Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Új nap, új lehetőség, hogy ma is felfedezzek valamit. Elmaradhatatlan füzetemet magamnál tartva, talpig zöldben indulok el a mai túrára egy olyan ruhában, amit Katalin hercegné is viselt. Mondanám, hogy egy vagyon volt, de nem. Sok ruhám van, azonban a többségét az egyik barátnőm varrja, én csak a képeket küldöm neki, jó, hogy az embernek vannak kreatív barátai, akik úgy is elfogadják, hogy a saját családja fekete báránya. Nálunk mindenki tehetséges a szép és finom dolgokkal való bánásmódban, a szép szavak használatában, én pedig a bájitalokban. Édesanyám már egész korán frászt kapott, ráadásul a nővéreim sem repestek értem. Jadviga szerint figyelemzavaros, Nana szerint figyelemhiányos, Pamína szerint depressziós voltam, holott mind nagyon messze állt a valóságtól, mivel nekem tényleg sokszor túlpörgött, majd elfáradt az agyam. Fejben számolok, emlékszem olyan versekre, melyek létezéséről se tudnak, a legtöbb bájitalt rutinból csinálom, és nem kell hosszasan gondolkoznom, mert tudom a válaszokat. Lehetnék tökéletes, de sajnos így vagyok a legtökéletlenebb.
Azt persze, hogy stikkes vagyok, ahogy apa fogalmazott az egyik közös vacsoránk alkalmával - a mi családunkban a vacsoraidő szent - nem nagyon hozták fel, amikor a kiházasításomat előkészítették, és megkérték, hogy ezt én se közöljem a jövendőbelimmel, majd csak már akkor, amikor nem lehet visszacsinálni. Nem akarok férjhez mennyi egy fényképhez, de nem is ellenkezek, mivel szeretném megőrizni a szabadságom, és úgy vélem, hogy egy sokat dolgozó, jó háttérrel rendelkező, ambiciózus férfi mellett megőrizhetem azt, aki vagyok. Csak gondolja ő is így.
A sarkaim mélyen a fűbe vájnak, még úgy is, hogy próbálok inkább a talpam első felére terhelni, de azért haladok, tudom rajzolni a térképemet. Most például csak páran vannak kint, kutyát vagy crupot sétáltatnak, vagy éppen babakocsiban kisgyerekeket. Utóbbiakat kicsit hosszabban szemlélem, és talán felébred benne valami. Vajon akar majd a férjem gyermeket? Engem azért házasítanak ki, mert lassan értéktelenné válok, de vajon neki kell ez az érték? Nem látom magam anyaként, de a kéri, azzá válok. Most azonban még van egy kis elintéznivalóm. Előbb meg akarom ismerni ezt a helyet.
- Szia, ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit?
Nem is tudom, hogy elfoglalt-e, vár-e valakit, de ő az egyetlen, aki jelenleg egyedül van, és talán néhány perc erejéig feltarthatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A lecsókolomozásra kicsit megállok a mozdulataimban, nem feltűnően, csak ez olyan dolog, ami emlékeztet a koromra. Ennyi idősen én is csókolomoztam még, aztán, ahogy bekerültem a tanodába, átváltottam a Jó napotra. Persze az elején motyogósan, aztán édesapa szúrós tekintete miatt hangosabban. De a csókolom, már értem, hogy miért fájt annyira nagyon a felnőtteknek. Viszont velük ellentétben én nem jegyzem meg sem felháborodottan, sem riasztó hangmagasságban, hogy ne csókolomozzon, elvégre gyerek, aki tisztelettudó, és a korral nincs semmi baj, legalább tud köszönni, manapság ezt is értékelni kell. Vajon a mi gyerekeink milyenek lesznek? Biztosan tisztelettudók, nem motyogósak. Lesznek? Nyilván, hiszen azért akarnak ilyen nagyon kiházasítani. Hamarosan találkozom a jövendőbelimmel, aztán házasodom, és utána, feltételezem, utódokat kell nemzenünk azért, hogy a frigyünk elégedettséggel töltsön el mindenkit.
- Azt hiszem igen.
