37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
A kastélyt körülvevő vidék - Mihálfy Adrián összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 6. 00:48 Ugrás a poszthoz




      Reméli, hogy idén minden gyakorlati vizsgán csak egy bűbájt kell majd bemutatnia, csak azt az egyet, és akkor olyan gyönyörű bizonyítványa lesz, mint még soha senkinek. Ez a bűbáj pedig nem más mint…
… az Aguamenti! Nagy cucc, mi?
Nem. Határozottan nem.
Azonban, enélkül apró, és mókás terve a mai nap nem sikerült volna. De kezdjük a legelején.
Mivel nincs nyitott nap, így nem mehet a faluba, és meglógni sem akar, mert még mindig kicsit bőrkeménykedése van a pajzsok suvickolásától, pedig az nem ma volt. Szerencsére nem tölti ideje nagy részét büntetésekben, de mivel jó elefánt, nem felejt. Mintha csak valami listát írna, mit kell majd megbosszulnia. Eszébe sincs, szerencsére. Vissza a lényeghez.
A bűbájt ma többször is elvégezte, mert elunta, vagy megzavarták, de a lényeg egyre ment, hogy egy nagy terv részesei lehessenek. Mivel a tavacska a faluban van, amely innen messze, ásni nem áshat újat, mert akkor belerokkan, így megoldotta, kicsit másképp. Még otthon szerezte be hozzá a kelléket, és szerencsére a csomag sem volt túl nagy, befért a poggyászba, amikor visszaérkezett. Itt már elég volt egymaga, bár kicsit kifulladt benne, mikor is felállította. De így most, ennek örömére hűsölhet!
Egy fa ritkás, de hűs árnyékába telepedett le pár órája, amikor nekilátott a tervének. Üres délután tökéletes megtöltése. Erre amúgy is akadnak piknikkosarak, egy kicsit felturbózta. Elég a ködösítésből.
Adrián egészen a legközelebbi madaras üzletláncból idáig elcipelt egy gyerekmedencét (szerk.: kb 30 centi magas pocsolyázó), itt nagy küzdelmek, és varázsereje korlátait kijátszva megtöltötte amennyire bírta, és színes úszósortjában kényelmesen ücsörög benne. Mint holmi kiskirály. És nem érdekli, ki bámulja meg, ki nézi bolondnak. Apró birodalom, ami az övé.
Keleti kényelem nyugaton.
Még egy napszemüveg is ül az orrán hozzá. Vélhetően ez az egyik legfurább látvány, amit eddig látott bárki is az iskola falai között.
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 6. 01:14 Ugrás a poszthoz



      Kapott egy virágkoszorút. Remek. Most úgy néz ki benne, mint valami bolond. Nem akarta megsérteni a lánykát, aranyosnak tűnt, és magának is csinált. Elbeszélgettek az árnyékban, majd elsietett, mert hívta a kötelesség, de ezt még megejtette. Amíg látótávolságban volt, a fején tartotta, de mostanra már a karján lóg, maga sem tudja miért nem hajította még el. Talán mert ha visszatér a lány, és meglátja a fűbe dobva, rosszul esik neki. Nem szeret akaratlanul megbántani másokat, ez tény. Inkább.. majd annak adja elsőnek, aki szembe jön vele, és lány. Ha örül neki, ha nem.
Mivel nem volt még kedve visszamenni, így tovább sétált, tartva magát az eredeti, csak menj az orrod után tervéhez. Az erdő hűvöse igencsak hívogatta, de ott még sosem járt, csak épphogy pár méternyire merészkedett, mert hát nem szabad odamenni, meg minek menne a fenevadak közé. Most mégis, mintha a fák koszorúja csalogatná őt, de lehet csak beképzeli, mert az előző éjjel is csak forgolódott össze-vissza, és kicsit már fáradt. A kastélynak vannak zajai, amiket néha hall, néha meg még jobban. Nem mindig zavaró, ámbár kellemetlen annak, aki évek óta minden zajra képes felriadni, amikor olyan napja akad. Minden mindegy alapon ténfereg így tovább, és végül ásítva telepedik meg egy fatönk mellett, amit még vélhetően egy régebbi vadőr hagyott itt, hogy fát hasogasson rajta, vagy csak ücsöröghessen. A fűbe telepedik meg, veti hátát a törzsnek, és koszorúját maga mellé helyezi. Talán kicsit el is alszik, nem tudni, mivel a környék csendes, a világ csak aprót rezzen. Nem kell ide több.
- Remélem nem vagy darázs – dünnyögi, amikor a hangot kiadó rovar fele integet vakon, aki belépett a személyes terébe. Nem találja el, de elég mókás, ahogy a semmibe legyez. Reméli, nem egy fészek alá csüccsent..
Utoljára módosította:Mihálfy Adrián, 2017. augusztus 6. 01:35
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 7. 00:54 Ugrás a poszthoz




