Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mint egy kómás macska, úgy szédelgek az utcán, a Pillangó felé tartok, a szokásos reggeli kávémért. Végre hétvége van, így a reggel csak az ébredést szimbolizálja, nem pedig a valódi napszakot. Úgy nagyjából fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. A lényeg, hogy a nap már fenn van, süt, nem is kicsit, bántóan szűkíti a pupillámat. Szóval így menni, nem a legkellemesebb, pedig nagyon lenge öltözékben vagyok. Délután – azt sem tudom, hány óra ugye, lehet, hogy nem is olyan soká fog ez bekövetkezni - még vár rám egy jó nagy adag tanulnivaló, már utálom, mert holnap számonkérés is lesz belőle, majdnem mindből. Ebből következik, hogy nap már rég lemenőbe lesz, mire beborulok majd az ágyba. De most még messze van, és ahhoz, hogy tanulni tudjak, előbb fel kéne ébrednem. Szerencsére a Pillangó nincs messze a Máguscsárdától, ahol lakom, így hamar leküzdöm a távolságot és szinte beesek az ajtón. Már indulnék a törzshelyem felé, de azt egy lány már birtokolja, és ő is az embereket nézi az utcán, ahogy én is szoktam. Muszáj mindenhol gyakorolnom a megfigyelést, mert így akaratlanul is alkalmazom a tanultakat. A fiatal lányka, aki foglalja a helyem szeplős, de nagyon cuki, ahogy bújja az étlapot. Egyébként nem tudom, hogy éppen mi van ma, mert tele van az egész cukrászda, így kénytelen leszek a lánykát megkérni, hogy engedjen oda magához. Oda is vánszorgok és felveszem a kedves mosolyom.
- Hellóka, van még itt egy szabad hely addig, amíg hoznak nekem egy kávét, hogy életbe maradjak? – várakozva nézek rá, és figyelem, hogy miként reagál. Remélem, nem ijesztettem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amúgy, ha más foglalta volna el az asztalt, még az is lehet, hogy nem mosolyt kapna, hanem egy csúnyább fintort. A helyzet az, hogy nincs dedikált asztalom, szóval csak maximum bosszankodhatnék, hogy mit művel ott más, mikor én éppen oda kívánok leülni. na, mindegy is, a zöld szemű vöröske kedvesnek tűnik. Olyannyira, hogy megijed tőlem, pedig nem állt szándékomban megijeszteni. Felpattan és kezet is nyújt… Merlinre, hát ilyen öreg lennék? Ne már! Azért kezet fogok vele, ha már kinyújtotta, és normálisan megrázom neki. Pedig jobban illene hozzá egy kézcsók, amilyen fejet vág… Csak félő, hogy sokan félreértenék a gesztust, és én pedig nem akarok bajt. Végül megengedi, hogy helyet foglaljak, és nem szalad el.
- Nyugi, nem eszek embert – ami azt illeti a kis intermezzo felébresztett egy hangyányit, így legalább tudok majd addig rendelni, amíg el nem alszok.
- Miért? Rá van írva a nevem a székre? – rákacsintok mosolyogva és lehuppanok vele szembe. – Amúgy is, ha rá lenne írva, sem tudnád, hogy én vagyok-e vagy más. Egyébként Eric vagyok, és kávéznom kell – sóhajtok egy nagyot, és magamhoz veszek egy másik itallapot. Gyorsan megkeresem a mérges-felrázósat és megvárom, amíg a pincér odajön. 5 sarló lesz, kész vagyon, de ezt muszáj meginnom.
- Te mit iszol? – csak, hogy szegény ne legyen annyira berezelve. – Ide jársz a tanodába? – kérdezem tovább és már látom, hogy a pincér felénk igyekszik.
- Szép napot! Mit kérnek? – kérdezi bűbájos mosollyal az arcán, a vöröshöz fordulva először. Megvárom a lányt, hogy elmondja a magáét, aztán én jövök. – A hatost kérem, cukor nélkül – mosolygok rá, aki ebbe bele is pirul kissé. Nem értem én ezt, de ez más lapra tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bíboranna. A gyűrű fordítóképessége sem tökéletes, így a fiú egy kicsit elgondolkodik a vörös nevén. Bíbor és Anna? Plusz ott van még az a másik kettő, amit ki sem lehet valójában mondani. Morfondírozik ezen egy pár pillanatig, miközben mosolyogva hallgat és bólogat.
- Ö, nos. Én még nem hallatottam ilyen nevet, van valami rövidebb? Ezt nem tudnám kimondani, még csak tanulgatom a magyart. Mondjuk, a Szeplő megtenné? Vagy az Anna, vagy valami számodra kedvesebb? – érdeklődök, mert ez a Bíboranna számomra syntax error. A lényeg, hogy legyen egy könnyebben kimondható, illetve kimondható. A hangzása viszont legalább annyira bájos, mint a velem szemben ülő. Szóval lehet, hogy inkább nekem kéne megtanulnom magyarul, minthogy egy tök ismeretlen lánykának megmondom, hogy válasszon nevet, amit én értek.
- Ö, visszavonom – nevetek fel hirtelen. – Csak nem nekem kéne megmondani, hogy mi a neved. Szóval inkább megpróbálom… Búboranta, ö nem. BíbörAncsa? – fájdalmas képet vágok és lemondóan sóhajtok. – Ne haragudj, eszemben sincs gúnyolódni, csak ilyen béna vagyok – kifújom a levegőt és úgy dőlök hátra. Közben jön-megy a pincérnő, én pedig, hogy ne unatkozzunk, kérdezek. Közben pedig figyelemmel kísérem a mozdulatait, a reakcióit, ahogy azt tanultuk. Igyekszem nem tolakodó lenni, hiszen erre is megvannak a módszerek. Milyen sok okosságra tanít az Akadémia, nem semmi!
- Navine? Én Hugrabugos voltam, azt hiszem, akkor nagyjából hasonló házba kerültél, mint én a Roxfortban – lassan csepegtetem el az információt magamról. Ezt is tanulni kell, azt hiszem, legalábbis nekem nem megy, csak úgy. Astridnak ez biztosan a vérében lenne, na meg az is, hogy ezekből kábé semmit sem adna át a vöröskének.
- Én még tanulok az Akadémián, de lehet, hogy eljövök ide mestertanoncnak. Egyébként auror leszek, ha minden a terv szerint alakul – körbeforgatom a szemeim. Nos, igen, a szüleim nagyon nyomták ezt a témát, mert hát ebben talán jobb vagyok, mint más dolgokban, persze szigorúan csak saját magamhoz képest. Így sem egyszerű a helyzet otthon, talán van is egy kis megfelelési kényszer, ha már egy pár száz knúttal támogatnak. Nem sok, de nagyon jól szokott jönni.
- Na, és hogy tetszik a hely egy gólyának? - faggatom tovább szegényt, és hátrapillantok a pult felé. Már kapom is a mosolyt és egy intést, hogy egy perc és hozza, pedig nem akartam siettetni.
- Jaj, ez kínos – somolygok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez igazi égés, hogy Szeplő felajánlja, hogy bárhogy hívjam. Oké, teljesen érthető, de mégis ciki, hogy egy szót képtelen vagyok kimondani. A magyar nyelv nagyon durván nehéz, extrém a nyelvtana, és egyes szavaknak akár kettő, három, vagy akár négy jelentése is lehet. Például ott van az ár. Ugye a cipész szerszám, egy áru ellenértéke, a tenger áradása és egy területi mértékegység. És ez attól függ, hogy milyen szövegkörnyezetben használod. Vagy mondjuk az ékezetek. Sokan azok nélkül is írnak néha, én meg csak pislogok, hogy mit akarnak. A magyar tanárom pedig keményen bevasal minden hibát, kapom a büntetőfeladatokat, szorgalomból. Király, mi?
- Okés, akkor leszel… választanod kell. A Vöröske, a Szeplő, vagy az… hmm… Anna között, amíg meg nem tanulom a neved rendesen. Leírnád? A tanárom, majd segít megtanulni – próbálkozom, tényleg igyekszek egy gólyának bevágódni. Igen, akkor is jó fej vagyok és kész. – Tanulok magyarul amúgy, csak hát, no… nem éppen egy egyszerű nyelv – fintorgok megint, miközben visszajön a pincérhölgy és finoman elénk teszi, amiket kértünk.
- Köszönjük – villantok rá egy mosolyt. Rám néz egy pillanatra, és incselkedő mosollyal elmegy dolgozni. Na, ne már! Most nem mehetek el, pofátlanság lenne a lánytól, meg amúgy is. Így könnyebb ráfogni vöröskére, hogy miatta hiúsult meg a randi, nem pedig én vagyok az ügyetlen béna. Gyorsan el is terelem a témát, de akad egy kis zavar az Erőben.
- A Hugrabug egy Roxforti ház, olyan, mint itt a Navine. Sárga-fekete, és azok járnak oda, akik… nem a másik háromba – vigyorgok, mert nem akarok olyat mondani, ami nem lenne túl szép. feljöttek az emlékek és a „selejt”, „sehonnai” és társai jutottak eszembe, néhány kedves mardekárostól.
