Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Második felvonás? Holnap 4 óra, Boglyas tér. MGK Második felvonás? Ez most komoly? Ez alkalommal ismét végighallgathatom a két nappal ezelőtti hosszas felsorolást arról, hogy mi minden adatott meg nekem, ami neki nem, tehát nekem eleve könnyebb és így tovább, vagy mond legalább valami újat? A levél minden esetre a szemetesben végezte galacsinná gyűrve még tegnap délután, ma mégis arra a döntésre jutottam, hogy akármit is akar, végighallgatom. Ha már egyszer képes venni arra a fáradtságot, hogy levelet írjon, miután olyan gyönyörűségesen összevesztünk, akkor az csak megér egy misét. Ki tudja, talán még valamit újragondolt, bár ilyen hiú reményekkel nem áltatom azért magam. Matthew éppolyan makacs tud lenni, mint én, amiből tudnak bajok származni, mint azt már mellékelt ábra is alátámasztotta nem egyszer, mert ha ez nem lenne elég, ráadásnak olyanok tudunk lenni néha, mint a tűz és víz. Az elmúlt két napban már ezerszer átgondoltam minden szót, ami elhangzott közöttünk a kertjében, és annyira jutottam, hogy talán túlságosan is sokat engedtem meg magamnak, amikor rázúdítottam mindent. Nem igazán számít mentségnek, hogy évek óta érlelődtek bennem azok a szavak, elvégre mégiscsak lehettem volna higgadtabb, és ez a tény a fő mozgatórugója a végső döntésemnek. Ha fejre áll is a világ, legyen második felvonás, és ha rajtam múlik, ma nem hagyom, hogy addig jussak, mint két napja. Összeszedem magam, a hűvös időre való tekintettel kabátot veszek, belelépek a bakancsaimba és ráérősen besétálok a faluba. Lynette-nek azt ígértem ugyan, hogy majd ő kalauzolhat el a faluban, ha elég jól ismeri, de a falu nem is akkora, hogy ne találnám meg egyedül is a Boglyas teret. Gyakorlatilag minden utca oda vezet, még ha némi kerülővel is esetleg, így hamarosan már a téren állok. Szétnézek, vajon melyik felében találom Matthew-t és nem kell hosszasan keresgélnem, hogy észrevegyem. Féloldalas mosolyra húzódik a szám azonnal, amint meglátom. Sétál, mint aki attól tart, hogy különben kéretlenül szóba állnának vele. Két perc múlva már én is felzárkózom mellé, alkalmazkodva az enyémnél sokkal nyugodtabb sétatempójához.
- Hallgatlak - mondom köszönés helyett, és az útra figyelek inkább, bár szemem sarkából néha rá is vetek egy pillantást. Talán nem árt meg majd egy bocsánatkérés sem mondjuk a hangnemért, de nem most. Ahhoz még alaposan átgondolom a megfelelő szavakat, továbbá eszem ágában sincs elismerni semmit, amíg nem tudom, miért vagyok itt, vagy ismét nem jutnánk egyről a kettőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hamar beérem és felzárkózom mellé. Nem köszönök. Általában nem szoktam figyelmen kívül hagyni az ilyesféle formaságokat, most sem arról van szó, hogy elfelejteném az illemet, sokkal inkább csak azt jelenti részemről, hogy így jelzem felé, csak a hallgatósága kívánok lenni. Nincs kedvem újabb veszekedéshez, főleg nem ennyi ember előtt. Nincs kedvem ismét eljutni arra a pontra, amikor rázúdítom az évek során felhalmozódott kérdéseket, érzéseket, a saját valóságomat. Nincs kedvem belevonódni az egészbe, mert abból semmi jó nem sülne ki, ismét csak egymást bántanánk. A tervek persze szépen hangzanak, de úgy tűnik, az enyémek nem éppen férnek meg az övéivel, bármit is szándékszik közölni. Megfeszül a vállam, amikor a középső nevemen szólít. Tudja, hogy nem szeretem. Megtehetném, hogy ne reagáljak rá, de az őszinteségem felülkerekedik. Végtére is ez is én vagyok, aki ki nem állhatja, ha Lehelnek hívják. Anya valamikor szépnek tartotta, sőt talán még most is annak tartja, én viszont már kevésbé. A Viktor az én nevem, nem azért, mert apa választotta, hanem mert sokkal inkább a sajátomnak érzem, mint a másikat. Szemem sarkából rápillantok, majd ismét visszatér tekintetem az útra a lábam előtt és szusszantok egyet.
- Ne hívj így... - szólalok meg - ...kérlek - teszem hozzá egy pillanatnyi hezitálás után. Talán hat, ha nem azonnal támadok, hogy mégis miért szólít így, és különben is úgy érzem magam az egésztől, mint akit most szidtak le alaposan, mert mennyire neveletlen volt. Mintha nem is változtunk volna, még mindig sikerül a másik elevenébe találni a lehető legrövidebb úton, neki legalábbis összejött egyetlen cinikus mondattal. A hosszas csend azonban megteszi a hatását, túllépek a kezdésen, megszabadulok a hirtelen támadt és nagyon is fölösleges mellékzöngéktől, visszatérve eredeti terveimhez. Néha felpillantok a kirakatokra, de nem különösebben köt le egyik sem, annál jobban érdekel, mi az, amit meg kellene hallgatnom, mert nyilván nem csak csendben sétálni szeretett volna. Vagy igen? Kétlem. Gyanúm be is igazolódik, amikor a már kínossá váló csendet megtörve megszólal végre. Kíváncsian pillantok rá szavai hallatán, még a szemöldököm is megemelem kérdőn.
- Szóval, ha jól értem, egy kérdésem van, tehát jól válasszak. És ha kettő akad? Mert kettő van, de egyik a másikból következik, és tényleg mindkettőre érdekelne a válasz - mondom határozottan, és pontosan tudom, mit is kérdezek meg rövidke hatásszünetet követően.
- Sőt... tulajdonképpen mégiscsak elég lesz egy kérdés. Mitől félsz annyira? - teszem fel a kérdésemet, felé fordítva a tekintetem. Végül utolsó pillanatban mégis lemondtam arról, hogy megszegjem az általa meghatározott játékszabályt. Ez az egy kérdés elég lesz, és alaposan meggondolva tényleg erre szeretnék leginkább választ kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amikor bólint a kérésemre. Mégiscsak jobb volt nem támadnom, hanem viszonylag higgadtnak maradnom, azonban amikor az kerül szóba, hogy egy kérdést feltehetek és úgy tűnik, még választ is kapok rá, már nehezebben megy ezt megőrizni. Annyi kérdésem lenne igazából, elég nehéz egyet választani közülük. Már majdnem kettőt teszek fel, de utolsó pillanatban mégis megtalálom a számomra tökéletesnek tűnőt, ami egymagában is éppen elég lesz. Túl sok lenne? Nekem nem úgy tűnik, de Matthew-nak talán. Megrázom a fejem a megjegyzése hallatán.
- Nem, nem várom, hogy mindent megválaszolj. Hagyjuk ki most azt, ami évekkel ezelőtt történt, úgysem oldja meg egy magyarázat. Nem fogom jobban érezni magam tőle, úgyhogy kár vele foglalkozni. Az érdekel, hogy mitől félsz, ami miatt megpróbálsz olyan lenni, amilyen nem igazán vagy - pontosítom a kérdésemet, ha már rákérdezett, bár így sem hiszem, hogy nagyobb lelkesedéssel fog majd válaszolni. Amikor végre megszólal, rápillantok, és a szavai hallatán az az érzésem, hogy még így is megpróbál kitérni a válasz elől. Mintha még magának se merné beismerni, hogy mi az, ami erre az egészre készteti. Kabátom zsebébe mélyesztem a kezeimet, megvonom a vállam és magam elé bámulva teszek pár lépést. Próbálom összeszedni a gondolataimat hallgatva a szavait, és győzködöm magam, hogy most nem vághatok közbe, majd közlöm a véleményem, ha már mindent elmondott, amit szeretett volna. Furcsa hallani, mennyire másként lát dolgokat. Nehéz elfogadni. Közben azért megjelenik arcomon egy félmosoly akaratlanul is. Nem hiszem, hogy szándékosan mutatna érzéseket, de most bármibe le merném fogadni, hogy tart tőle, mit fogok mondani. Talán nem is beszélnem kellene, hogy megértse az egész összefüggést, de nem szándékszom kínos helyzetbe hozni az emberek előtt, neki mindig is fontos volt, mit gondolnak róla. Ha nem lett volna az, nem lennénk itt. Sóhajtok egyet, majd megszólalok. Szeretnék a szemébe nézni, de nem néz rám.
- Te is tudod, hogy ez így nem igaz. Soha nem kértem, hogy változz meg a kedvemért. Azt kértem, hogy ne kelljen titkolóznom legalább a családom előtt. Azt kértem, hogy ne kelljen hazudnom rólunk másoknak, nem azt, hogy legyél valaki más - jelentem ki, megállok és jobb kezemet kihúzom a zsebemből, majd a vállára teszem. Azt akarom, hogy megálljon ő is, és a szemembe nézzen.
- Elmondanád, miből gondoltad, hogy szeretném, ha olyan lennél, mint én? Éppen azért szerettelek, mert annyira más voltál, mint én - újabb kérdés, amire választ várok, közben meg a tekintetét keresem. Különös, hogy hirtelen megint olyan, mintha az elmúlt évek nem is maradtak volna ki, tényleg ott folytatjuk a problémák taglalását, ahol annak idején abbamaradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lassan egyre nehezebb tartani magam az eredeti tervemhez, miszerint nem lesz ebből veszekedés. Még akkor is megpróbál kitérni a válasz elől a maga módján, amikor nagyon is pontosítottam a kérdést. Nem fél... persze, hogy nem fél semmitől, én meg a walesi herceg vagyok személyesen. Azért nem szakítom félbe a mondandóját, kivárom, amíg a végére ér, csak utána mondom el, amit én gondolok és újabb kérdésem is akad. Összerezzen az érintésemre, de legalább megáll és a szemébe nézhetek, amikor megkérdezem, miből gondolta, ha szeretném, hogy megváltozna. Elismerem, egy kicsit talán rá férne szerintem a változás, de azért nem vártam soha, hogy valaki teljesen más legyen. Nem ártana, ha egy kicsit őszintébb lenne magához például, vagy nem számítana annyira, mit gondolnak mások róla, de hogy azt akarnám, hogy olyan legyen, mint én és úgy kezelje a dolgokat... ez egyszerűen nevetséges.  
