot - Lehet, hogy kicsit többet ittam, mint kellett volna, de akkor is minden igaz volt, amit mondtam neked - folytatom és mindeddig hamvas orcámon a pír rózsája kezd kivirágozni. Tartok tőle, hogy alkohol sem kell és a közelében teljesen elvesztem a józanságomat. - Én ezt akarom veled, komolyan és minden mélységében. Azt viszont nem szeretném, hogy casus beli legyen a dolog vége - nézek rá fürkészőn, kutatva vonásaiban, szemeiben, hogy ő vajon mit érezhet irántam és mik a szándékai. A hideg logika itt most nem segít, az egzakt gondolkodás éppúgy csődöt mond. Feje tetejére állt a világom, s titkon remélem az övé is kimozdult a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nekem is jó okom volt elodázni a szomorú témát, hiszen az én múltam sem makulátlan. Koránt sem. Követtem el olyan hibákat, melyek okán több élet romba dőlése, emberek halála szárad a lelkemen. Nem volt elég bölcs a szívem, hogy szemem meglássam az igazságot. Emiatt nem tudtam tovább dolgozni és élni Horvátországban. A nem rég volt első évforduló nyomát pedig pár napja magamon viselem, s ez épp elég mementó, szavak már nem kellenek. - Sosem hittem a tündérmesékben Ellie! - mondom rosszallóan, de ajkam szegletében halvány mosoly bujkál. Hittem én, oh de mennyire... Aztán megcsaltak és attól a pillanattól kezdve többé nem volt örömöm a romantikában, s egy ideig az életben sem, azt hiszem. Akkoriban még inkább a tanulásba menekültem. Az egzakt tudományok, a jogszabályok, a törvények, az ápolástan és az anatómia töltötték ki napjaimat. - Igen, kivárom, hogy ő tegye meg a következő lépést, nem akarom, hogy azt higgye erőltetem a dolgot - gondolkozom el egy kicsit Marlenkám utolsó falatai között, melyek még a tányéromon várják, hogy villám hegyére tűzzem őket - Kérlek, ez maradjon köztünk! - nézek rá szertelen természetű, de mindenek felett megbízható barátnőmre. Smaragdzöld szemeim hűvösen csillognak, visszanyerve higgadt határozottságomat hangom ismét komoly tónussal csendül. - Ha ez most munka volna, nos a bíró és az esküdtek biztosan elítélnének, kínlódás bűntettében - mondom csendesen, mintha csak hangosan gondolkoznék. Vádlott vagyok a saját peremben és inkább vagyok a magam ügyésze, sem mint védője. Kegyetlen érzés. Senki nem jött rá régen sem és most sem fog, ha rajtam áll, hogy mennyi és milyen mértékű vívódáson megyek keresztül. Kivéve talán a velem szemben ülő szépséges, életteli, erős nőt, akiből azt is kinézem, hogy nyakon vágja Kriszt, ha összetöri a szívem. Az Igazgató érdekében remélem, hogy kerül rá sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miután rendeléseinket leadta, s szavaimat meghallgatta koccintottunk, ő narancs én fekete ribizli lével. Okulva első közös esténkből mindketten mellőzzük most az alkoholt. Ezután megfogta balomat és belekezdett válaszába. Keze meleg, tapintása kellemes, ahogy szavai is azok lennének, ha közébük nem óbégatnának a kukoricaszemek. Az ilyen intermezzókat belül igen nehezen viselem, de mindezt ő nem veheti észre rajtam, hiszen arcomra nem ül ki izgalmamnak még a legapróbb jele sem, szinte soha. Talán pillantásom árulhatna el, de mivel a férfi elhagyja az asztalt, hogy ételeinket elhozza nem láthatja a smaragdszín íriszeken átrebbenő sötét hullámokat. - Ssshh! - emelem mutatóujjam ajkamhoz, hűvös, komoly hangon csendre intve a kis gazfickókat, akik, miután asztaltársam visszatér, szerencsére eltűnnek, mintha itt sem lettek volna pár perccel ezelőtt - Jó az illata - jegyzem meg és halványan elmosolyodom, látva, hogy ez valóban egy egyszerű, de annál gusztusosabban elkészített és feltálalt pizza. Az első falattal viszont még