Legalábbis nagyon remélem, mert szeretném egy kicsit jobban felfedezni a környéket, de csak úgy nem mennék bele a vakvilágba, mert még könnyen eltévedhetek itt. Közelebb lépve hozzá, felé fordítom a füzetemet, benne a térképpel, amit magam rajzoltam.
- A művelődési házban csak olyan prospektust tudtak adni, ami a régi állapotot mutatja, amikor Bogolyfalva még falu volt és nem város. Mi most nagyjából itt állunk, de a helyszín eléggé megváltozott ahhoz képest, ami ezekben a papírokban van. Egy kicsit tudnál mesélni a környékről, hogy ne tévedjek el?
Holnaputánra már meglesznek a friss szóróanyagok, jövök is vissza, de ha már eljöttem idáig, akkor szívesen nekiálltam a feltérképezésnek, és hátha a lány tud benne egy kicsit segíteni, hogy tényleg ne vesszek el az erdőben. Az nem lenne valami szerencsés.
- Elég nagyjából is, mert szeretek felfedezni, csak nem szeretnék körbe-körbe járni, meg eltévedni, mert még nem lakok itt és az utolsó vonattal szeretnék hazamenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Talán egy kicsit maximalista vagyok azzal, hogy szeretnék már az ideköltözésem előtt megismerkedni a hellyel. Miért is nem érek rá utána? Hiszen nem leszek több, mint egy feleség, és a máguscsaládok - nem a felhígult, hanem a hagyományos értelemben vettek - leánygyermekei arra születtek, hogy a férjük igényeit maximálisan és engedelmesen kiszolgálják. A jövendőbeli férjem pedig sokat dolgozik, hallottam róla, hogy nem egy ízben késő este hagyja csak el a hivatal épületét, és csak jóval a vacsoraidő után tér haza, vagyis sok magányos órám lesz, melyek valójában alkalmasak lennének arra, hogy akkor ismerjem meg a települést. Én azonban nem szeretnék tudatlan lenni, így is egy bevándorló leszek, hiszen nem itt születtem, nem itt nőttem fel, és talán rossz szemmel nézik majd a helyiek, hogy a város első embere nem innen választ magának párt. Ezért is szeretnék a kedvükre való lenni még az előtt, hogy kiderül, a polgármester menyasszonya vagyok.
- Igen. Nem régóta, ha jól tudom, március végén lett hivatalos, hogy minden követelménynek megfelel ahhoz, hogy városi rangot kapjon.
Nagyon örülök, hogy ilyen sikerek történtek itt, mert egy várossá nyilvánítás nagy dolog. Habár több a követelmény, de több a lehetőség is. Még több embernek tudnak helyben munkalehetőséget biztosítani, új üzletek érkeztek Bogolyfalvára, emellett a jelenlegieknek is volt lehetőségük a bővülésre. Igazán kedvelem a vendéglátónegyed illatos-hangulatos környezetét, az utcák változatosságát. Szeretném, hogy mikor ideköltözök, már legyenek kedvenc helyeim, hiszen ha nem a kiválasztásukkal foglalkozom, akkor több időm marad bennük lenni. Természetesen semmit sem szeretnék elhanyagolni, hiszen a férjem olyan feleséget érdemel, aki mindenkit ismer és nem válogat. Erre a jövőben is törekedni fogok.
- Óóó a Bagolykő! Régen én is Bagolyköves voltam, az Eridonba jártam, még jó sok évvel ezelőtt.
Sokan már akkor is a Levitába gondoltak az eszem miatt, de úgy tűnik bátrabb vagyok, mint amilyennek én gondolom magam. Még nem jött el az a bizonyos idő, amikor kiderül, hogy miért is lettem az Eridon ház tagja, de biztos vagyok benne, hogy a Földön leélt éveim alatt ki fog derülni. Szerettem a házat, mindig vidám volt, és ha kívülálló is voltam, mégsem lógtam ki teljesen.
- Oda? A kocsmába?
Tudom, hogy nem lehet minden makulátlan. Én sem örülök neki, hogy van ilyen hely itt, de tudom ugyanakkor azt, hogy elvenni nem lehet, mert akkor nagyon rossz benyomást fognak kialakítani Konrádról. Okkal van ott, és én megbízok a jövendőbelim döntésében.
