Tulajdonképpen siet. Karjaiban három könyvet cipel, amelyeket már-már az újszülöttjeiket hordozó kismamákat megszégyenítő gyengédséggel hurcol körbe az iskolán. Az egyik egy növényhatározó, a másik kettő bájital-recepeteket tartalmaz. Ő maga pedig éppen az üvegházból igyekszik felfelé a bájitaltan tanterembe - próbálja hasznosan tölteni a délutánjait, ha már Nóri sincs itt, barátai egyelőre pedig még szintén nincsenek. Habár nem is nagyon törekszik erre, lássuk be - nem áll úgy hozzá, hogy túl sokáig időzne még ebben az iskolában. Persze ezt az enyhe sznobizmust ügyesen rejti el a kastély többi lakója elöl. Tisztában van vele, hogy nem lenne okos az iskoláról alkotott nem igazán kecsegtető véleményét hangoztatnia olyan emberek között, akiknek ez az intézmény láthatóan tökéletesen megfelel. Nem szeretné, ha a feje a bejárati csarnok boltozatára feltűzve végezné, elvégre legyen bármennyivel is színvonaltalanabb az oktatás ahhoz képest, mint ahonnan ő jön, azt azért ő is tudja jól, hogy a túlerő nagy előnyt jelentene a Bagolykövesek számára. És hopp, egy újabb vicces gondolat - napok óta úgy gondol a többiekre, mint a Bagolykövesekre, éppen csak saját magára nem.
Ezen elmélkedik, amikor megpillant egy lányt, aki egy sakktáblát fixíroz. Alapvetően a látvány nem igazán rendkívüli, és talán ki sem zökkentené őt túlzottan, hogyha nem ez lenne az első sakktábla, amit ittléte óta megpillantott. Márpedig ő nagyon szereti a sakktáblákat, annál jobban pedig már csak az igazi, izgalmas ütközeteket szereti. Így aztán valami érdekes reményében szemügyre is veszi a táblát és gazdáját, azonban csalódottan kell látnia, hogy a helyzet leginkább egy csendélet, nemigen történik semmi.
Szinte észre sem veszi, hogy pár pillanattal ezelőtt már megtorpant a lánytól jó 8-10 méterre, és könyveit megigazítva, fejét kissé oldalra döntve várja, hátha történni fog valami említésre méltó. Hogy ez vajon mennyire illetlen és mennyire feltűnő, azon nem igazán gondolkodik el, na meg nem is nagyon érdekli.
Ezen elmélkedik, amikor megpillant egy lányt, aki egy sakktáblát fixíroz. Alapvetően a látvány nem igazán rendkívüli, és talán ki sem zökkentené őt túlzottan, hogyha nem ez lenne az első sakktábla, amit ittléte óta megpillantott. Márpedig ő nagyon szereti a sakktáblákat, annál jobban pedig már csak az igazi, izgalmas ütközeteket szereti. Így aztán valami érdekes reményében szemügyre is veszi a táblát és gazdáját, azonban csalódottan kell látnia, hogy a helyzet leginkább egy csendélet, nemigen történik semmi.
Szinte észre sem veszi, hogy pár pillanattal ezelőtt már megtorpant a lánytól jó 8-10 méterre, és könyveit megigazítva, fejét kissé oldalra döntve várja, hátha történni fog valami említésre méltó. Hogy ez vajon mennyire illetlen és mennyire feltűnő, azon nem igazán gondolkodik el, na meg nem is nagyon érdekli.