Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Furcsa érzés volt, hogy édesanyja idén nem azzal a mondattal engedte vissza Baglykőre, hogy "Vigyázz magadra!", hanem hogy "Vigyázz Szofira!".
 Megsemmisülten meredt szüleire ennek hallatán, de fölöslegesnek tartotta elmagyarázni, hogy nem fognak ők annyit találkozni, mint azt a családban gondolják. Na meg aztán... erősen kételkedett abban, hogy pont neki kéne Szofira vigyáznia. Akit minden helyzetben megtalál a galiba. Ő legfeljebb csak elrettentő példaként tud szolgálni a lánynak arra vonatkozóan, hogyan kell megtenni a kastélyban tíz métert úgy, hogy sikeresen konfrontációba keveredj a legidegesítőbb és a legártalmasabb arcokkal. Hogy hogyan ne érj vissza a körletedbe takarodó előtt. Hogyan aludj át egy tanórát. Igen. Ezt a szerepet Zalán sokkal reálisabbnak érezte.
 Nyavalygás ide vagy oda, mégis felállt a helyéről és nyakát nyújtogatva kezdte kémlelni az ablakon át a Budanekeresdnél felszálló diákcsoportot. Homlokát ráncolta, mert nem látta köztük Szofit. De még Borisz bá' és még Tünde arcát sem találta a tömegben. Talán nagyon a vonat elején szállították fel őt. Megígérte a lánynak, hogy megkeresik majd egymást, de úgy döntött, előtte megvárja, amíg a felszálló utasok végre elhelyezkednek. Sokan szenvedtek a poggyászaikkal, így ez nem tűnt olyan gyors folyamatnak, mint azt Zalán feltételezte. Így csak próbált türelmesen viselkedni.
 A körülötte lévő ülések kezdtek lassan megtelni, de a vonat végén, ahol ő volt, így is kevesebben szálltak fel mint mondjuk az elején. Maradtak még foghíjas ülőhelyek.
 Épp ezen elmélkedett, amikor észrevette, hogy mellette egy lány szenved a bőröndjével, hogy feltuszkolja a poggyásztartóra. Kérdés nélkül állt fel és segített megtartani a már visszaesni készülő csomagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Ráismert a lányra egy háztársa személyében. Többet nem nagyon tudott róla, hiszen felsőbbéves. Nos, talán nem ez a legütősebb érv, ha azt nézzük, hogy Zalán barátainak többsége a felsőbb évfolyamot és a mestertanoncok táborát erősítik.
 Talán valamivel ráijeszthetett vagy zavarba hozta, mert látványosan kerülte a tekintetét. Bízató mosolyt küldött felé, ha esetleg felnéz, lássa, hogy nem csinált semmi rosszat.
 - Szívesen - felelte egyszerűen, majd lökött egyet a csomagon, hogy visszatolhassa biztonságos vízszintesbe azt. - Van még esetleg valamid?
 Amikor úgy találta, hogy nem fognak menet közben csomagok potyogni a fejükre, hátrébb lépett és körbenézett, hogy vajon körbe tud-e már nézni anélkül, hogy bárkit felborítana a közlekedőben. Úgy döntött, vár még kicsit, úgyhogy visszazuttyant a helyére.
 - Majd leszedni is segítek, ha gondolod. Nem kéne sérüléssel kezdeni az évet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A meghajlást kicsit soknak érezte, mert nem ismerte a mögötte rejtőző idegen szokást. Persze azt felismerte, hogy a lány nem magyar, csak Zalán számára a határon túli dolgok ugyanolyan ismeretlennek számítottak, mint a mugli világ egésze. Még Autumn-ot is ritkán kérdezte Írországról. Tudta, hogy rossz emlékeket ébresztene benne, pedig iszonyatosan kíváncsi volt.
 - Az unokatesómnak ez lesz az első éve. Veled együtt szállt fel... nos, valahol. Megígértem neki, hogy majd a vonaton találkozunk, csak még meg kéne keresnem.
 Jobbjával a tarkóját kezdte masszírozni s elgondolkodott kicsit. Remélte, hogy azért sikerül az odaúton ismerkednie kicsit a leendő évfolyamtársaival. Talán ha már talált is társaságot magának, nem fogja a vonat végébe rángatni őt, csak bizonyosodjon meg arról, hogy itt van és jól van. Meg nem barátkozik fura alakokkal sem. Az fontos.
 - Jiy...un. - tagolta vontatottan, de még elismételte párszor kérdő tekintet kíséretében, hogy jól ejti-e. Tükrözte a másik mosolyát, amikor kezet nyújtottak felé. Kérdés nélkül meg is rázta.
 - Zalánnak hívnak. Én is szfinx vagyok, igen. De te csak nemrég jöttél, igaz? - biztos volt benne, hogy Jiyunt elsősként egyszer sem látta a körletükben. Csak az utóbbi hónapokban. Csendes lánynak tűnt. Igaz, Amélia is annak tűnt, még mielőtt elkezdte volna őt Zalán nyaggatni, hogy korrepetálja bűbájokból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ma még nem történt meg, szóval jól. Azt hiszem - tette hozzá bizonytalanul. Amióta nem repülhet, rengeteget járt futni és már aggasztó, hogy nyújtás helyett azzal kezdi az egészet, hogy leellenőrzi, hogy épek-e még a lábai. Borzongás futott végig a gerincén már a gondolattól is, de nem méltatta szóval, szófukar módon sétált tovább Theodore mellett, de gyorsított a tempón, amikor felfogta, hogy Theo miért lassít be. - Csak ne csinálj úgy, mintha már most rokkant lennék, könyörgöm.
 Mélye levegőt vett, amikor elérték Bogolyfalva szélét.
 - Elárulod, miért kísérted ennyire a sorsodat? Értem én, hogy te is ki akarod deríteni, hogy... de ez csak közelebb visz ahhoz, hogy beteljesüljön, amit látsz. Nincs benned semmi félsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira nehéz volt eldöntenie, mit gondoljon Theodore-ról. Alig ismerte és közben megosztották egymással a legsötétebb titkukat. De közben emberileg? Információ és közös élmények híján megérte kitapasztalni, vajon mitől tűnik egyszerre empatikusnak és kimérten tárgyilagosnak. Lehet fölösleges ezen agyalnia és ez a viselkedés csak az ő irányába érvényes. Pont a fent említettek fényében. Inkább visszaterelte gondolatait a felvetett témához.
 - Elképzelhető, hogy valójában egy pozitív eseményt látsz, csak... a látomás megélése nem éppen a legkellemesebb. De talán fordítva log... - akadozva jöttek a szavak, mert idáig mindig nyomok és bizonyítékok után kutatott, de sosem bonyolódott teóriákba. - Logikusabb - nyögte ki végül. - Baljóslatú a látomásod, de a képességed használata okozhatja nálad, hogy örömöt érzel, ha már tudod, hogyan kezeld. Bár nem tudom elképzelni, milyen eltorzult univerzumban lehet ezt a szart élvezni, de ha... Maga a mágia is ilyen, nem? Amikor még nem tudod kezelni és kicsi vagy, a szélsőséges érzelmekhez fogod társítani, amik jellemzően rosszak. De ha már megtanulod használni, akkor az élmény... - még a léptein is lassított, amikor rájött, hogy ez nem is olyan ostoba, szedett-vedett párhuzam - katartikus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Akármennyit is kutattam utána - kezdte lassan, mert még érlelte magában a szavakat -, arról sosem ejtettek szót, hogy valaki az ilyesmit magától volt képes elindítani. De metódusok vannak arra, hogyan tarts vissza. Mármint... én is rájöttem egy-két dologra. - A földet bámulta, úgy talált meg egy kavicsot, amit tologathatott a cipője orrával, a játszótér szélén, amit közben elértek. - És szerintem a kettő összekapcsolódik.
 Vett egy mély levegőt, hogy fel tudjon nézni, de még mindig nem Theodore-ra, bár testével felé fordult. A mögötte lévő ház előketjében terpeszkedő macskára fókuszált.
 - Nem hiszem, hogy... meg lehet állítani. Pedig úgy tűnt, amikor elkezdtem szedni a bájitalt. De valahogy kénytelen volt utat találni magának a látomás. Ha megtalálod, milyen módszerrel tudod visszafogni, akkor azzal egy időben be tudod lőni, mikor fog előjönni legközelebb. És akkor több lehetőséged van tanulmányozni. De őszintén nem értem, hogy te hogyhogy nem ezzel álmodsz folyton. - Elhallgatott kicsit, de azért hozzátette - Igazából erről nem is nagyon beszéltünk még, szóval lehet, hogy rosszul tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira feszélyezte a téma, de muszáj volt kimondania, ami a fejében kavarog. Nincs más, aki ennyire értené, miről beszél. Mégis, nyökögni kezdett s mivel eddig nem mert ránézni a rellonosra, merőben meglepte, amikor hozzáértek. Pillantása a vállába kapaszkodó ujjakra szökött, aztán homlokát ráncolva bámult a fiúra. Érezte, hogy kiszökik a vér a sajátjából.
 Csak vázlatokban beszélték meg, mit várnak ettől az úttól. És mindketten tudták, hogy ez is benne van a pakliban, de... Theodore nem mondta el pontosan, mit akar csinálni, ha látomása lesz. Miben kell neki pontosan segítenie?
 Megfagyott a tanácstalanságtól és a rémülettől. Hiszen annak ellenére, hogy ismerte ezt az érzést... sosem látta, mi történik közben a valóságban. Ez az arckifejezés ismeretlen volt neki. Talán ez volt a legijesztőbb.
 Gyorsabban és kis adagokban kezde venni levegőt, hogy megemberelje magát. Kék tekintetét Theo szemére szegezte, pedig az már kiüresedett.
 - Nincs gond, csak koncentrálj. Nem... - eshet bántódásod, akarta befejezni a mondatot. Mekkora hazugság lenne ez az ő szájából. Ajkát frusztráltan szorította össze, mielőtt újra kinyitotta volna. - Ne veszítsd el az önuralmad. Csak képeket látsz, nem a valóság. Csak körbenézel, oké? Nincs semmi gond. Figyelj közben a hangomra.
 Ráfogott Theo alkarjára, egyrészt, hogy támogassa legalább ennyivel is, másrészt meg már szinte fájt, ahogy szorították őt.
 - Nincs gáz. Csak egy látomás, miért is lenne... - pusmogta hitetlenkedve, ezzel már inkább magát győzködve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Feszült figyelemmel követte a másik minden rezdülését annak reményében, hogy érdemben tudjon reagálni rá. Ő már rég összecsuklott volna, a beszédtől meg elharapta volna a nyelvét. Lejjebb hajolt, hogy értse, mit motyognak neki, majd felkapta a fejét és körbenézett. Egy kislány koptatta a játszótér mászókáját, az anyja a tér túloldalán olvasott egy padon. Pár cipő kopogásának fordult utána. Bár a közelükben voltak, senki nem fordította még rájuk a tekintetét, lévén hogy Theodore lényegesen diszkrétebben szenved ilyenkor, mint Zalán.
 - Ne azzal törődj. Mit látsz? Próbálj körbenézni, ahol vagy.
 Részben azért mondta, mert tényleg kutatói szándék vezérelte ide őket, másrészt meg óvatosan próbálta mozgásra bírni a rellonost, hogy egy a közelükben lévő, árnyasabb fa alatti padra ültesse, anélkül, hogy kizökkentené a látomásból. A hóna alá nyúlt és csak pár lépéssel kellett megtámogatnia.