- Nem is kell, én sem járok ilyen helyekre, viszont a kísértetház izgalmasan hangzik, régebben is beszélték, hogy van egy elhagyatott ház, ahova néha bemennek a gyerekek, és akik túl rosszak, sosem kerülnek elő, de lehet, hogy ezt csak azért mondták, hogy ne akarjunk rosszak lenni.
Logikusabb lenne, nem hinném, hogy sokan a közelébe engedték volna a gyereküket, mondjuk ez ellen a történet ellen soha senki sem tiltakozott.
- Akár maradhatunk itt is, kellemes hely. Még van egy pár órám a vonatom indulásáig. Van kedved maradni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Törekszem arra, hogy minél többet megtudjak a településről, és arra, hogy a város jövendőbeli első asszonyaként feltárjam azokat az apró hiányosságokat, amiken én is tudok segíteni. Mert tudom, hogy a férjem elsősorban a nagy dolgokra kell, hogy koncentráljon, azokkal zargatják meg azok az idős hölgyek, akikkel én is összetalálkoztam. Tudom, hogy polgármesterként nagy a nyomás rajta, hogy nem pont egy kerítés lefestése vagy egy idős asszony ebédjének kiszállítása szerepel a listája élén. Ezek olyan dolgok, amiket én is el tudok látni, amivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy megszilárdítsam a pozíciójában. Szeretnék hasznos lenni, és szeretném, ha Konrád, mikor rám tekint, azt érezze, hogy jól döntött, amikor igent mondott rám, hogy büszke arra a nőre, aki a társa, akit a nyilvánosságnak prezentál, aki mellett álomra hajtja a fejét és akit alkalmasnak tart arra, hogy egy nap majd gyermeket szül neki.
- Hogy megfelelően el tudja látni a közfeladatokat, legyen az ügyintézés, kultúra, oktatás. Könnyen és jól megközelíthető legyen többféle módon is. Megfelelően legyen kialakítva a mindennapi élethez, a boltok által az élet minden területe biztosítva legyen.
Ez mondjuk kicsit száraz így talán, ezért egy szelíd mosoly keretében kicsit pontosítok azon, hogy mi is kell ahhoz, hogy egy település, még ha nem is olyan nagy lélekszámú, várossá váljon.
- Kell egy alapfokú és egy középfokú oktatási intézmény ezek a Shanes és a Bagolykő, aztán kell közbiztonság, a mugliknál rendőrök, tűzoltók, nálunk ugye az aurorok és a minisztérium egyes ágai. Aztán az egészségügyi ellátás, ami itt egy nagyon szép rendelő, ami ha jól tudom fele arányban magánkézben van.
Olvastam, hogy Willam Payne az örökségéből építette a rendelőt, és mint az intézmény vezetője félig a tulajdonosa is, míg félig az önkormányzat tartja fent az intézményt. De lehet, hogy másabb arányok vannak, ezt majd feltétlenül meg kell kérdeznem. Az biztos, hogy fontos volt, hogy közfinanszírozott egészségügyi szakellátás legyen és itta a gyerekorvostól a szülészen át az idősgondozóig minden van.
- Ezenkívül kell ugye még a tanuszoda vagy többcélú sportcsarnok. Utóbbi van a művelődési házban, de én úgy hallottam, hogy terveznek uszodát is építeni.
Viszont előbb – gondolom én legalábbis – a már meglévő projektek lezására kellett, hogy megtörténjen, mert valljuk be, ha mindenhol kalapálnak, akkor eléggé felháborodik a nép, így is tudom, hogy az új utca se tetszett mindenkinek, de ha minden utcában van ötven ház és mindegyikben csak egy ember lakik, az is ötven fő, de ha már ketten az ötszáz és van olyan, ahol heten is, mert sok gyerek van vagy több generáció él együtt. Jobb akkor szellősebben lenni, nem?
- Tényleg? Hát ez fantasztikus!
