Franci
A kastély full stresszben a vizsgák miatt, ő meg halál lazán sétálgat fel s alá mindenfelé. Az egyik folyosón például egy alacsonyabb, szőkés, 14 év körüli tündérke jött neki, aki sűrű bocsánatkérések után szaladt is tovább ávété vizsgára. Ezt onnan tudja, hogy a csaj elhagyta odafelé a varangyát, ő meg jó diák módjára zsebrevágta azt. Egy kicsit ellenkezett ugyan az állat, de végül csak belenyugodott ideiglenes sorsába. Most a kastélyból kifelé tart a természetbe, ebben az időben lehet ugyanis a legjobban szundítani. A nagyobb meleg mondjuk jobban fejbekólintja az embert, de azzal kell beérni, ami van. Megáll, szippant egyet a friss levegőből, aztán egy alapos felszívás után az orra tartalmát a száján át ki is üríti. Jobb kint, mint bent, ugyebár. A maradékot séta közben a nyelvével próbálja eltüntetni szája sarkából, majd ami még ott maradt, talára ujjába törli, aztán zsebrevágja kezeit. Ezzel a mozdulattal rántja is ki kacsóját, ugyanis megtapintja az egyikben a varangyot és egy fél pillanatra megijedt a göröngyös, nyálkás bőrtől. A vadőrlak közelébe érve kiveszi az azóta már bevizelt állatot, leguggol és szabadon ereszti egy bágyadt mosollyal arcán. Ma is tett valami jót, kár hogy a varangyos zsebében volt a pálcája is, amiről most a talárja aljával törölget le. Felnéz a műveletből, ekkor látja meg a leányzót. Feláll és sármos mosolyát magára öltve, laza csávót imitálva zsebre vágja kezeit újra (igen, ÚJRA az ominózus zsebbe is), aztán kiveszi őket, beletörli talárjába és farmerjének oldalába méllyeszi őket. Odaérkezésére valahogy az összes eddig békésen etetett állat elszalad.
- Csááááá. - emelgeti meg szemöldökeit és dől a kerítésnek. - Balázs Attila. Még nem láttalak errefelé.