- Akkor ne válaszold meg - vonom meg a vállam, és megfordul a fejemben, hogy itt kellene hagynom, de végül mégsem teszek semmi ilyet, annál jobban szeretném, ha tisztáznánk ezt-azt, ha már itt vagyunk. Lassan szívom be a levegőt, még lassabban fújom ki, és Reginára gondolok, így talán nem mondok semmi olyat, amiből aztán az következne, hogy sértegetni kezdjük egymást újra. Nem ezért vagyok itt, mondom magamnak, és végighallgatom. Kérdőn felvonom a szemöldököm az utolsó mondata hallatán, és kell pár pillanat, mire rendezem a gondolataimat, aztán megszólalok.
- Sajnálom, ha így érezted. Soha nem akartam, hogy valaki teljesen más légy. Hogy bosszúságot okozott volna... elismerem, nem mindig értettem a logikád, ahogy most sem, annyira másként látjuk a világot, de pont ettől voltál mindig is érdekes számomra - mondom, bár az az érzésem, egyre kevésbé áll össze az, amit szeretnék a tudtára adni, egyre zavarosabb, mert összevissza cikáznak a gondolataim, ezer dolgot mondanék, viszont egyet sem sikerül rendesen megfogalmazni. Jól állunk. Sóhajtok egyet, és megrázom a fejem, mintha attól aztán bármi is helyrekattanna az agyamban.
- Matthew... én... néha annyira be tudsz zárkózni magadba. Nem értettem akkor se, mitől féltél... hogy eltűnök, ha igazán megismerlek? Egyre kevésbé értem az egészet - küszködöm a szavakkal, annyira nem sikerül elmondani hirtelen, hogy mi is a helyzet. Furcsa érzés szembesülni azzal, hogy neki mintha meg se fordult volna a fejében, hogy volt annyira fontos a kapcsolatunk, volt annyira fontos ő, hogy ne akarjam titokban tartani. Elkeseredetten próbálok ép mondatokat összerakni. Kinyitom a számat, aztán mégse szólalok meg újra. Lassan elveszem a kezem a válláról és futólag végighúzom ujjaim hegyét az arcélén. Még mindig érzek iránta, talán sokat is. Mondanám, de végül mégsem mondok semmit, mert tartok tőle, hogy talán újra eltűnne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy tűnik, ma folyamatosan tudunk valami meglepetéssel szolgálni a másiknak. Zavartan vakarja meg a tarkóját, miközben beszélek. Alig emlékszem alkalomra, amikor ez a mozdulat is részét képezte volna a gesztusainak, de bizonyára arra számított, hogy most is veszekedés lesz az egész beszélgetés vége. Az igazat megvallva egyszerűbb lenne. Tudjuk, hogyan kell reagálni rá, ismerjük a helyzetet. Nem sok választ el egyébként attól, hogy a higgadtság látszata is elpárologjon nálam. Enyhén reszket a kezem, nehezen találom a szavakat, és ennél már csak jobb lesz, ő meg gyakorlatilag kinevet.
- Az - bólintok megadóan a megjegyzésére, elvégre igaza van és a múltkor én is hasonlóképpen cselekedtem. Kölcsönkenyér visszajár, tudom ám. Egy pillanatra lehajtom a fejem az ajkamat harapdálva, elvégre azért nem a legjobb érzés az, hogy tényleg nem tudom kifejezni magam, ahogy az sem, hogy ezt még szóvá is teszi, de igyekszem túllépni ezen. Maradjunk abban, hogy igaza van, ezt el kell fogadnom. Közben ő máris fel-le sétál, valamin nagyon töpreng, de végül mégis visszatér elém. Értetlenkedve emelem meg a szemöldököm, amikor beszélni kezd, ezt nem gondolhatja komolyan. Nem tudok hinni a szavainak, és nem is akarok, különben is a szeme is teljesen egyebet mond. Meglepően sok érzést látok hirtelen a megrepedezett álarca mögött, a logikáját meg végképp fel nem foghatom ezek után. Mi a jó fenéért akarja, hogy gyűlöljem?
- Hallod egyáltalán, miket mondasz? Nincs neked lázad? - bukik ki belőlem a kissé sértően cinikus megjegyzés, visszaszívni meg már késő. A fenébe, - ismét az alsó ajkamba harapok -, ettől olyan gyorsan be fog gubózni, amilyen gyorsan csak tud, helyreteszi a maszkját és kezdhetünk úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, pedig már az volt az érzésem, már majdnem sikerült megértenünk egymást, ha csak egy kicsit is. Hirtelen cselekszem. Teszek egy lépést előre és megcsókolom. Azt hiszem, nem volt a legjobb ötlet múltidőben beszélni az érzésekről. Nagyon is jelenidejű minden éppen. Jobb kezem ismét az arcához ér, és erre a pár pillanatra mintha nem létezne a világ, de már így is határokat feszegetek, nem akarok túl is lépni rajtuk, úgyhogy nemsokára véget is vetek a csóknak.
- Ennél világosabban nem tudom elmagyarázni, hogy nem gyűlöllek - mondom csendesen, és elhúzom a kezem az arcától, majd a zsebembe mélyesztem. Fogalmam sincs, mi lesz ebből, úgyhogy igyekszem nyugodt maradni, és számolni minden lehetőséggel attól kezdve, hogy hátat fordít és elsétál, egészen addig, hogy kiborul és behúz egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha alaposan belegondolok, nem találok még egy embert az ismerőseim között, aki ennyire az agyamra tudna menni, de paradox módon mégse tudom csak úgy hagyni a fenébe az egészet. Talán tényleg van abban valami, hogy az ellentétek vonzzák egymást, különben miért vonzana egy olyan ember, akivel a legapróbb részletekben sem tudunk néha egyetérteni. Lassan odalesz közben minden higgadtságom, és ezt bizonyára már felfedezte, mert egyre kevésbé törődöm vele, hogy megtartsam a látszatot. Nem bírom felfogni, hogy lehet, hogy ennyire nem érti, ami szerintem meg annyira nyilvánvaló. A védekezési mechanizmusai persze most is remekül működnek, elvan a jól megépített kis tornyában és arról tart kiselőadást, hogy gyűlölnöm kellene, mint aki pontosan tudja, mit is érzek. Óvatlanul teszek egy cinikus megjegyzést, de visszavonni már késő, úgyhogy vakmerő cselekedethez folyamodom, még mielőtt örülni kezdene, hogy ő aztán előre megjósolta, mi és hogyan lesz – megcsókolom. Mindig is tudtam, hogy Matthew nehéz eset, na de hogy ennyire ne lássa a tényállást, ha ő is része a képletnek, ez már különös. Amikor végre megszólal, ismét a nagy szavak mögé bújik, ez pedig lemondó sóhajra késztet, és megrázom a fejem a lista gondolatára, majd a szavába vágok rosszallóan nézve rá.
—Lehetne csak egyszer, hogy ne vonj le következtetést valamiből? Egy percre állj le, jó? Azt már megszoktam, hogy bárhogy fogalmazok, te mindig tovább gondolod az egészet és kielemzed, de ha jelenidőben fogalmazok, hinnél nekem? – kérdezem kissé közelebb hajolva hozzá és egyenesen a szemébe nézek kíváncsian fürkészve, vajon most mit árul el magáról. Hozzávághatnám, hogy mi a helyzet, de nem akarom. Igazából kicsit talán még jó is látni, ahogy belemerül a feltételezéseibe és hirtelen nem tudja, melyik következtetése is a jó. Hagyom, hadd legyen el a kétségeivel, kicsit vergődjön közöttük.
—Vissza kell érnem órára – mondom végül az órámra pillantva, aztán vállára téve a kezem közelhajolok hozzá újra.
—Egyébként jelenidő – mondom még olyan hangosan, hogy csak ő hallja, nem kell mindennek eljutnia az esetleges kíváncsi közönséghez is. Egészen nehezemre esik nem azt mondani, amit akarok, de most mégis szinte élvezet nézni, ahogy a saját következtetései és elméletei zavarják össze. Persze ez a kis infó talán egyszerűsít az egészen, de lehet, hogy nem. Gondolkodjon csak, nekem viszont tényleg indulnom kell, ha nem akarok elkésni óráról, hát barátságosan vállon veregetem, és intek felé, majd már útban is vagyok a kastélyba. Kíváncsi vagyok rá, meddig fog eltartani, amíg összerakja a puzzle darabkáit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#terminátorleszel #futáskisanyám

Kettőnk közül nem én vagyok az, aki nem veszi komolyan az edzést, de még csak nem is én nyafogok folyamatosan, hogy azért mennyire kellene már az a mozgás. Sose fogom megérteni ezt a gondolatmenetet, de igazán nem lényeg. Meghatni nem igazán tud a nyafogás vagy a hiszti, ha edzeni akart, edzeni fogunk. Rákérdezek, hogy bemelegített-e, bár látszik, hogy nem igazán fáradt ilyesmivel, a hinta bizonyára érdekesebbnek tűnt, aztán már el is indulok róni a köröket a játszótér körül.
- A nyafogás sem segít, még ha a beszéddel kalóriát is égetsz - válaszolom neki, amint belekezd abba, hogy a futásnak semmi értelme. Igenis van értelme, majd mindjárt rájön, amikor eljutunk a nyújtásig is, meg további itt is kivitelezhető gyakorlatokig. Látom előre, hogy esélyesen mennyi nyafogást kell még végighallgatnom, és már kezdi is a hintát is.
- Jól van, hintázunk. Majd közben rákészülök, milyen is lesz majd nagybácsinak lenni - vonok vállat meglehetősen engedékenyen bólintva rá a kompromisszumra. Tényleg olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, de legyen, kössünk egyességet, hátha kicsit többet hallgat és rendesen csinálja a gyakorlatokat. Lazán kocogok a játszótér körül, de Sárinak mintha ez is sok lenne, hiába próbál vicces lenni, piszkálni, még az elején, de nem igazán veszem fel, néhány körrel odébb meg már láthatóan azzal szenved, hogy levegőhöz jusson. Talán a lépe is szúr, sőt, fogadni mernék rá, hogy éppen fáj az oldala.