Csillogó szemekkel pillantok le rá, a hangomból is kiérzékelődik, hogy mennyire felélénkültem a ténytől, hogy egy eridonossal találkoztam. Nagyon szerettem a házam, a házvezetőimet, az életet az Eridonban.
- Én sem vagyok olyan túlzottan főnix kifelé, de szerintem a jellememben sok van a pirosakból. Szeretek kiállni másokért, nagyon hamar lelkessé válok, szeretek aktívan részt venni, szerepet vállalni, szeretek menetelni előre és megoldani a felmerülő problémákat. Viszont emellett eléggé csendes vagyok, szeretek egyedül lenni, élvezni a csendet. Nem az a fajta vagyok, aki a másik arcába nyomja magát, hanem az, aki teret enged. Azt hiszem, ha nem az Eridonba kerültem volna, akkor a Levitába.
Meglepő, hogy egy bizonyítottan magas intelligenciával megáldott ember, aki ráadásul ennek köszönhetően nagyon rossz a tényleges kapcsolatteremtésben, éppen a főnixek házába kerül elszállásolásra, de én egy kicsit se bántam, mert sokat segített abban, hogy rájöjjek, a hátrányaim mindig hátrányok lesznek, de képes vagyok arra, hogy leküzdve őket előnyömmé váljanak, ha csak rövid ideig is. Így esett meg az, hogy a lány, aki szereti a csendet és a magányt egy olyan ember felesége lesz, akit árgus szemekkel figyelnek. Ez aztán az igazi kihívás.
- Nincs azzal baj, ha nem vagy odavaló, a bot nem csak azért oszt be egy házba, mert oda illesz, hanem azért is, hogy felfedezd magadban, miért is vagy ott, hogy fejlődjön a jellemed. Amúgy is, nem kötelező a saját házadból barátkozni csak, nekem is volt például rellonos és navinés barátnőm is, sőt, levitás is.
Mondjuk én nem sok vizet zavartam, kicsit ott voltam mindenhol, de akkor sem sértődött meg senki, ha nem hallottak rólam pár napig. Én szerettem minden pillanatát annak, amit az iskolában töltöttem. A kocsmában megegyezhetünk, még ha nagy kocsmás lennék, akkor se vinnék egy kislányt oda. Tudom, hogy vannak szülők, akik nem gondolják, hogy ez rossz, pedig az. Nem szabad ilyet csinálni egy gyerekkel.
- Lehet, hogy ők is kísértetekké válnak és elmennek máshova kísérteni.
Ez így aranyosan is hangozna, ha az ember nem gondolna bele, hogy ahhoz előbb meg kell halniuk. Amúgy nem szeretnék lélekromboló lenni, de a legtöbb mese ilyen, csak gyerekként az ember nem érti még, hogy mi történik. A Disney pedig sokat javít rajtuk, bár én szeretem az eredeti történeteket is.
- Nem, ez egy biztonságos hely, és szerintem egyre biztonságosabb lesz.
Mosolygok rá biztatóan, miközben a táskámhoz nyúlok és kenyeret veszek elő belőle, nem sok, pár szelet csak, de a zacskót a lány felé nyújtom, hogy akár etethetünk szárnyasokat is.
- Vannak barátaid az iskolában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Természetesnek vettem, hogy a gondnokkal történő egyeztetés után jövök és segítek, amiben csak tudok, ráadásul a családom révén rengeteg szép virágot és zöldnövényt is kaptunk a feladathoz, ami még jobban megkönnyítette a dolgunkat. A nagynéném különös odafigyeléssel válogatta össze a temetői sírokra szánt adományokat, én pedig esténként egy-két koszorút elkészítettem, hogy ezzel is hozzájáruljak az elhunytak emlékhelyeinek szépítéséhez. Konrád úgyis sokáig dolgozik minden nap és ha hazaér, megértem, hogy szeret csendesebb elfoglaltságokba elmerülni, így ahelyett, hogy megpróbálnám a magam irányába terelni, hagyom őt. Elvégre én sem szeretem, ha akaratom ellenére próbálnak olyan helyzetekbe beletenni, amelyeket tudom, hogy nem élvezek. Hosszú házasságunk során megismerjük majd egymást, kitapasztaljuk a másik kedves szabadidejét és azt is, hogy együtt mit szeretünk csinálni. Nem féltem magunkat.
