Lizzi és Nyestuc

Ruci

Remek idő volt, s Nati már alig várta, hogy végre kimozdulhasson. Igen, ez egy olyan alkalom volt, amit ő Dzsumbulinak hívott, tekintve, hogy a kis szoba, a Dzsumbulylak lakói gyűltek össze a cukrászdában egy kis csajos, csevegős délelőtt-délutánra.
Maszatot ő is otthon hagyta a kis lakrészében, házőrzőnek, hadd pihenjen, mert még kora reggel volt vele sétálni a suli parkjában. Egy ilyen méretes ebnek amúgy is jó sok testmozgás szükséges, hát még az energiatúltengésben szenvedő gazdájának, aki eddig csak a vizsgaidőszak, plusz házon belüli történések miatt nem kezdett még rendbontásba. Valamiért mintha tudták volna, hogy a Csermey-gyerekekre oda kell figyelni…
A kviddics úgy festett, jó megoldás volt a fölös energiái levezetésére, bár jelenleg is lekötötték események. Például Adri szobatársuk kiballagása, és az új jövetele.
- Szia! – integetett az említett Alíz felé, majd visszafordult Nyestéhez. – Te mit rendelsz? Voltál már itt? Jó a kínálat?
Tanácstalan volt ilyen téren, mert eddig nem sok alkalma volt kimozdulni a kastélyon kívülre, hála a vizsgaidőszaknak.
Mivel eddig fogalma sem volt, hogy mit rendeljen, úgy döntött végül, hogy inkább kér egy étlapot, és egy üveg ásványvizet, biztos, ami biztos alapon.
Intett egyet még Alíznak ,hogy megvárja, amíg Nyeste rendel, ne egyedül kelljen szobatársának lavírozni az asztalukhoz.

Nikolai

Egyetlen cél vezérelte a csárdába ezt a lányt, ráadásul egy tőle kissé szokatlan cél. Ezt a célt úgy hívták, Nikolai Weißling. Maga sem igazán ismerte még a saját érzéseit, de valamiért kötődni kezdett újabban a harmadéves rellonoshoz. Még a buliban látta őt meg, igen, ő is ott volt, és azóta valahogy egyre többet gondolt rá. Ha jól tudta, a Mátra Máguscsárdában  volt munkahelye, így gondolt egyet, és lement a faluba, hátha ott hamarabb találkozhat vele, mint a kastélyban.
A srác tudott a létezéséről, és ő is Nikóéról. Sőt, még azt is tudta róla, hogy Emma a húga, és nagyon fontos neki. A viharba hát, hogy ne lenne fontos a testvére egy ember számára? És itt most eltekintett attól a mellékes részlettől, hogy negatív, vagy pozitív értelemben fontos- az a testvér, akit többé vagy kevésbé ugyanazok az emberek raktak össze. Az ő szülei hármat is gyártottak, mielőtt még Nati megszületett volna. Mit ad isten, egyikük, a legidősebb épp egy istencsapta rellonos lett, és mestertanonccá vált.
Dávid híres/hírhedt lett, ami azt illeti, és háztársai körében is szerzett magának nem kevés ellenséget az idétlen húzásaival, azon csodálkozott eddig a legkisebb Csermey, hogy dinka bátyja még párbajba/verekedésbe nem keveredett még egyetlen hímegyeddel sem. Vagy ha még nem is, majd a közeljövőben biztos fog… remélte, hogy Niko nem a lüke testvérei után alkot majd róla véleményt.
- Lássuk csak, mit is rendeljek… - az étlapot böngészte nagy szorgalommal, de fogalma sem volt, melyik lehet al egjobb fogás ezen a helyen, itt még nem járt, csak a Czukorvarázs Cukrászdában, úgyhogy volt mit bőséggel bepótolnia, ami a bogolyfalvi látnivalókat illeti.
Most viszont a gondolatai minduntalan a sárkányfiúra terelődnek, akárhogy is próbált az étlapra koncentrálni, így a pincért is első körben elutasította, hogy még gondolkodik.
Remélte, hogy felbukkan itt a fiú, ha már ez a munkahelye.
Ahogy körbepillantott, elismerően vizslatta a környezetét. Impozáns, nyugodt kis hely, egyszerű, nem túl puccos, de mégis hangulatos kis csárda, vidáman beszélgető emberekkel. Itt valahogy megnyugszik a boszorka, ha előtte ideges volt.
Legalábbis őt megnyugtatta, hogy idejött, kicsit több reménye maradt arra, hogy egyszer Niko észreveszi Nati kitüntető figyelmét.

