Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Különös nap a mai, nehezen fogalmazom meg az érzéseimet vele kapcsolatban. Azt hiszem, azzal a nappal is nehezen fogalmaztam meg, amikor először találkoztunk, azóta se megy igazán. Nem tudom, hogy miért nem. Egy dolog van, amiben határozottan biztos vagyok, hogy William egyike azoknak az embereknek, akiket én sosem hagynék hátra, mintha a fiam volna, de mégsem. Nem akarom, hogy akár ő, akár én, akár a világ pótlékként tekintsen rá, hiszen volt egy fiam, van is, ám a távolság kettőnk között oly nagy, a sértettség, a megbántottság oly mély, hogy azon már semmi sem segíthet. A világ a mi esetünkben ketté oszlik, van, aki szerint én hagytam el őt, míg mások szerint ő a hálátlan. Igazi oldal nem létezik, mint mindenben, ebben is középen keresendő a megoldás. Nem segít, rágódhatunk rajta bármennyit is, de ennyi év távlatából már nem éri meg. Én sem teszem, aki hatalmas, okkersárga sálam magam köré tekerve tekintek a távolba, várva, hogy a vonat megjelenjen a távolban.
- Csak nyugalom. - suttogva, játékosan fegyelmezem hevesen dobbanó szívemet. Hideg van, tagadhatatlan, de élénkítő hideg. Jóleső hideg. Most nem akarom, hogy más legyen, pedig sokszor melegebbé teszem az időt, de most mindent úgy akarok megélni, ahogy valóban van, még akkor is, ha ez némiképp kellemetlenebb is, mint lennie kellene. Vannak pillanatok, csodás emlékek, melyeknek eredetiben kell megmaradniuk, ahol minden apró részlet fontos, a hideg pedig, mely megtelepedett a falun, épp ennyire velejárója ennek. Hangos, erős hang, ajkaim széles mosolyba ívelődnek, ahogy a fekete mozdony a kanyart követően felbukkan, itt van hát, végre tényleg. Hosszú bézs kabátom zsebeibe mélyesztett kézzel, rákoncentrálok az ajtók ablakmagasságára, hátha meglátom őt, de persze vagy még a túl gyorsan elsuhanok egyikében állt, vagy hátrébb, a peron vége felé található. Nem tudom, hogy melyik lehet, így mind a két irányba pillantok, és reménykedek, hogy hamarosan felbukkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Balra, jobbra, balra... jobbra, és onnan már el se nézek, hiszen végre oszlik a tömeg, és meglátom az arcát. Milyen indokolatlanul sokan jöttek éppen ma és éppen most ezzel a vonattal. Habár, azt meg kell állapítanom, hogy fogalmam sincs, máskor mennyien jönnek, hiszen én magam nem nagyon járok el. Minden itt van, amit szeretnék, és mindent be tudok szerezni helyben. Vannak emberek, akik képtelenek egyhelyben maradni, de én nem ilyen vagyok, én örülök annak a bizonyos nyugalomnak, ami itt körülvesz.
- William. - Mosolyom kiszélesedik, ahogy visszaintek, és légies léptekkel, sietősen közeledek felé. Hűvös van, hideg, mégsem fázok, mert odabent fűt a szeretet és a boldogság. Pár éve ismerjük egymást, de olyan lett számomra, mint a fiam. Pontosabban nem egészen, mintha két fiam lenne. Az egyik, Gergely, aki az apját választotta, a másik William, aki az anyjának választott. Persze nem várom, hogy így szólítson, vagy, hogy ő ezt érezze, inkább csak nekem kell az a kis plusz, hogy meglegyen az érzés, Bogica mellett van egy fiam is, akinek adhatok, és akivel mély kapcsolatom lehet. Lépteim végén előtte termek, és mielőtt lenne lehetősége a tiltakozásra, átölelem.
- Olyan jó, hogy végre itt vagy. - Mosolyogva ölelem magamhoz, és közben a minket körülvevő hideg melegebbé változik, mintha az elemem is boldog lenne, hogy a Krise fiú végre itt van kint, végre biztonságban van. Itt nem bánthatja senki, nem hagyom, hogy megtegyék, vigyázni fogok rá.