A koszorúk amúgy is ezerszer jobban mennek, mint a horgolás, melyet a mai napig nem tudtam megfelelően kivitelezni, bármennyit is próbálkozom vele, nem értem, hogy miért nem értek hozzá, és szörnyen bosszant, hogy annak idején hagytam, hogy Odett rábeszéljen arra, hogy főzésért cserébe horgol és hímez helyettem. Akkor kellett volna megtanulnom és nem most harminchárom évesen. Így hát most, mikor a napja és az órája van a megbeszélt találkozónak, több dobozt magam előtt reptetve érkezek meg a temető bejáratához, melyet átlépve lepakolok, és tekintetemmel keresni kezdem Mr. Selwyn-t, aki instruál majd, hogy mely sírokat kell gondozni. Az ide vezető úton ugyan az öltözetemhez megfelelő cipőbe érkeztem, itt azonban már gumicsizmában várom a másikat, mert tudom, hogy nagyon nem illene a mai munkálathoz egy utcai viselet, azonban mégsem akartam nem illően végig sétálni ezen a néhány utcán, nehogy megszólják Konrádot miattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Köszönöm.
Mosolyodok el a kijelentésre, habár meg kell vallanom, most inkább a kényelem és a praktikusság vezérelt, semmint az elegancia. A hétköznapokon, gyakran otthon is, nagyon odafigyelek rá, hogy az öltözetem illendő legyen, hogy bármikor, ha hajtót nyitok, egy rendezett asszony képét mutassam. Ez nem újkeletű szokás, én például egész gyerekkoromtól fogva mindig ugyanúgy kezdtem a reggelt. Hosszan zuhanyozok, váltakozó víz melegséggel, aztán feltűzöm a hajam és felöltözök. Abban az esetben, ha vendégeket vártunk vagy templomba mentünk, enyhe sminket készítettem magamnak, de többnyire a natúr vonalon mozogva. Nem tartottam illőnek alulöltözötten megjelenni a családtagjaim előtt. Sem apa, sem anya nem viselkedett másként, és igen érdekes, de ezt a szokást még a legrakoncátlanabb rokonom is betartja.
- Szerintem jobban járunk, ha átmelengetjük magunkat.
Terelem el a gondolataimat arról a zavarról, ami ahhoz párosul, hogy a férfi rajtam bájol éppen. Most, hogy már tartozom valakihez, hogy megtapasztaltam a testiséget férfi és nő között, másként élem meg ezeket a pillanatokat. Hirtelen lett más minden, és eddig sok dolog nem hozott zavarba, most viszont nincs olyan nap, hogy ne vegyek észre valami olyat emberek között, amit korábban nem tettem.
- Készítettem néhány koszorút is, hogy legyen a sírokon, és a nagynéném küldött még pár virágot, szóval a másik felajánlással együtt nagyon széppé varázsolhatjuk a helyet. És vettem gyertyákat is.
Mielőtt a lényeget elfelejteném ugye. Mert ki, ha nem én lettem volna az, aki besétál a vegyeskereskedésbe, hogy másnapra százötven közepes méretű üvegmécsest szeretne. A hirtelen jött ötleteim mellé meg kell tanulnom, hogy nem lehet minden azonnal, de most kivételesen szerencsés voltam, mert kaptam.
- Örömmel teszem, szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a város minden része megszépüljön. A férjem kérte, hogy adjam át köszönetét, amiért a település egykori lakóiért ilyen áldozatos munkát végez.
Habár a magam törekvései kisléptékűek mindenképpen szeretném, ha ezekkel is hozzá tudnék járulni a fejlődéshez, a változáshoz. Konrád lépései látványosak, az enyémek kedvesek, ki-ki a maga terepén önmegvalósít, mégis biztos vagyok benne, hogy jó csapatot alkotunk így. Elpillantok a ránk váró munkaterület felé, majd vissza a férfire, most ő a főnök.