      Szórakozottan mozgatja meg már lassan ráncosodó lábujjait, és halkan sóhajt. No nem amiatt, mert gondja lenne, szimplán a jólét szól belőle. Jó, ez nem egy flancos strand, sem egy Balaton, mégis.. mégis igencsak örül magának. Azt mondták, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Kicsit mocorog, kicsit vált a testhelyzeten, hogy kényelmesebb legyen tomporának, mert, be kell vallania, hozhatott volna valami szivacsot alá. A medence alja vékony, érez minden göröngyöt és kavicskát, ami eddig a fű miatt nem volt szembetűnő, most aztán jól megmutatja magát. Kráterek lesznek ott a nap végére, de szerencsére annyit enged a medence mérete, hogy kényelmesebb pontra helyezze a súlyát. Kinyúlva keríti ujjai közé az italát, és ha nincs is benne apró ernyőcske, vagy épp tekergő szívószál, még így is igen kellemes számára. Kicsit nagyon.
Azt valahogy a nagy chill közepette simán megérti, hogy rajta kívül nemigen merészkedik erre még a kutya sem, ilyen időben és órában. Jó, hall hangokat, távolabbról, így legalább arról biztos, hogy nem kerül távoli helyre véletlenül, vannak még emberek a környékén. Azonban, így ez egy kissé mégis száraz, és unalmas. Maga mellé nyúlva, meglocsolja kicsit a felsőtestét, majd előre dőlve, a haját totálisan eláztatja, hogy a hőség kevésbé kínozza. Vizes tincseit hátra lapítja, mint egy olcsó maffiózó, és visszadőlve az eredeti állapotába, tovább kutakodik. A bogarakon, és pillangókon kívül nemigen lát mást, így az ő táncukkal mulatja az időt, és a kedvet, miközben észre sem veszi, hogy becserkészik. A fűben surranó láb hangjára emeli fel a fejét, és emeli el tekintetét a bogárháborúról, és felpislog az érketőre. Gúnyos szavak helyett kacaj fogadja, mire ő maga is elvigyorodik, és teljesen ülésbe húzza magát.
- Medence partit, kérem szépen. Csak.. kisebb költségvetéssel – néz szét a birodalmán, majd kinyúlva veregeti meg maga mellett a talajt.
- Csüccs le ide, a lábad simán bele tudod lógatni – mert hát, nem gondolja, hogy ő most bikiniben jött tök véletlen. De a láb az láb, mindig készen áll egy kis lógatásra.
- És mondd meg nékem, mégis mi cibált ide ki? Mármint nem zavarsz, sőőőt! Csak hát.. úgy néz ki, mindenki kidőlt – vagy valami olyasmi. Tény, hogy ez nagyon a véletlen műve. Vagy a kastélyé. Hallott már mendemondákat, hogy mikre képes a hely maga.
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 7. 22:40 Ugrás a poszthoz