- Hogy utaztál? Sőt tudod mit? Majd hazafelé elmeséled. Olyan jól áll ez a kék, tudtam, hogy jól fog állni. - Még nevetgélek is kicsit, miközben beszélek, lelkesebb vagyok, mint hittem, hogy leszek akkor, amikor végre megérkezik. Szörnyen rossz vagyok a konyhában, de Tivadarnak nagyon hosszan ecseteltem, hogy mit szeretnék ma adni Willnek, akibe belekarolva, finoman elkezdem kivezetni a vasútról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egyetlen pillanat. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy meglegyen az a bizonyos "szerelem". Évek óta ismerjük egymást, mégsem érinthettük meg eddig, azonban most, figyelő tekintetek, láncok, és ízléstelen színű rabruha. Csodálkozik bárki is, hogy egy ennyire szép és elegáns kéket választottam? Remélem, hogy nem. Tökéletes, méltóságteljes, mégiscsak egy Krise, még ha a családja egy része igen furcsa is, de nekem nem kell bemutatni, hogy milyenek ezek a zakkant máguscsaládok, hiszen az édesanyám egyfajta helyi matuzsálemi díva.
- Nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád, látod, nem lesz itt semmi probléma. De ha nem vagy biztos magadban, akkor lehet fordítógyűrűd is akár, vagy bármilyen más ékszer, de a gyűrű a legegyszerűbb, sokaknak az van. Felhúzod, és akkor a mondatokat egyből az anyanyelveden hallod. Az a cikisebb, ha a másiknak nincs, és mondjuk néz rád, hogy mit akarsz. De azt is meg lehet oldani, nem vagy elveszett gyerek. - Azt mondjuk az ember nagyon bátran jelenti ki, hogy nem lesz semmi probléma, mert tudjuk, hogy azért az ilyen alkalmak során mindig elő szoktak bújni azok a bizonyos csontvázak a szekrényből, és nem kizárt, hogy most is fog érkezni egy jó adag. De egyelőre én még teljesen nyugodtan vagyok, az én kis ideális világomba elmerülve, boldogan és békésen. Kell ennél több, dehogy. Magunk elé engedem Erzsikét, aki láthatóan nagyon siet, és bár simán le tudnánk előzni, inkább Will karjára fogok rá egy kicsit jobban, hogy had menjen.
- Egész nyugodtan maradhatsz, ameddig csak szeretnél. Vannak meghirdetett munkák, összeszedtem jópárat, hátha szimpatikus valamelyik. De ráérsz mindennel, csak jó volt kicsit összekészülni. Az utca, amiben lakunk nagyon békés, inkább falusi, de már érződik a városi hatás. Amiről még nem beszéltünk, hogy az édesanyám is ott lakik, a kert végében, már várja, hogy megismerhessen. De vigyázz, hogy mit kérdezel, mert órákig is ott ragadhatsz nála. Ismeri az összes máguscsaládot, pedig egész életében a faluban élt, vagyis, most már városban, de ő már akkor itt lakott, amikor falu volt. - Somolyogva pillantok rá, mert hát én ismerem az anyámat, de ő még nem, és mivel Vitay Yvette elég markáns asszony, nem csodálnám, ha egy vele töltött délután után visszasírná a Mecseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Két hét rengeteg idő. - Állapítom meg teljes nyugalomban, noha azt is tudjuk, hogy villámsebességgel tud eltelni. A két hét, az néha tényleg olyan, mintha csak egy pillanat lenne. De itt, Bogolyfalván, mintha az idő kicsit lelassulna. Az emberek nem rohannak, nem kapkodnak, és ennek köszönhetően az idő is ráér. Hiszem, hogy egyetlen hét is elég ahhoz, hogy dolgozni kezdjen, ám ennek nem adok hangot, hiszen, ha megtenném, azzal elhitetném a reményt, hogy itt kint minden olyan pillanatok alatt megvan. Mi van akkor, ha csak a tizedik vagy a tizenharmadik napon kezd el dolgozni? Akkor csalódott lett, hiszen egy hetet mondtam. Egyelőre elég annyi, hogy két hét sok, de, ahogy ő mondta, minél előbb szeretné, így hát mindannyian arra fogunk törekedni, hogy így legyen.
- Mit is mondtak, meddig kell rajtad lennie? - Pillantok le a karkötőre, ami szerencsére nem üvölti magáról azt, hogy a minisztérium adta, sem azt, hogy a mellettem sétáló börtönben volt. Pont olyan, mint bárki, aki az egyetemi kollégiumban lakik, és éppen most tért haza, hogy az anyja mosson rá, és főzzön valamit, amit nem lehet megkapni egy gyorsétteremben. A hazai ízek mágiája, ahogy mondani szokás. Felpillantok az arcára, más megszidná, de én nyilván nem olyan vagyok, mint más, szóval csak szélesebbé válik a mosolyom.
