Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Majális - TitanillaMindent fel fogok falni. Hallottam, hogy nagy buli lesz, tele mindenféle finomsággal, nekem pedig fontosak a vonalaim, így oda kell figyelnem rá, hogy lehetőleg egy dekát se fogyjak. Elvégre akkor összébb megy az arcom, fura lesz a bőröm és oda a kisfiús sármomnak, ami egyértelműen megvan, hiszen nagyon sok lány mutatja ki, hogy bejövök neki, és ha esetleg úgy alakulna, akkor ők szívesen lennének ideiglenesen vagy véglegesen a párkapcsolatom részei. A dolog ezen része, elég fura, elvégre nem hittem volna, hogy pont nekem ilyen sikerem lesz. Supermanes kék pólómban, és egy fekete, kissé koptatott nadrágban, piros tornacsukában és zsebre tett kézzel, viszonylag nyugodtan, magamban azt tippelve, hogy vattacukrot vagy habos sütit kívánok-e meg előbb, sétálom le az Eridon háló és Fénylő lelkek udvara közötti távot, majd az első lépésnél rögtön meg is torpanok. - Apuci hazaért. Ez sokkal jobb, mint amire először gondoltam. Hatalmas terület, tele minden széppel, jóval, finommal. Hát azt hiszem a kisfiús sármomat nem kell féltenem, de az itt eltöltött nap után muszáj lesz edzenem. Még jó, hogy nem reggeliztem sok mindent, mert most aztán belevethetem magam az életbe, és nincsenek manók, akik megrovó pillantással néznek rám. A bohócok se állíthatnak meg, táncolok velük, mindenféle fura mozdulattal, de úgy, hogy egyre hátrébb és hátrébb kerüljek a bejárattól, majd amikor már elég messze vagyok, konkrétan és bátran elfutok. Remélem nem jönnek utánam, elég gáz lenne, ha simán végigüldöznének. Akkor megdobálom őket olyan sütivel, amit nem szeretek. Vagy valami plüssel. Szegény sütik, fájna nekik. Meg nekem is, hiszen a hasamban jobb helyük lenne. Szerencsére úgy néz ki, találtak más áldozatot, én pedig a sütimennyországba érkeztem. Remélem, ha egyszer elpatkolok valami miatt, tényleg ide kerülök. Nem tétlenkedek, egyből két sütit ragadok meg, fizetem és hol az egyikbe, hol a másikba harapva sétálok a vattacukor árus felé. Milyen íz legyen? Mindegyik!
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Titanilla - Majálisolunk. Megvan a két süti, éljen! Alapnak nem rossz, de azért az előbb említett mennyországtól még nagyon, de nagyon messze vagyok. Fordulok, mert szinte szuperszaglásom van és megérzem, hogy a közelben bizony van vattacukor és ha van, akkor nekem ennem kell belőle. Szegény manók, olyan mintha hálátlan lennék, pedig ők is nagyon oda tudják tenni magukat, de ez most számomra olyan, mintha születésnapom lenne. Kicsit talán előjött belőlem a cukorfüggő. Még szerencse, hogy ez csak pillanatnyi állapot, valószínűleg holnap a sok édességtől fájó hassal fogok fetrengeni, aztán egy ideig nem is kívánom annyira, de mindez megéri, és komolyan szemet tudok hunyni felette. Szóval fordulok, és nem várt közelségbe kerülök egy lila vattacukorral, aki belém jön, majd leesik és a legjobb, hogy a másik végén egy helyes lányka is van. Szegény Supermenes pólóm, de ő most másodlagos, inkább a lányka fel fordulok, kinyújtom a kezem, és mielőtt még bármit is tehetne, megfogom és felhúzom, másik kezemmel a derekát megfogva. Hogy hova tűnt a két süti? Nem dobtam el, elhihetitek, simán benyomtam mind a kettőt a számba, és most hörcsög képemen igyekszem gyors rágással és nagy nyeléssel segíteni. Még jó, hogy ennyit beszél, különben elég nagy taplónak néztem volna ki, ha nem vagy csak teli szájjal válaszolok neki. - Tiszta cukor lettem és le is tapostál, de nem baj, a cipőm úgy is kicsit nagy volt. Ez nem igaz, de nem fogom egy lány fejét leszedni azért, mert nekem szaladt. Belém lökte a sors, hah! Ezek szerint, nekünk beszélnünk kell egymással, szóval széles mosoly, kedves arc, legyintés a problémára és a dereka elengedése, mielőtt még pofon vág. Követem a tekintetét a porba veszett hős vattacukor felé, majd vissza a lány arcára. - Talán nem ez volt az íz, amire vágy. Lehajolva a vattacukorért a pálcájánál fogva emelem fel és hajítom egy kukába. Nem kellene, hogy bárki beletaposson, mert ha így is történne, a nagy tömeg miatt nem látnám, és úgy nem lenne olyan vicces. Tiszta úriember vagyok már megint, szinte hihetetlen. - Meghívlak egy másikra, úgyis oda indultam én is. Ádám vagyok. Kinyújtom felé a kezem is, én nem kézcsókolok, meg semmi ilyen, csak kezet fogok simán, figyelve rá, hogy ő lány, és nem töröm el csak úgy a kezét. Nem biztos, hogy örülne neki, bőven elég, hogy a hátsóját már beverte miattam. Mivel vannak itt egy páran, ezért hirtelen jött ötlettől vezérelve fogom meg a kezét, nehogy elveszítsük egymást, és húzom vissza a vattacukroshoz, aki kicsit felvont szemöldökkel pillant ránk, de igyekszem nem tudomásul venni. - Amilyet és amennyit csak jól esik, én biztos, hogy minden ízből kérek egy kicsit. Lehet, hogy fura íze lesz, de szerintem úgy a legmókásabb.