      Nem szokványos dolog, ezzel ő tökéletesen tisztában is van ugyan, de… miért lenne kötelező mindig is a megszokott dolgokat követnie? Persze, ezzel nem akar arra célozni, hogy ideje elővenni minden rosszat, de azért néha nem árt, ha kicsit kizökkenti a világot a komfortzónából. Mint ahogy most is. Tudja, hogy marha mulatságosan fest, ahogy a vidám és színes műanyag csodában ücsörög, de talán ez is volt a cél. Meg egy családit nagyon nehezen töltött volna meg. Hát ja.
- Jó, nincsenek bikinis csajok meg grillkaja, de.. egész jó eddig – húzza ki magát, mint a nagy emberek, akiknek hatalmas medencéje kb még a házukban sem fér el, és akkor az udvarról még nem is beszélt senki sem. Az viszont tényleg az ő érdeme, hogy idecipelte, és felállította. Jár neki a keksz. De ehelyett csendben követi tekintetével, ahogy a másik a kérést teljesítve ledobja magát mellé, és máris nekilát annak, hogy megszabadítsa lábfejeit a börtönüktől. Örül, hisz így benne van a mókában, bár általában a lány nem szokott visszakozni, ha olyanról van szó, ami a jó kedvet garantálja.
- Tökéletes, tökéletes – bólogat megerősítésként, mintha más módja is lenne a dolognak, vagy épp tényleg arra várt a másik, hogy megerősítést kapjon. Mint a gyerekek, amikor újat tanulnak. – Ugye mennyivel jobb így? – húzza arrébb magát kicsit, hogy kényelmes legyen azoknak a lábaknak is, és persze saját magának. Szerencsére, ha nem is magas a medence, annyi hely van benne, hogy a baba mellett – akinek ülnie kellene ebben a pancsolóban -, elfér a szülő is, hogy vigyázhasson rá.
- He? – emelkedik meg a szemöldöke, majd nem bántó, de mégis kutató tekintettel fut végig a lány szabad bőrfelületein, mintha annak nyomát keresné, amiről beszél. Komolyan, most komolyan?
- Nem is vagy fehér.. egészséges a színed, ééés.. ennyi. Meg megvannak a szeplők is. Haloványak kicsit, de na, nem lehet minden tökéletes! – neki nemigen van ilyesmije, maximum csak anyajegye, meg amúgy is. Nem szokott ő napozgatni, amikor kint van, és teszi a dolgát, éri nap bőven. És mondjuk ha még füvet is nyír, ott az edzés is.
- Jaj ti lányok, komolyan. Én ezt sosem fogom megérteni. Ha túl egyenes a haj akkor göndöríteni kell, meg most napozni. Csak kínozzátok magatokat – rázza meg a fejét, mint valami kritikus. A naptejre nem szól semmit, bár ő nemigen szokta használni önmagától, mert hát elfelejti, meg mégis csak pasi, és azok ilyenre nem adnak. Nyavalyogni persze tud, amikor vörösre ég a bőre, de pont ezért ült az árnyékos részre, hogy ne érje semmi sem. A napszúrástól jobban tart.
- Itt nem fogsz leégni ám. Mondjuk az illata tök jó – szimatol kicsit, mert hát ezeknek a cuccoknak mindig erős és virágos illatuk van. Nem úgy, mint annak a krémnek, ami a szobájában poshad..
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 12. 23:04 Ugrás a poszthoz


