A mai napon is nagy magányomban sétáltam egy kicsit távol a többi tanulótól, egész hónapban egyedűl voltam magamban és a szobám zárt ajtaja mögött. Nem is tanultam nem is ettem semmit. Közel a Levita toronynál láttam egy lányt aki egyedűl magányosan figyeli a tornyot, lassan el kezdtem felé sétálni lehajtott fejjel és megszólitottam, biztosan el tévedt. - Szia! Tudok segíteni valamiben?

Nem tudom, hogy miért van itt a bőröndje, de válaszolt is, hogy a Levita toronyban van a háza és akkor azért nézte annyira a tornyot. El kezdtem mesélni a tőrténteket a lánynak. - Igazábol sokat nem tudok a toronyról csak annyit, hogy összeomlott és sokan kimenekűltek, nem láttam mostanában Levitást. Felém nyújtotta a kezét a bemutatkozása után én is odanyújtottam a kezemet. - David vagyok és Navinés. Ha akarod elkisérlek a toronyhoz és megnézzük, hogy mi van arrafelé. Biztattam egy mosollyal.