- Zavar, ha elszívok egy szálat? - Zsebemből előhúzom a szép és egyedi, mélybordó, arany mintájú tartómat. Még nagyon régen kaptam, és mielőtt bárki bármit feltételezne, ez nem más, mint, csak egyszerű cigaretta. Olyan sokszor próbáltam leszokni, hogy már fejben se tudom tartani, de az a nagy helyzet, hogy egyáltalán nem sikerült, és mivel az elemi mágiám okán a láncdohányosságra megvan minden esélyem, van egy olyan érzésem, hogy bizony én ettől "szenvedek", de annyi baj legyen, hiába van a dohányzásnak a legrosszabb marketingje, kevésbé érzem azt, hogy bárkit is szétvernék, mint az a sok részeges ember a híradásokban.
- Van olyan munka, amit szívesen csinálnál, vagy nem akarsz annyira válogatni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Öt? Mondjuk, az egy kicsit lassabban fog eltelni. - A lassabban szót egy hangyányi érzékletességgel még meg is nyomom, hogy érezze ő is, tisztában vagyok vele, hogy ez mit is jelent. Az öt hosszú, én már csak tudom, hiszen nagyon tudok számolni a hónapokkal, évekkel, az életem nagyon részét ezek elég erősen meghatározták. Jó időbe telt, amíg leszoktam erről. Mostanra már megtanultam elengedni magam egészen, de elég egyetlen ilyen mondat, és máris elkezdem berakni az idővonalra, eseményeket társítani hozzá, illetve az addig eltartó időszakhoz. Bogi például addigra már felnőtt lesz, és ez eddig a legijesztőbb társítás, amit életemben csináltam.
- Adok. - Nyújtom felé a fém dobozt, hogy vegyen nyugodtan, majd az öngyújtót is, ami kissé obszcén, olyan, mint azok a tollak régen, amiket, ha megfordítottál, akkor a lány ruhája köddé vált, most ugyanez a helyzet, és igen, ugyanúgy nő van rajta, csak éppen a gyújtások hatására válik meztelenné. Ha öngyújtót vásárolsz, mindig nézd meg, hogy az milyen.
- Vannak itt is olyan munkák, amikhez nem kell pálca. Tudom, hogy nem a legnagyobb élvezet egy varázslónak varázstalanul élnie, de van egy-két jobb munka is, összegyűjtöttem már párat, azokat át tudod nézni, és közben még érdeklődhetünk, Vannak nappali és éjszakai munkák is, és, csak az Árnyasra ne menj sötétedés után és nem lesz baj. - Hosszan szívok bele a cigarettába, itt lenne illendő megemlíteni, hogy vékony, női, szinte csak szimbolikus, de az a nagy helyzet, hogy nem. Normális cigarettát szívok, olyat, aminek van rendes nikotintartalma. Odáig vagyok persze az ízesítettekért, de, amióta a mentolost kivonták a forgalomból, véleményem szerint a világ rosszabb hely lett. Éppen a mentolost, még mindig hihetetlen.
- Persze a tanács, meg a polgármester dolgozik a megtisztításán, és olykor hosszabb ideig van is eredménye, de aztán, ahogy elülni látszik a történet, megint előkerülnek. Más helyeken nyugodtan kint lehetsz késő estig, vagy akár éjszakára is, mármint, felnőtt vagy, tudsz saját belátásod szerint cselekedni. - Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy nem kell véranyának lennem, de egyszerűen csak úgy elindul a folyamat, és gyakorlatilag megállíthatatlanná válik, aggódás, öröm meg bánat, és megint aggódás. Kilépve az állomásról először egyenesen haladok vele tovább, de az első lehetőségnél jobbra fordulok vele. Sokan elmennek a központba, és onnan közelítik meg az utcát, de ők nem is laknak itt születésük óta, ezért nem is tudhatják a rejtett utakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Olykor mintha kicsit alábbhagynának az összesúgások, máskor megint hangosabbak lesznek. Egy biztos, a tény, hogy itt vagyok, hogy visszaköltöztem, még mindig van, aki megbotránkoztat, ahogy az is, hogy második férjem van, hogy van egy fiam, aki nem beszél velem, egy lányom, akit nem én szültem. Gyerekként én voltam a jó kislány, az, aki énekelt, aki szavalt, aki, ha kellett kiállt és konferált. Egy anya büszkesége, majd csalódása, valaki, akinek nem tud megbocsátani.
Furcsa dolog az anyámmal élni, még, ha az egész kert el is választ tőle. Ő a kisházba költözött, mi a nagyba, de ígéretemhez híven rendszeresen látogatom, és vannak esték, amikor velünk vacsorázik. Nem tudom hova tenni, és most itt, a padon ülve is rajta merengek, meg azon, hogy lesz-e olyan alkalom, amikor nem súgnak össze a hátam mögött. Persze, ha az egész falu, vagyis, város lakossága totálisan kicserélődik, és már nem emlékszik senki arra, hogy az anyám más férjét szerette el, hogy én házas nőként más férfiba szerettem bele. Olykor megesik, hogy úgy érzem, le tudnám kaparni az arcom, vagy rákiabálnék arra, aki zavar. Mégsem teszem, mert a belém nevelt gát erősebb. Fogalmam sincs, hogy Tivadar mit szeretett meg bennem annyira, hogy kitartóan küzdjön azért az egy igenért, ami végül megváltoztatta az egész addigi életünket.
Elmosolyodom az emlékre, és miközben így teszek a szomszédos padnál játszó kisgyerekkel összenézünk. Ő is elmosolyodik, integet, integetek, majd a köszönésre, még mindig mosollyal az arcomon felpillantok.
- Szia Simon, persze.
Még magam mellé is mutatok, hogy foglaljon helyet, és ha megtörténik, felé fordulok, kicsit a testemmel is, nem csak a fejemmel.
- Hogy vagy? Milyen a tanítás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- A lételemem az aggódás. - Felelem nevetve, mert valljuk be, ez teljesen igaz azóta, hogy anya vagyok, de csakis a férjem és a gyermekem, vagy gyermekemnek tekintett személyek iránt tudok aggódni állandóan. Nem az a fajta görcsölősen aggodalmaskodó vagyok, aki retteg a holnaptól is, ezt nem így kell elképzelni, csak szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy az életük rendben haladjon előre, és mindent meg tudjanak valósítani. Éppen ezért szeretném, hogy Will is, akit ennyi megpróbáltatás ért, ebben az új életszakaszban ki tudjon teljesülni, otthonra, barátokra leljen, és elfoglalja a neki megjáró helyet a mágustársadalomban, egy olyan helyet, ami megnyugtató, ahol tudom, hogy jó helyen van.
- Kedvesem. - Azzal a jól ismert, melankólikus mosollyal, amivel szélesebbre húzódnak mindig az ajkaim, felpillantok rá, szememben őszinte mosoly csillan az irányába. Szeretve érintem meg az arcát, finom gondoskodással, ahogy mindig is viseltettem iránta. Tudom, hogy van abban valami, hogy Will volt az elvesztett gyermekem miatt keletkezett űr betöltője, hogy kezdetben az agyam egyfajta pótlékként tekintett rá, azonban a kezdeti érzés el-elhalványult, és átvette a terepét az egészen tiszta, érdek nélküli szeretet. Nem tagadom, sosem tagadtam, hogy a vele való találkozások számomra is terápiásak voltak.
- Amit csak szeretnél. Tudom, hogy ez egy nehéz folyamat lesz, de én itt vagyok neked. Na gyere, menjünk haza. - Intek a fejemmel a ránk váró, rövidke út elé, és belé karolva indítom el újra. Nem is kellene mondania semmit, én akkor is tudom, hogy mit érez, de azért jól esett, ez is egyfajta tény. Rám számíthat, én nem hagyom őt elveszni újra, mert most már itt vagyok és itt is leszek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán nem a legszerencsésebb ilyen hűvös időben egy padon üldögélni, de megvan a magam képessége ahhoz, hogy ezt egyáltalán ne érzékeljem. Mi, akik a levegő mágiájának csodáját birtokoljuk, amúgy is sokkal másabbul éljük meg ezt az egész hideg-meleg történetet. Persze odafigyelek arra, hogy a testem megtapasztalja az apró időjárási viszontagságokat, ám összességében arra törekszem, hogy mindig kellemes legyen a hőháztartásom és ez által a közérzetem is.
- Engedd meg, hogy segítsek.
No nem a kesztyű felhúzásában, hanem magában abban, hogy ne dideregjen. Mintha nem is tennék semmit, ám valójában nagyon is sok minden változik, ugyanis anélkül, hogy a táj más lenne, vagy olvadni kezdene a hó, a magam melegét kiterjesztem rá is, így kellemesebbé válhet az itt üldögélés. Csodálatos dolog az elemi mégia, én pedig nagyon könnyen bánok vele. Sosem éreztem ezzel kapcsolatban semmi negatívan, a képességem megjelenése is pozitív élethelyzetben történt. Nem veszítettem el, nem bújt el soha, teljesen természetes volt a jelenléte a számomra, és gondolom, ez fordítva is így volt.
- Örülök, hogy ezt hallom, mindig jó, amikor nem kiégett az ember, hanem még lelkes és nyitott a diákságra, és persze fordítva is fontos, hogy a diákok lássák a másikon, hogy szereti azt, amit csinál, és jó is benne.
- Mind a ketten nagyon jól vagyunk, az év ezen szakaszában különösen jó a hangulat nálunk, nagy ünnepszerelmes az én férjem, persze a lányunkkal együtt, néha őrültek háza van, le se tagadhatnák egymást.
A végére aprót nevetek is. Bogi örökbefogadott gyerek, mégse mondaná meg róla senki, hogy az. Sőt, mi több, amikor legutóbb együtt vásároltunk, szembe találkoztunk a nénikkel, azokkal az asszonyokkal, akik a távollétemben a "nyugdíjas maffia" gúnynevet kapták, és hosszan ecsetelték a vegyeskereskedésben, hogy Bogi mit örökölt tőlem és mit az apjától. Kell ennél több? Nem. Egy újabb jó emlék.
- Én egy kicsit kijöttem, hogy levegőzzek egyet, de az iskoláról hasonlóan jókat tudok elmondani. A mestertanoncok igazán jó csapatot alkotnak, aminek örülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudok nem mosolyogni, ezt váltja ki az elemem. Szeretem, nagyon szeretem, ahogy valaki mást boldoggá teszek vele. Valójában én magam is boldog vagyok tőle, minden használattal egy kis plusz is érkezik, és sokkal jobbá teszi a közérzetemet. Nem használom állandóan, mert akkor kikopna és elveszíteném a varázsát ennek az egésznek. Nem akarok belegondolni sem, hogy milyen lenne az, amikor én nem szeretem az elememet. Ilyen egyik alternatív univerzumban sem fordulhat elő. Ez tény.
- Másabb. Bogi még kicsi, tizenöt éves lesz egy kiskamasz. Most még inkább gyermeki, de már most félek attól, hogy milyen lesz, amikor elkezdik érdekelni a fiúk vagy a lányok. Nem is tudom, hogy őt féltsem jobban vagy az apját, vagy a randevúra és tapizásra igyekvőket a férjemtől. Bármennyire is pacifista család vagyunk, úgy vélem, hogy akkor egy-két sunyi átok elhangzik majd.
Könnyeden, kuncogva beszélek arról, hogy a lányok párkapcsolatba keveredik, ahogy arról is, hogy akár a saját nemével teszi majd ezt. A mi családunk nagyon elfogadó, nem ítélkezünk. Hogyan is tennénk, egy legilimentor és egy pszichológus is tudja, hogy mennyire nehéz neked a megküzdés, hogy felvállald ki is vagy. Ugyan a férjem láthatóan nem fogadta szimpátiával a gondolatot, hogy akkor, amikor Bogi elkezd megkattanni, nézzen be a fejébe, de valamiért azt érzem, hogy apjaként meg fogja tenni.
- Az én diákjaim idősebbek, gyakorlatilag felnőttek, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek hasonló problémáik, mint Boginak, de felnőttek, másabb a légkör, mint alapképzésen. A múltkor helyettesítenem kellett Önismereten, és meglepődtem, hogy milyen pofátlanok is vannak. Például az a félhosszú hajú levitás fiú. Ilyen vagány gyerek képzelem magam alkat. Nem kívánom, hogy valaha a lányom közelébe jöjjön típus.
Akármennyire is próbálok nem olyan lenni, mint sokan, hogy csak a legkiemelkedőbbeket és a legrosszabbakat jegyzem meg, mégis, valamiért azokat, akik csak úgy elvannak, közepesen, de jól teljesítenek, nem tudom megjegyezni. Ez nem kifejezetten szép, de próbálok tenni ellene, csak ez a tanítás olyan dolog, amit még szoknom kell.