- A Roxfort pedig egy hasonló iskola, mint a Bagolykő, Nagy-Britanniában van – világosítom fel a kis cuki beszélgetőtársamat. Nagyon megkapó a tekintete, és megnyugtató, plusz lazán tudok vele beszélgetni. nem tudom, hogy ez valami képessége lehet, vagy a természete.
- Te esetleg mugliszármazású vagy? – próbálok tippelni, de az is lehet, hogy nem hallott még a Roxfortról itt. nem mintha én hallottam volna ilyen idősen a Bagolykőről, pedig biztosan létezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Oké, akkor Szeplő. Tetszik. A magyar nyelv amennyire nehéz, annyira változatos és kifejező – engedem el most már végképp a kérdést. Nekem tetszik, ő szeplős, és aranyos. Aranyos Szeplőnek mégsem hívhatom, nem? Egyébként meg fura, hogy pont vele kezdek el barátkozni – mert mi ez, ha nem az? – pedig vannak itt korombéliek. Jó asztalt választott, így pedig én jutottam jó társasághoz. Na, meg talán benne még több az ártatlanság, mint a korombeliekben, de főleg az őszinteség. Nagyon nehéz kiigazodni a nagylányokon, hogy egy-egy mondatukat hogyan kell értelmezni. például melyik igen igen, és melyik nem. Ki érti ezt? Biztos vannak olyanok, akik egészen közel állnak a megfejtéshez. A szobámba kérem a megoldást majd, még fizetek is érte. De itt most csak egy kellemes csevejről van szó és egy kis kávézgatásról.
- Jaj, elfelejtettem, mondani valamit. Az auror az olyan, mint a mugliknál a rendőr. Csak kicsit másféle, de nagyjából a rendfenntartás a lényeg. Szóval vigyázz, figyellek – felnevetek, talán túlságosan is, és pont ekkor hozzák meg a rendelésünket. A megköszönés után mindketten rákapunk a sajátjukra. A fekete olyan jól esik, hogy elmondani nem lehet. Éget és élénkít, szinte, mintha egy mugli autóba öntenénk üzemenyagot, amikor már kifogyna. Szegény Szeplőt viszont megégeti a pite, vagy mit is kért.
- Áu, ez fájhatott – nézek rá aggódva. - Nagyon megégetett? – kérdezem. – Ha kinyújtod a nyelved, meggyógyítom – ajánlom fel neki, és a pálcámat az asztalra teszem bizonyítékként. sajnálom szegényt, vigyázni kell a mohósággal, ha nem bírja az ember. Végül tovább haladunk, és most ő kérdez. Háh, ezt már szeretem!
- Itt fizeti a továbbtanulást ingyen a minisztérium. De még lehet, hogy mestertanonc is leszek nálatok, ez még a jövő zenéje – álmodozz csak Eric Wright. Ezt az egyet is nehezen fogod te elvégezni, nem kell a fennhéjazás.
- Wow, tök fura lehet neked. De, ha gondolod szívesen segítek neked bármiben, engem nem érdekelnek a származások, csak az egyének. Ez nem mindenhol van így, sajnos. Szóval, ha kell valami, csak szólj, vagy küldj egy baglyot – csillannak fel a szemeim. Szeplőnek bármikor segítek, jó fej csaj. később meg már úgysem lesz rám szüksége, talpraesettnek látszik. Eric a hős, basszuskulcs, azért vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Érdekes, hogy a Roxfortban mások voltak a lányok. Persze elsősnek kicsit nagynak tűnik Szeplő – most mondtam volna, hogy idősebb? Az olyan izé… -, Britanniában 11 évesen kezdik a gólyák, és ott még mások a prioritások. Itt 14 évesen kezdik, és a vöröském – hja, kisajátítom, oké? – még talán náluk is idősebb, bár ezt már nem tudom pontosan megállapítani, csak így érzésre. Szóval jóval kulturáltabb és normálisabbnak tűnik, mint úgy az átlag. Ahogy kezdek felébredni, úgy nyílik meg a világ, és úgy veszem észre az apró részleteket is, mint például, hogy egy kisfiú nagy balhét rendez, mert leesik a villájáról a kedvenc falatja. Eddig Szeplő létezett és kávé utáni vágyakozás, de most már mintha a fejemet csapkodná a sok inger. A mugliszármazás számtalan előnyt rejt, csak ezt sokan nem tudják. Például mugliismeretet mindenképpen megéri felvenni, mert be sem kell igazán járni órára, jobban tudod, mint a professzorok.
- Azért vannak különbségek, mint a kviddics. A mugliknál milyen veszélyes sportok vannak? Milyen csapatsportok, amik látványosak és élvezetesek? Sajnos ebben én nem vagyok valami jó – persze ismerek néhányat, mint a vízibicikliverseny, vagy a csúszdajáték.
- Ilyen velem is előfordul, oda se neki – ha nem vészes, akkor el is teszem a pálcát. Néha viszont én vagyok túlbuzgó, ami meglepő lehet. Még számomra is.
- Bizony, de ez még terv, nem tudom, hogy mennyire menne, át kell még gondolnom – fintorodok el és még egy löketet leküldök a kávéból. Ez valami isteni, nem véletlenül járok ide. Hátra is dőlök a széken és élvezem az egészet.
- Mondd csak nyugodtan – kérdezem csukott szemmel. Néha el tudok merülni a kávé élvezetében. Az elalvásra már nincs esély, de valahogy a feketéhez illik az, hogy senkire sem nézek. Nem sokáig tart, mert a kérdése szíven üt… El is komorodik az arcom és egy nagyobb sóhajjal ingatom a fejem és a szép zöldjeibe nézek.
- Ez egy bunkó beszólás, ami a származásodra utal. Nagyjából olyan mértékű, mint amikor a muglik a másik felmenőit szidják. A lényeg, hogy nem vagy tiszta vérű varázsló, de ide figyelj. Ha ilyet hallasz, nyugodtan fordulj a házvezetőhöz, és a barátaidhoz, mert aki ilyet mondd… az egészen biztosan egy paraszt – újabb sóhaj. – Egyébként pedig nem kell foglalkozni vele, nem a származása határozza meg a varázslót, vagy boszorkányt, kivéve a sznoboknál. Velük nem kell törődni, ilyenek biztos vannak a mugliknál is. A varázserődre is csak a szorgalmad lesz befolyással, nem kell aggódni. Szerintem bőven helyt fogsz állni, és később majd visszaadhatod ezt a sértést, mást formában, ha szeretnéd. A morális győzelem a tiéd lesz – az öklömet felé tartva várom, hogy ő is belenyomja a sajátját. Igazán leátkoznám az ilyen söpredéket, komolyan, mintha a középkorban élnénk, nem hiszem el.
- Inkább mesélj arról, hogy mi tetszik itt legjobban, vagy mi az amit mindenképpen meg akarsz tudni? Igen, vannak sárkányok – széles vigyorral nézem a lányt, remélem nem lesz baja ettől a kis szösszenettől. A lényeg az, hogy tisztában legyen a dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Én nem tudom, hogy ma mi van, de csak a szokásos ebédemért álltam sorba. Igen, sorba, mert ma hosszú sorok kígyóznak kifelé a gyorsétteremből, amit nem is értek, ilyen még soha sem volt, amióta itt vagyok. A jól megérdemelt chimichangámért jöttem, erre megbolondult a diákság. Ma a mexikói nap van, és hát… egyelőre nem vágom, hogy mi lehet ez a sor, de hamarosan ki fog derülni. Az egy dolog egyébként, hogy várakozni kell – pedig a már majdnem kilyukad a hasam, ami eléggé frusztráló -, de az, hogy közben a sarkamat rugdossák, rálépnek, lökdösődnek egyesek, már kezd túlmenni a tűréshatáromon. Egy fél óra múlva unom meg a show-t mögöttem, megfordulok, beszóljak a következőnek, de mákja van, mert egy csinos csaj. Éppen nem rám figyel, de a lába még most is jár, mintha nézelődni akarna – termetileg nem egy égimeszelő -, és természetesen észre sem vesz. Sóhajtok egyet, és hagyom a francba, már csak tízen vannak előttem, majdcsak kibírom „Türelmet Lenkétől” az atrocitást. Már alig tizenöten vannak előttem, azt már fél lábbal végigállom. A Nap azért nem kedvez, mert ontja magából a meleget – nem tudom mit vártam tőle -, ezért egy pálcamozdulattal kisebb ernyőt varázsolok felém, ami mindig belebeg a nap és a fejem búbja fölé, nem zavarva senkit. Nagyjából átmérő ötven, szóval nagyon keveset árnyékolhat be másból tényleg.Ez egy kicsit azért jól esik, és ha már árnyék, akkor előkapok egy vizes kulacsot is, és iszom. Na, így már tényleg gyerekjáték lesz. Közben az étterem bejáratához érek, ahol látom, hogy egyet fizet, kettőt kap akció van éppen. Hát így már értem, és dörzsölöm a kezem, hogy ma bizony jól fogok lakni. Nekem a felet fizet, egyet kap is tökéletesen megfelelő lenne, de akkor már zabáljunk egy jót. Előkészítem a tíz knútot, és szívom is egy kicsit a fogamat. Talán a chimichangáról le kéne már mondanom egy időre, mert így hó végére tényleg csak a parizeres kenyér marad, nagyjából öt napon át, vaj nélkül. Oké, az Akadémián tudok enni, de néha jól esne egy plusz üdítő, vagy egy ital a Mátrában. Esetleg elmenni a cukrászdába, mert ez a havi éhezési periódus lassan depresszióba zavar. Mikor belépek, eltüntetem az ernyőt és máris keresgélni kezdek a menüben. Ha már ilyen lehetőség adott – és mégiscsak van nálam tizenöt knút is, csak akkor holnap nem eszek, de már nem érdekel, majd az egyiket elteszem holnapra! -, csak végignézegetem az egészet. A nyálam széjjelfolyik, tényleg, ahogy látom a megjelenített ételeket. Közben sorra is kerülök, de még mindig nem választottam. Nagy sóhajjal lemondok végül vagy két perc keresgélés után a még jobb falatokról, amikor is maradok az eredeti tervemnél.
