Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre úszkálhassunk kicsit Majával a stégnél, ugyanis rettentő hőség volt. Gyönyörű, verőfényes nyári délutánunk volt, az órákat végigszenvedtük a talárunkban, amely egyáltalán nem hiányzott ebben a rendkívüli hőségben, és már alig vártuk, hogy ledobhassuk magunkról az egyenruhát. Az órákon is nehezemre esett odafigyelni, valahogy nehezen fogott az agyam ebben a forróságban. A másik ok, amiért vártam ezt a délutánt az az volt, hogy megbeszéltem Majával, hogy jósolni fogok neki, úgyhogy magammal hoztam a Tarot kártyapaklimat is. Egy sortban és egy csőtopban vágtam neki az útnak, én értem oda először. Elég nagy kihaltság volt, pedig azt hittem, hogy tele lesz a hely emberekkel, mivel ebben a hőségben csakis vízközelben tudtam magamat elképzelni, de ezek szerint a többiek máshogyan ütötték el az idejüket. Magammal hoztam a világoskék színű plédemet is, amelyet rögtön le is terítettem a fűbe, amint megérkeztem. Miután fürdőruhára vetkőztem, megnéztem a víz hőmérsékletét, és miután belemártottam a lábam, elégedetten vettem tudomásul, hogy tökéletes hőfokú. A kártyapaklit kivettem a tatyómból, majd a plédre helyeztem, már csak Maja hiányzott, de tudtam, hogy kicsit később fog ideérni, mert már jelezte felém. Kíváncsi voltam, hogy milyen jóslat jön majd ki neki a kártyából, bár izgultam, hogy mindent jól fogok-e majd csinálni, ezért sokat gyakoroltam előtte. Amíg a barátnőmre vártam, addig kényelembe helyeztem magam a pléden és a kék eget bámultam a napszemüvegemen keresztül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Szia! - bőszen integettem felé, amikor megláttam, mert már nagyon vártam.
- Nem várok olyan régóta, legalább tudtam kicsit rendezgetni.
A rendezgetés alatt azt értettem, hogy ki tudtam pakolászni a plédre.
- Szuper a víz hőmérséklete. Nézd, hoztam Tarot kártyákat is! - közöltem vele izgatottan, mert még sose jósoltam a lánynak.
- Aztaaaaa, de szép fürdőruhád van! - mondtam neki lelkesen. Hiába, Majácskának mindig is volt stílusa, ez a fürdőruci pedig szuperül nézett is és nagyon jól állt neki. Időnként adott nekem öltözködési tanácsokat, mondhatni volt egy saját stylist-om a személyében.
- Én sem értem, hogy hogyan lehet így tanulni. Órákon is alig bírok figyelni, a talár pedig még plusz meleget ad, ami nem a legjobb. Klassz lenne, ha átvariálnák az egyenruhákat - ecseteltem a lánynak a problémát, majd fogtam a naptejemet és elkezdtem bekenni magam, hogy ne égjek le.
- Hoztál naptejet vagy kell az enyém? - kérdeztem tőle. Sajnos a fehér bőröm lévén hajlamos voltam a leégésre, ennek elkerülése érdekében pedig inkább mindig nálam volt a naptej.
- Mondd csak... szeretnéd, ha jósolnék neked a kártyákból? - lóbáltam felé mókásan a kártyalapokat, majd a víz felé tekintettem.
- Vagy ússzunk egyet először? - kérdeztem somolyogva, majd folytattam:
- Tudod mit? Ússzunk egyet, hogy lehűljünk. Na, gyere! - fogtam meg a kezét és futva a víz felé kezdtem húzni. Már nagyon vártam, hogy végre lehűljek egy kicsit, mert iszonyat melegem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen, tervezem. Szeretnék másoknak segíteni majd vagy másokon... nem is tudom, mi lenne a helyes kifejezés - mosolyogtam a lányra, közben arra gondoltam, hogy remélhetőleg el fogom érni azt a szintet, hogy hasznos legyek mások megsegítésében.
- Azon is gondolkodtam, hogy esetleg tanítani fogok valamit... csak még kérdéses, hogy mit - tettem hozzá vigyorogva.
- Most egyelőre neked szeretnék jósolni, ha benne vagy - mondtam neki, miközben visszahelyeztem a naptejet a táskámba.
- Köszi, de a tiéd jobban tetszik - mutattam a fürdőruhájára. Igazából nem is nagyon készültem az úszkálásra, csak felkaptam az egyik bikinimet, amit épp találtam, aztán már indultam is az utamra.
- Ez jó hasonlat! - nevettem el magam, amikor a lány egy sült pulykához hasonlította a talárt.
- Igazából tényleg szívesen megreformálnám az egyenruhát, de hát sajnos nincs rá lehetőség - mondtam neki egy nagy sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy az iskola személyzete nem nézné jó szemmel, ha egy nap kissé átalakított, dizájnosabb ruciban jelentem volna meg a tanórákon. Sőt, egyes tanároktól talán még sarokban állós büntetés is nyerhettem volna vele... mint például Várkonyitól. Pedig az ő tárgyait is kedveltem, de tuti nem nézte volna jó szemmel, ha ellent mondok a suli szabályzatának.
- Igen, tudok úszni! Na, hajrá! - harsogtam diadalmasan a lánynak, miközben kezemmel a víz felé húztam. Nagyon szép időnk volt, a hűvös víz pedig igazán jól esett, nyakig elmerültem benne, így már sokkal elviselhetőbb volt számomra a meleg is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Köszi, aranyos vagy - válaszoltam Majának. Örültem, hogy így felnéz rám a barátnőm, ez pedig részemről is kölcsönös volt, hiszen én is nagyon jól tudtam, hogy mi az erőssége, ráadásul mindig fel is tudott vidítani, ha rossz passzban voltam.
- Rendben, akkor úszás után jósolok neked - válaszoltam boldogan immáron a vízben, miután mindketten nyakig gázoltunk a tóba.
- Ó, ez szuper! Akkor vesd fel nekik a témát, hátha ráharapnak és lesz belőle valami! - mondtam neki vidáman, miközben a kezeimmel a lány felé fröcsköltem a vizet.
- Micsoda kihívás! Benne vagyok! - mondtam elszántan, majd belegondoltam, hogy egész jó lenne megnyerni a versenyt és belül ülni kicsit, mert akkor egy kis időre nyugtom lenne azon az órán. Igaz, általában készültem a tanórákra, de időnként szerettem volna egy kicsit a háttérbe húzódni, láthatatlanná válni és most végre lehetőségem nyílt rá... persze amennyiben nyerek.
A karomon lévő hajgumival hátrakötöttem a hajam lófarokba, majd miután elrajtoltunk Majával, próbáltam mindent beleadni, hogy győzedelmeskedjek felette. Nem volt egyszerű dolgom, ugyanis a lány rendkívül jó úszó volt, és természetesen pár perc úszkálás után már meg is előzött. Annak ellenére, hogy egész jó kondiban voltam, nem gondoltam, hogy ilyen hamar elfáradok, de nem akartam gyengének mutatkozni Majácska előtt, úgyhogy próbáltam behozni a lemaradást, bár már zsibogtak egy idő után a végtagjaim. Egyelőre veszett fejsze helyzetben voltam, mert igencsak úgy nézett ki, hogy ő lesz a nyertes. Persze legbelül nem bántam volna, ha ő nyer, hiszen nem egy vérremenő játékban vettünk részt, de azért örültem volna annak a belső helynek Fela óráján. Úgy gondoltam, ha ő nyer, gratulálok neki, aztán annyi, nem dől össze a világ, meg hát azért mégiscsak büszke voltam arra, hogy ilyen remekül megy az úszás a legjobb barátnőmnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hú, ez szoros volt! - mondtam Majának elismerően, hiszen nem gondoltam volna, hogy sikerül megnyernem a versenyt, látva azt, hogy sokkal jobban haladt nálam előre, de a végére sikerült összeszednem magam és egy hajszálnyival megelőznöm.
