...
Megint megbukott. Néha elgondolkodik azon, hogy talán ideje lenne feladni. Talán elmehetne egy mugli bűvészboltba eladónak. Akkor még kedvezményt is kapna a sok vacakra és bármikor indoka lenne cilindert viselni. Azonban egyelőre még nem tudja elengedni a dolgokat. A varázslatok megtanulását és magát a varázslatot, amit napról napra nehezebb kierőszakolnia magából. Akarja ezt az egészet. Így ezt a bűvészboltos álmot csak eldugja az egyik fiókba és felveszi a nagy mosolyt. Ma is valahogy így van vele. Csak a mosoly mellé a tankönyveit is felnyalábolja. Mind, az összeset, egytől-egyig. Hallotta ő ezt a jegyzetégetéses adjukkimagunkból dolgot, amit per pillanat a világért ki nem hagyna. Végig akarja nézni ahogy elégnem a hülye tankönyvei a sok hülye, nem teljesített varázslatokkal, még ha ez csak egy varázstűz is ami ha leég, mindent sértetlenül hagy. Nem akar ő pusztítani, csak kicsit kitombolni magát aztán lesepergetni a tankönyvekről a hamut és visszadugni orrát a tintás lapocskák közé.
Az tuti, hogy késve érkezik, mert a lángok már az egekbe és ahogy látja a legtöbben inkább isznak mint dobálóznak. Int mindenkinek, de leginkább a tűzre figyel. Kicsit fosik azért megtenni, tárgyak rongálásától rosszul érzi magát, mégha ez ilyen csodatűzes izé is, ami mindent visszahoz. Mert visszahoz nem? Nagy levegő, kifúj, aztán elkezdi nagy hévvel belevágni a tankönyveit szépen sorban. Bájitaltankönyv, zsupsz a szélét el is kapja a tűz, repüléstankönyv, lapjára érkezik pont, aztán jöhet a gyógynövény tankönyv is.