~...Ha nem találok egy éttermet itt fagyok éhen az biztos...~

 Nagyon szeretek enni. Kijelentem mert tény. Sok öröm van az életben, és a legnagyobbat néha egy tál ételben lelem. Szóval most is korgó gyomorral, didergő tagokkal baktatok az utcákat róva. Egy helyet keresek, hogy egy jó levest ehessek. Hosszú volt a napom, sok érdeklődő nézett be hozzám, ez nem meglepő, hiszen közeledik a karácsony. Úgyhogy később ennél csak többen lesznek, legalábbis remélem. Egy szó mint száz kiválóan helytálltam ma, szóval saját magammal közös megegyezésben eldöntöttem, hogy megérdemlek egy finom vacsorát.

~...Végre, egek...Köszönöm!...~

 Nézek fel hálát rebegve egy hangzatos cégérre "Falatozó Gyorsétterem" és óvatos mozdulatokkal benyitok, a kezem ugyanis törékennyé fagyott még a kszetyű ellenére is amit viselek. A bentről kitörő hőség arculcsap, meg is hőkölök belé, de nem riaszt el, sőt. Hamar besietek és körbepillantok. Kiválasztok egy kis sarkot elég közel a kályhához, de tisztes távolságban a zsibongó vendégseregtől. Szinte teljes a teltház, szerencsém van mondhatom, hogy találtam üres asztalt.
 Egy kupica jóféle itallal -melynek alkohol foka 30-fölött van- kezdem az étkezést. Húslevest eszem eperlevél tésztával. Melegen, illatozón kapom meg egy jókora szép porcelán mélytányérban. Mellé külön a főtthúst és tormát is elfogyaszthatom, ha akarom, vagy akár a levesbe is belerakhatom. Külön szeretem, ezért a végére hagyom. Belekanalazok az ételbe és nyelvemen lágyan terül szét az íze. Kellemes, ahogy maga a hely is, ahol immár legyőzve az éhség szörnyét könnyebben és tüzetesebben nézek szét.

~...Ízlésesen használják a fát, mint dekor elemet és mint bútorzatot. A kályha barátságos és családias hangulatot kelt. Ropogó tűz sülő húsok mennyei illata...Mhmmm...~

Zoé

...Ilyen egy meleg napot..Nekem meg pont most kellett drágakő beszerzésre mennem...

 Fehér alapon színes viràgmintàs ruhàmban sétàlok lefelé az utcàn boltom és ezzel együtt otthonom felé, mikor is megpillantom a cukrászdát. Rögtön elindulok az ajtó felé és benyitva mellbevàg a hűvös levegő. Nagyot sóbajtok a megkönnyebbüléstől és a pulthoz lépve egy levendulàs limonàdét kérek magamnak.
 Poharammal kezemben elindulok helyet keresni a zsúfolàsig telt teremben. Meglàtok végül egy szabad széket, mellette egy làny ül jókora halom finomsàggal felszerelkezve. Kedves mosollyal szólítom meg és remélem leülhetek mellé. Előtte belekortyolok innivalómba, hogy megízesítsem a szám.

- Szia! Megengeded, hogy leüljek melléd ide? Ebben a melegben jól esik meginni egy kis hűsìtőt.

 Mutatom fel a limonàdémat, ami minden vàrakozàst felülmúlóan finom. A levendula a citrom a narancs a menta és a lime kellemes szénsavas elegye kényezteti ízlelőbimbóimat màr az első kortynàl.

...Jó lesz végre leülni ennyi jàrkàlás után...

Zoé

...Nagyon barátságos ez a fiatallány...

Lecsüccsenek és iszogatom a limonádémat és közben vidáman fesztelenül csevegek ifjú székszomszédommal. Segítek neki míg bepakol a táskájába és megbűvöli azt. Ez a jelenet még mindig szokatlan számomra, de be kell vallanom nagyon tetszik és szeretném megtanulni. Na de mindent a maga idejében.

- Ki is ment a fejemből a nagy melegben, Evana vagyok, Evana Roddson. Ékszer és virágboltom van nem messze innen, a SzárnyRagyogás  

 Mutatkozom be, miközben már kifelé haladunk a cukrászdából a tó felé amit az előbb emlegetett és én kedvet kaptam rá, hogy csatlakozzam hozzá. Rám fér egy kis láblógázàs, mivel az elmúlt hómapokban egy kollekciónyi ékszert készítettem el és öt fejezetet írtam meg legújabb könyvemből.