A lakásomban,
A sikeres vásárlást követően
Van annak valami bája, ha az ember gyűjt valamit. Láttam én már szalvétákat, hangszereket, érméket és a jó ég tudja miket. Meg persze akad, aki mindent IS gyűjt, ami csak szemétté válik és halmozódik. Aztán vagyok én, aki szereti gyűjteni az antikvár dolgait, akármerre jár és... ha szemétté nem is, kellően eltérő étkészletté vagy dekorációvá válhatnak. Így van az, hogy nincs két egyforma tányérom lassan vagy csészém, ellenben vagy rettentő szépek és giccsesek, vagy viccesek. Aztán még az antik lámpákról nem is beszéltünk vagy bármi másról. Persze, nem kell azt hinni, hogy csak ebből áll a lakásom, ó nem, egyszerűen csak vannak, elszórva, elrendezve. A giccsparádét persze nem szeretem én sem. Helye sem lenne nagyon, hiszen nem váltottam le a lakást házra, mint ahogy sokan. Nem illene hozzám, amúgy sem vagyok olyan sokat otthon és persze, egymagamnak felesleges. A fejemben abba családot kell tenni, nekem pedig még nincs.
Ellenben, egy új faliórám igen. Ezt ugyan nem a faluban vettem, hanem egy mugli boltban, hiszen azoknak is megvan a varázsa. Tetszett, nem volt sem túl díszes, sem túl egyszerű és mellé még bizonyos időközönként valamit zenélt is, a nappaliba pont jó lesz vagy elajándékozom anyámnak, ha mégsem illik a képbe. Csakhogy, ahogy hazavittem, valami nem stimmelt vele. Nem vagyok szakértője, de határozottan nem kellene szinte vérző füllel hallgatni a dallamot és úgy érezni, hogy a mutatók a fejemben ketyegnek. Akárhogy is nézzük, vagy paranoiás vagyok, vagy elátkozott tárgyat vettem mágiamentes területen. Ez pedig gond lesz. Azonban, mielőtt bármerre is indulnék, elzárom azt a vacakot és hívok olyat, aki ebben okosabb. Tudok én eleget, ehhez azonban nincs sok merszem. Nincs pofám Martinnak munkán kívül munkát adni, de elsőre és sokadik gondolatra is ő az, aki beugrik, mint segítség. Így, gyors bagolyváltás után várom őt a lakásomhoz.
A normál órámra tekintek, amikor az ajtó felől kopogást hallok és már lépkedek is oda, hogy kinyissam. Felszusszanok, hogy nem a szomszéd az, hanem tényleg ő és még csak nem is cukrot jött talán kérni.
- Szia! El sem hiszed, mennyire életmentő, hogy ilyen hamar tudtál jönni. És mennyire ég a pofám, hogy nem valami jó étel, ital miatt hívtalak. Gyere beljebb - invitálom és félre is állok. Persze, inni is tud, enni is, gond nincsen. Vagyis akad, de ezekkel semmi.
Ellenben, egy új faliórám igen. Ezt ugyan nem a faluban vettem, hanem egy mugli boltban, hiszen azoknak is megvan a varázsa. Tetszett, nem volt sem túl díszes, sem túl egyszerű és mellé még bizonyos időközönként valamit zenélt is, a nappaliba pont jó lesz vagy elajándékozom anyámnak, ha mégsem illik a képbe. Csakhogy, ahogy hazavittem, valami nem stimmelt vele. Nem vagyok szakértője, de határozottan nem kellene szinte vérző füllel hallgatni a dallamot és úgy érezni, hogy a mutatók a fejemben ketyegnek. Akárhogy is nézzük, vagy paranoiás vagyok, vagy elátkozott tárgyat vettem mágiamentes területen. Ez pedig gond lesz. Azonban, mielőtt bármerre is indulnék, elzárom azt a vacakot és hívok olyat, aki ebben okosabb. Tudok én eleget, ehhez azonban nincs sok merszem. Nincs pofám Martinnak munkán kívül munkát adni, de elsőre és sokadik gondolatra is ő az, aki beugrik, mint segítség. Így, gyors bagolyváltás után várom őt a lakásomhoz.
A normál órámra tekintek, amikor az ajtó felől kopogást hallok és már lépkedek is oda, hogy kinyissam. Felszusszanok, hogy nem a szomszéd az, hanem tényleg ő és még csak nem is cukrot jött talán kérni.
- Szia! El sem hiszed, mennyire életmentő, hogy ilyen hamar tudtál jönni. És mennyire ég a pofám, hogy nem valami jó étel, ital miatt hívtalak. Gyere beljebb - invitálom és félre is állok. Persze, inni is tud, enni is, gond nincsen. Vagyis akad, de ezekkel semmi.