 - Szent szalamandra - motyogta a vérző orra láttán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valamit motyogott neki, de már nem értette, mit is pontosan. Már nem csak a szeméről, de vonásairól is lepergetett minden kifejezést a vízió. Zalán visszafojtotta a levegőt, idegesen várta, mikor ér véget az egész, bár jobbja mikor felszabadult, azonnal a platánpálca markolatára fonódott, még úgy is, hogy ötlete nem volt arra, hogyan használhatná. Lázasan kattogott az agya, de nehéz volt bármi értelmes gondolatnak formálódnia úgy, hogy közben Theodore jövőbe révedő tekintetét figyelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ugyanúgy szakadt fel a sóhaj belőle, mint amikor ő is megébred a rémálomból. De most inkább megkönnyebbült, minthogy tragikumként élte volna meg.
 - Nem, nem szeretném - próbálta tompítani Theo ingerültségét és ezzel egyidőben végképp nyugalmat erőltetni magára. Vagy legalábbis valamiféle összeszedettséget.
 - Itt vagyok, nyugalom - döntötte végül egyik vállát a padnak, úgy méregette a rellonos arcát. Nem akarta további beszéddel traktálni, az sem volt biztos, hogy már újra képes lenne felfogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Halovány mosoly jelent meg egy pillanat erejéig szája sarkában. Nem emlékezett, mikor volt utoljára, hogy az ő jelenléte adna valakinek nyugalmat. Persze, segítő kezet számtalanszor nyújtott a barátainak, de soha nem gondolta magáról hogy önnönmaga biztonságot jelenthetne valakinek. Szerette volna, ha így lenne. De most már ott tartott, hogy nagyobb adóssága volt szeretet és bizalom terén barátai felé, mint valaha.
 - Mi van vele? - kérdezte értetlenül, s amint észrevette, hogy Theo már nem csak az oxigénhiánnyal küzd, egy zsebkendőt kotort elő a zsebéből s kérés nélkül a fiú kezébe nyomta.
 - Változott valami abban... amit most láttál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az eleje még nem hangzik annyira baljóslatúan, így figyelmesen várt. Tudta, hogy ennyivel nem lesz letudva. És igaza volt.
 Még arra sem reagált, hogy Theo a kabátjába kapaszkodott, gondolatai kötötték le most már minden figyelmét.
 - A hidegen kívül nem éreztél mást? Nem volt fájdalom? - faggatózott tovább, fel sem fogva, mit kértek tőle. Lázas tudásszomj hajtotta, ami talán betudható a szfinx erényeinek is, de abban a pillanatban talán nem volt ez több puszta kétségbeesésnél. Theodore élményéből merítve a saját látomásaira is képes lesz másként nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Most már nem csak a vállával dőlt a támlának, egész háta nekibicsaklott a válasz hallatán. Mintha csalódott lett volna. A játszótér hintájára szegezte tekintetét, s elrévedve motyogta.
 - Nem tudom.
 Teljes tanácstalanság lett úrrá rajta. Nem tudja további kérdésekkel előrelendíteni az elemzést, ez már biztosnak látszott. Voltak tippjei, mit találnak majd itt, de mintha nem tudtak volna kulcsfontosságú dolgokra fényt deríteni. Theo ezt lehet máshogy gondolta, de abban a pillanatban Zalán csak bámult ki a fejéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Lehet. De mi másra vannak ezek a lidérces szarok, ha nem arra, hogy a saját tragédiádat jelezzék előre?
 Ez az egy már bizonyossá vált. Hiába remélte, hogy legalább Theo esete más lesz, félreértelmezhetetlennek tűnt, amit hallott. Óvatosan bólintott egyet és a környékbeli járókelőket szemlélte már, feje még nem mozdult.
 - Igen, ez... Ez biztosnak tűnik. Most hogyan tovább? - sóhajtott  hatalmasat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ha optimizmusra vágysz, nem engem kellett volna magaddal hoznod - pislogott laposat és sokatmondóan döntötte fejét Theo felé.
 - Hogyan kutatsz olyasmi után, ami még meg sem történt... - tette fel a költői kérdést. Ő meg sem próbálta kitalálni, merrefele repült a látomásban. - Azzal kell dolgoznunk, ami van. Meg kell tanulnunk irányítani. Valahogyan. Hogy akkor lássunk, amikor akarunk. Olyan részleteket, amiket akarunk.
 Kérdőn nézett társára, mintha csak megerősítésre várna.