- Akkor kérnék egy… hééé! – nem , nem vagyok retardált, de egy mögöttem lévő valaki meglökött és kiejtettem a knútjaim egy részét a földre, amik csilingelve szóródnak szét. – A fenébe már, mit képzelsz? – nézek a csajra, aki közben meg is előz! Azért ennek is rinocérosz volt az anyja, mert elég vastag bőr van a pofáján! Gyorsan összekapkodom a pénzt, majd odalépek hozzá.
- Előbb én jövök, állj csak vissza szépen! – mordulok rá. – Éppen elég volt, hogy végigrugdostad a lábam, amíg sorba álltunk – továbbra sem vagyok túl jó fej. Éhes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Visszatértem az életbe, a kávé minden pozitív hatása végigmegy a szervezetemen. A beszélgetés nem is unalmas, pedig úgy általában az szokott lenni az ilyen ismerkedős koreográfia. Persze lehet, hogy most ez azért van, mert éppen nem akarok udvarolni, vagy csak nem ébredtem fel és nem ugranak be a szokásos gátlások. Mire pedig minden visszaállhatott volna a normális kerékvágásba, már rég beszélgettünk. Beszéltem én már más mugliszületésűvel is életemben, és tudom, hogy mennyire nehéz átszokni, de még mindig könnyebb, mint fordítva. A tudat ugye tágítható és a varázsos dolgokat könnyebben befogadja az ember, mint egy sugárhajtómű működését. Konkrétan nem is értem ezt a szóösszetétel sem.
- A kviddics a varázslók legjobb sportja. Seprűnyélen repkednek a csapatok, és próbálnak gólokat szerezni a hajtók, és ott van az aranycikesz is. Ha azt elkapja a fogó, megvan a meccs. De inkább nem mondom tovább, mert így érthetetlen szerintem. Tanulni fogsz róla és még meg kell tanulnod a seprűlovaglást is. Nem nehéz és nem kényelmetlen – azt hiszem, én ezeket kérdeztem volna, ha nem tudom, hogy miről beszél a másik, csak a jelenlegi tudásommal képzelem el. A párnázóbűbáj hatalmas találmány, senkinek sem lesz véres a hátsója egy seprűn való repüléskor, egyéb problémákról pedig ne is beszéljünk…
- Á, értem. Ha jól emlékszem Lexa említett olyasmit, hogy van színjátszó csapat az iskolában, ha érdekel – a professzor lányával olyan sokszor nem futok ugyan össze, de már e kevés találkozóból is megtudtam ezt-azt a suliról. Talán pont valami előadásra ment Lexa, vagy onnan jött? Minden részletre nekem sem terjed ki a figyelmem.
A sárvérűzés kiüti a biztosítékot nálam – ez egy mugli mondás arra, ha valami nagyon felbosszant valakit – és hosszasan elmagyarázom Szeplőnek, hogy mit kell tennie ez ellen.
- Nem úgy szokták adni, hagyd el – vonok vállat, azt hiszem ezt nem lehet jobban kitárgyalni. – A Navinével? Elképzelésem sincs arról a házról. Nálunk ugye az volt a sztereotípia, hogy a bátrak mentek a Griffendélbe, az okosok a Hollóhátba, a ravaszak – genyók - és sznobok a Mardekárba és a maradék a Hugrabugba. Kissé elvarázsolt társaságnak hittek minket, pedig ott aztán mindenféle emberke volt. Persze elvarázsolt is, meg butább, meg naivabb, meg nyíltabb, meg nem is tudom. vegyes, de teljesen normális és még iskolaelső is akadt köztünbk néha. Szóval szerintem csak azért van, hogy tartozz valahova, ne csak úgy legyél. A közösség jó dolog – vigyorgok a lányra és elégedetten piszkálom a bögrét, amibe a kávét kaptam. Forgatgatom és olvasom a feliratot, hogy „ha kérsz még egyet, az már fél áron lesz, rendelj!”. Egy aranyos figura még el is játssza, hogy mi történik, ha megteszed.
Aztán áttérek, hogy mi mindennel lehet találkozni, például sárkányok.
- Hogyne láttam volna! Nagyok, veszélyesek, lenyűgözőek. A Magyar Mennydörgő a legvadabb, és ha jól megnézed a Rellon ház jelképe is sárkány. Amúgy rezervátumokban élnek, de szerintem itt is van sárkánytan, tanulhatsz róluk. Sőt ha, úgy akarod, később foglalkozhatsz is velük – bár nem hinném a képét elnézve, hogy mindenáron ezt a hivatást vállalná. – De egyébként még az is lehet, hogy te valami különleges mágus vagy, esetleg tanulhatsz animágiát. Valamilyen állattá lehet változni, na, mit szólsz? – élvezem, hogy milyen gyermeki bájjal ál hozzá, már ami a tudatlanságát illeti. Nem tudhatja, mégis olyan jó látni, hogy érdekli valami.
- Na és, eligazodsz már a kastélyba. Én tudom, hogy több hónap volt, hogy kiigazodtam a roxforti kastélyban. Egyszer egy napig ragadtam be egy páncél mögé, mire megmentettek. Nem akart kiengedni a hálátlan, csak ha elénekeltem neki, a Muci, a jó lovag történetét. Sajnos nem tudtam, ezért előbb meg kellett tanulnom. Vicces, mert mire kiszabadítottak, már tudtam a dalt – mosolygok az élményre. Azért nem volt az olyan rossz, mert Muci lovag páncélja azután nagyon jóba volt velem, és többször elgáncsolta az engem üldözőket véletlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Lesz ám! Jobb lesz, ha elengeded magadban azt, miket gondoltál, mert bármi megeshet. De tényleg bármi! Az agyad el fogod dobni, azt hiszem, hogy van ilyen mugli mondás, igaz? - kérdezem a vöröskét, aki még nem tudja, hogy mennyire jó lesz neki. Az elején még lehet, hogy ki is nevetgélik majd néha, de simán meg fogja érni az áldozatot, amiket ezekért hoz.
- Nos, az is van, a Repüléstannak pedig van elméleti és gyakorlati oktatása. De amúgy már annyi mugli születésű járhat ide, hogy el tudom képzelni, hogy olyasmit is kaphatsz Szeplő, amit eddig otthon megismertél. Harcművészetek, meg ilyesmik – erről hagy ne tudjak már többet, tényleg keveset tudok a mugli világról. Az pont elég, hogy egyelőre rejtőzködni kell előlük, pedig ez a példa is azt mutatja, hogy mennyire elfogadók. Nem kétlem, hogy lenne olyan is, aki máshogy gondolkodna ezzel kapcsolatban mindkét oldalról, úgyhogy talán jobb is így.
- Alexa, az egyik boszorkány barátom. Ha találkozol egyszer vele, biztos segítőkész lesz. Jó fej lányka – el is mosolyodom az említésére. Ő aztán tényleg jó fej, nem hessegetné el Annát, ha kérdése lenne. Kellenek az ilyen aranyos lányok, hogy a magukra maradtak ne vesszenek el az ódon falak között.
- Akkor neked mi való? Mit szeretsz csinálni? - érdeklődöm azért én is, mert lehet, hogy új mugli kifejezést fogok hamarosan tanulni. Nem gondoltam, hogy ennyire szószátyár is tudok lenni, de úgy néz ki Szeplő kihozott belőlem valamit, ami ezt feloldotta. A sárkányokat mindenki szereti, vagy megölelné, vagy elkerülné legtöbbünk, tehát központi téma a hatalmas monstrumok feletti beszélgetés.
-Nem, ők maximum megenné őket – nevetek fel. A sárkányok nem éppen a legjámborabb varázslények. Lehet, hogy azért tetszik, hogy ennyit beszélek, mert végre van valaki, akinél többet tudok. Nem mintha nagy dicsőség lenne pont vele szemben, de attól még tény, és egyébként pedig nagyon kedves és aranyos Szeplő. Na, meg csinos, na meg nem hajtott még el. Ez mind hatalmas nagy pozitívum.
