A fiatal lány első hétvégéjét tölti új iskolájában, melyet lassan de biztosan kezd kiismerni. Első napja eléggé zűrösen indult, amikor is megismerkedett egy rossz arcú férfivel, kire rossz hatással volt vélasága. Ritka az ilyen. Általában a másik nem képviselői teljesen odáig lesznek érte, és akár a csillagokat is lehoznák az égről, ha ő erre kérné őket. Az erőszakosan fellépő egyedeknél még ritkább az a típus, akire nem hat a fiatal lány varázsa. Ők azok, akik ténylegesen felkeltik az érdeklődését Chloénak. Az a bizonyos tanár, akivel még előző iskolájában jött össze, az utóbbi csoportba tartozott. Nem azért volt a lánnyal, mert vélasága megbabonázta, hanem mert ténylegesen meglátta benne azt, amit ő egy nőben látni akar. Azóta csak egy férfi volt még, kire nem tudott hatást gyakorolni. Ez az alak pedig megmentője volt azon a bizonyos napon. Chloé elég rossz szájízzel közlekedik azóta az iskolában. Amennyire csak lehet takargatja magát és nem nagyon mozdul ki a házának falai közül. Az ilyen esetek igen csak megviselik Őt. De általában hamar elhatározza magát, hogy Ő márpedig nem fog egy senki miatt bujdosni. Mert igen, az ő szemében az a férfi egy senki. Egyrészt mert ránézésre egy lecsúszott alak. Másrészről beszéde és megmozdulásai is arra engednek következtetni, hogy nem aranyvérű család leszármazottja. Igaz, a fiatal lány nem boszorkány, és még egy csepp ilyen vér sincs benne. De aranyvérű család nevelte úgy, mint a saját "aranyvérű" lányukat.
Szombat. Chloé kedvenc napja a héten, így nagy elhatározással ébredt fel reggel. Hallotta, hogy nem messze az iskolától van egy szép kis falu, melyben ezen a napon piacot tartanak. Igaz semmi vásárlási célja nem volt, de úgy döntött felderíti ott is a területet. Piros szövetkabátjához felhúzott egy széles karimájú kalapot, melyet elől kicsit lejjebb húzott. Ezzel az volt a célja, hogy kissé eltakarja arcát. Kezében egy fekete clutchot tartva tipeg csizmájában a piaci sorok között. Hol jobbra, hol balra pillant és igyekszik magába szívni a hangulatot. Sok standból az árus hangosan ismerteti portékáját, melyre Chloé olykor oda is figyel. Egy érdekes árucikk hallatán felkapja fejét és a hang irányába fordul, ám ekkor egy ütközés következik be. Figyelmetlensége miatt nekimegy egy férfinek. Szerencsére nem egy nagydarab nő, így talán még csak meg sem tántorodik a férfi. Ő már annál inkább. Egy lépést tesz is hátra, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Ezután emeli csak fel fejét és tekint az idegenre.
- Excusez-moi! - Ismét megfeledkezett róla, hogy immár nem otthon van, hanem Magyarországon, ahol magyarul kellene beszélnie.

A férfi támadóan lép fel Chloé ellen. Ez kissé meglepi a fiatal lányt. Bár számíthatott volna rá, hogy az idegen nem fogja jó szemmel nézni, hogy egymásnak mentek. Azonban az a hangnem amit megüt, eléggé bántja a fiatal véla fülét.
- Már elnézést, de... - támadna vissza, hogy rendre utasítsa a férfit. De ekkor az idegen rá emeli tekintetét, és úgy fest, Ő nem az a kategória, akit hidegen hagy a lány vélasága. Vagyis hát, Chloé hatással van rá, nem úgy mint arra a tanárra az iskolában. Így már nem olyan érdekes számára a férfi, mivel nincs benne semmi kihívás. Valószínűleg két szép szó, és a lábai előtt hever, mint ahogy az átlag szokta. De ez most nem zavarja. A kellemetlen első élménye után talán pont erre van szüksége. Egy idegenre, aki a hatása alá került, akivel el lehet kicsit szórakozni. Így Chloé is vissza vesz a lendületből és előveszi legédesebb és legkedvesebb énjét, melynek nincs az a férfi, aki ellen tud állni. A fiatal lány arcán egy mosoly szalad át, melyet a hirtelen stílusváltás okozott. Kissé lehajtja fejét, hogy a másik fél ne lássa mosolyát. Nem lenne illendő. Nemsokára kékjeit újra a férfira emeli.