Öltözet

      Nem mondhatni, hogy ő aztán akkora party-arc, hogy arra nincs mértékegység. Főleg azok után, hogy.. nos kicsit megjárta a dolgot. Azonban nem kesereghet ezen, mert először is, feltűnne, és akkor végképp nem tudná megmentei magát. Szóval.. mindegy. Besöpör mindent a szőnyeg alá, és inkább azon dolgozik, hogy ne egyedül és ne strandpapucsba menjen. Mondhatni, a buli napjáig majdnem mindent sikerült a legjobban megvalósítania. Fogjuk rá. A lakkcipő nem sikerült, de helyette haját rendezte elegáns vonalba. Hogy mennyit szenvedett vele.. Nem akart sokat vacakolni a partner keresésével, alvégre nem azt a bizonyos gyűrűt akarja egyik ujjára sem húzni, csupán egy jót mulatni, többedmagával. Nem mondja azt, hogy az első szembejövő lánnyal tervezte ezt, és nem is valósította meg, hogy csak úgy random arcokhoz odalépve rájuk kiáltson. Annyira nem elvetemült, azonban, amikor ismerős arcokat, és fürtöket látott, már próbálkozott is. Ennek örömére, nem kell a senkire várnia, azonban, ahogy arra számítani lehetett, neki kellett a kevesebb idő arra, hogy csinosba vágja magát. A lányok hajlamosak túlozni, ha valami közösségi esemény adódik, vagy egyszerűen, ha csak mennek valahova. Ruhaválogatás, a haj, a smink, meg minden kutyafüle. Örül, hogy neki a kiadós fürdés, a haj normálisba való rendezése és az öltözködés öt percek művelete kimerített mindent. Félúton beszéltek meg találkát, mert hát, az a legegyszerűbb, addig sem bent áporodik a sötét szettjében, és nem, nem az van, hogy szégyelli a másikat. Ha kétszer annyit lépcsőzne, megizzad és akkor aztán nem lesz kellemes.
- Jaj, hol van már.. – toporog kicsit, miközben a karjára erősített órájára pillant. Nem hozott semmit, persze egy belső zseb rejtekében ott pihen a pálca, mert azt mondták, az mindig legyen nála, és miután megkért egy felsőbb évest, hogy a zsebkendőtartó zsebet buherálja meg, máris nincs probléma semmivel sem. Csak az idővel. Jó, szerencsére bőven van még idejük, csak akkor is.. Nem szeret várni sokat, elveszti az érdeklődését, és türelmetlenné válik. Meg minden ilyesmi. Ha dohányozna, most tartana a sokadiknál, de szerencsére csak egy rágót rágcsál. Hozhatott volna ennyi erővel halat is, mert bőven ráérne a legszálkásabb darabra is.
- Végre már! – nyújtogatja a nyakát, amikor a távolban megpillantja az ismerős alakot, és reméli, nem keveri össze senkivel sem. Egy utolsó simítás a zakón, és máris barátságosabb képpel várja a másikat.
Utoljára módosította:Mihálfy Adrián, 2017. augusztus 14. 00:54
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 14. 00:55 Ugrás a poszthoz


Öltözet

      Nem lát nagy tömeget még, lehet ők jöttek túl korán? Vagy a legtöbben is úgy vannak, mint ő, hogy a másikra várnak épp? Meglehet, sosem tudni. Persze, szeretett volna a kezdés egy közeli időpontban érkezni, hogy ne maradjon le semmi fontos momentumról sem, hiszen ki tudja, lehet akkor történik valami, amikor épp még vakaródzik valamerre. Meh. Jó, nem mindig ilyen pontos, de most ügyelt rá, hiszen nem akarta a lányt megváratni, nem lett volna épp illendő tőle, és bár nem halna bele abba, ha megdorgálnák, de negatív képet sem akar festeni magáról, annyira nem elvetemült. Az ijesztő jellemet meg tulajdonságokat meghagyja azoknak, akik erre építik karrierjüket.
Azonban, mégis neki kell várnia kicsit, ami ugye nem gond, mert a lányok legálisan késhetnek, meg minden. Az öt perc egyenlő a fél órával szabály, amit senki sem mond ki, főleg nem ők hímek, mert hát, ők is elkövetik párszor. De nem számít, a várakozásnak vége, Melissa be is fut, ő pedig már mosolyog, és kihúzza magát, hogy ne tűnjön trottyosnak. Meg ha ez a zakó meggyűrődik, az isten se tudja kivasalni..
- Szia! Örülök, hogy eljöttél – és mondjuk nem gondolta meg magát, hogy vele jöjjön el, és nem valami népszerűbb, jóképűbb valakivel. A kérdésre lép kissé hátrébb, csak azért, hogy mindent tökéletesen belásson, és mint valami szakértő, végig is méri. Elismerő arccal bólintgat párat, és bár ő aztán végképp nem ért a női divathoz, nem érzi harsánynak és magamutogatónak. Kellően elegáns, ami jobban tetszik neki, mintha valaki kipakol mindent.
- Nagyon csinos vagy! Ez a ruha.. bár én nem értek hozzá, de szerintem tök jól illik ide – mosolyog a másikra, miközben visszalépdelve nyújtja felé a karját, hogy szabadon karolhasson bele, és bevezethesse az esemény közepébe.
- Csak a cipő.. mármint.. hogy tudsz benne menni? – ezt már halkabban kérdi meg, mert otthon is látja ezt az anyai lábakon, és elborzad, hogy képesek egy alig pár centis felületen egyensúlyozni, majdhogynem lábujjhegyen állva.
- Szerintem igyunk valami, jól néz ki a kínálat – mutat a pult felé, ahova felsorakoztatták azokat, és persze vár, hogy a másiknak van-e kedve hozzá.
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 16. 12:00 Ugrás a poszthoz