- Utólag tényleg elég vicces volt – a jó Muci lovag történetét azóta is visszahallom több ismerősömtől, ha találkozunk véletlenül. Nekem is jó élmény volt, bár emlékszem, hogy volt, amikor nagyon féltem, főleg éjjel... félelmetes hangok voltak a kietlen folyosón.
- Itt nem tudom, hogy pontosan hogy van, de az alapvizsgák letétele után biztos, hogy kell majd. Később pedig még tovább lehet. Tökre örülök, hogy idejöttem hozzád – fordítok váratlanul a gondolatmeneten. Ki kellett már mondanom, mert én ilyen vagyok, hogy nem nagyon tudom magamban tartani a mondanivalómat. Bár a titkokról nem fecsegek senkinek, de nem is igazán osztanak meg velem ilyeneket.
- Most viszont mennem kell, vár rám a tanulás. Remélem, hogy még találkozunk Szeplő. Ha van valami gond küldj egy baglyot, vagy kopogtass be a Mátrába hozzám. Általában ott vagyok esténként, meg úgy össze-vissza. Köszi a beszélgetést – felpattanok és odalépek mellé. Kap két puszit, majd elviharzok fizetni. A pultnál rákacsintok a csajszira – legyen egy jó napja neki is – és a knútra kiszámolt összeg után el is hagyom a terepet. Az ajtóból még visszaintek Annának, aztán már szedem is a lábaimat,. Jaj, nem akarok tanulniiii!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A mai nap egész jól ment. Az Akadémián dicséretet kaptam megfigyelésből – Astrid képe mindent megért -, jól teljesítettem, a beadandók jók lettek, mi kell még? Úgyhogy a mai napot lazítással töltöttem, megengedvén magamnak, még egy pólót is vettem, mert lassan kezd elnyűtt lenni a kedvencem. Sajnos az anyagmegerősítő varázslatok nem az erősségeim, de lemerném fogadni, hogy nem is hatnak az ilyen termékekre. Akkor miből élnének a divattervezők? Délután beugrottam egy italra a lenti részbe, a helyi törzzsel jót elröhögtem, komoly eszmecserét folytattatunk a rövid vs. bor/sör témakörben. Végül nem jutottunk konszenzusra, mivel a kidobó elvégezvén feladatát a rövid mellett érvelő vitapartnert eltávolította – konkrétan kihajított az utcára – a csárdából, nem megfelelő viselkedése miatt. Szóval egészen felhőtlenül telt a mai nap, holnap elég 11-re bemennem, tanulnom sem kell, szóval épp ideje kipróbálnom a televíziót, amit nem olyan rég szereztem be. Fel van rúnázva természetesen, mert ez egy mugli adásokat sugárzó készülék. Bizony, a Kins&Kens-be szinte utánam dobták, nem hagyhattam ott. Viszont a használatáról fogalmam sincs, pedig úgy elmagyarázta nekem „Kinskens” – sose jegyzem meg melyik-melyik -, hogy tudnom kellene kezelni. Még távizét is adtak hozzá, de amikor bekapcsolom, csak furcsa szöszök ugrálnak rajta. A legrosszabb az egészben, hogy már két órája ezzel szabadítom meg magam szabadidőmtől, milyen ironikus, igaz? A tévé épségét megmentette az, hogy kopognak, pedig már kezdtem mérges lenni.
- Igen?
- Jöttek magához.
- Kik?
- Egy fiatal lány. Ericet keresi, és eléggé meg van rémülve.
- Engem? Lány?
- Süket?
- Oké, megyek, köszönöm – felkapom a pólóm, mert egyébként eléggé meleg van most itt, a kinyitott ablak ellenére. A férfi már elment, aki szólt, mellesleg mindig elrohan, sosem tudok vele beszélgetni. Lemegyek a pulthoz és nézelődök, de nem kell sokat. Szinte az egész csárda Szeplőt nézi, aki tényleg egészen ijedtnek tűnik. Azonnal elmosolyodom – mi a fenét keres itt ilyenkor? – és oda sietek hozzá.
- Szia Szeplő! Micsoda meglepetés! – kap két puszit, meg egy ölelést, ha igényli, viszont meg kell kérdeznem, hogy miért van itt. Nemhiszem, hogy takarodó után pont rám vágyott.
- Minek köszönhetem, hogy felkerestél? – nézek rá bátorító mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki szeretne ilyenkor látni. Van bennem némi félsz, hogy valaki „régi ismerős” lehet, és jött behajtani valamilyen tartozást, amire már lehet, hogy nem is emlékszem. Esetleg Camille – miért kedvelem én a franciákat, nem tudom -, aki váltig állította, hogy egyszer benyújtja a számlát. Azért remélem, hogy mégsem ő, hanem valaki más, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy ki kereshet. Astrid lehet még olyan mániákus, hogy ilyenkor felkeres, de nem hiszem, hogy lehívatna, ő inkább rám rúgná az ajtót, nem az a várakozós típus. Végül egyik tippem sem lesz igaz, helyette az általában mosolygós vörös hajú gólya örül meg nekem, nagyon. Én is örülök neki, de fura, hogy ilyen későn keres. Kölcsönös ölelés és örömködés, meg egy fejbiccentés, hogy ne hallgassanak ki minket. Arrébb is megyek, hogy kint legyünk a hallótávolságból és továbbra is kíváncsian várom, hogy miért pont engem keresett fel, hiszen biztos, hogy a suliban, meg a házában sokkal többen tudnának neki segíteni. Azért annyira nem vagyok tisztában a helyi dolgokkal, csak annyira, hogy a Roxfortban ilyenkor már takarodó volt.
- Óuh – a csodálkozás és a sajnálat hangja egyszerre tör föl a tokomból, még a szám is elhúzom. – Nos, igen, ez valószínű, és talán még kastélyfogságot is kapsz. Na, meg otthon sem biztos, hogy örülni fognak ennek a hírnek – paráztatom meg egy kicsit. Akármennyire is bírom a csajszit, kell, hogy legyen egy kis felelősségtudata. Na, de nem sokáig hagyom ám így szegényt, én nem ilyen vagyok.
- Két lehetőség van. Ma este lehetsz a vendégem, ami elég nagyképűen hangzik, mert magam is vendég vagyok, vagy visszamegyünk a suliba és valahogy majdcsak beengednek. Mindkettő büntetéssel végződhet, de mivel elég késő van, talán megértik, hogy nem mehettél vissza. Hát nem tudom. Mondjuk, lenne cserébe valami, amiben segíthetnél nekem, ha maradnál – igen, már amikor a lépcsőn lejőve megláttam eszembe jutott, hogy tudna segíteni a televízióval kapcsolatban. Mugli származás, nagyjából olyan lehet neki a működtetése, mint nekem a seprűn való közlekedés. – Van pár nagyobb pólóm, fürdőszoba, meg kanapé, még választhatnál is. Persze tudom, hogy nem ez a legjobb dolog a világon, hogy egy idegen fiúnál aludj, de jobbat nem tudok felajánlani. Vennék ki neked egy szobát, ha lenne rá pénzem, de nincs – vonok vállat. Itt nincs hitel és reggel sem lenne több pénzem, szóval ez az egy megoldás van. Vagy megpróbálunk valahogy visszajutni a kastélyba, de nem biztos, hogy jó, ha egy idegen fiú visszahoz éjjel egy lányt, akit majd jól piedesztálra állítanak a kimaradás miatt, ráadásul ugye máris indulhatnak a pletykák.
- Mit választasz Szeplő? – kutató tekintetem a szép kis vörös pofiját fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szóóval elaludt a padon. Ez vicces is lehetne, meg cuki sztori, de az ábrázatából nem ezt vonom le, hogy éppen nagyon szórakoztatná. megértem, neki még minden új. Ha ez két év múlva történne, akkor már csak biccentene a pultosnak egy „felmegyek Erichez” félmegjegyzéssel, és ennyi. Igen, a tapasztalat sokat számít, de neki még az is új, hogy léteznek durrfarkú szurcsókok, így érthető. Zseniális ötletem támad, hogy aludjon nálam, aminek a hátulütőibe annyira nem gondolok bele, mert én nem olyan vagyok, hogy bármi ilyet kihasználna. Inkább sajnálom szegényt, hogy ennyire megrémül, úgyhogy próbálok lovagias lenni, meg bátorítóan viselkedni. Ez vajon két különböző dolog?
- Ugyan már. Ha nem kapsz pályafutásod során büntetőmunkát, nem is vagy boszorkány – vigyorgok. – Szóval nem kell megijedni annyira, bár a szüleidet nem ismerem – vonok vállat, majd rögtön el is mondom neki a csábító lehetőséget, hogy nálam maradhat. Szerencsére él vele, aminek nagyon örülök, mert az igazat megvallva nem nagyon lett volna kedvem elbattyogni a Tanodáig meg vissza. Plusz ugye ott a tévé is, amiben segíthet, hát nem nagyszerű? Most tökre úgy hangzik, mintha kihasználnám… talán egy picit így is van, pedig inkább segíteni akarok, mint tévézni. Megkordul a gyomra Szeplőnek, én pedig tudom, hogy semmi nincs a szobámban, csak néhány zacskó csipsz, meg víz. Na, meg kávé, nagyjából ennyi.