- Most már fogjuk lazára a gyeplőt! - közöltem vele vigyorogva, majd elkezdtem lebegni a vízen és élveztem az édes semmittevést.
- Na és hogy vagytok Lewy-vel? - kérdeztem tőle kíváncsian. Reméltem, hogy minden rendben volt velük és drukkoltam nekik, hogy nagyon sokáig tartson ki a kapcsolatuk, hiszen szép pár voltak.
Pár perc után szóba jött a kviddics is, amitől eleinte nagyon tartottam, de végül mégiscsak belejöttem.
- Egész jól, sokat gyakorlok. Tudod eleinte nem igazán hittem benne, hogy ez az én sportágam, de már egész jól megy. Sokszor még én is meglepődöm magamon - feleltem neki mosolyogva, majd intettem, hogy induljunk el a vízpart felé, ha nincs ellenére. A válaszát meg se várva elkezdtem kifelé úszkálni, biztos voltam benne, hogy ő is követni fog, már ha kipancsolta magát, de én már arra vágytam, hogy a plédemen legyek és barnulhassak kicsit.
Miután már a plédemen voltam, bekentem magamat újra a naptejjel, nehogy leégjek, aztán magam mellé tettem a Tarot kártyapaklit, hogy jósolhassak Majának.
- Gyere, jósolok neked valami szépet! - kiáltottam feléje, majd vártam, hogy kijöjjön a vízből. A kártyapaklit szándékosan nem kevertem meg, mert ez a feladat egyedül a lányra várt. Izgultam, hogy mi fog kijönni neki, de reméltem, hogy pozitív végkimenetele lesz a jóslatnak. Még mindig nagy hőség volt, de az úszkálás után rendkívül jól esett a nap melege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jót nevettem Maja vicces megjegyzésén... nagyon bírtam a humorát, mindig jó kedvre tudott deríteni, igazi pozitív lány volt.
- Persze, ez így természetes... a lényeg, hogy a jó dolgok legyenek túlsúlyban - válaszoltam neki, amikor a párkapcsolati kérdésre került a sor. Örültem, hogy végre talált magának valakit, akivel igazán boldog lehet, a férfi pedig nagyon jó hatással volt Majácskára, amit kifejezetten díjaztam.
Miután kiúsztunk a partra, megtörölgettem magam a törülközőmmel, bekentem magam a naptejjel, aztán a kártyapakli után nyúltam, amelyet aztán odaadtam a barátnőmnek.
- Szeretném, ha megkevernéd a lapokat, közben pedig egy olyan kérdésre, problémára koncentrálnál, amely a legjobban foglalkoztat jelen pillanatban - adtam ki az "utasítást" a lánynak útmutatóul.
- Természetesen én rakom majd ki a lapokat, neked most csak annyi a dolgod, hogy megkeverd azt a kártyapaklit - tettem hozzá, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a plédemen. Azon gondolkodtam, hogy nagyon gyorsan eltelt már ez az év is, csak úgy rohant az idő, el sem akartam hinni, hogy már ötödéves leszek, de bizony tudtam, hogy ez is hamarosan be fog következni. Még mindig nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék majd tanítani a jövőben, de tudtam, hogy addig még van egy kis időm, hogy eldöntsem ezt a dilemmát, viszont könnyebb lett volna, ha már előre tudom ezt, mert akkor célirányosan készülhettem volna erre. Azzal pedig teljesen tisztában voltam, hogy szeretnék majd segíteni azokon, akik hasonló képességgel rendelkeznek, mint én, valamint a jövőt sugalló álmaimmal akár még be is segíthetek a különféle bűnügyi szerveknek, hiszen úgyis tudni fogom, hogy mi fog történni, és akár időben megakadályozhatnék így egy-egy tragédiát vagy negatív végkimenetelű dolgot. Egyelőre csak a fantáziám szárnyalt, még nem voltam vele tisztában, hogy mi is lenne nekem a legjobb elfoglaltság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bármi, ami foglalkoztat... nem muszáj eldöntendőnek lennie, sőt, jobb is, ha nem az, mert a lapokban ott lesz az útmutatás. Lehet bármi, ami érdekel, például, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, mi a helyzet az életed egy fontosabb területével, szóval ilyesmin kéne töprengeni - válaszoltam Majának teljes határozottsággal. Eszembe jutott, amikor Attilával gyakoroltam a jóslást és én is efféleképpen jövendöltem magamnak a kártyalapokból. Akkor az álmaimmal kapcsolatban érdeklődtem a kártyalapoktól, amelyek útmutatásul szolgáltak és korrekt válaszokat adtak, valamint nagyszerűen jellemezték az adott helyzetet.
- Persze, ha csak szórakozásból kártyázik az ember, az teljesen más. Egyébként én is imádok kártyázni: snapszerezni, pókerezni és a többi - válaszoltam vidáman a lánynak, miközben azt figyeltem, ahogyan a kártyalapokat keveri.
- A kereszt kirakási formát választom, az első lap a kiindulási helyzetet mutatja, a második nem bír nagy jelentőséggel, nem kell tartani tőle, de kár bármilyen reményt fűzni hozzá. A harmadik lap rendelkezik a legnagyobb jelentőséggel a jelen helyzetre nézve, a negyedik pedig a következő állomást jelöli - világosítottam fel Maját arról, hogy tulajdonképpen mit takar ez a kirakási forma, illetve mit jelölnek a választott lapok.
- Szoktam időnként jósolni magamnak is, sőt, még gyakorlásból a tanárommal is  szoktam jósolni időnként önmagamnak - válaszoltam a lánynak. Ez igazából útmutatóul szolgál a jövőre nézve - válaszoltam Majának. Úgy láttam, hogy felvillanyozta ez a téma, én pedig csak örültem annak, hogy megoszthattam vele részben azt, amit már megtanultam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bizony, aki utál veszíteni, annak nem jó móka - válaszoltam nevetve, mert én is játszottam már olyannal, aki igazi hisztérikává vált, miután Fortuna nem szegődött mellé. Én sem voltam egy egyszerű eset, de elfogadtam a vereséget, viszont ez csak a játékban volt igaz rám.
- Ahogy gondolod, ha úgy érzed, kimondod, ha nem akkor nem. De monddd kiiii! - búgtam neki vigyorogva, mert iszonyat kíváncsi voltam azért, hogy miről is fogok neki jósolni, pontosabban utat mutatni.
- A kiindulási pont az, ahová fejlődtél, avagy a múltad. A második nem csak úgy van, nem árt odafigyelni rá. Minden okkal történik és fontos információkkal szolgálhat számodra, ez a lap megmutatja a téged akadályozó tényezőket, illetve a jelenlegi helyzetedet - feleltem neki a szemöldökömet felvonva. Szerettem volna, ha megérti, hogy ez nem csupán egy játék, hanem sokkal többször szól. Reméltem, hogy valóban komolyan veszi majd, amit mondok neki, de ismertem már annyira, hogy mélyen elgondolkodik majd a hallottakon.
