Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A napokban egyre csak a jövőmre gondolok. Az élet rövid, hiába múlnak el évtizedek, mintha percek volnának. Lesz-e majd normális kapcsolatom és gyerekeim, vagy magányosan élem majd le az életemet?  Ezen gondolkodom a szobámban az íróasztalnál. Dana és Danka nincsenek bent, ebédelhetnek. Szokatlanul tapasztaltam pár perce, hogy nem vagyok éhes. Minek enni, ha nem tudom hova pakolni a kajákat? Ízletes sajtkrém leves, pecsenye kukoricasalátával, és desszertnek málnafelfújt. Semmi. Valami lehet kihalt volna bennem? A tinédzserkor végén járok már, de mégis beleléptem a fiatal felnőtt létbe. Ennek tudható be, bizonyosan fog még változni a személyiségem és én magam is. Tegnap reggel végig durciztam az órákat, utána kifutottam a birtokra és torkom szakadtából sírtam. Van valami a levegőben, de még is bizton állíthatom nem vagyok bolond. Legalábbis a dokik szerint. Most nem vágyom társaságra, ezért valami jó kis helyet kellene keresnem. Pár szempillantás múltán a Fénylő Lelkek Udvarában találom magam. Oda sem figyeltem a lépcsőkre, a folyosókra és a kastélyra. Pedig bármikor, amikor meghallottam a kastély szót, egeret is és madarat is lehetett volna velem fogatni. Útközben elmorzsoltam pár könnycseppet és annyira nem néztem az orrom elé, hogy nekimentem egy falnak. Jót derültem magamon, és tessék már megint hangulatváltozás. Meg is örülök neki, így már biztos hogy kamaszkori frusztráció lehet. Most a szökőkútnál ülök, és hallgatom a felém iramló jótanácsokat.
- Lennél szíves befogni a szádat? – mondom a szobornak mérgesen.
Éppen valamit elkezd mormolni a nőkről és a bajaikról, de egy gyilkos pillantás után elnémul. Nagyon helyes, jobb lesz ha vigyáz magára. A buksiját könnyen a kút mélyén találhatja. Most már meg rongálási hajlamaim is vannak. Az iskoládat Zay, jó lenne ha észhez térnél. Lehet hogy megbűvöltek, vagy elátkoztak. Mondjuk amilyen rakás szerencsétlenség vagyok, nem hiszem. Ismét nevetés hagyja el a számat. Hogy is van az a népmese? Szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack? Akkor most a barackba haraptam,  mert csilingelt a hangom. Mocorgást hallok nem is messziről, kicsit összébb is húzom magam. Lehet a Rongáló Lelkek Szelleme jött el értem megkérdezni hogy mire készülök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem kellene gyáva féregként összehúzni magamt, még azt hiszik rosszban sántikálok. Most úgy nézhetek ki, mint aki frissen szökött a börtönből, és meghúzta magát egy csendes helyen. Csendes volna, ha ez az unatkozó kőszobor nem kezdett volna el megint dumálni. Mivel társaságom van, nem volna illő dolog gorombáskodnom előtte, így felveszem a szokásos köszöntő és derűt árasztó mosolyomat majd a hang irányába fordulok. Meglepetten észlelem, hogy az egyik évfolyamtársam az, Dominik. Ha jól emlékszem eridonos a csávó, és leginkább az étkezésekkor találkozom vele és mindig megmosolygom, mert sokat eszik és mindig viccelődik, akár a kajákkal akár az emberekkel. Emlékszem harmadikos lehettem, és egy lyukas órám lehetett. Páran visszamentek a klubhelyiségbe, de jó néhányan ott maradtunk a teremben csengőig. Köztük volt ő is, és nagyon jól elbeszélgettünk na meg szócsatáztunk is. Ki mit tud jobban, vagy ellenkezőleg. A többi részletre nem emlékszem, majdnem közel egy éve lehetett és sok minden történik egy év leforgása alatt. Miután ezt letisztázom magamban, az irányába fordulok és megszólalok.
- Semmit, csak ilyen kedvem. Ne félj, nem bántom. Esetleg talán téged – jelentem ki és úgy teszek mintha gondolkodnék.
Soha eszembe nem jutott, hogy valakinek ártsak. Mármint élőlénynek soha, de ha valami nem megy akkor kiborulok. Kiskoromban sokat origamiztam, annak ellenére hogy egy kicsit sem ment. Ha az első próbálkozásnál nem sikerült jól meghajtani a lapot, egy szó után széttéptem. Mondjuk hogy valaki segíteni akart, akkor azt jól leteremtettem hogy meg tudom csinálni egyedül is, és kész. Aput mindig cukkoltam, mert ő a főzésben volt gyenge. Egyszer a rántottát semmi zsiradék nélkül tette fel sülni, és nagyon égett szag lett. Fél óráig szakadtam a nevetéstől, míg anyu arról győzködte az apámat hogy  jó lenne ha elmenne egy szakácsórára és egy magánpszichológushoz. Ezekből a sztorikból egy regényt tudnék írni.
- Mi járatban vagy itt, amúgy? – kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Valóságshow szereplőnek kellett volna mennem, ha nem jelentkezik kiskoromban a mágia rajtam. Olyan mókásan hangzik. Ha egy teljesen varázstalan ember hozzám ér, nem csapja agyon a magasfeszültség. Boszorkányként, ez a tudat meg is nyugtatja a lelkemet. Hudson lányként természetes módon drámakirálynő vagyok, akár csak a családunk ősei. Hallottam már folyton rikácsoló ükszülőről, tányér dobáló dédszülőről és a többi. A királynő címet pontosan 8 éves koromban kaptam meg, amikor az unokanővérem gyerekkori barátnőjének a zsúrján elfogyott az utolsó donut fánk. Ráadásul a kedvenc epres bevonatú, melynek hatására egy sikítószellemhez kezdtem hasonlítani, pontban délután egytől, este hat óráig. Folytattam volna szívesen a bömbölést, de megfájdult a torkom és jobbnak láttam ha elalszok anya ölében. Egy kedvesnek szánt mosollyal a fiúra tekintek, és visszatérek a jelenbe.
- Ó, túl korai a megnyugvás. – szólok majd huncutkodva kacsintok.
- Vágom, vágom… - mondom.
Ennek a találkozónak pont most kellett megtörténnie? Nincs rajtam normális ruha, a hajam az égnek áll és a szemeim arról árulkodnak, hogy már vagy egy hete nem aludtam normálisan. Ha most lenne a hazautazás, szerintem a pályaudvaron biztosan nem ismernének rám a szüleim. Most, ebben a pillanatban kedvem volna felszaladni a szobába, hogy kicsinosítsam magamat. Mindegy, már meglátott így a srác akkor hova a nagy sietség? Majd legközelebb. Szerencsémre nincs szükségem több kiló festékre, és sminkre. Lazán felmázolom a pofikámat, enyhe kis rúzs és csókolom. Az öltözködésre figyelek oda mindig inkább, ami persze most a mai napon nem nagyon jött össze.
- Jól vagyok kösz, csak egyszerűen ilyen a napom. Tudod, a csajokkal nem könnyű.. – sóhajtozok.
Persze hogy nem könnyű, hiszen a női nemnek számtalan olyan tulajdonsága van, amely néhol idegesítő. Ezt még nőként is bevallom. Mentségünkre szóljon, hogy nem minden pasi tud főzni és némelyik még a mosógépet sem tudja elindítani. Mind a kettő nemnek megvan a maga pozitivitása és negativitása is.