/Egy keddi napon/
Vér Lanetta

Olyan meleg van, hogy este úgy feküdtem le, hogy én Chris Blake vagyok, de reggel már grillcsirkeként ébredtem fel. Ennek örömére elhatároztam, hogy én bizony, ha az égből tűz esik, ha a madarak visszafelé repülnek -a kolibri életében ez nem nagy cucc-, és bármi más természetellenes dolog történik, akkor se fog a négy fal között ülni. Milyen dolog már az, hogy ilyen hőségben kell vizsgákat írnunk?
Egy szabadnapom van, amikor nem kell vizsgáznom és ezt kihasználva ki is lógtam a kapun. Dacolva minden olyan teremtménnyel, amit a képzeletem szült, átkeltem hegyen, völgyön és egy izzadság csepp nélkül énekeltem el A muzsika hangja betétdalát. Na, jó csak kimentem a kapun, elsétáltam nyugodtan Bogolykőig és kész, de sokkal jobb színesíteni az uncsi sztorikat. Még mindig szépnek találom ezt a kis városkát, de egy helyen még sose jártam, ezért most muszáj vagyok meglátogatni a Máguscsárdát.
A csárdába belépve -röpült felém anyám....- csak embereket láttam, volt egy-két szabad asztal, de mondjuk úgy, hogy nem éreztem egyedül magam. A pulthoz libbentem közben jobbra és balra, illetve hátra tekingettem nehogy valaki nekem jöjjön és kértem egy vajsört. A vajsörömmel együtt foglaltam helyet az egyik üres asztalnál és egy kicsit félve, de kortyoltam egyet az italból. Ha őszinte, de udvarias akarok lenni, akkor azt mondom, hogy jobbra számítottam. Még sose ittam vajsört, de már sokan ajánlották és a leírások alapján az istenek itala, de ez olyan mintha egy kis vízbe tettek volna C-vitamin pezsgő tablettát, ha limonádét akarok inni, akkor a strandra megyek, de ide nem azért jöttem. No, nem akarok panaszkodni, hisz ebben a forróságban a hideg ital csodálatos, de jó lenne, ha jobb lenne. Apró kortyokkal fogyasztom az italom, közben az ablakon kifelé bámulok.

/Lanetta/

A csárdában lévők azt gondolhatják, hogy ez a fiú csak bámul ki az ablakon és alig fogy a söre, de igazából bent a fejben nagy munka folyik. A fogaskerekek csak úgy pörögnek, jobban, mint Vin Diesel tuningol kocsija, sőt az a kocsi a fogaskerekekhez képest csak egy kis hintócska. No, de vajon min gondolkozhat ez a srác egy ilyen helyen? Chris a főutcát bámulva azon gondolkozik, hogy milyen lenne, ha itt villamos közlekedne. Meddig tartana az építkezés egy varázsvilágban? Pár percig vagy itt is több évig, mint a mugliknál? Honnan indulna és hová tartana a villamos, a végtelenbe vagy tovább? Chris már el is képzelte ahogy utazik a villamoson, közben mosolyogva integet az embereknek, hogy bizony ez az ötlet először jutott neki az eszébe. És azt is elképzeli, ahogy egy csinos jegyellenőr hölgy elkéri az utazásra jogosult érvényes menetjegyét, amit főhősünk mosoly kíséretében nyújt át. És az ellenőr csak nézi, nézi a jegyet és az utazót, majd ennyit mond: -Buhh!- mi van? Miért mondana ilyet egy ellenőr? Ekkor Chris hátrafordul -még mindig a fantáziájának világában él-, majd észreveszi Lanettát. Egy röpke másodpercig bámul rá, majd végül megszólal.
-Mennyi lesz?- ismét az ablak felé fordítja a fejét, hogy tovább bámészkodhasson. A vajsört nem öntötte magára, tehát, ha ez lett volna az akció indoka, akkor a küldetést nem sikerült teljesíteni! Ezzel a kérdéssel talán összezavarja a lányt, de ő csak a büntetés végösszegére kíváncsi. Csak most esik le neki, hogy a képzeletéből kirángatta -vagyis kiijesztette- Lanetta és ez már a valóságban. Uram atyám! Emberek egy pszichiátert kérünk a kettes asztalhoz! Egy pszichiátert a ketteshez! Köszönjük! Na, de mégis most, hogy mentse meg a helyzetet? Ismét Lanetta felé fordul.
-Ezzel azt akartam megkérdezni, hogy mennyibe kerül ez az olcsó poén? -nem lett jobb a dolog, de hátha nem nézi bolondnak őt a lány.
-Szeretnél helyet foglalni?- hangján hallatszik az irónia. De miért is? Nos, Chris és Lanetta már találkozott egyszer és bizony a két háztárs, akkor összeveszett. Mivel Chris haragtartó típus, ezért még mindig durcizik. Nagy valószínűséggel Lanetta se tartja Christ a világ legkedvesebb emberének. Bár, ki tudja?
-Te követsz engem?- teszi fel a nagy kérdést az (elmeroggyant) Christopher.

/Vér Lanetta

Szegény lány tényleg elhitte, hogy majd Chris ennyitől megijed és magára borítja az italt, de a fiút keményebb fából faragták. Ő már nem dől be ennyinek, korábban kell felkelnie Lanettának, ahhoz, hogy megijessze a srácot. Nem azért, mert Chris ilyen bátor, vakmerő fiúcska, hanem azért, mert két tesója mellett már megedződött, bár neki is van gyengepontja, de ezt csak kevesen tudják. Ahhoz jobban megkell ismerni a srácot. Öröm tölti el Christ, hogy láthatja a lányt ledermedni mondatától. Nos, igen ő mindig tud meglepetést okozni. Úgy tűnik, hogy sikerült kimentenie magát a helyzetből, hisz a lány még mindig nem érti a kérdést, de legalább nem köt bele. Ebből is látszik, hogy mire nem képes egy jó beszélőke és a gyors reagálás. Christopher unottan tekint Lanettára, amikor a lány leül vele szembe.
-Én úgy gondoltam, hogy egy másik helyre ülj le! Ami lehetőleg nem ebben a helységben van, de most már mindegy! Csak kérlek ne fuss nekem megint, mint a múltkor! Azóta a találkozás után nem tudok rendesen járni, úgy sétálgatok mintha falábam lenne. De azért az dicsérendő, hogy bocsánatot kértél tőlem! Ja, bocs! Az nem te voltál!- nyújtja nyelvét Lanettára. Nos, igen Chris nem felejt, és ő úgy érzi, hogy nem a lány volt a vétkes az eset során, és hiányolja a bocsánatkérést. Ezt még Lanettának gyakran, sokszor emlegetni fogja a fiú.
-Nem! Tudod mások jobb poénnal szoktak előrukkolni!- kacsint egyet a lányra, majd belekortyol a vajsörébe, de utána ismét visszahelyezi az asztalra az italt és láthatja, ahogy Lanetta a saját italát méregeti.
-Nos, ha nem követnél, akkor most nem ülnél itt és így nem ütköznél ismét belém! Mondjuk megértem, hogy követsz! Valahol olvastam is, hogy az emberek azokat szokták követni, akik jobbak nálunk. És néha ilyenkor nem is tudják, hogy követik őket! Nyugi, én emiatt nem ítéllek el, hisz megértem, hogy rajongsz értem!-megereszt egy gonosz kis vigyort Lanetta felé. Chris általában nem ennyire egós, de most itt más a helyzet, hisz Lanettára úgy tekint, mint arra aki önként jelentkezik egy kis véradásra és a fiú a vérszívó. Látja, ahogy Lanetta a pultnál kikért italát méregeti.
-Jó színben van az italod! Nem lehet, hogy beteg lett?-ezzel célozva a zöld színre, amely általában a beteg emberek színe karikatúrákon. –Ha kérsz, akkor biztosan kapsz egy finom vajsört! Ne kerül sokba, csak szépen kell kérned! És ha már kérsz, akkor nekem is kérhetnél!-most megenged magának egy gonosz kacajt, nem túl hangosan, hogy a bent ülők ne hallják, de Lanetta tudja, hogy a srác beindult, csak úgy dobálja felfelé a magas labdákat és teszi mindezt úgy, hogy a lánynak ne legyen sok esélye leütni azokat.
-Tudod csak most jövök rá arra, hogy nem is nagyon ismerlek! Kérlek mesélj magadról!- nézi a lányt szép szemekkel, melyek azt sugallják, hogy ez egy őszinte kérés és nem egy csapda. Közben ő még mindig a söröcskéjét kortyolgatja.