- Nem történt semmi. Jól vagyok. - válaszol kissé talán gépiesen, miközben egy bájos mosolyt küld a férfi felé.
- Elnézést kell kérnem. Figyelmetlen voltam. Remélem nem ütöttem meg nagyon. - Az illem megkívánja ezt, de tudja nagyon jól, hogy a borostás, jól öltözött Úrnak valószínűleg semmi baja nem esett. Tekintetét végigvezeti az előtte állón, majd kezét a férfi felé nyújtja.
- Van egy kis...por a kabátján. - Töri a magyart, de érthető amit mond. Mondat közben jobbja megindul a férfi felé, azzal a célzattal, hogy leporolja a nem létező koszt. A lényeg mindössze azon van, hogy hozzá érjen. Gyengéden és óvatosan nyúl a férfi mellkasához, és lassan, kissé gépesen mozdulatokkal "dolgozik", természetesen ha hagyja. Közelebb is lép hozzá, így talán már a másik intim szféráját súrolva, de ez az a távolság melytől jól érződik Chloé parfümjének illata.
- Nos, elnézést még egyszer! - közli, majd indulni készül, hacsak a férfi meg nem állítja. Egy sejtelmes tekintet és egy kedves mosoly jelenik még meg Chloén, aki szinte biztos benne, hogy nem hagyják őt arrébb állni. Ha mégis, akkor tévedett. De általában nem szokott tévedni.

A férfi kedvesen viszonyul Chloéhoz, aki ezt kifejezetten élvezi. Még az sem zavarja, hogy mindenféle ismeretség nélkül, majdhogynem becézgeti őt az ideges. A kedvesem hallatán és mosoly szalad át arcán. Ezt általában az idős úri nők szokták neki mondani, amikor segítséget szeretnének tőle kérni. Már hozzá szokott, de férfi szájából nem sűrűn hallotta. Így ez az eset megmosolyogtatja. Ennek ellenére nem szól a férfinak, hogy mellőzze eme kifejezést. Az ismeretlen férfi szó nélkül hagyja, hogy a fiatal véla leporolja a nem létező koszt róla, ezáltal pedig még közelebb kerülve hozzá. A folyamat közben talán még Ő is pár centit közelebb araszol a lányhoz. Chloénak nagyon jól esik az efféle közeledés egy ilyen helyes és nála idősebb férfitől. Elnézve a férfit úgy harminc körül járhat, talán picivel lépte azt túl. Chloé pedig igen csak gyengéd érzelmeket táplál is idősebb férfiak iránt. A saját korosztályával sosem gondolkodna semmi komolyabban, csak és kizárólag futó kalandban. Számára egy komoly, érett nagy betűt férfi kell. Akinél természetesen az is nagy előny, ha sármos. Ó igen, az nagy előny. Így a most előtte álló Úr, minden kritériumnak megfelel.
Ahogy távozni készül érzi, hogy megragadják kezét, nem eresztik. Mivel testével már a férfi mellett állt, így kicsit elfordítja tőle fejét, és egy sokat sejtető, "én megmondtam" mosoly jelenik meg arcán. De ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is. Újra bájos de mégis komolyabb arckifejezésre vált, melyről nehéz bármit is leolvasni. Visszalép a férfi elé, és kezét elhúzza annak mellkasáról, majd a másik kezében lévő clutchre teszi.
- Nem szeretném feltartani, ha sok dolga van, de... Ha ráér szívesen megiszok Önnel egy italt.- A férfit hallgatva Chloé tekintetében némi bűnbánóság csillan meg.
- Elnézést kérek, hogy belepiszkítottam az üzletébe. Higgye el nem állt szándékomban. Ki tudnám engesztelni valamivel? - kérdi, bár kissé akadozva. A magyar nyelvet még töri, így lassan teszi össze a mondatokat, melyekből szín tisztán kihallatszik, hogy ő más országból származik. Aki szemfüles még azt is megállapíthatja, hogy francia, mivel az r betűt franciásan ejti ki. Sose fog neki menni olyan szépen, mint a magyaroknak.