- Hú, hát nekem igazából sokat segített... az első lap, amit kihúztam tökéletesen jellemezte az érzelmeimet az adott problémával kapcsolatban. A második is releváns információkat szolgáltatott számomra... a harmadik lapból derült ki, hogy a tanárom az igazi spirituális vezetőm - csúszott ki a számon, majd mosolyogva tovább folytattam a mondandómat:
- A negyedik pedig egy rossz és egy ígéretes jövőképet mutatott, az pedig csak rajtam áll, hogy melyik lesz a végkifejlet.
Talán kicsit többet is elárultam neki a kelleténél, de végtére is ő volt a legjobb barátnőm, úgyhogy maximálisan megbíztam benne.
- Bízhatsz bennem, de ezt te is nagyon jól tudod - feleltem neki jókedvűen, mert nagyon jól esett, hogy így rám bízza magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Majácska először szokásához híven szépen körülírva mondta el nekem a kérdését, majd végül kikörvonalazódott bennem, hogy mire is gondolt igazából. Már megszoktam tőle ezt, de olyan régóta barátnők voltunk, hogy már fél szavakból is megértettük egymást, így nem esett nehezemre kibogozni, hogy mire is akar utalni.
- Értem, ne is mondd tovább - közöltem vele nyugodt hangnemben, tudtam, hogy veszi az adást és immár kielemezhetem a jövőjét. Én is izgultam ezt illetően, talán még Majánál is jobban, de bíztam abban, hogy a kártyalapok helyes útmutatást adnak majd neki. Én sem csalódtam bennük, így minden bizadalmamat beléjük vetettem és izgatottan húztam ki a négy lapot a pakliból.
- Igen, valamennyire az, de sokat jelent nekem, hogy ő is mellettem áll és mindenben támogat, mert könnyebb úgy az egész, hogy nem vagyok teljesen magamra utalva - válaszoltam meg közben a barátnőm kérdését.
- Nos, kiraktam neked a lapokat, lássuk! Az első lap az Erő. Ez az energiára, az eltökéltségre, a szellemi és fizikai képességed tudomásul vételére utal. Avagy tisztában vagy a saját korlátaiddal és lehetőségeiddel. Egyúttal benne van a gyöngeség és a tehetetlenség is az életutadban. A második lap az Igazság. Az igazságosságot, az összhangot jelöli, ám ezzel egyetemben a megszállottságot, a vakbuzgóságot, az elfogultságot és a sérelmet is. Ettől egyelőre nem kell tartanod, de reményt se fűzz hozzá. A harmadik lap a Csillag. Remény, remek kilátások, örömteli siker... rossz esetben csalódás, beteljesületlen remények. A negyedik lap a Világ, az erőfeszítések eredménye, siker, diadal, sikeres végkimenet. Rossz esetben nem tudod befejezni a feladatot, amelyet elkezdtél. Ha teljesül a harmadik lap által feltüntetett pozitív lehetőségek valamelyike, akkor megnyered a négyes kártyalap optimista jellemzőit. Azaz ha reménnyel teli fordulsz az adott feladathoz, célkitűzéshez és nem adod fel az álmaidat, akkor mindenképp meg fognak térülni az erőfeszítéseid. Én olyan embernek ismerlek, aki inkább küzd a céljaiért, mintsem feladja őket. A kártyák is azt mutatják rólad, ha megfigyeled a pozitív jellemzőiket. Az is természetes, hogy a negatív dolgok is hozzátartoznak az emberekhez, de ha sikerül ezeket ellensúlyoznod és a pozitívokra koncentrálni, akkor meg tudod valósítani az álmaidat
A jövendölésben láttam Maja minden kétségét, de ezzel egyetemben tudtam, hogy ha megteszi a kellő erőfeszítéseket és túllép a saját komfortzónáján, akkor nyert ügye lesz. A kártyalapok nem csupán a pozitív dolgokat mutatják, hanem ugyanúgy a negatívakat is, a végkifejlet pedig csupán az adott emberen múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bizony, ő egy igazi vezető egyéniség, efelől semmi kétségem sincs - mondtam neki mosolyogva, mert valóban azt tapasztaltam, hogy Attila nem csupán a tanítás megszállottja, hanem képes remekül irányítani az embereket. Ez valószínűleg egy vele született tehetség volt, amelyet észre sem vesz az ember, ha nem nyitják fel rá a szemét. Annak örültem, hogy erős egyéniség volt, ezáltal pedig nekem is sokat tudott segíteni és mindig kiállt a saját igaza mellett.
- Igen. Jól értelmezed. Csakis rajtad áll, hogy melyik irányba mész el - válaszoltam őszintén a lánynak. Sajnos semmilyen befolyással nem lehettem a jövőjére, nem folyhattam bele a dolgaiba, nem mondhattam meg neki a frankó választ, viszont utat mutathattam neki, amelyen érdemes volt elindulnia. Most már tisztában lehetett azzal, hogy milyen választási lehetőségei vannak, mikre kell odafigyelnie, illetve megtudhatta, hogy csupán rajta áll minden...
- Igen, mindent tudnak rólad. Előttük nincs titok - mondtam kacér mosollyal az arcomon, majd folytattam:
- Bízhatsz ebben a dologban, de elsősorban magadban bízz és higgy! Ugyanis rajtad áll minden!
- Remek, dolgozz rajta, hogy pozitív jövőd legyen. Bízz magadban és lásd meg, hogy milyen erős vagy, hogy mennyi mindenre vagy képes. Tudom, hogy képes vagy véghez vinni azt, amit akarsz. Melletted állok - mondtam a lánynak határozottan. Reméltem, hogy megfogadja a tanácsaimat, de tudtam, hogy csakis az ő döntése fogja kialakítani a saját jövőjét. Bíztam benne, hogy a helyes utat választja és elég ereje lesz ahhoz, hogy megvalósítsa az álmait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Így van - feleletem Majának röviden. Sajnos a jóslásom nem csupán a jó dolgokról szólt, hanem magába kellett foglalnia a rosszakat is, mint ahogyan az a való élethez is hozzátartozik.
- Ne becsüld alá a kártyalapok jelentőségét - nagyon is jól meg tudják mondani a jövőt illető dolgokat - válaszoltam a lánynak.
- Persze, kitartok melletted, nagyon jól tudod - válaszoltam neki mosolyogva éreztetve azt, hogy mindig mellette vagyok és rám mindig számíthat.
- Nos, ez részben az erőm része, de az is igaz, hogyha valaki mesterien elsajátítja, akkor simán megtanulhatja a használatát - mondtam a lánynak őszintén. Nem lett volna értelme hazudnom neki, mert egyrészt nem volt semmi takargatni valóm előtte, másrészt pedig úgyis megtudta volna, hogy bárki meg tudja tanulni a kártyavetést, akinek van némi képessége hozzá.
- Remélem, hogy hasznát veszed majd, amit mondtam neked. Szeretném, ha tényleg komolyan vennéd, amit elmondtam, és aszerint cselekednél - válaszoltam Majának, mert hittem a kártyák jóslatában és reméltem, hogy meghozza neki a jóslás azt a jövőképet, amelyet valóban elképzelt magának.
