Ruhácskám
Habár hivatalos meghívóm nem volt, nem hivatalos végül is akadt, és hosszan nézegettem, hogy eljöjjek-e. A szüleimnek Nekeresden van ma dolga, de nem volt kedvem velük menni, mivel egy nehéznek ígérkező okkultizmus vizsgánk lesz a jövőhéten, és arra szerettem volna felkészülni, illetve megemlítettem ezt az összejövetelt is, meg azt is, hogy teljesen normális emberi időben lesz, és, hogy ha el is jövök, akkor sem maradok sokáig.
Nekiültem tanulni, azt is terveztem, hogy tanulok, de végül úgy alakult, hogy olyan sokat agyaltam az eljövetelen, hogy mire észbe kaptam, mér felöltözve a kapun kívül voltam, és errefelé haladtam, kezemben a zöld papírba csomagolt, ezüsttel átkötött ajándékkal. A csomagolásra ezüst tollal írtam rá, hogy "Borcsától szeretettel" és, hogy "Boldog Születésnapot!", még kis lufikat is rajzoltam rá, és valljuk be, ez egészen úgy tűnik, hogy én nagyon is készültem erre az eseményre. Több okból is. Marina az évfolyamtársam, ráadásul jóban van a másik Móriccal, szóval az volt a minimum, hogy legalább megköszöntöm. Nem nagyon vagyok jó ebben a barátkozásban, mivel a lényem egy része egy lény, nehezen találom meg a helyem az emberek között, illetve a magántanulóság sem segített, hogy ez másként legyen. Pár hétig ugyan az iskolában éltem, de aztán a szüleim inkább ide költöztek, pedig az volt a "jóvilág", amikor Nora és Damy feleltek értem. Ott van Móric, akit nagyon szeretek, és akivel minden olyan tökéletes, de tudom, hogy most már jó lenne, ha összeszedném magam, és nyitnék, ha megpróbálnám ezeket a kapcsolatépítős dolgokat is.
Megállva a buli helyszíne előtt, igazolva, hogy jogosan vagyok itt, ami ugye nem igaz, de kit érdekel, belépek, hogy elvegyüljek, és, hogy megtaláljam, hogy hova kell az ajándékokat tenni. Nem nagyon voltam kreatív, de azért remélem, hogy tetszik neki. Habár elvileg jön a jó idő, a dobozban egy pulcsi foglalja el a legnagyobb helyet, ami szalamandrás, mert tudom, hogy neki is van egy, ezen kívül egy olyan rúzs, ami a kedved szerint változtatja a színét, és egy parfüm, amit a születési dátumod és a születési helyed alapján kevernek ki. Anyáé és az enyém nagyon finom, szóval csak reménykedek benne, hogy Marináé is jó lesz. Nekem tetszett.
Nekiültem tanulni, azt is terveztem, hogy tanulok, de végül úgy alakult, hogy olyan sokat agyaltam az eljövetelen, hogy mire észbe kaptam, mér felöltözve a kapun kívül voltam, és errefelé haladtam, kezemben a zöld papírba csomagolt, ezüsttel átkötött ajándékkal. A csomagolásra ezüst tollal írtam rá, hogy "Borcsától szeretettel" és, hogy "Boldog Születésnapot!", még kis lufikat is rajzoltam rá, és valljuk be, ez egészen úgy tűnik, hogy én nagyon is készültem erre az eseményre. Több okból is. Marina az évfolyamtársam, ráadásul jóban van a másik Móriccal, szóval az volt a minimum, hogy legalább megköszöntöm. Nem nagyon vagyok jó ebben a barátkozásban, mivel a lényem egy része egy lény, nehezen találom meg a helyem az emberek között, illetve a magántanulóság sem segített, hogy ez másként legyen. Pár hétig ugyan az iskolában éltem, de aztán a szüleim inkább ide költöztek, pedig az volt a "jóvilág", amikor Nora és Damy feleltek értem. Ott van Móric, akit nagyon szeretek, és akivel minden olyan tökéletes, de tudom, hogy most már jó lenne, ha összeszedném magam, és nyitnék, ha megpróbálnám ezeket a kapcsolatépítős dolgokat is.
Megállva a buli helyszíne előtt, igazolva, hogy jogosan vagyok itt, ami ugye nem igaz, de kit érdekel, belépek, hogy elvegyüljek, és, hogy megtaláljam, hogy hova kell az ajándékokat tenni. Nem nagyon voltam kreatív, de azért remélem, hogy tetszik neki. Habár elvileg jön a jó idő, a dobozban egy pulcsi foglalja el a legnagyobb helyet, ami szalamandrás, mert tudom, hogy neki is van egy, ezen kívül egy olyan rúzs, ami a kedved szerint változtatja a színét, és egy parfüm, amit a születési dátumod és a születési helyed alapján kevernek ki. Anyáé és az enyém nagyon finom, szóval csak reménykedek benne, hogy Marináé is jó lesz. Nekem tetszett.