Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mióta Brigi a Shanesbe jár, kiszélesedett a világa. Úgy érzi, most már jobban megérti Bogit, szerinte ilyen lehetett testvérének az, amikor felkérték a fotózásra. Hirtelen sokkal több mindent lát, tapasztal, érez, mint korábban.
Eddig általában felnőttek és állatok vették körül, persze a testvérein kívül, így hát furcsa neki még, hogy ennyi vele egykorú gyerekkel kellene megtalálnia a közös nevezőt. Általában szívesebben van a húgával, vagy bóklászik egyedül, de azért igyekszik nem túl elzárkózó lenni.
Viki például egészen új ismeretség, mert bár már találkoztak korábban is, úgy igazán nemrég kezdtek el csak tényleg együtt játszani, beszélgetni, elmenni erre-arra. Most éppen hozzá tartanak Bogival, a játszóteret megcélozva, hiszen oda beszélték meg a találkozót. Brigi feljebb igazítja vállán a hátára simuló kopott, barna táskát, amit talán még az anyja vitt annak idején magával az iskolába. Mikor meglátja Vikit, odaint neki, és sietősebbre fogja lépteit. Közben érzékeli a hatalmas különbséget maga, és a másik két lány között. Bogi csinos ruhái, szép arca, valamint Viki aranyos vonásai mellett ő igazán említésre sem méltó. Nemcsak, hogy kicsi, de az arányai sem stimmelnek. Végtagjai rövidek, ő maga pedig testesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Az orra túl manós, a füle túl hegyes. De nincs mit tenni, úgy látszik ő örökölte a koboldság javát, vagy tesója még a méhben lepasszolta neki a látványosabb jegyeket. Ruhái nem koszosak, de kopottak, látszik, hogy nem ő az első, aki hordta őket, cipője szakadozott, kesztyűjén a lyukat igyekszik elrejteni.
~Nem igazság.~ Kissé elvörösödik a szégyentől, fejét lehajtja, hogy fésületlen, kusza, szőkés tincsei eltakarják az arcát. Ha itt lenne Rodi, a koalája, egyszerűen magához ölelné, és az állat nagyrészt ki is takarná őt. Elbújhatna a fürkész tekintetek elől, elbújhatna ez elől az érzés elől. De sajna a koala az állatkertben időzik, és bár Brigi fejében már rég készül a koalaszöktetési terv, eddig még nem vitte azt végbe. Igazából a karácsonyi szünet óta nem járt otthon, úgyhogy esélye sem sok volt rá.
- Szia - motyogja, mert mire odaérnek a másik lányhoz, már túl sok félelem halmozódik fel benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Boginak persze nem tűnik fel Brigi bizonytalankodása. Sosem szokott. Persze a lány nem is szeretné ilyesmivel terhelni a húgát. Bólogatva hallgatja testvére szavait, és közben igyekszik nem mutatni irigységét.
Lassan odaérnek a játszótérrel, és amíg Brigi örül, hogy egy motyogós köszönésfélét ki tud nyögni, addig a testvére már ugrik is a másik lány nyakába. Kissé leesett állal figyeli őt, és amellett, hogy tovább hízik benne az irigység, valamiféle tiszteletfélét is érez ikre iránt. Elképeszti, hogy a lány ilyen könnyeden és lazán tud viselkedni olyan emberekkel, akiket nem is ismer túl jól.
A beszélgetés irányítását szívesen testvérére hagyná, de Vikinek feltűnik, hogy valami baja van. Mosolyt erőltet az arcára, és megrázza a fejét.
- Nincs semmi baj, hosszú volt a nap - tereli el a problémáiról a figyelmet. Eben már nagy gyakorlata van, bár tény, hogy egy ilyen mondat után otthon általában nem hisznek neki. Csak úgy tesznek mintha. Aztán később valamelyik bátyja úgyis kiszedné belőle, mi a gond.
A kérdésre nem válaszol, hagyja, hogy Bogi számoljon be az utolsó órai élményeiről, főleg mert Brigi nem is nagyon figyelt. Egy madarat nézett, amelyik a hóban bukdácsolva keresett magának élelmet. Érdekesebb volt, mint a tananyag.
- Nem hiszem, hogy anya örülne, ha összekoszolnád ezt a ruhádat is - jegyzi meg csendesen, remélve, hogy nem hallják meg. Nem akarja ő elrontani a többiek szórakozását, de hát mégiscsak ő az idősebb, így ő is le lesz szidva, ha Bogi olyasmit csinál, aminek anyjuk nem örül. Bár egyszerűbb lenne, ha nem számolna be anyjának a kínos részletekről, de sajnos a nő tud olvasni a sorai között, másrészről meg, az anyjával legyen már őszinte az ember.
- Játszhatnánk valamit, amihez csak beszélni kell.
Szinte suttogja a szavakat, talán épp ezért nem is hiteles, hogy ilyesmit akar játszani. De nem túl vastagok a ruhái, és nincs túl sok nadrágja, ha ez vizes lesz, lehet, hogy holnap nem tud mit felvenni. És különben sincs kedve megfázni. Lehet, inkább vissza kellene mennie? Biztos nem örülnek neki, hogy itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kiszökött a suliból, mert már képtelen volt többet csak úgy ülni a fenekén. Nem ehhez van szokva, elvégre egy állatkertben nőtt fel. Kint, szabad ég alatt, egy pillanatra sem nyugodva. Az, hogy itt ilyen sokat kell ücsörögni és csendben figyelni, nagyon zavarja. Ezért előfordul, hogy kilóg a szünetben, sőt egyszer óráról is eljött: az ablakon át mászott ki, amikor a tanárnő nem figyelt. Persze kapott érte szidást később rendesen, de végül kikönyörögte a néninél, hogy ne mondja el se a bátyjainak, se az anyjának. Persze Bogi tud róla, de ő sosem árulná be a testvérét.
Éppen a téren rohan keresztül, a lovardához igyekszik, mert ott juthat a legkönnyebben olyan helyre, ahol állatok és szabad tér is van. Rohantában nem veszi észre az idősebb fiút, úgyhogy egyenesen nekiszalad. Aztán lepattan róla, és a földön köt ki. Könyökét kicsit lehorzsolja az úttal való találkozás, és néhány lila-zöld foltra is számíthat. Nem mintha nem szokta volna már meg a kisebb-nagyobb baleseteket, de a magas srác jelenléte megijeszti.
Fél, hogy esetleg rálépett a lábára, és most dühös rá. Vagy éppen csak úgy mérges rá, mert nekiment. És lehet, hogy kiabálni fog vele. Vagy visszaviszi a suliba. És akkor még a tanárnő is le fogja szidni. És, ha szólnak anyukájának, akkor egész nyáron büntiben lesz.
Gyorsan ellepik a könnyek a szemét, pedig a fiúnak még ideje sem volt megszólalni, vagy reagálni a történtekre. Brigi halkan szipogni kezd, közben érzi, ahogy a karján végigfolyik egy vércsepp. Nem súlyos a dolog, felületi a sérülés, de van, hogy a horzsolások sokkal jobban fájnak, mint egy mélyebb seb. És rosszabbul is néznek ki.