- Egy szendvicstálat felhoznál? Sok sajttal, és írd a többihez – szólok a pultosnak, aki mogorván biccent és int a pálcájával. Egy kis cetli felröppen és egy láthatatlan kéz ráírja a rendelésem, majd elreppen a konyhában. Közben egy könyv is fellapozódik a pulton, és a nevem mellé beíródik 10 sarló tartozás… mintha a fogamat húznák, de nem akarom, hogy Anna miattam legyen megrövidítve. Közben elindulunk az emeleti részhez a szobám felé.
- Az lesz az – bökök a hármas számot viselő felé, és előre is libbenek, majd beengedem a lányt. Mivel nem éppen egy nagy fogadó, így nem egy nagy látvány várja Szeplőt sem: egyetlen szoba, egy fürdő és mellékhelyiség, egy konyhasarok, ami nagy részét egy hűtőféleség foglalja el, ami természetesen fel van rúnázva. A szobában egy ágyat és egy kisebb kanapét láthat, na meg asztalt, amit jelenleg elfoglal a tévé. Néhány polc és szekrény, egy kicsi íróasztal, néhol tintafoltokkal, és sok kviddicsplakát, na, meg egy kevés boszorkányos naptár. A mennyezeti ventilátort egy kis állatka forgatja, ahogy szalad körbe-körbe. Ennyi az össz varázslat nagyjából.
- Tudom, nem nagy, de legalább olcsó. Foglalj helyet, mindjárt jön a kaja. vagy szét is nézhetsz, ahogy tetszik. Ágyban, vagy a kanapén aludnál? – kérdezem, és máris elrongyolok a ruhásszekrényhez. Előhúzom a pálcámat és válogatni kezdek. Egy suhintás, egy ruha repül kifelé, és pottyan a földre. Egy fél perc alatt megtalálom a Falmouth Falcons pólót, meg egy egyszínű szürke strandnadrágot, szerintem ezek megfelelőek lesznek aludni és színben is passzolnak. Aztán a következő pálcasuhintással összerendeződnek a kidobált ruhák, és visszareppennek a helyükre, miközben összehajtogatják magukat.
- Remélem ezek jók lesznek – méregetem egy kicsit Szeplőt meg a pólót, és zsebre vágom a pálcámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az édesapák sosem egyszerű esetek. Az enyém sem volt az, már ameddig élt. Mivel korán elment így sok emlékem nem maradt róla, de arra emlékszem, hogy sokat üldögélt a foteljében és pipázott. Mindig imádtam nézni, ahogy a füstkígyó átváltozik alakzatokká, hogy engem szórakoztasson. Akkoriban nem tudtam, de biztos vagyok benne, hogy rásegített egy kicsit, és úgy tett, mintha nem venne észre. A másik emlék az pedig az, hogy nem emlékszem, hogy mosolygott volna, rengeteg teher nyomta a vállát. Amikor később rákérdeztem anyámnál, hogy mit dolgozott az öreg, mindig terelt és ködösített. „Egy vállalat elnökeként, tudod kisfiam, nagyon nehéz”. Ilyesmiket válaszolt, szóval sosem tudtam meg igazán, hogy mivel foglalkozott, mert senki sem árulta el. Nekem meg volt jobb dolgom fiatalkoromban, hogy ne ez után loholjak, hanem inkább sima tinédzser voltam. Na, mindegy is, de megértem őt, talán az ő apja meg nem szereti a kudarcokat. A léyneg, hogy marad és már a szobámnál is vagyunk, plusz jönnek majd a szendvicsek is, aminek az összetételébe beleszól Szeplő visszamenvén. Hát, lelke rajta, ha nyuszit szeret játszani.
- Oké, te tudod. Én szeretem a húst, meg a sajtot is, de ha neked nem ízlik, hát nem gond. Ezen nem veszünk össze – nem mintha máson összeveszhetnénk, de mindenkinek lehet más ízlése. Én furcsállom ugyan, de miért szólnék bele? Tény, hogy nincs sok hús rajta, tehát látszik, hogy ilyesmiket eszik, de láttam én már fordítottját is. Anyával, aki olyan, mint egy törékeny nádszál, hatalmas kajapartikat rendeztünk. Csak nekem utána vezekelnem kellett, miközben ő vígan éldegélt ugyanolyan vékonyan. Még az is lehet, hogy volt valami praktikája erre, vagy bájitala. Vállvonás. Úgy néz ki Anna kényelembe helyezte magát, és végre meglátta a tévét is. Na, most, hogy legyek jófiú is, meg , hogyan vegyem rá arra, hogy kapcsolja be nekem anélkül, hogy hátsó szándékot vélne felfedezni az itt alvásával kapcsolatban.
- Az ám. Ma vettem, le volt árazva. Mivel nincs sok pénzem – ami gondolom, látszik – és még sosem volt ilyenem. Meg talán rá is beszéltek – hümmögök egy sort. Sokszor szoktam bemenni oda, de nagyon ritka, hogy egy tenyérméretűnél nagyobb tárgynál elhozzak valamit, és azt sem gyakran.
- Ezek meg vannak rúnázva, így a mágia nem okoz zavart a működésükben. Nagyon kevesen tudják ezt a rúnázást megcsinálni, de van itt egy bolt, akiknek a tulajai ezzel foglalkoznak. Majd nézz be oda, Kins&Kens a nevük, talán még neked is lesz ott olyan empékhárom lejáró – büszke vagyok ám, hogy ilyeneket meg tudok jegyezni. Az a cucc mondjuk nekem nem tetszett, mert a fülbe kell dugni, hát akkor, hogy szellőzne? Vigyázni kell a mugli ketyerékkel, ahogy a tévével is. Ezért nem is nagyon mertem piszkálni eddig. Közben „felruházom” a leányzót is, hogy legyen miben aludnia, remélem, megteszi neki.
- Hááát, gőzöm sincs, hogy kell. Neked van? – pillantok rá nagyon csillogó szemekkel. Hú de jó lenne, ha tudná a használatát. – Nézhetnénk rajta izéket, nem? Filmeket, vagy miket – állok kérdően, mikor is bekopognak. Gyorsan elrongyolok – tehát lépek öt lépést – az ajtóig, majd szélesre tárom.
- A rendelésed, Eric – Héloise az, aki most is csupa mosollyal nyújtja át a tálat, amit kértünk. Nagyon dögös csajszi, úgyhogy kissé bepirulok, és átveszem a vacsoránkat.
- Köszi, drága – vigyorgok vissza, ő pedig int egyet és elmegy. Sóhajtok, majd elviszem Szeplőig a szendvicseinket és a sajtokat.
- Szóval, hogy is működik ez az izé? – pillantok rá, és leteszem a kajatálat a kanapéra. Jobb lenne úgy enni, hogy közben néznénk is valamit, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Örülök, hogy túljutottunk a lenti kocsma atmoszféráján és máris köszönthetem kedvenc szeplősömet az „otthonomban”. Mindent tőlem telhetőt megteszek azért, hogy fesztelenebb legyen, mint egy leajzott íj. Ruhát is kap, ételt is, na, meg egy tévét, amit neki kell majd szóra bírnia. Nem vagyok egy elveszett gyerek, de mivel a mugliismeret sosem volt a kedvenc tárgyaim között, így nagyjából, amit eddig tudtam a legfontosabbakon kívül, már nem is emlékeszem rá. Ez van, kimennek az ilyen feleslege információk a kobakból, ha nem használja őket az ember fia.
Tehát a kanapéba megegyeztünk, amit személy szerint annyira nem bánok, mert nem túl kényelmes. Nem, mintha az ágy egy luxuspihenőhely lenne, de jobb, mint a másik. Na, jó, mégiscsak ő a vendég.
- Az ágy kényelmesebb sokkal, de, ha ragaszkodsz a kanapéhoz, nem foglak visszatartani – ajánlom fel a magam módján még egyszer a választási lehetőséget. Majdnem elnevetem magam, amikor meglátom, hogy mennyire beindul a tévére, mert nagyjából én is ilyen fejet vághattam, amikor megláttam és megvettem Kins-éknél. Nem csoda, hiszen ez egy ilyen síkkéternyős tévé, ami elég menő állítólag. Adtak még hozzá valami energiaforrást is, amire azt mondták, hogy nemigen fog lemerülni, meg egy téglatestet sok kis műanyag kockával a felszínén, amiket ha benyomsz, majd elengedsz, visszamennek a helyükre. Egy órát elvoltam ezzel egyébként, nyomogattam őket, de mindig visszamentek, varázslatos! A másik oldala meg tök üres, szóval lehet, hogy csak fél árut kaptam, vagy van valami trükkje, hogy előhozza a többi cuccot belőle.