- Egy nap majd egészen biztos lesz, hogyan látod magad egy gyerekkel vagy többel?
Mindig olyan érdekes, amikor egy fiatal ember a családalapításon gondolkozik, elkezd vágyni rá, a dolgok pedig bevonzzák egymást. Eddigi tapasztalataim alapján Simon szerethető figura, kedves, ha elképzelem, egy hozzá hasonló lányt látok mellette, bájosat, illedelmeset.
Én is nagyon örülök neki, hogy igent mondtam Tivadar őrült ötletére, hogy tanítsunk. Nagyon izgalmas jellemek vannak a tanári karban és az iskolában is. A faluba érdekes érzés visszatérni, itt születtem, itt nőttem fel, és hát ennek és annak kapcsán, hogy az anyukám volt itt a kultúra felelős, mindenki ismer, és más esélyekkel indulok, ami nem éppen szerencsés, de mindenképpen mókás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Biztos vagyok benne, hogy valóban úgy lesz, hiszen már most is nagyon védelmezi, de közben meg inkább szövetségest lát benne, és néha olyan hajmeresztő ostobaságokra képesek rávenni egymást, hogy én csak kapkodom a fejem, és készítem elő a kötszereket. Nem azért végeztem el még egy szakirányt, hogy őket ápoljam, hanem, hogy megértsem a miérteket, mégis, áldásnak élem meg, hogy a sebeiket el tudom látni, mert olykor egészen biztos voltam benne, hogy a gyámügy már az előkertünkben van. Persze ez egy kicsit drasztikus, tudva, hogy mennyire szörnyű helyzetben lévő családok vannak évtizedekig rossz körülmények között, mégis, tudom, hogy voltak határsúroló megmozdulásaik.
- Erre minden esély megvan, amikor én elkezdtem érdeklődni a fiúk után, vagyis egy fiú után, hazamentem, és közöltem a férjemmel, hogy el kívánok válni. Több, mint tizenöt házas év után. Az anyám tombolt, az anyósomék is, a férjem pedig amolyan csendes gyilkos módjára viselte. De jó döntést hoztam, hiszen az enyém lett a világ legszeretetteltelibb mackója.
Azzal, hogy volt egy előző házasságom, illetve, hogy van egy most már harmincegy  éves fiam, akinek köszöni szépen, nem kér belőlem, nem szoktam feltétlenül dicsekedni. Vagy nem is tudom, inkább azt mondom, hogy a Reiner Gáborral kötött házasságom, még ha tizenhat éven át is tartott, nem képezi részét az életemnek. Amiről szeretek beszámolni, és szeretek beszélni is, az Tivadar és Boglárka, azok, akik mellett minden nap boldog vagyok, még akkor is, ha tényleg meg tudnám fojtani őket egy kiskanál vízben. A mi szövetségünk erősebb, mindennél. Éppen ezért, az összeszokott rutin miatt hiszik nagyon sokan, akik nem itt éltek, ebben a faluban, amikor én még kisgyerek voltam, vagy éppen fiatal nő, hogy csak egy férjem és egy gyerekem van. A tény, hogy Bogolyfalva megújul, üdítő a számomra.
- Csak a szokásos pofátlan lázadás, amivel azt hitte, hogy zavarba hozhat, de vén róka vagyok én már ahhoz, hogy egyáltalán megérintsen egy pillanatig is.
Vagy, hogy ha átlép egy bizonyos határt, ne alkalmazzak rajta apró varázslatokat. Nem, eszembe se jutott, hogy a száját csomózzam össze, vagy elnémítsam, inkább csak kellemetlen érzéseket kapott, mint a viszketés. Hát igen, ha az ember gyereke nem tudhatja, hogy kivel húz éppen ujjat, megszenvedheti.
- Nem, nekünk nem lehet több, és már nem is vagyunk fiatalok, Bogi után már nem is gondolkoztunk igazán több gyerekben, valahogy ránéztünk, és tökéletes volt, teljessé vált a családunk. Viszont abban reménykedem, hogy hamarosan megtalálod azt az embert, akivel családot alapíthatsz, mert olyan szépen beszélsz a gyermekekről, mindenképpen megérdemled, hogy legyenek sajátjaid.