- Hogyan fogunk haladni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Teát, köszönöm. Megfigyeltem, hogy nagyon sokan fogyasztanak kávét a településen, de én nem tudom, hogy miért kedves ez az ital olyan sok embernek.
Mondjuk sokan talán azt nem értik, hogy én miért szeretem a teát. Nagyon sokféle van otthon, szeretem variálni az ízeket. Főleg teafüvek, az ízeket én keverem a hangulatomnak megfelelően. Tudom, ez kétoldalú játszma, mert nem biztos, hogy mindig tökéletesen alakul az ízvilág, de aki nem kísérletezik, az sosem tudja meg, hogy mi a csodás benne. Olyan ez, mint a házasság. Én magam ismertem az alapjait, tudtam, hogy milyen a házasság az elméletben, de a gyakorlat sokkal másabb.
Megismerni egy másik embert, beengedni a személyes teredbe, elfogadni, hogy ő másmilyen, ám a másik feled, valaki, akivel egy nap majd teljesen összecsiszolódtok rémisztő. Vannak napok, pillanatok, amikor úgy érzem. Konrád az a férfi, akit nekem szántak, míg máskor idegennek érzem, olyannak, akit sosem fogok igazán megismerni, akinek ha egyszer a bizalmasa lennék, ha ismerném a lelkét, meghalnék.
Ahogy a tea nem tökéletes minden alkalommal, úgy a mi életünk sem az minden nap. Ám engem úgy neveltek, hogy mindig, minden körülmények között tisztelettel beszéljek a férjemről. Ő a családom, ő az, aki felel értem. Tisztelem őt, szeretem. Igaz szeretettel, úgy, ahogy embert még nem szerettem. Ez nem szerelem, a szerelem múlandó ábránd, ez más, mélyebb, intimebb. Éppen ez csal mosolyt az arcomra.  
- Tudom és nem vagyok híve az anyagi segítségnek, szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ha egy nagyobb pénzösszeget adományoznak, az tényleg oda kerül, ahol szükség van rá, de szívesen vásárolok, adományozok eszközöket, játékokat, virágokat. Olyat, aminek értelme van. A koszorúk készítése közben hasznosnak éreztem magam, úgyhogy azt hiszem, kölcsönös segítségnek is nevezhetjük őket.
Mert valóban, tudtam, hogy minden perc, amit velük foglalkozom, jó célt szolgálnak. Szeretnék majd otthoni díszeket is készíteni, de korán van még a karácsonyi készülődés, így minden kreativitásomat most ebben éltem ki.
- A férjem a legapróbb lépéseket is tiszteli, ő olyan ember, aki szereti a részleteket, szereti látni, ahogy a gépezet beindul. Úgy vélem, magát az indulást sokkal jobban élvezi, mint azt, ha valami tervszerűen működik.
Arra, hogy sétáljunk körbe, bólintok egyet, egy "remek ötlet" kíséretében, és amerre vezet, arra indulok én is. Egy-egy nevet felismerve. Sok kihalt varázslócsalád egy-egy tagja fekszik itt, vannak kripták a távolban, van dolog, erről már hallottam korábban, ám mielőtt beléphettem volna ide, Mr. Selwyn megérkezett és elkezdett csodát tenni.
- Ha gondolja el tudok jönni máskor is segíteni. Most a saját projektemmel megrekedtem, az engedélyekre várok. Addig szívesen segítek önnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Igaza van, nem is ítélkezem, csak rácsodálkoztam. Én olyan családban nőttem fel, ahol senki se fogyaszt. Illetve, egyszer láttam az egyik nővéremet, Nanát, hogy valami habos kávét iszik. Az volt a hét legmegbotránkoztatóbb cselekedete.
És ez nem túlzás vagy irónia, otthon nálunk tényleg ezek a dolgok voltak a leghajmeresztőbbek. Képzelheti a világ - már az a része, amelyik tudja, hogy az unokatestvérem vérfarkas -, hogy milyen drámai volt az a bizonyos július-augusztus, amikor az Odry család majdnem összeomlott. Az egész felhajtásban mindenki összeomlott, csak Odett nem. Ő csak nézett ránk és evett, holott ő volt az, aki a leginkább szenvedhetett volna, mégsem tette. Nálunk élni nem túl izgalmas, és ahogy elnézem a nővéreimet a házasságukban, ott sem látok mást, mint ami otthon volt. Én azt hiszem, ebben is kilógok közülük, de nem teszem szóvá, hiszen úgy tanultam, hogy ez csak a férjemre és rám tartozik. Vele kell megbeszélnem ezeket a dolgokat.
