David


 Közös megegyezésre elmentünk a kísértet házból. Eléggé kíváncsiak voltunk, hogy vajon kié lehetett a napló és kik lehettek a képen.

- Nem tudom honnan, de nagyon ismerős. Biztos, hogy láttam már valahol , csak nem tudom, hogy hol.- mondtam és közben gondolkodtam.  Elég sokáig sétáltunk, közben próbáltuk kibogozni, hogy mit találtunk.

- Szerintem a tanároknak nem kellene szólni. Megkérdeznék, hogy mit kerestünk ott és, hogy adjuk oda amit találtunk. Nem akarok kimaradni a buliból. Ez olyan izgalmas. Szerinted is? - kérdeztem és elgondolkoztam. Lassan beértünk a faluba. A határnál megálltunk.

- Na, jó. Akkor most hova menjünk? Jövök neked egy sütivel. A cukrászda jó lesz?- kérdeztem Davidtól. Tudtam, hogy innentől egy szót sem szólhatunk a talált dolgokról vagy legalábbis nem olyan helyen ahol sokan hallják. Nem lenne a legjobb, ha mindez kiderülne.
 Elmentünk a cukrászdába. Mikor kinyitottuk az ajtót nagyon finom illat fogadott.
- Válassz. Én fizetek. - mondtam kedvesen.

Miután bementünk a cukrászdába nagy nehezen találtunk helyet. Leadtuk a rendelésünket és mivel nem voltak kevesen, így nem lehetett könnyen kihallgatni minket. David szerint a napló egy volt roxforti diáké lehetett akinek az apja halálfaló volt.
- De mi van ha nem csak az apja. Lehet, hogy az egész család az volt. - mondtam és közben a képen gondolkoztam. - Nem lehet, hogy...... - elhallgattam, mert jött a pincér boszorkány. Nem akartam, hogy valaki meghallja  ezért halkabbra fogtam a szót. - Nem lehet, hogy Malfoyék valami leszármazottja? Nézd a képet. Szőke haj, kék szem, az orruk is hasonlít. Főleg a férfinak. - Mondtam a gondolatomat. Közben körbenéztem nem- e figyel valaki minket. Volt egy furcsa alak ott, de nem hiszem, hogy minket figyelt. - Ugyan már. Ne legyél ilyen paranoiás.- Nyugtattam magamat. Miért figyelne valaki 2 diákot? Nem tudtam, miért de nagyon rossz érzésem lett. Átültem a másik oldalra a férfival háttal.
- Nézd azt a fekete szakállas férfit. Eléggé úgy tűnik, hogy minket néz. Vagy csak nekem tűnik úgy? - kérdeztem elég nyugtalanul Davidot. Nem ülhetnénk máshova? - Nem szokásom nagyon berezelni, de attól a férfitól a hideg kirázott. Nem tudtam David , hogyan tud olyan nyugodt lenni. Azt mondta biztos csak képzelődők.

- De igen. Minket néz. Kérlek. Üljünk arrébb. Nézzük meg, jön- e?- kérleltem.- Nézd ott fent van egy hely. Légysziiiiiii.  

- Ööö. Hogy honnan tudok az angol családokról? Nos a válasz egyszerű. Egy barátnőm Angliában lakik és ő sokat mesélt nekem ezekről a dolgokról . - magyaráztam Davidnak. Mikor mondtam neki a férfit eléggé nyugodtnak tűnt. – Nem hiszem el. Hogy lehet ilyen nyugodt?- kérdeztem magamtól.  Elültünk egy másik helyre, ahol a férfi már nem láthatott minket.  David  azt ajánlotta, hogy menjünk lassan a cukorka boltba.
- Igen. Indulhatunk.  Elnézést.  Fizetnék. – szóltam a pincérboszorkánynak.  Mikor elindultunk a férfi már nem volt ott a cukrászdába.
- Mi?  Ne haragudj elbambultam.  Mit is mondtál? – kérdeztem Davidtól, mert nem értettem mit mondott csak azt a kérdést, hogy: - Évi, figyelsz?
Mikor kimentünk. Eléggé beborult az idő. Elindultunk a cukorka boltba.