- Persze a te döntésed, hogy mit fogadsz el, de hidd el nekem, hogy a kártyák nem hazudnak - válaszoltam a barátnőmnek komoly arccal. Személy szerint teljes mértékben hittem benne, hogy a kártyalapok képesek elmondani a lány jövőjét, úgyhogy teljesen átadtam magam nekik, hiszen maximálisan hitelesek voltak számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Így van - helyeseltem őszintén a lánynak, hiszen így gondoltam rendjén az egészet. Nagy elégedettséggel töltött el az a tudat, hogy teljesen megbízott bennem, rám bízta magát, mivel én egyáltalán nem éltem vissza ezzel a lehetőséggel.
- Igen, ez nagy részt készség kérdése, de azért fontos az is, hogy ki mennyire keveri jól a kártyát - adtam tudtául a lánynak.
- Így van, mindig két választásod van, vagy a könnyebbik rosszat választod vagy a nehezebbiket, de a jobbat - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel.
Én magam is számtalanszor válaszút elé kerültem, de valahogy mindig képes voltam a jobbik lehetőséget választani az életutam során.
- Remélem, hogy meg fogod találni a számításaidat - mondtam a lánynak teljes őszinteséggel. Reméltem, hogy kiteljesedik majd abban, amit magának választott és kitart majd mellette, akármilyen nehézség is fogja érni.
- Ha bármi kérdésed van, szólj nyugodtan - bátorítottam a lányt. Nekem is sokat jelentett, hogy a tanárom, Attila ott állt mellettem és segített nekem. Igaz nem voltam egyszerű eset, személy szerint saját magamról is simán lemondtam volna, de a tanárom szerencsére nem mondott le rólam és átsegített számos nehéz akadályon. Ez sokat jelentett számomra, mert mégiscsak volt mellettem valaki és nem egyedül kellett megbirkóznom a nehézségekkel, úgyhogy sokat jelentett számomra ez az egész. Reméltem, hogy Maja sem marad majd magára, és igénybe fogja venni segítségemet, hiszen ezért voltam mellette, ugyanis jó barátnőként kitartottam mellette, ezt pedig bizonyára érezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen, az ember egyébként is azt díjazza igazán, amit nehéz harc árán szerzett meg. A könnyen jött préda nem nyereség - válaszoltam Majának... nem is tudtam, hogy honnan jött ez a gondolat, egyszerűen csak kicsúszott a számon. Akárcsak sok minden más.
- Én is örülök, hogy itt vagy nekem és így egymásra találtunk. Nem tudom... nekem nem tűnsz nehéz esetnek, de lehet, hogy ezt csak azért érzem így, mert olyan jól megértjük egymást - feleltem a barátnőmnek jelentőségteljes hangsúllyal.
- Jó kérdés... nem szeretnék olyan morci lenni... szerintem a megkeseredett emberek azok, akik úgy viselkednek folyton, akik sok sérelmet kaptak másoktól. Tudod, akik feladták és falakat építenek maguk köré, félnek, hogy nehogy bárki is mélyebben megismerje őket, hogy aztán sebezhetővé váljanak. Pedig szerintem ezzel önmaguknak ártanak és így egyedül fognak maradni. Ráadásul saját maguktól veszik el a boldogságot és azt a lehetőségek, hogy olyan emberek legyenek mellettük, akik valóban rászolgáltak a bizalmukra, akik meghallgatják őket és támogatják őket mindenben. Én nem szeretnék ilyen lenni, később is ugyanolyan szeretnék maradni, mint amilyen most vagyok. Hiszek abban, hogy az emberek jók és igenis képes vagyok nyitni feléjük, mert ki tudja, hogy a "sok kavics között" mikor akadok majd egy "drágakőre" - úgy éreztem, hogy a megnyilvánulásom túl drámaira sikerült, de csak kimondtam a lánynak, amire gondoltam.
- Szerintem neked a jövőben egy szerető családod lesz, szerető férjjel, egy-két aranyos gyerekkel, aztán emellett simán megvalósíthatod a tánckarrieredet is. Én pedig reményeim szerint egy tapasztaltabb jövendőmondó leszek, mellette tanítani fogok. Azt még nem tudom, hogy ki mellett fogom megtalálni a boldogságot, de majd elválik. Majd eljön az én időm is - válaszoltam magam elé révedve Majácskának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Milyen igaza van! - nevettem el magam, mert igencsak találóan leírta a kapcsolatunkat. Eszembe jutott a téma kapcsán, hogy már elég régóta lógok Timinek egy bagollyal, valahogy sose volt mostanában arra időm és energiám, hogy írjak neki. Emiatt égett is a fejem rendesen, de tudtam, hogy meg fogja érteni és nem fog besértődni ezen. Még mindig nem vágyódtam haza, valahogy semmi sem kötött már a mugli világhoz Timin kívül. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni a szembesítés, de reméltem, hogy lesz annyira rugalmas, hogy megérti majd a helyzetemet. Ez még nem jelentette azt, hogy sose találkoznánk vagy hogy megszakadna köztünk a kapcsolat. Ha ide költözne a faluba, én lennék a világ legboldogabb embere, de azt az eshetőséget is elfogadtam, hogyha nemet mond rá. Akkor majd többször meglátogatom...
- Szerintem sokkal több érzelem van bennük, mint egyes emberekben, csak sajnos ezek mindegyike negatív. Sokat tipródhatnak azon, hogy ilyen sivárrá tették a saját életüket, gondold csak el. Mennyi keservet élhetnek át, mennyire magányosak legbelül és folyton csak marcangolják magukat. Sokan azért maradnak ilyenek, mert már feladták és könnyebb az önsajnálatba temetkezniük, mintsem hogy változtassanak a dolgokon és nyissanak egy kicsit a világ felé - osztottam meg gondolataimat, mert ez volt a véleményem ezekről az emberekről. Tudtam persze, hogy nem minden fekete-fehér, de aki képes felül kerekedni a fásultságán, a fájdalmain, a sérelmein, annak még van esélye arra, hogy új életet kezdhessen.
- Igen, végtére is már egy család vagytok, annak pedig örülök, hogy boldog vagy - feleltem Majácskának vidáman.
- Igen, én is amondó vagyok, tudod egyszer fenn, egyszer lenn. Azt viszont már eldöntöttem, hogy itt szeretnék majd maradni, nem szeretnék visszaköltözni a mugli világba - osztottam meg a lánnyal a döntésemet, amit egyáltalán nem volt könnyű meghozni, de most végre sikerült megkönnyebbülnöm azáltal, hogy elmondhattam ezt neki.
Olyan erősen sütött a nap, hogy végre kezdett megszáradni a hajam is, bár egyelőre örültem neki, hogy vízközelben voltunk, mert ebben az időben ezen a helyen lehetett legjobban elviselni a tikkasztó hőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen... az emberek már csak ilyenek. Képesek beskatulyázni más embereket akár munka, akár hobbi alapján... szerintem a sok negatív tapasztalat és az önmaguk köré felépített falak teszik ezt velük - válaszoltam Majának őszintén.
- Aki nem képes a megújulásra annak nincs sok esélye arra, hogy új, jobb életet kezdjen - tettem hozzá szomorúan. Rossz volt belegondolni ebbe, ismertem jó pár embert, akik hasonló gondokkal küzdöttek a környezetemből, de csak kevésnek sikerült kitörnie a saját lelki válságából vállalva azt, hogy előre nem és nem a múlt, a rossz tapasztalatok rabságában él tovább.