- Nektek egy aranybánya szerintem – természetesen a mugli vérre gondoltam, de egyáltalán nem negatív értelemben. – Az egyikük a pletykák szerint egy vámpír, a másikuk meg egy bolond-zseni határon táncoló figura. Mindketten egyébként kedvesek, és még senki sem tűnt el. Szóval a vámpírság szerintem csak ilyen közönségcsalogató trükk lehet. Mondjuk működik, mert először én is azért mentem be, hogy hátha meglátok valamit rajta – vonok vállat, de ma már tudom, hogy ez nem így van Ha vámpír is egyikük, nagyon jól rejtőzködik és vigyáz mindenre, ami vele kapcsolatos. De nem hiszem, hogy ez igaz lenne.
- Egyébként nem hobbi, nagyon nehéz tárgyakat rúnázni, mert mindhez egyedi kell. Szóval, ha valami új cucc kerül hozzájuk, előbb kísérletezgetniük kell, persze ők már rutinosak ebben – fejezem be, mikor megjön az étel. Gyorsan átveszem és visszamegyek Szeplőhöz, akinek egy rugóra jár az agya velem, helyes!
- Pont erre gondoltam én is, és… - már el is indulok a távirányítóért – ha már kiderül a neve – és az energiaforrásért. Az energiaforrás egy henger alakú cucc, amin egy be és kikapcsoló gomb van, meg két lyuk. Gondolom azzal is kell csinálni valamit, de ezt Szeplő majd vágja, tutira!
- Hát tessék, tiéd a pálya Szeplő – vigyorgok rá, majd lecsüccsenek a kanapéra, onnan nézem a műveletet. Elképzelésem sincs, hogy mi lesz, de nagyon izgulok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincs más hátra, mint előre, a hol alvás téma lerendezve. Nem tudom, hogy miért erősködik, de hát nem kötözhetem az ágyhoz, hogy jól aludjon. Kapok egy kedves fürkésző mosolyt+arcot, én pedig ugyanezt adományozom neki vissza. Mire jó a bizalom, nemde bár? Sokáig ugyan nem tart az egész, mert azonnal rárepül a tévére, aminek én nagyon örülök, tulajdonképpen már alig várom, hogy legyen valami vele, azon kívül, hogy szép alakja van és fekete színe.
- Okézsoké, majd lebaglyozzuk és összehozzuk – persze, elkísérem, hát hogyne. Még a végén megint eltévedne szegény megint, azt meg ki akarja? Ugyan bármennyiszer meglátogathatna, csak nem mindig vagyok itt bizonyos okok miatt, mint például tanulás, vagy bulizás miatt. Azok pedig fontosak, igaz? Igaz! A lényeg, hogy bírom a vöröskét, szóval evidens, hogy segítek neki mindenfélét beszerezni, na meg tartozok neki egy tévénézéssel. Neki is ugrik a dolognak, én pedig nagyon izgatottan, dobolva a lábammal figyelem, amiket csinál. Itt megnyom egy gombot, ott összedug valamit és már kész is szerinte. Hát ez eddig tényleg nem volt valami nehéz, ha tudja az ember, hogy mit kell csinálnia. A tévét megmutatja, hogy hol kell bekapcsolni és már indul is. Mindeközben pedig Szeplő dudorászik, hát eszem megfele, olyan aranyos. Látszik, hogy nem tud róla, mert olyan természetességgel csinálja, hogy nem tűnik fel neki, de a világért sem szakítanám meg a jókedvét. Az is lehet, hogy ő így tud koncentrálni.
- Szóval ott be kell nyomni – vigyorgok, mint egy idióta, de nagyon figyelek, tényleg! A lényeg viszont, hogy bejön a kép – azért tanultam valamit, nem semmi, mi?! -, de hát… mi a fene ez? Nagyon nem erre számítottam, hogy fekete, vagy fehér kis gombocskák zizegnek. Emiatt nem vennék tévét az biztos. Azonban amikor Szeplőre pillantok, látom, hogy neki sem tetszik, amit lát, szóval most még ez nem a vége, valamit még csinálni kell vele. Talán valami varázsszó, vagy ilyesmi kell az elindításához.
- Valami gond van? – próbálok agyalni, mert segíteni nem igazán tudok, de végül rájön a titok nyitjára, valamit kinyit, ilyen szúróeszköz lehet, de aztán kisebb napernyőszerűség lesz belőle, mire végez vele. Csak a napernyő a feje tetején áll, na mindegy, ő tudja, ő a szaki. Végül ki és bekapcsolja a tévét és működik.
- Azta, de király, Merlin szakállára! – komolyan tátva marad a szám és csak bámulom a kis oroszlánt aki született. Tök jó ez az egész. Felpattanok és meg akarom fogni, de a tévébe ütközik a kezem.
- Ja, ez most nem igazi? – kérdezem összezavarodva, majd visszasétálok és magamhoz veszem a tálat.
- Nagyon ügyes vagy! És köszi, köszi, köszi! Csüccs ide és együnk – vigyorgok, már nagyon várom, hogy mi következik. Időjárás jelentés. Nem semmi, miket tudnak ezek a muglik! Mutatnak képeket Európáról, meg Magyarországról is, és megmondják, hogy mi várható nagyjából. Ez igazi csoda, wow! Még kajálni is elfelejtek, csak bámulom a masinériát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Működik! Hú, ez a tévé nagyon durva, teljesen levesz a lábamról. Egy kicsit el is felejtkezek Szeplőről, pedig ő csinálta meg egyáltalán azt, hogy mutatja a kis állatkákat. nagyon menő, és nekem van tévém. Bizony, Ericnek a csórónak, ilyen király cucca van! Kedvem támad megsimogatni a kis oroszlánokat, de sajnos csalódnom kell. Az ujjaim a tévének ütköznek, és egyáltalán nem érzem a puha szőrüket a kis drágáknak. Csalódott sóhaj kúszik fel, majd tör ki belőlem. A fenébe már!
- Műhold? – kérdezek vissza azonnal. Meg sugározza is, akkor az nem veszélyes? Vagy olyan, mint a napsugár, és akkor melegít? Ahogy hozzáértem, enyhén meleg volt, de nem volt vészes. Látja Anna, hogy ez így kevés lesz és tovább magyaráz. nagyon erősen koncentrálva figyelem őt, de csak bonyolítja a dolgokat.
- Igen, nem is értem nagyon – de mondhattam volna, hogy egyáltalán nem értem, szóval mindegy. A lényeg, hogy olyan, mint az újságban egy kép. – Ez olyan, mint a varázslóújság, csak nincs benne szöveg, hanem képet mutat, meg hangot is közvetít, nem? Várj – magyarázok és kérdezek, de eszembe jut, hogy esetleg ilyesmit nem látott még a csajszi, szóval előkeresek egy szórólapot és a kezébe nyomom. Ott egy hirdetés van, egy új seprűt mutatnak be rajta, amivel repkednek a képen. Közben leülök mellé, és hasonlóan hozzá én is nekilátok a szendvicseknek. A távirányítót a kezébe veszi, és a kép villan egyet és máris mást mutat. Közben magyaráz teli szájjal, de akkor érthetetlenül nézek rá. Szerencsére észreveszi és még elnézést is kér.
- Ugyan, segáz – nyugtatom meg, figyelek magyarázatra. Tök király ez a cucc, már elkérném, de hagyom kapcsolgatni. Lehet, hogy egyszer adok rá egy napot és minden „csatornát” megnézek, amit csak lehet. A következő rész valami zenei dolog, ahol érthetetlenül énekelnek, még a gyűrűm sem tudja fordítani. Akkor ez egy opera lesz. Igen, a zenei műfajok hasonlóak a muglikéhoz, hiszen nem egyet varázsló, vagy boszorkány „talált fel”.
- Én nem vagyok oda annyira az operákért. Nem értem őket – vallom be, de majd úgyis elkapcsolunk, előbb utóbb, mert vége lesz. Meg éhesebb vagyok annál, hogy ilyeneken fennakadjak, viszont tetszik, ahogy több oldalról, meg közelről is mutatják a szereplőket.
- Vannak, persze. Majd nézz le csárdába, vagy más helyre, lesznek koncertek. Tanul itt valami híres énekes is, Arlen Loveguard, ő nagyon menő – fejezem be a gyors felvilágosítást és egy újabb szendvicsér nyúlok. Igazán élvezem az itteni ízeket, nem tudom, hogy hogyan tudják ilyen finomra csinálni. Mindegyikben szokott lenni valamilyen szósz, ami annyira feldobja és átváltoztatja az ízvilágot, hogy nem lehet betelni vele. Közben néhány sajttal megtoldom az egészet és kezdek jól lenni, már ami a hasamat illeti.
- Kérsz teát? – nézek a kis szeplős barátomra, majd választól függetlenül előhúzom a pálcát. Intek és a teafőző a víz alá vándorol, feltölti, majd rálebeg a tűzhelyre, ami egy kisebbfajta főzőkemence-szerűség. Begyújtom – szintén a kanapéról -, majd várok, hogy felforrjon.
- Jeges teát innál, vagy meleget? – ez a kérdés csak akkor hangzik el, ha igennel válaszolt a korábbi kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hiába figyelek, esélytelen vagyok megérteni pontosan, hogy miket mond oly lelkesen, mert ami neki alapvető tudás, nekem erősen hiányos. Ha szuper lennék mugliismeretből, biztosan megérteném, mert olyan jól magyaráz. Igen, Szeplő egy nagyon kedves lány, így mosolyogni tudok és bólogatni, pedig mindketten tudjuk, hogy nem értem majd meg a végén. Mindent összevetve, ha megtanulom a használatát már elégedett leszek.
- Igen, gondolom a mugliknak is van ilyesmi – sőt ebben biztos voltam, de ahogy haladnak az évek, az is lehet, hogy elhagyták. A múltkor hallgattam két mugliszületésűt a cukrászdában, és ők mondták, hogy valami récével írnak egymásnak. Na, a récé az biztos nem papírból van, vagy igen?  Szóval az újság már ki is mehetett a divatból. Kiderül, hogy tévedek.
- Érdekes lehet a mugli világ, egyszer megnézném – mondjuk, biztos vagyok benne, hogy valami komoly védelem kellene mellém, mert félek valéamit rosszul csinálnék, vagy elütne a villanyos. Az az izé, ami ilyen fémjárdán megy, felül, meg rá van kötve az áramra. Ilyeneket tudok, jó mi? Az opera nem jön be, így megkapom a távirányítót, amit egy kicsit meg is simítok, mert most már tudom, hogy hogy működik. Addig meg valami magától menő szekér megy, erről tudom, hogy autó, és ezzel utaznak a muglik. Nem olyan gyors, mint a hoppanálás, de mivel nekik nincs varázserejük, jobb híján marad ez.
- Ezzel az autóval milyen gyorsan lehet eljutni mondjuk… Budapestre? – olyan várost kerestem először, amit biztos ő is ismer. Mert Pestseholse, vagy Budanekeresd szerintem nincs rajta a térképén.
- Na, nézzük csak – megnyomom ugyanazt a gombot, és valami rajzolt film ugrik be egy rövid váltás után. Ilyen varázslós rajzolt izé, az egyik figura – aki nagyon fiatalnak látszik – láthatóan elemi mágiát használ, mert egy tűzgolyó repül ki a kezéből.
- Aztaaaa – esik le az állam, és ha már itt vagyok megnyomok egy másik gombot. Elkezd hangosodni, de tényleg hangosabb a zene, a beszéd, meg minden. Azt nem veszem észre csak, hogy folyamatosan nyomom és egyre hangosabb.
- Hoppá – már üvölt a tévé, gyorsan Szeplő kezébe nyomom az irányítót. – Csinálj valamit, mer' mindjárt felrobban! – kiabálom és csak kerek szemekkel nézem a tévét. A füleimre teszem a kezemet, így enyhül a hangzavar.
- Addig megcsinálom a teát – és ahelyett, hogy a pálcával szórakoznék, felállok és magam készítem el. Oké, a tüzet már pálcával gyújtom, meg önteni is abból fogok. Amint felforr a víz, belehelyezem a teafüvet egy kisebb edényből, egy pár percig elvagyok így, miközben kevergeti magát a kész tea. Egy pálcamozdulat után kiugranak belőle az elhasznált teafüvek és szép sorjában beugrálnak a kukába. Az enyémet egy glaciussal lehűtöm jó hidegre, miután a bögrékbe öntődtek, a Szeplőét pedig melegen tálalom. Végül odalebegtetem neki egy tálcán az övét, magamnak pedig a magamét.
- Amúgy mi ez a rajzolt film? Nem is hallottam még ilyenről – érdeklődök, és egy hatalmasat harapok a szendvicsből. Ez gyorsan el fog fogyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Öhö – nézek rá kissé szkeptikusan. Az interneten megvan minden. Fura ez a mugli lét, viszont már nagyon érdekel az is, hogy mi a fészkes cimbókmoha az az internet.
- Úgy, hogy különleges fűszer van benne, amit nem szoktak elárulni. Jobb, ha hozzászoksz, hogy  a varázsvilág… nos varázslatos – vonok vállat vigyorogva, de itt kérem szépen a tévé sokkal érdekesebb, mint a fura fűszerek. De amúgy azt is el tudom képzelni, hogy olyan saláta van benne, amit a megevője legjobban szeret, valami olyasmi bűbáj. De az ilyenek nagyon drágák lennének, meg nem is nagyon tanítják sehol, ez pedig Bogolyfalva szóval nemigen lehet más ez, mint valami fűszer.
- Itt is vannak szabályok a repüléssel kapcsolatban – értelmezem a szavait. Még ha mindent nem is értek pontosan, azért felfogom, hogy a mugli közlekedés sem olyan egyszerű, mint, ahogy mi gondoljuk. Persze az a sok autó valahogy el kell férjen a városokban, kell valami szabályozás. Igen a szabályozás nem csak oda kell, hanem a tévének is, és amikor benézem a gombot, amivel hangosodik, egyből baj lesz. Gyorsan át is adom a terepet a MKI-mnak, azaz a mugli ketyerék instruktoromnak, aki megmenti a helyzetet.
- Köszi, örök hála! Túléljük – mondom csendesen, de azért kínos mosollyal az arcomon. Hiába na, még ma láttam először működni, és tökre érdekes ez az egész, még én is hibázhatok, nem? Közben megcsinálom a teáját és átadom neki, a tévében pedig éppen egy rajzfilm megy.
- Ahha, az tök vicces lehet – elképzelem, ahogy megrajzolják az alakokat, meg a mozgásukat, aztán valahogy beleteszik a tévébe, vagy műholdba, ami a tévébe… á, mindegy. Szóval a végén az lesz belőle, amit látunk. Kaja és tea, élvezetes társasággal fűszerezve. Soha nem gondoltam volna, hogy majd pont egy gólya fog engem kiokosítani ezekből a dolgokból. Annyira nem bánom, hogy ő nem egy fellengzős Rellonos, hanem egy kedves Navinés. Így azért sokkal jobb nekem, meg neki is, hiszen aludhat itt, még ha holnap nagy dorgálásra is számíthat. De addig sem emlegetem neki, mert Szeplő hátha kikapcsol, és nem gondol erre az egészre.
- Ez divat kérdése? – hümmögök csak úgy két falat között, nem szánom annyira igazinak a kérdést. – Az a számítógép, az sok mindent kiszámol? Veszélyes? – érdeklődöm, miközben tömöm a majmot keményen.
- Mióta ide költöztem. A tanév eleje óta, úgy hiszem. Ez – mutatok a körbe a szegényes lakhelyen - egész olcsó és elég is nekem egyelőre. De neked jó, mert van hol aludnod, és mindig csinálnak nektek sok finomságot a manók. Igen, kínomban a Bagolykő történetét olvasgattam – nevetek, majd megnyomom a nagy piros gombot, ami azt eredményezi, hogy a tévé elsötétül. Aggodalmas arccal fordulok Szeplő felé.
- Most elrontottam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Belegondolva nagyon izgalmas lehet felfedezni az új világot egy mugliszületésűnek. Mindenhol varázslatok röpködnek, furcsa lények sertepertélnek, fura ruhákban járnak az emberek – legalábbis számukra -, új ételek vannak, amik máshogy készülnek, mint náluk. Én is próbáltam már ki mugli ételt és volt, ami nagyon ízlett, de biztosan nem tudnám elkészíteni, mert túl sok gép kell hozzá, és a recept sem egyértelmű nekem. Lehet, hogy később megkérem Annát, hogy segítsen egy ilyenben, ami nem túl nehéz, például valamilyen sütemény. Az biztosan nem annyira bonyolult, mint mondjuk egy leves. Imádom a levest!
- Főleg, ha van benne hús – kacsintok rá pajkosan. Tudom, nem eszik húst, de ezt most nem tudtam kihagyni. Az viszont már meglep, hogy nincs repüléstan órája, nagyon furcsa, ami még az ábrázatomra is kiül.
- Az nem kötelező? Milyen fura szokások vannak itt – vonok mégis vállat. A Roxfortban nem lehet kihagyni a Repüléstant, hiszen nagyon fontos, hogy mindenki legalább alapszinten megtanulja kezelni a seprűket. Úgy látszik, ez Magyarországon máshogy van, de itt sok minden máshogy van. Sokkal fontosabb viszont ennél, hogy van egy mugli tévém, működik és izgalmas dolgok vannak benne. Biztosan sokat fogok előtte ülni és hasznosíthatom majd a szegényes tudásom a varázstalanokról. Például a rajzfilmek nagyon mókásak, és már kezdem érteni, hogy hogyan készülnek… nagyjából. Szeplőnek elfogy a szendvicse, így biztosan nem arra fogok ébredni, hogy korog a gyomra, hihi.
- A varázslás is sok mindent elvégez helyettünk, akkor az butít? Apropó, mikorra kell beérned? – ha meg tudja mondani, akkor intek az órára, ahol a felkelés időpontjában megjelenik Szeplő arcocskája, aki éppen dörzsöli a szemét. Kis cuki lett a varázslat, de ez inkább az óra érdeme, mint az enyém. Bíboranna nagyon kis drága, mindent megmutat, hogy sikeresen kezeljen a tévémet. Azért valószínűleg fogom még kérni a segítségét, de most próbálok mindent megjegyezni.
- Remélem nem mindig lesz nekem ez ilyen bonyolult – sóhajtok, majd most már én is megdörzsölöm a szemeimet. Úgy látszik, ma már én sem fogok tanulni, nem, mintha a tévé miatt tudnék. De nem akarom, hogy a vendégem keveset aludjon, lesz neki elég baja.
- Persze, menjünk. A fürdőben át tudsz öltözni. És persze használhatod is – mosolygok felé és hagyom elmenni. Közben én is előkészülök az alváshoz, összepakolok és Szeplő után én is lefürdök. Aztán, ha már felöltöztem, meg fogat is mostam, utoljára meglátogatom őt. Egy nadrág van rajtam, most nem lenne illő meztelenül aludni, ahogy szeretek.
- Jó éjt Szeplő, örülök, hogy kimaradtál. Azért drukkolok – adok neki egy homlokpuszit és bevetem magam az ágyamba és percek múlva elnyom az álom. Igen, nem ártana máskor is korábban eltenni magam másnapra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kávé, kávé, kávékávékávéééé! A zombikorszak elkezdődött, újra le kell adni valami igen érdekeset, ami nagyon unalmas. Ráadásul tegnap éjjel vettem észre, és mielőtt elolvastam volna a címét, szép el is aludtam a tv előtt az anyaggal a kezemben. Reggel meg kinek lett volna kedve elolvasni, először ki kellett kapcsolni a készüléket - pro vagyok a szakszavakból, nem igaz? -, majd egy jó zuhanyt venni és utána jöhet a kávé. De nem volt! Katasztrófa! Felöltöztem pár pillanat - szóval kábé egy óra - alatt, és vánszorogtam az én kedvenc kis helyemre, a Pillangó csodás bejárata felé. Előttem épp egy keleties vonású lány lépett vett, aki mielőtt a sorba állt volna, levette a gyűrűjét. ~ Hmm, ez érdekes. Talán pasit akar felcsípni, vagy miért teszi el? ~ Végre valami ami elvonta a figyelmemet attól, hogy elaludjak állva. A sor nem éppen gyorsan haladt, a lány pedig finoman feltartotta azt. Már éppen szóltam volna, hogy segítek, amikor kiállt onnan.
- Gyere vissza, vagy koffeinhalsz! - szólítottam meg álmos mosollyal. - Talán segíteni is tudok, ha szeretnéd, mert minden nap itt vagyok. Nagyjából... - még magam elé is mutatok a megüresedett helyre. - Veszel valamit, amit ajánlok, aztán jól kibeszélhetjük a többit, ha van kedved. És, Eric vagyok és ha sok, nyugodtan küldj el a fenébe - most már Ericesen vigyorogtam, és vártam, hogy mit fog lépni. Be a sorba, vagy le, mert igencsak nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amikor megszólítottam a lányt, azt hittem, hogy majd jól elküld melegebb éghajlatra, de mégsem ezt történt. Jó, nem olyan ritka eset itt, hogyha megszólítok valakit, akkor az nem küld el, de ő mégiscsak külföldinek látszott, tehát akármilyen keleti nációból is érkezhetett, ami nem szereti az ilyen direkt megszólítást. Kicsit fura volt, ahogy egy pillanatra úgy tűnt, hogy nem érti, amit beszélek. Ekkor elővette a gyűrűt, amit korábban eltett és az ujjára húzta. Ha itt lett volna Kamilla, biztos elkérem a terelőütőjét, hogy szétverjem a fejem vele.Kamilla terelő egyáltalán? Mindegy. Szóval a gyűrű, a standard iskolai fordítógyűrű volt, így inkább csendben maradtam egy pillanatra, majd jó szokásom szerint átléptem a probléma felett. Így sok mindent meg tudok oldani általában, csak nem mindig célravezető.
- Persze, így lesz, amint tegeződünk - a fordítógyűrű ilyet is meg tud különböztetni, legalábbis az enyém biztosan. Ez például egy elég fura izé itt Magyarországon, de tetszik, mert lehet tisztelettel vagy közvetlenül beszélni valakihez.
- Haru? De furcsa név. Honnan jöttél, ha szabad kérdeznem ilyet? - viszont nem vagyok sok, szóval egy jó pont a lánynak. Kettő, mert csinos, három, mert kérdez és nem utasítja el az ajánlatom.
- Nem, dehogy vagy. Igen, itt lakom a Csárdában... szóval mondjuk úgy, hogy albérletben - a pénzről most ne essen szó, mert továbbra sincs. Közben elérkezünk a kedves eladólányhoz, én pedig választok neki egy krémesebb kávét, ami nem annyira keserű, a perui lasse-t. Magamnak a szokásos erős feketét, a lány pedig választ valamilyent nekem. Mindig meglep valami újdonsággal.
- És mi szél hozott erre? Az előbb láttam, hogy leveszed a gyűrűt és azt hittem, hogy férjnél vagy, vagy ilyesmi - ami nem zárja ki, hogy nincs, de a kínvigyor az arcomon azt mutatja, hogy mennyire benyeltem a félreértést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez a lány milyen kis rendes.
- Szuper – örülök neki, hogy nem kell magázódni, az olyan távolságtartó és hivatalos. A tanárokkal szoktunk úgy beszélni, semmiképpen sem csinos lányokkal, vagy csinos tanárnőkkel, ugye. Az is lehet, hogy valami új tanárnő Haru, hiszen nem régen kezdődött a tanév a Bagolykőben. Egyelőre nem sikerült az átjelentkezés, mondván túlképzett vagyok és semmi hasznom nem lenne belőle. Pedig lenne, mert vannak ott csinos mestertanoncok, nekem pedig kevés barátom van még, talán kettő, akit annak hívhatok. Nem, Erik semmiképpen sem, cöh.
- Nagasaki? Az nem az, ahol a muglik ott izétek, azzal a micsodával? – szóval ledobták az atomot, de ez még ilyen formában nem jut eszembe, csak a képek ugrottak be, amiket Szeplő mutatott. – Robbantottak olyan nagy hogyhívjákkal. Gombát csináltak az égre – vonok végül vállat, azt hiszem ennyi elég is ebből. Az akkori varázsnép nem tudom, hogyan menekülhetett el, de talán ő majd ad erre is egy megfejtést. Az biztos, hogy annak lehet örülni, hogy az ő felmenői túlélték, mert túl szép.
- Én, dehogy! Angliában, csak a gyűrű miatt tudok beszélni a helyiekkel. Már egy éve itt vagyok, de a magyar nyelv az nem az én fejembe való. Talán, majd évek múlva – újabb vállvonás, a nyelvérzékem hihetetlenül sekély, úgyhogy marha nagy szerencsém van, hogy egy világnyelvet beszélek, plusz az, hogy varázsló vagyok. Ha mugli lennék, a szűk kis világomba lennék bezárkózva, így meg lehetek világfi, vagy mi a fene. Közben kikérjük a kávékat is, hogy mindkettőnknek jó legyen, főleg nekem. Kicsit önző, tudom, de ő láthatóan jó formában van hozzám képest. Elcsodálkozom, hogy mindkettőnk kávéját kifizeti, ami egyben elég szégyenletes, de jó érzés is, hiszen eléggé szűkösen vagyok továbbra is az érmékből. Gyorsan, hogy ne égjek, még jobban elmondom a gyűrűről hitt dolgot, de nem nevet ki, ez egészen édes tőle!
- Még nem? – ó, a fenébe, hiszen gondolhattam volna, mikor is folytatja, ami meghaladja a kávé nélküli felfogóképességemet. Nesze neked megfigyelőtanonc, szép volt.
- Na, várj. Leülnénk ezt megbeszélni oda – mutatok egy üres, két személyes asztalra. Ha jön, ha nem, én levetem magam oda és iszom egy korty kávét. Eric 2.0, az udvariasság nem mintapéldánya. Amíg nincs kávé, használhatatlan vagyok. Ha itt marad velem, akkor folytatom, ha faképnél hagy, akkor csak iszogatok.
- Először is, mi az, hogy nem a férjedért jöttél ide. Vagyis a leendőért. Aztán meg hű, mi az, hogy a saját seprűmárkád van ilyen fiatalon, te jó ég! Őszintén a japán márkákról fogalmam sincs, de ez azért gondolom nem meglepő tőlem – mégis csak a Britt világ szülője vagyok, ahol a világ legjobb bajnoksága folyik, márpedig ha ott nemigen használnak japán seprűket, akkor nem is érdekesek. Legalábbis eddig a szép mandulaszempárig biztosan nem érdekeltek.