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Nillike - Vagy ilyesmi? Nekem mondjuk kifejezetten tetszik a Nilli. A Titanilla se rossz, nincs még egy ilyen nevű ismerősöm, szóval biztos, hogy megjegyezlek, az már biztos. Kacsintok is egyet hozzá, persze egy ilyen lányt amúgy is nehéz lenne elfelejteni, de azért mondok is hozzá valami bíztatót. Remélem nem akar elmenekülni mellőlem, hiszen párosan, főleg ha a másik szintén vevő arra, hogy felfaljunk mindent, ami csak a környéken van, és itt bizony van jó sok minden, tényleg kipukkadásig lehet enni. Aztán ha kipukkadunk, akkor rengeteg hely marad arra, hogy ismét együnk. Kissé beteges ezt a lehetőséget elképzelni, ezért kedves olvasó, ha még nem tetted, javaslom most se állj neki, mert elmegy a kedved nagyon sok mindentől. - Biztos, elvégre nem olyan nagy tragédia, és valószínűleg te még a feneked is beütötted, az sokkal nagyobb kellemetlenség, mint egy kicsit összeragadt póló. Amire le is pillantok, hiszen megemlítette, majd kurtán bólintok. Na igen, van belőle vagy három, csak van, ahol konkrétan Superman is ott van, van ahol a jel és a neve és van ez, ahol csak a jel, amiről fel lehet ismerni. - Bírom a képregényeket, de Superman mindegyik hős felett áll. Nekem valahogy ő a nagy kedvencem, mert olyan király, csak leveszi a szemüvegét, és máris máshogy néznek rá. Néha én is szívesen élnék ezzel a képességgel. Csak leveszem a szemüvegem – ami van, csak nem hordom, mert cikinek érzem magam vele – és máris bomlanak utánam a nők. Na persze, szép álom, túl sok itt a tökéletes testű, kviddicsező nyálgép, mellettük nagyon nehéz labdába rúgni. Mindenesetre kikérem a két mindenízűt, és szélesen mosolygok a nénire, aki olyan furán néz ránk. Nem hiszem, hogy még senki se kért ilyet, hiszen ez nem ismeretlen fogalom, lehet ezt keverni rendesen. Fizettem, még borravalót is adtam, mint az igazi nagyok, majd a puszira széles vigyort öltöttem, és úgy csináltam, mint aki nagyon laza, de belül épp királlyá avattam magam. - Talán mert nem vagyok a bunkók közé való. Miért jobb az neked vagy nekem, ha leosztalak? Te negatív élménnyel gazdagodsz, és elmondod a barátnőidnek, akik szintén furán néznek majd rám, én pedig emésztem magam, mert egy csajjal ordibálással gazdagabb lettem, nem túl nagy erény. Akkor már inkább barátkozzunk, szerintem az sokkal jobb. Elsőre nekem is furcsa, de pont ez a jó benne, szeretem a sok furcsaságot, ami egyben mégis király hatást eredményez, mint például most ez. Közben azért forgatom a fejem, és nézem ki, mint csinál, de konkrét céljaim nincsenek még. - Van kedved velem lógni? Kipróbálhatnánk pár dolgot. Ha van valami céllövölde, akkor lövök neked valami hatalmas szőrös plüsst, ami nagyobb, mint te. Az ilyeneket bírom.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Alice Nyár van nyár… röpke lepke száll, virágra zümmög száz bogár… Borzalmas dallam, ami már napok óta a fejemben van. Egyszerűen nem tudom kiverni onnan, és annyira hatással volt rám, hogy tegnap már álmomban is ez jött elő, bár a helyzet, hogy a tanári asztalon állva adtam elő, talán még viccesebb volt. Szombat van. Ami szuperkirályságos, főleg, ha az ember mindennel elkészült, amivel el kellett, nincs tanóra, nincsenek tanárok, nincs semmi, csak a nyugi meg az élvezet. Korán reggel keltem, szemem kipattant, hála ennek a buta nótának, így hát felöltöztem, majd elindultam a faluba, hogy gyakorlatilag Verocskával egyszerre odaérve, én legyek az első vendége a mai nap. Ettem egy frissen kisült pogácsát, meg egy nagy szelet csokitortát, hozzá tejeskávéval, aminek karamellás íze volt. Mennyei reggelkezdés volt. Elvitelre kértem még tőle már csokis aprósütit meg mini sajtospogit, hiszen kell a mai naphoz a kis plusz, majd az árnyason beszereztem még egy adag jégkását, aminek folyton változik a színe, és ezekkel indultam vissza a kastélyba. Talán megkeresem valamelyik lánykát, aki éppen nem a pasijával van, vagy tanul, hogy mókázzon velem. Érdekes, hogy nem nagyon van fiú barátom, és ezért elég sok lánnyal össze is szűrtek már. Titkon azért élvezem, főleg, hogy a minap egy csapat lány furcsán mosolyogva integetett nekem, pedig esküszöm, sosem láttam még őket. - Segítsek? A kastélyhoz vezető úton, már messziről kiszúrtam a lányt, meg a szétesett bőröndöt, szegény biztosan túlpakolta, velem is ez volt, mire ideértem egy vésztartalék guriga kötöző tartotta egybe, amit aztán este még le kellett fejtenem róla, másnap pedig beszámolni a szüleimnek, hogy lehet, hogy fiú vagyok, de mégiscsak akkora bőrönd kellett volna, mint a nővéreimé. Szóval, amikor megláttam a lányt, sietve indultam felé, hogy ha kell, segítsek neki. Új még itt, szegény, mindjárt jönnek a vizsgák, nem pont a legjobbkor érkezett. - Várj, segítek. Egy adag, szépen összehajtott pólót adok neki, majd végignézve a cuccokon, kicsit messzebb egy könyvjelzőt is felfedezek a földön, aminek nagyobb baja nincs, biztos elsodorta a lendület csak. Felvéve a lány felé nyújtom, egy kedves mosoly kíséretében. - Ádám vagyok, Eridonos. Segítsek eltájékozódni a kastélyban, miután összepakoltunk? Van sajtos pogim meg csokis sütim a lenti cukrászdából. A falu egyik legjobb helye, kérsz? Szegény lány, biztos nehéz lehet neki, ahogy nekem is nehéz volt, bármennyire is vágytam ide. Úgyhogy megértem, hogy az első napján, egy szétesett bőrönddel, nem épp a legjobbak a kilátásai.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Alice