- Remélem, hogy úgy lesz - bólogattam, miközben Maja azt ecsetelte, hogy a rosszabb időszak után egy jobbnak kéne jönnie. Tudtam, hogy egyszer lenn, egyszer fenn állapot van, hiszen erről szólt az élet, szóval drukkoltam neki, hogy most egy még jobb időszaknak kellene beköveteznie számára.
- Egyedül Timi hiányozna, de még nem beszéltem vele erről a dologról... örülnék, ha beköltözne a faluba, de ha mégis úgy döntene, hogy otthon marad, azt is elfogadom. Akkor majd többször fogom meglátogatni. De semmiképp sem szeretnék végleg visszatérni oda - magyaráztam a lánynak. Észrevételeztem, hogy milyen gyorsan megy az idő, már késő délutánba nyúltunk át. Annak mindenképp nagyon örültem, hogy meg tudtam vitatni ezeket a dolgokat Majácskával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Én sem értem ezt, hogy miért jó ez nekik, hiszen ezzel saját magukat mérgezik - feleltem a lánynak komoran. Sose értettem azokat, akik másoknak ártottak és az okozott nekik örömöt, bár az csakis a saját szegénységi bizonyítványuknak volt betudható. Szerencsére azért vannak jó emberek is, őket kell megbecsülni - tettem hozzá biztatóan.
- Remélem, hogy úgy lesz, ahogyan mondod.
Tulajdonképpen mindketten rászolgáltunk a boldogságra, de én nem voltam ilyen bizakodó a jövőmmel kapcsolatban. Persze azért reméltem a legjobbakat, de egyelőre nem volt túl derűs a jövőképem.
- Igen, nem egyszerű ez az egész. De Timi szerintem tiszteletben fogja tartani a döntésemet. Az pedig csak rajta áll, hogy beköltözik-e majd a faluba, én viszont mindenképp itt szeretnék maradni. Örülök, hogy megtaláltam itt a helyem, úgy érzem, hogy ezen a helyen új életet tudok kezdeni - fejtettem ki a gondolataim a lánynak, majd néztem egy nagyot, amikor is közölte, hogy mostanság nem beszél az anyukájával, de nem akartam jobban firtatni ezt a dolgot. Úgy voltam vele, hogy ha majd szeretne mesélni róla, akkor úgyis előhozakodik a témával, ha pedig úgy látja jónak, hogy inkább magában tartja, akkor azt is megértem.
- Mit szólsz, ha most elindulunk és elmegyünk fagyizni? - kérdeztem a lánytól, miközben felálltam a plédről és elkezdtem lassan készülődni. Úgy éreztem, hogy kistrandoltam magam és egyelőre kibeszéltük a fontosabb dolgokat, aztán út közben folytatjuk majd a társalgást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már vártam a farsangi mulatságot, mert legalább kikapcsolódhattam kicsit. Minden erőmmel azon voltam, hogy végre kizökkentsem magam a hétköznapi rutinból és a sok-sok tanulásból. Mostanában ugyanis ez töltötte ki életem nagy részét, még a VAV-ra is elkezdtem a vizsgák mellett felkészülni, amihez segítséget is kaptam Bogna személyében. Tudtam róla, hogy nagyon intelligens és okos, erre már fény derült akkor, amikor a könyvtárban beszédbe elegyedtem vele egy tudományos mű kapcsán, majd a társalgóba is összefutottunk és egész jól megtaláltuk a közös hangnemet. Szerencsére nagyon sokat segített a felkészülésben és egyre jobban kezdtem érteni a dolgokat, ami egyedül nem ment volna, mert nagyon összetett volt az egész. Amikor meghallottam, hogy közeledik a farsang, megbeszéltem a lánnyal, hogy menjünk együtt, sőt, még azt is megvitattuk, hogy ki milyen jelmezt vesz fel. Úgy határoztam, hogy Macskanő leszek, ezt akkor találtam ki, amikor a macskámra néztem és bevillant, hogy valami cicusos jelmezt kéne magamra öltenem. Ezután felkerestem egy jelmezkölcsönzőt és megláttam a Macskanő jelmezt. Tudtam, hogy ez kell nekem! Szerencsére volt a méretemben is, úgyhogy rögvest megvettem. Igaz nem volt könnyű felcibálni magamra, mert nagyon passzentosnak és szűknek mutatkozott, ráadásul az anyaga is eléggé csúszós volt, de végül elértem a célom.
~ Egész dögös! ~ - nézegettem elégedetten a végeredményt a tükörben, majd a hozzáillő cipőt felvéve elindultam a megbeszélt találkozóhelyre.
- Szia, Árnymacska! - üdvözöltem mosolyogva a lányt, amikor megpillantottam. Nagyon jól állt neki a jelmeze, még egy "miaow" szócska is elhagyta az ajkamat, amikor viccesen felé biccentettem a fejemet.
- Remélem nem vártál rám túl sokat. Igyekeztem ideérni, csak nehéz volt betuszkolnom magam a jelmezbe - szabadkoztam Boginak, miközben kicsit szégyelltem magam a késés miatt, mert pontos szoktam lenni alapesetben, sőt, általában én szoktam odaérni mindenhova korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jaja, klasszul összeöltöztünk - mosolyogtam a lányra, miközben a vállához rögzített lila sárkányűrlényét vizslattam. Jópofa volt, Bogi tényleg kitett magáért, hogy tökéletes legyen a jelmeze. Látszott rajta, hogy minden apró részletre odafigyelt, ez pedig igazán dicsérendő dolog volt. A további elismeréseket megtartottam magamnak, csak hogy ne bízza el magát azért nagyon.
- Szuper. - Egy apró sóhaj hagyta el a számat, amolyan megkönnyebbülés féleség, hogy nem várt rám sokáig. Én aztán tényleg igyekeztem időben elkészülni, de lehetetlenség volt rövid idő alatt a jelmezembe préselni magam. Az elmondása alapján ő is megküzdött a kinézetéért.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is szerettem volna gyorsan felöltözni, de hát képtelenség volt. Talán, ha minden nap bele kéne tuszkolnom magam ebbe az öltözetbe, akkor már profin menne, de így... - válaszoltam neki sopánkodva. Közben elraktároztam magamban az információkat, amiket a lány mondott. Jó tudni.
- Tényleg sajnálom a késést - mondtam sopánkodva. Bogi már megszokhatta tőlem, hogy mindig ott voltam időben a tanulásnál, sőt, volt, hogy én értem oda korábban, amikor nem a szobájában vagy a szobámban tornáztattuk az agyunkat. Időnként a társalgóban is tanultunk, de oda ritkán szerveztünk fejtágítást, mert eléggé zavaró volt a többiek zsibongása a háttérben. Reméltem, hogy a lány segítségével jobban megértem a dolgokat és sikerülni fog majd a nagy, évi végi megmérettetés.
- A céllövölde remekül hangzik! Nézzük meg! - feleltem neki lelkesen. Már nagyon vártam, hogy megtekintsük a programokat, a céllövöldét pedig mindenképp ki szerettem volna próbálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ó, erre még nem is gondoltam. Már előre félek, hogy fogom lehámozni magamról ezt a göncöt - válaszoltam kissé aggodalmas képpel a lánynak. Nem volt egyszerű felszenvedni magamra, úgyhogy ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy levenni sem lesz könnyű. Az Eridonos pedig csak megerősített ebben.
- Udvari bolondok? Ez mos komoly? Ki akarna bolondnak öltözni? - néztem elképedve, miközben sétálgattunk.
