Szabad hétvége
Ücsörög. Egymagában ücsörög azon az átkozott padon. Semmi mást nem csinált az egész szünet alatt csak unatkozott és olvasott. Kezdte úgy érezni magát, mint egy öregasszony. Tennie kell valamit, különben belehal ebbe. Bár a múltkori szobás dolog után kicsit fél még kimozdulni a birtokról, de most szüksége van valamilyen más légkörre. Az, hogy kirabolták és felforgatták a szobáját, pont elég ok arra, hogy kicsit magába forduljon.
Így hát felkapta magát és elindult volna, ha a kabátja nem akad be a pad egy kiálló deszkájába. Azzal a lendülettel, ahogy felpattant, vissza is huppant és szépen ki is szakadt a kabátja zsebe. Mivel már ez sem igazán tudta meghatni inkább továbbment, bár még ő sem tudta hova.
Úgy gondolta, lenéz egy kicsit a faluba, hátha talál valami érdekeset, vagy valakit akivel lehet beszélgetni. Végigsétált a kis utcán, egészen le a térig. Nem tudta merre menjen tovább. Először a Pillangó varázsba akart bemenni, de azt már egészen unta. Na jó, nem unta, csak már többször volt ott mint máshol.
Így útja inkább a cukrászda felé vezetett, csokira volt szüksége.
Belépett az ajtón, és annyi édességet látott,mint még soha.
Gyorsan körbenézett, üres helyet keresve magának, meg is akadt a szeme a helyiség sarkától nem messze. Gyorsan átszelte a helyiséget, de ahogy elment az egyik asztal mellett, a kiszakadt zsebe beleakadt az asztalba, és rántotta magával az egészet. Ahogy rántotta magával az asztalt, úgy esett vissza ő is a földre. Reménykedett benne, hogy semmit nem tört össze, bár mintha fél szemmel úgy látta volna, hogy az asztal még üres, és egy feketehajú lányka ül a széken mellette.
Inedra azonnal összekapta magát, már amennyire tudta, és megpróbált felállni.
-Jajj ne haragudj, annyira sajnálom. Mostanában ilyen béna vagyok.
Amint kicsit leporolta magát, észbe is kapott.
- Bocsi, Inedra vagyok a bénák bénája. - mondta nagy zavarában, miközben felállította az asztalt.