- Még mindig nem veszed jól a levegőt. Pedig azt mondják, hogy magassarkúban az élet olyan, mintha minden nap hegyet másznál, hogy van ez? - kérdezem megállva, és fejemmel a hinta felé intek, jobb lesz, ha leül, mielőtt összeesne a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem azt akartam mondani, hogy kövér vagy, csak azt, hogy a beszéddel kalóriát égetsz, de nem leszel tőle fittebb, neked viszont elvileg ez a célod - igyekszem kimagyarázni, mire is gondoltam, még mielőtt menthetetlenül besértődne, hogy ő aztán egyáltalán nem is kövér. Különben is azzal keresett meg, hogy nem segítenék-e neki, hogy edzettebb legyen, soha egyetlen szó sem esett fogyásról.
- Van egy tizenkét éves húgom, tudom, hogy van gyerek, akivel könnyebb, mint veled, de edzünk kicsit és utána hintázhatsz - rávillantok egy féloldalas mosolyt, mielőtt még róni kezdeném a köröket a játszótér körül időnként vissza-visszapillantva, hogy hol tart és egyben van-e egyáltalán, bár bizonyára hallanám, ha baja lenne. Pontosabban hallom is, pár kör után ugyanis lóg a nyelve és úgy veszi a levegőt, hogy egy utolsókat rúgó állat halálhörgése ehhez képest csendes szuszogásnak vehető. Meg is állok, mielőtt még makacsságból is követ és baja lesz netán. Nem hiányzik, hogy összeessen vagy komolyabb gond legyen. Már elmondtam neki, hogy veszik a levegőt, de ma még csak erre sem figyel, aztán meg bizonyára szúró oldalára szorítva a kezét megáll. Még szerencse, különben lehet, hogy már azzal szórakozhatnék, hogy megpróbáljam visszapofozni az életbe vagy cipelhetném a gyógyítóiba. Elsőre oda sem igazán figyelek arra, mit igyekszik elmondani, mert biztosra veszem, hogy valami kis visszavágás a túrázós megjegyzésemre, mondandója második felét hallva azonban kérdőn pillantok rá, aztán fejemmel az egyik hinta felé intek, üljön csak le, én meg addig a földre ülök. Hintázni mondjuk nem lenne rossz, néha bennem is megmozdul a gyerek, hogy de jó lenne, de kizártnak tartom, hogy jó ötlet lenne részemről kipróbálni, mennyit bír az a szerencsétlen hinta, így nem is kísérletezem.
- Mi a baj? Úgyse figyelsz, amíg ezen kattogsz, és csak rossz vége lesz az egésznek. Nem az minden vágyam, hogy átemelhesselek a betegszoba küszöbén, szóval mitől vagy ennyire szétszórt és figyelmetlen? - kérdezem egyenesen a lényegre térve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ez alkalommal Kingát kísérem ki az állomásra. Sajnálom, hogy éppen nincs állás az előkészítőben, hiába remek szakember, de már annak is örülök, hogy Pestseholse egyik intézetében talált állást. Azzal, hogy odaköltözik, közelebb lesz, mint Pesten volt. Gyakrabban találkozhatunk, mint félvente egyszer, ami a gyakori levélváltás ellenére is eléggé ritka alkalomnak mondható. Hiányzott már. Különös belegondolni, hol kezdődött a kapcsolatunk, és hol tart most, de ha őszinte vagyok, márpedig mindig őszinte vagyok, tudom, hogy egyetlen percig sem lennék képes bánni, hogy ő a legjobb barátom.
- Minden rendben lesz, és tudod, hogy tartom a szavam - pillantok rá, és tudom, hogy tudja, mire gondolok, akkor is, ha nem említek meg egyetlen részletet sem abból, amit tegnap este hosszas hallgatás után végre megosztott velem. Talán mégis visszaszívom azt, hogy mindig őszinte vagyok. Egyetlen dologban hazudtam neki. Azt mondtam, hogy nem fogom bátnani azt az utolsó alakot, aki miatt éppen teljesen maga alatt van, de ahányszor csak rágondolok, ökölbe szorul a kezem. Szeretném addig verni a fejét a falba, amíg csillagokat nem lát. Most is kénytelen vagyok a zsebembe rejteni a kezem és a fülsüketítőt sípolás irányába fordulok, hogy néhány pillanatnyi időt nyerve ezzel rendezzem a vonásaimat. Nem akarok magyarázkodni, és egyébként is tudom, hogy milyen Kinga. Képes lenne védeni azt az idiótát és olyan magyarázatot találni az egészre, hogy maszületett bárányként kerül ki belőle még maga az ördög is. Csak tudnám, hogy miért jó ez neki? Persze, nem kellett volna belemenni, de nem csak rajta áll a vásár. Néha szeretnék ráordítani, hogy ébresztő, túl naív és kihasználják, de ehhez meg nekem nincs szívem. Lassan fújom ki a levegőt, miközben a vonat lassítva beérkezik, majd visszafordulok felé és megölelem elköszönésképpen.
- Vigyázz magadra - köszönök el tőle, amint felszáll, átadom a hátizsákját, ami eddig az én vállamon lógott, de csak mert ragaszkodtam hozzá, különben cipelte volna azt is, aztán nézem, ahogy eltűnik az ajtó mögött. Még integetek neki, mielőtt elindulnának, aztán kezeimet kabátom zsebébe mélyesztve figyelem, ahogy lassan kidöcög az állomásból a vonat. Azt hiszem, új megvilágításba került az egész kapcsolatom hirtelen. Még akkor is egyszerű, ha pillanatnyilag csak két hetente egyszer találkozunk, mert bármiről is szól az a kísérlet, ami annyira leköti Matthew-t, a lényeg, hogy még mindig tart. Még akkor is ott állok a sínekre bámulva, amikor már rég eltűnt a vonat a láthatáron. Talán össze kellene pakolnom és ellátogatni ismét Angliába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már hosszú percekkel ezelőtt nincs sehol a vonat, már zakatolását is alig hallani, de még mindig nem mozdulok a pályaudvarról. A síneket bámulom mereven, és azon gondolkodom, hogy ha egyszer elkapom annak a csirkefogónak a nyakát, akkor az égvilágon senki nem beszél le róla, hogy alaposan ellássam a baját. Már ott tartok, hogy a lehetőségeimet mérlegelem, hogyan is akadhatnék a nyomára. Sajnos egyetlen keresztnév ehhez kevés információ, de még az is több a semminél. A gondolatmenetből egy hang billent ki. Váratlan. Ismerős lenne? Kissé zavartan pillantok rá felemelve a fejem, de nem kell megkérnem, hogy ismételje el, mit is mondott, mert éppen nem figyeltem. Ha nem is ismétli meg, de kiegészíti azt, amit az imént közölt, és ez alapján már tisztább lesz a kép. Csinos. Nem hallottam rosszul és nem másnak szólt a kijelentés.  
- Csak volt, de igen, az - állapítom meg én is, amikor már biztos vagyok benne, hogy jól hallottam az első szót is. Csinos, ebben egyetértünk. Mi több, szépnek mondanám. Nem úgy szép, mint például Sári, meglátszik rajta, hogy a munkája az élete és abba öli minden energiáját, ahelyett, hogy néha magára is szánna időt, most pedig még jobban lestrapálja, hogy babát vár, de azért még szép a maga módján. Jó lenne boldognak is látni, attól csak még szebb lenne. Ettől a gondolattól ma már sokadjára feszül meg a vállam és szorul ökölbe a kezem, de egy sóhajjal sikerül elengedni az érzést. Úgysem old meg semmit az, ha morgok ezen az egészen. Inkább a fiúra pillantok, amint cigit keres egy eléggé üresnek tűnő dobozban. Nem lehet még tizennyolc, ahogy elnézem, de nem az én dolgom, mikor kezdi el tönkretenni az egészségét és hogyan. Tizenhét évesen nem voltam sokkal jobb én se, sőt, ha belegondolok, messze rosszabb volt a helyzet, főleg az utolsó iskolai évemben.
- Nem cigizek - vonok vállat, de azért még megnézem a zsebeimet futólag. Nem a saját kabátom, ki tudja, talán akad benne valahol egy szál. Kissé csalódottan állapítom meg, hogy nem találok véletlen sem semmit. Igazából nem is jönne rosszul, iszonyatosan régen gyújtottam rá utoljára.
