Zserbó
-Nem is vagyok vakond! Azok csúnya állatok - mormogja Zserbó nyakába az egyértelműt. Még legádázabb ellenségének sem kívánná, hogy egy vakondhoz hasonlítsák, mert az legalább olyan hidegrázós gondolat, mint télen a pottyantós wc használata. Mindenesetre, ha a fiúcskát zavarja a pihe-puha pónis mamuszkák langymeleg járásra ösztökélése, hölgyünk egy mozdulattal megoldja a kérdést. Az úriember köré fonja a testéből kiálló fogpálcikákat, így lábfejei már elöl himbálóznak, egy jóval kényesebb terep előtt. Tulajdonképpen sétálhatna is, de sokkal mókásabb pajtását abban a hitben hagyni, hogy mamuszban nem szabad a koszos utcára lépni.
-Persze, hogy van ötletem! - paskolja meg Zserbó feje búbját biztatóan. Hát kamuzott ő valaha? Tele van ötletekkel! Például kiülhetnének ide, és mugli bűvésztrükkökkel szórakoztathatnák a népet, vagy vehetnének közösen egy minimalacot, a zöld srác pedig fizetné a tartásdíjat, mert az állatka nyilván a padláson lakna. Hacsak a rellonos nem lenne hajlandó felköltözni... Ja, igen, Rémi. Mivel fogalma sincs, kiről van szó, a leghalványabb sejtelme sincs, mit kéne neki adni. De Májkül olyan ritkán hajlandó közös teadélutánt szervezni, hogy ki kellett használnia az alkalmat. Végre jót mulathatnak kettecskén; esznek majd nyúlós, kolbászízű vattacukrot, felülnek a körhintára, kiskutyákat simogatnak...
-De nekem nincs ám pénzem! Különben is gyűjtenem kell, úgyhogy nem költhetek. Szóóóóval... Veszel majd nekem is valami szépet? Csináltathatnánk egy közös képet magunkról, hogy legyen valami szép emlékünk erről a napról! Mit szólsz? - kicsit rugózik a hátán, majd ahogy átnéz a fiúcska válla felett, azonnal belevisít a fülébe. - Oda menjünk, odaaaa! Ott látok szép kispárnákat. Lehet, hogy mondanak szép meséket, és jó nedvszívó képességük van. Az unokaöcséd szeret aludni? Vagy szereti az állatokat? Vehetnénk neki egy majmot. Olyan kis kalaposat, mellénykéset, tudod!