A hevességre, amivel a könyvjelzőért nyúlt, egyből jön bennem is a felvilágosodás, hogy valószínűleg ez igen fontos emlékeket hordozhat a lánynak. Nekem is vannak ilyen kis mütyürjeim, amiket szeretek eltenni. Például az első találkozásunkkor Zsófi megdobott egy kővel, és nem tudom miért, de eltettem a követ is. Így hát egy pillanatra se gondolom azt, hogy nem normális mondjuk a ragaszkodása. Nem vagyok én Rellonos, aki kífelé kemény gyereknek mutatja magát és nem őszintének. - Azt hittem szétesett, várj, nem kell egyesével visszapakolnod a cuccaidat. A táskámból előhúzom a halvány homokszín kőris pálcámat, és a lány cuccai felé irányzok vele, az egyik leghasznosabban és legjobban menő varázslatot hívva segítségül. - Pakolj! A dolgok pedig, ahogy lenniük kell, szépen felemelkednek, és magukat összetűrve, engedelmesen visszavándorolnak a helyükre. Elégedetten nézek végig a művemen, majd közelebb lépve lezárom a ládát és megemelve a fa felé lépek vele, intve a lánynak, hogy kövessen. - Nem könnyű, később majd segítek felcipelni. A fa mellé támasztom, majd a táskámhoz nyúlva egy pulcsit húzok elő belőle. Reggel még hűvös volt, most pedig alkalmas arra, hogy leterítsem, hogy a lány rá tudjon ülni. - Foglalj helyet nyugodtan. Szóval, Ádám vagyok, Eridonos, és te? Első tippem az lenne, hogy Navinés vagy Levitás lett a lány, de az szinte biztos, hogy semmiképp se Rellonos. A Rellonosok még kicsiként se nagyon viselkednek így. Én is helyet foglalok, a pulcsimmal szembe, a fűben. Nekem nem baj, ha piszkos leszek, de tudom, hogy a lányok kényesek erre, ezért igyekszem jót tenni ennek a lánynak is. A táskámból kihalászom még a pogikat és csokis sütiket rejtő zacskókat is. az pogisat átnyújtom a lánynak, a másikat én kezdem elpusztítani. - Honnan jöttél? Kezdem az ismerkedést a lehető legegyszerűbb kérdésekkel, amiket csak fel lehet tenni.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Alice- Budapest. Javítom ki kedvesen mosolyogva. Aranyos lányka, és nem ő az első, akinek nehezen megy a nevek megjegyzése. Az egyik filmben, amit a nővéreim nézettek meg velem volt az, hogy „olyan, mint Párizs ötven éve”. Mondjuk azóta már a hatvan lenne a jó, mert hát nem mai filmről beszélünk. - Ezek szerint még csak mostanában költöztetek Magyarországra? Érdeklődve kérdezem, hiszen minden ilyesmi érdekel. Miközben beszélgetünk kicsit meggyepálom a körülöttünk lévő virágkészletet. Az apró fehér-sárga virágokból kis csokrot készítek, amit majd valahogy eljuttatok Aishanak. Az utóbbi napokban olyan furcsa, hogy nem tudok nem rá gondolni. Mindig is kedveltem őt, de most, mintha Cupido nyila talált volna el, úgy keresem mindenhol a lányt és úgy látom mindenkiben. Remélem nem így van, mert szörnyen kínos dolgokat is tehetek, amiket talán sosem tennék, és bár könnyen el tudom magam adni, mint helyi bohóc, azért nekem is vannak határaim, hogy mi vicces és mi nem. - Origon? Tartok tőle, hogy akkor eltévesztette a helyet, mert itt ilyen ház nincs, de aztán javít, és dobban is egyet a szívem, amikor kiderül, hogy bizony háztárssal van dolgom. Nagyon szeretem a házamat, kb annyira, mint Dwayne bácsi a szülőhazáját. Bármit megtennék érte, és a főnixekért, és azt hiszem már most összeszorul a szívem, ha arra gondolok, nemsokára vége a diákéveknek. Mindenképpen maradni akarok, mint mestertanonc, de még nem döntöttem el, hogy pontosan mi is lesz belőlem ha felnövök. Szerintem kocsmárosnak lennék a legjobb vagy eladónak, mert a közvetlenségem és a nagy szám miatt elég sok mindenre rá tudnám venni a többieket. - Ennek igazán örülök! Háztársak vagyunk. Én már negyedéves vagyok, szóval csak szólnod kell, bármit elmagyarázok, és bárkitől megvédelek, aki szenyózna veled. Ha megetted, szívesen felkísérlek, hogy be tudj rendezkedni, és ha gondolod az elején az óráidra is elkísérlek, hogy ne tévedj el, mert amúgy nagyon nagy ez a hely, és sokan nem szeretik, ha késnek a diákok.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Alice- Szóval gyorsan felejtesz. Remélem a puskagyártásban jó vagy, mert vannak tanárok, akik elég szigorúan veszik a vizsgáikat. Milyen tárgyakat vettél fel? Teszem fel az ebből következő legalapvetőbb kérdést, amit csak kérdezni tudok. Bármennyire is kedvelem és tisztelem pl. Felagund professzort, ilyenkor azért reménykedem benne, hogy nem gazdagodott a diákjai száma eggyel a lány jóvoltából. Jó lenne, ha lenne egy ilyen bemutatkozó minden tanártól az iskola első napján, ahol elmesélik, hogy milyen stílussal is rendelkeznek, mert az biztos, hogy a diákok jó része akkor megválogatná, és olyan emberekhez menne, akiket kedvelni fog, és akiknek a vizsgája jobban fekszik neki. Már ha nem tudják, hogy éppen mik szeretnének lenni, mint a mi Ádink, akinek sejtelme sincs még, hogy milyen mesterképzést jelöljön majd meg jövőre. - igen, nem könnyű ez a hely. Nekem is csak azért ment hamar, mert mind a két nővérem ide járt. Andine már végzett, ő most Budanekeresden tanul éneket és táncot, Ayva pedig végzős, ő még nem tudja, hogy milyen mesterszakra megy, de szerintem tanító lesz vagy gyógyító. Kicsit eltértem a tárgytól, de jól esett végre beszélni a tesóimról. Ebben az évben még meg sem tettem szerintem, pedig igen fontos szerepet játszanak mind a ketten az életemben, és mégis, Andine hiányát azt hiszem úgy próbáltam meg felfogni, hogy nem beszéltem róla. Ez nem feltétlenül a legjobb taktika. - Aishanak. Aisha Nayar, de hogy a barátnőm-e… nem tudom. Ez elég furcsa. Nagyon kedveltem őt mindig, jó barátok voltunk, aztán az üvegházban egyszer csak, valami furcsa dolog történt, egyik pillanatról a másikra csak ő volt ott, mintha valaki fejbe kólintott volna, és azóta csak rá gondolok. Elég furcsa, tudom, én se értem a dolgot, de a szerelem nekem eddig idegen volt. Persze sok lány tetszett, de az nem ugyanaz. Nem tudom, hogy jön a szerelem. Elég furcsa ezt bevallani egy lánynak, akivel most ismerkedtem meg, de hát muszáj végre valakinek elmondanom az érzéseimet a dologgal kapcsolatban. Talán Uff nagyfőnökhöz is el kellene mennem, hátha ő tud rá valamilyen gyógyszert. Na nem mintha nem lenne jó, csak akkor is, ha minden pillanatban rá gondolok, érzem, hogy valahogy nem az én gondolataimmal érzek, és emiatt nagyon keserédes az egész. - Neked van szerelmed?