Öltözet

      Nem akart ő semmit sem sötétre festeni, vagy épp olyat állítani, amely nem igaz a lányra, sem senki másra. Csak pár szó, és ennyi volt, nem igyekezett feszültséget kelteni, vagy épp magát sajnáltatni, hogy felültették. Mindig megoldotta az ilyen közösségi eseményeken a partnerkeresést, vagy ha épp mégis egyedül érkezett, akkor talált olyan társaságot, akik szívesen mulatták vele az időt. Mondhatni ez a fajta érkezés az újabb számára, így ha kicsit ügyetlen lesz, ennek tudható be.
- Ugyan, igazából elég slampos, de nem volt jobb – pillant le magára. Az kicsit bántja, hogy csak farmert tudott keríteni feketében, de manapság amúgy is ez a divat, hogy a farmert az elegánsabb darabok mellé párosítják. Vagyis ezt látta anyja egyik magazinjának címlapján, még otthon. Az ünneplőnadrágja inkább barna, mint fekete, így ha divatos, ha nem, ez maradt. Még szerencse, hogy a fekete szín is szerepelt a dress-code listáján, és így nem került bajba, hogy rendelgetnie kellett volna otthonról.
- Még nincsenek sokan, időben jöttünk – állapítja meg, miközben beérve néz szét a lézengő, beszélgető siserehadon. A díszítés kissé neki talán még giccses is neki, de meg kell vallania, hogy szép, és sok munka volt benne. A szervezés alatt őt is hívták, hogy segíthet, ha úgy kívánja, de mivel érzéke az ilyesmihez nemigen akad, csak pár apróságból vette ki a részét, meg most a látványból, ami bőven megfelelt mindennek. Örül, hogy az ő háza rendezett ilyesmit, és tetszetőssé is vált.
- Áhh! – bólint egy aprót, amikor visszatér a jelenhez. – Láttam már olyanokat, akiknek a járását fájt nézni, csak azért kérdeztem. Te egyáltalán nem kacsázol – pillant le, majd már vissza is rá. Azért örül, hogy a férfiaknak való magassarkú már nagyon rég kiment a divatból, és most kényelmes sportcipőben lépkedhet örömmel. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy neki ilyesmi kerüljön a lábára. Még viccből sem.
- Hú. Azokban biztos elég sok a rizikó, de üsse kavics. Csak nincs közte olyan, ami veszélyes – vagy vér ciki. Fogalma sincs, mi az, amit ezekbe rejtettek, nem hallott róluk semmit. Kicsit tart tőlük, de nem is akarja magát nyuszinak mondani, így, elengedve a lányt, kiválaszt két tetszőleges darabot, apró sóhajjal kísérve.
- Lesz, ami lesz – lép vissza és az egyiket a lány felé nyújtja, majd, amikor átveszi, ő a sajátjába kortyol. Tény, hogy eléggé finom.. de vajon a bájital miatt?
A kastélyt körülvevő vidék - Mihálfy Adrián összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel