Kezdtem egy kicsit elmagányosodni, vagy lehet, hogy inkább csak nekem volt szükségem a magányos pillanatokra, ezért is másztam le a kastélyból, magammal hozva egy kis dugi cigit, amit megint Doriántól sikerült meglovasítani. Az volt a nagy terv, hogy majd valahol a faluban elszívom, de akármerre mentem, mindenütt felnőttek koslattak, hát sehol nem lehetett nyugta az embernek. Aztán a lábaim a játszótér felé vittek, a távolból kiürültnek tűnt az egész placc, nem láttam sehol szülőket, biztos hozták-vitték valahova a kölyküket. Már épp letelepedtem volna az egyik fa alá, hogy ott nyugisan megkóstolhassam ezt az aromával átitatott dolgot, amikor feltűnt, hogy valaki mégis csak van a játszótéren. Fejjel lefelé lógott az egyik távoli mászókán, így messziről egy kicsit emlékeztetett régi önmagamra. Én is mindig ezt csináltam. Az viszont fura volt, hogy így egyedül lébecol itt, mi azért mindig Pankával jöttünk ki a játszóra. Fel is kászálódtam, s elrakva a cigit, odasétáltam a lányhoz, aki közben már pozíciót váltott.
- Hali, hát Te? Ilyenkor nem kéne suliban lenned? - kérdeztem én, pont én, akinek szintén a suliban kéne ülnie, csak hát meglógtam bájitaltanról.
- Hali, hát Te? Ilyenkor nem kéne suliban lenned? - kérdeztem én, pont én, akinek szintén a suliban kéne ülnie, csak hát meglógtam bájitaltanról.