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
AliceSzerencséje van velem, az idősebbik nővérem stílusa megtanított arra, hogyan legyek végtelenül türelmes. Az, ami másnak idegesítő, zavaró, nekem gyakran fel se tűnik, és ez kifejezetten nagy örömmel tölt el. Sokan mindentől idegbajt kapnak, én meg akkor se lennék ideges, ha a kedvenc képregényem zombijai császkálnának mellettem. Hosszú távon se könnyű felhúzni, és már most érzem, hogy akárkit is vegyek feleségül, az biztos, hogy ezért fog elhagyni, mert nem fogom olyan súlyosan venni a problémákat és annyit idegeskedni rajta, mint ő. - Huh nem vagy semmi. Nekem nincs ennyi tárgyam, olykor, ha valamit megunok, vagy nem tetszik, akkor év végén leváltom, de nagyjából ugyanazzal operálok már jó ideje. - A bájitaltant szeretem, bár a tanár nem épp kedves, mogorva és sokszor kellemetlenkedő, nekem mégis az egyik kedvenc tanárom. A Melodimágiát a házvezetőnk tartja, szeretni fogod, jó fej pasas és nagy szíve van. A többit nem tanulom, de Tóni bácsi, aki a művészeteket tanítja szintén aranyos. A többieket nem tudom, de gyereket még nem ettek meg nálunk. El se tűntek nagyon, aki mégis, az leginkább meglépett, és hamarosan visszaküldték a szülei vagy ilyen-olyan hírek érkeztek róla hol van. Ezek se az itteni légkör, sokkal inkább az otthoniak miatt eshettek meg, de ezekkel inkább nem traktálom a lányt, nem biztos, hogy jót tenne az első napjának. - Köszi. Ez most nem tudom meddig fog tartani. Sosem voltam még szerelmes. Persze vannak lányok, akikkel elvagyok, meg akik tetszenek és szeretem is őket, de leginkább mint barátokat. Ez a szerelem dolog ez nekem nagyon kínai, de érzem, hogy ez az. Főleg, mikor bárgyún bámulok és amikor már csak a nyálam nem folyik eszmélek rá, hogy milyen szépen csillog a haja vagy, hogy a szemei olyan szépek, hogy bármit kérne megteszem. Nem is sejtem, hogy ez csak illúzió, hogy Cupido olyam mélyre és olyan rossz szögből lőtt rám, hogy ki tudja, mikor heverem én azt ki. - Na majd itt. Tele van macsókkal a hely.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Valentin nap | Random Randi (Lucy *-*)MaszkEljött hát a nagy nap. A sikertelen próbálkozásaim a női egyedeknél arra az elhatározásra juttatott, hogy bizony én most elmegyek jól és jelentkezem a Rapid Randira. Le is adtam a jelentkezésemet, meg is kaptam minden szükséges dolgot hozzá, így most itt állok. Nem tudom, hogy miért fogtam ebbe az őrültségbe bele egyáltalán, de nem bánom. Határozottan nem. És ha ez kell ahhoz, hogy megismerjem azt, aki tényleg elég jónak gondol magához? Eddig ezt még nem próbáltam, de most itt az ideje. A ruhám az ágyamon pihen, amíg lezuhanyzom, sőt meg is borotválkozom, hogy jó első benyomást tegyek a lányra. Tegnap még a hajamat is levágattam. A szettem, amit mára választottam, fekete nadrág és zakó, hozzá bordó inggel, nyakkendő nélkül, elvégre sem esküvő, sem temetés nem lesz ma. A cipőm fekete, a zoknim is, leszámítva azt, hogy van a sarkán egy békaarc. Senki se látja, de ott van. Kabalazokni. Jól kell sikerülnie a mai estének. Hosszú percekig álltam még a tükör előtt, mielőtt végre elindultam, és lassan haladtam a folyosón is, néztem a mellettem elhaladó párokat, lányokat és fiúkat, akik egyénileg igyekeztek. Más is lehet ma olyan ideges, mint én, hiszen nem mindenkinek van párja a mai nap. A kapuban még megállok egy pillanatra, felvéve a maszkom. Gyönyörű látvány tárul a szemem elé, még férfi szemmel is szép, és nem túl giccses. A haladás még könnyű, és még könnyű kiszúrni a szőke lányt is, akit nekem rendeltek ma. Szőke? Gwen, a legjobb barátom szőke, rajta kívül azonban nem tudom, hogy volt-e bárki, aki ilyen hajszínt viselt a környezetemben. Biztos, hogy nem ismerem, és őszintén, kevés dolognak örültem még ennél jobban. Mosoly kúszott az arcomra, ahogy elindultam felé. Alapjairól kezdeni egy ismerkedést sokkal izgalmasabb. Megállva mellette finoman a vállára teszem a kezét, figyelmet kérve tőle, egy fehér rózsát nyújtva felé, melynek olyan rövid a szára, hogy akár a hajába is tűzheti. Szeretem ezt a virágot. Semleges. Még bármerre elviheti az emberek érzéseit, gondolatait.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