- A reneszánsz jellegű ruhák viszont tetszenek - tettem hozzá vigyorogva.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy Bogi nem vette olyan vérmesen a késésemet, igazán rendes volt tőle. Időnként hajlamos voltam túlreagálni a dolgokat, de ehhez már annyira hozzászoktam, hogy nekem fel sem tűnt.
- Mindkettőt szívesen kipróbálnám. Először nyilazzunk! - mondtam olyan lelkesen, mint egy kisgyerek, aki először jár egy komolyabb rendezvényen. Pedig eskü, már többször is voltam ilyenen, de mégis imádtam a hangulatát és egyáltalán nem untam az egészet.
- Benne vagy? - kérdeztem Bogitól csillogó szemekkel.
- Egész jól megy a készülődés, bár kissé fárasztó. Igaz itt nem ér véget a tanulás, ugyanis a mesterképzés se piskóta. Csak jussak el odáig - sopánkodtam kicsit a lánynak, de minden erőmmel azon voltam, hogy sikerüljenek a vizsgáim.
- Igen és köszönöm. Rengeteget segítettél - feleltem neki hálálkodva. Sokkal könnyebb volt egy nálam okosabb és tapasztaltabb emberrel együtt tanulni, mint egyedül. Hiszen úgy nem biztos, hogy rájöttem volna a lényegre és a megoldásra.
- Egyébként mit szeretsz még csinálni a tanuláson kívül? Mármint az új ismeretek elsajátításán kívül - helyesbítettem magam diplomatikusan. Tudtam a lányról, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezik és hogy szereti tágítani a látókörét, az ismereteit, de kíváncsi voltam, hogy ezen kívül mivel foglalkozik szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Áh, én sem értem - nyújtottam el sejtelmesen mosolyogva a mondandóm végét, mert a Disney királynő hallatán rögtön Majácska jutott az eszembe. Ha itt lett volna, biztosan én is valamelyik mesebeli királynőnek öltöztem volna be vele együtt és jókat nevetgéltünk volna az itt zajló eseményeken, a kosztümös embereken stb. Ez persze nem azt jelentette, hogy ne érezném jól magam Bogival, mert felnéztem rá a tudása miatt és rendesnek tartottam, de legbelül kicsit úgy éreztem, hogy üres vagyok legbelül, mióta a brownie nem volt mellettem. Természetesen próbáltam a helyzetből kihozni a legjobbat és próbáltam nyitni az Eridonos felé.
- Szuper! - feleltem teljes lelkesedéssel, majd a nyilas bódé felé vettem az irányt, ahol egy idősebb, zsörtölődős férfi tartózkodott. Nem igazán értettem, hogy mi a baja a világgal, de úgy tűnt, hogy valaki igencsak felbosszanthatta. Reméltem, hogy nem rajtunk fogja kitölteni a mérgét...
- Nézd, milyen mogorva - súgtam oda a lánynak, mikor még volt egy kis távolság köztünk és a nyilas játék helyszíne közt.
- Ez remekül hangzik. Én imádom a kiszámíthatatlan dolgokat. A monotonitás megöl - válaszoltam neki jelentőségteljesen. Úgy éreztem, hogy szükség van az ember életébe a spontán dolgokra is, hiszen az agyonra ismétlődő események teljesen zombivá teszik az embert és elveszik a maradék életkedvét is. Legalábbis én így voltam vele.
- A varázsjátékok készítése is klassz dolog, te aztán kreatív vagy - tettem hozzá elismerő pillantással. Úgy tűnt, hogy Bogi igazán sokoldalú és sok meglepetést fog még okozni a közeljövőben. Ezt nem csupán a válaszából szűrtem le, hanem valamiféle megérzés is volt. Márpedig az intuícióim általában bejöttek.
Közben egyre közelebb értünk a bódéhoz, intette Boginak, hogy hajrá, övé a kezdési lehetőség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Igen, nyilakkal lőttem már. Időnként eljárok egy íjász klubba, amikor otthon tartózkodom, levezetve ezzel a feszkót meg egyébként is szeretek lövöldözni - válaszoltam Bogi kérdésére.
- Na, és te? - érdeklődtem, mert azt már tudtam róla, hogy kreatív, de fogalmam sem volt róla, hogy hogyan áll ezzel a dologgal.
- Hülye liba! - szóltam a lány után, aki majdnem fellökte a vöröskét. Ha nekem jött volna, akkor lehet, hogy nem ússza meg anélkül, hogy megtépjem. Ráadásul bocsánatot se kért, tipikus...
- Akkor ebben egyetértünk - fordultam újra az Eridonos felé a monotonitás témájára célozva.
- Futurológia szakra megyek tovább és ha minden jól megy, akkor LLG tanársegéd leszek mellette - mondtam büszkén a lánynak. Azt már nem tettem hozzá, hogy izgultam is emiatt, de azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fogok helyt állni.
- Hajrá! - mosolyogtam a lányra átadva neki a kezdeményezést, ha már így előkészült a lövéshez. Nem messze megállva tőle vártam, hogy mit fog produkálni. Eszembe jutott, hogy Timi inkább a tánc felé terelt volna, de közöltem vele, hogy az íjászat jobban érdekel. Szerencsére nem az a típusú ember volt, aki rá akarná erőltetni másra az akaratát, úgyhogy tiszteletben tartotta a döntésemet. Szerintem semmi gond nem volt azzal, hogy nem egyezünk mindenben és mindenki a maga módján tölti el a szabadidejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ó, értem. Hát most majd kiderül - feleltem bátorítóan a lányra tekintve. Már megtapasztaltam, hogy attól, hogy valamit elméletben tud az ember, gyakorlatban még nem biztos, hogy sikerül is kiviteleznie. Van amihez sok gyakorlás kell, mire jól elsajátítja az ember. Ezt a gondolatot azonban megtartottam magamnak.
- Szeretnék másoknak segíteni, amennyiben hozzájárulnak, esetleges bajokat megelőzni. Már volt olyan eset, hogy előre megálmodtam mások szerencsétlenségét, amiből akár komolyabb baleset is lehetett volna, aztán megakadályoztam azt - válaszoltam Boginak. Közben a vöröske átültette a gyakorlatba elméleti tudását, ami sajnos nem sült el túl jól. Ennek ellenére szerencsére nem lombozódott le, legalábbis nem láttam rajta semmiféle csalódottságot.
- Na, majd a következő sikerülni fog! - közöltem vele határozottan, hátha igazam lesz. Ezután én is próbára tettem a szerencsémet és egyenesen a táblára céloztam. Az íjvesszőm sajnos nem talált bele a tábla közepébe, hanem alatta ért célt, nem sok hiányzott hozzá.
- Hát, legalább a közelében volt. Látod, sok év gyakorlással se sikerül mindig beletalálni a közepébe - mondtam a lánynak, miközben észrevételeztem, hogy a zsörtölődős férfi épp belekötött valakibe. Szerencsére rólunk tudomást sem vett, amúgy sem lett volna kedvem szájkaratézni vele. Látszott rajta, hogy nagyon kötekedős kedvében volt, úgyhogy nem is volt kérdéses számomra, hogy valakiben előbb vagy utóbb bele fog kötni, ami meg is történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát ezt a kifejezést még nem hallottam így. Inkább olyan médium féleségnek mondanám. Tudod, aki a nyomozásokban, meg civilben is segít másoknak - próbáltam megmagyarázni a dolgot. Elsőre persze nem volt könnyű mindent elmondanom, amit szerettem volna, de másodjára próbáltam jobban figyelni a részletekre, így bíztam benne, hogy a lány is érteni fogja, hogy mire gondoltam pontosan.
- Szeretsz az Eridonban lenni? Örültél, amikor oda osztott be a süveg? - kérdeztem a vöröskétől, miközben rápillantottam.
- Én nagyon jól érzem magam a Naviban, klassz a vezetőség és a diáktársak is jó fejek - tettem hozzá a megállapításomat a mondandómhoz. Kicsit furcsálltam, hogy Bogi a pirosokhoz került, mert nagyon okos volt és intelligens. Csodálkoztam, hogy nem a Levitába került.
- Persze, idővel menni fog. Nekem se ment rögtön elsőre - biztattam a lányt.
- A fene! Majdnem belement! Nem koncentráltam eléggé! Biztosan az volt a baj - feleltem neki szörnyülködve. Nagy kudarcként éltem meg, hogy nem sikerült rögtön a tábla közepébe lőnöm, ezt az érzést pedig nem is palástoltam el előle.
- Na, majd most! Figyelj! - mondtam neki határozottan. A célszerszámomat a tábla közepe felé fordítottam és az íjvesszőt csak akkor lőttem el, miután bemértem a célpontot.
- Igen! Ez az!!! - kiáltottam diadalittasan, miután a nyílvessző célt talált és pont belement a közepébe. Nagy boldogsággal töltött el ez a pillanat, mert bizony már rég játszottam, ezek szerint mégsem jöttem ki teljesen a gyakorlatból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mit dolgoznak anyukádék? - kérdeztem tőle. Még mindig nem értettem, hogy hogyan került az Eridonba, de tudtam, hogy a süveg nem tévedett, bizonyára oka volt annak, hogy abba a házba osztotta be.
- Ez remekül hangzik! - válaszoltam neki mosolyogva. Ezek szerint ő is jól érezte magát a házában, ez pedig örömmel töltött el. Annak ellenére, hogy komolynak tűnt, kedves lány volt, legalábbis idáig azt állapítottam meg róla.
- Próbáld meg! Menni fog! - biztattam a lányt, miután mögé léptem, hogy érvényesülhessen.
- Hm, talán annyi, hogy erősen húzd meg a húros részét, és egy kicsit lejjebb célozz, ne pont a célpontra. Érted? Az íj így nagyobb eséllyel betalál majd - osztottam meg a tapasztalataimat Bogival.
- Én most épp a célpontra lőttem, azt mértem be, de ez csupán vakszerencse. Általában akkor találok a közepébe, amikor egy picit lejjebb tartom a célszerszámot - tettem hozzá komoly hangnemben.
Örültem, hogy a zsörtölődős férfi arrébb ment, így könnyebb volt az adott "feladatra" koncentrálnunk. Elég nagy tömeg gyűlt össze erre az alkalomra, de szerencsére senki sem volt útban, úgyhogy nyugodtan tudtunk gyakorolni az íjjal. Egyébként sem szerettem a nagy tömeget, úgyhogy nagyon örültem, hogy azon a ponton, ahol mi voltunk, nem gyűltek össze az emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az klassz! Szóval te fogod tovább vinni később a vállalkozást? - kérdeztem a lánytól. Szerencsés volt Bogi, hogy egy saját családi vállalkozásban dolgozhatott, amelynek komoly múltja volt. Az elmondása alapján azt vettem ki, hogy jól együtt tud működni a szüleivel, ami nagy pozitívum volt, hiszen sikert csakis úgy lehet elérni, ha összefognak az emberek, közös nevezőre jutnak és nem mellesleg az sem mindegy, hogy milyen a légkör.
- A nevelőanyámmal nem tudnám elképzelni, hogy együtt dolgozzak. Jól megvagyunk, de teljesen mások a céljaink az életben. Más az érdeklődési körünk is - tettem hozzá eltűnődve. Timit a tánc érdekelte és szerette a munkáját is. Én még csak tapogatóztam a jövőmet illetően, egyelőre csak abban voltam biztos, hogy segíteni szeretnék másoknak a képességemmel. A tanárságot illetően voltak kételyeim, de bíztam benne, hogy idővel belejövök, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy hamarosan LLG tanársegéd lehetek.
Közben Bogi a tanácsomat követve tett egy újabb próbálkozást az íjával, ami egész jól sikerült.
- De ügyes vagy! - lelkendeztem és egy széles mosolyt küldtem felé biztatásul.
- Meglátod, ha rászánsz egy kis időt és gyakorolsz egy kicsit, akkor egyre jobban fog menni. Van hozzá tehetséged. Ha gondolod és ráérsz időnként íjászkodhatnánk együtt - mondtam neki jókedvűen.
- Én hiszek a szerencsében - vágtam rá, miután a vöröske kifejtette a véleményét. Bogi ilyen téren reálisabban gondolkodott, de azért volt benne igazság, amit mondott.
- A hit, a remény és a szerencse együtt járnak - mondtam neki nagy meggyőződéssel.
- Hit alatt pedig arra gondoltam, hogy eleve hinni kell a szerencsében, hogy bekövetkezhessen. Az igazi akadályt leginkább a negatív gondolatok képezik a célok elérésében. Na meg, hogy sokan nem akarnak kilépni a saját komfortzónájukból - toldottam meg a mondandómat.
- Lősz még vagy tovább álljunk egy másik standhoz? - kérdeztem a lányt magam mellett tartva az íjat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Értem - válaszoltam neki a földet bámulva. Valahogy úgy éreztem, hogy kényes területre tapintottam, ezért úgy határoztam, hogy nem feszegetem tovább a témát. Sajnos nem volt meg az a képességem, hogy tudjam, kitől mit kérdezhetek, meddig mehetek, azok a bizonyos határok is képlékenyek voltak az életemben.
- Az azért klassz, hogy szereted csinálni a családi vállalkozást - folytattam nagy vigyorral az arcomon.
- Igen, ez igaz - feleltem az autós kifejtésére, végtére is teljesen egyet értettem vele.
- Na, és a lottó? Arról mi a véleményed? Szerintem pusztán szerencse kell hozzá - folytattam az érvelésemet. Ismertem olyan embert, aki csomó kombinációt kijátszott, de ennek ellenére mégsem nyert, maximum egy kis fikarcnyi összeget. Persze bizonyára meg lehetett volna csinálni, hogy az ember mindenféle kombinációt kipróbál, de a befektetett pénz nem mindegy, hogy mennyire arányos a nyereménnyel.
- Rendben - válaszoltam a lánynak mosolyogva. Úgy vettem észre hogy ő is benne van a dologban, hogy együtt gyakoroljuk a későbbiek folyamán az íjászkodást.
- Oké. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra a többi stand - feleltem neki jókedvűen, majd tovább álltunk, miután lepakoltuk az íjszerszámokat.
- Ott egy vattacukor gép! Szereted a vattacukrot? Én egy málnásat fogok enni - mutattam lelkendezve az említett hely irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Egyetértek - bólintottam, hiszen magam is azt vallottam, hogy az ember úgy fejlesztheti magát legjobban, ha új ismertekkel bővül a látóköre.
- Wow, te aztán tényleg járatos vagy a témában - feleltem neki elismerően. Már a válaszából is kitűnt, hogy nagyon intelligens lány. Meg is lepődtem magamban, hogy ennyire határozottan, alaposan fejezte ki magát a lottós témával kapcsolatban. Látszott rajta, hogy sokat tanult, ráadásul vágott is az esze, mint a borotva. Nem is tudtam eldönteni magamban, hogy létezik-e vajon olyan kérdés, amit ne tudna megválaszolni.
- Mondd csak, ügyvédi pályán nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle mosolyogva. Simán el tudtam volna képzelni azon a pályán, hiszen kellően rátermett volt, okos is és a kommunikációs készsége is adott volt hozzá.
Közben megindultunk a vattacukrok irányába. Bő választék volt, legalább 6-7 féle ízesítéssel.
- A bőség zavara - fordultam a lány felé, majd úgy döntöttem egy kis hezitálás után, hogy maradok annál az íznél, amelyikre már eleve rákészültem.
- Egy málnásat kérek - mondtam az árusnak, aki egy idősebb hölgy volt. Nem tűnt túl boldognak, látszott rajta, hogy inkább lenne máshol mint itt. Elég életunt fejet vágott fizetéskor, de már nem is foglalkoztam vele, miután elkezdtem eszegetni a finom vattacukrot. Közben vártam, hogy Bogi is kérjen magának egyet, addig kicsit arrébb álltam és élveztem a málnás ízvilágot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mostanában ritkán mozdultam ki a lakásomból, valahogy nem volt hangulatom kimenni a tömegbe. Azonban egy egy idő után már meguntam azt, hogy benn punnyadok, úgy éreztem, szívnom kell egy kis friss levegőt, azonban emellett nyugalomra vágytam, így arra az elhatározásra jutottam, hogy ellátogatok a stéghez. Az a hely nyugis, ráadásul remek fotózási lehetőségeket rejt magában. Kissé hűvös idő volt, de nem az a jégfagyasztó feeling, úgyhogy egy fehér háromnegyedes ujjú felsőt választottam magamnak fekete nadrággal és bokacsizmával a kiruccanáshoz. A macskámat megetettem, mielőtt elindultam volna, őt nem igazán izgatta, hogy elmegyek otthonról, mert a kajálás után rögtön elaludt a fotelben összekuporogva. Már félúton jártam a stég felé, amikor eszembe jutott, hogy bizony otthon hagytam a fényképezőgépemet. Szitkozódtam magamban egy sort, majd gyorsan visszafordultam érte. Beletelt egy kis időbe, mire ráleltem, mivel múltkor nem a helyére raktam vissza, végül a nappaliban lévő szekrény egyik polcán találtam meg. Gyorsan magamhoz ragadtam, aztán újra nekiindultam az utamnak, amelyet most már nem zavart meg semmi, simán meg is érkeztem az úti célomhoz. Mikor odaértem, szemrevételeztem a terepet, majd megállapítottam magamban, hogy elég nagy kihaltság volt. Annyira nem is bántam, hogy nem volt tömegnyomor, így legalább nyugodtan tudtam fotózni. A faépítményt óvatosan közelítettem meg, mert eléggé rozogának, tűnt, bár a közvélemények alapján időtálló volt, és persze stabil. Reméltem, hogy nem alattam fog majd leszakadni, de amint végigvonultam rajta, megállapítottam, hogy nincs félnivalóm, ugyanis bírta a gyűrődést. Azért egy elefántcsordát már nem biztos, hogy elbírt volna... Gyönyörködtem egy sort a tóban, majd a fényképezőgépemet elővéve elkezdtem kattogtatni. Igyekeztem minél több szögből fényképezni, azaz a helyszínről különböző látószögből és távolságból készíteni képeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nagyon elégedett voltam a munkámmal, úgy gondoltam, hogy egész jó képeket sikerült idáig lőnöm. Már alig vártam, hogy megmutathassam őket Nathaniel-nek, hiszen ő mégiscsak magasabb szinten állt nálam fényképezés terén, és az ő tanácsai rengeteget jelentettek számomra. Miközben bőszen kattintgattam a fényképezőgépemmel, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólított, és köszönt is nekem.
- Szia! - üdvözöltem az ismeretlent. Úgy gondoltam, hogy ideje kivennem egy kis szünetet, így nyugodt léptekkel közeledtem a fiú felé, aki nem nagy távolságra telepedett le mellém a stégen.
- Alíz vagyok - nyújtottam a kezem feléje, miközben mosolyogtam rá, nem akartam, hogy azt higgye, kellemetlen társaság számomra. Sőt, még örültem is neki, hogy van kihez beszélnem, mert az elmúlt időszakban nem igazán akadt beszélgető partnerem.
- Gondolom, te is nyugodtságra vágytál, hát nem csodálom, ez a helyszín pont arról híres, hogy nem igazán látogatott, pedig nagyon jó hely - folytattam az eszmefuttatásom a sráccal. Nem tudtam, hogy mi motiválta őt, hogy ide jöjjön, lehet, nem is vágyott társaságra, bár úgy voltam vele, hogy akkor max elzavar, vagy közli velem, hogy hagyjam békében. Egyelőre kezdeményező típus voltam feléje, reméltem, hogy nem zavarja a kommunikáció.
- Leülhetek ide a közeledbe, vagy inkább magányra vágynál? Nem baj, ha elzavarsz - mondtam neki széles mosollyal az arcomon, hiszen nem voltam tisztában azzal, hogy mit is szeretne az ismeretlen fiú. Én mindenesetre szerettem új embereket megismerni, de azt is tiszteletben tartottam, ha a másik fél nem volt vevő rá. Mindenesetre a srác elsőre szimpatikus volt számomra, ezt pedig kevés emberről tudtam elmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Üdv, Bálint - viszonoztam a kézfogását egy nagy mosoly kíséretében. Úgy tűnt, neki is tetszett a helyszín, mert eléggé belerévedt a látottakba.
- Nézd csak, milyen jó képeket csináltam a helyről - mutattam meg neki a fényképezőmmel készült képeket. Próbáltam mindig az adott helyből kihozni a legjobbat a kamerám segítségével, ez pedig most sem történt másként.
- Az biztos. Ez a hely maga a tökély. Szeretek sokszor ellátogatni olyan helyszínekre, amik úgymond érintetlenek, és próbálom elkapni az adott pillanatot - magyaráztam a férfinak jókedvűen, majd távolabb lépve tőle, őt is megörökítettem a fényképezőmmel. Persze ezt nem használtam fel a jóváhagyása nélkül, de úgy gondoltam, hogyha már itt vagyunk, legyen róla is egy emlékem.
- Köszi, akkor leülök ide - mondtam neki a szemébe nézve, majd lerakva mellém a masinám, helyet is foglaltam a közelében rögvest.
- Szabadnapos vagy? Mivel foglalkozol? - kérdeztem tőle kíváncsian. Már jó sok idő eltelt azóta, mióta a Bagolykőre jártam, nem ismertem az ottani dolgozókat, bár az is benne volt a pakliban, hogy nem ott vállalt hivatást. Mivel nem tudtam, mit dolgozik, így megérdeklődtem tőle, reményeim szerint választ is kapok majd a kérdésemre.
- Ugyan, egyáltalán nem zavarsz! - nevettem el magam végül, hiszen amikor idejöttem egyáltalán nem számítottam társaságra, szóval nagy meglepetésként ért, hogy nem vagyok egyedül ezen a helyszínen.
- Te mi jót szoktál csinálni a szabadidődben? - kérdeztem tőle, majd minden figyelmemet rá összpontosítottam, mert igenis érdekelt, hogy mivel üti el az idejét, ha éppen nincs más fontos dolga.