- Ó, én udvariatlan. Hadd mutatkozzam be... - jobbját a férfi felé nyújtja, de neveltetéséből adódóan nem kézfogásra, hanem sokkal inkább kézcsókra. De szerencsére még időben kapcsol, hogy most nem olyan közegben van, így változtat a tartásán. - Chloé Saint-Laurent. Önben kit tisztelhetek? - kérdi érdeklődő tekintettel és egy bájos mosollyal.

Chloé mióta az eszét tudja mindig is nagyon társasági ember volt. Amikor csak alkalom adódott rá, részt vett a különféle rendezvényeken, mely lehetett akár egy otthon adott estély, vagy egy kiállításmegnyitó is. Előszeretettel látogatott el zenei előadásokra is, mely palettája igen színes volt. A hangversenyeken kívül könnyűzenei koncerteken is rendszeresen megfordult Párizsban. Valahogy a fesztiválok csak kisebb mértékben ragadták meg a fiatal véla fantáziáját. Egy-két nagyobb zenei fesztiválon ott volt, de ennyi. Mikor Magyarországra érkezett akkor kezdett el úgy igazán megismerkedni a kisebb fesztiválokkal, melyek az iskola melletti faluban voltak megrendezve. Általában lenézett ilyenkor a csöppnyi településre, de sose időzött ott sokáig. Nem kötötte le hosszú távon a program, illetve annak a pár árusnak a nézegetése, akik ilyenkor kitelepültek. De most akarva akaratlanul részt kell vennie a jelenlegi fesztiválon. Mivel leköltözött a faluba az iskola elvégzése után, így rendszeresen beleszalad mindenbe, ami ott történik, így ebbe a sörfesztiválba is. Bevásárláskor át kell haladnia rajtuk, kutyasétáltatáskor sem maradhat ki ez a terület, így rendszeres látogató.
Ma is éppen szokásos esti sétáját kezdi meg Dalival, aki póráz nélkül sétál nem messze gazdája előtt. Az ír szetter fejét fel nem emeli a talajról és mindent szemrevételez ami szembe jön vele. Farokcsóválás jelzi Chloé számára, hogy a kutya jól érzi magát. Szerencsére a tömegben is jól viselkedik, bár előszeretettel megy oda idegenekhez egy-két szép szóért, fejsimogatásért vagy éppen jutalomfalatért. Annak a nézésnek nem lehet ellenállni. Addig szuggerálja szegény idegent aki éppen eszik, amíg nem csurran-cseppen neki egy harapás. Ezek a fesztiválok pedig teljesen kicsinálják szegényt, mivel mindenhol finom ételek illata száll. Chloé könnyed kis nyári ruhájában, felkontyolt hajjal sétál át a tömegen. Egyik karján cipőéhez illő táskával, kezében pedig a pórázzal. Biztos, ami biztos alapon azt is magával hozta. Nézelődik és ismerős arcokat keres a téren, de egyelőre senkit nem lát. Dalit magához parancsolja, aki jól nevelt kutya módjára leül gazdája mellé és türelmesen vár. Tekintetét ő is arra szegezi, amerre a fiatal véla, mintha segítene neki keresgélni.

A fiatal véla nem messze egyik kollégáját véli felfedezni a egyik sörös standnál,de vele nem olyan jó a viszonyuk, hogy oda menjen hozzá. Emellett ott inni kellene legalább egy sört. Chloé ettől a gondolattól pedig csak rosszul lesz, mivel utálja a sört, lehet az sima vagy vajból készült. Képtelen leerőltetni a torkán akár egyetlen kortyot is. Már a sör illata is felkavarja benne az álló vizet. Sose értette, hogy sokan miért rajongnak ezért az italért. Buborékos. Keserű. Hatalmas gázfeltöréseket okoz mindenkiben. Felpuffasztja az ember lányát. De mindenkinek szíve joga ezt inni, ha kedveli. Chloé inkább megtartja a tisztes távolságot ezektől a standoktól, és igen, valószínűleg nem fog sokat itt kinn időzni. De a kutyát meg kell sétáltatni, itt pedig hátha találkozik egy-két ismerős arccal. Fürkészi tovább a tömeget, mikor egy ismeretlen alak közeledik felé, vagyis hát Dali felé. A fiatal fiú leguggol a kutya elé, aki nagy szemekkel, apró farokcsóválással üdvözli őt. Ilyen szelíd és jámbor jószág kevés van a Földön. A fiú köszön a kutyának de a fiatal lányt figyelmen kívül hagyja, ami nem túlzottan nyeri el Chloé tetszését. Számára ez a rossz nevelés illetve a rossz személyiség egyik jele, amit ő nehezen tolerál. De most még csendben marad. Dali bizonyára elővette az "adj enni" nézését, mivel hamarosan egy falat hús indul meg irányába. De a kutya csak ül és vár, majd felpillant gazdájára, aki ekkor biccent egyet, mire a kutya behabzsolja az ételt. Szinte a fiú fél kezét szájába veszi olyan lendülettel esik neki a falatnak.
- Nem ért magyarul. Hiába mondod neki amit mondtál. - közli Chloé az ismeretlennel, de közben nem néz rá. Ő is tud b**kó lenni, nincs ebből gond. Az már más kérdés, hogy nem szereti ezt a stílust alkalmazni. De nem bírja sokáig, hogy ne pillantson le az ismeretlen kisfiúra. Mert igen, egy eléggé fiatal, valószínűleg diák guggol mellette. Nem tűnik többnek 16-nál. Mondjuk Chloé sem tűnk többnek 19-nél, melyet véla vérének köszönhet. Pedig ha sokan tudnák, hogy már 23 éves. Van ennek jó és rossz oldala is, de élvezi, hogy nem öregszik olyan gyorsan vagyis inkább feltűnően.
- Ha lehet ne adj neki többet. Köszönöm! - közli tömören és kimérten. Tudja jól, hogy Dali az egészet meg bírná enni, de utána két napig halálán lenne, mivel új fájna a hasa tőle. Ezt egyszer már eljátszotta a fiatal vélával.

A kisfiú csuklóból visszavág Chloénak, ami a lányt azonban cseppet sem hatja meg. Az ilyen viselkedést és kommunikációt elengedi maga illetve a füle mellett. Ilyesmin nem húzza fel magát, mert teljesen felesleges. Az, hogy őfelségének szólította a srác, még erősíti is a nem csekély önbizalmán, ami valljuk be igen csak nagy van neki. De már miért is ne lenne? Hiszen véla. Tudja, hogy ilyen esetben gyönyörű. Na már most ez nem mondható el róla akkor, ha felhúzzák és kisebb dührohamot kap. Hiába van a szervezetében a főzet, ami meggátolja a teljes tombolást, arca így is eléggé eltorzul és pipacs piros, haja begöndörödik, ami számára nem előnyös. De kevés ez a fiú ahhoz, hogy őt felhúzza. A fiú első mondatát azonban nem hagyja figyelmen kívül, reagál rá, és ekkor már rá is néz.
- Meg van bocsájtva. - közli, majd egy apró mosolyt is mellékel mellé. Chloé magyar tanára ha ezt hallaná, csak annyit reagálna, hogy "A macska meg fel van mászva a fára.". Eme gondolat egy őszinte, bájos mosolyt csal a fiatal véla arcára. Szerette a tanárát, kár, hogy mostanában nem találkozott vele. Már egész szépen beszél magyarul, de az akcentusát nem tudta legyőzni, így lerí róla francia származása.
A kérése, hogy a fiú ne adjon Dalinak több ételt, nem éppen kellemes válasz érkezik. Ennek hallatán Chloé ajkát először egy "Chö" hagyja el, majd kisebb hatásszünet után folytatja.
- Nem feltételeztem ilyesmit. De gondolom, nem te fogsz mellette virrasztani két napig, mert megviselte a gyomrát és szenved szegény. Emellett az állatorvost se te fogod kifizetni. Jól mondom? Ha tévedek javíts ki. - hangjából teljes nyugodtság érződik, még csak picit sem váltott magasabb hangnemre. Reméli, hogy ezzel le is tudta ezt a beszélgetést és a kisfiú tovább áll a haverjaihoz. Chloé most kifejezetten örül, hogy megérkezett az újabb adag főzet édesapjától és a fiú nem "varázsolódott" el tőle. Most nagyon nem hiányozna neki egy kis 16-17 éves hősszerelmes.