- Nem korai még egy kicsit egyébként? Nem tisztem erkölcsi beszédet tartani arról, hogy mennyire rossz, és nem is akarok. Én is cigiztem, és igazság szerint most is rágyújtanék egész szívesen, csak úgy nézem, ráérnél még bőven azért a rossz szokások kialakításával. Vagy tévedek? - kérdezem csak a szemem sarkából pillantva felé közben, mégse kihallgatás ez. Csak két idegen vagyunk a pályaudvaron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sosem jártam még a Kártevőügyi Tanácsadó Irodában, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik, meg soha ne mondd, hogy soha, és mindennek megvan a maga ideje, mint ennek a kis sétának is. A recepción kértem a biztonság kedvéért egy kis útbaigazítást, merre is találom a keresett ajtót, most meg a kapott utasításokat alapul véve fordulok előbb jobbra, aztán balra, majd megyek egyenesen előre. Elhaladok Attu egykori irodája előtt is, amiről fogalmam sincs, ki vette most birtokába, hogy a rokon nagyobb bevétel és elismerés ígéretével már nemzetközibb vizeken ténykedik, már ha nevezhetjük így a nagyobb, sokkal több téren ténykedő pesti központot. Irigylem is kicsit azért, amolyan szent módon csakis, természetesen, hogy bezzeg neki milyen jó nyelvérzék adatott, de legalább van kire számítanom szükség esetén, az is jó dolog. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut legutóbbi levele, amire még nem is válaszoltam, most azonban még kénytelen lesz várni, hiszen nem csak nosztalgiázni vagyok itt. Elő is húzom félvállra vett hátizsákomból a gondosan lezárt műanyag dobozt, amelyben a szőrcsomó most éppen gyanúsan mozdulatlanul pihen. Hallucináltam volna? Fel-felpillantok az ajtókon található táblákra futólag, ahogy lassú léptekkel haladok előre, de mégis jobban leköti a figyelmemet narancssárga-szürke szőrgolyó, hogy egész pontos legyek, amely most még csak meg se moccan. Megrázom a dobozt, de hiába. Az is csak holmi erőltetett pattogásra készteti, de aztán nyomban meg is állapodik újra az egyik sarokban, ahogy abbahagyom a kényszerű rázogatást. A fenébe. A semmiért jöttem volna be? Elhúzom a számat a gondolaton, de már csak biztos, ami biztos alapon is benézek azért az irodába, ha időt szakítottam erre a sétára. Talán tud valamit mondani a tanácsadó, mitől göröghetnek olyan lelkesen ezek a szőrcsomók visszatérő módon az irodám padlóján, mint ördögszekér a sivatagban a régi westernfilmekben. Hgoyis hívják? Valami Brigitta, ha jól emlékszem. Rom... Rommel... nem is, Rommen. Ezaz. Itt áll a neve az orrom előtt éppen az iroda neve alatt. Rommen Brigitta. Hm, nagyon remélem, nem derül ki pillanatokon belül, hogy csak az eridonosaim tréfálkoznak velem. Vagy jobb lenne? Hirtelen nem is tudom eldönteni, mit szeretnék jobban, valami csíny áldozata lenni, vagy inkább egy mágikus élőlény társaságát a toronyszobába, amely a költözést követően is félig-meddig a szobám maradt szükség esetére, és természetesen az irodám is. Valaki résnyire nyitva hagyta az ajtót, már határozott kopogásom eredményeként is nyílik, én meg hívatlanul is bedugom az orrom kissé előre hajolva. El is tátom a szám nyomban.
- Nahááát... kit látnak szemeim. Rádonyi. Szevasz. Hát te? Mi a szöszt csinálsz itt? Csak nem célba vettek téged is a kártevők? - érdeklődöm máris tőle, szélesen vigyorogva annak örömére, hogy ilyen rég látott ismerősbe sikerült botlanom váratlanul. - És a... - nézek körül válaszát várva. Már megint nem ugrik be a neve a nőnek, akihez jöttem. - Szóval a hölgy, aki itt dolgozik? Ugye nem ebédszünetre ugrott ki, és ha sokáig nem jön, már a vacsora is belecsúszott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Flóra|kinézet

Nyakamban a fodros ruhába és meleg kis kabátkába bújt, csinos, göndör hajú szőke kis angyal éppen szórakoztatónak találja, hogy eltakarja a szemem apró kis kezecskéivel. Meg is állok, fél kézzel tartva a lábát, így a másikkal máris ütemesen rugdosni kezdheti a vállam, és felnyúlok a jobbommal a pici kis praclijaiig.
- Jól van, tündérkém. Viktor orra fog esni, ha most nem hagyod szépen, hogy lássam, merre is megyünk. Ha meg én elesek, akkor koszos lesz a te szép ruhácskád is a végén, és azt ugye nem akarjuk? Azt ígértük anyunak, hogy ilyen szépen mész haza, mint ahogy elengedett otthonról - mondom neki, a fal mellé lépve, hogy a folyosón az éppen az udvarra igyekvő gyerekeknek ne legyek útban. Flóra el is engedi a szemem, úgy tűnik, elég meggyőző voltam, a következő pillanatban azonban máris a hajamat markolva kapaszkodik.
- Aucs... ez fáj - jajdulok fel kissé drámaiabban a kelleténél. Ám mégiscsak megkopaszt a végén, ha ilyen lelkesen kapaszkodik, és úgy meg hogy néznék ki? Szeretem a hajamat, éppen ilyen hosszúnak, mint amilyen. Voltam már kopasz is, nem hiányzik újra. Ismét megfogom a lábát, legalább nem rugdalózik tovább, inkább kacarászva kapaszkodik a tincseimbe, nem kímélve őket, majd egyszer csak mutogatni kezd lelkesen.
- Néni, néni - magyaráz, miközben én azt próbálom felfedezni, merre is találom a tanári szobát, vagy az óvónénik irodáját, vagy bármit, ahol érdeklődni lehet a felvételi körülményekről, iratkozásról, ilyesmiről, ez a kis sózsák ugyanis lassan éppen ideális korban lesz ahhoz, hogy a nap felében egy szakavatott óvónéni idegeit gyámbássza az anyja vagy az enyéim helyett, és vele egykorú pöttömökkel játsszon.
- Hol néni? - kérdezem felpillantva, mire előre mutat, én meg majdhogynem nekiütközöm a lánynak. Velem egyidős lehet legfeljebb, vagy nálam fiatalabb, és Flórának láthatóan rendkívül tetszik, abból ítélve, hogy elengedi a hajamat, valószínűleg éppen integet neki. - Oh, bocsánat. Üdv. A bölcsiről szeretnék érdeklődni, esetleg meg tudná mondani, kinek tehetem fel a kérdéseimet? - igyekszem máris legalább útbaigazítást kérni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A névtábla szerint itt dolgozó tanácsadó sehol sincs, de elfelejtek dohogni a hivatalokban működő rendszer hiányosságain és gyönyörein, sőt még kérdezni is az illető felől, hiszen nagy meglepetésemre ismerősbe sikerül botlanom. A legkevésbé sem számítottam erre a találkozásra, de örülök, amilyen rég nem láttam, éppen ideje volt már belebotlani. Megvan vagy két éve is, de lehet, hogy három, hogy segítettem neki a VAV-ra felkészülni, mert Attu úgy vélte, szüksége lehet egy kis segítségre. Nem mondanám, hogy hű de nagy barátság lett aztán ebből a korrepetálásféléből, de azért Miklós is egy azok közül az ismerősök közül, akikkel remekül el tudok beszélgetni, ha alkalom adódik rá.
- A névtáblád? - pislogok kissé értetlenül, ugyanakkor meglepetten, az ajtó irányába fordulva először, majd vissza felé, aztán vetek még egy utolsó pillantást az ajtó felé. - Itt dolgozol? Szóval akkor mégse szidhatom ma a közhivatalokat. Áááh, micsoda megkönnyebbülés - foglalok helyet, felszusszanva, és kényelmesen dőlök hátra a székben. A doboz még mindig ott a kezemben, de csak akkor jut eszembe, miért is jöttem, amikor rákérdez, mi a gond pontosan.
- Uhh - szalad ki a számon kissé gondterhelten egy félszó, miközben megvakargatom a tarkómat, és leteszem az asztalra a műanyagdobozt. A szőrgolyó továbbra is mozdulatlan benne, akárhogy is nézem. Gondolatban még noszogatom is kicsit, szuggerálom neki, hogy mozduljon már, de még az se hatná meg jó eséllyel, ha a legilimenciával próbálnék hatni rá. - Hát szóval az van, hogy van három macskám, és nemrég elköltöztem az Eridon tornyából, de még mindig ott az irodám, viszont amióta a macskáim nincsenek... nos a macskaszőr azért megmaradt, és ilyen kis fura szőrgolyók formájában... hogy is mondjam... mocorog. Néha átgurulnak a padlón, nekem meg fogalmam sincs, mi lehet. Chizpurflere gyanakodtam, de hacsak nem derül ki valamelyik macskámról, hogy mágikus lény, akkor ez nem túl valószínű. Lehet, hogy egy eridonos csíny áldozata vagyok csak, de azért gondoltam megmutatnám inkább, hátha mégis valami mágikus lény műveli - magyarázom, miért is hoztam egy vöröses-szürkés színben pompázó szőrgolyót műanyagdobozban foglyul ejtve. Kérdőn vonom fel aztán a szemöldököm, ahogy rápillantok, mondandóm végére érve. Vajon van bármi ötlete?
- Na és hogy tetszik itt? Vannak érdekes esetek? - érdeklődöm róla is futólag aztán, ha már van rá alkalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Flóra vígan elvan a vállamon, élvezi, hogy mindent belát, és még csak totyognia sem kell mellettem - ami valljuk be fárasztó is lenne, tekintve, hogy nekem nem erősségem a lassú séta -, kitartóan kapaszkodik a tincseimbe, és még a lányt is előbb veszi észre, akinek majdnem sikerül nekimennem hirtelen. Közel s távol ő az egyetlen, aki a maga "néni" státusával legalább útbaigazítással szolgálni tud, ahogy elnézem, hát meg is kérdezem gyorsan, hogy merre kaphatok választ a kérdéseimre.
- Persze, sőt. Ő Flóra, és lehet, hogy továbbra is nénizni fog, de makacsul tegez mindenkit, én meg Viktor vagyok. Örvendek - mutatkozom be máris széles vigyorral az arcomon. Segítőkész és kedves, ez már egy egész jó pont így indulásból az intézménynek. Még egy prospektust is elővarázsol a táskájából, szóval felkészült is az ilyen helyzetekre, mint ez is, amikor valaki jómagamhoz hasonlóan járatlan illető érdeklődik a lehetőségek iránt. Ez egészen tetszik eddig. Jegyezgetem is gondolatban az információkat. Talán Budanekeresdre már el sem megyünk, ha itt elég alaposan meggyőznek, hogy jó hely lesz ez az én kis tündérkémnek.
- Köszönöm - veszem át a prospektust, egyelőre csak gyorsan a zsebembe dugva, nem merem elengedni különösebben hosszú ideig a leányzó lábát, még megpróbál hintázni, vagy valami, és nem örülnék neki, ha lepottyanna a nyakamból.
- Persze - vágjuk rá aztán egyszerre a kérdésre, pöttömke ugyan sejtpítve, de annál aranyosabban, úgyhogy le is veszem végül, és kénytelen vagyok görnyedni, hogy a pici kezecskéjét fogni tudjam, ahogy elindul mellettem. Követjük a lányt, amerre vezet, majd elengedem Flóra kezét, hadd nézzen szét. Kezembe is nyomja öntudatosan a sapkáját, majd elindul felfedezni a helyet, én meg nekitámaszkodom az ajtófélfának, előhúzva zsebemből a prospektust végre, és gyorsan átfutom.