Niko <3


Nati kis híján lefordult a székről izgalmában. A nem is olyan kicsi másodéves mellett nem más állt, mint aki miatt képes volt kiosonni mindenféle engedély és egyéb izé nélkül a faluba, és ha rajtakapják a lógáson, ezért akár meg is kaphatná a magáét, habár itt felügyelet alatt van, mondjuk leszámítva, hogy épp egy rellonos társa az az illető, így is elég nagy a rizikófaktor.
- Egy pohár frissítő baracklét elfogadnék, de étel terén nem tudom, mit rendeljek. Szívesen meghallgatom az ajánlatod, Nikolai – talán kissé korai volt elsütni, hogy tulajdonképp ismeri, nem is kicsit hallott ő már kiszemeltjéről. Na jó, ezt még nem pufogtatja el, különben hova lenne a romantika, ha már rögtön az elején bevallaná, hogy bizony nagyon is tetszik neki a sárkánylegény.
S mivel mindent a szemnek, semmit az egyéb dolgoknak, picit, de csak picit megengedte magának, hogy gyönyörködjön a rellonos észbontó külsejében. Magában nyugtázta, hogy bizony jó ízlése van, akármit is mondjanak erről a témáról az ő lökött bátyjai, különösen Dávid, aki maga is rellonos volt, csak előző tanévben végzett is.
Viszont így több szabadsága nyílt a kisasszonynak, s bátrabban mert az ellenkező nem felé nyitni, bár nem mintha amúgy olyan félénk lett volna, csupán az első év újdonságai hozták ezt ki a csibész lurkóból.

Lizzi és Nyestuc

Fenomenálisan jó ötlet volt ezt a kis szobabulit megvalósítani, egyedül Mary hiányzott a csapatból, de talán Nyeste számára jobb is volt, hogy végre egy kicsit kortársaival lehet, és nem tőle sokkal idősebbekkel. Úgy fest, a krémes igen népszerű ebben az üzletben, végül is megmaradt egy málnás tortaszeletnél. Nem arról volt szó, hogy nem szereti a krémest, ó, nagyon is ínyére lett volna, de azok, akik közelről ismerték, tudhatták, hogy mennyire kísérletezős típus, néha még olyasmibe is belevágott, amibe nem mindig kellene. A bajkeverést tekintette fő céljának, hogy feldobja végre ezt az unalmas monotonitást, amit a vizsgaidőszak okozott.
- Helló, Lizzi. Bemutatom Nyestét, Nyeste, ő itt Alíz, az új szobatársunk – mutatta be a két lányt egymásnak, elvégre mégis csak úgy illő, hogy a közös ismerős mutassa be egymásnak a boszikat. Azért megérte felvenni az illemtan órát, legalább Ennyi udvariasság ragadt a szeleburdi, időnként enyhén szólva is lökött lányra, akinek az ötletei néha nagyobb katasztrófát hagytak maguk után, mint hasznot.
- Csajok, ismerkedjetek, én addig „kipróbálom a pudingot”, elvégre a puding próbája a evés – viccelődött a vöröske, majd nekilátott, hogy megkóstolja a rendelt édességet.

Alíz és Nyeste


A lányok sikeresen nekivágtak az ismerkedésnek a rendelések után az összeszokós ismerkedésnek. Nyeste szótlansága nem zavarta Natit, sőt, örült, hogy volt valaki, aki visszafogta néha a kissé hiperaktív csajszit. Mellette nem kellett úgy pörögnie, a csendes természete Natira is átvándorolt néhanapján, és kevésbé tört rá a randalírozhatnék. – Ez a málnatorta-szelet valami mennyei, lányok.
Adott hangot véleményének a sütiről, és gondolt rá,  hogy felvesse: legyen ez a Dzsumbulylak lakóninak a törzshelye, szabad, tanulásmentes hétvégék esetére, amikor a fiúk sincsenek a képben.
- Hé, hé! Ne így próbáld, van egyszerűbb módszer is! – kicsit kockáztatott talán, de egy ilyen varázslók lakta faluban csak nem lehetett akkora baj belőle. Egy egyszerű tisztítóbűbájt hajtott végre, hogy eltüntesse a kiömlött narancslevet. – Nyugi, semmi gáz, ez bárkivel megtörténhet. Szerencsére nem áfonyalekvár volt a tettes.
Azt ugyanis piszkosul nehéz kiszedni egy anyagból, ha már egyszer belekerült, és nem véletlenül tudta ezeket ilyen jól. Az anyja alaposan kitanította az ilyen egyszerű, de praktikus háztartási bűbájokra. Bár az iskolai anyag menne neki néha olyan jól, pláne elméletben.
- Csak nyugi – igyekezett helyreállítani a kialakult kisebb káoszt, mielőtt Alíz felhergelné magát egy apróságon. – Na, most már minden oké.

Niko

Kész. Előbb-utóbb a rellonos fiúk lesznek a halála… A leányzónak ezúttal esélye sem volt rőt haja mögé rejteni az azzal lassan megegyező színű pofikáját, tetejébe a fiú még rá is rak néhány púpozott lapáttal. És csak egy évfolyammal felette járt, szóval annyira nem vészes a dolog. Három év különbség… mi az?
- Tökéletes – lehet, hogy a baracklé a kedvence, de ha ő mondja, biztos jó lehet. Az az összevont szemöldökpár pedig még egy szégyellős mosolyt is kicsalt az egyébként rosszcsont kamaszlány arcára, pozitív értelemben. Általában ha ártatlan arcot vágott, annak sose lett jó vége, ismerve az ő enyhén hiperaktív természetét, és energiatúltengését, amit többnyire olyan tevékenységekkel szokott levezetni, amiket nagyon nem kéne. Erősen nem kéne.
- Vegetáriánus vagyok – egyáltalán nem fogyasztott húsételt, csakis kizárólag növényi alapút fogyasztott, nagy-néha csirkét. – Nagy néha csirkét is szoktam enni, azt legalább el tudom készíteni.
Na igen, Nati tudott ugyan valamicskét tevékenykedni a konyhában, ámbátor a húsokkal elég rendesen meggyűlt a baja, úgyhogy maradt a vegetáriánus módnál, azzal nem kell annyit vacakolni. Éljen a lustaság… - Mi... mióta dolgozol itt?
Érdeklődjünk, ha valamit el akarunk érni, ugyebár... na, ezt is gyakorolnia kellett volna a kisasszonynak, habár egyébként közvetlen és beszédes típus, de amióta azok a kis pillangócskák megszállták és elfoglalták a gyomrát képletesen értve, azóta ennek az egyednek a közelében mintha kicsit visszafogottabb lenne, talán fel akar nőni hozzá, hogy ne tartsa egy felelőtlen, meggondolatlan és életveszélyes kölyöknek? Ki tudja, még ez is meglehet...

Vali

Vannak napok, amikor az ember lányának semmi kedve nem fűlik a tanuláshoz, és olyannyira unatkozik, hogy a végén már felkelni sem akaródzik az ágyából. Maszat viszont annál élénkebb lett, minél közelebb érezte a hétvégéket magához, és nagy hévvel noszogatta gazdáját, hogy sétálni kéne. Mert Maszatnak nem lehetett nemet mondani, Natália így kénytelen volt feltápászkodni, és lakat alá zárni a lustálkodó-szörnyet magában, felöltözni – bár először öltözött fel, és cirádás szitkozódások közepette vonult el, ezúttal rendesen tartva a zuhany-öltözés sorrendet. Lenge, nyári, kutyasétálós szettet választott: barna short, bézs toppal, és saruszandállal, de olyan választásban, hogy egy sivatagos romantikus kincsvadász-filmben simán elment volna női szereplőnek.
Már amennyire a vörösök illenek a sivatagba – legfeljebb sivatagi rókának mehetne el, de ahhoz meg nem eléggé lapát a füle.
Mivel a főétkezést lekéste, és úgyis a faluba mentek sétálni, gondolta, benéz a falatozóba, ami előtt kis híján elment. Hát igen, a hőség annyira nem állt barátságban vele, hogy még a táplálkozás szükségességét is képes elfeledtetni vele, az pedig baj. Szóval segítve magán Mázlijára ide a mostanra nagyjából rendesen viselkedő kutyusát is vihette, szerencsére már nem akart senkit felborítani kaja láttán, nyugiban ült gazdája mellett. Magának rántott sajtot rendelt rizskörettel.
- Szia, bocs, leülhetek? – érdeklődte udvariasan, amint odaértek a kiszemelt asztalhoz.