Elmentünk a Pillangó-varázs Étterem és Teaházba. Tekintve, hogy dél körül jár, az utcák eléggé tömöttek.
- Most bemegyünk az étterem részlegére. Nyugi, én is először járok erre - bátorítóan rámosolygok. Nálam eddig az étteremben evés kimerült annyiban, hogy az Öreg Nyomdász Vendéglőben ebédeltem néha a volt osztálytársaimmal.
-Azt, hogy a dédim boszorkány és amióta az eszemet tudom, mindig mesélt a varázsvilágról. Tudod, a családunkban mindig is kihagyott 2-4 generációt a mágia, de mindig vissza tért - megvárom a következő kérdését, közben pedig azon gondolkodom, hogy miért van összezavarodva.
- A dédinagymamám, ugye. Aztán meg én sem otthon sem máshol nem használok olyan kifejezéseket, hogy negyed-, vagy nyolcadvér. Van még valami kérdésed? - Rámosolyodok, majd leülünk egy asztalhoz és elkezdem nézni a kapott két étlap egyikét. Remélem nem érzi magát kellemetlenül, hogy mugliivadék. És, mi van attól, hogy valaki mugli születésű? Szerintem semmi.

Emily
Aki jó hatással van rám

Pénztárca

- Te ilyen gyorsan kiszámoltad, hogy hányad vér vagyok?  Kész vége, ha matek dogát kellene írni, te fogod! - Vigyorogva mondom. Aztán újra komoly leszek. Úgy tűnik, Live egész jó hatással van rám. Vagy legalábbis, nem voltak hirtelen hangulat változásaim. De hát, még nem szabad ezt a kifejezést elhamarkodni. A ruhám egyik eddig láthatatlan zsebéből előveszek egy pillangó mintás pénztárcát. Abban van ha jól tudom  legalább tíz galleon. Meg pár sarló és két tucatnyi knút.
- Felőlem. Végül is, szeretem a citromfüvet, citromfű teát pedig még nem kóstoltam. Egy nagy adag bolognai spagettit fogok enni.  Miért nem tudsz dönteni, mert bőség zavara van? Ha igen, akkor eljövünk ide többször is. Végül is, még  legalább 4 évet ide járunk - rámosolyodok.
- Oké. A tanuláshoz én nem annyit tennék hozzá, de az is rám fér már. Amúgy is, van ahol rengeteg a tananyag van ahol meg nincs is a tantárgyaim között. A gitározáshoz pedig pedig csak annyit kérdeznék, hogy majd mit gitározzak el? - Ez igaz. Tanulni is kellene, de már kétszer átolvasta a tananyagot. Gyakorolni is gyakorolt egyedül. Még be fog küldeni ma pár szorgalmit aztán meg menjen el valahova a tanulás. De hát, van egy olyan barátom, aki szinte biztos, hogy elrángat tanulni. Sőt, már biztos. De legalább gitározni fogok. Ami pedig tökjó.

Mosolygok, úgy szolgálom ki a vevőket. Elbeszélgetek velük, segítek választani, melyik a finomabb, jobb, egészségesebb, megválaszolom a kérdéseket. Bár nem mindig leányálom, de szeretek itt dolgozni. Végülis, bajom még nem volt belőle, indokoltan nem vagyok suliban. Elmagyarázom a most itt lévő idős hölgynek, hogy miben mennyi a cukor, meg a tanulmányi átlagommal kapcsolatos kérdésekre válaszolgatok. Oké, hogy érdeklődik, de amikor csak itt van, kérdezget és kicsit nehézkes ez. Mikor elmegy, hálát adok az isteneknek. Holnap majd megyek cukrászkodni, ma viszont a pulthoz vagyok beosztva. Kibontom, majd összefogom a hajamat. Utálom, mert dús és hullámos, most még ki is világosodott egy csöppet, egy szóval maga a rémek réme. Komolyan kezdeni vele fésülésen kívül nem sokat lehet, de nem is nagyon bánom. Az én hajam, csakis csak az enyém, senki másé.
Jön egy kislány, ismerős. Előkészítős, már láttam nem egyszer őt. Elgondolkozva figyelem, keres valamit. Még nem szólítom meg, de ő megteszi. Meglepve pislogok rá. Én? Néni? Nem is vagyok idős! Mindegy, már szolfézson megkaptam. Rámosolygok azért, nem haragszok rá. Annyira legalábbis, hm.
- Szia! Inkább maradjunk a Lilithnél, ne a néninél, jó? Nem vagyok olyan idős. Miben segíthetek? - Kérdezem tőle mosolyogva.
- Az sajnos elfogyott, de holnap már lesz, megígérem. Csinálok neked, oké? - Komolyan gondolom, tényleg csinálok a kislánynak. Majd nézem én is a sütiket és döntök.
- Mit szólnál esetleg valami máshoz? Van valami, amit szeretsz ugyanúgy? - Reménykedek, hogy van. - Vagy ajánljak valamit?