LucyA lány rám köszön, szerencsére nem csak én vagyok az, aki zavarban van kettőnk közül. Ez egy kicsit nyugtatólag hat rám, és képes vagyok rendesen gondolkodni, sőt mindenféle dadogás és értelmetlenül összerakott mondatoktól mentesen beszélni is. - Szia. Én se nagyon tudom, hogy mit is kellene pontosan mondanom, vagy tennem, így hát a bénázás elkerülése végett, leülök a másik székre, az a legbiztosabb, mint első lépés. A kezeimet magam előtt összeteszem, térdeimen pihentetve őket. Így nem tűnök olyan feszélyezettnek, és őszintén szólva segít, hogy ne is érezzem úgy magam. - Nem száz százalék, hogy összetartozunk, de szerintem igen, viszont azt hiszem az a biztos, hogy ha ezeket is kipróbáljuk. A kulcs - lakat páros rám eső részét felemelve kérek engedélyt a lánytól, hogy a gyanúmat, mely szerint ő a párom, beigazoljam. Szerencsére anyukám foglalkozása révén van némi rálátásom a színházi kellékekre. Elég sokat tanultam tőle, hogy úgy véljem, összetartozunk, és mikor a lakat kinyílik a kulcsnak köszönhetően, szélesen elmosolyodom. - Nos, illő volna bemutatkoznom. Ádám vagyok, tizenkilenc éves, eridonos, érdekel a kviddics, a mágiatörténet és a sütemények. Nem tudom, mire vagy kíváncsi, de bármilyen kérdést feltehetsz, megválaszolom. Sosem voltam még randin úgy, hogy ne ismerném a másikat, és most tessék, mégis megteszem. Persze nem rosszul furán, véletlenül sem, csak kiléptem a bizalmi szférámból és ez most nagyon furcsa. Persze pozitívan állok a dologhoz, és a lány, akit nekem választottak, nagyon kedvesnek tűnik, és ahogy elpirul, már biztos vagyok benne, hogy tényleg az is.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Valentin nal - Lucy *-* - Miért nem tudnál játszani? Az, hogy illik egymáshoz a lakatunk és a kulcsunk annyira megnyugtatott, hogy az idegességem is elmúlt, és sikerült olyan témát is találnunk, ami kifejezetten érdekes lehet, mind a kettőnk számára, méghozzá a kviddics. - Igen, én vagyok. Köszönöm, de veszíteni is tudni kell. Az utolsó meccsünk után bulizni forunk például, ha nyerünk azért, ha vesztünk, akkor meg azért. Nem igazán illik hozzánk, hogy szomorkodjunk. Ha lesz három találatunk, akkor már például dobogós helyen leszünk, ha nem, akkor nem, akkor azért bulizunk majd. Pozitívan tekintünk előre. Tessék, máris tovaszállt minden izgalom, arcomon széles vigyorral ecsetelem, hogy akármi is lesz a Rellon ellen, mi bizony vidámak és magabiztosak leszünk. Többet fogunk edzeni és jövőre még jobbak leszünk. Imádom az Eridonos életszemléletet, és ha neked az van az egy dolog, de ha vagytok már ketten, akkor generáljátok jobban, és amikor egy egész ház van, na ott csak nevetni lehet. - Persze, mindenre vevő vagyok. Különleges koktél. Sosem ittam még koktélt, főleg különlegeset nem, így most kíváncsian várom, hogy mégis mivel tudnak nekünk szolgálni. Amíg ez megtörténik, addig visszafordulok a lány felé. - Szóval kviddics, ha játszhatnál, milyen poszton játszanál? Hajtónak vagy fogónak tudnám elképzelni, de értek engem már csodák a saját csapatomon belül is, először például Leonieval, akit majdnem szemberöhögtem, amikor azt mondta, hogy ő terelő. Ha valaki látta már a vöröst és ismeri a stílusát, akkor azt hihetné, hogy ő a kabalánk, akit tündérnek öltöztetünk, virágokat fonunk a hajába, és engedjük, hogy meccs alatt táncoljon, de semmiképp se adnánk ütőt a kezébe, pedig hihetetlenül jó volt benne.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Rapid Randi | Lucy *-*- Elvihetlek egy körre, ha gondolod. Mármint először mehetnénk úgy, hogy én is ott ülök a seprűn, hogy ne legyen nagy baj, aztán ha már biztosnak érzed a dolgot, akkor egyedül, mint Aladdin, amikor Jázmint vitte a repülő szőnyegen. Az első mondatom magabiztos, már - már csajozós, de aztán gyorsan megmagyarázom, sőt a kedvenc Disney mesémet is beleveszem, hátha egy kicsit javítok a helyzeten. Lucy nem olyan, mint a többi lány, akikkel eddig megpróbáltam többet a barátságnál, és lehet, hogy pont ez lesz a kulcs. Észrevétlenül nyalom meg az alsó ajkam, remélve, hogy a lány ezt nem veszi célzásnak. Mostanában hallottam, hogy valaki nem csak a boszorkánymagazinokat, de mugli újságokat is hozott az iskolába, ami terjed a lányok között, és abban van ilyen, hogy ha x alkalommal néz rád fél óra alatt, meg ha indokot keres, hogy hozzád érhessen, akkor tetszel neki, ha megnyalja az alsó ajkát, vagy beleharap, akkor megcsókolna. Nem vicc, ezek tényleg terjednek, és a legborzasztóbb, hogy van, amelyiknél magamra ismerek. - Teljesen jól látod. Persze van még más is, de ezek az alapvetőek, ezek azok, amikre érdemes odafigyelni. A terelőt és az őrzőt én is kizárnám az esetedben, te inkább lányos lány vagy, persze a legjobb értelemben, és van olyan terelő barátom, aki szintén olyan, mint te, de én is inkább hajtónak mondanálak, vagy a magasságod és vékonyságod miatt fogónak. A terelők és őrzők masszívabbak szerintem. Én se vagyok vézna, sőt, és pont ez a két poszt az, ami szenvedélyesen vonz. Imádom mind a kettőt, és hálás vagyok a sorsnak, hogy volt lehetőségem kipróbálni magam a kviddicsben. Ahhoz persze, hogy profi legyek, jóval több kell, így erre nem gondolok, de a szenvedély attól még szenvedély, legyek bármekkora. - Örülök, hogy sokat beszélsz, szeretem a lányokat, akik nem kukák, ha az édességet is szereted, akkor holnap feleségül