- Érződik rajta, hogy szereti, igazán ízletes lett.
Mondhatjuk úgy is, hogy pont, ahogy szeretem, sőt, egy kicsit még jobban is. Nagyon szeretek teázni, szeretem a különleges ízesítéseket és a hagyományos ízeket is. Szeretem hinni, hogy az ünnepek megízlelhetőek is, és nem csak a sütemények által. A tea igazán különleges a számomra, azt hiszem, kifejezetten jól megélnék olyan helyeken, ahol külön szertartása van.
- Mindenképpen, sajnálom, egy kicsit túl lelkes voltam azt hiszem.
Nem is kicsit. A vehemenciám ilyen téren riasztó tud lenni. Elszántan küzdök azért, hogy mindenben maximális legyek. Ilyen a munkám, ilyenek a hobbik és ilyen az is, ha a nyugdíjasokkal vívott csaták enyhítésére törekszem. A horgolási képességem most már csak szánalmas és nem kritikán aluli, viszont a hímzés gondolatától még mindig kiráz a hideg. Fogalmam sincs, hogy azt hogyan fogom kivitelezni.
- A családomban mindenki művész, én pedig mindig a lány voltam, akinek borzalmas a kézügyessége, ellenben csodás kerteket varázsol, higgye el, nem munka lenne, hanem kikapcsolódás.
Az otthonunkat is úgy vásároltuk, hogy olyan legyen, ahol van lehetőségem kertészkedni. Mert megnyugtat. A természet kikapcsol. Az vagyok, aki boldog, ha esik, ha hó hull, ha süt a nap. Minden évszakot szeretek és tisztelek, mert szükséges ahhoz, hogy a növények csodálatosabbá váljanak.
- Patikát szeretnék nyitni. Az engedélyek többsége már megvan, de mivel friss házasok vagyunk, az otthont helyeztem előre.
Minden más csak utána jön. Viszont nem szeretnék Konrád idegeire menni és amúgy sem vagyok jó abban, hogy egy embert pofátlanul körbeugráljak, így találok egyéb alternatívákat arra, hogy lefoglaljam magam. Most például ez, tegnap tököt faragtam az előkészítősökkel, kis apróságok, amikkel lassan természetessé válok a településen.
- Milyen szabadalmakat engedélyeztetett eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Azt megígérhetem, hogy mielőtt kedvem támad felvásárolni a közeli kereskedéseket szólok, azonban azt nem ígérhetem, hogy előre jelzem, ha a nagynéném egy köteg virággal és növénnyel állít be, hogy ide szánja.
A végére el is mosolyodok, a gondolatra, hogy valóban így történik. Szeretem Klárit, karakán nő, olyan, aki egy pillanat alatt dönt egy egész család sorsáról. És mielőtt bárki is azt hinné, hogy túlzok, meg kell jegyeznem, hogy nem, egy kicsit sem.
- Nem tudom ismeri-e a csermelymenedéki Angyali Menedéket, ő a vezetője. Hivatalosan a férje, de gyakorlatilag ő. Ha ő azt mondja, hogy növényeket hozott, akkor nem szabad ellenkeznünk, csak bólogatnunk. Komolyan, mert ha megharagszik, sosem békítjük ki. A saját lányára hét vagy már nyolc éve is, hogy haragszik, azt mondta, hogy nem kenyere a megbocsátás, szóval mi sem szabad, hogy felmérgesítsük.
