kabát alatt
Magassarkú csizmám hangos kopogása töri meg az esti csendet, fekete kabátom összehúzom magam előtt, ahogy a falu felé tipegek. Kifújok az arcomból egy kósza, vörös tincset és gyorsítok lépteimen, hogy minél előbb a kivilágított és biztonságos faluba érjek. Sikerült úgy kiszöknöm a kastélyból, hogy senki sem figyelt fel rám, nem lenne jó, ha itt az utolsó pár méteren kapna el valaki és küldene vissza a hálókörletembe. Továbbsétálok tehát az úton, minél előbb szeretnék már túl lenni ezen a sötét szakaszon. Ahogy meglátom a falu homályos fényeit, fellélegzek kicsit, mert tudom, hogy már nincs sok hátra.
Hátrapillantva lassítok, majd megigazítom göndör hajam és a fő utcáról elfordulok a csárda irányába. Sokkal kényelmesebben érzem magam az utcán, ahol már vannak lámpák és nem kell attól tartanom, hogy valamelyik pillanatban majd berántanak az egyik bokorba. Mondjuk a falu sem jobb abból a szempontból, hogy itt meg sikátorokból érkezik a veszély, de azért egy fokkal mégis csak jobb, ugyebár. Oldalra pillantok, majd lehajtom a fejem, hagyom, hogy vörös hajam az arcomba hulljon és így a szemből érkező ne lássa meg azt. Gyorsan kerülöm ki, majd a csárdához érve még megtorpanok egy pillanatra, hogy lesimítsam a kabátom. Fontos a kinézet, na. Vállammal aztán belököm a ajtót, és ahogy átlépem a küszöböt, rögtön megcsap a kellemes meleg, ami odabent van. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd hagyom, hogy becsapódjon mögöttem az ajtó. A bent ülők pillantásaival nem is törődve indulok el a pult felé, tekintetemmel máris azt a bizonyos személyt keresve, aki miatt ma érkeztem.
Hátrapillantva lassítok, majd megigazítom göndör hajam és a fő utcáról elfordulok a csárda irányába. Sokkal kényelmesebben érzem magam az utcán, ahol már vannak lámpák és nem kell attól tartanom, hogy valamelyik pillanatban majd berántanak az egyik bokorba. Mondjuk a falu sem jobb abból a szempontból, hogy itt meg sikátorokból érkezik a veszély, de azért egy fokkal mégis csak jobb, ugyebár. Oldalra pillantok, majd lehajtom a fejem, hagyom, hogy vörös hajam az arcomba hulljon és így a szemből érkező ne lássa meg azt. Gyorsan kerülöm ki, majd a csárdához érve még megtorpanok egy pillanatra, hogy lesimítsam a kabátom. Fontos a kinézet, na. Vállammal aztán belököm a ajtót, és ahogy átlépem a küszöböt, rögtön megcsap a kellemes meleg, ami odabent van. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd hagyom, hogy becsapódjon mögöttem az ajtó. A bent ülők pillantásaival nem is törődve indulok el a pult felé, tekintetemmel máris azt a bizonyos személyt keresve, aki miatt ma érkeztem.