veszlek. Jó, azt azért nem, de szeretem, ha egy lány szeret enni, nem csak salátát kér, hogy aztán vágyakozva nézze, hogy én jóllakok, ő meg elhiteti magával, hogy nincs többre szüksége. Persze lehet, hogy a lány pont ilyen, szépen indítok én is. Nincs bajom persze ezzel a felállásal se, csak nem tudok mit kezdeni vele, és én érzem magam kényelmetlenül, amiért mondjuk kedvem van enni. Ez pedig tényleg nagyon kellemetlen tud lenni. - Amióta tudom a mágusvilág létezését. Mugli családból származom, nincs egy rokonom se, aki tudott volna erről a világról. Tizenkettő voltam, amikor először hallottam róla, mert a nővérem Andine is boszorkány, majd kiderült, hogy a másik nővérem, Ayva is örökölte. Ők már nem tanulnak itt, Andine a budanekeresdi művészetibe jár, Ayva pedig mugli egyetemre, Pécsre. Ők meséltek sok mindent az itteni világról, és amikor én is ide kerültem, egyszerűen csinálni akartam, persze akkor még nem lehetett, mert egy gurkóra hasonlítottam, de jó pár évbe telve lefogytam, így végre tényleg élvezhetem. Végre megjöttek az italok, az egyiket a lánynak nyújtom, a másikba beleiszok, Hm, igazán finom. Milyen érdekes, hogy mennyit beszélek magamról és milyen könnyen. - Veled mi a helyzet, van itt rokonod?
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Lucy- Én szívesen segítek, szerintem fontos, hogy aki tanítja, az tudjon élvezetet is belecsempészni. Nekem az elején nem jött át a dolog, de például Markovits jó tanár, de nekem is kellett egy pont, amikor eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni rendesen is, nem pedig az elfogadhatóra hajtva. Nem minden tanárban van meg az, hogy élvezetessé teszi az órákat. Szerencsére nekem kevesebb ilyenem volt. Volt, mert nem lehet megúszni, hogy ne legyen, de mégis, ha egyszer majd visszaemlékszem az iskolai évekre, biztos vagyok benne, hogy az úgy fog telni, hogy a hallgató egy pozitív képet kap majd. Szeretek ide járni, szeretem a tanórákat is. Kicsit furcsa ember vagyok ilyen szempontból azt hiszem. A legtöbben a nyári szünetet várják, én két hét után azon kezdek el agyalni, hogy mikor vehetem már meg a tankönyveimet és vajon mi lesz az első bájital, amit megfőzünk az új évben. Nem véletlenül tartok attól, hogy mi lesz akkor, ha nem folytathatom a tanulmányaimat, mert nem úgy sikerül a záró dolgozatom, mint szeretném. - Akkor szerencsés vagy, valóban. A gyűrű miatt ne fájjon a fejed, mond, hogy milyet szeretnél, és szólok a kapcsolataimnak. Mint valami szupermenő pasi, laza félmosollyal, így is viselkedem, kényelmesen hátradőlve, kezembe véve az italomat, és újabb kortyot követően egy nem is olyan régi, ha jól emlékszem tavalyi eurovíziós dal, Basimtól a Cliche love song kezd el a fejembe járni. Egy kcisit zavaró, de még nem annyira, hogy elgondolkozzak, miért is hallok kétféle muzsikát. Sőt, a mostani ritmusára az ujjimmal is dobolok kicsit. Az, hogy nem vagyok szupermosoly laza arc, az látszik, főleg abból, hogy pár másodpercig bírom csak nevetés nélkül ezt a beállást, és inkább újra normálisan ülök. - Pedig komolyan. Persze úgy is szép voltam, csak a seprűk nem szerettek. Most egészségesebbnek érzem magam, de akkor se volt sok problémám. Sőt, ha azt vesszük, akkor sokkal jobban meg tudtam tartni a lányokat. Volt egy több, mint fél éves kapcsolatom is. Most meg, itt vagyok én, az Eridon csapatkapitánya. Alapjáraton bomlania kéne utánam egy – két lánynak, mert ezzel állítólag az jár. De a lányoknak vagy nem szóltak, vagy én vagyok olyan vak, hogy nem vettem észre őket. - Derek? Az én Derekem? Azta. Az „én Derekem” megszólalás egy kicsit érdekes, de a lényeg végül is ennyi lenne. Az én csapatomban játszik, és ezt a tényt imádom, hiszen nagyon ügyes és lelkes, ahogy Mea is. Az ő belépésük az egész kviddicskedvemet fellendítette még eggyel. - Nagyon kedvelem őt, korrekt és jó játékos. Remélem az utolsó meccsünkre is kijössz. Nagy buli lesz.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Lucy *-*- Persze. Állítólag tudományosan bizonyították, hogy ami lényegtelennek és játéknak tűnik, az sokkal jobban megmarad. Mondjuk ebben van valami. Én például nem emlékszem a tavalyi vizsgáim nagy részére, de azt tudom, hogy Rubya professzorasszony milyen szép ruhába volt, és a haja lazán fel volt fogva, ami kiemelte a szemét. Átmentem, de azt leginkább annak köszönhetem, hogy tanársegédként tanultam, és ha most valaki megkérdezné, hogy milyen kérdések voltak, maximum csak néznék, mint borjú az új kapura. - Nem hiszel nekem ugye? Oké, ma már talán én se hinnék magamnak, de élénken él még bennem, milyen az, ha nehezedre esik reggel felkelni az ágyadból. Bár reggel felkelni, még így is nagyon nagy kihívás néha. Elvégre szinte még a nap se kelt fel, de mindjárt kezdődik egy tanóra, brr. Mondjuk az is igaz, hogy ennek ma vége van, holnaptól vizsgaidőszak, amire még csak véletlenül se sikerült készülnöm. Azt hiszem, ha így haladok, azon se kell gondolkoznom, hogy mihez kezdek, ha nem vesznek fel mesterszakra, jelenleg az se biztos, hogy nem ismétlem meg ezt a csodás évfolyamot még egyszer. - Igyekszem, bár nagyon féltékeny tudok lenni. Ha csak ránéznek az én Derekemre, egyszerűen elkap a vörös szemű szörny, és nekimennék a másiknak. Persze ez nem komoly, elnagyzolt arcjátékom is azt mutatja, hogy itt még nem tartunk. Pedig vicces, márhogy ez az "én Derekem" kijelentés. Azt hiszem mostanra kezdett elhatalmasodni rajtam a csapatkapitányi ranggal járó birtoklási igény kifejezése. Én játékosaim, nem adom. Mint az oviban. A lány viszont vette a lapot és viccet csinált belőle, ami nagyon jó. - Ennek igazán örülök. Beszöktesselek utána a buliba? Csinálunk egy kis összejövetelt, ha vesztünk azért, ha győzünk, akkor meg azért. A lényeg, hogy vidámak legyünk. Elvégre holnaptól a tanévnek is vége van, jönnek a vizsgák, kell a jókedv, meg a feltöltődés. Ha az eridonosok vidámak, kevesebb vetélytársam van a csokira. Szélesen elvigyorodok, miközben felállok, és a kezem nyújtom a lánynak, hogy segítsem a felállását. Ha már dalolásznak a fejemben, akkor legalább odáig jussunk el, hogy táncolunk is rá egyet. - A meccs után, mutatok neked egy képet, a kviddics előtti időszakomból, de most táncoljunk.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Lucy, a bájos ^^ - Neeeem, nem kell. Nem vagyunk mi olyanok, akiket látnak az emberek. Tudod, csak apróságok, a fogaim közé szorított rózsával csúszok elé térden, meg ilyenek, csak semmi feltűnőség. Óhatatlanul is felpillantottam a fiúra. Ha hallaná, hogy miket mondok, valószínűleg velem nevetne. Ezt szeretem a bagázsunkban, hogy az ilyen apró poénokkal is lehet még pluszokat belecsempészni a szürke hétköznapokba, és kell is! Elvégre ez egy bentlakásos iskola, csak egymásra támaszkodhatunk. Én korábban csak a nővéreimre tudtam, de Andine is, Ayva is elmentek, és Annának most én vagyok a támasz. Meg kellett tanulnom kitörni, és saját kört kialakítani. Nem akartam csak az a srác lenni, akinek van egy lassan népszerűvé váló énekes - színészkedős nővére. Ki kellett lépnem az árnyékból a fényre. - Na, akkor ezt megbeszéltük. Nem tudom még, hogyan kivitelezzük, de megoldjuk, hidd el, akkor is, ha hordágyon visznek el. Az én szavam pedig szent. Ha kell, akkor hosszú büntetések során is, de bejuttatom a lányt. Az alap elképzelésem már megvan, csak kivitelezni kell. A meccs előtt még, hogy az utána kezdődő buliba már ott tudjon lenni. Persze azt a tortét, amit lezsíroztam a manókkal, nem biztos, hogy értékeli majd, de finom lesz. Belül csupa csoki, úgyhogy igazán nem lehet oka panaszkodni. Közelebb húzom a lányt, majd finoman hátrálok vele néhány lépést, hogy azért mégse az asztal mellett topogjunk, akkor már csináljuk rendesen. - A meccs előtti napon, találkozzunk a kívánságok terménél. Ott nincs olyan sok festmény. Adok majd neked egy barna csomagot, és megkérlek, hogy add oda Aisha Nayarnak, de igazából neked szánom. Lesz benne egy Eridonos lány egyenruha, és hét felé kimegyek érted. Találkozzunk az Eridonhoz vezető folyosón. Tudod az melyik? Miközben beszélek hozzá, szépen meg is forgatom. Kicsit zavaró, hogy kétféle zene megy, de igyekszem a kevésbé nyálasra koncentrálni, valószínűleg a másik az ital hatására alakult ki bennem. Most azonban elindultak az agytekervények, és tudom, be akarom juttatni a lányt magunkhoz. - És ez legyen meglepetés, mindenkinek. A végén kacsintok is egyet a lánynak, hogy tényleg őrizze a mi kis titkunkat.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Eridonos PartiEgy hónapnyi fogság után szabadon Viktorék, majd mindenki Nem vagyok éppen csúcs formában, leginkább a bezártság az, ami a legjobban megőrjített. Nem akartam bent lenni, szabad akartam lenni. Főnix vagyok, vagy mi a fene, bár a pikkelyek eléggé mást sugalltak, és a végére a hangulatom is. Morcos voltam, utáltam mindenkit, utáltam, hogy viszket, hogy lázas vagyok, hogy gennyedzik mindenhol. Tegnapelőtt éjjel azonban azt mondták, hogy holnap hazamehetek. Nem is volt kérdés, hogy hazamentem meglepni az asszonykámat, aki örült nekem. Elvégre egy hónapja nem látott, kellemetlen lett volna, ha csak megrándítja a vállát. De ma itt vagyok, nem igazán üdítő jelenségként, talpig feketében, látványosan lefogyva, varázslattan összeszűkített ruhában. Az arcom beesett, a szemeim alatt sötét karikák húzódnak, a bőröm kissé még szürkés - zöldes, nem nagyon kaptam természetes fényt. Mint egy fogva tartott állat, aki újra földet érez a lába alatt. - Azt hiszem, ezt nem terveztük. A hangom sem az igazi még, az az állandó kiszáradás, ami ebben az időszakban volt, megviselt. Egy maszkot elvettem ugyan az asztalról, de nem húztam még fel, előbb Viktorral akartam pár szót váltani. - Rossz hírem van, életben maradok. Eddig leginkább üzengettünk egymással, sokszor a gyógyítón keresztül, aki nyilván már utált minket emiatt, de szükséges volt. Széles, barátságos mosollyal fordulok Szépvölgyink felé és nyújtom neki a kezem. - Ricsi, örülök, hogy látlak. Remélem jól érzed magad. Tudom, hogy nem híve a nagy forgatagnak, de hát azért olyan hülye se vagyok, hogy ne lássak dolgokat. Viktor felé fordulok és egy kacsinát kíséretében közlöm, hogy "showtime baby". A maszkot felhúzva lépek fel a színpadra és mágikusan felerősítem a hangom. - Nagyon sok szeretettel köszöntünk mindenkit az idei évzárón, melynek témáját leköszönő prefektusunknak, Nathaniel Ash Everettnek köszönhetjük! Remélem, hogy mindenki nagyon jól érzi magát itt ma este. Egy kis ismertető a helyszínről. A bejárat mellett láthattatok maszkokat és ékszereket. A maszkok és a mai díszítés az Eridon kreatív csapatának műve, akik már hetek óta dolgoznak rajtuk Kasza Fanni vezetésével, míg az ékszereket a SzárnyRagyogás és az Ouroboros Antikvitás boltokból szereztük. A kitartó segítségért nagy hálával tartozunk Evana Roddson és Báthory Elizabet tulajdonosoknak. A maszkokat és az ékszereket ajándékba szántuk ma nektek, így bátran vegyetek belőle egyet kedvetekre. Miközben beszélek, elmutatok az adott rész felé, remélve, hogy a hallgatóság is követi a mozdulatot, így aki eddig nem élt a lehetőséggel, most magához vehet egyet. - Itt, a színpad mellett érdekes, főleg füstölgő italokat láthattok. A hatásuk is érdekes, de nem mondjuk el előre. Legyetek bátrak, és próbáljátok ki őket. A hatásukért felelősséget nem vállalunk, de ne aggódjatok, tudatmódosítás nem fog történni. Megmutatom. Lehajolva felveszek egy bizonytalanul kavargó vörös italt, ami néha minta pöffentene egyet, és a vendégsereg felé emelés után lehúzom. - Huh, kemény. A következő pillanatban a hajam lángvörössé változik, és egy pillantással később valóban lángolni is kezd. Persze én csak kellemes melegséget érzek, de azért sejtem, hogy ez mi volt, illetve a szemem sarkából látom is a lángocskákat, melyek békésen nyaldossák az arcélemet. - Szóval ilyen menő dolgokat szerezhettek, a hatásuk pedig maximum fél órás. Körülbelül egy óra múlva elbúcsúztatjuk távozó prefektusainkat és köszöntjük az újakat, sor kerül az ünnepélyes jelvényátadásra, kihirdetjük a legeridonosabb eridonost, díjazzuk újoncainkat és ahogy elérkezik az éjfél, a rendezvény kötelező részében végzőseink átugorják a tábortüzet, ezzel lezárva alapképzésüket. Én jó szórakozást kívánok az este hátralevő részében mindenkinek. A színpadon a #KAPPA biztosítja a zenei aláfestést. Elsősorban az este témájába vágó dallamokkal, ám bármit kértek, szívesen eljátsszák nektek, szóval hajrá! Ezzel pedig meghajolok kicsit, és már mászok is le a színpadról. Muszáj egy kicsit pihennem két aktivitás között. //Aki szeretne egy ékszert magához venni, küldjön üzenetet az Eridon karakternek, melyben leírja, hogy milyen színű ékszert választ, aki pedig italt szeretne magához venni, szintén egy üzenet formájában írja meg a színét. Fontos, hogy minden esetben írjátok le, hogy ékszerről vagy italról van-e szó.//
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Idén az eridonosok spanyolos hangulatra vágytak a legjobban, így a házvezetőkkel az élen meg is tették az előkészületeket. A rendezvény napján, ami hivatalosan augusztus 31–e, a lelkes főnixek csapatba verbuválódtak, és együtt díszítették fel a helyszínt, amely idén a fénylő lelkek udvara lett. A főbb színek a fekete, a vörös és a fehér. Kérik a megjelenőket, hogy ezekhez igazítsák öltözetüket. Az ételek és az italok hagyományos spanyol hangulatot idéznek. Megtalálható itt paella, cocido, tapas, churro, horchata, La Casera, és még sorolhatnánk. Természetesen alkoholos italokat nem tartalmaz a lista. A táncparketten egész éjjel hallható pörgős zenéhez illő tánclépéseket bárki elsajátíthatja, hiszen a házvezetésnek sikerült egy táncoktatót Maria-t is találnia, aki bár tört magyarsággal, de érthetően magyarázza a táncok alapjait. Persze a táncparkett akkor sem veti le magáról az embert, ha nem a hagyományos lépéseket járja az illető. A banda olykor egy-egy könnyed popszámmal is megörvendezteti a közönséget. Természetesen most sem maradhatnak el a meglepetéssel járó italok, amelyek fogyasztása után húsz–harminc percen keresztül új élményekkel gazdagodhatnak a bátor résztvevők. (Amennyiben bevállaltok egy italt, úgy küldjetek üzenetet az Eridonnak, aki válaszában leírja majd a hatást. (A hatás kijátszása kötelező!) //A buli szerepjátékosan augusztus 31-én zajlik, amely álmodóilag a zárónapja is a játéknak.//
|
|
|
|