Mondjuk én nem is szoktam, mert hasonlítunk. Na nem ebben, mert én sosem leszek olyan határozott és irányító, főleg nem Konrád mellett. Armand egy nyugodt, beletörődő férfi, aki bármit megtesz a feleségének. A mi kapcsolatunkban én vagyok Armand. Szeretek úgy tekinteni magamra, mint Daróczy Konrád támasza, aki ha kell kőszikla, ha kell, puha ölelés. Szeretnék az a nő lenni, aki meghódítja, az a feleség, aki minden helyzetben mellette áll és védi. Az az anya, akit a gyermekének szeretett volna. Én szeretnék lenni az az ember, akire a legboldogabb és a legnehezebb órában is számíthat. Talán túl idealista ez az elképzelés, de hiszem, hogy megvalósítható. Hiszem, hogy képes vagyok rá, hogy ezzé az emberré váljak. Nagyon elhatározott vagyok és ez már fél siker.
- Örülnék neki, ha valóban hasznos lenne. Szeretnék segíteni, jót tenni a településen élőkkel. Tudom, hogy sokaknak problémát okoz, hogy most még utazni kell ahhoz, hogy a gyógyfőzeteket beszerezzék. Tudom, hogy sokan nem fognak mást látni bennem, mint egy elrendezett házasságba beleegyező kellékfeleséget, de nem érdekel, megteszem, ami tőlem telik.
- Pedig csodás lehet a kilátás! A repdeszka nagyon tetszik, akadályversenyeket lehetne velük rendezni. A minisztérium olykor igen vaskalapos, pedig szerintem a morcos arcok lelkes kisgyerekeket rejtenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Olykor jó itt lenni, ilyen kései órán. A szürkület végén, amikor lassan mindent elfed a jóleső sötét. A délutánt kint töltöttem, szükségem volt arra, hogy csend vegyen körül, hogy senki se szóljon hozzám. Azt hiszem, a temetőnél keresve se találhatok jobb helyet. A héten már sok koszorút elkészítettem, esténként lefoglaltam magam, hogy ne legyek láb alatt, és, hogy ne is unatkozzak egyedül abban a nagy házban. Az élet más lett, lassan, de biztosan változom én is. Hogy jó irányba-e? Isten csak a megmondhatója, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem, hogy egyáltalán nem lenne büszke, vagy elégedett az én Istenem arra, amit lát. Minden okkal történik.
A gondolatra mély sóhaj hagyja el ajkaimat, és felpillantva az égre, szívemben millió ki nem mondható kérdés fogalmazódik meg. Számos miért, és hogyan, és nem tudom a választ, csak azt tudom, hogy nem értek nagyon sok mindent, és, hogy valószínűleg sosem fogok megérteni nagyon sokat. Ezért is kell távol lennem, mert annyi kérdésem van, annyira sok mindent szeretnék megtudni, és mégis, félek feltenni őket. Ezért visszahúzódom a csigaházamba, és inkább lefoglalom magam, a gondolataimat. Ujjaimba már milliószor is beleszúrtak a tűlevelek, de mostanra olyan érzéketlen lettem az apró kellemetlenségre, hogy nem is veszem észre, sokszor azt se, ha egy kevés vér kiszökken, csak akkor pillantok le rendesen, mielőtt a szalagot rákötöm.
Idén nem csak a nem látogatott sírokra készítettem apró koszorúkat, hanem mindegyikre, mely a temetőben található. A közepén, nem messze az egyik padtól van egy nagyobb hely, oda táboroztam le még jó pár órával ezelőtt, rengeteg forró teával, és a koszorúkkal, és csak akkor keltem fel, amikor már mindenem zsibbadt. Ilyenkor a kész koszorúkat kivittem, elhelyeztem, majd visszatértem, hogy újabbakat készítsek. Mindegyik hasonló, azonos alapanyagokkal dolgozom, de próbálok egy-egy apró változást belevinni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének egyformák, de törekszem arra, hogy legyen mindegyik egyedi.
Az utolsó két koszorúnál már zavar a készülődő sötétség, sietek, és ebből fakadóan pontatlan is vagyok, sokszor kell visszatérnem egy-egy pontra, amiket újra elkészítek, de a tervezett időre sikerül az utolsó két koszorút is elhelyeznem, így az összepakolás már jóleső, és szerencsére gyors is, vagyis, mielőtt teljesen lefagynak az végtagjaim, hazatérhetek. Kellenek az ilyen napok is.