Vanília Perwinkle
A mai nap teljesen más mint a többi. Épphogy elkezdődött a vizsgaidőszak, amikor már három beadandómon túl is vagyok. Ez nagy szám a részemről. Eddig mindent az utolsó pillanatra hagytam. De most más a helyzet.
A kastélyból kiérve a faluba, pontosan tudtam hova is tartok. Nem álltam meg a főutcán nézelődni, egyenesen a Boglyas térre vettem az irányt.
Karórámra néztem és megnyugtatólag vettem észre, jó negyed órával korábban értem ide, mint ahogy terveztem.
Vanília Perwinkle!
Hihetetlen de igaz, vele volt találkozóm. Egyik Eridonos társammal üzent, hogy itt vár rám. Valami fontos dolog lehet, mert ilyen messze az iskolától még nem találkoztunk. Gondolom nem akarja, hogy megzavarjanak minket.
De aztán lehet, hogy csak beszélgetni akar valakivel, akinek kiöntheti a szívét.
Tudja, hogy bennem bízhat, hiszen már régóta ismer. Titkainkat rábíztuk eddig is egymásra, és nem is adtuk tovább másnak. Együtt próbáltuk megoldani azokat.
Micsoda barátság alakult ki köztünk pár hónap alatt.
Hihetetlen, de mellette nem hiányzanak az Angliai barátaim, akiket az iskola miatt hagytam távol.
Ránézek újra az órámra, örömmel látom már csak három perc és Ő is itt lesz.
Biztos?
Persze, kettőnk közül Ő az aki mindig pontos.
Már látom is, kissé sietősen jön felém.