- Hát az iratkozásról már nincs kérdésem, mindenre itt a válasz, és eddig egészen tetszik, de... hm, mit mondanál, miért érdemes ide hozni egy gyereket? Sokan vannak? Milyenek a csoportok? - érdeklődöm a lány felé fordulva. - Mondjuk ahogy elnézem, Flórának is nagyon tetszik. Megnéztünk még egy ovit Pesten is, de varázslók a szülei, és jó eséllyel ő is, a mugli környezet talán nem a legelőnyösebb, Pestseholsén meg a színvonal hagy kívánnivalót maga után - fejtegetem hangosan az eddigi tapasztalatainkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ha tudom, hogy itt dolgozik, talán már napokkal ezelőtt baglyot küldtem volna a teendőim átszervezése helyett, hogy lejussak még ügyfélfogadási időben, de sebaj. Most már tudom, hogy ebben az irodában is akad ismerős. Érdeklődöm is felőle, ha már lehetőség van rá. Meglehetősen rég nem láttam. Megvan már pár éve, pedig úgy emlékszem, egészen jól elbeszélgettünk akkoriban majdnem mindenféléről, nem csak bűbájokról és átváltoztatásról, amihez alapvetően segítséget ígértem.
- Áh - fejezem ki egy kurta hanggal, hogy szükségtelennek látom a rendszer szidását, és egy legyintéssel még egyértelműbbé tenni igyekszem tömör véleményemet, mielőtt még helyet foglalnék vele szemben az asztal túloldalán, hogy aztán bővebben is kifejtsem az egészet. - Lényegtelen. Csak egy pillanatig azt hittem, hogy itt is a kávé hörpötyölése az elsődleges tevékenység munkaköri leíráshoz hűen és a mindennapi pletykák átrágása. A hivatalokkal többnyire ez a tapasztalatom. Esetleg még szóba jön a körömreszelgetés is, és a névtábla alapján azt hittem, hogy ez a helyzet ebben az irodában is, de mint kiderült, csupán az ügyintézés lassú és a névtábla várat magára - magyarázom fél kézzel gesztikulálva, arcomon széles vigyorral. Igaz, azokban a pillanatokban, amikor egyik irodából a másikba küldözgettek, vagy éppen hosszasan várakoztattak, nem volt annyira vicces a helyzet, utólag viszont már betudom olyan tapasztalatnak, amivel szórakoztatni lehet másokat, ha egy kis humorral kezeli az ember. Kérdésére válaszul a problémámat is vázolom aztán, és elgondolkodva hallgatom szakma véleményét.
- Hát Őrnagyot ismerve a fene se tudja, mivel keveredett össze a többnapos sétái során - jegyzem meg, megvonva a vállam. Azt a macskát már a faluból is szedtem össze, miután kiszökött valamelyik dák nyomában a toronyból, bizonyára csinos lánycicák nyomában andalogni, napokra el is tűnt, és tényleg nem tudom, merre járt, mivel keveredett össze. Lehetett az crup, puffskein, de akár még kneazle is. Elképzelésem sincs, és talán jobb is így. Nyugodt vagyok addig is.
- Hm... szóval akkor szerinted sem tapogatóztam rossz irányba. Éljenek a kis bestiák... - morgolódok egész visszafogottan, elhúzva a számat, ahogy megrázogatom még egyszer a dobozt, a szőrcsomó viszont nem mutat hajlandóságot a mozgásra. Rá is teszem a dobozra a tetejét, és visszatuszkolom a táskámba, kevésbé figyelmesen hallgatva, mit is mond éppen. - Riasztó? Na várj, ezt mégegyszer, légysz. Szóval kapható rájuk riasztó a Főutczában? Még sose volt dolgom chizpurflellel, nem is gondoltam, hogy ilyesmi létezik. - Vakargatom az állam kitartóan, arra várva, hogy megerősítse a csak fél füllel elkapott információ helyességét.
- Ráérni... hááát... kedden a Sárkányölőben vagyok egész nap, szerdán az Aurorparancsnokságon, hétvégén gyakorlat lesz a hetedikeseknek, de csütörtök délután? - Pillantok fel reménykedve, hogy az megfelel. Elég sűrű az élet, amióta ennyi dolgot igyekszem összeegyeztetni, de hátha az a délután megfelel. Légyszi, Merlin meg az összes nagy varázslók, akiknek nem jegyeztem meg a nevét a mágiatörténet órákon. A papírra előbb csak egy futó pillantást vetek, ahogy magam elé húzom. Sablonszöveg.
- Az édeset még mindig nem szeretem, de egy tea cukor nélkül jólesne, köszi - dünnyögöm már a papírt szemlélve, hogy alaposabban is átolvassam a penna által rávetett sorokat. Átbogarászom, majd otthonosan veszem kézbe az első pennát, amit felfedezek az asztalon, hogy kitöltsem az adataimmal. - Megnyugtató, hogy a kisbetűs részben nem adom el éppen a fél vesémet. Láthatatlan tintával ugye nincs rajta sehol semmilyen záradék? - emelem meg a lapot vigyorogva, hogy meglóbáljam kicsit, abban a reményben, hogy attól gyorsan meg is szárad a tinta.
- Hallod, ha már arra jársz, nem néznéd meg az irattárunkat is? Szerintem beköltözött valami és falja a régi pergameneket. A fontos aktákat már átmenekítettem máshová, de a régi beadandók meg elévült kérelmek csak úgy fogynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Szerencsére a kicsik azért még idővel kinövik. Még mindig jobb, mint amikor a huszonéves diákjaid akarnak makacsul magázni és professzor úrnak titulálnak - közlöm elvigyorodva, vállamat megvonva. Nekem épp a magázódás esik nehezemre, úgyhogy puszta illemből törekszem rá, ha éppen úgy adódik - most meg Flórának kell példát mutatni, ha már a gondjaimra bízták -, de jelen esetben is megkönnyebbülök a ténytől, hogy nincs rá szükség. Ismerek velem egykorút, aki kötné az ebet a karóhoz, de Hannah máris szimpatikus a közvetlenségével és segítőkészségével. Mondom én, pluszpont ennek a bölcsinek. A hatvanat közelítő, kissé morcos Éva néni feleennyire sem nyerte el a tetszésemet a pestseholsei intézményben, miközben azon jajdult fel alkalom adtán, hogy jaj, ezek a gyerekek milyen rendetlenek meg zajosak. Flórát leteszem közben a nyakamból, hagyva, hadd fedezze fel a helyet, mégiscsak neki kell tetszednie, én addig is megtámasztom az ajtófélfát, ki ne dőljön véletlenül, és felteszem a hirtelen eszembe jutó kérdéseket.
- Hm - gondolkodom el nagyon bölcsen egyetlen hangfoszlánnyal fejezve ki, hogy éppen alakulóban a véleményem. Szóval a lehetőségek miatt megéri, na és oda is figyelnek a gyerekekre. Megdörzsölöm az államat, mintha az bizony kulcsfontosságú mozdulat lenne, hogy jobban átlássam az egészet, pedig csak amolyan megszokás. Tekintemmel követem közben, merre totyog éppen a leányzó, el ne veszítsem szem elől, ha lehet, időnként viszont mégis vetek egy-egy pillantást a mellettem ácsorgó lányra is, figyelve a szavaira.
- Értem. Eddig egész jó, sőt ez tűnik a legjobb helynek számára. Nagyon kis barátkozós, közvetlen természet - válaszolom. A kiskirálylány közben mindent megnézeget, ami csak elébe kerül, ezt-azt végig is taperol - mázli, hogy a nyálazós, mindent megkóstolós korszakán már túlesett -, és a terem végéből még integet is kacarászva, felmutatva egy színes játékot. Azt hiszem, kijelenthető, hogy a terem elnyerte a tetszését.
- Valóban, és igen, az új tanévvel kezdene, már ha nem akadály, hogy egy hónappal a tanévkezdés után tölti be a hármat. Okos kislány, és kár lenne még egy évet várni, főleg, ha itt még jó társaság is lenne számára, és kitűnő oktatók. A húgom csak az előkészítőbe járt egy évet, még mielőtt bekerült volna az Eridonba, de nagyon jó véleménnyel van róla minden tekintetben - magyarázok, figyelve a közben már felénk trappoló leányzót. Le is guggolok, hogy felkapjam, amikor odaér.
- Na, tetszik itt? - kérdezem tőle, mire heves bólogatás a válasz "ühüm"-mel kiegészítve. - Miben is egyeztünk meg, Flóra? Azt mondjuk, hogy igen, ugye? - pislogok rá, megcsóválva a fejem, de nem is figyel rám, a kezében tartott plüsst nyújtja Hannah felé. - Tessét. Te leszel itt a Tatinta? - kérdezi bájos mosoly közepette, kíváncsi tekintettel mérve végig a lányt. - Te is mesélsz majd kijálylányokról, ugye? És jajzolhatunt is? És ude lehet majd sotat játszani? - kérdezi pöszén. Fél kézzel tartva igazítom hátra közben a haját, ami félig az arcába lóg.
- Azt hiszem, sokkal fontosabb kérdései vannak a kishölgynek, mint nekem - jegyzem meg széles vigyor kíséretében. Tudja ő, hogy mi érdekli igazán, és mik a legfontosabb szempontok az ovi megválasztásakor. Okos gyerek, mondom én, és tudja, mit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A gépezet működik, pontosabb nyikorog meg döcög, és fulladozva köhög, többnyire ugyanazon mintát ismételve, így tulajdonképpen azt élem meg kisebb csodának, hogy Miklós még nem illeszkedett bele ebbe a sémába. Kis szerencsével még azelőtt átkerül másik ügyosztályra aztán, mielőtt kiégne a monoton munka unalmas ismétlődése közepette, és belőle is egy lenne a Mancikák és Béluskák sorából, akiknél meg kell várni, amíg kihörpötyölik a kávéjukat és megtárgyalják a legfontosabb napi eseményeket, például hogy a Piroska szoknyája milyen színű éppen. Szerencsére ezt most nem kell végigvárnom, mi több, elég olajozottan működik minden, és konstruktívan áll elő kedves barátom a megoldással egészen hamar.