várnom kell egy kicsit, mert bizony tűzforró. Míg hűl csendben várok és elmém szobáinak ajtajai mögül megannyi gondolat jön elő. Nem tudom, hogy miket szeretett volna Krisz az előbb mondani, s bár mosolya igen biztató volt, mégis valahogy félek hallani szavait. Olyan régen volt már, amikor szerettem és mi lett a vége...Horribile dictu. Míg így merengek, tekintetem az innivalóm vöröse által az asztalra vetett utolsó napsugár fénypászmáján pihentetem meg, s lelki szemeim elé néhány különös kép vetül. Az igazság ismét, ahogy egy alkalmat kivéve mindig felfedi magát nekem. Látom, mintha fényképek sora vagy film volna. A velem szemben ülő kedves ember erről semmit sem tud, s jobb is ez így mindkettőnk számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Emlékeimben éppilyen. Nyugodt, kedves és jóságos. Olyan férfi, akiben az ember igazi támaszt talál. Nyoma sincs benne rosszfiús kisugárzásnak, vagy ravaszságnak. Őszinte és tisztességes ember. A magam részéről ezt erénynek tartom, ahogy jóhiszeműségét és segítőkész udvariasságát. Ki az aki késsel-villával eszi az effajta ételeket? Ugyan már? - Jó étvágyat neked is Krisz! - mondom, majd beleharapok a sajátomba és egy pillanatra lehunyom szemem, hogy ezen érzékem híján a többi felerősödjön és még jobban átérezzem az ízeket és illatokat. A pizza nagyon finom. Tésztája megfelelően vastag, a feltét pedig elegendő és mindenütt lefedi, ami igen fontos szempont. Pár falat múltán újra belekezd az imént megszakított mondandójába. Figyelmesen hallgatom, tekintetemben érdeklődés csillan, arcomon érzelmeim nyomot azonban nem hagynak. - Rendben- reflektálok az elmondottakra, bár szívem szerint firtatnám a részleteket. Miként és hogyan oldjuk meg a találkozásokat, készítsünk-e menetrendet, de úgy döntök sutba dobom ezeket a gondolatokat és hagyom sodródni magam az árral, s remélem jó útra vezetnek. Csendben eszünk, mint két jó barát. Ez olyan érzés mely átmelegíti és örömmel tölti el szívemet. A lángolás is el fog jönni, idővel, mint ahogy a kandalló tüze is lassan fellobban zsarátnokából, ha türelemmel várunk. Addig is míg ez köztünk megtörténik élvezem a békét és nyugalmat, melyet a helyzet ad számomra, és igyekszem őt boldoggá tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A sütemények elfogyasztása után még beszélgetünk még jó pár dologról. Szóba került többek közt a Levita és a tornyának romjaiból kinőtt fa mostani állapota, az én új pozícióm a Sárkányölőben, melyhez kaptam pár igen hasznos tippet. Annak örülök a legjobban, hogy Ellie megért és még tanácsokat is tudott adni nekem. Az sem érint rosszul, hogy támogat is annak ellenére, hogy a főnöke az, akihez romantikus szálak kezdenek fűzni. Nem hiába ő a legjobb és valójában az egyetlen barátnőm. Nem sok embernek nyílok meg és hagyom, hogy belelásson a belsőmbe. Olyan boldog lennék, ha ő is rátalálna arra, akit neki szánt az ég, de ezt természetesen nem fogom hangosan kimondani. Az nem én lennék. Már nem. A szentimentalista, álmodozó és naiv Emerald már jó ideje nem létezik. Megölték a körülmények, és egy férfi aki egykor ezernyi apró szilánkra tiporta a szívét és a lelkét. Az a nő, aki most itt ül ezen a kellemes helyen, már logikus, megfontolt és csak a józan eszében bízik. Ez persze a jóságot nem zárja ki egyáltalán, sem azt, hogy megossza aggodalmait. Mert valójában mindaz amit Krisz ügyében érzek az egyszerű kétségek rövid sora. El fognak mind múlni, ha meglátom az igazságot. Remélem ez nem várat sokat magára. Néha nem azonnal kerülnek felszínre a dolgok, de mindig meglátom őket, illetve majdnem mindig. Csevegésünk végeztével két üres tányér, a számla és némi borravaló marad utánunk az asztalon. Mi pedig távozunk, majd kisvártatva elválunk, hogy ki-ki a maga útján folytassa tovább a napját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

 Furcsán érzem magam, mintha szédülnék. Próbálok teljesen egyenesen ülni, mégis forog velem a világ. Azért jöttem be ide, hogy kimozduljak és házidolgozatokat javítsak, amiket az első heti anyagból írattam. Egy forrócsokit kértem csak, de pár korty után most úgy tűnik nem fogom tudni elfogyasztani még ezt sem. Pedig igazán finom és különleges. Levendulás. Mire visszajöttem a mosdóból már itt volt az asztalomon. Arcomat tenyerembe temetve várom vertigom enyhülését. Néhány mély lélegzet után talán úgy tűnik szerencsém lesz és múló rosszullétemnek nyoma sem marad, ám valami mégsem az igazi. Egy enyhe, alig észrevehető lebegés szerű utóézet megmaradt. Ennek ellenére próbálok ismét a munkámra koncentrálni, de nem megy. Figyelmem folyton elkalandozik. Tekintetem a velem átellenben lévő asztalnál ülő, ismerős férfire téved és ajkam, mintha nem volnék ura érzéseimnek és vonásaimnak mosolyra húzódik, arcomon pír és ritkán előtűnő gödröcskék jelennek meg. Ezután pedig olyat teszek, melyre mostanáig sosem volt még precedens. - Jó napot! Látom nem vált békává, ezek szerint hatott a múltkori bájital? - állok meg az úriember előtt, fejem oldalra billentve, hangomban  vidámsággal, smaragd szín lélektükreimben különös ragyogással. Fogalmam sincs mi vett rá, hogy hozzá lépjek, bár meg kell hagyni igen szimpatikus volt már első alkalommal is ott a patikában, de ilyesmire akkor sem volnék képes. Szerencsére egészen másként festek civilben, mint az egyenruhámban. Barna bőr bokacsizma, kék, alakomat kiemelő farmer és egy szintén barna hosszított, V nyak kivágású, testemhez simuló pulóver képezi öltözékemet. A hajam kiengedve, arcomon leheletnyi smink.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A férfi kissé kénytelen kelletlen meghív, pontosabban hellyel kínál asztalánál. Nem tudom miért, de minden felettes énem adta vágyódásom ellenére ott motoszkál a tudatalattim mélyén, hogy nem szívlel és nagyon is zavarja a jelenlétem. Mindennek ellenére erősebb a késztetésem mellette tudni magam ezért elfogadom ajánlatát. - Köszönöm, igen egyedül vagyok, ahogy ön is, de nem szeretném zavarni - mondom, miután átpakoltam hozzá a dolgozathalmot és forrócsokim maradékát és immár vele szemben ülök. Ezután inkább úgy döntök, hogy ismét belefogok a javításba, hiszen nem csevegni érkeztem. Kicsit már jobban vagyok, nem szédülök és a pír is eltűnt arcomról. Figyelmemet a leírt sorokra fókuszálom és néha csupán annyival jelzem érzéseimet egy-egy ostoba, vagy épp okos válasz esetén, hogy vagy összevonom szemöldököm, vagy halványan elmosolyodom. Amikor ilyetén koncentrálok nem tudom arcmimikám annyira kontrollálni, hogy tökéletesen rezzenéstelen maradjanak vonásaim. Épp nyúlnék a forrócsokimért, anélkül, hogy odanéznék amikor óvatlan mozdulatommal leborítom az asztalról. Az innivaló a földön köt ki az ezer darabra tört pohár üvegcserepeivel együtt. - A szentségit! - szitkozódom alig hallhatóan, s már elő is kapom pálcám, hogy mielőbb összetakarítsam a romokat. Ekkor ér oda a pincér és segítségemre siet. Ez után a kis intermezzo után úgy döntök inkább nem rendelek semmi mást, nehogy annak is csak a negyedét tudjam meginni. Így is sajnálom a kárba veszett forrócsokit, mert különleges íze ellenére nagyon finom volt. Minden esetre próbálok eztán kerülni minden feltűnést és a férfi mellett, akit hagyok tovább kávézni - ha csak ő nem kezdeményez csevegést velem - újra belevetem magam a papírhalomba.