![](http://kepfeltoltes.hu/161103/marcell_www.kepfeltoltes.hu_.png)
Hétvége, ebédidő. Anyáék nincsenek otthon, az pedig még túl kényelmetlen a számomra, hogy visszamenjek kajálni a kastélyba. Elvégre éveken keresztül a falu jelentette a világ közepét, révén hogy az előkészítőbe jártam. De azon túl is rengetegszer ettünk valamelyik étteremben a családommal. Most is valami nosztalgikus érzés fog el, amikor felkeresem a gyorséttermet. A tömegnek persze nem örülök. Ahhoz általában gyorsan elfogy a türelmem. Jelenleg azonban olyan éhes vagyok, hogy muszáj türtőztetnem magam. A kedvenc ételeimen jár az eszem, így mondhatni teljesen kizárom a külvilágot. Nyűgösen ugyan, de beállok a sorba és várom hogy rendelhessek. Ki is választok magamnak egy nagyobb szelet rántott húst, köretnek pedig krumplit. Akarom mondani hasábburgonyát. Üdítőnek a kólát rendelem, hála az égnek nem rakták tele jéggel, mert novemberben már nincs olyan meleg. Amint fizetek - és ezzel együtt búcsút mondok a heti zsebpénz jelentős részének - a szabad helyeket kezdem el keresni. Ilyenkor nagyon nehéz találni, mondanom se kell. Hiába néztem ki várakozás közben egy tuti helyet, szinte biztos voltam benne, hogy az előttem lévő be fogja foglalni. És így is lett. Bakker. Még szerencse, hogy nem olyan régen ült le az asztalhoz, mert így még gyorsan odamehetek hozzá. Megfogom a tálcámat és a sorban hárommal előttem álló fiúhoz megyek. Ahhoz a vörös hajúhoz, mert a sorból ő volt a legszimpatikusabb. Megköszörülöm a torkomat és udvariasan megszólítom, remélve, hogy nem vár senkire. Amikor így hajtanak el, az olyan ciki tud lenni.
- Szia, leülhetek ide? - azt hiszem nem kell magyarázkodnom, a helyek csak fogynak és fogynak. Közben óvatosan egyensúlyozom, hogy még véletlenül se borítsam fel a tálcát vagy lötyögtessem ki az italt.
Amennyiben megengedte, úgy helyet foglalok a vele szemben elhelyezkedő széken és el is kényelmesedem. Közben nem bírom ki, hogy ne egyek néhány falatot a krumplimból.
- Szia, leülhetek ide? - azt hiszem nem kell magyarázkodnom, a helyek csak fogynak és fogynak. Közben óvatosan egyensúlyozom, hogy még véletlenül se borítsam fel a tálcát vagy lötyögtessem ki az italt.
Amennyiben megengedte, úgy helyet foglalok a vele szemben elhelyezkedő széken és el is kényelmesedem. Közben nem bírom ki, hogy ne egyek néhány falatot a krumplimból.