- Hááát... lehet, hogy nem egy tanár mágiahasználatához számolták a riasztóbűbájok élettartamát, vagy egyszerűen csak nem is gondoltak arra, hogy chizpurfle felbukkanna ott, arról nem is beszélve, hogy még mindig lehet eridonos csíny is az egész mögött - állapítom meg a vállamat vonogatva. Szerintem nem az alapvető bűbájokban keresendő a hiba, hanem inkább csak valami különös körülmény tehet róla, amivel nagy általánosságban nem számoltak. Ki tudja. A biztos az, ha egy felkészült kártevőirtó megnézi, aztán legfeljebb körberöhög, hogy holmi egyszerű mágia mozgatja a szőrgolyókat, esetleg csak egy kis huzat, amit még nem vettem észre, a raktárban meg valakinek az eltévedt hörcsöge zabálja a pergament ívszámra.
- Egy chizpurfle nem valami veszélyes ellenfél, nem tűnt annyira érdemesnek figyelni, mint amikor a sárkányokról meg a vérfarkasokról beszélt a tanár. - Legyintek, ezzel is jelezve, hogy ez a kis mütyür azért nem a világvége, nem esz meg álmomban, főleg, hogy itt sem lakom, úgyhogy még csak nem is sürgető a probléma különösebben. Ez pusztán csak ilyen hobbikreatúra, amivel elszórakozik az ember, ha van ideje, esetleg morog, ha valamit tönkretesz, de egyébként még csak súlyos kárt sem okoz, legalábbis nálam biztos nem. Nem is értem, mit talált az irodában, ami vonzotta, ha tényleg chizpurfle. Lehet, hogy Őrnagy tényleg összegabalyodott egy puffskeinnel vagy kruppal a sétái során?
- Áh, nem vagyok annyira paranoiás azért, bármennyire közel is van az ukrán maffia - jegyzem meg vigyorogva, körbeforgatva a lapot, csak azért, hogy lássa, semmi gyanúsat nem találok rajta, és aláírom, bólogatva a felvetése hallatán, majd elégedetten dőlök hátra a széken, hiszen ez is el van intézve félig. Innentől már nem különösebben múlik rajtam, csak itt kell tartózkodnom csütörtökön.
- Csak nem attól tartottál, hogy leharapom a fejed? - kérdezem meg, kérdőn vonva fel a szemöldököm, kissé kétkedő tekintetet vetve rá. Sose ettem meg még senkit, harapni is csak módjával szoktam, ritkán, és nem is akárkit, de ez a kérdés most itt mellékes is, inkább nem fejtegetem. Összefűzöm az ujjaimat, ölembe ejtve a kezem, és hátradőlve tovább pislogok rá, amíg választ nem kapok, csak azután folytatom.
- Őrült hely, de azért szeretem. Sok kis energiatúltengésben szenvedő, örökmozgó emberke van ott, bár hogy szenvednek... azt hiszem, inkább élvezik minden percét az egésznek. Kicsit nehezen figyelnek hosszabb ideig bármire, de azért nagyon imádni valóak, meg rendes a kolléga is, Ádám. Mindig csinálnak valami butaságot, amiből aztán valami vicces sül ki a végén. Nem is gondoltam, hogy ennyire megkedvelem, amikor a nyakamba sózták hirtelen az egész házvezetést - töprengek el, beismerve, hogy nagyon is jól érzem én ott magam, igazán otthonos számomra, lévén, hogy bennem is csordogál némi eridonos vér.
- Sikertörténet azért még nem vagyok. Csak leszek auror, ha végzek az akadémián, egyelőre csak gyakornok vagyok addig a minsztériumban. Te amúgy a faluban laksz? Vagy bejársz máshonnan? - érdeklődöm, hátha a válasz hallatán okosabb leszek, miért is nem futottunk még össze. - Valamikor akár egy vajsörre is beülhetünk a pubba... vagy éppen mézsörre, lángnyelvre, meglátjuk még azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Itt valóban kellemes a hangulat, nyugodt, családias környezet, kis csoport, nekem tetszik. Flóra amúgy pesti gyerek, szokva van a nyüzsgéshez, bejárni viszont már Budanekeresdről fog, vagy az is meglehet, hogy innen, hamarosan kiderül, amennyiben az anyját is sikerül meggyőzni arról, hogy ez a legjobb intézmény közel s távol a lányának - válaszolom, miközben a tekintetemmel a leányzót követem. Ahogy egy hosszú percre elhallgatok, még az elméjébe is bekukkantok egy pillanat erejéig, védelem híján meglehetősen könnyedén mérve fel, hogy bizony neki nagyon is tetszik már a hely is önmagában, és ismerve őt, kisemberekkel tele csak még jobban fog.
- Az nagyszerű - jelentem ki mosolyogva, amint visszafordulok Hannah felé, hogy arról beszéljünk, gond-e, ha Flóra még nem tölti be a hármat, és úgy kezd. Találkoztam már óvónénvel, aki nagyon is akadékoskodott e tekintetben, de nagy megkönnyebbülésemre ez esetben csak megnyugtató szavakat kapok válaszul, miszerint jó eséllyel fel sem fog tűnni senkinek ez az apróság. Mégiscsak egy hónapról van szó, nem egy évről. Prücsök közben visszatér, és máris ajándékozós kedvében van, még ha a berendezés egy darabját is hozta ehhez éppen, egy plüssállatot. Lelkesen kérdez is, miközben átnyújtja, hogy csak mosolyogni bírok rá. Bizony feltesz ő mindent kérdést, ami csak fontos lehet a jövőt illetően. Mondtam én, hogy okos gyerek, tiszta anyja lánya.
- Deje te is - adja ki a parancsot máris, amint elhangzik a válasz, arcán olyan aranyos és őszinte, széles mosollyal, hogy nem lehet rá haragudni, még ha követelőzésnek is érezné netán szavait az ember. Ha egyszer szimpatikus neki valaki, hát szimpatikus és kész. Büszkén simogatom meg a gubancos tincseit, ilyen keresztlányom is csak nekem van, ebben biztos vagyok.
- Egyet ajszom és attor majd jöhetet ide. Ugye Vittor? Hányat tell ajudni addig? - tesz fel egy olyan kérdést, hogy csak tanácstalanul vakargatom az állam válasz helyett egy pillanatig, aztán szerencsére megment a beérkező két kislány a kínos felsüléstől, hiszen nem tudok neki számot mondani. Kap egy puszt a hajába, és leteszem, hadd menjen, most már a többiekkel fedezni fel a világot. Ismerkedjen. Pillanatokon belül színeznek is már egy asztalnál, és a virágokról beszélgetnek kacarászva, meg arról, hogy ki milyen színű szirmokat fest.
- Már most maradna, ha lehetne - jegyzem meg röpke fürkészést követően, már ami a leányzó elméjét illeti, mégiscsak egyszerűbb ez, mint félbeszakítani a tevékenységet, amibe annyira belemerültek. - Tulajdonképpen... van bármi akadálya? - kérdezem. Szívesen maradok is, megvárom, amíg kiismerkedi magát, úgysincs ma órám, és bölcsi-terepszemlére szántuk napot. Akár még mesét is olvasok, ha kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Úgy érzem, Kingát sem fog kelleni hosszasan győzködni arról, hogy a budanekeresdi előkészítő lesz a legjobb a lányának. Elég csak Flórára nézni, milyen lelkesen masírozik körbe és érdeklődik máris az iránt, hogy mennyit is kell aludni, vagy éppen ki lesz az óvónéni, mit fognak majd együtt csinálni. Eddig is kíváncsi volt mindenhol, de ez az első hely, hogy maradni is szeretne, meg látni, hogy a gyerekekkel is jól elvan.
– Az egy megfontolandó ötlet. Köszönöm - közlöm egy félmosoly kíséretében, elgondolkodva bólogatva a felvetésére, hogy felkereshetnem az igazgatót. Nem is tudom, miért nem gondoltam erre, hiszen még ismerem is. Bizonyára csak azért nem gondolok rá elsősorban az intézmény igazgatójaként, mert a fia a diákom, még ha nem is az a fajta, szerencsére, aki miatt aztán folyton zargathatom levélben vagy személyesen az apját, mert már megint bajt csinált. Most viszont éppen ideje lesz akkor felkeresnem Flóra ügyében, lássuk, mit mond majd, jöhet-e pöttömke előbb is, mint ahogy hivatalosan ideje lenne. Hannah nagyon is segítőkész, és ami azt illeti, tetszik, amilyen szívélyesen ajánlja az intézetet, igyekezve felsorakoztatni minden részletet, ami érvnek számíthat az előkészítő mellett, és mégsem támad az az érzésem, hogy csak meggyőzni akarna mindenáron, mert Flóra egy újabb fő egy statisztikában. Elnézem a kis szöszit, milyen élvezettel csacsog meg színez közben, azt osztva, hogy melyik virág miért milyen színű és pontosan micsoda is. Arra majd én is kíváncsi leszek, mi is az a libanyom például, ha jól hallom, amit mond éppen, és el nem felejtem, de azért a beszélgetésükbe nem szólnék bele.
– Á, értem. Nos amennyiben nem teszi ki a szűrünket, nekem nem gond. Akár mesét is olvasok szívesen, abban már nagy gyakorlatom van - ajánlom fel, hogy mégse csak a helyet foglaljam, ha már Flórácskámon látszik, hogy maradna még, nekem meg nincs szívem visszacipelni a toronyba, hogy nézze, ahogy éppen szorgalmikat javítok. A többiek is elkezdenek szép éassan beszállingózni, én meg helyet foglalok az egyik széken, hogy ne legyek éppen az útban a kis pöttömöknek.
– Szegedi vagyok, de itt voltam aurortanonc a Bagolykőben, aztán maradtam tanítani, szóval mondhatjuk, hogy ismerem már a helyet, lassan már öt éve vagyok így vagy úgy a környéken, de azért felmértük a teljes kínálatot, még ha sejtettem is, hogy ez a legjobb. Nem akartam túl elfogult lenni Bogolyfalvával - válaszolok a kérdésére, fél szemmel a lányokat figyelve közben. – Neked hogy sikerült ide kerülni, ha megkérdezhetem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dorián

Már éppen ideje befejeznem a legilimencia tanulását is, mielőtt még távozom az iskolából. Kerestem is hozzá egy a képesség használatában és oktatásában egyaránt jártas aurort. Ugyan engem már nem tanított az akadémián, de az új generációknak már van szerencséje hozzá. Most itt kopog mellette a botjára támaszkodva. Ha minden igaz, nemrégiben balesetezett, de a részleteket nem ismerem, és nem is ezért vagyunk itt éppen, hogy erről beszélgessünk. Kérdésére válaszol először is megvakargatom a tarkóm.
- Hát... három évvel azután, ahol éppen kellene, és még mindig nem a végén - közlöm elgondolkodva. - Na jó, azért már majdnem a végén, csak egy időben eléggé sikerült elhanyagolni, szóval... de már nehéz észrevenni, ha legilimentálok valakit, és olyan száz méterről is megy. Hozzávetőlegesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Öt virág. Öt különleges virág és öt hétköznapi ember. Remek párosítás, és időbe fog telni, mire megtalálom őket. Bólintok. Megértettem a feladatot, és neki is kezdek felmérni, merre lehetnek azok az emberek, akiket Dorián beszervezett. Harctéri aurorként amúgy sem lesz majd olyan kényelmes tantermi szituáció többet jó eséllyel, amelyben egyetlen ember emlékeit kell feltárnom valamilyen kérdésre választ keresve. Áh, inkább számítok hasonló szituációkra, hiszen az újdonsült oktatóm maga is a Varázskommandónak dolgozik és legilimentor. Ő már csak tudja, hogy megy ez. Végigpásztázom az embereket,
óvatosan pillantva bele agytekervényeik rejtekébe. Virágok.
- Vérboglár, szőke harmincas nő kékben két óránál - mondom az elsőt, amint megakadok egy virágnál, remélve, hogy ez nem csak valami véletlen, aztán folytatom is a feladat megoldását. - Ősz férfi francia buldoggal hat óránál, izlandi moharózsa. Merlinre, van ilyen? Ahogy látom, roppant színes... honnan... hol... hogy jött az ötlet, hogy ezek legyenek? - kérdezem, amint megvan a második is, csak hát három még mindig hátravan. A hajamba túrok és fordulok nézelődve, keresgélve tovább.
- Fúj már... ezt nem akartam tudni - dünnyögöm, amikor sikerül belefutnom valaki fantáziálásába a szőke nem éppen hercegről. Megrázom a fejem. - A harmadik a szemüveges kisiskolás a padon meg a nagymama vele, szivárványos gyöngyvirág és papagájvirág. Már csak az ötödik kell, vajon ő hol lapul... - morfondírozok hangosan. - Á, meg is van. A fa alatt a lány a könyvvel navinés egyenruhában. Éneklő korallvirág. Komolyan, hol sikerült ezeket a növényeket találni? Léteznek egyáltalán? - kérdezem Doriánra pillantva. Egyedül a vérboglárról hallottam eddig, arról is csak azért, mert anyának van egy cseréppel otthon.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dorián

- Á, értem - válaszolom bólogatva. Igazán különleges virágokat sikerült kiszúrnia a nőnek, mintha külön gonddal keresett volna olyanokat, amikről az emberek még csak nem is hallott. Ám nem az én dolgom megítélni, ki mit tervezett vagy nem tervezett, mi volt a szándéka, most csupán információt gyűjtök be, hogy megmutathassam, állok azon a szinten, hogy végre be is jegyeztethessem magam, csak egy utolsó bólintás kell rá valakitől, aki ért a legilimenciához. Érdeklődve hallgatom azért, miket is mesél a beszervezett emberekről.
- Metamorfmágusként ez érthető is. Nem mintha a kommandónál nem lenne előny, de beépülni különösen az. Oda engem fel sem vettek volna, mert túl feltűnő vagyok, és ha már előny, ha nehezen emlékeznek az emberre, akkor őt biztosan egyből fel is vették - felelem elnézve a nőt egy hosszú pillanatig. Így már bizonyára úgy sem látom. Ki tudja, milyen is az eredeti kinézete?
- Uhh, nem mesélném el... de látom, meglett - állapítom meg Dorián arcát látva. Az a szőke nem herceg, és már nem is annyira szőke, sokkal inkább szürke, és hát... eww, hogy tömören fejezzem ki magam. Nem is maga az elképzelés önmagában, hanem a részletek, amikbe belebotlottam. Egyszerűen csak fúj. Ezért nem mászkálok soha engedély nélkül senki agyában - na jó, azt az egy esetet kivéve -, mert egyszerűen nem akarnék ilyenekbe belefutni. Keresem is inkább a virágokat tovább, meg hallgatom Dorián megállapításait melléjük. Elnézem, ahogy ajándékot vesz a kislánynak meg a nagymamának, aztán könyvet ad oda a navinésnek, akinek még én is köszönök, mert ha nem is emlékszem a nevére, biztos vagyok benne, hogy láttam már.
- Hiányosak az ismereteim botanikából, azt hiszem - felelem aztán megvakargatva a tarkóm, majd egy laza mozdulattal megvonom a vállam.
- Nem volt nehéz. Vagyis na... egyszerű sem volt, hogy ennyi ember között megtaláljam ezt a pár információt, sok gondolatot kellett hirtelen átfutni, de úgy amúgy... az emberek jelentős részének minimális a védelme, vagy éppen nincs is - mesélem el, mit tapasztaltam ebben a rövid időszakban, ha már kérdezte. Teszünk egy kis kitérőt, amíg pénzt ad az idős úriembernek és valamit magyaráz vásárlásról, de nem értem és nem is az én dolgom. Elácsorgok mellette zsebre dugott kézzel addig is, épp nem fütyörészek csak, és annyira elmerülök a nézelődésben, hogy csak akkor észlelem, hogy már végzett, amikor hozzám szól.
- Hogy? Ááá, a kutya. - Kissé késve esik le a kérdés, de leesik az a fő, és máris foglalkozom a feladattal. Átnézem a kutya agyának tartalmát, ami végtére is nem túl megerőltető, az eb ugyanis túl sok mindenen nem töri a fejét.
- Éppen eleget evett, kicsit szomjas, de azért leginkább aludna most már. Gondolom, nem éppen egy különösen mozgékony jószág - kockáztatok meg egy következtetést, miközben a lábam elé nézve lépkedek. Gyanítom, hogy ha a kutyát sétáltató férfit ismeri, akkor a négylábúról is tud ezt-azt. Meg is nézhetném, de nem akarok az ő agyában is turkálni. Jó érzés, hogy már nem kell senkire sem ránéznem, de még nagyon a közelében sem lennem, hogy használjam a legilimenciát. Lehagytuk már rég a kutyát, így nem is feltűnő, mit csinálok. Mondjuk éppen ez frusztrál is benne, titkolózásnak érzem, de a munkában hasznos lesz, ha végre befejezem. Terepen nem állhatok le beszélgetni mindenkivel. Aurorként ez már nem így működik, főleg nem a kommandónál.
- Kérdezhetek valamit?    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dorián

- Lehet, hogy már ő maga sem - dünnyögöm válaszul. Nem lennék azért metamorf. Van annyi hiúság bennem, hogy szeretem, ahogy kinézek, és ezen nem is változtatnék. Na jó, néha megfordul a fejemben, hogy a ferde állam talán lehetne kevésbé ferde, de úgy a végén még túl kevés hibám lenne, és az sem lenne az igazi. Bár kiskoromban a szeplőimet sem szerettem, ahogy azt sem, hogy néha répának neveztek, mert még a szempilláim is vörösek, mostanra azért már eljutottam oda, hogy jól van ez így. Tökéletes nekem még a nem tökéletes állam is, nemhogy a többi. Na de vissza a legilimenciához, hiszen azért vagyok most itt. Bólogatok a beteg embereket érintő megállapításra, majd megvonom a vállam.
- Valamikor szerettem egyébként a növénytant, de az még az iskolában volt. Még szerencse, hogy nem előfeltétel, hogy az ember auror lehessen, mert szinte mindent el is felejtettem - válaszolom. Ezekről a növényekről meg még csak nem is hallottam. Ha nem lett volna ott az egyes emberek fejében, hogy pontosan mire is gondolnak, megnevezve, legfeljebb leírni tudtam volna a képeket.
- Az biztos, de szerintem a legtöbb ember tényleg azt hiszi, hogy biztonságban van, amit a mugliktól még meg is értek, hiszen nem tudnak a legilimenciáról, csak elvétve, mint például az apám. Gondoltam, szólok neki, hogy ilyesmit tanulok - jegyzem meg megvakargatva a tarkómat. Lehet, hogy neki sok mindenről nem kellene tudnia, hiszen egyszerű mugli, de mégiscsak az apám, és már azelőtt is sok mindent tudott Bálinttól, aztán meg anyától, hogy én bármit is mondtam volna.
- De hogy a varázslók miért hiszik ezt, azt nem értem. Vannak az iskolában tanárok is, akiknek minimális védelme sincs. Még szerencse, hogy az akadémián auroroknak az okklu kötelező akkor is, ha a legilimencia csak választható - folytatom, majd belenézek a kutya elméjébe is, hogy megválaszoljam a kérdését.
- Én is a macskáimat, szóval megértem. Ezért is kedvencek - válaszolom, majd ha már bólint, akkor a kérdést is igyekszem érthetően összefoglalni. Szükségem van hozzá pár másodpercre, addig is ujjaimat összekulcsolva előre nyújtom a karjaimat kicsit, majd megszólalok.
- Szóval az érdekelne, hogy harctéri aurorként mennyire lehet ezt használni? Mekkora szükség van a legilimenciára odakint, vagy inkább csak jó, ha tudja használni az ember, de csak elvétve kerül olyan helyzet, hogy tényleg kelljen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Unatkozom. Ez a hely maga a pokol egy olyan embernek, mint én, mert az égvilágon semmi nem történik. Tologatom a papírok, átugrom néha Miklóshoz megbeszélni, hogy ez a hely pont annyira mentes a kártevőktől, mint a bűntényektől, és megpróbálok öt kávé után is ébren maradni. Ez az utóbbi jelenti napjaim legnagyobb kihívását, amióta még csak rendezvényre sem került sor, amit biztosítani kellett volna már csak megszokásból is. Remélem, hamarosan történik valami, legalább egy kis csendháborítás vagy kocsmai verekedés, bármi, csak hadd mozduljak ki innen. Ha még egy hétnek el kell telnie úgy, hogy a sikeres vizsgákról készült tanúsítványokat adom ki, mint valami hivatalnok, akkor esküszöm, kiugrom az ablakon. Ma még úgyis vár rám vagy hét, amit át kell adnom, ha a tulajdonosa méltóztatik bejönni érte, délután pedig elmehetek ellenőrizni a védőbűbájokat a Lipovszki néni házán, mert makacsul ragaszkodik hozzá, hogy azt egy aurornak kell megcsinálni, különben még a végén kirabolják. Csak előbb ezeket tudjam le, amíg van ügyfélfogadás. Egyelőre viszont nem nagyon akar jönni senki, úgy látszik, így unalmamban a ceruzáimat dobálom az ajtó felé, amelyre céltáblaként egy fényképet ragasztottam. Segít levezetni a feszültséget ez a darts utánzat, főleg, ha még sikerül is eltalálni, miközben a székem két hátsó lábán egyensúlyozva hintázom, lábaimat az asztal sarkára tornyozva fel. Professzionális, mit ne mondjak. Az orrom előtt landoló, szépen hajtogatott papírmadár láttán is csak a hintázást hagyom abba, hogy utána nyúljak, mire az magától szétnyílik a tenyeremen, felfedve a benne rejlő üzenetet. Elmosolyodom az egyes ponton. Imádom, hogy tudják, hogy már megint dobálom a ceruzákat. Megjegyzésként az is ott áll, hogy ügyfélfogadás után nyugodtan, de most inkább ne szúrjam ki senki szemét véletlen sem. A második pont viszont már kevésbé tetszik. Újabb három okmányt vehetek át, mert most érkeztek, hogy aztán kiosztogassam őket. Szememet forgatva szusszanok egy nagyot, és felkelve a székről öles léptekkel indulok útnak. Az ajtóban szőke leányzóval találom szembe magam, aki ott téblábol kissé elveszetten. Ő lenne az új gyakornok? Épp tegnap mondta Hanna, hogy jön majd egy aurortanonc pár hétre.
- Nahát, ez aztán a jó hír mára. El kell hoznom pár okmányt egy másik irodából, de gyere szépen, addig is megmutatom, mi merre van, holnaptól meg már ezt is intézheted. Mondd, hogy nem jó hely ez. Itt nem csak kávét főzni tanul meg az ember, ha gyakornok lesz - közlöm vele egy röpke mosoly kíséretében, majd vállon is veregetem, igyekezve a másik irányba terelni, az utam ugyanis arra vezet ebben a pillanatban. - Amúgy Viktor vagyok. Téged hogy hívnak? Lehet, hogy mondták már a neved, de sajna ha úgy is van, nem emlékszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Jaj nemár. Most komolyan? - teszem fel teljes mértékben csalódottan a költői kérdést, hiszen már megkaptam a választ, nem kell újra elmondania, hogy értsem, nem ő a gyakornok. Elhúzom a szám, hitetlenkedve rázva meg a fejem, még egy egészen hosszú pillanatot engedélyezve magamnak, hogy túléljem ezt a komoly megrázkódtatást, miszerint ma sem történik semmi, leszámítva azt az apróságot, hogy megint eltévedt valaki hatalmas nagy hivatalunk kusza folyosóin. Ujjaimat a hajamba fúrom, hogy aztán egy laza mozdulattal igazítsam hátra az arcomba hulló tincseket, és egy kelletlen sóhajjal elengedem ezt a problémát is. Itt már csak ilyen az élet.
- Jó, jó, elsőre is értettem - jegyzem meg leheletnyit türelmetlenül, nem hiszem, hogy úgy néznék ki, mint akinek lassú a felfogása, hogy mindent kétszer kelljen elmondani. Zsebre dugom a kezem, a kezem és megvonom a vállam.
- Másik ajtón kell bemenni, ez a hivatal, az a része az épületnek meg a művelődési ház, de mindjárt megmutatom, csak előbb főzök egy kávét, ha már nincs rá gyakornok - válaszolom nagyon segítőkészen. Tulajdonképpen még örülök is, hogy addig is bezárhatom az ajtót, kirakva a táblát rá, hogy "Mindjárt jövök". Gyorsan szétnézek az asztalomon, tárva-nyitva hagyva magam mögött az ajtót addig is, amíg ezt intézem, de nem találom a szép kalligrafikus írással készült feliratot, amivel valaki nagyon sokat foglalkozhatott, így egyszerűen csak egy pink öntapadós cédulára kanyarítom rá a pennával, hogy "Tíz perc és vagyok". Türelem. Nagy műgonddal még egy egyszerű mosolygós szmájlit is odakanyarítok a betűk alá, aztán felragasztom az ajtóra tenyeremet rányomva egy pillanatra, aztán még a hüvelykujjamat is végighúzom a felső részén, hogy biztos, ami biztos, kibírja, amíg visszatérek. Eternifixet erre azért mégsem érdemes pazarolni.
- Mehetünk - jelentem ki indulásra készen, még egyszer lenyomva a kilincset azért, hogy biztosan tudjam, bezártam az ajtót azzal a bűbájjal az imént, és nekigyürkőzöm már út közben a kávéfőzésnek, még egyet tűrve a már így is az alkarom közepéig feltűrt ing ujján. Két ajtóval odébb aztán meg is állok, hogy benyissak a kis konyhába. Nem ér fel az iskolaival, de még az otthoni konyhámmal sem, viszont egy ebédet meg lehet itt melegíteni és kávéfőzésre is van lehetőség.
- Esetleg kávét? - kérdezem meg, ha nem szaladt még el maga felfedezni, hogy merre találja a könyvtárat, és körbenézek közben, akad-e valamelyik kancsóban még, mert akkor tényleg beleférek az ígért öt percbe, ha meg nem, lesz az tíz is. Szerencsére hagyott itt valaki kész kávét, és amilyen szerencsém van, még langyos is. Végre valami jó ebben a napban. Kerítek magamnak egy bögrét, pillanatok alatt átöblítem, megtörlöm, majd már csak egy kiskanál kell az amúgy feketén fogyasztott kávémba, mert anélkül sosem az igazi. Imádom kavargatni a semmit.
- Na mehetünk. Szóval... ahogy megállsz a bejárat előtt, közvetlen szemben van a hivatal. Könyvet kölcsönadni mondjuk én is tudok, de csak akkor ha a túlélés művészete vagy ilyen aurori dolgok érdekelnek, irodalmi műveket bent nem tartok, csak otthon. De lefogadom, hogy a könyvtár választéka valamivel bővebb, és azt meg úgy találod meg, hogy nem ezen a bejáraton jössz be, hanem jobb oldalt van egy kissé félreesőbb - magyarázom, ahogy haladunk a folyosón előre.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem a legmagasabb épület Bogolyfalván, de azért tekintsük kellemes kis kihívásnak - állapítom meg csípőre téve a kezem, ahogy felpillantok a hivatalként és művelődési házként is funkcionáló épületre. Nincs két emelete, mint mondjuk a tanodának, csak egy, viszont egészen magas, szép kis kiszögellésekkel a tetőn, meg viktoriánus jellemzőkkel, ahogy ezt az építészetért rajongó emberek mondanák. Jómagam csak annyiban vagyok érdekelt újabban a témában, hogy előszeretettel mászok meg magas épületeket puszta élvezetből. Eléggé eksztatikus érzés tud lenni, amikor végre ott ácsorgok fent a tetőn. A húgommal nemrégiben össze is vesztünk ezen csúnyán, azóta sem hajlandó velem pár szónál többet váltani, mert szerinte csak a sorsomat kísértem és nem vagyok normális. Majd csak megbékél egyszer azzal, hogy új extrém sportnak is beillő hobbit találtam magamnak.
- Legközelebb viszont megpróbálhatjuk kijátszani a tanoda védelmi rendszerét is akár, csak egyelőre nem sikerült bejutnom a múlt héten. A régi átjárót a birtok határán még a felügyelők számolták fel, nem találtam másikat, a kapu meg beenged, de érzékel minden idegent, az pedig úgy nem vicces - mesélem, gyorsan ellenőrizve még közben a cipőfűzőmet, aztán teszek pár lépést, hogy felmérjem, hol is lenne érdemes nekivágni. Van ugyan egy lépcső, amelyen fel lehet jutni az elsőre, de az kizárva. Semmi élvezet nem lenne benne. Esetleg ha... de nem, még akkor sem, ha nem lenne kivilágítva, márpedig a hivatal mindig ki van világítva esténként, és hamarosan, ahogy lenyugszik a nap és leszáll az est, felkapcsolják majd a világítást. Felmászom a lépcső korlátjára, hogy ott egyensúlyozva a homlokzat egy kapaszkodásra alkalmas pontját is elérjem, ahonnan majd felhúzhatom magam. Ehh. Ez azért jó kis torna, pedig formában vagyok. Himbálózom kicsit az egyik kiszögellésen lógva, és remélem, hogy a kapus most tesz éppen egy kört, hogy megnézze, minden ajtót bezártak-e, ahogy kell. Feltornázom végül magam, és megpróbálkozom az egyik ablakpárkánnyal, úgy látom, akad ott pár kapaszkodó, hogy még feljussak a tetőtér szintjére is. Az igazi kihívásnak aztán meg innen nézve már a kis torony tűnik, de szeretnék feljutni a tetejére. Mégiscsak az az épület legmagasabb pontja.
- Vagy ott van még a Shanes is egyébként, esetleg a fővárosi ispotály. Legalább ha valami történik, nem kell messzire rohanni a gyógyítóknak - szólalok meg, igyekezve elérni épp egy díszt az ablak fölött, majd abba kapaszkodva húzni fel magam még magasabbra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala