Ká
Ma férfi testben élvezi a nap minden percét. Nyári gyerek ő, nincs oda a hidegért, de mivel pozitívan látja az életet és igyekszik a szépet látni mindenben, ebben a szürke, hideg időben is meglátta a lehetőséget. Eltervezte, hogy amint leesik az eső, ő bizony táncot fog járni. A tér közepén. Csak úgy.
Reggelire palacsintát sütött magának és a fiának miközben táncoltak a rádióban játszott retro dalokra. A fakanál tökéletes mikrofonként szolgált ehhez a tevékenységhez. Saját magával ellentétben a gyerek egészségére vigyáz, ezért felöltöztette rendesen indulás előtt, hisz oviidő van.
A gyereket nagy ölelésekkel és puszikkal eresztette útnak, be oda, ahol legalább biztonságban tudja. Elégedett a mai teljesítményével, hogy dada nélkül megoldotta az indulást és a reggelit is, ez pedig látszik az elégedett mosolyán a borosta alatt.
Egyelőre esernyőt bűvöl a feje fölé, mert persze nem úgy buli a megázás, ha sétál közben az ember. Komótosan, a pocsolyákba beleugorva halad a tér közepére, ahol összenéz egy ismeretlen, de szimpatikusnak tűnő lánnyal.
Arcán vigyorrá szélesedik a mosoly, szemöldökét megvonja amolyan "na?" kérdésként. Végül ahogy azt tervezte, az egyik padra helyezi a hordozható, felrúnázott kis rádióját, pálcáját pedig mellé állítja, hogy az esernyő most a szerkezetet védje a víztől. Quinn pedig hátrál és a dalra kezdi el levetni a téli holmikat, miközben az esőben ázva táncra perdül.